Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
Filmfegyzet A szécsényi ÉPSZÖV ifjúsági klubjában KALANDOK Munka, művelődés, szórakozás — Tavaly nyáron kaptuk meg a helyiséget a vállalat vezetőségétől, összedugtuk a fejünket, hogyan lehetne a legcélszerűbben átalakítani. Borik Albert fiatal építész üzemmérnökünk tervei alapján társadalmi összefogással, rövid idő alatt elkészült az ifjúsági klub, a berendezést a vállalattól és a megyei KISZ- bizottságtól kaptuk — magyarázta Táborszki János, a szé- csényl ÉPSZÖV Ifjúsági klub vezetője. — Raktárhelyiségként használtuk, majd üzembővítés után átadtuk a fiataloknak. Vállalatunknak több mint száz, harminc éven aluli dolgozója van. Szeretnénk, ha munkaidő után művelődési, szórakozási programot kapnának, jól éreznék itt magukat — foglalta össze véleményét Lőrincz József a vállalat főkönyvelője. Hogy a fiatalok hogyan érzik magukat, milyen és menynyire vonzó programot állítanak össze, az az ő öntevékenységük függvénye. Az ÉPSZÖV fiataljai életet vittek a falak közé. Otthonuk jett az általuk átalakított és berendezett helyiség. — Hetenként egy alkalommal van kötött foglalkozás. Ezt a fiatalok igénye alapján állítjuk össze. Vendégünk volt Hrúz Dénes polbeaténekes, Valkár Béla a szécsényi járási pártbizottság csoportvezetője, Kubáról tartott élménybeszámolót. Szécsény múltja és jövője címmel Praz- novszky Mihály, a múzeum igazgatója tartott előadást. Élménybeszámoló hangzott el a Szovjetunióról. Népszerűek a politikai vitakörök. Hogy a fiatalokat aktívan is bevonjuk a klubéletbe, a vitákon túl egy-egy előadást házilag oldunk meg. Legutóbb június 24-én, jól sikerült vetélkedőt rendeztünk a szocialista brigádoknak. Természetesen disco és egy-egy ifjúsági bál is szerepel a rendezvényeink között A klub mindig nyitva van a fiatalok előtt, akik élnek a lehetőséggel, olvasnak, sakkoznak, társasjátékoznak, az ízlésesen berendezett helyiségben. — Milyen a kapcsolat a nagyközség intézményeivel és más üzemek fiataljaival? — A művelődési központtól sok szakmai segítséget kapunk. Jó a kapcsolatunk a múzeummal. A két intézmény rendezvényein rendszeresen képviseltetjük magunkat. Egy- egy disco, vagy ifjúsági bálra meghívjuk a nagyközség fiataljait. Szeretnénk, ha mások is megismernék, hogyan élünk és dolgozunk mi itt, az ÉFSZÖV-ben. Nagyon jó a kapcsolatunk a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolával. Az úttörők gyakran felkeresik üzemünket, a gyermeknapon például játékos vetélkedőt szerveztünk a részükre. Bemutatjuk a tanulóknak üzemünket, azt, hogy munkaidőn túl hogyan szórakozunk, művelődünk. Szeretnénk, ha közülük minél többen ide jönnének dolgozni. — Az ifjúsági klub egy kicsit közelebb hozta egymáshoz a fiatalokat. A múzeum által szervezett helytörténeti, vagy a könyvtárban megtartott irodalmi vetélkedőn éppúgy, mint a járási VIT-vetél- kedőn egy-egy csapattal részt vettünk és eredményesen szerepeltünk. Jobban megismerjük egymást, s ha kell, tudunk egymásnak segíteni a munkában, a mindennapi életben. Amit lényegesnek tartok a klub életében, hogy a fiatalok érzik a vállalat közvetlen törődését és ez akarva- akaratlanul is a termelésre hat vissza. Meglátogatnak a vezetők, beszélgetnek az eredményekről, gondokról. elképzelésekről és ez a fiatalokat jobban az üzemhez köti. A klubunkban a mindennapi munka, a művelődés, a szórakozás így kovácsolódik eggyé. sz. f. Mai tévéajánlatunk DÍSZÍTŐMŰVÉSZETI SZAKKÖRVEZETÖK TÁBORA A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ az idén — részeként egy hároméves tanfolyamnak — tábort szervez a díszítőművészeti szakkörök vezetőinek. A tábor a szakkörvezetői tanfolyam 16 hallgatója részvételével kedden nyílt meg Bánkon. A hallgatók különböző elméleti előadásokat hallgatnak nép- művészeti tárgykörökből, s a gyakorlatban ismerkednek az ország tájegységeinek hímzési sajátosságaival. A résztvevők megtekintik a helyi nemzetiségi múzeumot is. A díszítő- művészeti szakkörvezetők táborát Fehér Mária a jászberényi tanítóképző nyugdíjas tanára vezeti. 17.40—28.30: A lengyel televízió estje Két kisfilmet emelünk ki a délutáni műsorból; két évtizedes kanadai „tartózkodás” után került haza, Lengyelországba a pelpini kolostorban őrzött ősnyomtatvány, Gutenberg 42 soros bibliája. A film a mű bemutatása mellett a kolostoregyüttes szépségeit is elénk tárja. Ez a műsor 18.30- kor kezdődik. Utána kerül sor a varsói központi pályaudvart bemutató kisfilmre, amely 1843-tól az első vasútvonal megszületésétől kíséri végig a varsói pályaudvarok történetét, bemutatva a legújabbat, a legmodernebbet is. Este kétrészes játékfilm kezdődik; Karinóról, egy nemes versenylóról szól a történet. Születésétől kísérhetjük figyelemmel — s természetesen a körötte kibontakozó emberi kapcsolatokat, érzelmeket, szenvedélyeket is. Krystian Zifnerman 1975- ben robbant be a lengyel zenei életbe, mint a Chopin- zongoraverseny győztese. A tévénézők most ismerhetik meg bravúros Chopin-játékát. A Siráz-föld fafaragói remekbe készült szobrokat készítenek környezetük alakjairól, a dolgozó emberről vagy a legendák világáról. A rövidfilm nagyszerű ötlettel, saját környezetükbe helyezve mutatja be őket. TAth Oda: LÉGIÉN DÄIC A LÓRÓL 50. Tisztek. Fenemód firund- evancingolták, táncoltatták lovaikat, mintha öklelő tornába indulnának. Mi meg, szürke egerek, civil csikósok, csak örültünk, hogy el nem korbácsoltak az indulóvonaltól bennünket, hiszen suhogott a korbács, meg a kard, hej ellenség, hol vagy? A Nagymajorból indulva, a mérföldenként elhelyezett hírlövő ágyúk jelei stádiumról stádiumra adták át a jelet. Leeresztették előttünk a kötélkordont, megindultunk. Voltak, akik mindjárt sebes vágtában vették az első mozdulatokat. Mások csak sima vágtát parancsoltak maguk alá. Aztán kocogósok következtek. Én azt tudtam Virág szokásairól, hogy jobb a kedvére hagyni a sebességet. Tudja ő, mit akarok vele. Szép, térnyerő kocogással indultunk, aztán egyre belemelegedve vettük a talaj hepehupáit. Mikor elhagytuk Makót, ötvenen lehettek előttem, lova farát nézhettem vagy húsznak. A többiek kimentek a látásomból. Ahogy a rákosi Csurranót közelítem, hát a túlparton két nyerges legel. Gazdáik egymást istápolják valamilyen rándulásfélével. No, megeshet ez az ember gyerekével, ezért aztán Virág lovam, csak csöndeskésen csaptass, változik a Csurgó feneke, dágványba ne lépj! A dáli ugarokon beérek egy nyolctagú csapatot, nem én sebeskedtem, ők lassúdtak le. Patakban csurgott a lovuk faravölgyein a veríték. Hát azt se szabad! Agyonütni a lovat. Csúnyán néznek rám a katonaurak, hogy nyavalyás civil csikós létemre pofapirulásukat hozom. De, hát nem állhatok mögéjük, verseny ez, ahol nem a szolgálati viszonyok mondják meg, hol van a helyem. Szökdécselünk, mint az aratási gabócák a tarlón, nézem, nyereg alatt izzad-e a lovam, de nem. Jó jel. Bogárzónái egy fényes hadnagy veri a földön fekvő lovát. Co, föl, Sárga, auf Gelber! A harmadik mérföldnél, fele útján túl, hárman szaladnak előttem. De habos a lovak pofája, földre hullik a tajték a szájukról. Rossz jel. Veszik az erő. A Virág élvezi a játékot. Máskor is észrevettem huncutságait. Nem szerette, ha előtte mennek. Szedte a lábát, de nem megugrással váltva, hanem szépen adagolva. A hatodik mérföldnél elköszöntünk az előttünk menőktől. Két nemrég hozzánk került kapitánynak lengettem meg a kalapomat, mert a szolgálati szabályzat szerint, a nap bármely órájában és helyzetében találkozzam fölötteseimmel, mindannyiszor el ne mulasszam a nekik való köszönést. Hát akkor, isten áldja meg, tisztelt kapitány uramékat! Urak voltak. Nem vicsorítottak rám, nem disznóztak, gondolom összenéztek kicsit, fogukat szorítva, s hallottam korbácsuk csattogását a csuromvizesen galoppozó lovuk hasa alatt. Illetlennek tartottam hátrapislogni, hogy maradoz- nak mögöttem. Apám tanácsa szerint kicsi zsebtükrömmel kukkereztem meg hollétüket. A negyedik mérföldjeiig láttam őket. Aztán olyan magamra maradtam a kicövekelt pályán, mint az égi madár, ha felszalad nótázni. Haj, Virágom, Virágom, szép szál, egyetlen, kicsi lovam! És a Virág tudott még sebességéhez ragasztani. Éreztem, olyan előnyöket szereztünk, tán el sem hiszik, ha belüktetünk a császár szárnyé- ka elé. Hogy honnét indultunk, a Maros partjáról egyenesen. Talán okosabb lenne megfrüstökölni, mert arra is akadna idő. J 4 NÓGRÁD-1978. július 5., szerda minden mennyiségben Nyár van, megszaporodtak a mozikban a kikapcsolódásra szánt, fordulatos, izgalmas, kalandos filmek. A nehéz fajsúlyú alkotásokat, a súlyos drámákat máskor szokás vetíteni : júniustól hagyományosan „lazább” a program. Az elvvel — és a gyakorlattal — kár lenne vitatkozni. Kánikulában, szabadság idején természetes a szórakozás igénye és ezt az óhajt a forgalmazásnak illik figyelembe venni. Figyelembe is veszi. Most már csak az a kérdés — s erről szólunk az alábbi jegyzetben —, hogy a választék mennyire elégíti ki az igényeket, s elég fordulatosak, izgalmasak, kalandosak-e azok a filmek, melyek mostanában láthatók? Mielőtt konkrétan válaszolnék a kérdésre, megjegyezzük: világszerte hiánycikk a színvonalas szórakoztató produktum. A mennyiséggel nincs baj, hiszen a gyárak — kivált nyugaton — ontják az efféle termékeket. A műgonddal azonban — tisztelet a kivételnek — nem nagyon bíbelődnek. Nagyon sok a sablon, a kaptafa, az előregyártott elem. A vígjáték, a krimi, a kosztümös film kicsit lenézett műfajok a hierarchiában, s ez a körülmény azért befolyásolja a minőséget, mert sokan tartani szeretnék kivívott pozíciójukat. Inkább készítenek közepes drámát, hogy ne kerüljenek a „leírtak” közé. Az is probléma, hogy — szűkebb portánkon seperve — nincsenek számottevő előzmények, feltétel nélkül vállalható hagyományok. A magyar film vezető erői szinte kivétel nélkül komor hangvételű műveket készítettek. A „budapesti 12”. közé csak Keleti Márton komédiája, A tizedes meg a többiek került. Nem sokkal jobb a helyzet szocialista szomszédainknál sem. A júniusi repertoár filmjei között a francia művek vezetnek (legalábbis szám szerint). Mostanában többen szóvá tették, hogy az „új hullám” és az „új hullámosok” dicsősége semmivé foszlott. Franciaország elég hosszú ideje középszerű filRákanyarodunk az utolsó szemlész stádiumára. A kordonon kívül kíváncsiak sorfalai kezdődnek, civilek, katonák, a tájékból összefutott báinészi népek. Biztatnak, hajts, csikós a nyomodban vannak! Mások: sehová, gyere kártyázzunk egy osztást! A katonák dühös ökölrázással krucifikszoznak rám, hisz a mundér befröcskölődik hahotával, ha civil koccint a császárral. Egy katona elém ugrik, hogy a lovam visszafordítsa, de a Virág fecskenyilalássaí kerüli ki, kicsit föl is rúg, patkójából a sarat az ijesztgető szeme közé vágja. Tanulsága akkora, beíratjuk a budai nagyiskolába, amit a császár anyja telepített. Az út végén, keresztbe épített pavilon ülőhelyein, háromszög- kalapú urak ülnek. Olyan közel kerülök, már meglátom díszkardjaik csillogását, lassítok, ahogy a távolság elvész előttem. Kantáron fogva a Virágot, kalaplevéve köszönök. Csak mozdulattal, a számra nincs ehhez szükség. Egy inspektor hozzám ßiet. — Ha nem csaltál, te vagy az első. Mi a neved? Látszott képe szíján, hogy nem örül a befutásomnak. Nem ezt várta, netán valaki másra, biztosan fogadott, s most keresztülugratja elképzeléseit egy koszos civil, co- cónevelő. De nem vicsorgott különösebben rám, hisz három ölre. ha voltunk a kalapos királyhoz, ki tábornokai körében, rám csak fél szemmel pislogálva, tanácskozott valami lapozható papírok fölött. Mezőhegyes fundamentá- ló okmányai voltak azok. ___,____ (Folytatjuk) m ekkel jelentkezik, a forradalmat kavaró nagyságok, vagy megalkudtak a helyzettel (Chabrol), vagy zsákutcába tévedtek (Godard), vagy megszelídültek (Truffaut), vagy hallgatnak (Resnais). A friss kínálat a diagnózis helyességét bizonyítja. Tulajdonképpen nem rosszak ezek a filmek, de nem is igazán jók. Tizenkettő jut belőlük egy tucatra. Langyosan pereg a cselekmény bennük, egy-két szellemes geg után ásítozunk, a jellemek mozgását a sztárok magánszámai helyettesítik. Itt van például a rutinos mesterember, Philippe de Broca munkája, A javíthatatlan. Megszokhattuk, hogy a kasszafilmek népszerű színészekre épülnek. Ezúttal az öregedő —, de még mindig csibészesen vonzó — Jean- Paul Belmondo a sztár. Minden miatta, érte és vele történik. A mese fordulatos. Bel- mondónak ezer arca van. Tengerész, ficsúr, hivatalnok —, s mindenekelőtt tréfacsináló. Voltaképpen dicsérhetnénk a filmet, ha nem köszönnének minduntalan visz- sza az ötletek. Folyton az az érzésünk, hogy amit látunk, már láttuk valahol. A show- nak nincs életszaga, inkább a lombikok atmoszféráját árasztja magából. Igaza van a L’Humanité kritikusának: „Ez a javíthatatlan túl ismerős ahhoz, hogy fantasztikus legyen, túl kivételes, hogy hihető, rendkívüli abban az értelemben, hogy az égvilágon semmire sem hasonlít. Sem egy valós figurára, sem egy jól kitalált alakra, hogy szellemes és elég bolond lehessen”. Mi marad meg Ilyesformán a filmből? Néhány mulatságos pillanat. Belmondo fintorai. Meg az az egyébként megkérdőjelezhető filozófia, hogy az életet csak bolondozva érdemes leélni... Claude Zidi Ahová lépek,’ ott fű nem terem című víg játéka hasonló bokorban termett, mint A javíthatatlan. Itt a „magas szőke férfi” kavarja a kártyát. Az alaphelyzet klasszikus: ebben a filmben mindig mindent félreértenek. Mondatokat. Helyzeteket. Szándékokat. Ebből származik a kalamajka, mely fergeteges kacagóorkánt kavar a nézőtéren. Gondűzőnek az Ahová lépek, ott fű nem terem is megteszi, csak az a baj, hogy a receptek ismertek. Nem válik egy vígjáték előnyére, ha mindig tudjuk előre, hogy mi következik. Pierre Richard —, akit már több filmben láttunk — egyelőre még a csetlés-botlásban erősebb, mint a jellem fonákságainak ábrázolásában. Viccelődik —, ahelyett, hogy a karakter görbe tükrét tartaná elénk. A javíthatatlan és az Ahová lépek, ott fű nem terem — kritikai megjegyzéseink ellenére — slágerfilmek. Vegyük tudomásul, hogy egyelőre ez a legjobb francia színvonal. És bizakodjunk — Jacques Tati még él és lehet, hogy legközelebb Philippe de Broca és Claude Zidi Is magasabbra állítja a mércét. Ne-: vetni jó. De nem mindegy,1 hogy min derülünk. Jő lenne egyszer az eredetiséget felfedezni azokban a filmekben^ melyek a felszabadult játé-, kosság jegyében születnek. , —S.— f. A víz démona Csehszlovákia természeti érdekességei között emlegetik igen gyakran azt a gejzírt, amely Herlany községben található, s amely több mint négyszáz méter mélységből, európai társaival ellentétben nem meleg, hanem hideg vizet áraszt. Tavasszal a gejzír pontosan 25 órás időközökben működik, ami a téli, általában 36 órás szünetekhez képest szinte rekord. Valamikor hat forrás v olt a helyén, s csak száz éve egy fúrás eredményeként egyesültek. A rendszertelen kitörések titkát egyelőre nem ismerik pontosan. Valószínű, hogy a mélyben a víz alatt gáz gyűlemlik fel és miután eléri a megfelelő nyomást, a gejzír működésbe lép, a vízsugár néhány pillanat múlva a fák koronája fölé emelkedik 9
