Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára az addig megkötött államközi szerződés értelmében ötven olaj- mérő állomást szállít a Szovjctun ióba. A 10—20 tonnás berendezése két daruval emelik a vagonokra, r munka alapos szakértelmet és felelősséget kíván a szállítást-rak odást végző Béke Szocialista Brigádtól. Közreműködésükkel az első negyedévben n mérőállomás hagyta el a gyárat és indult el távoli útjára. Képünkön: Karvaly Ottó, Sáiek József és Széplaki József — a brigád tagjai — rögzítik a berendezést a vagonon. Ahogy a beruházó é* a kivitelező látja Idő és munka arányban áll egymással ' A Salgótarjáni Kohászati Üzemek tervszerű fejlesztési politikájának eredményeképpen Kisterenye déli részén, közvetlenül a 21-es műút mellett már jól látható egy új beruházás csarnokszerkezete. Köztudott. hogy a vállalat kisterenyei gyáregységének fejlesztéseként itt épül több mint 240 millió forint költséggel az a csőgyártó és görgős- pályagyártó üzem, aminek termelésével tovább bővül a kohászati üzemek gyártmány- szerkezete. A beruházásnak — amelynek a megvalósítása gyakorlatilag tavaly a második negyedévben kezdődött — ez év végére kell elkészülnie, úgy, hogy a próbaüzemre 1979. első negyedévében sor kerülhessen. Eszerint tehát a negyed- milliárd értékű beruházás befejezésére már csak egy szűk fél év áll rendelkezésére. Vajon ez az idő elegendő lesz-e a hátralevő feladatok megoldására? Erre a kérdésre mind a beruházó kohászati üzemek szakemberei, mind a kivitelezésben érdekelt vállalatok — elsősorban a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a 21-es számú Állami Építőipari Vállalat — szakemberei a napokban megtartott kooperációs tanácskozáson azt válaszolták — igen. Ebből az ígéretből azonban csak akkor lesz valóság, ha a beruházásban érdekelt vállalatok, betartva, a közös ütemterveket, a legteljesebb összhangban dolgoznak. A kisterenyei beruházás alapvető tényezője — mondhatni kulcsa — a kéthajós CONDER-csarnok. A kohászati üzemek fejlesztői, beruházói nemcsak korszerűsége miatt választották ezt a csarnoktípust, hanem időkímélés céljából’is. Az országban eddig felépített két-három hasonló csarnok tapasztalatai szerint ezt a csarnoktípust háromnégy hónap alatt a tecnológia elhelyezésére kész állapotba lehet hozni. Kisterenyére — a tervek szerint — már augusztusban megkezdődik a gyártó berendezések és gépek szállítása. A beruházó szeretné, ha a csőgyár szeptemberben érkező berendezéseit már a csarnokban, közvetlenül az alapbetonra helyeznék el. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a NÁÉV meggyorsítsa az alapbetonozást. Ez ugyanis feltétele a csarnokszerkezet festése nagyobb lendületének, valamit a tető- és oldalpanelok szerelésének, amit a 31- esek végeznek. A kivitelezés minden fázisára rendelkezésre áll a kivitelező., s a munkák elvégzését szerződések biztosítják. Hasonló a helyzet a technológiai szerelésekkel, amit a külföldi szállítópartnerek szakembereinek irányításával a Villamos Ipari Vállalat, illetve a Gyár- és Gépszerelő Vállalat végez. Annak ellenére, hogy szerződések, egyeztetett ütemtervek hivatottak segíteni a munkálatok gyors elvégzését, egyes részfeladatok megoldásában késések, csúszások tapasztalhatók. Ilyen csúszás van az energiaellátáshoz szükséges kábelcsatorna építésénél. A NÁÉV a kért határidőre megkapta a kivitelezési terveket, azonban véleményeltérés támadt a beruházóval, mivel az építő vállalat ragaszkodott az előregyártott kábel- csatorna tervezéséhez. A beruházó kohászati üzemek végül is kétszázezer forint többletköltség árán megtervezte az előregyártott kábelcsatornát, azonban ezzel jelentős idő is eltelt. S mivel belátható közelségbe került a csarnok üvegezésének munkája is, mielőbbi rendezésre vár a NÁÉV és alvállalkozója, a 31- es ÁÉV közötti vita, hogy kinek is kell e munkát elvégezni. Ehhez kapcsolódva, azonnali intézkedést követel, hogy a szereléshez szükséges ablakok is megérkezzenek arra az időre. A sürgősséget azonban az Is indokolja, hogy az ablakok szállítási határideje június 25 volt. Nagyon fontos az energia- központ tervezett ütemű megépítése, hiszen energia nélkül lehetetlen szerelni. A NÁÉV szakemberei ígérik, hogy július végére befejezik a központ alapozását, augusztusban megépítik a szerkezetet és szeptember végére befejezik a központ építését. A napokban derült ki, hogy különböző légtechnikai berendezések, világítótestek szállítási határideje elfogadhatatlanul eltér a kivitelezés ütemétől. Ez is sürgősen rendezést kíván! A beruházó és a kivitelező véleménye szerint a feladat tervezett befejezésére a hátralevő idő és az elvégzendő munka mennyisége még arányban van egymással, de az elmúlt időszak egyes részhatáridőinek csúszása, be nem tartása a rendelkezésre álló tartalékidőket felemésztette. Noha a szerteágazó munka, a párhuzamos tevékenység augusztusban, szeptemberben és októberijén jelent nagy szervezési feladatot, ennek a jó lebonyolítási lehetőségeit most, júliusban lehet és keli megteremteni. Nagyon összehangolt munkára van szükség, hogy a CONDER- csarnokot az importberendezések érkezéséig a megkívánt állapotba hozzák. Ez beruházótól, kivitelezőtől egyaránt céltudatos, szorgalmas munkát követel. (pádár) BEDŐCSÉKÉSA BÁNYATÁV „Látták, hogy a jövő ez” — mondta Hlavaly Sándor, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat főmérnöke. Arról ingattuk, voltak-e munkaerővel kapcsolatos gondjai az •új bányatámgyártó üzem beindításának. Kisebb részben gyáron kívülről hoztak munkásokat, a dolgozók nagyobb hányada belülről került az új munkahelyre. Utóbbiak egy részét 280 órás forgácsolótanfolyamon tanították be a teendőidre- ök viszonylag kis gépeken dolgoznak; a nagy termelékenységű célgépekre pedig közép- és felsőfokú végzettségű embereket állítottak. HOSSZÜFÜRÁS, HÓNOLÁS — A bányatám nagy pontosságú hidraulika. Rendkívül finom megmunkálást igényel — így a főmérnök. — Ez újat jelentett az embereinknek, mert korábban csak a szerszámüzemben volt forgácsolás nálunk, ami ehhez hasonló pontosságot követelt. Most több finom műveletet kell végezni, például a hosz- szúfúrást és a dörzsköszörü- lést. Az új üzemben jobbára fiatalok dolgoznak; az átlag életkor 28 év körül van. Nehéz volt-e őket rábeszélni, hogy vállalják a szokatlant? — Meglepően nagy volt az érdeklődés. Mintha belső kényszert éreztek volna, hogy beletanuljanak. Csábították őket a jobb munkakörülmények is: zajtalan, tiszta, világos a csarnok- Korszerű a termék, korszerű a termelés. Ez utóbbi megállapítást a termelékenység ugrásszerű növekedése is alátámasztja. A vállalati átlaghoz képest kétszeres ebben az üzemben a termelékenység, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a gépek kiválogatásakor ez volt a legfőbb szempont. A munkaszervezésre is sok gondot fordítottak. Több helyen sikerült megoldaniuk, hogy egy munkás két gépet kezeljen. Így az előzetes elképzelések szerinti 34 fő helyett huszonötén dolgoznak a csarnokban. — Ezt az üzemet amolyan etalonnak tekintjük, másutt is ezt szeretnénk megvalósítani — jegyezte meg a főmérnökMUNKAHELYRE ANGYALBŐRBEN — Ha ez az üzem nem indul, akkor lehet, hogy el is mentem volna innen — mondta Bedőcs József, fiatal esztergályos. — A régi munkám nagyon sablonos volt Esztergályoztam ugyan, de teljesen igénytelen módon, szinte mindegy volt, hogy reszelővel csinálja az ember, vagy géppel. És a bér is rosszul alakult. Itt nagyobbak a követelmények, s a munka sem annyira sablonos. A fizetésért pedig elég százszázalékot teljesíteni; amott majdnem 150-et kellett, hogy kijöjjön belőle az ember. — Nem tartott attól, hogy valami kellemellen oldala is lesz az újnak? — Lehet, hogy van aki fél. Szerintem az újban van fantázia. Nekem egyébként nem jelent ez különösebben újat, mert annak idején három évet dolgoztam az NDK-ban- Az ottani követelmények jóval nagyobbak voltak. — Mesélték, hogy ön nagyon a szívén viselte az üzem indulását. A tíznapos katonáskodásból visszajövet első útja ide vezetett, csak aztán ment haza... — Én úgy érzem, hogy inkább a munkám érdekel, s utána csak a gyár. Amit rám bíznak azt kifogástalanul akarom elvégezni. Ez persze, jó a gyárnak is, de nekem a gyári érdek csak másodlagos szempont. — Május óta tart. a sorozatgyártás- Hogyan látja: Konzultáció Konfliktus és ellentmondás A bnnffibtlicnem más, mint a megélt nUlllHHllldés szubjektívvé vált ellentmondás, s mint ilyen — életünk elválaszthatatlan kísérője. Természetesen megkísérelhetjük el is kerülni, követve a lapos bölcsességeket: csak nem ütközni, csak nem vitatkozni, ha lehet, kerülni minden konfliktust! Elaltathatjuk lelkiismeretünket, hallgathatunk, ha az igazság és a jó ügy érdekében szólnunk kellene, játszhatunk egyenlős- dit a munka jutalmazása és a lógás büntetése helyett; választhatjuk — mind a magánéletben, mind a „nagypolitikában” — a köny- nyebbnek látszó megoldást a nehezebb, ám mégis egyedül célravezető út helyett. Az eredmény azonban rendkívül kétes lesz: a konflitkus helyett az ellentmondás „elalta- tása”, az összeütközés kerülése csak megerősíti — sőt következményeiben esetleg f ilerő- síti — az ellentmondást. Máskor azonban még ezt sem tehetjük meg. Dönteni kell, ám, az eredmény megannyi ellentmondás kompromisszuma. Mintha szét kívánnának futni a dolgok. A gazdaság érdeke üti a kultúra és a művelődés érdekét, a széttagolódó különös érdekekben mintha eltűnne vagy elerőtlenedne az általános érdek, a laikus közvéleménnyel szembeszegül a szakigazgatás, a helyi kezdeményezéssel a centralizált igazgatás. Nincs tartalmi döntés, nincs társadalmilag felvetődő kérdés, amelyet ne az ily módon adott ellentétes pólusok közvetítésében kellene valamiként megoldani, biztosítva az általános közreműködést. Más esetben azonban még dönteni sem könnyen lehet. Jelentős társadalmi csoportok beállítódása, cselekvési módja és közgondolkodása korántsem változtatható meg „adminisztrációs” határozathozatallal, vagy központi utasítással. Nem fogadják be a „kész tudást”, hanem a meg-megújuló konfliktusok, a valóságértelmezés és célmeghatározás szubjektivizmusa és a valóság tényszerűségei között újratermelődő ellentmondások, mint „személyes” tapasztalatok képesek csupán a mélyebb tudás és helyesebb önismeret tendenciáját kikényszeríteni. S e folyamatot kívülről csak gyorsítani lehet, de meghatározni nem, mert a társadalmi csoportok kollektív tudásának útja főként a tapasztalat volt és marad. A társadalmi konfliktusok jelentősége éppen ezen az utóbbi ponton tűnik fel legplasztikusabban. Ugyanis társadalmi létezésünk ellentmondásait helyezzük valóságos jogaikba. s tesszük általuk lehetővé, hogy kiérdemelt helyet kapjanak tudatunkban. A konfliktusokban az ellentmondás jut kifejezésre. s „végigjátszásuk” az egyetlen lehetőség arra. hogy a társadalmi élet mindenkori, objektív és szubjektív mozgatórugóit „racionalizáljuk”: megismerjük és magunkévá tegyük. Csak ez az út vezet új ismerethez és felismeréshez. Innen a konfliktus valóságmegfejtő és -feltáró. változtatásra ösztönző, vagy — ahogy a filozófiában mondják — heurisztikus jellege. Ahogy a lét titkait fürkésző Faust megidézi a Földszellemet, mert kedve támad a megismerés nagy kalandjára, úgy idézi meg számunkra a konfliktus életünk erőit és hatalmait, hogy „rrfegjelenítésükkel” óhajainknak és vágyainknak testet adhassunk, s hogy megszüntethessük az üres szubjektivitás és a nyomasztó kényszerek kettősségét, hogy meghatározhassuk magunk számára a szabadságot. Életszerűen élni aligha más, mint elfogadni az ellentmondások teremtette kihívást, s megbirkózni velük. Ugyanakkor azonban természetes az is, hogy ezeknek az ellentmondásoknak semmi közük sincs a valóságos ellentmondásokat, s ezek történelmi kihívását önző és kicsinyes perpatvarokkal és sunyi látszatkonfliktusokkal helyettesítő magatartásokhoz és manipulációkhoz. A Földszellemet nem lehet felemásan, szobatudósi filiszter- séggel megidézni. Életünk formálását, a Szabadságot sem lehet kölcsönkérni, üres kalkulációkkal kiokoskodni. Csak vállalni lehet — mai valóságunk valamennyi kihívásának tudomásul vételével, s hozzá méltó felfoko- zottsággal és tudással. Ä faprpc7tpnu felfogás szerint az élet nulUatiGliy ellentmondásokkal telt volta a bűnbeesés következménye. Elvilágiaso- dott mai tudatunk számára is tűnhet kényszernek. S az élet örömét valóban nem egy készen kapott lakosztály összkomfortja nyújtja. Sokkal inkább a harc, az embernek önmaga által önmagán aratott győzelme, s ha ezt végiggondoljuk, megtörténhet a csoda: a szükségszerűségből szabadság lesz, s a konfliktusok és ellentmondások kényszeréből — ez utóbbiak dicsérete... H. L A rézbányászat fejlesztése A színes fémek az értékesebb fémek közé tartoznak, amely ország rendelkezik ilyen tartalékokkal. igyekszik fejleszteni, amely pedig nem rendelkezik, jelentős összegeket kénytelen behozatalára fordítani, mert színes fémekre mindenütt szükség vanA rézbányák és a rézbányászat fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott egyik idei ülésén a lengyel kormány is. Határozatot fogadtak el. hogy az ágazatban gyorsítják a beruházások ütemét. Mindenekelőtt a legri- ca—glogowi körzetet építik ki, mivel innen a nagy finomságú elektronikus réz gyártásához tudnak több nyersanyagot nyerni. minden oljazottan működik azóta ? — Van még mit javítani. Leggyakrabban az anyagellátással van baj. Ha az rendben volna, üzemen belül is jól menne minden... AKKURÁTUS SZERELÉS — Itt sokkal komolyabban kell vennünk a munkát — tudtuk meg Jakus László lakatostól, a szerelőrészleg műhelyében. — Nem engedhetünk át rossz támot, mert a műszer kimutatja a legkisebb hibát is. — Nehezebb-e ez a szerelés, mint a korábbi teendője? — Nem lehet összehasonlítani- Ott csak hegesztettünk. Tisztább, nincsenek gázok és nyugodtabb az ember. Ezt a munkát csak nagy figyelemmel lehet végezni, tehát nem unalmas, nem annyira sablonos. — Nagyobb szakértelem kell-e hozzá, mint a régihez? — Igen. Tudná betanított munkás is végezni néhány hetes begyakorlás után, de csak akkor, ha van aki teljesen ért mindent, s felügyel rá. — Nem bánta meg hogy ide jött? — Nem én. Itt egy új terméket gyártunk, ami világszínvonalú, betörhetünk vele a világpiacra. Ilyennél szívesebben dologzik minden melós. •. —molnár— EXPORTRA Május közepén férfi-kötöttnadrágok gyártását kezdték meg a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében. A szovjet exportra kerülő termékből a II. negyedév végéig mintegy 33 ezer darabot kellett elkészíteni kétféle fazonban és négyféle színben. Az exportáru értéke meghaladja a tizenkétmillió forintot. A képen a Furák Teréz kétszeres aranykoszorús szocialista brigád néhány tagja a termék gyártása közben. J NÓGRÁD — 1978. július 8., szombat 3
