Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Nőpolitika hétköznap Kismamák a varrodában Sokat beszélnek róluk Balassagyarmaton Pontosan ötvenegy fiatal- eszony ül nap mint nap később a varrógépek mellé, ök a kismamablokk. Igaz, két kislány is van köztük, Kelemen Irénke és Fehér Rita, akik olyan messziről járnak Balassagyarmatra, hogy a reggeli műszakra nem érnek oda. Hajnali fél háromkor kellene kelniük ahhoz, hogy hatra beérjenek. így kerültek a kismamablokkra. Csernyik Istvánná' magyarázza : — Reggel nyolctól fél ötig dolgoznak a kismamáink. Terhes fiatalasszonyok, vagy olyan édesanyák, akiknek munkakezdés előtt bölcsődébe, óvodába kell vinni a gyereket, talán elindítani a kisiskolást. A gondjaikon segít ez az időbeosztás. Azt hiszem, valamennyien elégedettek. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzeme kifejezetten „női” gyár. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a hatszázötven dolgozóból, közel hatszáz asz- szony, lány. Feleségek, édesanyák. Aki az üzemben töltött nyolc óra mellett gyerekeket nevelnek, családot látnak el. Évente kétszáz, kétszázharminc a gyermekgondozási szabadságot igénybevevők száma. Akik gyesen vannak. Béres József műszaki vezető előtt kimutatások, statisztikák az íróasztalon. Számokkal támasztja alá, milyen munkaerőgondokat jelent a kötöttárugyárban az évi több mint kétszáz távollevő. Ugyanakkor arról is szót ejtünk, mit és mennyiben segít az üzem, amikor ismét munkába jelentkeznek, beilleszkednek a közösségbe. Ez a segítség számottevő. — A balassagyarmati gyárat úgy tervezték, hogy ezer embert tud foglalkoztatni. Illetve, tudnánk, ha lenne annyi munkásnő. Ebben a pillanatban száztízet azonnal a varrógépek mellé lehetne ültetni. Hogy pontosabban fogalmazzak, a tervet teljesítjük. Inkább a lehetőségekkel maradunk el. Vagyis, minden adottságunk megvan ahhoz, hogy még többet adjunk a kereskedelemnek. Előfordul, hogy rendeléseket le kell Nyugodtan dolgoznak az édesanyák, a gyerekekre lelkiismeretesen vigyáznak. mondanunk. Nálunk minden varrógép mellé kell egy munkás . . . Sztrézs Tiborné, a varroda vezetője kísér az egyik fiatal- asszonyhoz. Hatala Tiborné kisfia nemrégen töltötte be a harmadik évét. Az anyuka június elsején kezdett ismét dolgozni. A nagyobbik gyerek nyolcéves, vele is elég a gond. Nagy segítség számára a kismamablokk. — Már innen mentem el szülési szabadságra. Most ugyanoda jöttem vissza. Balassagyarmaton lakunk, a férjem lakatos az erdészetnél. A kisfiámat szerencsére felvették az Ifjúság úti óvodába. — Három év hosszú idő otthon . . . — Mindenben érzem, hogy szeretettel, jó szándékkal fogadtak. Nyolc hét most a betanulási idő. Erre a két hónapra azt az átlagot kapom, amennyit a hasonló gépen dolgozók elérnek. Ennek Is köszönhetően, lassan úgy vagyok, mintha csak az évi rendes szabadságomról érkeztem volna. — A családban? — Ott is át kell állni. Egyelőre korán reggel felkelek, megfőzök. Rendbe teszem a gyerekeket, nyolcra bejövök dolgozni. Könnyebb lesz, ha az egyik iskolába, a másik óvodába jár. ★ Béres Ferenc megemlíti a hiányzást, a betegségeket. A gyerekek könnyen belázasod- nak, az édesanyát kiírják táppénzre. Volt olyan nap, hogy a kismamablokk ötvenegy dolgozójából csak harmincán voltak benn. Ilyenkor állnak a gépek, mert nincs annyi munkásnő, hogy más szalagról átüljenek ide. Sokat segít ilyenkor nyáron a kötöttárugyár „mini” óvodája. — Mini óvoda? — Igen. A nyári hónapokban Balassagyarmaton is festik, tatarozzák az óvodákat. Mit tehet ilyenkor a szülő? vagy rendes szabadságot vesz, vagy fizetetlent, ha másként nem lehet. Bosszankodnak, idegeskednek. Nem tud nyaralni a család. Ezen segítettek. Az egyik öltözőt a nyári hónapokra berendezték. Vannak játékok, fektetők, kisasztalok, székek. Jakus Ferencné —, aki valamikor óvodában dolgozott — vállalta a felügyeletüket, segítenek a Szántó szakközépiskola óvónőjelölt tanulói is, Vasas Györgyi és Bérezés Éva. Jelenleg tizennyolc gyereket gondoznak, az édesanyák hozhatják a kisiskolásokat is. Az üzemi konyha küldi az ébédet, reggelit, uzsonnát. Sétálnak, játszanak, kirándulnak. Skoda-jubileum Kettős jubileumához érkezett el a különleges Skoda autók gyára, amely az öriás-hegység lábánál fekvő Vrchlabi városban működik : 70 év óta készít jármű-karosz- szériákat és 30 éve gyártja a Sko- da-motorral ellátott úgynevezett haszonkocsikat. A nevezetes évfordulókat szerdán a gyár dolgozói ünnepi gyűlésen köszöntötték. A csehszlovák autóiparnak ez a régi üzeme az utóbbi három évtizedben tízszeresére növelte termelését, s összesen 200 ezer darab haszongépkocsit — minibuszt, kisteherautót, mentő- és szerviz- és egyéb, különleges felépítményű Skoda autót bocsátott útjára. Ezek a járművek megbízhatóságuk, tartósságuk és más előnyös tulajdonságaik miatt nemcsak Csehszlovákiában, hanem Európa más államaiban — köztük Magyarországon. Belgiumban, az NSZK-ban és Romániában — is igen kedveltek. Jelenleg már 11 különféle változat készül belőlük. A vrchlabi gyár fejlődésének legfrissebb, új korszakot jelző eredménye, hogy tavaly óta itt gyártják a Skoda személyautók egyik modern fajtáját, a 120 GLS típust is. Jönnek vissza az édesanyák a gyesről. Egy részük szülés után lemorzsolódik, közelebbi, vagy egy műszakos munkahelyet keres. A gyár vezetése mindent megtesz, hogy megtartsa a munkásnőket. Meghívják az otthon levőket találkozókra, segítenek a gyerekek elhelyezésében, aki indokkal kéri, nyolctól dolgozhat. Eddig még egyetlen kismama előtt sem csukták be az ajtót, ha arról esett szó, hogy segíteni kell . . . Csatai Erzsébet Messze vidékről látni a nógrádi várrom mutatóujjszerűen magasba nyúló öregtorony falsarkát. Ezt övezi körül, igaz hiányosan, a barbakán, a kapuerőd, s alatta terül el Nóg- rád község. Az utóbbi néhány évben a községről hallott hírek nagy része a fiatalokkal kapcsolatos, egészen pontosan a helyi KISZ-alapszervezettel. Nemrég kapták meg második alkalommal a KISZ központi bizottsága vörös vándorzászlaját, amit rajtuk kívül a megyében csupán még két szervezet érdemelt ki. E kitüntetés értékét igazán csak az érti és érzékeli, aki ismeri a lakóterületi ifjúsági mozgalom gondjait, bajait, nehézségeit. Mi is arra voltunk kíváncsiak, hogyan sikerült nekik e ritka teljesítményt elérniük? Nyílt titok — Más lakóterületi alapszervezetekben azt hallottam, hogy Nógrádon alaposan mérlegelik, ki kerülhet az alapszervezetbe; így a falu nagyszámú ifjúságából mindössze húszán dolgoztak a KISZ-ben... — mondtam a hírt Kovács József titkárnak. — Valóban megnézzük, kit veszünk be a szervezetbe, de őszintén szólva nincsenek túl magas követelményeink, a bizonyítást a belépés után várjuk el. Taglétszámunk pedig nem húsz, hanem hatvannégy fő. A többi stimmel. — A jó munkának van-e titka? — A titok nyílt; lelkiismeretesség, szándék, közösségi szellem, s minél több ötlet, amit képesek vagyunk megvalósítani. Ebben valóban nem fukarkodtak a nógrádiak. Második helyezést értek el a megyei Aranyhíd-vetélkedőn, ők rendezték a forradalmi ifjúsági napok járási programját, feldolgozták alapszervezetük történetét, fotószakkört, irodalmi színpadot, tánccsoportot alakítottak, részt vettek a Vörös csillag-emléktúrán, szerveztek egy 42 fős cseh—lengyel utat, egy kétnapos sátoros túrát, megnyerték a falusi kispályás labdarúgótornát, Ady- centenáriumot rendeztek, ők szervezték többek között a nemzetiségi ifjúsági találkozót —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Hiszen ezeken kívül még jutott idejük arra is, hogy négy tonna vasat összegyűjtsenek. És elnyerjék a Kiváló ifjúsági klub címet. Átlagéletkor: 18 év Ha ez nem is titok, de valóban könnyebbséget jelent együttdolgozni olyan fiatalokkal, akiket még nem „húz” a család, nem „vár az asz- szony”, egyszóval minden ízükkel vágynak a tartalmas, közösségi szórakozásra. — Ez így igaz — veti közbe Surányi János, a művelődési ház igazgatója, aki egyben tagja a KISZ-vezetőségnek is —, de az őket foglalkoztató programösszeállításnál, az akcióprogram elkészítésénél nemcsak erre kell lennünk figyelemmel. Például az alapszervezeti fiatalok két-három kivételtől eltekintve mindany- nyian ingázók. Kora reggel kelnek és este érkeznek haza a környező településekről, városokból. — Valami „megfoghatatlan” közösségi szellem, akarat tartja össze társaságunkat — mondja Klucsik Erzsébet, a gazdasági ügyintézés felelőse, •— hiszen nem kell győzködnünk senkit, nem kell erőszakoskodnunk, könyörögnünk, majd mindenki szívesen vállal feladatot és igyekszik azt becsületesen elvégezni. S, hogy ez így van, azt Kiss Zoltán KISZ-tag néhány perc múlva bizonyította is. Avval a sokrétű, mindenre kiterjedő, a KISZ-munka legapróbb kérdéseit is jól ismerő felvilágosításával, amit, megvallom őszintén, nagyon kevés KISZ- tagtól hallottam ez idáig. Tőle tudtam meg azt is, amit a járási KISZ-bizottság egyik munkatársától szerettem volna megtudakolni. Ez utóbbi „sajnos, időhiánya miatt nem ért rá”... Kiss Zoltán ráért, s elmondta, hogy a 64 KISZ- tagot három csoportba sorolták, így könnyebb gyűléseket tartani, szervezni, s nem utolsósorban a személyes kapcsolattartás is elevenebb. Mind a járástól, mind az ő általuk kezdeményezett feladatokat „kiosztják”, melynek sikeréért elsősorban az adott csoport felel. Nyilván a nagyobb rendezvényeket együttesen szervezik. Meglesz a harmadik? Vagyis 1979. tavaszán Nőg- rád község KISZ-alapszerve- zete ismét ott lesz a vörös vándorzászlós kitüntetettek között? — Szeretnénk, ha így lenne — jegyzi meg röviden Kovács József, aki egyébként ott lesz Kubában, a XI. VIT rendezvényén, s delegálását éppen az elnyert vörös vándorzászlónak köszönheti. És persze, annak, hogy a tagság egyhangúan őt választotta erre az útra. — Az új mozgalmi évben még sokrétűbb, s gazdagabb programot állítottunk össze, úgy érzem, ha mindennek eleget tudunk tenni, akkor talán harmadjára is sikerül... ^ Védnökséget vállaltak a nógrádi vár rendbe tartása felett, elvállalták a községi termelő- szövetkezet szarvasmarha-legelő kerítésének megjavítását, tovább szépítik ifjúsági klubjukat, még gyakrabban ellátogatnak a helyi úttörőcsapathoz, s együttműködésüket továbbfejlesztik, s mindezeken túl számtalan vetélkedőt, sportversenyt, kirándulást szerveznek. Szintén hozzá kell tennem, ez csak kis része a vállalt feladatoknak. o o o Mielőtt elbúcsúztunk volna Nógrád községtől, megkérdeztünk néhány helybelit, mit tud az itteni fiatalokról, hallott-e a vörös vándorzászlós Radnóti Miklós KlSZ-alapszer- vezetről? Legtalálóbban Krá- lik Tünde és Burik Mária általános iskolai tanulók válaszoltak. — Mostanában sokat beszélnek róluk, még kitüntetést is kaptak — súgják meg bizalmasan. — Az iskolában és a faluban sokat látjuk őket —, majd a vár felé mutatnak — tegnap késő estig ott dolgoztak. — Ha megnőttök, beléptek hozzájuk a KISZ-be? — Ha bevesznek... Tanka László Szülői munkaközösségek Közösen nevelni az iskolával A népfront napi munkájában fontos helyet kap a szülői munkaközösségek támogatása, a közös tennivalók megvitatása, a szülők iskolájának, szülők parlamentjének szervezése. Az iskola nem nélkülözheti a jó tapasztalatokat, közös meglátásokat. Az 1978—79-es tanévtől fokozatosan bevezetik az általános iskolai nevelés és oktatás új tervezetét. Az új tervezet megvalósítása nemcsak a nevelők feladata lesz; támogatniuk kell a szülőknek is. Csak velük együtt, az ő segítő tevékenységükkel képzelhető el az eredményes nevelőmunka. Éppen azért fontos, hogy a szülői munkaközösségek időben tájékozódjanak az új általános iskolai tantervekről. Mi tette szükségessé az új nevelési-oktatási terveket? Ahhoz, hogy az iskola lépést tudjon tartani az utóbbi évek diktálta fejlődéssel, megfeleljen a kor követelményeinek, szükségessé vált egy olyan tantervi szemléletmód megteremtése, mely lehetővé teszi a gyermeki személyiségnevelés mindenoldalú fejlesztését. A társadalom azt várja az iskolától, hogy az oktató-nevelő munka útján a tanulókat önálló gondolkodásra, a szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazására képessé tegye. A megvalósítás módszereire jellemző, hogy nyitottabban, demokratikusan, közösségi és egyéni önkormányzattal kell munkálkodni a célok érdekében. A mai ember, és ebben a gyermekemberre is gondolunk, nem élhet zártan. Napjait különböző közösségekben tölti, érintkezik a társadalmi információ számtalan eszközével, s ez természetszerűleg kifelé figyelésre, nyitő- dásra készteti. Ahhoz, hogy otthon érezze magát kisebb és nagyobb közösségekben, fel kell ismernie, hogy elsősorban neki, az egyénnek van szüksége e kapcsolatokra, de tudnia kell azt is, hogy ezek érte vannak. A család, az óvoda, a napközi, az iskola, a művelődési intézmények, az úttörőszervezet mind lehetőséget ad a gyermek közösségi beilleszkedéséhez. Szerepeket juttat számára, megtanítja alkalmazkodni, engedelmeskedni és irányítani is. Mindez előkészítője a felnőttéletnek. Gyermekeink akkor fognak ezekben a kapcsolatokban tartalmat találni és sikerélményeket átélni, ha egyéni és közös érdekeiket összehangolják, ha nem az önzés, hanem az érzelmi és akarati összetartozás uralja közösségi kapcsolataikat. Ennek meglátására és belátására egyaránt nevelni kell szülőknek és az iskolának — a szülői munkaközösségek hatékony támogatásával. Valamennyi nevelési feladat megalapozásában, az intézményes nevelőmunka hatékony segítésében a családnak pótolhatatlan szerepe van. Minden nevelési tényező 0 célkitűzéseit csak a családi neveléssel együttműködve tudja maradéktalanul megvalósítani. A családi nevelés megelőzi az iskolai nevelést, később azzal párhuzamosan érvényesül, s a gyermek egész életvitelére rányomja bélyegét az a tapasztalatai anyag és szemléletmód, amit a családban a legfogékonyabb években szerzett. Az új tanterv bevezetésével egyidőben az általános iskolák alsó és felső tagozatában is rendeletileg biztosítják a kéthetenkénti szabad szombatot. Remélhető, hogy így tartalmában más színezetet kap a szülő-gyermek együtt- lét. Örömet nyújt a hét vége minden családnak. Több alkalom nyílik a családi életre való nevelés felkészítő beszélgetéseire, a szülői modell számtalan változatának bemutatására. Az iskola és a szülők kapcsolata sokat javult az elmúlt években. Már nem divat egymás felelősségére hivatkozni, egymásban keresni az esetleges kudarcok okait. Szülők és nevelők emberileg is közelebb kerültek egymáshoz. A családi nevelés sajátos feladata, hogy biztosítsa tes- ti-érzelmi-erkölcsi fejlődését a gyermeknek. Nyújtson védettséget, biztonságot és segítsen eligazodni az ellentmondásos világban. Az iskola és a család érdeke is a rendszeres együttműködés. A szülők gyermekismeretükkel, tapasztalataikkal segítsék az iskolai nevelőmunkát, és fordítva, az iskola nevelési problémák esetén elsőként támogassa a -zülőket. A szülők nevelési kultúrájának fejlesztésére, az iskola és a gyermekközösség segítésére elsősorban a szülői munkaközösség hivatott- A szülők politikai-közéleti tapasztalatai sokoldalú segítség- adást jelenthetnek a gyermekek közéleti szerepekre való felkészítéséhez. Az élet változásait pedig követnie kell az iskoláknak. Az új tanterv rugalmas volta ezt megkönnyíti, lehetővé teszi az által, hogy nem rögzíti véglegesnek, lezártnak az elsajátítandó tananyagot. Mindezekről szeretnénk időben tájékoztatni a szülőket, a szülői munkaközösségeket, hogy bizonyítsuk az együttmunkálkodási szándékot, és azt, hogy az iskola valóban nevelőtársaknak tekinti a szülőket, akiknek bepillantást kell nyerniük a pedagógusok műhelymunkájába, hogy azt támogathassák. Kérjük, hogy az új nevelési, oktatási terveket fogadják bizalommal. Czégény Sándorné Hazafias Népfront megyei alelnök NÓGRÁD —1978. július 7., péntek «> »
