Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
A dolgok mértéke mindig a lakó A korszerű családi ház lehetőségei Interjú Botka Miklóssal, a megyei tanács osztályvezetőjével Azt tartják: a jó alaprajz, vagy ahogy ma nevezzük, tervdokumentáció, a családi ház építésénél olyan, mint a jó menetrend. S, hogy a jó alaprajz a lakó boldogságának alapfeltétele is egyben. Az alaprajzból minden kiderül. Már akkor eldől minden, amikor a terv megszületik. A jó alaprajz —, hogy egy idevágó szójátékkal éljünk — fél boldogság. Ki és mit építtet, ki, hogyan tervez, s rendelkezésre áll-e a megvalósításhoz szükséges valamennyi anyag — erről beszélgettünk Botka Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács illetékes osztályának vezetőjével. Első kérdésünk az ésszerűségre vonatkozott; érvényesül-e a mai házépítési gyakorlatban az a régen ismert elv, hogy a dolgok mértéke mindig az ember? Milyenek azok a házak, amelyek ma, igen nagy számban épülnek a megyében? — Évente mintegy ezer családi ház épül a megyében. S ha az ésszerűség, célszerűség kérdését vizsgáljuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az építtetők mozgatóerői ma egészen mások, mint teszem azt az úgynevezett „tisztes nyomorúság” idején. Amikor az anyagi lehetőségekhez való hozzáragadás is „nagy rendező elveket” tudott szülni. A mai építtetők, a sokat és gyakorta türelmetlenül szidott házépítők, a korábbinál lényegesen nagyobb felszabadultságban látnak hozzá a házépítéshez, ami elsősorban az anyagiakat illeti. Ugyanakkor általános törekvésként megjelenik az is, hogy minél távolabb kerülni a régitől, egészen mást, újat csinálni a házépítésben is. Ezt azután nem fogadja a tartalmas új, nem áll készen a célszerűségben, ésszerűségben, gazdaságosságban minden tekintetben korszerűnek mondható stílusirányzat, gyakorlat. A mai életnívót tekintve, nem is elsődleges cél ennek elérése, sokkal inkább a jobb lakhatási lehetőség minél gyorsabb megvalósítása érvényesül a gyakorlatban. így alakulnak ki a túlságosan is uniformizált utcasorok, s ebben további szerepe van még annak a kritizálható magatartásnak, amely abból indul ki: ha a régi kicsi volt, az új legyen minél nagyobb! Az építtetők egy része valakihez, s nem önmaga, családjának várható igénye szerint viszonyít, amikor tervet készíttet. S az ilyen tervek azután rendre ilyenformán jellemezhetők: „az én mellemen szakad a gomb, rajtam szakad a lajbi”. Az értelmetlen büszkeségtől. Felépülnek aztán a nagy házak, elköltöznek a gyerekek, marad sok helyen az egy szem öreg. S persze, a funkcióját vesztett, vagy azt soha meg nem talált nagy ház. A fiatalok a lakásigénylők számát, az öregek a szociális otthoni igénylők számát szaporítva. A társadalmi feszültség így megmarad, de megmarad ötven-hatvan-száz évre a ház is. Pedig manapság, amikor a fiatalok eláramlása a faluból bizonyos visszaáramlással is párosul — nagyobb teret kell szentelni már a tervezésnél a több funkciójú, kétféle családi igényt is kielégítő házak építésére, tervezésére. — Erőmegtakarítás, munkakímélés, olcsóság, gazdaságosság testesülhet meg a háztípusok előretervezett- ségében. Vannak-e kellő számban megfelelő típustervek, milyenek a megyében dolgozó magántervezők ilyen szempontból? — A régi erőteljes tagadása, s bizonyos tanácstalanság, tájékozatlanság arra nézve, milyen legyen a korszerű, az új — ez jellemzi a jelenlegi helyzetet. A lakások meny- nyisége megépül ugyan, de a minden tekintetben korszerűnek mondható ház, amely figyelembe veszi az együttélés lehetőségeit családon belül, a család állapotának várható változásaival, jóval kisebb számban található. Az együttélés lehetőségeit, a különbözó korral és életfunkcióval együtt járó, tehát szükséges terek kialakítását is meg kellene valósítani egy-egy házon, belül. El kell érni, hogy sokadik szempont legyen; milyen a ház külső megjelenési formája. A célszerű, a hasznos és a jó — szép is. A tervezők felelőssége itt igen nagy, s hangsúlyos szerep vár rájuk. Bizonyos szigorítás szükségesnek látszik a magán- tervezői gyakorlatban. Nagyobb támogatást kell kapniuk azoknak a tehetséges tervezőknek, akik még bizonyos konfliktushelyzetet is vállalnak az építtető meggyőzése érdekében. Ma az a helyzet, hogy pontosan,, szinte térképszerűen leolvasható a nógrádi tájról, hol élnek, dolgoznak jó képességű, tehetséges magántervezők. A típustervek propagandájára nagyobb figyelmet kell áldozni — az építtetőknek is! Példaként említem, hogy évente öt-hat egészen elrugaszkodott terv visszaadása után a felháborodott, sértett építtető osztályunkon ismerkedik meg a típusterv lehetőségeivel. S akkor meg azt kérdezi; miért nem ismertem ezt már előbb is?! Jelenleg mintegy száz, jól variálható házépítési típusterv forog közkézen, kellő szervezettség mellett. Ezek a tervek az országos családiház-építési pályázatok sikeres anyagaiból álltak össze. Jó hatásként ítéljük meg azt a gyakorlatot is, hogy a magántervezők az egyedi tervek készítésénél egyre gyakrabban használják fel ezeket a terveket. Tény, hogy ahol kicsit is igényesebb tervezők működnek — ott az építtetők is igényesebbek. S ez is a tervezők felelősségét bizonyítja. A tervek, a legrosszabb esetben, négy hónap alatt eljutnak az engedélyezésig. Ahol ez másként történik, s az engedély fél évet is várat magára, ott, megítélésünk szerint, a tervező, építtető, kereskedő és hatóság alkotta láncszemben valaki nem dolgozik tisztességesen. Érdemes azonban néha arra is gondolni, hogy a néhány hónapos késés indokolatlanul is „felfokozza” az építtetők kedélyét — ugyanakkor az ötven évre készülő, félmilliós érték korszerűsége, használhatósága jóval kevéssé „izgatja” az embereket. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy eljutottunk addig a felismerésig, hogy igyekezzünk meggyőzni az építtetőket a költség szempontjából is előnytelen, funkció nélküli, főként a rossz társadalmi beidegződésként kezelhető, indokolatlanul magas lábazatok elhagyásáról. S ami ezzel összefügg, nagyobb teret engedünk, az építési szabályok megtartásával, annak a törekvésnek, hogy több kétszintes otthon épüljön a megyében. A felfelé törő családi házak gazdasági és funkcionális szempontból egyaránt előnyösek, különösen a sokgyermekes családok esetében! — Végezetül az építőanyag-ellátásról kérünk véleményt. — összetett problémával állunk szemben. Mindjárt az elején kijelentem, hogy az ellátásban tapasztalható szakaszosság elsősorban kereskedelmi okokra vezethetők vissza. Nehezíti a helyzetet, hogy az anyagok jó része importszár- mazékú. Az építésben azonban racionális sorban következnek az anyagok, és ha a sorból átmenetileg bármelyik hiányzik — úgy tűnik, mintha általában az építőanyagokkal lenne baj. A kereskedelmi és a műszaki osztály állandó kapcsolatban van az ellátás ügyében, s tulajdonképpen az éves terveink, s az ötéves tervek is lehetőséget nyújtanak a pontos előrejelzésre az anyagigényt illetően. Tény, hogy az időszakos hiányok bizonyos „ráígérési” mentalitást is erősítenek az építtetőkben, ez azonban nem jellemző, nem ez dominál az ellátásban. Igyekszünk minél nagyobb választékban, s mennyiségben megfelelő anyagokat biztosítani. A családiház-építésben, anyagellátásban, fuvarozásban sokat segítenek az üzemek is, természetesen a megengedett kereteken belül. Örvendetes, hogy megyeszerte erős az építési kedv, s a jó példák, a korszerű otthonok is egyre szaporodnak. T. Pataki László Bulgária állatvilága Bár Bulgária nem nagy ország, állatvilága rendkívül gazdag és változatos; faunájában mind a közép-európai, mind az ázsiai és földközitengeri állatfajok megtalálhatóak. Eddig 13 és fél ezer állatfajt azonosítottak, számuk a becslések szerint 30— 40 ezerre tehető. A bolgár zoológusok régóta fáradoznak azon, hogy ezt az állatvilágot rendszerezzék és kutatásaikról számot adjanak. A negyvenes években Ivan Bures, az akadémiai zoológiái intézet vezetője kezdeményezésére kezdték meg a bolgár zoológiái lexikon írását. A „Bulgária faunája” című mű három kötete jelent meg az elhatározást követő években, a következőkre azonban — különböző kutatási okokból — 1976-ig nem került sor. A negyedik után 1978-ban három — az ötödik, hatodik és hetedik — kötet kiadása várható. 1980- ig a teljes, 15 kötetesre tervezett sorozat nyomdába kerül. A nagy munkában a szófiai zoológiái intézet munkatársain kívül a plovdivi egyetem kutatói és több más kutatóintézet munkatársai is részt vesznek. VASÁRNAPI JEGYZET Idegenvezetés Ráfázták a spártaiok is az idegenvezetőre. Szegény Leoni- dasz király maroknyi csapatával hiába gürcölt a thermophülei- szorosban, mert akadt egy hegyi juhász, aki felcsapott alkalmi idegenvezetőnek, s az idegen perzsákat meredek hegyi ösvényeken elvezette a spártaiak hátába, akik mind egy szálig elpusztultak. Igaz, hivalkodó obeliszk őrzi emléküket, s egy kőlap, rajta az ismert sorok. Viszont az idegenvezetőnek még neve sem maradt fenn. Ebből is látszik, hogy hálátlan hivatás lehet, annak ellenére, hogy bizonyára a perzsa utazók a sikeres kiruccanás után borravalót szedhettek össze egymás között számára. Mr«tanság az idegenvezetők nem űznek mellékfoglalkozásként jűhászéletet, pásztortűz helyett görögtűzben gyönyörködhetnek. S akiket kalauzolnak, azok sem lándzsákkal, íjakkal felszerelkezve indulnak útnak, hanem feneketlen bőröndökkel. Csoda-e» ha ezt látva az idegenvezető már a Kerepesi úton a mesés görög cipőkről áradozik, megfeledkezve róla, milyen veszélyekkel jár ez. Hiszen a Salgó Cipőipari Szövetkezet akár üzlet- rántásért is indíthatna pert ellene. Ám a mi ipari üzemeink vezetői jámborak, s idegenek helyett csak gazdasági egységüket igyekeznek jól vezetni, emiatt nincs is információjuk az ilyen esetekről. Nem úgy, mint az idegenvezetőknek, akik a legjobban értesültek közé tartoznak, s ráadásul még az utazási irodák is felszerelik őket stencilezett paksamétával, amit csak bele kell olvasni az autóbusz mikrofonjába, s az egyik feladat azonnal ki pipálható. Bevallom, némileg megdöbbentem, hogy özönvíz előtti adatokkal traktáltak, de bizonyára az indulás előtti eligazításon az idegenvezető eme ukázt kaphatta. A régi tények turbé- kolásával sikerült is Görögország fejlődését néhány évre visszavetni, ami propagandafogásnak ugyan nem régi, csak információnak. Sejthette ezt idegenvezetőnk is, mert a legfrissebb útikönyvet meglátva egész úton irigykedett, mint kisöcsi a bátyus búvárszemüvegére. Persze, az idegenvezető feje sem káptalan, mindenre nem gondolhat. Majmolva az iparban végbemenő folyamatot, közöt tűk is elkezdődött a szakosodás. Van, amelyik komolyra veszi megbízatását, s nincs olyan kő, amelyről ki ne derítené, hogy a közelben vágta bele a földbe Posszeidón háromágú szigonyát, s csak azért nem fakadt víz, mert a polgármester hivatalában elkallódott az engedélyezési okmány. Más, széles körű tájékozottságát fitogtatja. S ha ez Jugoszlávia, akkor erre járnak a török vendégmunkások haza, s ha ez Hellász földje, akkor Törökországban sok a török, s a végén kiderül, hogy a hideg narancslétől az érzékeny turista nem is torok-, hanem torokgyulladást kap. Akad idegenvezető, aki viszont csupa praktikus dolog ra specializálja magát, megpróbálja bearanyozni — még ha o valuta kevés is hozzá — a turista szabad idejét. Kívülről fújja o szupermarketek leltárlistóját, eldugott butikok címét, pedig bizonyára ezt nem is nyomtatták stencilre. S előfordul idegenvezető, aki Delphibe érve a jósoktól várja a választ, hogy a szent hely megtekintése benne-e a programban? S mert a kabócák néhány óra múlva is azt ciripelik, hogy nincs, a turista maradék pénzét belépőjegyre költi. Az ideoenvezetőt pedig a kapuőr költi álmából, kérve nem létező belépőjegyét, s kék útlevelét. S, hogy milyenek ezek a turisták? Volt aki azonnal megértette, hogy a „bliccelést” tulajdonképpen a Helsinkiben is sok vitát kiváltott, „szabad áramlás" sugallta. Amit ugyan arrafelé az eszmékre értenek, de a turistákra nem. Persze, az idegenvezető roppant nehéz próba előtt áll minden úton. Érthető ha elfárad, megkívánja a görögdinnyét, vagy az angol nyelven való társalgást. S megértőéit az utasok Is, hiszen elég akkor felfrissülni, ebédelni, amikor a gondjaikat viselő is megéhezik, ha csak nem fogta magát fogyókúrára. Azért is belátóak, mert míg ők pihennek, az idegenvezető dolgozik, s nálunk az ilyet nagy megbecsülés övezi, még az ország határain túl is. Lehet, hogy felcsapok idegenvezetőnek. Jól elfigyeltem a kulisszatitkokat, valószínű nem lesz ördöngős teljesítmény a sokszorosított lapokból sem szerezni egy kollekciót. Ettől az elhatározástól csupán egyetlen tényező tántoríthat el. A lelkiismeret- furdalás. Murt szegény Onasszisz megfordulna sírjában, ha nem áradoznék az ezeregyéjszaka meséibe illő hagyatékáról. Idegenvezetőnk —.nehogy az IBUSZ, EXPRESS, Volántourist stb. levelekkel ostromoljanak, s még kellő körültekintés híján magára vegye — a Cooptourist utazási irodát szolgálta. Az utasokat semmi esetre sem. Athén, 1978. július Szabó Gyula Plakett a városért A SALGÓTARJÁNI MŰVEZETŐ Nehéz megmondani mi köti az embert a szülővárosához. A megszokott utcák? A naponta látott házak, a fák, a környező hegyek? Vagy az emberek, akik ott járnak el reggel, este... Az ismerősök, akiket gyerekkorunk óta látunk? Vagy talán a levegő?... Sokat töprengett ezen Szolnoki Péter is, amíg Debrecenben tanult. Ott végezte a középiskolát, az építőipari szakközépiskolában. Méghozzá gépész szakon. Szerette ő Debrecent, hogyne szerette volna. Történelme, hagyománya van. Lüktető nagyváros, villamossal, széles utcákkal, szép házakkal. Mégis a szíve mindig visszavágyott Salgótarjánba. Szilárdan elhatározta, a világ semmilyen kincséért nem marad a Hajdúságban. Hazajön Nógrádba. Várost építeni. így lett Szolnoki Péter a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője. Harmincnyolc ember dolgozik a keze alatt. Nagy értékű gépekért felelős. Ha úgy hirtelen forintba összeszámolnánk, a negyvenötmilliót is meghaladja a nógrádi építőiparban használatos nehézgépek összege. Hol vannak ezek a masinák? A Beszterce- lakóteleptől egészen Budapestig Sokfelé jár a megyében. A napokban Romhány- ban, Nagyorosziban, aztán megy Vácra. Mikor, hova szólítja a kötelesség, illetve az ellenőrzés. Megfontoltan mondja. — A lakótelepek, magasházak építése ma már lehetetlen a nagy teljesítményű gépek nélkül. Ebből adódik, hogy egyre nagyobb a becsületük. Nélkülözhetetlenek. Szolnoki Péter világéletében építész akart lenni. Igaz, csak „egyszerű” technikus. Ott, nem volt hely, így lett gépész. Ma rpár nem cserélne senkivel. Ösztöndíjasként tanult, a vállalata segítette. Ennek is köszönhető, hogy ma már törzsgárdatag. Nemrégiben kitüntetést kapott. A városi tanács elnöke ünnepélyesen nyújtotta át a Salgótarjánért emlékplekettet, Kiemelkedő társadalmi munkájáért. Mindössze hárman kapták. Két idős salgótarjáni polgár, és Szolnoki Péter, a harminc év körüli fiatal művezető. Mindig szívesen dolgozott Salgótarjánért. „A világért el nem mennék innen. Sőt, még a városközpontból is igyekszem vissza legszűkebb pátriámba, Baglyasaljára...” — mondja. Az építők — elsősorban a fiatalok — társadalmi munkában megépítettek az úttörő- és napközistábornak négy faházat. Szolnoki Péter kiigazít: — Helyesebben a kezdeti és a befejező munkát csináltuk. Mivel faházról van szó, az épületek összeszerelését a gyártók végezték. Mi alapoztunk, árkot ástunk és befejeztük az egészet Azt hiszem, jól sikerült. Két nyáron dolgoztak a házakon. Először az első kettőn, utána a második kettőn. Ott töltötték a szabad szombatokat, a kommunista műszakokat. A fiatal művezető kicsit sajátjának érzi Salgótarjánt. Nemcsak a társadalmi munkáért, hanem azért, mert „építette”. Az Arany János utcában a házakat, a mozi épületét, a garzont, a számviteli főiskolát, és az oktatási igazgatóságot. Most a Beszterce- lakótelepen dolgoznak. Ott is lakik. — Akkor saját magának is épített házat... — Amiben én lakom, azt pontosan ,a tanácsiak csinálták. Társadalmi munkáért az emlékplakettet megelőzően már kétszer érdemelte ki az arany fokozatú jelvényt. A közösségért végzett munkát nem fejezte be ennyivel. ,A lakótelepen most az óvoda szépítésében segédkeznek. Rendbe rakják az udvart, hintát, játékokat szerelnek fel. A gyakorlatban tudja mennyi örömet ad egy igazán jó óvoda a gyerekeknek. A Szolnoki, házaspár három gyereket nevel. Most van náluk „őrségváltás”. A legnagyobb iskolába megy, a legkisebb óvodás lesz, a testvérével együtt... Ezért is salgótarjáni patrióta Szolnoki Péter. Csatai Erzsébet