Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
25 éve történt Támadás a Moncada ellen Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versaillesből végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek, Santiagóban a lágy dombokon a pompás trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyönyörködik a látványban, önkéntelenül arra gondol: a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mégis mennyi nyugtalanság színhelye volt. Végtére is Orienté- ből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlenül választották tehát Fidel Castro é§ fiatal társai a forradalmi hagyományokban gazdag Orientét a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos fiesta, a karnevál. 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a gyülekezőhelyre, a Siboney farmra szállították. A várostól 17 km-re állt a farmépület. Nem a szó igaz értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház nagyobb kerttel. Ábel Santama- ria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Ba- tista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A taktika a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelői művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. Fidel elinduláskor mondott rövid beszédét így fejezte be: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják”. A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Moncadához, mint huszonöt esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett- szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26-ról elnevezett városi iskola. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol a két és fél évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sápadtan vigyázz- ba kapták magukat, a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették a géppisztolyt a meglepett zsoldosok kezéből. A cél az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Az előzetes számításba azonban beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem Később érkezett. A kavarodásban az őrségnek még nem volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztócsengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada-laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsoldosokkal. Időközben a gépkocsik egymásba csúsztak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik tekintve, hogy nem ismerték a várost — eltévedtek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, a revolverekkel és karabélyokkal küzdő forradalmároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, vissza kellett vonulni. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak mindösz- sze három halottjuk volt. A laktanyaudvaron mégis 40 forradalmár holtteste maradt, legtöbbjük szétzúzott koponyával, összeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. A visz- szavonuláskor és menekülés közben 68 forradalmárt gyilkoltak meg Batista zsoldosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney-farmra, majd bevetették magukat a Gran Piedra hegységbe. Gran Piedrát látva magam is meggyőződtem arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bújkálók- nak. A forradalmárok éppen ezért más megoldást kerestek. Fidelt és társait — nyilván besúgásra — néhány nappal később a Soteló tanyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárok életét. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movimiento, a mozgalom céljait és vádolja a rendszert. Az ezredes ideológiailag felkészületlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt állítván, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé a részvételt a tárgyaláson. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtön- büntetés kiszabását kérte. Fidel négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a korrupt Batista diktatúra kegyetlenségeit. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni, s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidel be szédében kifejtette mozgalmának célkitűzéseit, programját. Itt hangzik el híressé lett mondása: „A történelem fel fog menterti!” A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében a 4914-es fogoly, ahonnan két év múlva amnesztiával szabadul. Ha a Moncada-laktanya megtámadása tapasztalatok híján, a véletlenek összejátszása folytán, katonailag kudarccal is végződött, Fidel pere politikai győzelemmé vált. Július 26. sok emberrel megértette, ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista- dilctatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után lett Havannán túl is közismert Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elvezetett az 1959- ben bekövetkezett győzelemhez. Kuba ma Latin-Amerika szabad földje, amelynek népe alig 200 kilométerre az Amerikai Egyesült Államok partjaitól azon munkálkodik, hogy még szebbé, virágzóbbá és erősebbé tegye szocialista hazáját. Boros Béla Távirat Magyar vezetők üdvözlő táviratot küldtek a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén dr. Fidel Castro Húz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. Tárgyalások kés döfitek Brüsszelben A Közös Piac brüsszeli központjában ^kedden tárgyalások kezdődtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága (a Közös Piac igazgató és végrehajtó szerve) között kötendő átfogó megállapodás fő vonalairól. A megbeszélések szakértői szinten folynak- A KGST mintegy húsztagú küldöttségét, amelyben az európai tagországok és Kuba képviselői vannak jelen —■ A. Volkov, a szervezet bolgár főtitkárhelyettese, az EGK szakértői csoportját sir Roy Denman, az Európai Közösségek Bizottsága külkapcsolatokkal foglalkozó igazgatóságának főigazgatója vezeti. A megbeszélések előreláthatólag péntekig tartanak. Közleményt csak a befejezésük után adnak ki. 2 NOGRAD - 1978. július 26., szerda Elült a harci zaj Kedd reggelre elült a harci zaj Bejrút délkeleti külvárosában az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei és a libanoni jobboldal milicis- tái közti összetűzés színhelyén. A UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint mar csak jobboldali orvlövészek szórványos akciói jelzik, hogy a milicisták bármikor hajlandók összetűzésekre. Még nem tudják, hogy a kedd reggelig tartott tűzpárbajnak hány fegyveres és hány polgári lakos esett áldozatául. Mint jelentettük, a libanoni kormány hétfőn rendkívüli ülésen tárgyalta meg a hét végén kiújult harcok következtében előállott helyzetet és megvitatta annak a lehetőségét, hogy kormánycsapatokat küldenek az ország déli részébe. A libanoni sajtó értesülései szerint a tanácskozáson ez utóbbi terv részleteit dolgozták ki- A libanoni kormánycsapatokat azonban csak azután indítják el délre, ha sikerül rendet teremteni a fővárosban. 4 pártnapok margójára lii. Megváltoztak az erőviszonyok Miért lehetséges napjainkban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élés elvének teljes és sokoldalú érvényesülése, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételének szavatolása? Erre a kérdésre azzal az egy mondattal lehet és kell felelni: megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Mit kell ez alatt érteni? A döntő erő napjainkban a szocialista világrendszer politikai, katonai és gazdasági ereje, a nemzetközi munkásmozgalom harca, a nemzeti felszabadító mozgalom erősödése. A szocialista világrendszernek döntő szerepe van a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Minél erősebbek a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, minél jobban növekszik gazdasági és katonai erejük, minél szilárdabb belső rendjük, minél kiterjedtebb a politikai befolyásuk a nemzetközi küzdőtéren, annál kedvezőbben alakulnak az emberiség haladása és békéje szempontjából a nemzetközi erőviszonyok. Hogy milyen erősek a szocialista országok gazdaságai, íme néhány példa. Manapság a világon olvasztott minden ötödik tonna acél szovjet gyártmány. A Szovjetunió olajtermelése világviszonylatban az első helyre került. Az ország gazdasági potenciálja a szovjethatalom fennállásának fél évszázadához viszonyítva a hatvanadik évfordulóra gyakorlatilag megkétszereződött. Rendkívüli eredményeket ért el a Szovjetunió az űrkutatásban, a rakétatechnikában, az atomfizika, az atomenergia gyakorlati alkalmazásában. Az NDK, Csehszlovákia az egy főre jutó ipari termelésben már bejutott a 10 világelső közé, ezzel megelőzve egy sor fejlett tőkésországot. A szocialista országok a világ ipari termeléséből ma már körülbelül 40 %-kal részesednek. Erőfölényünk elvitathatatlan Ami pedig a szocialista országok katonai erejét illeti, napjainkban a Varsói Szerződésbe tömörülve viszonylag rövid időn belül kiegyenlítették, majd megszerezték az erőfölényt az Amerikai Egyesült Államok és a NATO felett. A Szovjetunió már 1949-ben megszüntette az Egyesült Államok atomfölényét, a hidegháború és az erőpolitika fő tényezőjét. A Szovjetunió 1953. őszére már rendelkezett bevethető hidrogénbombákkal is, míg az Egyesült Államok csak 1954-ben. A döntő fordulat azonban a 50-es évek második felében következett be. A Szovjetunió az interkontinentális rakéták megteremtésével és a hedsereg különböző haderőnemeiben a rakéták rendszerbe állításával már erőfölényt szerzett a haditechnikai mutatók terén is. Ezzel a ténnyel véglegesen megszűnt az Egyesült Államok területének sérthetetlensége, és tudomásul kellett vennie, hogy a jövőben bármely pillanatban hadszíntérré változhat. A Szovjetunió hadihajói jelen vannak a világ tengerein. Ezzfel új katonapolitikai és hadászati helyzet jött létre. Európában a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai minden ellenséges katonával és harckocsival, tüzérségi lö- veggel szemben megfelelő és imponáló erőt tudnak állítani. Vagyis Norvégiától a török partokig, az egész európai térségben a Varsói Szerződés csapatai döntő fölényben vannak a NATO-val szemben. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a mai kor egyik legszervezettebb, legbefolyásosabb tényezőjét jelenti. Nemzeti osztagai ma már a világ minden részén megtalálhatók. Erejük és tekintélyük 1917 óta szüntelenül nő. Míg 1917-ben csak alig 400 ezer kommunista volt a világon, a második világháború előestéjén már 61 marxista—leninista párt állt harcban az imperializmussal, a fasizmussal, a háború erőivel. Ma a földkerekség 90 országában közel 60 millió tagja van a kommunista pártoknak. Ezek fő erőit természetesen a szocialista országok kommunistái alkotják. És a kommunisták mindenhol a legkedvezőbb célok eléréséért küzdenek. Elég csak arra utalni, hogy a kommunisták az élharcosai ' a világbékének, a békés egymás mellett élésnek, a demokráciáért folyó harcnak, a nemzeti függetlensági mozgalmaknak, az imperialistaellenes akcióegységnek, a nemzetközi osztályharcnak. A nemzeti felszabadító mozgalmak pedig kivívták a volt gyarmati népeknek a szabadságot, megsemmisítették az imperializmus régi gyarmati rendszerét, létrehozták az új független országok hatalmas csoportját. 350 milliárd dollár fegyverekre Lehetne még hosszan sorolni, hogy mi hat kedvezően a szocialista világrendszerre, amely azt eredményezte, hogy a nemzetközi imperializmus az utóbbi időben kénytelen volt átértékelni az eddigi erőpolitikát és elfogadni a szocialista országoknak a békére és biztonságra tett javaslatait. Így függ össze a politikai és katonai enyhülés. S itt ma még ellentmondás rejlik, mely a mai nemzetközi helyzet egyik kiáltó ellentmondása. A politikai enyhüA jugoszláv fSvSroSban megkezdte munkáját az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek tanácskozása. Képünkön: Tito jugoszláv elnök köszönti a résztvevőket a belgrádi Száva palotában, lés közepette ugyanis növekszik az államok katonai potenciálja, a fegyverek tökéletesednek, a fegyverekezési hajsza folytatódik. Íme erre néhány példát. Amíg a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői egymás országaiban tárgyalnak, amíg az ENSZ-ben sok kérdésben vannak ugyanazon a hullámhosszon, addig a Pentagon az 1980-as évben 148 milliárd dollárt igényel a katonai költségvetésre (1975-ben 85,8 milliárd dollár volt). Az NSZK évi katonai költségvetése 35 —38 milliárd márka, Francia- országé 50—52 milliárd frank, Angliáé 4,3—4,5 milliárd font sterling között mozog. Japánban az úgynevezett önvédelmi erők kiadásaira a negyedik ötéves tervben rekordmennyiséget értek el — 5 682 000 millió jent, mely az előző ötéves terv összegének közel kétszerese. Ma a világon évente mintegy 350 milliárd dollárt tesznek ki a fegyverkezési kiadások. Tehát minden nap I milliárd dollárt fordítanak a pusztítás eszközeinek előállítására ! Könnyű belátni, mekkora anyagi és szellemi erők mennek így a világon veszendőbe. Egymilliárd dollárból, magában az Egyesült Államokban, 50 000— 80 000 új ipari munkahelyet lehetne teremteni. Az emberiségre legsúlyosabb teherként a fegyverkezési kiadások nehezednek, s a legnagyobb veszélyt a felhalmozott roppant fegyverkészletek rejtik magukban. A katonai költségek emelkedésének oka az imperializmus agresszív köreinek politikájában' rejlik. Egyik oldalról maguk eszeveszetten fegyverkeznek, mert így akarják rákényszeríteni a népekre az ő „békéjüket”, a „fegyverek békéjét”, s ehhez ideológiát is gyártanak: „A félelem egyensúlyára építhető a legszilárdabb béke”. A szocializmust és a békét szüntelenül fenyegető magatartásuk a másik oldalról pedig a szocialista országokat is arra kényszeríti, hogy magas színvonalon tartsák és szüntelenül korszerűsítsék védelmi erejüket. Márpedig a politikai és katonai enyhülés egymást kölcsönösen igénylő folyamatok. „Lehetetlen hosszabb ideig összeegyeztetni — mondotta Leonyid Brezsnyev a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulóján — a nemzetközi enyhülés fejlődését és az államok katonai potenciáljának állandó növekedését, a fegyverek tökéletesedését és felhalmozását Ezért nem elegendő a leszerelésről szólni, ideje konkrét megállapodásokat kötni az államok katonai felkészültségének csökkentéséről.” Hogy ez így is legyen. a Szovjetunió vezette szocialista világrendszer mindent elkövet. A politikai enyhülés mellett komoly lépéseket tesz a katonai enyhülés érdekében, mely nem egyéb, mint egyszerűen a leszerelés. Az elmúlt évek tehát bebizonyították, hogy a világ népeinek nincs más járható útja, mint a békés egymás mellett élés. A nemzetközi életben, ha lassabban is, mint ezt szerettük volna, de bekövetkezett az enyhülés. Hogy ez így lett, a szocialista világ- rendszernek, a Szovjetuniónak, a világ békét óhajtó népeinek köszönhető... Köszönet érte mindannyiunk nevében, a jövő generáció nevében. .. Kötélhúzás Kedden délután Pekingben megtartotta negyedik ülését a kínai—japán béke és barátsági szerződés előkészítéséről tárgyaló szakértői bizottság. Megbeszélésen Szato japán nagykövet adott újabb másfél órás magyarázatot a japán kormány nézeteiről. Mivel azonban a japán tervezetet a kínai fél hétfőn lényegében elutasította, pekingi diplomáciai és sajtókörökben komolyan számolnak a tárgyalások harmadszori megszakadásának lehetőségével.
