Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

Figyeljünk oda a vendéglátásra A tapasztalat sajnálatos és megdöbbentő Ellenőrző körúton Valljuk be őszintén, az utób­bi időben egyre jobban el­harapódzott megyénkben, de különösen Salgótarjánban a fi­atalkorúak italozása. Mind több szórakozóhelyen kiszol­gálják az ifjú lányokat, a fia­talembereket, akik nem is egyszer elragadtatják magu­kat. Ütjük a presszókból, az éttermekből a rendőrségre, sőt nem egyszer a bíróság elé vezet. Azt is be kell vallani, hogy egyre több az észrevé­tel a vendéglátás ellen, s az idegenforgalom növekedésé­vel pedig megyénk hírnevéről is szó esik. Csütörtökön délután azzal a céllal keltünk útra a rend­őrség, az állami, kereskedelmi felügyelőség, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a ven­déglátó vállalat ellenőreivel: hogy tapasztalatot szerezzünk, hol is tart ma megyénk ven­déglátása. A kép sajnálatos és megdöb­bentő. Alig negyed öt, amikor Mátranovákon a vendéglátó vállalat 17-es egységébe be­kopogunk. Szól a zenegép, csendes az étterem és a presz- szó, de az ellenőröknek bőven akad munkájuk. Selejtezni kell az egydecis fémmércét, mert horpadt, s ez csalásra ad le­hetőséget. A 10-es számú egy­ségben ugyan mindent rend­ben talál az ellenőrzés, de a falon ott a borosreklám, ami rendelet szerint is ma már tilos. Homokterenyére vezet az utunk. Az ÁFÉSZ 3-as számú bisztrójában két forint negyven filléres a többletszá­molás. S mire felfigyelnek az ellenőrök: számla nélküli bir­kahúst tárolnak a bisztróban belsőséggel együtt. Szabad- kasszás egységben ez tilos, egyenlő a bizonylati fegyelem megsértésével. Legszívesebben visszafor­dulna az ember Nagybátony községben az ÁFÉSZ 5-ös szá­mú italboltjából. Szinte tér­dig járnak a vendégek a pi­szokban. Cigarettacsikkek, pa­pírok az asztalokon, a pado­zaton. Amikor az ellenőrök fölemelik az egydeciliteres fémmércét, mint a szitából, több mint 10 lyukon át folyik vissza a tégelybe a bor. A legalkalmasabb arra, hogy így károsítsák meg a vendégeket. Arról már nem is szólunk, hogy több mint 2,5 kilogramm lejárt határidejű OMNIA kávét kellett kivonni a forga­lomból az ellenőröknek. Nem­űben, a Kedves presszóban, meglepődik a vezető az ellen­őrzésnél. Mintegy harminc ember tartózkodik a presszó­ban, nagy részük fiatal. Ti­zenhat—tizenhét évesek, előt­tük soröspoharak. Nem tud­ni, ki a hibás. A felszolgá­ló-e, vagy az a felnőtt, aki italt kér ki a fiatalkorúnak. Jó a súlyellenőrzés eredmé­nye a nagybátonyi 57-es Bá­nyász falatozóban tett ellen­őrzésnél. Nincs hiba az étel- választékokkal sem. Azt viszont kifogásolta az ellenőrzés, hogy a mellékhelyiség és a söntés erősen szennyezett és nincs feltüntetve az árjegyzék sem. A kisterenyei ÁFÉSZ 1-es, úgynevezett Centrum üzle­tében, már az igazoltatás előtt gyorsan kicserélik a pohara­kat a fiatalok. A vezető itt is panaszkodik. De arra már nem tud magyarázatot adni, hogy miért tartja a hűtővit­rinben — ami nem is üze­mel —, azt a húsz darab va­jas süteményt, aminek a ha­tárideje már régen lejárt, s amit el kell koboznia az el­lenőrzésnek. Térjünk csak gyorsan visz- sza még Nagybátonyba, a bányavárosi 110-es presszó­ba. Az ellenőrzés hamis, szűk mérést állapít meg az asztal melletti felszolgálásnál. Ti­zenhat, illetve huszonkét szá­zalékos fogyasztói károsítást állapít meg. Nagyot ugrunk Eresztvény- be, a Napsugár étterembe. Itt naponta 160 gyermeket ét­keztetnek most is. Feltűnik az ellenőrzésnek, hogy az árla­pon nincs dátum, viszont na­gyok az áreltérések. Az étte­rem konyháját is a KÖJÁL figyelmébe ajánljuk. Bár Diesel-mozdony Szibériának Kooperációs A plzeni Skoda Művekben évtizedek óta gyártanak vil­lanymozdonyokat. A szovjet vasútvonalakon csaknem 1600 Skoda-villarymozdony fut. A gyárban a közelmúltban szovjet és magyar szakembe­rek segítségével megkezdték Diesel elektromos motorkocsik készítését is. Az új „20 MO” jelű Diesel elektromos kocsi a hosszú és még nem villa­mosított szibériai vasútvona­lakra készül. Ha az új típus beválik, a következő években több ezer motorkocsit rendel a Szovjetunió. Az új gyártmány kialakítá­sához a Szovjetunió 1000 ló­erős Diesel-motorral, Magyar- ország hajtóműházak, tenge­lyek és a belső berendezés szállításával járul hozzá. A Skoda Művekben pedig az elektrotechnikai berendezése­ket, a hajtómotorokat, a futó­művázat és a kocsiszekrényt állítják elő. A szibériai éghajlati viszo­nyok, az egyes útszakaszokon még csak este 7 óra van, de zárva a turistaház, éppen most, nyáron leltároznak a Hotel Salgóban. Utunkat Salgótarjánban folytatjuk, a Tarján vendég­lőben. Ételt és italt kér az ellenőrzés. Végre egy meg­nyugtató hely. Jó a minőség, a mennyiség, bő az étlapvá­laszték, sok a baromfikínálat, példamutató a tisztaság és a rend. Bár hasonló rend fo­gad a Kővár presszóban is, a hiba ott csúszott be, hogy fiatalkorú előtt talált szeszes italt az ellenőrzés. Itt is fel­nőtt kérte ki a fiatalkorú szá­mára. Csendes a Salgó étte­rem. Egy 33 éves férfi alszik az asztal mellett. Mindenki ta­núsítja, nem itt fogyasztotta a szeszt, csak bejött aludni. De ne legyen csendes alvóhely a Salgó étterem se! A Pécskő presszóba vezet az utunk. Két féldecinél négy forint negyven filléres súly­csonkítást követtek el a fel­szolgálók. Megállapítja az el­lenőrzés, hogy nincs arány­ban a forgalommal a presszó fogyóeszköze. összesen há­rom olyan poharat találtak, amibe egy fél deci szeszes ital belefér. De még megdöb­bentőbb a Karancs presszójá­ban szerzett tapasztalat. Itt három féldecit kértek ellen­őrzésre. S mennyi a két ko­nyak és egy fél vódka kö­zötti árkülönbség? Összesen tizenöt forint hatvan fillér. Ráadásul még azt is beisme­rik, hogy nincs is olyan po­haruk, amiben egy fél decit rendesen felszolgálhatnának. Ez azért már felháborító! összesen hét jegyzőkönyv és számos ellenőri bejegyzés az éjszakai út tapasztalata. Saj­nos, minden olyannal talál­koztunk, ami tilos a vendéglá­tásban. A fiatalkorúak ki­szolgálása, az ittas emberek megtűrése, a fogyasztók meg­károsítása és a többi. Itt ál­lunk a nyár elején. Figyeljünk jobban oda a vendéglátásra, hisz’ ez megyénk érdeke is! Somogyvári László a plusz 40 és mínusz 60 fok között változó hőmérséklet figyelembevételével tervez­ték meg a motorkocsi külön­leges fűtőberendezését, ame­lyet a menetidő befejezte után kapcsolnak be. A pálya­udvaron leállított vagont egy­szerűen az állomás épületének az áramkörébe kapcsolják és így elérik, hogy a kocsi belső hőmérséklete ne legyen kevesebb plusz 5 foknál. így a kocsi a legzordabb fagyban is bármiKor indítható. KISZ-vezetok éves felkészítése előtt Kihasználatlan lehetőségek KISZ-alapszervezeti vezetők beszélgetésére figyeltem fel a közelmúltban; a nyári örö­mökről, a vízről, a napfény­ről, a jó levegőről, pihenés­ről, kikapcsolódásról beszél­gettek, arról, miként akarnak regenerálódni, erőt gyűjteni, felfrissülni. És ami számom­ra különösen- érdekes volt, hogyan készülnek a mozgal­mi évre? KISZ-esek körében és fő­leg választott vezetők között közismert, hogy a nyári fel­adatok egy része — az akció- programokban meghatározott soros feladatok teljesítése mellett — azzal is jár, hogy a politikai és a mozgalmi cél­kitűzések még eredményesebb végrehajtására felkészülje­nek. Ez az éves felkészítés keretében történik, melyet a megyei KISZ-bizottság szer­vez. A vezetőképzés része — Mi az éves felkészítés célja? — kérdezem Demus Ivántól, a szécsényi járás KISZ-bizottságának titkárá­tól. — A mozgalmi évre felké­szítés célja, hogy vezetői alapképzettségre, KISZ-es ta­pasztalatokra építve járásunk KlSZ-vezetői feldolgozzák az aktuális politikai-ideológiai kérdéseket, megismerjék az előttünk álló mozgalmi fel­adatokat, jól értelmezzék a teendőket, s megkapják a végrehajtással kapcsolatos gyakorlati, módszertani út­mutatást. Az éves felkészítés célja a KISZ-munka cselek­vési egységének biztosítása, a munka jó összehangolása — kapom a választ. — Kik vesznek részt az éves felkészítésen? — KISZ-bizottságok tagjai,, alapszervezeti titkárok, poli­tikai képzési körök propagan­distái, ifjúgárdisták, sportfe­lelősök és klubvezetők — so­rolja az érintett tisztségvise­lőket a felkészítő táboroknak megfelelően. Beszélgetésünk során el­mondta, hogy mindez több mint 140 KISZ-aktívát érint: tanulókat, szakmunkásokat, tanárokat, gazdasági vezető­ket... Az éves felkészítésre Salgó- bányán kerül sor, a kitűnően felszerelt és jó hagyományok­kal rendelkező KlSZ-vezető- képző táborban. Adottak a tanulási, sportolási, kulturáló­dási és szórakozási lehetősé­gek is. A KISZ járási bizottságá­nak titkára elmondta, hogy társadalmunk jelentős anyagi ráfordítással biztosítja a KISZ-vezetőképzés feltétele­it. — Sajnos, mégsem tudjuk kihasználni a jó lehetősége­ket — jegyzi meg. A megál­lapítás, amely bizonyára ta­pasztalatokra utal, meglepő. Néhány vezető nem támogat­ja a beiskolázásokat úgy ahogy ez elvárható — ma­gyarázza. Néhány „igazolást” mutat, amely a beiskolázásokkal kapcsolatos. Érthetetlen. Az ifjúsági törvény végrehajtási utasításai kötelezik a gazda­sági vezetőket a képzések tá­mogatására. Gyakori, hogy az ifjúsági mozgalomból kikerült fiatal vezetők is hátráltatják a beiskolázást. Ügy tűnik, hogy némely gazdasági veze­tő a felkészítés idején akar a munkahelyén bizonyítani, vagy bizonyíttatni a beiskolá­zott fiatallal. Nem hihető, hogy eredmé­nyes lesz törekvésük. Az egyik községi KISZ-tit- kár mondja: — „Azért nem engednek el az éves felkészí­tésre, mert az én községi KISZ-munkám nem segíti az üzem gazdasági feladatainak teljesítését”. Kisebb vizsgáló­dás után azt is megtudtam, hogy akinek visszahatna a te­vékenysége az üzem életére, azt sem engedték el. A járási KISZ-bizottság tit­kára tájékoztatott arról, mi­lyen felkészítést kapnak a KISZ-aktívák a gazdaságpoli­tikával kapcsolatban. Érvei­nek bizonyítására megmutat­ta az éves felkészítés órabe­osztását is. Ebből kitűnik, hogy a legidőszerűbb gazda­ságpolitikai feladatokról kap­nak tájékoztatást, amelyet megyei előadók ismertetnek, majd mindezeket csoportos foglalkozás keretében dolgoz­zák fel, amelyek bizonyára cselekedtetően hatnak a KISZ-aktívákra. Számon kérni és alkalmazni Az éves felkészítésnek a gyakorlatra, a mindennapi KISZ-munkára kell visszahat­ni. Ezért szervezik. Mégis gyakran előfordul, hogy a munkáltatók „üdülésnek, la­zításnak” minősítik az egy hetet. Akik a táborok lakói voltak, tudják, hogy megfe­szített, folyamatos munka ré­szesei voltak, előadásokon, vi­tákon, módszertani és bemu­tató foglalkozásokon, vala­mennyi résztvevőt aktivizáló sport- és kulturális progra­mokon vettek részt. Az egy­hetes felkészítésen neves sze­mélyiségekkel találkoztak, és egymástól is sokat tanultak. A gond talán az, hogy a munkahelyi vezetők nem ér­deklődnek az iránt, hogy milyen felkészítést kaptak a beiskolázottak, akik erre az időszakra társadalmi juttatás­ban részesültek azért, hogy a következő időszak feladatait eredményesen ellássák. Nem lehet, nem is kell mér­tékegységekkel mérni a fel­készítés utáni változásokat. De ha rátermettebb ifjúsági vezetőkkel rendelkezünk, akik a követelményeknek jobban megfelelnek, ismeretükkel, képzettségükkel, emberi tu­lajdonságaikkal képesek a fiatalok személyiségfo.rmálá- sára, már megtérül a .’befek­tetés”. A számonkérés elmaradása olyan súlyos mulasztás, mint a választott tisztségviselők távolmaradása az éves felké­szítésről. Uácz András Elmclázva. Pécskő-dombi kollégium D ebreceni barátaim iga­zán őszinte elismerés­sel szóltak a Pécskő- dombon levő új kollégiumról, Vendégségben jártak itt, táj­néző úton. Egy alkalomra eb­ben az intézményben kaptak éjszakai szállást és elragad­tatással — még azt is meg­kockáztatom, bizonyos mér­tékben az egészséges irigy­kedés hangján — beszéltek arról, hogy ilyen korszerű is­kolai kollégium mennyire hi­ányzik nekik is. És akkor ju­tott eszembe, hogy mi, a bennszülöttek, vajon miért nem nézzük olyan csodálattal e remekművet, mint azt meg­érdemelné? Annyi bizonyos, számtalan­szor elmentünk már az épü­let alatt, egy pillantásra ta­lán méltattuk is világosszür­ke falait, karcsú ablakait, a tájba illeszkedő harmóniáját és természetesnek vettük, hogy a régi Somlyó út és Kistarján találkozásában is­mét felmagasodott egy új épület. Pedig már az is emeli az értékét ezen létesítmény­nek, hogy éppen ott épült fel, ahol a város legproletá- rabb negyede volt- A gyári­munkás Bolyósék, Kecskésék, Dombiék, Godóék negyede, ahol a házfalak karnyújtás­nyinál nem lehettek maga­sabbak a költségek miatt. És most ott áll az épület, rózsakerttől illatos bejára­tával, ahol fiatalok sürögnek­forognak be-ki az épületből, a méltóságot parancsoló szé­les lépcsőn, a bejáratot védő betonfalak között, ahonnét merész íveléssel szöknek ma­gasba a hullámosán egymás­ba karoló falak. Fölötte a domb, ott mégis az épület az úr. Az építmény öt szintje parancsol a környezetnek, amely megadva magát, dísz­letként ajánlja természetes szépségét. Oda tárulkozik az épület elé a távoli Karancs csúcsa, éppen úgy, mint a Kálvária szelíd hajlata és az új városrész. Erre mondta Boda Bandi, az alföldi toll­forgató­— Egybesimul itt minden, mégis, amit külön-külön lát az ember, az mind egy-egy egyéniség... Ki tudja, hogyan gondol­ta, annyi bizonyos, nagyon megragadta a látvány a kol­légium falától messze, amed­dig a nyárban fénylő tájék szabadjára engedte tekinte­tét. így jutott sorra eljutni az új kollégiumba, közelebbről is megcsodálni, mi minden készült már ebben a hajdan nagyon szegény városkában- A kollégium tiszteletnek ör­vendő vezetője, Gebhardt Jó­zsefné, a kollégista lányok szeretetét kifejező nevén: Rita néni. Természete az elmé- lyülten gondolkodó, arcán, amely most az évet zárva még nem mentes gondoktól. Tekintete akkor derült fel, amikor felidézte az intézet megnyitásának napját, és vit­te a szülőket a fogadón át, folyosóról folyosóra, a lakó­szobák csendjébe, hogy meg­mutassa nékik gyerekeik otthonát. Akik már maguk is a Furák Teréz Kollégium la­kói voltak. Nagybátonyból le­ánynevén Kazinczi Gabriel­la, Fodor Ilona Mátranovák- ról és most leányaik tanulnak itt, felsóhajtottak: — Csodálatos... — ők ér­zékelték a különbséget régi és új között. De voltak, akik csípős meg­jegyzéssel kifogásolták a négyszemélyes lakosztályt, egyszemélyesnek kívánva azt, leánygyermekeik számára. Azért azok véleménye izmo­sodott véglegessé, akik az elismerést előlegezték az épí­tőknek, a kollégium vezetői­nek és a dolgozó emberek akaratát kifejező társadalmi rendszernek. Ismerjük meg egy kissé részletesebben az új kollégi­um történetét. Az építtetők oktatási politikánknak meg­felelően határoztak arról, hogy ezen új intézetet létre­hozzák- Hatvan—hetven millió forintot biztosítottak arra, hogy ide költözhessen a valamikor nyolc—tíz vas­ágyas szobás Furák Teréz Leánykollégium. Varga Iloná­nak, a megyei tanács műve­lődési osztálya munkatársá­nak közreműködésével vé­gezték el az épület nagyon ízléses berendezését. Meg­kapó a márványpadlós, fotel­sorral, televízióval berende­zett fogadó. Innen nyílik a bejárat a hi­vatali folyosóra, amit Farkas András festőművész szép metszetei díszítenek. Az eme­leti leányszobák díszítését, szépítését, maguk a kollégis­ták készítették el. Ki kézi­munkával, ki egy szépen hím­zett szőnyeggel, sok-sok élő­virággal, apró kis csodákkal, népművészeti értékekkel. Igazi, szép leány szállások szü­lettek az épületben, a tanu­láshoz szükséges mindennel, ahogyan azt a diákok parla­mentjükön, Rita néni és he­lyettese, Gecse Gabriella meg­álmodták. Egy ellenőrzés után íródott néhány soros feljegy­zés került a kezembe, amin ez áll: „Az ellenőrzésem so­rán a legnagyobb rendet, tisztaságot tapasztaltam...” A tanulók iránti szeretetet tükrözi itt minden. Mégis az­zal lett igazán élővé az intéz­mény, amit a tanári kar, a beosztott dolgozók nyújtanak a kollégium lakóinak. öt­vennégy ember gondoskodik a gyerekekről. Ezek között ott van Liptai Bertalanná, a sza­kácsnő és bocsánat a sorren­dért, de ott van Gubala Ist­vánná, a matematikai-fizikai szakos tanár is. De mindegy a rang, alacsonyabb vagy magasabb, azonos a feladatuk: gondoskodni a tanuló gyere­kekről. Az igazgatónő végig­kalauzolt az épületen a kollé­giumi dolgozók munkájának méltatására. Egy szobába nyitva, a maga csendes hangján mondta. — Ez a kabinetek munká­jának a színhelye . . . Egyszerű szobácska, székek­kel, asztalokkal, szemben a tanárival. Itt folynak az is­kolán kívüli foglalkozások ki­váló szakemberek irányításá­val: történészek, matematiku­sok, irodalmárok, nyelvészek, egyszóval a középiskola min­den tudományával rendelke­ző emberek közreműködésé­vel. A tanuláshoz szükséges könyvek a bordó színű könyv­tárban fellelhetők- Az igazga­tónő bemutatta Bodorfái Éva matematikai-kémiai szakos tanárnőt. Még maga is fiatal, nem esik nehezére együtt gondolkodni a kollégistákkal. És ezért tanulnak vele szíve­sen hallgatói. Na és azért, mert a tanuláson kívül játé­kos kedvvel alkotnak, mint a kollégiumban már híressé vált rádióstúdiót és más hír- szolgálati központot. Gecse Gabriella, az igazgató fiatal helyettese jogosan dicsekedhe­tett. — Kilencvenhárom tanuló javított a félévi eredményén. Így mérik munkájukat. Ügy, hogy a tanulók hogyan halad­nak tanulmányi eredményeik­kel. És, ha a szorgalom nem hiányzik a gyerekek munká­jából, akkor a fiatalnak ki­járó szórakozás sem hiányoz­hat. Jönnek neves tudósok, zenészek és fiatalok közéjük. I lyen a kollégiumi élet Salgótarjánban, fent a Pécskő-dombon. Csak azt az egyet sajnálom, hogy vendégeink ezt így nem is­merhették meg. Pedig isme­retük szálláshelyükről akkor lett volna kerek. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1978. július 1., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom