Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
Dlyári szabadegyetem 978 Vár Varsóban A salgótarjáni nemzetközi nmvésztelep vendégei Ifjúságról — határok nélkül A közelmúltban ért véget Salgótarjánban a nyári _sza- badegyetem tíznapos időszar ka, amely az Ifjúság ’78 címet viselte. ImnVár negyedszer adott otthoni megyeszékSólyom László helyünk a fiatalság helyzetét, problémáit vitátoknak, a neves előadóknak. A gazdag program keretében, az ország minden részéből érkező több mint félszáz fiatal megismerkedhetett Nógrád megye nevezetességeivel, Salgótarjánnal, a fiatal várossal. Mindezeken túl a szabadidős-programok a kapcsolatok, barátságok kialakítását is segítették. Milyen volt ez a tíz nap? Milyen emlékeket hagyott a szervezőkben, a résztvevőkben? Ki, mire emlékszik legszívesebben? E kérdésekre keressük a választ az egyetem záróünnepélye után. Nemcsaii a kérdőíveken Sólyom István, a TIT megyei titkára előbb arra a kérdésre ad választ: miért éppen Salgótarján a helyszíne az ifjúság helyzetét kutató-vitatő tanácskozásoknak ? — Kicsit szimbolikus is ez, hogy éppen e témakörben ránk esett a választás. Salgótarján fiatal város; az ifjúság helyzete, ereje, meghatározó szerepe „segített” hozzá, hogy mi kapjuk a rendezés jogát. Az idén a fiatalok érdekképviseletét, érdekvédelmét vitattuk, beszéltük meg, a terület, a téma legjobb ismerőinek segítségével. Hogy csak néhány előadót említsek: Nádor György, az ÁllaKun András mi Ifjúsági Bizottság titkára ez ifjúságpolitikáról; Pásztor Gabriella, a KISZ központi bizottságának titkára, a KISZ érdekvédelmi feladatairól; Dávoti Istvánná, a SZOT ifjúsági osztályának vezetője a szakszervezeték szerepéről; Skoda Ferenc, az MSZMP Nógrán megyei Bizottságának titkára megyénk ifjúságának közéleti tevékenységéről szólt. — S, milyen volt a tetszé- si „index”? — Az egyetem utolsó napjain egy kérdőívet töltöttünk ki a résztvevőkkel, de nemcsak ezek alapján, hanem személyes meggyőződésem is azt igazolja, hogy eredményekben, tapasztalatokban gazdag volt ez a tíz náp. Fel4 NÓGRÁD - 1978. ii készült, „problémaérzékeny” fiatalok érkeztek hozzánk, akik szívesen és bátran mondtak véleményt és bizonyára sok-sok emlékkel térnek haza. Kun András, a szervezőbizottságban igen sokat tett azért, hogy a hallgatók valóban élménydús tíz napot tölthessenek megyénkben. — Pontosan 52-en vettek részt az egyetemen, közöttük ketten Svájcból, egy diák pedig az NSZK-ból. A tíz nap során két nagyobb túrát is szerveztünk. Az egyiket Karancsberény—Szécsény —Hollókő—Balassagyarmat útvonalon, a másikat a Mátrába. Ezeken kívül ott voltunk az országos ifjúmun- kás-kempingtalálkozó néhány eseményén, elmentünk a megyei művelődési központba, a salgótarjáni ifjúsági-művelődési házba és még néhány nevezetesebb helyre. Igyekeztünk igénynek és ízlésnek megfelelő programot összeállítani. Karin Schüpbach a svájci Thunból érkezett, ott egy UNESCO-iskolában tanul. Karin Schüpbach Először járt Magyarországon. — Érdekelt ez a témakör — mondja —, s így ezt választottam. Benyomásaim? Ideutazásom előtt nagyon keveset hallottam Magyarországról, s meglehetősen felületesen. Az előadásokon, véleményem szerint kicsit eltúlozták a különböző társadalmi rendszerű országokban élő fiatalok gondolkodásmódját, életszemléletét. Én a közös tulajdonságokat, szálakat hangsúlyoznám ki, ez érdemelne több figyelmet. — Otthon mit fog elmesélni magyarországi élményeiről a családjának, a barátainak és az évfolyamtársainak? — Szüleimnek azt mondom el, hogy fölöslegesen aggódtak értem, mert meleg fogadtatást, igazi vendégszeretetet kaptam. Barátaimnak a diszkóestekről, a társaságról mesélek majd, míg évfolyamtársaimnak, akik egyébként szeptemberben szintén Magyarországra jönnek, arról beszélek, hogy a magyar fiatalok sokkal szabadabbak, mint a hír járja, és hogy az ifjúság nem ismer nyelvet, határokat, enélkül is jól megértettük egymást. Váradi László a várpalotai szakmunkásképző intézet igazgatója, s bár már nem tartozik a huszonévesek közé, mégis a szabadegyetem egyik „legfiatalosabb” hallgatója volt. Vélemény- és ítéletalkotásaiból kitűnt, túlontúl jól ismeri a fiatalok gondolkodását, helyzetét, gondjait, bajait. — Bányászvárosból jöttem — válaszolja —, maga Salgótarján is vonzott. Mindemellett az a tény, hogy gyakorló ifjúságpolitikusokkal kerülhettem kapcsolatba, akiktől sok olyan dolgot hallottam, amelyeket hasznosítani tudok. Érdekvédelemmel nap mint nap találkozom munkám során, mintegy kötelességemnek is éreztem, 30., vasárnap hogy e területen több ismeretet, tudást szerezzek, amiből majd otthon „profitálhatok”. — Nem ez az első ilyen jellegű „továbbképzése”... Váradi László, — Tavaly Békéscsabán voltam, az is hasonló sikerű rendezvény volt. Ott a város első számú vezetői is fogadtak, tájékoztattak bennünket „első kézből”. Itt talán az lepett meg egy kicsit, hogy a VIT-napi politikai tanácskozáson — tudomásom szerint megyei rendezvény volt —, az, egyetem hallgatóin kívül mindössze öt KISZ-tag vett részt, a megye 18 ezres ifjúságmozgalmi táborából... Gazsi Veronika kicsit szabadkozik, mikor beszélgetésre invitáljuk, pedig a házigazda nógrádiak egyik lelkes tagja. A József Attila megyei Művelődési Központ munkatársa. — Megyénkből heten vettünk részt a szabadegyetemen — feleli. — A hivatalos programon túl igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a néhány napig itt-tartózkodó fiatalok kellemes emlékekkel térjenek haza. Ismeretséget, barátságot is kötöttünk né- hányukkal, és nagyon sok érdekességet, tapasztalatot hallottunk tőlük, melyek nemcsak elméleti ismereteinket bővítették, hanem gyakorlati ötletekkel is szolgáltak. Egy év múlva Beszélgetésünkkor jegyezte meg Váradi László, hogy az ifjúsággal kapcsolatos kérdések, elemzések, véleméCazsi Veronika nyék soha nem veszítenek aktualitásukból, megvitatásuk mindig időszerű. Az idővel, a körülmények alakulásával megváltoznak maguk a témák, a megközelítési módok is. De a fiatalokkal való foglalkozás mindig megmarad az egyik legfontosabb feladatnak. A IV. nyári egyetem tapasztalatai arra ösztönözték a rendező szerveket, hogy egy év múlva szintén Salgótarjánban, újra találkozzanak azok, akik szívügyüknek tekintik az ifjúság helyzetének javítását. A tervek szerint kibővül a résztvevők köre, többen jönnek határainkon túlról is, igazolva Karin Schüpbach megállapítását: az ifjúság nem ismer határokat. Tanka László Alexander Lengyelország idei nemzeti ünnepén adták át a nagy- közönségnek az újonnan restaurált királyi várat és az előtte levő udvart. A varsóiak újból birtokba vehették a csodálatos óvárost is. A munkálatok évekig tartottak, a főváros lakói mintegy 720 millió zlotyval járultak hozzá a műemlékek helyreállításához. Az idegenforgalmi szakemberek tervei szerint a felújított vár látogatóinak száma vetekszik majd a krakkói Wawelével. 1939 előtt a várnak csupán 24 terme volt látható, most azonban száz helyiséget láthatnak az odaérkező turisták és a helybeliek. Az érdeklődőket tizennyolcezer értékes műtárgy várja, amelyek restaurálásában több mint ötszáz szakember vett részt. Tallinn műemlékei Észtország fővárosa, a XII. században alapított Tallinn, a Baltikum azon kevés városai közé tartozik, ahol az idő megőrizte a jelenkornak a XIV—XV. századi város- központot a lovagvárral együtt. Az óvárost 1966-ban védetté nyilvánították. Döntés született, hogy valamennyi történelmi értékű házat meg kell őrizni. restaurálni kell a régi épületeket, hogy azok a középkori város hangulatát idézzék. Tallinn építészei, történészekkel és etnográfusokkal együtt gondos munkával 8 év alatt állították ösz- sze a városközpontban levő 1500 műemlék ház részletes leírásának gyűjteménvét. Az elmúlt években közülük már többet restauráltak. Nemcsak az épületek homlokzatát állították vissza eredeti állapotukba, hanem belső terüket is. ahol különböző múzeumok, klubok, kulturális létesítmények kaptak helyet. Nemrég fejezték be a középkori városháza felújítását Alexander Eckerdt festő és grafikus 1932. július 6-án született Kassán. Litográfusként dolgozott a kassai kelet-szlovákiai nyomdában 1949-től 1952-ig. Ezután a pozsonyi képzőművészeti főiskolán tanult, ahol 1958-ban végzett grafikai szakon, mestere V. Hloznik volt. Első önálló kiállítását 1962.-ben rendezte Kassán. De volt már egyéni tárlata Prágában, Pozsonyban, Nyugat-Berlinben és más városokban. Többi között, ott voltak művei a mai szlovák képzőművészek prágai várban rendezett kiállításán 1963-ban, a havannai szlovák festészeti tárlaton 1964-ben, a kelet-szlovákiai művészek 1967-es miskolci kiállításán. Kassán él, ahol jelenleg körülbelül 50—60 képzőművész talált otthonra. Több műfajban dolgozik. — Festek, készítek kerámiát, szívesen illusztrálok gyerekkönyveket, s más műfajokat is kedvelek — mondja. — Rendszerint a témától függ, hogy milyen műfajban csinálom meg, de egy-egy témát gyakran több műfajban is feldolgozok. — Mit szeretne csinálni Salgótarjánban? — Főleg festeni szeretnék. Ezen kívül sok rajzot készítek, metszeteket csinálok. Általában átélt, vagy látott élményekből indulok ki munka közben, de a vásznon, a lapon mindebből egy új világot próbálok teremteni, amely ugyan kapcsolatban van a valódival, ám mégsem ugyanaz. Egy példa. Az állványon készülő festmény, címe Királyságomat a természetért. A cím Shakespeare III. Richárd című drámájában elhangzottakkal analóg, amikor is Richárd a bosworthi csatatéren halála előtt felkiált: „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” Köztudott, országát, s életét is elveszítette ekkor, 1485- ben, legyőzője, Richmond grófja VII. Henrik néven alapította meg a Tudor-dinasztiát, véget ért a Rózsák háborúja, Angliában innen számítják az újkort. A kép gondolata: vajon, az „Ember-királyság” is ilyen rossz véget érne, az ember végleg elveszítené a természetet, így további életének alapját? Az esély megvan rá, de az ellenkezőjére is. A kép figyelmeztető vörös tónusban készül. Egy másik, régebbi kép címe: Pipacsok 80 kilométeres gyorsaság mellett. — Alapélménye? — Autóval mentünk Pozsonyból Kassára, körülbelül 80 kilométeres sebességgel. Az út szélen pipacsok virítottak, ez a képen hosszan elnyúló vörös foltként látszik. Vérfoltos volt a mező a pipacsoktól. Az ablaktörlő mögött pedig távolról a szepesi vár tűnik föl. Íme a világ és általam látott mása. Nemcsak a képek, a litográfiák címei árulnak el sokat Alexander Eckerdt sajátos szemléletéről, alkotói módszeréről. Bár kétségkívül jellemzőek ezek is. Elsősorban mégis maguk a művek szólnak magukért, festőisé- gükkel, kompozícióik egyéni voltával, rokonszenves gro- teszkségükkel, ugyanakkor finom líraiságukkal. Rendszerint egy-egy szín, s annak változatai uralkodnak a képeken. Színvilágában a vörös játssza a meghatározó szerepet. Még néhány cím: Önarckép üvegben (Egri bikavér palackja), Légy az égő cigarettán, Tájkép tükörben, Villámcsapás, Torna éjfélkor, Elefántölő, Emlék Kassáról, Családtagok a régi udvaron, Cigarettával átégetett papír, egy deszkán. Alexander Eckerdt valószí-' nűleg derűs életet él, ha —, mint minden embernek — vannak is gondjai, aggodalmai. Szereti az életet, ezért kerülhet önarcképe egy palackba, Kassa pedig egy gra- mafonlemezbe. S, talán az élet is szereti őt. Tóth Elemér / „Hol a tölgyek őrzik a völgyet” Á hatalmas tölgyfák árnyékában meghúzódó csillebérci vezetőképző- és úttörőtábor, amelynek területén a felszabadulás előtt a KIMSZ- esek illegális összejöveteleket tartottak, ahol akcióikra készülve a jövőt tervezték, az idén ünnepli harmincadik születésnapját. Három évtizeddel ezelőtt, az úttörő-köztársaság megalakulása idején, 1948. július 31-én felavatták az úttörővasút négy kilométeres szakaszát. Húsz esztendeig sátorok álltak a mai épületek helyén, az újjáépítés közel százmillió forintba került. A korszerűsített, kibővített tábort 1973 nyarán a VI. országos úttörő-találkozó küldöttei vették át, a jelenleg 237 holdás területen napjainkban hét altáborban pihennek, játszanak, művelődnek a gyerekek. Egy emberöltő telt el azóta, hogy felavatták a csillebérci úttörőtábort. Az egykori táborlakókból, pajtásokból felnőtt, érett emberek lettek. Ám a tábor egy cseppet sem öregszik, sőt, egyre fiatalodik, megújhodik. Erről tanúskodik a jubileumi program is, amelyről Ballner Károly, a tábor vezetője adott tájékoztatást: — Az idei nyár sok érdekességet ígér az itt táborozó gyerekeknek. Több látványos rendezvény és a mindennapos tevékenység sokszínűsége ad állandó ünnepi jelleget a jubileumi nyárnak. Ebben az évben több mint tízezer hazai és külföldi gyerek táborozik majd nálunk. Itt találkoznak a kiváló úttörők, a KISZ kb vörös selyem-. Harmincéves Csillebérc zászlajával kitüntetett úttörőcsapatok tagjai, a Béke és Barátság nemzetközi tábor résztvevői és az úttörőtanácstitkárok is. — Milyen főbb programokat terveznek a nyárra? — A VIT jegyében karnevált rendezünk, amelyeken a gyerekek bemutatják a különböző világrészek, országok népviseleteit, népszokásait, dalait, játékait. Az úgynevezett szolidaritási vásáron a pajtások apró, saját készítésű ajándékaiból rendeznek vásárt, amelynek bevételét a gyermekek nemzetközi szolidaritási számlájára fizetik be. A békemenet és a politikai dalfesztivál ugyancsak színes, mozgal-; más minden táborozót aktivizáló politikus rendezvény lesz. — Hogyan emlékeznek a múltra? — Találkozunk Csillebérc építőivel, azokkal az önkéntes ifjúmunkásokkal, akik 1948- ban az egykori „vadon” helyén szinte néhány hónap alatt felépítették a tábort. Az építők és a 3 évtized alatt itt dolgozó vezetők dokumentumaiból állítottuk össze . a tábor most megnyílt helytörténeti kiállítását. — Milyen szerephez jut a sport a jubileumi évben? — A budai hegyekben, erdőkben portyákat, akadály- versenyeket és túrákat szervezünk. Több sportágban a táborozás ideje alatt folyamatosan zajlanak a versenyek. A döntőket egész napos „tábori olimpián” bonyolítjuk le. A döntőbe ne'm szereplő pajtások tréfás sor- és váltóversenyeken vesznek részt. Ugyancsak egész napos sport-játék program a vidám „Kavalkád” is. Ez tréfás hí- vogatóval kezdődik, amelyen a pajtások saját altáboruk rendezvényeit népszerűsítik. — Még milyen eseményekkel kívánják emlékezetessé tenni a szép évfordulót? — „Csillebérci vasárnap” elnevezéssel nyílt napot hirdettünk. 1500 érdeklődő látogatott el Csillebércre. Megtekintették a tábort, a kiállítást és a felnőttek, gyerekek együtt vettek részt a játékos sportversenyeken, a művészeti és haditechnikai bemutatókon, majd a nyílt nap zárásaként elbúcsúztatták a havannai VIT-re induló gyermekdelegációt is. Azt írtam, hogy az egykor itt táborozó gyerekek jó része érett felnőtté vált, ám a tábor egy cseppet sem öregedett, ellenkezőleg, évről évre fiatalodott. Hazánkban nemzedékek sora nőtt fel, amelyeknek tagjai gyermekkori élményeik nagy részét Csillebércen szerezték. Az idén, a harmincesztendös születésnapon alighanem minden eddiginél frissebben, erőteljesebben zeng majd a híres, szép Ságvári-induló, a csillebérci táborozok kedves dala: „Lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet, kúszik az erdei út. Átszeli bújva, újra meg újra körben a völgykoszorút. ..” Száll majd a dal, hirdeti, hogy itt ebben a gyönyörű táborban gyerekek kötnek barátságot, erősen megfogadva, hogy ezt a szép érzést megőrzik felnőtt korukban is. B. F.
