Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Galga menti fiatalok. A televízióból jelentjük A mama — vígjáték a stúdióban Hatalmas télikert. S mögötte egy pazarul berendezett biedermeier szalon, amelyben két fiatalember, valamint egy tisztes külsejű, többnyire gátlástalanul szunyókáló öregúr üldögél az asztal mellett. A hölgyekre várnak. Azok nem is késnek sokáig. Ahogy illik a forgatás menetrendje szerint, — amikor az asszisztens a stúdióban álló monitor előtt megadja a vezérlőteremnek a jelzést, s felhangzik a rövid zenei aláfestés, belépnek a szalonba, egyenest a merevarcú komornyik szolgálatkész karjai elé. A hölgyek Magoriné, Ciliké és Esztike. Azaz Schubert Éva, Jani Ildikó és Urbán Erika.,. A férfiak Csákányi László, Németh Sándor és Jászai László. Minden és majdnem mindenki együtt van már Szigligeti Ede kitűnőnek ígérkező vígjátékában A mamában, amelynek forgatását már elkezdték a televízió 4-es stúdiójában.' — Ormay úr szintén házas? — kérdi a zsarnok szerepében tetszelgő mama. — Akik nekem tetszettek azoknak nem kellettem, akiknek én tetszettem, azokat nem szívleltem. így hát még mindig szabad vagyok — mosolyog rá Cilikére Ormay Béla és ez a mosoly már jóelő- re engedi sejtetni a következményeket. A vígjáték első nagy konfliktusa rögtön ki is bomlik a következő, viszonylag rövid jelenetben, amely egy öntudatos ifjú férj önállóságra való törekvését, szabadságvágyát hivatott kifejezni a Mamával szemben. Virágok, színes korabeli kosztümök, divatos frizurák, bútorok, képek és hangulat. — Hogyan került elő ez a nálunk viszonylag kevéssé ismert Szigligeti-vigjáték? — Kitűnő dolog a televíziótól, hogy az író halálának 100. évfordulójára bennünket kért fel egy alkalmas vígjáték rendezésére és bemutatására — mondja Várady György rendező. — Bogáti Péter dramaturgnak eszébe jutott, hogy egyszer már, évekkel ezelőtt, én rendeztem A mamát, az akkori Déryné Színházban. Így esett a választás erre a darabra, amely a kiegyezés korszakában játszódik Magyarországon. Ebben az időszakban nem is lehet többről szó mint a fiatalok önfelszabadító mozgalmairól. Az akkori idők politikája többre nem adott lehetőséget. Mint a Liliomfiban itt is lázadás a zsarnokoskodás ellen! — Enyhe társadalomkritikát is sejthetünk benne, bizonyos polgári emancipációs törekvéseket — jegyzi meg Bogáti Péter dramaturg. — A mama tiszta vígjáték! — Mesterségbelileg jó, kitűnően megírt játék. Szigligeti Ede jól ismerte a színházat. Az események felgyorsulnak a robbanás fokozatáig. — A vígjáték most a televízió képernyőjére kerül. Nem változtattunk rajta semmit, de nem is lefényképezett színház lesz. Legfeljebb a színhelyeket dolgoztuk át, a polgári szalonból lakás lett, a szállodai szobából, szoba. Mindaz, ami benne van a darabban szó szerint Szigligetié. — A televízió szórakoztató- osztályának lesz a produkciója. Ez a bemutató is beletartozik abba a programba, amely a magyar klasszikus szórakoztatók bemutatását, 52. — Tisztelt kapitány uram, én balkézről élő vagyok Rúzsa Rozival tizenkét éves korom óta. Van is négy gyerekünk, a legidősebb immárom tizenhat esztendős fiú, Boldi, és úgy lejjebb megy a sor félévesig. — Hát ez szép, mondhatom. És, ha elcsaplak & ménesbirtokról romlott, erkölcstelen mi voltodért. ? — Mit rontottam el? — Az életedet, de az a kisebb baj, vele rontod a miénket, hírünket, becsületünket! Rossz fényt vet ránk az a törvénytelenség, amit még a tetejében te természetesnek is tartassz! Hát itt van a kutya elásva! — Tessék mondani, hogy tehetem jóvá? — Hát megházasodsz! — De hát meg vagyok! — De se pap, se penna nem írt be a matrikulába! Szigligeti, Csiky, Mikszáth mulatságos írásainak feldolgozását tűzte ki céljául. — A rendező Várady György hogyan értékeli a felkínált lehetőséget? — Megfelel az én ízlésvilágomnak is, hiszen a Vidám Színpad rendezője vagyok. A darab kellemes mondandója mellett, hatással lehet az emberekre. Ezért is maradnak fenn ezek a vígjátékok! Anyóstörténet ez. A polgári vígjátékok tipikus alaphelyzete; az anyós oroszlánként küzd a lánya vélt boldogságáért. Végül is nagyon jó fordulattal zárul minden konfliktus. A férj győz az anyós felett! A darab minden szereplője egy-egy virág. Az asz- szony rózsa, a kislány liliom, a mama kaktusz stb. Egy színes, kedves csokrot akarunk átnyújtani a tévénézőknek. Ennél többet nem is szándékozunk adni, csupán mulatságos perceket szerezni a vígjátékok kedvelőinek. — Mikor az megtörtént, erre nem lakott pap, se penna! Szombaton az öreg Prokopp János tót plébános oltára előtt álltunk népes családommal egyetemben. Boldi, Géza, Sándor és Rozi, mint csöcsszopó az anyja karján. Látásunkra az imaháznak használt istállóba seregeitek a velem érzők meg az ellenségeim. A barátok meleg tekintete nem hagyta, hogy ott fagyjak meg a gúnyosan méregetők fuvallatától. Nekem nem volt szé- gyellnivalóm annyi se, mint a délben házasodó vezércső- dörnek. Éltem, ahogy az égi madár. Gondok meg bajok között. Tudtam, az a kis aranypityke szúrja a szemüket. Eresztgethettem én százával ki kezem alól a legderekabb, kézre szoktatott hadicsikókat, egy köszönő tekintet nem járt azért a hivatalosok oldaláról. Nagyon szűkén mérve néki az időt, alig nevelek föl két- ménesnyi csikót, ahhoz kellett öt év, egy reggel arra ébredünk, hogy minden ágason 4 NÓGRÁD - 1978. július 7., péntek sz. b. Tűth Béla: L E GE KT BÁ K A LÓRÓL Filmfegyzet Magyar filmek — Harminc esztendővel ezelőtt államosították a magyar filmgyártást. A — túlzás nélkül állíthatják — történelmi intézkedés jelentőségéről számos fórumon megemlékeznek, a moziműsor azonban máris igazodik az évfordulóhoz. Salgótarjánban és a megyében felújításban láthatók azok a magyar alkotások, melyek újabbkori filmművészetünk jellegzetes — szerencsés esetben jelentős — állomásai. Az első sorozat hét filmet tartalmazott: az Állami Áruházát, a Bakaruhábant, a Szikrázó lányokat, a Katonazenét, a Dérynét, a Talpalat- nj' földet és az Űri murit. A sorrend nem kronologikus, tematikai és műfaji kapcsolat nincs a reprízek között. Még azt is elmondhatjuk, hogy nem azonos fajsúlyú és értékű filmek kerültek egymás mellé, ám mindennek ellenére egyfajta mérlegkészítés lehetősége adott. Mit érdemes követni és mit nem; mit vállaljunk tradícióként és mit nem'; mi élte túl az éveket (évtizedeket), s mi nem — ezekről a kérdésekről szólunk a következőkben. A múltat faggatni csak a jelen és a jövő érdekében érdemes. Kivált, ha az alkalom szinte paran- csolóan írja elő a számvetést. Ami a „bizonyítványt” illeti: kétség sem férhet hozzá, hogy a Talpalatnyi föld és a Bakaruhában kiemelkedik az ismét közönség elé került filmek közül. Mindkettő megőrizte frisseségét. Művészi jelentőségük nem kopott meg. „Üzenetük” élő. Eszmei-gondolati tartalmuk nemkülönben. A magyarázat egyszerű. A rangos irodalmi alapanyag lehetőséget biztosított a rendezőknek (néhai Bán Frigyesnek. és Fehér Imrének), hogy egy elsüllyedt világot feltámasszanak. Hogy az ábrázolt konfliktusokban kétféle morál, kétféle felfogás különbségét — és összebékíthetetlensé- gét — bizonyítsák. A tét mindkét műben óriási: az emberség őrzésének, a tisztesség vállalásának kötelessége. A Talpalatnyi föld hősei — Góz Jóska és Juhos Marika — egymásnak élnek, a Bakaruhában kis cselédlánya a megcsalattatás drámáját szenvedi meg. A filmekben olyan hőfokon bomlik ki a dráma, hogy a nézőnek köny- nyű azonosulnia a szituációkkal: minden igaz, hiteles és megrendítő. Hozzá kell tennünk: a választott irodalmi alapanyag is rangos. Szabó Pál és Hunyady Sándor műve szinte „kiált” a filmszalag után. Kézenfekvő a következtetés: a magyar filmeknek az egyéni és a társadalmi sors fordulópontjait kell megra- gadniok. S, ha van regény-, dráma-, vagy novellaihletés: bátran lehet meríteni belőlük. Az Űri muri, az Állami Áruház és a Déryné korábbi évek kísérletei —, de írhatjuk nyugodtan: eredményei közül való. Nem azonos minőségek, de bizonyos vonatkozásban rokoníthatók. Azokat a kérdéseket feszegetik — a tragédia, a szatíra, és az úgynevezett életrajzi film lehetőségeinek kiaknázásával —, melyek az adott témában alapvető fontosságúak. Hogyan éljen az ember: Milyen ideálokat kövessen? „Beáll- jon-e a sorba”, vagy valósítsa meg következetesen legjobb önmagát? Filmeket lehetetlen az elkészítés esztétikai ideáljaitól függetlenül mérlegre tenni. Nyilvánvaló, hogy az Űri muriban kissé tételszerű a kinyilatkoztatott igazság, az Állami Aruház az úgynevezett „hurráoptimizmus” szeplőit viseli magán, a Déryné nem mentes a didaktikus fércektől. Mindezért kárpótol a rendező mesterségbeli tudása, az atmoszférateremtő erő, s nem utolsósorban a színészek érett, kitűnő játéka. A mai magyar film- művészetnek nincsenek igazán jelentős szerepet játszó egyéniségei. A megnevezett művekben az alakításokat az életismeret hitelesíti. A figurák pszichológiai mozgástere magával ragadóan gazdag. Summa: talán ma is lehetne filmeket írni színészekre. Például Tolnay Klárira, aki Dérynével azonosult —, de másokra, például Bessenyei Ferencre, Kállai Ferencre, RuHkay Évára (esetleg fiatalabbakra) is. S változatlan az igény: tallózni kellene a rég- és közelmúlt eseményeiben hatásos filmtémák, érdekes mozicsel “kmények után. A Szik •■ázó lányok a musical' nálunk — sajnos — kevéssé jegyzett és elismert műfajában jelent szerény előrelépést. Érdeme, hogy mun- kásmilliőben játszódik, hibája, hogy túlságosan egysíkú és egyoldalúan a slusszpoénra kihegyezett. Áfféle agitáció a „házasodjatok és sokasodjatok” különben társadalmilag jóváhagyott, sőt megfellebbezhetetlen igazsága mellett. Kár, hogy a filmnek nincs folytatása. Nera a történetnek: a műfajnak. Végül két mondat a Katonazenéről. Ezt a filmet színházi rendező jegyzi: Marton Endre. Azóta is többen át- rándultak a riváldák világából a filmgyárba: legutóbb Sík Ferenc irányította a\ Nem élhetek muzsikaszó nélkül felvételeit. De nem az a legfontosabb tanulság, hanem más. Ebben az alkotásban az elmúlt rendszer kisemmizett, megalázott embere a főszereplő. A manipuláció, a megcsalattatás színjátéka. A téma korántsem kimerített. Érdemes ezt a problémakört még alaposabban körbejárni. A hét film ürügyén csak néhány következtetést soroltunk fel. Nincs szándékunkban, hogy megszépítsük az elmúlt esztendők termését, ám így is jóleső érzéssel írjuk le: már vannak új hagyományaink. Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy a magyar film számára termékeny impulzusokat keressünk. Az inspiráló önismeret az előbb- relépés fontos feltétele. —s—f Gondoskodás a cigánylakosságról Csehország északi részén jelenleg több mint 26 ezer cigány él, itt a legsűrűbb a cigánylakosság a Cseh Szocialista Köztársaság területén. Az állam nagy gondot fordít a termelésbe, valamint a társadalmi és kulturális életbe való bekapcsolásukra. A nemzeti tanácsok Észak- Csehországban a legnagyobb figyelmet a cigánygyermekeknek szentelik. Ma ezen a vizúgnak a harangok, benn a Nagymajorban, -kint a kölökmajorokban, de a kolompok, jelzőnek istállók falára akasztva, vernek szomorúan. Mondják aztán, akik oda- bentről jöttek, hogy meghalt az uralkodó, a kalapos király. Meghalt a rézbádog arcú. Fiatalnak láttam, de sárga képin, mintha virágzott volna már akkor is a halál. Most, hogy utána gondolok, azon rajta ciróka-marókázott 85-ben az öreg kaszás. Hát mindannyiunknak az a sorsa, hogy szerencsére nem tudjuk, mikor kezd el paro- lázni velünk. Hát igen: meghalt a kalapos király. Ej. Jóska bátyám, gondoltam, hát lásd, ezért kellett foltozott kabátban járni, hogy ímé, fiatalon odahagyjad minden birodalmadat, netán a hitvány utódoknak. Járhatott volna bivalybőr- födelű, kényelmes delizsánszokon, hintáltathatta volna magát aranyhímzésű párnáza- tokpn. Élhetett volna ananászon, pástétomon, védelmezhette volna magát világkeverő katonasággal, orvosolhatta volna magát a római pápával, mindene megvolt hozzá. Hanem hát a halál ellen nincs orvosság! Ez a nagy igazság megvan. Ütött az óra, éppolyan pucéron megy a kalapos király, ahogy Eszes Bálint áll a sírgödre partjára. Odáig biztosan tudjuk, hogy el kell jutni. Tovább talán maga az öreg Prokopp János se. Pedig egy tudó vén kápdéken mintegy háromezer gyermek kap óvodai elhelyezést. Különösen hatékonyan segédkezik a nyelvi nehézségek leküzdésében és a cigány- családok eltérő környezeti hatásának ellensúlyozásában két különleges óvoda Zsatec- ban és Mostban, valamint öt önálló csoport azokban az óvodákban, ahol nagyobb számban él cigánylakosság. A cigánygyermekekről való Ián az. Káplánságnál tovább nem Vitte soha sem. Tán nem imádkozott eleget, nyelvét ölt- hette ügyeletes védőangyalára, vagy csak jobban beleszeretett a földi jók élvezkedésébe, nem tudtuk mi azt meg, lovon élő, egyszerű csikósok, sohasem. gondoskodás, amely folytató-: dik a kilencosztályos általános iskolákban is, egyre inkább érezteti hatását a nyolcadik és a kilencedik osztályba járó cigánygyermekek emelkedő számában. Növekszik az ipari tanulónak felvett cigánygyermekek száma is. Amíg az 1974—75. iskolai évben ezek 174-en voltak, számuk 1975—76-ban már 277-re nőtt. Az iskola nevelési hatásának fontos kiegészítése az a nevelő munka, ami a nyári üdülőtáborokban és a szociális egészségügyi tanfolyamokon folyik a serdülőkorú cigányfiúk és -leányok számára. Ezt a nevelési formát ma már évente több mint 700 fiatal cigány veszi igénybe. Hozzánk kopott vénemberként érkezett, a jó borivó ember rezes orrával, öregkutya- kedvével. Kettőt is nehezen szólt, ha nem volt muszáj neki. Ha prédikált, darabokban szakadozott ki belőle a fohász, akár a télen ásott gyöptégla. Mondták parasztpapnak, ma- gagyüttnek, törpehitűnek. Mivel tán, hogy nem verte magát a földhöz istenfélelmében. Vele akadok össze a Nagymajor zaboskamrája előtt a napokig tartó harangzúgások közepette, mikor megkérdezhetem tőle, hogy is leszünk meg ezután a kalapos király nélkül. Mert más királyból magam sem csináltam volna ilyen nagy gondot. De hát éppen ő akasztotta rám azt a fityegőt, amit máig meg nem bocsájtanak nékem ezen a parton magas fölötteseim. S vele a személyes ismeretség. Az nagyon megköti az embernek az emlékezetét. Mondom az öreg káplánnak, hát mostan akkor, hogy leszünk meg kalapos király nélkül. Mire ő nagy fennen válaszolta, csak az én fejem azért ne nagyon fájjon, mert az uralkodók között az úgy van, hogy meghalt a király, éljen a király! (Folytatjuk) Mai lévéaján latunk 20.25: Z. szerkesztő emlékezetes esetei. H. Barta Lajosnak, a tévéfilmsorozat írójának —, a gyakorló újságírónak — jó képessége van ahhoz, hogy megfelelő távolságtartással, fanyar lírával kinyomozza azokat az okokat, amelyek mindennapi jelenségeink mögött húzódnak. Stílusát kritikusai „költői realizmusnak” nevezik. Az ötrészes sorozat lazán összefüggő történeteiríek hőse Z. szerkesztő, aki különféle, mindennaposnak tűnő esetek rugóit kutatja, s mindegyikben megtalálja az egyedit, a más esethez nem hasonlítót. Hősei kisemberek, fagylaltárus és lottónyertes, fiatal lány és koros házaspár. Az első történet — Magánnyomozás egy öngyilkosság ügyében — a családi, munkatársi, társadalmi közöny pusztító hatásáról szól. Főbb szerepekben: Andai Györgyi, Oszter Sándor, Polgár Géza, Horváth József. Rendező: Szőnyi G. Sándor.
