Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
Szervátiusz T5 éve, 1903. július 4-én született Szerv átlősz Jené, a Romániában élő magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő Gyimesi család Jákói Attila: RÖZSE - ¥I¥ÖKÉRT Anyóka vitte a rózsát. Lángot — két holt nagyanyámért. Lángolok rőzsehangon magam is a világért — rügyekért meg rőzsevivökért, akkor is, ha arcuk rég anya — rög, akkor is ha uccákat lök bennük ide-oda a vad szél. Szólok megszületésért, a múlás ellen tusakodva, szólok azokért, akik golyvamódra — szidják „magukat”} bennem a sejtés carcinómái pontosan, félelmetesen — Szaporodnak.'. Káldi János; Éji pincézés, fél múltban Poharunk kisharangja csöng, csöng az éjben. Holdas ingek a felhők. Üsznak rózsa-fehéren. Boncolgatjuk a sorsot egymás szívébe nézve. Hova tűnt el a pince? Miféle messzeségbe? Balatonberény, 1960 üfopizmáli Mielőtt semmit sem teszel, alaposan mérlegeld lehetőségeidet. ★ Ne igyál annak az embernek az egészségére, akié jobb, mint a tied. Napirenden: az ifjúsági törvény Pályakezdés, családalapítás — szabad idő Beszélgetés az AIB titkárhelyettesével Jánossy Ferenc: Salgótarjáni erdő. Az országgyűlés kulturális bizottsága beszámoltatta az Állami Ifjúsági Bizottságot az ifjúsági törvény végrehajtásának csaknem hétéves tapasztalatairól. E számvetés tanulságait — az ifjúság életében meghatározó jelentőségű eredményeket, s a megoldásra váró régebbi gondokat, újabb keletű ellentmondásokat — tekintettük át ezúttal Lugosi Gáborral, az ÁIB titkárhelyettesével. — Az ifjúsági törvény a fiatalokat érintő, legátfogóbb jogokat és kötelességeket rögzítik. Miért van mégis, hogy végrehajtására az egész társadalomnak érdemes odafigyelni? — Először, mert ez a megjelölés: ifjúság, szám szerint és társadalmi súlyánál fogva is jelentős rétegeket takar. Hazánk lakosságának csaknem fele 90 éven aluli vagy éppen csak betöltötte azt; az oktatási .intézmények nappali tagozatain másfél millió diák tanul, az aktiv keresők 35 százaléka (!) fiatal, s a munkaerőutánpótlás úgyszólván egyetlen forrása az ifjúság. Másodszor, mert a társadalom és az annak részét képező ifjúság érdekei, alapvető céljai azonosak; harmadszor, mert nemcsak a jövő az ifjúságé, hanem már a jelennek is aktív részvevője, alakítója. A törvény — mind az ifjúság körében, mind pedig a társadalomban — pozitív fogadtatásra talált. A fiatalok körében elősegítette a társadalmi felelősségérzet erősödését, a szocialista társadalom melletti elkötelezettség elmélyülését; a társadalomban pedig hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény árnyaltabb, reálisabb képet alkosson az ifjúságról. Más megfogalmazásban: a fiatalok helytállása a termelésben, a társadalmi munkaakciókban, valamint közéleti aktivitásuk erősödése, — társadalmi megbecsülésük növekedését vonta maga után. — Hallhatnánk példákat? — Hét év alatt a fiatal vezetők, termelésirányítók száma a korábbinak háromszorosára nőtt; közéleti aktivitásukat pedig jól jellemzi, hogy hazánkban a tanácstagoknak ma már 16 százaléka 30 éven aluli. A társadalmi megbecsülést pedig az a megszámlálhatatlanul sok elismerő oklevél, munkahelyi, illetve magasabb szintű kitüntetés fémjelzi, amiben a fiatalok egyénileg vagy kollektive részesültek. A törvény, illetve annak alkalmazása is feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években jelentős változás ment végbe az ifjúság- politikában alkalmazott társadalmi munkamegosztásban, s az ifjúságról való gondoskodásban, hogy, fokozódott és konkrét intézkedésekben öltött testet az állami szervek, a tanácsok felelőssége az ifjúság iránt. — Minden törvény végrehajtásának vannak szervezeti és anyagi feltételei... — Az ifjúsági törvény sem kivétel. Megjelenését követően csakhamar megalakult az ifjúsági bizottságok állami intézményrendszere, élén az Állami Ifjúsági Bizottsággal, amely a Minisztertanács bizottságaként működik, az elmúlt években 30 alkalommal számoltatott be különböző minisztériumokat, országos hatáskörű szerveket, fővárosi, illetve megyei tanácsokat. Létrejöttek az ifjúságpolitika állami végrehajtásának központi és helyi erőforrásai is, ösz- szesen mintegy 280 millió forint áll rendelkezésre évente. — Mire fordítják a központi ifjúsági alap évi 180 millió forintját? — Az ÁIB ebből támogatja a fiatalok kedvezményezését, ösztöndíjazását; a különféle ifjúsági akciókat, az ifjúsági létesítmények fejlesztését. A Minisztertanács határozata nyomán például 1973-tól bevezették a fizikai dolgozók gyermekei számára a középiskolai tanulmányi ösztöndíjakat. A központi ifjúsági alapból, valamint a helyi erőforrásokból azóta évente 15 ezer tehetséges középiskolásnak folyósítanak ösztöndíjat — Hogyan csoportosítaná az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait, illetve az ifjúság életét meghatározó tényezőket? — Mondjuk három kategóriába: az ifjúság nevelése-ok- tatása, s vele a pályaválasztás, pályakezdés kérdéseire; a családalapítás, a „fészekrakás” problémáira, és a szabad idő célszerű eltöltésének kérdésére. — Kezdjük a nevelés-oktatás. a munkahelyi beilleszkedés ügyével- Az ifjúsági törvény kibocsátása óta végrehajtott tantervi reform eredrhé- nyekónt az oktatás anyagába beépült a világnézetünk alapjai tantárgy, illetve a történelem tantárgy keretében megkezdték az állampolgári ismeretek oktatását; intézkedtek az úttörőmozgalom állami támogatásáról, az úttörővezetők nagyobb erkölcsi-anyagi megbecsüléséről; a fiatalok munkára nevelését elősegítendő, folyamatos és fokozatos bevezetés mellett elrendelték a 7—8. osztályosok, illetve a gimnáziumi tanulók évi 12 napos kötelező részvételét a termelőmunkában. Fejlődött, szervezettebbé vált a pályaválasztási tanácsadás, bár még mindig gyakori az ütközés a fiatalok egy részének egyéni elképzelése és a népgazdasági igények között; ezért növelni kell a szakmunkáspályák presztízsét, s javítani a pálya- orientációt. Az utóbbi évek vívmányai a továbbtanulást segítő, felvételire előkészítő tanfolyamok és táborok, amelyeken évente több mint 50 ezer általános iskolás középiskolára és 27 ezer középiskolás felsőoktatási intézménybe való felvételi előkészítése folyik; intézkedések történtek a munka melletti továbbtanulás ösztönzésére, s 1973-tól felsőfokú tanintézetben tanulhatnak tovább a termelőmunkában leginkább kitűnt, tehetséges szakmunkásfiatalok. — A pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés elősegítése az ifjúsági törvény végrehaj»///////////////A Az öregember, mint mindig, most is ott állt a pályaudvari hirdetőtábla előtt. Mellette középkorú férfi böngészte a hirdetéseket. Odamerészkedett hozzá és megszólította: — Bocsánatot kérek tisztelt uram — mondta neki félénken. — Külön bejáratú szobát ajánlanék. Szinte semmiért. A férfi végigmérte az Öreget. Emez láthatóan minden ok nélkül — vagy talán a hideg miatt —, könnyezett. Arca és szakálla piszkos volt öreg télikabátját spárgával fogta össze a derekán, remegő kezében gyűrt kalapját szorongatta. A férfi megcsóválta a fejét aztán ezt mondta: — Sajnálom. Nincs szükségem szobára. Az öregember elfordultAhogy pislogott, szemeiből könnyek potyogtak. Maga elé meredt. Amióta felesége magára hagyta, rendszeresen lát-. vyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy* Osztojkán Bélát Magányosan ni a hirdetőtábláknál. Nemrég valahogy sikerült kiadni az oly sokszor és sokaknak kínált szobát. Valami házaspár-féle költözött hozzá. Nem szerettek fizetni. Pár hónap után aztán ők is leléptek. Reményeit ismét csak a hirdetőtáblák körül vélte megtalálni- Naphosz- szat ólálkodott és ajánlgatta külön bejáratú szobáját, de senki sem hitte el neki. Amíg a felesége élt, egyszerűbb volt. Az asszony varro- gatott olcsón, és talán szépen is. Megéltek. Ám a váratlan haláleset után megváltozott minden. Azt tanácsolták neki, költözzön az öregek otthonába. Hagyja abba a munkát. Sbár az öregember nem akart ráállni, másnap egy másik nyugdíjast állítottak a helyére. Újra kérték, foglalja el helyét az otthonban- Nem lesz egyedül. Mindent megkap, amire szüksége lehet. Hosszas unszolásra végül beleegyezett. összecsomagolt, elindult. Ütközben azonban meggondolta magát és visszafordult. Mindenáron ki akarta adni a szobát. Megél! — gondolta. A kevéske nyugdíj, meg amit a szobáért kap, elég lesz hozzá- Remélte, talál majd valami rendesebb emberpárt, akik hajlandók lesznek vele egy fedél alatt élni, megosztani közösségüket. Ám a lakbérrel legutóbb angolosan távozó házaspár óta nem akadtak újabb szobaigénylők. Volt akiknek távol esett a munkahelyétől. Volt aki szűknek, piszkosnak, lakhatatlannak ítélte- Mások meg látva az öregembert, meg se nézték az általa kínált szobát. Most, hogy ott állt a járdán, a hirdetőtábla előtt gondolataival és szomorúságával, észre sem vette, hogy minduntalan fel akarják lökni. Nem bosszankodott. Hidegtől köny- nyező szemeit a járókelőkre szegezte, érezte, szédül- De nem tágított. Elhatározta, nem adja fel. Nekitámadt a legelső közeledő párnak. Szája kinyílt, arca érthetetlenül, furcsán görcsbe rándult. Hangot azonban nem adott — Vigyázz! — sikoltott halkan, arcán rémülettel a nő. — Ez részeg! A férfi, akit a nő el akart cibálni, visszanézett. — Várj szívem — mondta. — Ez nem részeg- Mindjárt összeesik. Az öregember széttárta karjait, néhányszor megpördült maga körül, aztán elvágódott. Perceken belül tömeg vette körül. Arcra bukva feküdt a járdán. Nem mozdult. Senki sem tudta mi történt. Igazából nem is érdekelt ez senkit. Egy vénembert láttak, egy mozdulatlan öregembert, aki talán jól leitta magát, s aki bűnös is, mert nem gondolt idejekorán arra, mi lesz, ha megöregszik? A mentő azért megérkezett. Szirénájától nem dőltek össze a környező házakfásának kulcskérdése. Értünk is el eredményeket, de sok még a tennivaló e téren. Jó dolog például, hogy sokhelyütt a szakmunkástanuló éveket is beszámítják a törzsgár- datagság megállapításánál, hogy egyre több gondot fordítanak a pályakezdők szervezett fogadására, hogy sokfelé normakedvezményt adnak a betanulási időre, hogy ápolják a kapcsolatot a katonai szolgálatukat töltő, vagy gyesen levő fiatalokkal, de-.. Javítani kell a pályakezdőkkel szembeni bánásmódot, biztosítani segítésüket, rendszeresen foglalkozni kell velük Az a tény, hogy a felszabadult szakmunkástanulók fele nem marad meg a helyén, hanem más vállalathoz megy, az emberi kapcsolatok gyengeségére mutat — A fiatalok életének másik nagy eseménye: a család- alapítás. Súlyának megfelelően foglalkozik vele az ifjúsági törvény is. — Természetesen! A családalapítás legfontosabb előfeltétele — az érzelmiek után — a lakáshoz jutás, amit az ifjúsági törvény, s az annak szellemében fogant intézkedések igyekeznek megkönnyíteni. Örömmel nyugtázhatjuk például, hogy a törvény hatására a tanácsi lakásoknak 50—52 százalékát kapják fiatal házasok a korábbi 20—25 százalék helyett. Nagy segítség az is, amit egyre több helyi tanács nyújt a fiatalok lakásszövetkezeteinek az előközművesített telkekkel. Az ismert és népszerű szociálpolitikai kedvezmény és a munkáslakás-építési akció után újabb intézkedések születtek; például a tanácsi lakások elosztásánál a fiatal házasok jövedelemkategóriáját számukra kedvezően állapítják meg; vagy: a jóváhagyott lakáskontingens terhére eddig már 15 helyen hoztak létre úgynevezett szobabérlő házakat, átmeneti lakásokkal; az ifjúsági takarékbetét-akció keretében a fiatalok lakásépítéshez, -vásárláshoz 56 ezer forintig terjedő összegű külön kölcsönt vehetnek fel; intézkedés történt, hogy az OTP által értékesített lakások 10 százalékát ifjúsági takarékbetéttel rendelkezők kapják; a beköltözés utáni első öt évre a fiatal házasok az OTP-törlesz- tés havi összegének csökkentését kérhetik. A fiatal házasok további kedvezményként —30 ezer Ft-ig terjedő — kedvezményes kölcsönt vehetnek fel lakásberendezési, -felszerelési cikkek vásárlására- Mivel a fenti kedvezmények ellenére még mindig vannak, akik számára nagy megterhelés a „beugró” összeg és a törlesztés, indokolt, hogy a második 15 éves lakásprogram kidolgozásánál további lépéseket tegyenek a fiatal házasoknak nyújtható kedvezmények bővítésére, a terhek csökkentésére. — Utoljára maradt a szabad idő hasznos, célszerű eltöltésének kérdése... — Az ifjúsági törvény hatályba lépése óta a Miniszter- tanács határozatot hozott a fiatalok kulturális ellátásáról, az ifjúsági turizmusról, az ifjúsági létesítményekről, a tömegsport fejlesztéséről. Sokat fejlődött az utóbbi években a könyvkiadás, a rádió és a színházak ifjúságpolitikai tevékenysége, újabb ifjúsági és úttörőházak, ifjúsági parkok, üdülőtáborok, úttörő-váltótáborok épültek, ifjúsági klubok nyíltak. Az V. ötéves tervben a helyi tanácsok a központi ifjúsági1* alap támogatásával 50 új ifjúsági létesítményt építenek fel. Vannak tehát eredmények, de nem árt a feladatokat most hangsúlyozni: meg kell oldani a munkásszállásokon élő fiatalok szabad idejének kulturált eltöltését; növelni kell a szeszmentes szórakozóhelyek számát, javítani a tömegsport feltételeit, bővíteni az ifjúsági turisztika lehetőségeit, — hogy csak a legfontosabb tennivalókat említsem. Nyiri Éva NŰGRÁD — 1978. július 9., vasárnap
