Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Hogyan élünk — hogyan éljünk

Lakás és életmód

Az elmélet

a gyakorlatot segíti

A lakást azért tartják oly fontosnak az életmóddal foglalkozó szociológusok, mivel a lakás az emberek életvitelének közvetlen környezete, amely elsőrendű szerepet játszik éppen az elemi létfeltételek megteremtésében és kialakításában. Elmondhatjuk, hogy a lakásmód szerves része az életstílusnak, amelynek konkrét formái országonként, társadalmi rétegenként és nemzedékenként is különböznek egymástól.

Kezdjük a dolgot az ellátottság mennyiségi oldalával. Vitathatatlan tény a lakásépítés nagyarányú növekedése. Az 1945 utáni első évtizedben éves átlagban 28 ezer lakás épült; a hatvanas években 60 ezer, a IV. ötéves tervidőszakban pedig 87 ezer. Ha már a számoknál tartunk, azt is megemlíthetjük, hogy a mennyiségi növekedés mellett lakásállományunk minősége is javult. 1960-ban a lakások 13 százaléka volt teljes komfortos, jelenleg valamivel több mint 35 százaléka. Sőt a felsorolást ^tovább folytathatjuk azzal, hogy a lakások átlagos szobaszáma is emelkedett: a száz lakásra jutó népesség az 1960- as 361 főről 1975-re 302-re és a száz szobára jutó népesség 250-ről 162-re csökkent.

Amennyiben a lakásállomány fejlődési ütemét a számok tükrében vizsgáljuk, tagadhatatlanul imponáló képet kapunk. Ez tehát lakás- helyzetünk realitásának egyik tényszerű oldala. Még mindig a dolog mennyiségi oldalánál maradva, nem szabad azonban egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy nagyon sok embernek jelenleg nem megfelelő vagy nincs lakása. Hiszen napjainkban is közel 300 ezer család igénylését tartják nyilván a tanácsoknál, és ezek közül több mint 180 ezernek egyáltalán nincs saját otthona, 20 ezernek pedig életveszélyes, vagy egészségtelen a lakása. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy sokan — elsősorban az egyedül élők — még nem is jelentkeztek lakáskérelemmel az illetékes szerveknél, a lakáshiány még szélesebb. Az összképet bonyolítja az önálló otthonnal nem rendelkező ágyraj árók és albérlők elég magas száma, mely a nyilvántartás szerint több mint 130 ezer, valamint a munkásszállások lakói, akiknek száma csak a fővárosban meghaladja az 5? ezer főt.

A felsorolt számokból is annyit megállapíthatunk,

hogy az elmúlt 15 évben egymillió lakás épült és ennek következtében 3 millió ember költözött új otthonba, ami az esetek többségében az előzőhöz képest minőségileg is magasabb szintű, és az érintett népesség életmódjában is változást jelentett. Az is világos azonban, hogy - az önálló lakással nem rendelkezőknek, az albérlőknek és az ágyrajá- róknak, a munkásszállások lakóinak helyzete — akik együttvéve még mindig elég jelentős része lakosságunknak ■— nem csak szociális feszültségek forrása, hanem életmódbefolyásoló tényező is. Nem lehet kétséges, ugyanis, hogy magasabb szintű, gazdagabb

tartalmú, kulturáltabb életvitelt elvárni azoktól, akik az egyik legelemibb alapszükséglettel, vagyis az önálló otthonnal sem rendelkeznek — aligha reális. Éppen a szegényes lakásviszonyok következtében ezekben a rétegekben nagyobb igényű ambíciók nehezen bontakoznak ki, vagy ha jelentkeznek is, az esetek többségében nem tudnak megvalósulni.

Térjünk vissza azokhoz, akiknek van ugyan önálló otthonuk, ám ez az otthon nem teszi lehetővé korszerűbb, magasabb értékű életmód kialakulását. A negatívan ható tényezők közül elsőnek kell említeni a lakások komfort- fokozatát. Még ma is az a helyzet, hogy a lakások több mint az 50 százaléka komfort nélküli. Kezdjük talán a konfortszint egyik alapvető mutatójával, a folyóvíz-ellátással. Jelentősége abból is kitűnik, hogy ott fejlődtek ki magas kultúrák, ahol vízkultúra volt, csatornázás és vízvezetékrendszer. Helyesen állapítja meg Losonczi Ágnes — a kiváló hazai életmódkutató: — úgy tűnik, hogy a mai Magyarország kulturális szintkülönbségeinek jellemzőbb mutatója lehet a folyóvíz, mint a könyvtárak, színházak vagy az olvasók száma. Vízvezeték-hálózatba az ország összes lakásának 44 százaléka van bekapcsolva, ezen belül azonban egyes megyék még a 20 százalékot sem érik el, nem is beszélve a települési szintek további aránytalanságairól, a falusi viszonyokról.

Ezek után már nem meglepő, ha eláruljuk: átlagosan a lakások kb. 36 százalékában van fürdőszoba és W. C. Sajnos elég magas azoknak a rétegeknek a száma, akik nem rendelkeznek fürdőszobával és W. C.-vel. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a kulturális szint egyik lényeges mutatója a testi higiénia, aminek elterjedtségi fokát a fürdőszoba és a W. C. jelzi.

Témánk szempontjából nem lehet eltekinteni a lakások nagyságától sem. Hiszen a lakás nagysága is erősen befolyásolja a benne élők tevékenységének körét és minőségét is, azaz bizonyos differenciáltabb igények kialakulását ez előmozdítja, vagy ellenkező esetben akadályozhatja. Általában igaz az, hogy a nagyobb, tágasabb lakás többirányú tevékenység-- nek kedvez, vagyis nő a benne élők választási lehetősége. Míg a kis térfogatú és alapterületű lakások csupán az elemi igények kielégítésére szolgálnak.

A lakások nagysága, az egy szobára jutó személyek száma nagymértékben befolyásolja az emberek művelődési, tanulási, szórakozási, pihenési lehetőségeit. Nem is beszélve a .társasági élet igényeinek kielégítéséről, amelynek

csökkenő tendenciája napjainkban valószínűleg kapcsolatban van a szűkre zsugorodott lakótérrel.

A lakások nagyságáról szólva szembetűnő, hogy a magyar lakásállomány zöme eleve kis, 1 és 2 szobás lakás, a 3 szobás, vagy annál nagyobb lakások aránya alacsony, mindössze 19 százalék. Ebből

35 éves a mongol állami egyetem

Fennállásának 35. évfordulóját ünnepli a mongol állami egyetem. A megalapítása óta eltelt időszakban az egyetem rendkívül sokat tett a hazai felső fokú oktatás terén. Ma több mint 11 ezer diplomás dolgozik a népgazdaság különböző ágazataiban. A 14 fakultáson jelenleg 15 000 diák tanul, a 48 tanszéken pedig 500 tanár dolgozik.

A nyelvészeti karon a mongolon kívül ma már számos idegen nyelvet — oroszt, angolt, németet — is oktatnak. 1961-ben hozták létre az idegennyelvi tanszéket, melyen először csak szovjet oktatók, majd később az egyetemen végzett mongol tanárok adtak elő. A kulturális együttműködés keretében az NDK-ból, Franciaországból, Angliából

és Japánból is érkeznek meghívott előadók az egyetemre.

Az idegenforgalom fejlődése szükségessé tette az angol —orosz nyelvű idegenvezető tolmácsok képzését. A hallgatókat megismertetik a szóban forgó ország történelmével, irodalmával, és gazdasági életével is. Mások az esti tagozaton' tanulhatnak idegen nyelveket.

Az egyetem szoros kapcsolatot tart fenn számos külföldi felsőoktatási és tudományos intézménnyel, köztük a moszkvai Lomonoszov egyetemmel, az irkutszki Zsdanov egyetemmel, az NDK-beli Luther egyetemmel és a kubai Havanna egyetemmel. Jelenleg 15 ország 120 diákja tanul a mongol állami egyetemen.

az következik, hogy bár 1960- as évről 1975-re a száz szobára jutó népesség 250-ről 162-re csökkent, ez még mindig túl magasnak mondható. Nem is beszélve arról, hogy a szobák alapterülete — mint a lakások átlagos alapterületéből kitűnik — nagyon alacsony, a különböző társa dalmi rétegeknél az egy szobára jutó sűrűség meglehetősen eltérő, amit leginkább a segédmunkások lakásainak túlzsúfoltsága jelez.

De menjünk tovább. Az előzőekben azt állítottuk, hogy minél jobbak a lakáskörülmények, annál alkalmasabbak arra, hogy az emberek különböző igényeit és funkcióit differenciált módon elégítsék ki. A lakás által kínált funkciók differenciálása szempontjából talán az egyik legérdekesebb mutató a konyha. Ugyanis figyelemre méltó ösz- szefüggésekre bukkantunk, ha arra keressük a választ, hogy hol, milyen társadalmi közegben, milyen és hányféle) funkciót lát el ez a helyiség,) valamint, hogy miképpen változnak, alakulnak ezek a funkciók, hogyan tömörül egyi térre a család.

Tény az, hogy a családok számottevő részében manapság is kiemelkedő szerepe van a konyhának, ahol mindazok mellett, hogy főznek, esznek, mosnak, mosakszanak, társalognak, esetleg alszanak is, a gyerek tanul is.

összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a lakás az élet- lehetőségnek nem csak skáláját szabja meg, hanem megszabja az együttélés minőségét, a mindennapi életvitel menetét, szintjét, tartalmát, sőt hangulatát is. Minél kisebb a lakás, vagy egy helyiségre szűkül le a lakás több irányú funkciója, azaz minél szűkebb az élettér és egysíkúbb a belső berendezés, annál kevésbé differenciálhat a mindennapi életvitel és ennek következtében szegényebb lesz az élet- tevékenység tere, az ott élő emberek fejlődési lehetősége. Ez egyben azt is jelenti, hogy minél szűkebb a mindennapi élet belső környezetének kerete, annál nagyobb azegyütt- élőknél a konfliktus kialakulásának lehetősége, és számos más negatív hatás, amelyeket a szociológia és a pszichológia már tényszerűen bizonyított

Módra László

Beszélgetés dr. BandurKárollyal, a Nógrád megyei‘ vezetőjével

A Központi Bizottság 1976- októberi határozata a pártpropaganda helyzetét elemezve meghatározta továbbfejlesztésének feladatait is. A határozat következetes megvalósítása milyen tennivalókat ad a megyei oktatási igazgatóságnak? A nagy múltú intézmény mit tett eddig a propaganda- munka korszerűsítéséért, a propagandisták felkészítéséért, s az oktató-nevelő munka hogyan segíti az alapszeryezetck munkáját? Erről beszélgettünk dr. Bandur Károllyal, a megyei oktatási igazgatóság vezetőjével.

— Az oktatási igazgatóság a káderképzés fő bázisa Nógrád megyében is, és mint ilyen, elfogadott, elismert intézmény a pártközvéleményben. Nyilvánvaló, hogy az elismerés nem kevés munkát takar.

— Valóban, az itt folyó képzés és továbbképzés fontos szerepet játszik a káderek felkészítésében, nevelésében. Ezért külön gondot fordítunk a pártiskolai képzésre, az egyéves és az öthónapos pártiskolákra, ahol az alapszervezeti tisztségviselők, a párttitkárok, az üzemi a nagyközségi pártbizottságok, pártvezetőségek irányítói tanulnak. A most befejezett tanévben több mint kétszázan végeztek a pártiskolai tanfolyamokon — mondotta bevezetőül dr. Bandur Károly. — Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tartós együttlét ezeken az iskolákon az ismeretek gyűjtése mellett különösen jó lehetőségeket kínál nevelési célkitűzéseink megvalósítására. Mindebben természetesen nagy szerepe van az iskolai önkormányzatnak. Segítségükkel elértük, hogy az iskolán kívüli közös rendezvények is — a tárlat-, kiállítás-, film- és színházlátogatások, sportrendezvények — segítették a közösségek kialakulását, erősödését.

Néhány éve rendszeressé tettük a középvezetők továbbképzését és a tömegpropagan- da-tanfolyamok vezető propagandistáinak képzését. A. propagandisták az időszerű politikai kérdések elméleti megalapozása mellett, módszertani segítséget is kapnak munkájukhoz. Az intézményben hagyományai vannak a fizikai munkások esti egyetemi előkészítő tanfolyamainak is. Mindezzel az a célunk, hogy minél több fizikai munkás végezze el eredményesen az esti egyetemet. A pártszervek, az alapszervezetek többségével jól együtt

Réti Zoltán: Munka közben.

dolgozunk. Egyre gondosabban válogatják ki a hallgatókat. Az idén a jelentkezők mintegy nyolcvan százaléka érettségizett és nagy többségük megfelelt a felvételi követelményeknek- Az esti egyetem általános tagozatain, á szakosító és a speciális tanfolyamokon mintegy 1500 ember tanult az elmúlt tanévben. . i

— Hogyan lehet megvonni az intézmény eddigi tevékenységének mérlegét?

— Ügy értékeljük, hogy a Központi Bizottság 1973-as káderpolitikai határozata, a megyei pártbizottság állás- foglalása lényeges változást hozott munkánkban. A hallgatók kiválasztása gondosabb, a párttagok és tisztség- viselők képzése, továbbképzése tervszerűbbé vált. Mindezek kedvezően éreztették hatásukat az intézményben folyó oktató-nevelő munkában is. Évről évre több, felkészültebb párttitkr- oártve- zetőségi tag, gazó vezető, propagandista s-_ i párt- határozatok meg. ^mertetését, megvalósítását a megye üzemeiben, intézményeiben.

Ugyanakkor világosan látjuk azt is, hogy a fejlődés ellenére is van még tennivalónk bőven. Még mindig vannak alapszervezetek, ahol a káderképzés —, noha a tervek időben elkészültek — mégsem eléggé tervszerű, nem folyamatos. Esztendőről esztendőre gondot okoz ez az esti egyetemi, a propagandistaképzésben és a speciális tanfolyamokon is. Ez utóbbi, továbbképző jellegű tanfolyamtípus egyébként sem elfogadott még a pártszervek, a hallgatók körében. A beiskolázás nem eléggé irányított, gyakran a véletlenre bízzák, hogy kik tanulnak ezeken a tanfolyamokon. Jórészt ez a magyarázata annak, hogy viszonylag magas azoknak a hallgatóknak a száma, akik elkezdik, de nem fejezik be a tanfolyamot. Mint ahogy ennek a rovására írható az is, hogy rendszeres képzés ellenére a tömegpolitikai oktatásból nem egy helyen hiányzik a felkészült, jó propagandista.

— A marxista képzés lényege, hogy az elmélet a gyakorlati munkát segítse. Hogyan valósul ez meg az oktatási igazgatóság munkájában, törekvéseiben?

— Intézményi szinten, de a tanszékek munkájában is tudatosan törekszünk arra, hogy oktató-nevelő munkánk ne maradjon meg az elvont elmé- letieskedés szintjén, hanem a gyakorlati tevékenységre alapozzon, azt segítse. Ügy értékeljük, hogy ebben a tanévben talán minden korábbi esztendőnél eredményesebben oldottuk meg ezt a feladatot. A központi tematikában több olyan politikai, mozgalmi jellegű témát iktattunk be, amelyek a fejlett szocializmus kérdéseivel foglalkoznak, s a helyi feladatok megoldását is segítik. A legfontosabb határozatokat valamennyi tanfolyamon feldolgoztuk. Megvizsgáltuk a párt és a munkásosztály kapcsolatának, a munkásosztály történelmi küldetésének elméleti alapjait. A szocialista demokrácia helyes értelmezését segítette a szocializmus politikai rendszerének tematikus oktatása- A XI. kongresszushoz, a Központi Bizottság 1976. októberi határozatához, a megyei párt- bizottság állásfoglalásához kapcsolódott a párttagság eszmei-politikai nevelése, amely ugyancsak helyet kapott programunkban. Az ötödik ötéves népgazdasági terv, a megyei előirányzatok, az 1978-as népgazdasági feladatok, a megyei cselekvési program, a Központi Bizottság 1978. áprilisi határozata ugyancsak „tananyag” volt, amelyet a hallgatóktól szómon kértünk.

A párthatározatok feldől-;

gozása mellett, amelyek az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára épülnek, a hallgatók rendszeres tájékoztatót kaptak az időszerű politikai kérdésekről. Ezeket a tájékoztatókat gyakran a megye politikai, társadalmi, gazdasági életének vezetői tartották. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy tanáraink többsége elméletileg felkészült és gazdag politikai, mozgalmi tapasztalattal rendelkezik. Képzésük, továbbképzésük rendszerébe jól beilleszthetők azok a kutatások, amelyeket egy- egy meghatározott témában, önállóan végeznek. A kutatások, a publikációk jó része, ugyancsak a* gyakorlati élethez kapcsolódik. Folyamatos vizsgálódást végzünk többek között a szocialista életmódról. Vizsgáltuk a pártélet normáit és több publikáció is jelent meg e témában. A történelmi szemlélet formálását segíti a hallgatók gazdaságpolitikai és történelmi ismeretszintjének feltérképezése. Tervezzük, hogy a megye legnagyobb üzemeiben megvizsgáljuk: az iskolán szerzett ismeretek hogyan hasznosulnak a napi gyakorlatban. A pártépítési tánszék kiterjedt vizsgálatot kezdett az üzemi demokrácia témakörében azzal a szándékkal, hogy a következő évek munkájához törzsanyagot dolgoznak ki.

— Milyen további feladatokat ad az intézménynek az

1976-os októberi határozat folyamatos, következetes megvalósítása?

— Változatlanul fontos feladatunknak tekintjük a fejlett szocializmus, a kommunista életmód, a szocialista hazafiság és internacionalizmus kérdéseinek vizsgálatát* Ügy látjuk, hogy a világnézeti nevelés, a hallgatók történelmi szemléletének, dialektikus gondolkodásmódjának erősítése valamennyi tanszéknek, az egész intézménynek hosszabb távra szóló feladatokat ad. Arra törekszünk, hogy ezek a kérdések ne maradjanak meg jelszónak, hivatkozási alapnak. Ezért módszertani munkacsoportunk tanszékenként és témánként konkrétan kidolgozza elméleti és módszertani teendőinket is. Azért, hogy valamennyi tanszék, valamennyi tanárunk tudatosabban használja ki a tantárgy, a téma nyújtotta nevelési lehetőségeket.

A pórt hat évtizedes küzdelmének bemutatása ugyancsak a fontosabb tennivalóink között szerepel. A hatvanadik évfordulóhoz kapcsolódó rendezvényeink, az osztályfoglalkozások jó lehetőséget kínálnak erre. A nemzetközi kommunista mozgalom, a szocializmust építő országok tapasztalatainak elméleti általánosítása, a tapasztalatok hasznosítása munkánkban ugyancsak tennivalóink sorát szaporítja.

Ügy gondolom, hogy mindezek jelzik: tovább munkálkodunk az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának erősítésén, a politika szolgálatán. A pártélet, a társadalom politikai életével összefüggő kérdéseket folyamatosan bekapcsoljuk esti egyetemi tematikánkba. önálló témaként dolgozzuk fel az alapszervezeti munka legfontosabb kérdéseit. Mindezt abból a meggondolásból tesszük, hogy a határozatok következetes

végrehajtása fejlődésünk kulcskérdése. A végrehajtásban pedig fontos szerepük van a pártalapszervezeteknek.

Szervezeti intézkedéseinkkel is munkánkat szeretnénk eredményesebbé, hatékonyabbá tenni. A hallgatók létszámának növelése helyett a munka minőségére fordítunk gondot. Arra törekszünk, hogy növeljük a továbbképző tanfolyamok arányát, esetleg az alapozó tanfolyamok rovására is. Szeretnénk, ha a pártiskolai képzés mellett növekedne azoknak a hallgatóknak az aránya, akik munka mellett tanulnak, a következőkben javítani szükséges munkánk tárgyi feltételeit. Külpnösen a kihelyezett tagozaton van még pótolnivalónk —, fejezte be a beszélgetést dr. Bandur Károly.

y. a.

16182110