Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

r ffolytatda ni I. oldalról.) Ság társadalmi munkájával létrehozott óvodák, iskolák, bölcsődék és más létesítmé­nyek tanúskodnak erről. Bács- Kiskun megyében a társadal­mi munka értéke például az elmúlt két évben meghaladta a 780 millió forintot. Tóth Géza, (Szabolcs-Szat- már m.), a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára nagyra értékelte a kormány te­rületfejlesztési politikáját, a gyengébben fejlett területek megkülönböztetett támoga­tását. Szabolcs-Szatmár is támogatást kapott iparának fejlesztéséhez, a mezőgazda­sági termelés korszerűsítésé­hez. Ezt a segítséget jól hasz­nosították a megyében: a terv­időszak első két esztendejé­ben a megye ipari termelése 29 százalékkal, a mezőgazda­ságé pedig 14 százalékkal nőtt. Marjanek József (Fejér m.), a Móri nagyközségi Tanács elnöke a többi között elmon­dotta, hogy jelentősen korsze­rűsítették az államigazgatási munkát: 103 önálló községből 75 közös tanácsú községet alakítottak. Az összevonással nem csak az anyagi eszközök felhasználását tették hatéko­nyabbá, hanem javították az igazgatási munka színvonalát is. Orlovácz György (Tolna m.), a Nagydorogi Általános Isko­la tanára hangsúlyozta, hogy fokozottabb támogatásban kel­lene részesíteni a nagyobb vonzáskörzetű községeket és a nagyobb falvakat. Fontos len­ne ez Tolna megye számára is. ahol ma még a lakosság túlnyomó többsége közepes és apró falvakban él. Ez össz­hangban állna életszínvonal­politikánkkal — mondotta, — hiszen célunk a városi és fa­lusi életmód közötti különbsé­gek felszámolása. A beszámolóhoz több hoz­zászóló nem jelentkezett. Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke a kormány nevében kö­szönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lényeges kérdéseket felölelő vitáért. A hozzászólá­sok jól érzékeltették, hogy a törvényhozó testület tagjai ér­tik és tudják: fejlődésünk je­lenlegi szakaszában nehéz feladatokat kell megoldani, s hogy céljaink eléréséhez el­engedhetetlen a következete­sebb, tudatosabb, szervezet­tebb munka. A minisztertanácsi határo­zatokkal nem lehet minden vitás kérdést elintézni. Az ügyek tömegét — a nagyon világos politikai és kormány­zati irányelvek alapján — ott és akkor kell elintézni, ahol és amikor azok felmerültek. Ehhez természetesen nincse­nek kész sablonok, tehát az alkotó gondolkodásmódé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. Ezt követően Lázár György a vitában is nagy. hangsúlyt kapott gazdasági kérdések kö­zül a termelési szerkezet kor­szerűsítésének feladatairól szólt, majd hangsúlyozta, hogy az előrehaladáshoz tudomá­nyosan megalapozott, átgon­dolt és ellenőrizhető műsza­ki-gazdasági koncepciókra van szükség. Elő kell segítenünk, hogy anyagi és szellemi erő­ink valóban azokra a terüle­tekre irányuljanak, amelyeken — a népgazdaság általános ha­tékonyságának növelése és a termelés korszerűsítése érde­kében — a legnagyobb ered­ményeket tudjuk elérni. A vázolt feladatok megoldá­sában kiemelkedő szerepe van a vezetésnek. Valóban arra van szükség, hogy bátrabban adjunk teret a tehetségek ki­bontakozásának. Nagyobb ran­got kell biztosítani azoknak a vezetőknek, akik humánusak az emberi ügyekben, de kö­vetkezetesek, hajthatatlanok, amikor a munkáról, a rendről, a követelmények teljesítéséről van szó. Az országgyűlés a Miniszter- tanács elnökének a kormány munkájáról tartott beszá­molóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot vitatta meg, amelyet Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter terjesztett elő. A pénzügy mini szí er expozéja Az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva Faluvé­gi Lajos elmondta, hogy a népgazdaságban keletkezett összes pénz jövedelem tavaly a termelés és a forgalom fel­gyorsult növekedésével össz­hangban több mint 9 száza­lékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra ked­vezőtlenek voltak. Ezzel lé­nyegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából szárma­zó, de jelentős mértékben tár­sadalmi juttatásokkal kiegé­szülő — nomináfjövedelme. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 mil­liárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmu­tatkozik gazdaságunk dina­mikus fejlődése, erőfeszítése­ink hatása a nemzetközi inf­lációval szembeni küzdelem­ben; de gazdaságpolitikánk egyik fő gondja is, az hogy nem valósult meg a költség- vetés , egyensúlyának javítá­sára irányuló' elhatározásunk. Gazdaságunk úgy fejlődött, hogy külső erőforrásokat von­Kép az ülésteremből tunk be, hiteleket vettünk fel, ami megfelel ötödik ötéves tervünknek, hiszen koránt­sem az a szándék fogalmazó­dott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén ke­ressük. A hangsúlyt az export- képesség növelésére helyez­tük, mert úgy véltük —, s ma is így gondoljuk —, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitelfelvételekre alapozható. A vállalatok és szövetkeze­tek — ideértve a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalé­kát fizették be a költségve­tésbe, részesedési alapjuk 9 százalékkal. fejlesztési alap­juk a nyereségből 21 száza­lékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát ál­talában nem zavarták meg a népgazdasági egyensúlyhiány­ból fakadó gondok. Ezt a vál­lalatok számára kedvező helyzetet különösen két té­nyező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás, és a nem elég szigorú követelmé­nyeket támasztó szabályozás. A vállalatoknak adott tá­mogatásokról szólva elmond­ta, hogy azok az adott árvi­szonyok között, a gazdálko­dó szervezetek szempontjából — ideiglenesen — jórészt in­dokolhatók- De nem ez az iga­zi közgazdasági kérdés, ha­nem az, hogy a problémák egyedi megoldása helyett hogyan tudjuk a vállalatokat szélesebb körben, jobban moz­gósítani a hatékonyabb tevé­kenységre, a piaci követelmé­nyekhez való alkalmaz­kodásra. Bérszabályozási rend­szerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálkodókat, akik átlagosan nyolcszáza­lékos béremelést tudtak meg­valósítani. A beruházásokra a terve­zettnél és lehetőségeinknél is többet költünk. Már az ötödik ötéves tervidőszak kezdetén, megismerve a vállalatok fej­lesztési elképzeléseit, felfi­gyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdaság lehetőségeiből kiindulva in­Progress*—2 Teherűrhajó a világűrben Pék. Miklós, az MTI tudósí­tója jelenti: Lélegzetvételnyi szünet sincs a szovjet űrkutatásban. Az Interkozmosz-program ke­retében végrehajtott második nemzetközi, szovjet—lengyel űrkísérlet sikeres befejezését követő második napon, pén­teken, moszkvai idő szerint 14 óra 26 perckor, a Szovjetunió­ban felbocsátották a Prog- ressz—2 jelzésű automatikus vezérlésű teherűrhajót. Mint emlékezetes, a Prog- ressz—1 február 20-án indult az űrhajózás történetében új fejezetet nyitó útjára. A Progressz—-2 teherűrha­jót hasonló céllal küldték Föld körüli pályára pénteken. A teherűrhajó, amely fedélze­tén ismét üzemanyagot, tu­dományos berendezéseket, mű­szereket, a tartós űrtartózko­dáshoz szükséges „közszük­ségleti” cikkeket, élelmiszert és friss ivóvizet szállít, elő­reláthatólag vasárnap csatla­kozik a Szaljut—6 Szojuz—29 űrkomplexumhoz. A teherűr­hajó viszi az űrpostát is Kovaljonoknak és Ivancsen- kovnak, köztük a legközelebbi hozzátartozóktól küldött vá­laszleveleket is. A Progressz—2 fedélzeti be­rendezései a telemetrikus ada­tok tanúsága szerint kifogás­talanul működnek. dokolt lenne. A vállalatok na­gyobb része —, ha lehetne — még többet is szívesen elköl- tene beruházásokra. A pénz­ügyminiszter emlékeztetett a csütörtöki vitában is elhang­zott komoly figyelmeztetésre, hogy kevéssé keressük a be­ruházás nélküli utakat gaz­dálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még min­dig nagyobb lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek, és nem fordítunk elég gondot a minőségi változásokra. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekel­tebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi rendszerünket to­vábbfejlesztjük a hatodik öt­éves tervvel összhangban. Elhatározott szándékunk, hogy a jobb, a növekvő jöve­delmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi jövedelememelési lehetőséget biztosítunk, ellenben a gazda­ságtalan vállalatok, illetve te­vékenységek továbbfejlődését, sőt változatlan fenntartását sem fogjuk központi eszkö­zökkel segíteni. Ügy véljük, hogy a pénzügyi politika szi­gorítása és a hatékonysági követelmények fokozása el­vezethet az indokolatlan tá­mogatások és kedvezmények leépítéséhez, a pénzügyi egyensúly megszilárdításához, A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetési szervezetek te­vékenységével foglalkozott. A lakosság életkörülményeit egy­re inkább befolyásoló társa­dalmi közkiadásokra 138 mil­liárd forintot költöttünk 1977- ben. A tanácsok 90 milliárd­dal, az előző évit 11 milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intéz­mények fenntartására 48, fej­lesztési célokra pedig 42 mil­liárd forintot adtak ki. Köz­vetlenül a lakosságnak 50 mil- liárdot — az előző évinél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táp­pénz és egyéb pénzbeli jutta­tás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — négymil- liárddal többet, mint az elő­ző évben — természetbeni jut­tatásként fordítottunk egész­ségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. A pénzügyminiszter expozé­jában hangsúlyozta: a nehéz­ségek ellenére —, amelyek kö­zött dolgozunk és dolgozni fo­gunk — mégis arra számí­tunk, hogy ésszerű és takaré­kos gazdálkodással a társadal­mi ellátás minden fontos te­rületén megvalósulnak az ötö­dik ötéves tervben elhatáro­zott célok. Ezt a bizakodásun­kat az eddigi szép eredménye­ken kívül az a szándékunk is erősíti, hogy az átmeneti pénzügyi gondokkal küzdő ta­nácsok költségvetésük teljesí­téséhez méltányos biztosítékot és támogatást kapnak úgy, ahogy ezt a központi költség- vetésből 1977-ben is megad­tuk. Pethő Ferenc a törvényja­vaslat bizottsági előadója az országgyűlési bizottságok ülé­sein elhangzott indítványokat, javaslatokat összegezte. Az országgyűlés a költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta. Ezután az interpellációk kö­vetkeztek. Interpellációk Az Országház folyosóján Fegyelmezettebb, szervezettebb munkára van szükség A MINISZTERTANÁCS be­számolóját követő szünetben kisebb csoportokat alkottak a képviselők. Az Országház kupolája alatt, a folyosókon másról sem esett szó, mint a kormány beszámolójáról, a megválasztása óta végzett munkáról- Ez pedig figye­lembe vette fejlődésünk té­nyeit és szükségleteit, a kor­mányzati munkában szerzett tapasztalatokat. A Miniszter- tanács alkotmányos kötelessé­gének tett eleget ezzel a be­számolóval. Az egyik csoportban a tár­sadalmi-gazdasági fejlődésünk jellemzőivel foglalkoztak a kéoviselők. Mások a kormány­zati munka fő vonásaira tett megállapításokat értékelték. Legtöbben a népgazdaság hely­zetéről, az ötéves terv végre­hajtásának további feladatai­ról elhangzottakat magya­rázták, s vonták le máris a tanulságokat, illetve határoz­ták meg szűkebb hazájuk, megvéjük, üzemük tennivaló­it. De nem maradt ki a be­szélgetésből az életkörülmé- nvek és az életszínvonal ala­kulásáról tett megállapítás elemzése sem. A Nógrád megyei képvise­lők is kisebb csoportot alakí­tottak. Akadtak akik más megyebeliekkel folytattak esz­mecserét. Magam a nógrá­diak közé csatlakoztam. Hot­ter Csaba képviselő, a szécsé- nvi termelőszövetkezet terme­lési főosztályvezetője azonnal a témára tért. — Számomra, mint mező­gazdász számára igen jó volt hallani Lázár elvtárs megálla­pítását, hogy a mezőgazdasá­gi termelés elérte az ötéves tervben előirányzott szintet. Ha most ezt a saját üzemünk­re, Szécsényre kellene vetíte­ni, örömmel számolhatnék be a kormánynak, hogy néhány helyen az országos átlagnál is jobb helyen állunk. Az ötödik ötéves terv időarányo­san szinte minden területen teljesített. Mi több, termelési értékben már elértük az 1980- ra tervezett évi 110 millió bruttó termelési értéket. A tejhozamban 3500 litert ter­veztünk tehenenként. Ezt túl­teljesítve már 3800 liternél tartunk. A növénytermesztés­ben is reálisak a célkitűzé­seink. Hozamban az időará­nyos teljesítésnél tartunk, de 1980-ra elérjük tervezett cél­kitűzéseinket. Ügy gondo­lom, hogy számos más intéz­kedés mellett itt a szocialista- brigádmozgalom segített bennünket a legjobban. — Természetesen látjuk fel­adatainkat is. Ebben Lázár elvtárs beszámolója még in­kább megerősített, s hazatér­ve, ezt el is mondom. Ma már meggyőződésem, hogy el­sődleges a munkaidőalappal való jobb gazdálkodás. Szük­séges a még szervezettebb munka, a hatékonyabb anyag­és eszközgazdálkodás. De tö­kéletesíteni szükséges a ve­zetést is. Gondolok arra, hogy decentralizáljuk a döntési jog­köröket. A döntést ott hoz­zák, ahol legjobban ismerik a munkát, a gondokat. Tovább szükséges növelni az üzemi demokráciát, szóval mind­azt, ami most is elhangzott a kormányprogramban. Terve­ink csak is így valósíthatók meg... Amíg Hütter Csabával be­szélgetünk, Szomszéd Gy. Ist­ván képviselő, a nagybátonyi gépüzem igazgatója sokat jegyzetel. Szinte kérdés nél­kül mondja: — őszintén örülök, hogy a kormány beszámolója reális, kritikus volt, amivel csak egyet lehet érteni, s erősíte­ni kell. Ami pedig nagyban igaz, az igaz kicsinyben is. A kormány elnöke mélységé­ben elemezte a döntések el­húzódásának problémáját, a bizottságok felesleges elsza­porodását. Munkám során ma­gam is találkozom ilyennel az életben- A választópolgá­roknak valóságos kálváriát kell megjárni, amíg egy-egy ügyet érdemben elintéznek a hatóságok. Ebből (fakad, hogy nem a bürokráciát, az aktatologatást, hanem a mun­ka hatékonyságát kell e té­ren is növelni... Mint igaz­gatónak az is megragadta a figyelmemet, hogy eredmé­nyeink mellett sok a tenni­való. A sok közül néhányat. A belső tartalékok feltárása, a munkafegyelem megszilár­dítása, a hatékonyság növelé­se, a minőség javítása, az élő­munkával való helyes gaz­dálkodás és még sorolhatnám tovább mindazt, ami benne van a kormány programjá­ban. Másszóval ez előírja, hogy minden szinten olyat kell tenni, ami a munka eredményességét javítja! Hozzánk csatlakozik Sipos József képviselő, a Ganz­MAVAG mátranováki gyár­egységének szakszervezeti titkára. Maga is helyesli, amit képviselőtársai már elmon­dottak. sőt megerősíti azokat. Megtoldja a beruházások idő­beni megvalósításának fon­tosságával. — Nagyok az igények a vá­lasztókörzetemben is, szinte a megye teljes költségvetését felemésztené. Üt, iskola, óvoda kellene, hogy a legfontosabba­kat mondjam... Mint szak- szervezeti funkcionárius kü­lönösen odafigyeltem, amikor az életszínvonalról esett szó. Teljesen igaz, hogy minél jobban közelítsék egymást a termelői és a fogyasztói árak! És megint, mint szakszerve- zetes mondom: a tervek reá­lisak, a meghatározott fel­adatok teljesíthetők, azokat végre kell hajtani. Amihez viszont a munkaidő hatéko­nyabb kihasználása, fegyel­mezettebb, szervezettebb mun­ka szükséges! Megszólal az elnöki csengő. Hosszan berreg. Szétoszlanak a csoportok- A képviselők munkához látnak. Somogyvári László Födi L ászióné (Csongrád m.) a szegedi konzervgyár cso­portvezetője a közlekedés- és postaügyi minisztertől azt kér­dezte, hogy a minisztérium a jövőben a vasúti menetrendek összeállításánál törekszik-e arra, hogy a reggeli expressz­vonatok — így például a szeged—budapesti expressz — még a különböző értekez­letek megkezdése előtt érkez­zenek Budapestre? Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter válaszá­ban elmondta, hogy a menet­rendek összeállításánál szá­mos fontos szempontot vesz­nek figyelembe. Ilyenek ter­mészetesen a takarékossági in­tézkedések is, ezek azonban akkor érvényesülnek igazán, ha az értekezletek szervezői is alkalmazkodnak hozzájuk, és nem a vasút menetrendje igazodik az értekezletekhez. Ami a szeged—budapesti exp­resszi illeti — bár menet­rendjét éppen a lakosság ké­résére változtatták meg — a miniszter arra kérte az inter­pelláló képviselőt és az or­szággyűlést, hogy egyelőre ne zárják le a témát. Ígéretet tett arra, hogy ősszel — a kö­vetkező menetrendi értekez­leten — még körültekintőbben megvitatják a problémát. A képviselő és az ország- gyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Karkus Sándort,Komárom m.) a nyugdíjasok utazási ked­vezményének módosítása tár­gyában interpellált a közleke­dés- és postaügyi miniszter­hez. Azt javasolta, hogy a négy, félárú utazásra jogosító szelvényből kettőt maga a nyugdíjas, kettőt pedig — amennyiben azt igényli — a házastársa vehetne igénybe. Pullai Árpád, miniszter vá­laszában elmondta: ezt a kér­dést az illetékesekkel már megvitatták és úgy határoz­tak, hogy javasolják a kor­mánynak: 1979. január 1-vel a nyugdíjasok nyugdíjjal nem rendelkező házastársai, illetve élettársai is használhas­sák a kedvezményes vasúti je­gyeket. A miniszter válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés egyhangúlag el­fogadta. Gulyás Emilné dr., a HNF Szabolcs-Szatmár megyei Bi­zottságának titkára, Nagyhó­dos, Kishódos és Garbolc la­kóinak képviseletében inter­pellált az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhez, valamint az OVH elnökéhez, hogy kezdeményezzék a Mi­nisztertanácsnál a kormány 1973-as határozatának felül­vizsgálatát, amely az árvízsúj­totta községekben építési ti­lalmat rendelt el. Ábrahám Kálmán minisz­ter — az OVH elnökének ne­vében is — válaszában el­mondta, hogy a Szamos men­tén a védőgátrendszer meg­építésével az árvízveszély ugyan csökkent, de nem szűnt meg. Emiatt az építési tilal­mat fenn kell tartani. Java­solják viszont a kormánynak: tegye lehetővé a más közsé­gekbe- költözők áttelepülésé- hez nyújtható kedvezmények meghosszabbítását további négy évvel. A választ a képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülés­szakát ^.pró Antal zárta be. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1978. július 8., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom