Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

Az egyik szem sír, a másik nevet Nőgrád és Berkenye a Bőr- lé orientálódik, a zsöny hosszan elnyúló lábai­nál fekszik. Mindkettő nem­zetiségi község: az egyikben szlovákok, a másikban néme- egyik fiút, Schmidt tek laknak. Közigazgatásuk a ügyes, érettségizett, tanácsok egyesítése óta közös. Évekkel ezelőtt itt is, ott is fociért ra- tanár, Németh János vezeté- jong. A fiatalok alkalmi cső- sével. Tíz asszony a tagja, né- portjának nem találunk veze- hányán az előző kórusban is tőt. Sokat győzködtem már az énekeltek. Mátyást, zenéhez értő ember, hogy vállalja el a megbízatást, de nem meri, eredményesen tevékenykedő, részben a munkaideje, részben — Nekem ez nagyon nagy segítség — mondja Németh János. — Szlovákul ugyanis nem tudok, de a zenéhez ér­tek. A nyelvben, a daltanu­lásban az asszonyok segítenek, így jól kiegészítjük egymást. Aztán mesél a munkamód­szerükről, a különféle magyar és szlovák népdalgyűjtemé- ■— Garamvölgyi Gyula bá- nyékről, amelyekből műsoruk­A folvamatos további sike- csi tanár YPl4, nemrégiben hoz merítenek. A csoport ed­ment nyugdíjba. Vagy 7-8 dig csak a helybeli ünnepsé- éve költöztek át ide Nógrád- geken lépett fel első szélesebb ra. Egy darabig még átjárt, pedig már, ahogyan mondja, jobban foglalkoztatja őt a festészet. szép sikereket elért öntevé­keny hagyományőrző művé­szeti együttesek működtek. A nógrádiak híre jutott mesz- szebbre; szerepeltek a televí­zió képernyőjén, több ízben a szomszédos Szlovákiában. tapasztalatlansága miatt... Még sohasem vezetett cso­portot. — A korábbi vezetővel nem lehetne szót érteni? rekkel kecsegtető munkának azonban pár éve mindkét községben végeszakadt Az aztán“ beíeTárádt. “ÜSst emberek szerfelett óvatosan, tartózkodóan beszélnek erről, a valóságos okokat csupán sejtetni engedik a faggatódzó idegennek. Ügy tűnik, ha a se­bek ugyan már be is heged­tek, emlékeikre még mindig érzékenyek. Egy biztos: mind­két csoport felbomlásában csalódások, jogos és vélt sé­relmek, az emberi kapcsolatok megromlása játszották a szerepet. nyilvánosság előtti fellépése a bánki megyei nemzetiségi ta­lálkozón lesz. — Ma már a népdalkórusok- A^kkor a ma is ott mű- kai szemben támasztott köve­telmények is magasabbak, mint nyolc-tíz évve*l ezelőtt, két óvónő a konjunkturális időszakban szóba jö- volt. A hangsúly a minőségre ködő értelmiségiek közül vá laszthatna... — Két tanár és dolgozik ott, akik hetnének. Az egyik tanárnő helyeződik. Egyelőre jó han- tiszteletdíjas könyvtáros, a gulatban, vidáman énekelünk, többiek más községből járnak és ez sem kevés, de nyilván, fő be. Elfoglaltak. Fő gondunk, hogy a zenei színvonalat hogy helyben nem találunk emelnünk kell. Ezen az úton olyan személyt, aki a német indultunk el. Továbbá azt nyelvet is jól beszélné és szeretném, ha a csoport meg- szakmailag is értene a cso­portvezetéshez. Ugyanakkor — Berkenyén ma is csak al kalomszerűen tudunk néhány csak egy másik község, Szen­dehely német ajkú még, de ott is, mint hallottam, nehéz- lehetősé­embert, döntően fiatalokat csoportba összegyűjteni — mondja Surányi János, a he- ségek vannak. Egy lyi klubkönyvtár és a nógrá­di művelődési ház főhivatású vezetője. — A KISZ-esek, ál­erősödne önbizalmában. Te­hetségük mellett ez újabb hajtóerőt jelentene. Az önbizalomhoz csak any- nyit, hogy ennek korlátozott­sága miatt nem szerepelt a günk maradna: más megyéből csoport például a nézsai já- megbizni valakit. Ám az uta- rúsi szemlén, amelyre meg- zast nem szívesen vállalja hívást kapott. Németh János szoktak nagyon kér. talános iskolások bizonyos tár- senki, ha igen, akkor viszont ugyanis ez idő alatt egy ol­magas tiszteletdíjat vasótáborban volt csoportve­zető, s nélküle nem mertek el- Berkenyén tehát egyelőre utazni az asszonyok. Talán körülményeket továbbra is beláthatatlan a Bánk majd gyógyírt hoz e népművészeti jövő. félszegségre is. . A berkenyeiek vetették fel, * Németh János vállalná-e ná­Milyen Nógrádon? Iuk is a. csoportyezetést, hi­— ................„------------------------Itt mintegy kétéves kiha- ®z.en- H11“* látják, a nyelvtu­a fiatal népművelő. — Az idő- gyás után január elején ala- n. a nem akadaly Nógra­kult újjá a menyecskekórus, „í1’ nem lenne az közsé- egy lelkes, alig pár éve vég- §ukben sem. Amikor említem zett történelem—ének szakos nekl> elegedetten csillan fel szeme, de a közvetítő aján­latot kénytelen elutasítani. Mellékállásban ugyanis he­tente kétszer bejár Rétságra, a balassagyarmati zeneiskola fiókintézményébe tanítani. Fiatal házas, 19 hónapos a gyermeke. Igazán nagyon el­foglalt ember. sadalmi ünnepeken közönség elé lépni. A klubkönyvtár viszont ide­ális, kulturált biztosítana a csoport folyamatos működése számára is. — Bonyolult, sokféle prob­lémával kell itt szembenéz­nünk — folytatja gondolatait i K sebbekre a „szétugrás” óta egyáltalán nem tudunk hatni, a fiatalok zöme is a sport fe­ji ö/iytieArő/ Magyar szinonimaszótár ' Felbecsülhetetlen értékű útravalónk, kimeríthetetlen mély kút az anyanyelv. Költö írta: nagyon szeressük leg­drágább kincsünket, amely a mi életünk, reményünk, sza­badságunk, örömünk, sírá­gunk, mindenünk. Mindenkinek-e? Nap mint nap joggal halla­ni, romlik, szürkül a nyelvünk mind beszélt, mind pedig írott formájában. Művelt em­bernek vélt személyek is gya­korta alapvető kifejezési gon­dokkal küszködnek, mondata­ik széttöredeznek, mondan­dójuk zavarossá válik. Hova­tovább eldugottabb falvak úgynevezett egyszerű embe­reihez, az öregebbekhez kell zarándokolnunk, hogy szép magyar beszédet halljunk. El­felejtenénk beszélni, vagy az önálló gondolkodás igényét dobnánk sutba egyre többen? S vigasz-e, hogy a világ más pontjain is hasonló jelekről szólnak az írástudók? Joseph Heller Valami történt című regényének egyik hőse vallja be: „Csüggesztő módon szó­rakoztat az a tudat, hogy jel­zőket, főneveket, igéket, rö­vid kifejezéseket veszek köl­csön az emberektől, akikkel együtt vagyok és gyakran azon kapom magam, hogy be vagyok zárva az enyémnél ki­sebb szókincsükbe, akár egy hörcsög a ketrecébe... A saját szókincsem cserbenhagy (ha ugyan az enyém), és még teljesen közkeletű szimoni- mákra is képtelen, vagyok rátalálni." Bizony, ez nem vi­gasz. Az talán inkább, hogy ugyanakkor a magyar nyelv- tudomány újabb virágkorát éri. s bár a két tény közötti kiáltó ellentmondás szomorít, az utóbbi fölött mégis indo­kolt az öröm. Jelenkori nyelv­tudom, ányunk egyik kimagasló vállalkozása — jó órában mondjuk, több is van — a Magyar szinonimaszótár, amely az idei ünnepi könyv­hét elsöprő könyvsikerévé vált. Igaz. sok más nemzet jó­val megelőzött bennünket szi­nonimaszótáruk megjelente­tésével, a vállalkozás nagysá­gát és értékét azonban ez egyáltalán nem csökkenti. Van igazi szinonimaszótá­runk. Ha volt is előzménye, pél­dául körülbelül hetven év­vel ezelőtt Póra Ferenc A magyar rokonértelmi szók és szólások című műve, e könyv már a maga korában is szak­szerűtlen volt, s azóta sok idő telt el, új stílusrétegek kértek és kaptak helyet a köz­nyelvben. A Magyar szinoni­maszótárt az Akadémiai Ki­adó gondozta. O. Nagy Gábor kezdte el munkálatait 1961- ben, nagy műve befejezésében 1973-ban tragikus körülmé­nyek között bekövetkezett ha­lála akadályozta meg. Ru- zsiczky Éva folytatta a mun­kát, ő is fejezte be. Az előkészületek másfél évtizedet vettek igénybe, 1961- től 1976-ig tartottak. A vál­lalkozás nagyságát érzékel­teti, hogy a szótár mintegy 30 000 rokonértelmű szót tar­talmaz, s ezt 12 500 címszó kö­ré gyűjti. Feltételezi, hogy forgatója ismeri a benne fog­lalt szavak jelentését e mű tehát nem teszi feleslegessé az értelmező szótárt. Bevezetőjében Ruzsiczky Éva Kosztolányi Dezsőt idézi, aki szerint: „A szótár csak kagyló, ezzel csak merege­tünk a nyelv tengeréből." E mondat a kimeríthetetlenség képzetét is idézi. A szinoni­maszótár sokat merít ebből a tengerből. Forgatva a lapo­kat, szemelgetve a szócikkek között könnyű rájönni, ez a szótár sem teljes. De még eb­ben is van némi haszon. A szócikkekhez ki-ki hozzáte­heti az általa ismert újabb szinonimákat. Amikor jó szívvel köszönt­jük az első igazán korszerű magyar szinonimaszótár meg­jelenését, elismeréssel szó­lunk létrehozóik munkájáról, azt kívánjuk, senki se érez­ze szűkös ketrecének az anya­nyelvet, amely mindenki szá­mára egyszeri és mással föl nem cserélhető csoda, mint maga az élet — tóth e. — 8 NÓGRÁD — 1978. július 30., vasárnap A tanácsháza előtt a sze­merkélő esőben még néhány szót váltunk Surányi János­sal, a művelődésiház-igazga- tóval. Ahogy mondani szok­ták: az egyik szeme sír, a másik meg nevet. A berke­nyéi ügyben tanácstalan — a nógrádiban bizakodó. Bevall­hatjuk: így vagyunk ezzel mi is. Hacsak a járási hivatal és művelődési központ a maga eszközeivel nem segít. Sulyok László Mondások Testünk tulajdonképpen mindig utunkban van. Fia­tal korunkban a követelései, öreg korunkban pedig a ku­darcai miatt. A természetellenesség sehol sem annyira feltűnő, mint nevetés közben. ★ A hősnek és a gyávának van egy közös tulajdonsága: ilyenné nem válik az ember — hanem csak volt. A zavar az ártatlant bűnös­sé teszi, a bűnöst pedig szín­vallásra kényszeríti. A jóga nem jelenti azt, hogy a világot a feje tetejére állít­juk. Csak saját magunkat. A hírnév szívós természetű. Még akkor is előttünk jár, amikor már régóta nem tud­juk nyomon követni. Az elnyomott feleség simo­gatja a férfit, az emancipált pedig masszírozza. Saját lelkiismeretünkre hi­vatkozni mindenképpen meg­tisztelő dolog — ameddig ez másokat nem zavar. Gyógyiszapot találtak A Tiensan hegységben levő Isszik-Kul sóstó partján nagy mennyiségű gyógyiszapra ta­láltak fizikoterápiával és gyógyüdüléssel foglalkozó szov­jet szakemberek. A gyógy iszap hatása a kaukázusiéval vetek­szik, igen hasznos az idegrend­szeri bántalmak és szívbeteg­ségek gyógyításában. A gyógyiszaptartalékok mennyi­ségét mintegy félmillió köb­méterre becsülik. A sóstó kör­nyékén üdülőkörzetet létesíte­nek. A következő években több ezer látogatót fogadnak, kétszer annyit, mint az idei szezonban. A vietnami sajtó A Vietnami Szocialista Köztársaságban jelenleg 200 lap és folyóirat jelenik meg Saját lapuk van a nagyváro­soknak, valamint a 35 tarto­mánynak. A legnépszerűbb a Nhan Dán című napilap, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja. Példányszáma eléri a 250 000-et. Messze még a tör ssgárda tagság... Indulás idején A MUNKATÁRSAK KÖR- ünnepélyes fogadás, amely BEÁLLJÁK, valaki kissé el- több mint egyszerű megven- fogódottan kilép a félkörből és dégelés, több mint ceremónia, átadja a kollektíva szerény Igaz, hogy részt vesznek rajta ajándékát A törzsgárdapénzt a szakmunkásképző intézet és majd a nagyobb kollektíva a gyár gazdasági és politikai előtt, többedmagával kapja vezetésének képviselői — de kézhez — de ez a kis „ün- szerepet is vállalnak. Ismerte- nepség” mégis csaknem felér tik a kollektív szerződést, a azzal a másikkal. Huszonöt év lépcsős bérezési rendszert, a az nem kis idő: negyedszáza- juttatásokat. Szó esik a lehe- da ugyanazon a munkahelyen tőségekről munkában, to- lenni sokat jelent. Milyen más vábbtanulásban. Közelebbről volt akkoriban a pályakezdés, megismerkedhetnek a szak- a munkába állás! Az elszaladt szervezet segítő, tájékoztató esztendőkről sokáig tudna me- szerepével, a KISZ-élet nyúj- sélni (meg is teszi...) de a tóttá lehetőségekkel. Kérdez- fiatalokat nem akarja untatni hetik: ugyan mi szükség van ezzel... Unják vagy sem — ez erre? Hát nem abban a gyár­nem látszik az arcukon. Talán ban töltötték a gyakorlati némelyikük arra gondol, va- képzés napjait? Hogyhogy nem jón ő a friss szakmunkás-bi- tudnak^ minderről? Az szb- zonyítvány birtokosa mennyit titkárnő tapasztalata: a több­húz le itt. ség túlzottan zárkózott volt ta­A jelenet elképzelt, de mos- nulóként, nem nagyon érde- tanában sok helyen lejátszó- kelte őket az üzem élete, dik üzemekben, vállalatoknál Diákok voltak — hiába hív- hasonló, hiszen régen is nyár- ták fel a figyelmüket az üze- ra „szadultak fel”, tették le a mi ^könyvtárra, a sport és mű­szakmunkásvizsgát a fiatalok, velődés helyi lehetőségeire, ők Igaz, akkoriban kevesen en- az iskolához tartoztak. Nem gedhették meg maguknak, hogy ne keressenek rögtön munkát, kellett a pénz, nem mehettek nyaralni. Beléptek a munkahelyre, igyekeztek be­mindenki marad itt a július közepén ünnepélyesen foga­dott szakmunkások közül — a 61 fiatalból tizenketten már a fogadás napján kikérték a illeszkedni a mesterek, a régi munkakönyvüket, mivel a be- szakik közé. Aki megtalálta a járást nem tudják megoldani számítását, kötődött a szak- lakóhelyükről, más üzemhez mához, nem nagyon gondolt mennek. A másik oldal: már munkahely-változtatásra. Vajon ezen _az első napon sokak a mostanában munkába állók problémáját megoldották: biz- közül 25 év múlva hányán tosították ^ az^ egy műszakot, maradnak az első helyen? Ne- mivel csak így tudták vállal- héz kérdés... ni az ingázást Sok-sok tényezőn múlik, si- .. Más*Inás a gyakorlat az ?rül-e ..meaevökerezni”. be- uzenaekben, gyárakban. Van, ahol a képző iskolával közös kerül-e „meggyökerezni”, be­illeszkedni. Legelőször talán azon, jó volt-e a választás, nemcsak pillanatnyi szeszély, divat, mások' példája nyomán történt, az érdeklődési körtől, V1 képességektől távoli területre " Salgótarjáni jutva? Persze, sok példát hall­hatunk arra, hogy a tanuló­évek vagy a gyakorlat kezde­te hozza közel valakihez a számára közömbös, unalmas­nak tartott szakmát. Ebben nagy szerepe lehet az üzem­nek, ahol a gyakorlati képzés folyik, az idősebb szakmunká­soknak, akik tudásuk, hozzá­értésük legjavát adhatják át vagy éppen a szakmai félté­kenység miatt zárhatják el a fiataloktól. Az ipari szakmunkásképző­ben eltöltött három év alatt a ünnepséget még az egyes mun­kahelyeken a kollektíva „fo­gadása” követi. Ezzel megvár­ják a nyaralásból visszaérke- ,v _ - Kohá­szati Üzemeknél például au­gusztus második felében lés# csak a köszöntés, akkorra dől el az is, véglegesen ki vá­lasztja a gyakorlati képzést biztosító üzemet munkahe­lyül. Hogy az eddiginél jobb legyen az arány, már készül egy javaslat a kezdő szakmun­kások bérének emelésére. Ez persze nem egyszerű, hiszen öt évre visszamenően kell majd rendezni. A balassagyar­mati kábelgyárban a törzs- gárdatagságba beleszámítják a tanulóéveket, így két év myl­tanműhely a gyakorlópálya szerepét töltötte- be, most pe­dig kikerülnek a „közúti for­ünnepelhetik a végzettek. A FOGADÁS A BEILLESZ­galomba”. A tanulóévekből az KEDÉS kezdete, de előremoz- önálló munkába átlépni so- dító hatású lehet. Természe- kaknál okoz zökkenőt. Nem tesen csak akkor, ha nem mindegy hát, miképpen fogad- üres szócséplés, kipipálandó ják őket — a fogadtatás mi- hókusz-pókusz, hanem való- nősége a beilleszkedést is ban a munkásélet hétköznap­meghatározhatja. Szerencsére, jaiba való átlépést szolgálja, az utóbbi években sok pozi- Ha komolyan veszik, azzal sa- tív példával találkozhatunk. A ját munkájukat is megbecsü- Budapesti Finomkötöttáru- íik — ezt már sok helyen lát- gyár .balassagyarmati gyárá- ják. nál hosszú évek gyakorlata az G. Kiss Magdolna Orosz nyelvi tábor 78 — Salgótarján Még csak alig több mint jetunió mindennapi életét, együtt az előkészületi munkák Gimnázium biztosított techni­kát hónapja vált ismertté a hogy országismereteik (nem kezdetétől egészen a tábor be- kai eszközöket, sportfelszerelé- döntés, hogy Tata és Nyír- kevésbé fontos, mint maga a zárásáig minden segítséget és si tárgyakat, sportudvart és egyháza után 1978. júliusában nyelvtudás) jelentősen gyara- támogatást megadtak, szemé- termeket a foglalkozások megnyitja kapuit hazánk har- podtak, s hogy számos barát- lyes érdeklődésük, megjelené­madik nemzetközi orosz nyel- ság szövődött, hogy százzal vi tábora is, s a rendezés jogát, több magyar diák tanulja (s a véle járó kötelességeket) ezentúl még nagyobb energiá­sük a tábor fórumán nagy­mértékben záloga volt az eredményeknek. Mind a szöv­és a házigazda szerepét Nóg- val az orosz nyelvet, miután jet vendégek, mind a megyei rád megye, közelebbről váró- a nyelvtanulás iránti motivá- sunk, Salgótarján kapta. ciós bázisuk tovább színese­Most, két hónappal a hatá- dett, gazdagodott. Ismételten rozat meghozatala után már bebizonyosodott az a tény, véget is ért az első ilyen hogy az élő, eleven, közvetlen nyelvi táborunk, mindez „tör- kapcsolat semmi mással nem ténelem”, s alkalmat kínál né- pótolható, hogy a személyes hány tapasztalat leszűrésére, kapcsolatnak van a legna­és a máshonnan érkezett ta­nulóink megyénk jó hírnevét viszik el magukkal. Nógrád megye és Salgótar­za­vartalan folytatásához. A tár­gyi oldalnál is okkal jelentő­sebbnek ítélem a személyi ol­dalt, s azt a példás összefo­gást és segíteni akarást, amely jellemzője volt három héten át a tábor életének, munkájá­nak, s amelyről olyan elisme­réssel szólották a munkánkat ján város a jövőben is nagy ellenőrző, értékelő szervek szeretettel hívja és várja az képviselői. elkövetkező orosz nyelvi iá- _ Az MSZMP KB ismert ha- borok lakóit. A szovjet peda- tározata kölün foglalkozik a A táborról megyénk, városunk gyobb varázsa. Felelősségteljes gógusok egységesen mondtak nyelvtanulás és a nyelvtudás lakossága kellő mennyiségű és munkájukért, segítségükért ez- véleményt, hogy mindannyian jelentőségével, amiről a tábor­mélységű információt, bete- úton hadd mondjunk köszöne- remélik, jövőre is ellátogat- záró ünnepi beszédében szólott kintést kapott a NÖGRÁD ha- tét, további sikereket, jó erőt. hatnak hozzánk. A magyar ta- Csongrádi Béla elvtárs is, az sábjain, mindenki jól tudja, egészséget kívánva. nulók csak azt sajnálják, hogy MSZMP Nógrád megyei Bi­hogy a táborba megyénkén A harmadik hazai tábor he- a táborban minden évben csak zottságának osztályvezeto-he­kívül a szomszédos Heves me- lyének a kijelölésekor — a második osztályt végzettek lyettese. Az igazán eredmé- gyéből és a fővárosból érkéz- most már elmondhatjuk — vehetnek részt, így már ők tek olyan diákok, akik az ép- jól járt el, helyesen döntött az semmiképpen nem jöhetnek el pen befejeződött tanévben vé- Oktatási Minisztérium és az jövőre. Általánosan jellemző gezték a középiskola második Országos Pedagógiai Intézet, az a hangulat, amelyet Kasza osztályát. A tábor munkáját Salgótarján mindenekelőtt na- Mónika, Budapest, Lőwey két szovjet város (Moszkva és gyón jó házigazdának és jő Klára Gimnázium tanulója Kijev) két egyetemének taná- szervezőnek bizonyult, még mondott az elutazás előtti na- ... rai — köztük tanszékvezető- akkor is, ha megállapítjuk, pon: „Csodálatos három hét mindehhez hozzászámítjuk azt helyettes egyetemi tanár — és hogy a kezdéssel, a kísérlete- volt, kitűnő a hangulat, sár, ,a, felbecsülhetetlen értékű ha- másodévet végzett tanárjelölt zéssel járó természetesen adó- hogy haza kell menni”. tast> amely nevelési vonatko­hallgatói segítették. Valameny- dó kisebb zökkenők itt-ott je- Annak, hogy a tábor ered- zásban gazdagította, fejlesztet­nyien nagy ügybuzgalommal lentkeztek. Ezeket látnunk ményes munkát végezhetett, te tanulóinkat, motiválta sze­végezték munkájukat, s nagy- kell, ezt későbbi időpontban több oka, eredője is van. Van- ban hozzájárultak ahhoz, értékelni kell, hogy a további nak tárgyi okai, amelyeket hogy a tábor magyar résztve- években még inkább zökkenő- mindenekelőtt az jelentett, vőinek orosz nyelvi ismere- mentes legyen a tábor. hogy a Furák Teréz leánykol­tei, beszédkészsége jól kita- A megyei vezetőink — párt, légium minden kényelmet biz- pinthatóan megnőtt, hogy tanácsi és szakszervezeti egy- tosító otthont nyújtott a tá- alaposabban ismerik a Szov- aránt ~ a város vezetőivel bornak, hogy a Bolyai János nyes nyelvtanulást így, ilyen körülmények, feltételek között lehet elképzelni. Ez a három­hetes intenzív kurzus — némi túlzással — ért annyit, mint egyheti két órában folyó egész éves tanítás-tanulás. Ha mélyiségüket, elmondhatjuk, hogy a nyelvi tábor betöltötte funkcióját. Reméljük, hogy ez a tábor kezdete, jó kezdete volt az elkövetkezendő évek nyelvi táborainak. Dr. Kocsis József ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom