Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Városrendezés régészekkel Képtár — 2000 éves alapzaton Beszélgetés Or. Szentléleky Tihamérral, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével Szombathely római elődjét, Colonia Claudia Savariát idő­számításunk 43. évében alapí­tották. Magyarország terüle­tén ez volt az első városi te­lepülés. Jól védhető falakkal vették körül, a hatalmas ba­zaltkövekkel borított utcák szabályos, derékszögű rend­szerben épültek. A város déli részén húzódó széles út men­tén keleti istenségek szenté­lyei helyezkedtek el. Az el­múlt húsz évben napvilágra került az Isis-szentély, mely szinte meghatározója, magja lett a mai város kultúrköz- pontjának. Szombathely nagy­ra értékeli, tiszteli ősi emlé­keit, a mai város kereteiben őrzi a római kultúrát. Vas megye székhelyének fejlesztési, városrendezési ter­vébe beleszólási joguk van a régészeknek. Az ő érdemük, hogy a 455. esztendőben föld­rengés következtében elpusz­tult Savaria maradványaiból, egyre több felbecsülhetetlen értékű lelet került felszínre. Az új városrészek telepítése világszerte nehéz, döntésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes egy­kori történeti emlékek húzód­nak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe va­ló átmentéséről beszélgettünk dr. Szentléleky Tihamér ré­gésszel, a Szépművészeti Mú­zeum főigazgató-helyettesé­vel, akit Savaria-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely tovább épülő kultúrközpontjának terüle­tén Cservényi Vajk régésszel újabb római leletek feltárá­sán dolgozik. A közelmúltban került felszínre az Iseum melletti római- kori bazaltkő borítású út, melynek közelében egy épület falmaradványaira találtak. A kép hátterében az épülő vá­rosháza látható. főiskolások vesznek, sajnos, so- részt az ásatásokban. A 700 bizonyosak ezer forint költségű feltárás­— Szombathelyen a város- rendezési tervek készítésekor, már húsz év óta figyelembe veszik, hogy az ókori Savaria központja fölé építkeznek. Szinte minden újabbb beru- Ha tisztában vagyunk is gádok, üzemi kollektívák, di- házásnál feltételezhető a ró- az ókori város szerkezetével, ákok, mai kori emlékek jelenléte, utcarendszerével, ezért az építőipar felvonulá- hasem lehetünk _ sát megelőzően ásatásokat abban, hogy csaknem kétezer nak felét társadalmi munká' folytatunk. (Az országban óv után mi maradt még meg ban végzik. Már készül a be­nőm mindenütt sikerül ilyen az egykori emlékekből. Már- ruházási program, hamarosan megnyugtató módon megolda- pedig a füiéjük emelt épület rajzasztalon lesz a kiviteli ni az ősi leletek megment*- elhelyezkedésében éppen ezek terv, s 1979-ben kezdődhet az sét.) Az elmúlt évtizedekben a meghatározók. építkezés. Természetesen az az Iseum feltárása és a Rom- — Az Iseum előtt húzódó, értékes régészeti terület teljes kert berendezése hatással volt naSy római utat a keleti szén- feltárására csak a képtár el~ Szombathely kultúrközpont- télyek útjának nevezték el. készülte után kerülhet sor. Az jának kialakítására. Itt ka- Az egyik oldalon az Isis- építkezés nem veszélyezteti a pott helyet a zeneiskola, az szentély került elő, a mási- romokat, mert a nagy egykori zsinagógából létreho- kon a Jupiter Dolicheanus-kul- ságra állított pilonok nem zott Bartók Béla-koncertte- 41132 körébe tartozó oltárok és bolygatják meg. A lábakon rém. Az így kialakult térfalat áldozati tálak. Most a nyuga- álló épület alatt jól érvénye- az Isis Szálló épülete zárja le ti, tehát az Iseum oldalán sülnek majd az ősi romok, a belváros felé. A centrum folytatva a kutatásokat, mire déli részén elegáns térbeállí- számítanak? fással emelkedik a most ké- — Könnyen elképzelhető, re látogatók eddig is meggyő­szülő városháza, mely stílusá- l'°Sy egy római kori középü- ződhettek arról, hogy a város ban alkalmazkodik az Iseum- !et foglalja el a teret, de az művészeti életének élő színhe- mal szembeni épületegyüttes- 13 meglehet, hogy a keske- lye az Iseum. Az ókor hangu- hez. nyebb bazaltkőborítású út latát árasztó romok között után esetleg lakóházak kö- operabemi A romterület déli sza- vetkeznek. Júliusig kiderül, adásokat, hangversenyeket kasza viszont még nyitott... hogy a képtár telepítését, tartanak. Féltő gonddal vi­— Már nem sokáig. Tavaly mennyiben befolyásolják az gyáznak országos pályázatot hirdetett előkerülő emlékek. A feltá­A savariai napok rendezvé­nyeinek idejfn Szombathely­történelmi öröksé­gükre, mely hatással van a a városi tanács a szombathe- ráshoz nagy társadalmi segít- város mai kultúrájára is. Ami a tudósításból kimaradt« A IX. rárósl kulturális na­pok rendezvényéről lapunk­ban már beszámoltunk. Szán- vén végül is összeálltak dékosan nem tettünk eddig műsorok és a résztvevők lyi képtár tervének elkészíté- séget kapunk: szocialista bri- sére. A kiírásnak alapfeltéte­le volt — a középület eszté­tikai megjelenése mellett — a kettős funkció: a bemutató- termet magába foglaló épü­let hagyja érvényesülni az alatta feltárásra kerülő ősi romokat. Több mint ötven pályamű érkezett, a zsűri tag­jaként mondhatom, remekel­tek az építészek. A legjobbak közül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték az első díjat: Mátis Lajos és Sólyom Miklós épí­tészek. A kétszintes képtárat lábakra állították: nyolc nagy- teherbírású pilon tartja majd a 2800 négyzetméter alapte­rületű épületet, melybe az Iseumra néző nyitott folyo­sóról lehet bejutni. A kép­tárban állandó kiállítás nyí­lik majd Drekovits Gyula és Dési Huber István festmé­nyeiből. De maradjunk a régészeti témánál... Már korábban is­mert volt, hogy a képtár ki­jelölt helyén római emlékek vannak a felszín alatt. Ugyan­csak ismertük az Isis-szentély előtti kilenc méter széles ba­zaltkő útszakaszt és egy kes­kenyebb utat, mely keletről- nyugatra fut. Ez utóbbinak feltárását tovább folytatva, ú'abb leletekre találtunk. Et­től az úttól dél felé egy pil­lérekkel határolt nagy épület falmaradványai kerültek most Horváth Anita » » Önérzet, vagy valami más? A szervezők és a csoportve­zetők áldozatos munkája ré­a is említést arról a „műsorról”, jól érezték magukat. Hazatér- amely nem a színpadon, ha- ve azonban ismét fellángolt a nem a kulisszák mögött zaj- vita. Futótűzként terjedt a lőtt és amiről úgy érezzük, hír: Voltak ám, akik csak- még ilyen távlatból is érdé- azértis Rárósra mentek . . .1 mes szót ejtenünk. Már csak Egyes községekben valóságos azért is, mert az „ügy” hullá- dicsfény övezte azokat, akik mai máig sem ültek el telje- megmutatták De mit is sen. A probléma dött, mikor híre ment, mutattak meg valójában ezek akkor kezdő- az önkéntes protestálók? A hogy kérdésre a helyszínen szeret­az idei rendezvény színhelye tünk volna választ kapni, nem Ráróspuszta, hanem mikor a rendezvény délután- Egyházasgerge lesz. Jóllehet ján ellátogattunk Ráróspusz- mindenki tudta, hogy a szín- tára. helyváltoztatásnak objektív A délutáni órákban 20—30 okai vannak, az érintett köz- ' „ _____, ember hevereszett elszórtan a s égck többSLgében mégis cl- *.ó+pri a rozoga színnadon sö- lenérzést váltott ki a hír. Oly­annyira, hogy a csoportok tag- aTtlk^felvifagosíást0 6 jai közül többen kijelentet- aütaK telvuagositast. ték: ha a verseny Egyháza- son lesz, nem lépnek fel . . . 8 NÓGRÁD - 1978. július 9., vasárnap — Kész röhej! Rárósi kul­turális nap Egyházasgergén? Akkor miért nem változtatták meg a rendez\ény nevét? Amióta létrehozták a találko­K8nyvekrol Wolfgang Amadeus Mozart életének krónikája A Zeneműkiadó Nagy mu­zsikusok életének krónikája (Napról napra . . .) sorozatá­nak tizennegyedik köteteként látott napvilágot Hézser Zol­tán Wolfgang Amadeus Mo­zart életének krónikája című műve. A sorozat kötetei a ze­nekedvelő közönség azon ré­széhez szólnak, akik számára a zeneértés magában foglal­ja a zenemű alkotója és kora iránti behatóbb érdeklődést is. Mindezen túl, a sorozat több könyve a zenetörténet­kutatás szempontjából is je­lentős teljesítmény, a legfris­sebb eredmények összefogla­lója, esetenként továbbvivője. Utóbbiak sorába tartozik Hézser Zoltán Mozart-króni- kája is. Erőteljesen támaszko­dik Otto Erich Deutsch mun­kájára, amely a Mozart-do- kumentumok, a levelezés tel­jes és filológiailag pontos ki­adásának számít. A magyar olvasó számára ez önmagában is nagy nyereség. A Mozart- irodalom meglehetősen nagy, életéről, munkásságáról, könyvtárnyi irodalom látott napvilágot. Egyebeken túl, a dokumentumgyűjtemények, antológiák sora is igen hosz- szúra nyúlik. Nincs mit cso­dálkoznunk ezen, hiszen Mo­zart nemcsak a zenetörténet egyik legfényesebben világító alakja, hanem életútja is vál­tozatos, akár a tenger hul­lámzása, a hullámhegyek és völgyek keletkezésének szív­szorító szépsége. Szépsége, mondottuk, hiszen a Mozart- életmű valóban az élet rop­pant gazdagságának drámai tükrözője, ugyanakkor tündérl csillogtatója is. Századából, __ a tizennyolcadik századból nőtt ki, de túl is emelkedett rajta, ezáltal egyetemessé, kimerít- hetetlenné vált. Szabolcsi Ben­ce szerint „Mozart, a dráma­író, azért lehetett Ilyen sok­féle arcú, ilyen ellentétekkel teljes fenomén, mert Mozart, a zeneszerző, örök kettősséget érzett magában: az angyalt és a dérhont, a mennyei har­móniát és a disszonáns ütkö­zést. Az élet az ő számára az­ért volt oly sűrű és fokozott iramú, mert állandóan teljes fényével és teljes árnyékával tükröződött benne.” (Szabol­csi Bence: A zene története, Zeneműkiadó, Budapest, 1974), Barátja, Joseph Haydn is érezte ezt a csodát benne, amely másokat megdöbben­tett. Rövid életének — har­mincöt éves korában hunyt el — utolsó évtizede Bécshez kö­tődik, II. József császár fő­városához, ahol végbement a „harmadik európai betetőzés” a zenében. Üstökösként lob­bant el, 1756-tól 1791-ig élt, s azóta tündöklik a zenetörténet csillagos égboltján. Hézser Zoltán könyvének utószavában utal rá, hálás és nehéz feladat Mozart életéről írni. Éppen a bőségben rejlik a legnagyobb nehézség. Az utóbbi két évtized azonban sok újat hozott a Mozart-ku- tatásban, új adatok sora ke­rült felszínre, amely ezúttal Hézser Zoltánnak is módot adnak arra, hogy Mozart éle­tének több mozzanatát új meg­világításba helyezze, korábban kialakult téves elképzeléseket Is módosítson. Hogy csak e- gyet említsünk ezek közül, a zeneszerző apja, Leopold Mo­zart egyáltalán nem volt o- lyan ideális szülő, mint ami­lyennek eddig hinni lehetett. A dokumentumok, újabb ku­tatási eredmények bősége te­szi, hogy Hézser Zoltán leg­inkább csupán részleteket idéz belőlük, terjedelmi okból nem vállalkozhat többre. E részle­teket szerencsés kézzel válo­gatja ki, a levelek dokumen­tumértékükön túl, olvasmány­nak is izgalmasak és élveze­tesek. Mozart műveinek fel­sorolására sincs módja, ezért csak a legjelentősebbekre tér ki, mindenekelőtt azokra, ame­lyek életrajzi, vagy művészi szempontból különösen fonto­sak. Mindezzel együtt, jól szer­kesztett, izgalmas Mozart-kr6-' nikát kapunk, értékes doku­mentumokat ismerünk meg. A korábban megjelent antológi­ák és életrajzok sorában fon­tos könyvet adott kezűn kbe Hézser Zoltán. Magyarorszá­gon már hosszú évek óta csen­dülnek fel Mozart Varázsfu­volájának dallamai a nyári Szombathelyen, az Iseumban, e kultusz legkeletibb európai helyén, a világosság és a sö­tétség nem szűnő viadaláról. Mint minden szépség, ez is olyan szívszorító, mert mögöt­te, benne ott az elmúlás. A küzdés csodája maradandó. Tóth Elemér Sikert aratott a bányász férfikar Liszt-díjas zenei szakember elismerő szavai Negyven évvel ezelőtt, 1938- ban Szombathelyre, a mun­káskórusok első országos ta­lálkozójára hívták az amatőr dalköröket. Ekkor alakult a dunántúli városban a MÉ- MOSZ-kórus. A munkáskóru­sok első országos találkozójára több mint kétezer dalos ment eL Piros szegfűkkel, forradal­mi dalokkal érkeztek Szom­bathelyre, tiltakozva az akko­ri rend, a fasizmus ellen. Óri­ási politikai erővé vált a da­losok e nagy demonstrációja, mely egyben utolsó is volt a felszabadulás előtt. Azóta négy évtized telt el. Ezen. a nyáron, július 1-én és 2-án már az ötödik találkozó­ra került sor. A közel félszáz amatőr munkáskórust felvo­nultató zenei „csemegén” ott volt a salgótarjáni bányász férfikar is. Mondanunk sem kell, a rendezők nagyon ké­szültek a rangos eseményre. Zászlódíszbe öltözött a du­nántúli, régi múltú nagyvá­ros. Az érkező dalköröket a vá­ros mozgalmi és társadalmi vezetői fogadták,, majd a fú­vószenekar ütemes hangjaira a városközpontba vonultak. Csonka György, a megyei ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte a fegyelmezetten felsora­kozott együtteseket! Röviddel később Pödör Béla állt a fér­fikórusok elé és dirigálásával együtt énekelték a „Fölszál­lott a páva” című dalt. Meg- pezsdítette a jelenlevők erei­ben a vért e szám. Ezután pedig a Lenin-szobor talap­zatára helyezték a résztvevő együttesek képviselői a hála és kegyelet koszorúját. A dalostalálkoző hangulata áthatotta egész Szombathelyt, ahol mondották: „Hirdesse a dal, a béke, a szocializmus győzelmét!” „A vendégek da­lától szebb, hangulatosabb lett városunk!" — mondogat­ták itt is, ott is a hazaiak. Este a sport és kultúra pa­lotájában gálaműsornak tap­solhattak a dal szerelmesei. Ezt követően pedig — bár esett az eső — megrendezték a lampionos felvonulást, majd megkoszorúzták a felszabadu­lási emlékművet. A program zsúfoltságát mutatja, hogy a lampionos felvonulásra este 10 óra után került sor. A salgótarjáni bányász fér­fikar közben Vépen —, ahol a szálláshelyük volt — kiadós próbát is tartott Az 'egykori Endrődy-kastély, amely festői helyen épült, jó lehetőséget nyújtott a gyakorlásra, kikap­csolódásra. A kórus tagjai ez­úttal is kivágták a rezet. A hat helyen megrendezett szakmai bemutatók közül igen erős mezőnybe kerültek a tar- jániak. Hat más kórus társa­ságában az egészségügyi szak­iskola jó akusztikájú előadó­termében mutatták be műso­rukat. Ebben a csoportban voltak a komlóiak, a Lampart ZIM Erkel Ferenc-kórusa, to­vábbá a fővárosi Szabadság férfikar, valamint a szombat- helyi pedagógus- és az ifjúsági kórus. A bányász férfikar régen énekelt már ilyen jól. Amikor az igényesen összeállított mű­sort bemutatta a tarjáni együttes, sikert aratott. Vas­tapssal jutalmazták produk­ciójukat, amelyre nem igen volt sok példa a hat helyen lezajlott bemutatókon. Zámbó István Liszt-díjas ze­neszerző a szakmai zsűri veze­tője kiemelte a bányászdalosok teljesítményét. Szintén elisme­réssel beszélt Dér Antal szó­lóénekéről, aki lenyűgözően adta elő a „Három régi dal” című összeállításból a szóló- részt. Virág László karnagy és a kórustagok alig győzték fogadni a sok-sok gratuláci­ót, amelyre rászolgáltak a bányászdalosok. E dalosfesztivál is bizonyí­totta, hogy az ének összefog­ja az embereket. Valamikor a fasizmus ellen küzdőket állí­tották csatasorba. Napjaink­ban pedig a béke, barátság szélesítésében, erősítésében van nagy szerepe a dalnak. Ugyanakkor jól szolgálja a munkások kulturálódását, mű­velődését, a dolgozók szabad idejének célszerű eltöltését. Demény László zót, mindig Is Ráróspusztán rendezték meg. Mi már meg­szoktuk ezt a helyet. Másho­vá nem megyünk. — Szerintetek alkalmas lett volna ez a színpad a műsor megtartására? — Azt mondják nem volt pénz a megjavítására. Állító­lag 60 000 forintra lett volna szükség. Hát én ennyi pénz­ből parkettás színpadot csi­nálnék. Meg különben is. Ha felkértek volna minket, a községek társadalmi munká­ban ingyen megjavították vol­na. Helyeslő válaszok érkeztek mindenfelől, de a kivonulás valódi okára egy elejtett meg­jegyzés világított rá legin­kább. —Egyházasgerge? Mi tud­juk „miféle” emberek laknak ott. Sajnos a közbeszóló továb­bi magyarázatot nem volt hajlandó adni. így be kellett érnünk azzal, hogy „ők tud­ják”. Anélkül, hogy az ügyet misztifikálni akarnánk érde­mes elidőzni ennél a megjegy­zésnél. A szomszéd községek közötti viszálykodás nem új keletű dolog, és nem­csak az Ipolymenti köz­ségekre jellemző. X fa­lu neheztel Y falura, mert ott, ezt, vagy azt másképp csinálnák, másképp élnek. Nem feladatunk ezeknek az ellentéteknek az okát vizsgál­nunk, ez elsősorban a szocio­lógusok számára jelent izgal­mas kutatást. Példák bizonyít­ják, hogy a rivalizálásnak bi­zonyos határig pozitív hatása is lehet. Csakhogy a rárósl kulturá­lis napok művészeti versenye éppenséggel jó alkalmat kínál a nemes vetélkedésre. Talán felesleges megjegyeznünk, hogy a Ráróspusztán söröz- gető legények a leggyengéb­ben szerepelt községekből va­lók voltak. Ha valóban oly sérelmetes- nek érezték a helyszínválto­zást, önérzetes6égüknek más­képp is hangot adhattak vol­na. Például úgy, hogy „csak- azértis” részt vesznek a mű­sorban, netán „csakazértis” meg akarják nyerni a ver­senyt. Tudjuk, a dolog nem ilyen egyszerű. Egy azonban biztos, a Ráróspusztán sörözgető le­gények a könnyebb utat vá­lasztották. Jó lenne, ha ez a — megkérdőjelezhető — lokál­patriotizmus a jövőben pozi­tív előjelet kapna, és ezek az álönérzetes le­gények csakazértis megmu­tatnák, hogy ők sem akármi­lyen emberek . . . P. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom