Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
JNemzetiségi találkozó Terényben A testvéri barátság legyében A nézsai vegyes kar Terényb en is igazolta jó hírét... Terényben vasárnap harmadik alkalommal rendezték meg a balassagyarmati járási, valamint a helyi politikai és állami szervek, közművelődési intézmények a nemzetiségi találkozót. A napsugaras, kellemesen meleg idő kedvezett a rendezvénynek. A falut délkeletről szegélyező hegy oldalában felállított szabadtéri színpad környékét — mint tavaly — most is a község és a környék lakóinak százai népesítették be. A szomszédos rétsági járásból is érkeztek „megfigyelők” — elsősorban a közművelődés irányítói és szervezői —, akik főként arra voltak kiváncsiak: hol tartanak, milyen színvonalon tevékenykednek a többi járás nemzetiségi hagyományőrző tőn méltán nyerte el — ha hivatalosan nem is így kijelentve — a megyénk legjobb amatőr művészeti együttese címet. Ennek a csoportnak már a több szólamú éneklés sem okoz gondot. Ügyesen szerkesztett, szépen felépített műsort láttunk az erdőkürtiektől, s érdeklődést keltettek a terényi gyerekek, akik népszokásokat mutattak be színpadi formában, illetve táncoltak. A vanyarci népdalkor magyar és szlovák népdalcsokráért szintén elismerést érdemel. A kisze-járás című helyi népszokás alapján szerkesztett műsoruk azonban valahogyan nem érvényesült kellő mértékben, hatással a szabad téren és a parányi színpadon. Nagy tapsot karendezvény sikerének érdekében a korábbinál jobban sikerült összefogni a szellemi és anyagi erőket. A Szervezők száma gyarapodott, közöttük ésszerű, tényleges munkamegosztás alakult ki. Különösen sokat dolgoztak a szandai téesz és a balassagyarmati művelődési központ tagjai. Az idén a megyei tanács művelődésügyi osztálya — a szandai közös községi tanácson keresztül — anyagilag is támogatta a rendezvényt, így jobb ellátási, fellépési körülményeket teremthettek a szereplőknek. A terényi nemzetiségi találkozó szervezői nem kívánnak A vanyarci népdalkor csoportjai. Terényben ugyanis a házigazdák mellett a pásztói és rétsági járásból is színpadra léptek csoportok. így a háromórás nonstopműsor meglehetősen széles határú képet festett nemzetiségi kultúránkról, az egymástól távol eső nemzetiségi községek hagyományairól, szellemi népművészeti örökségéről, a csoportok törekvéseiről, felkészültségéről. Ismételten bebizonyosodott, hogy nemzetiségi községeinkben, ahol sikerül rátermett, hozzáértő vezetőket találni a csoportok élére, folyamatos, tartalmas, magas színvonalú hagyományőrző, a helyi nép- művészeti értékeket feltáró, szemléletet, ízlést és közösséget formáló tevékenység folyik. A nemzetiségi kultúra ápolásában, eredményeiben mindenütt különleges helyet foglalnak el a pedagógusok. A terényi találkozó ezt a tapasztalatot is megerősítette. Például a terényi gyermekcsoport munkáját a Mucsina- házaspár, az erdőkürti Röpülj páva-körét Budai József, a Börzsönyvidéki ÁFÉSZ nézsai vegyes karáét Szarka Lajosné irányítja: valamennyien tanáremberek. Természetesen ebben nincs semmi különös, semmi rendkívüli, hiszen köztudott, hogy ezen értelmiségi réteg tagjai azok, akik a közművelődésben korábban is a legtöbbet tevékenykedtek, szakképzettségük, érdeklődésük eleve erre a feladatra rendelteti őket. A nézsai vegyes kar Terényben is igazolta jó hírét; azt hogy a májusi megyei minősípott Balatoni András, a szandaváraljai szólóénekes. Kiemelkedő élményt nyújtott a terényi nemzetiségi napon második alkalommal szereplő nagykürtösi együttes. Művészeti vezetője Jan Stres- ka, a járási népművelési központ igazgatója, koreográfusa Majer Mária mérnök. Egyórás zenés, táncos műsoruk néhány mozzanatában a hivatásos művészek teljesítményével vetekedett, remek hangulatba „ringatta” a népes nézősereget. — Negyvenen jöttünk el — mondja a művészeti vezető —, nagy kedvvel, szívesen. Szeretünk táncolni, énekelni, a magyar vendéglátás pedig igazán híres, csábító. — A csoportban középiskolás korú és idősebb embereket is láthatunk... — A gimnazistáktól kezdve felfelé valamennyi korosztály- lyal foglalkozunk, minden népművészetet szerető emberrel. Műsoraink anyagát tiszta népművészeti forrásból merítjük. Magnóval, tollal, ceruzával járjuk a járás községeit, gyűjtjük a dalokat, szokásokat, és ezeket feldolgozzuk. Műsorunk 70 százaléka ilyen. A többi más területről való, és nemcsak szlovák, hanem magyar, meg orosz. Nemzetiségi területen élünk mi is, természetes internacionalista feladatunknak tekintjük a nemzetiségi kultúra ápolását. Az idei terényi nemzetiségi nap új vonása volt, hogy a (Bábel László felvételei) vetélkedni a bánki megyei rendezvénnyel, hanem igyekeznek szorosan kapcsolódni hozzá, azzal, hogy előtte lehetőséget adnak a csoportoknak a fellépésre, munkájuk csiszolására. Ezt a célt az idén is sikerült elérniük. Sulyok László Vaszy Viktor, a 75 éves karmester A szép Tisza-parti városnak zenész vendégei vannak. Vaszyval együtt sétálnak Szeged belvárosában. Frissen. lendületesen, széles karmozdulatokkal — igazi muzsikusként — magyaráz- Nyugdíjba vonulása korántsem jelent tétlenséget. Nem is szereti, ha emlegetik. — Nem érzem magam nyugdíjban. Éppen úgy dolgozom, mint eddig — kivéve persze színházi elfoglaltságomat. Vaszy Viktor elnöke a Zeneművészeli Szövetség délmagyarországi, úgyszintén, a Kórusok Országos Tanácsa Csongrád megyei csoportjának, tanít a főiskolán, vezeti a Szegedi Zenebarátok Kórusát, koncertezik és komponál. És oktat: egy igen jelentős Bartók-szemináriumot vezetett 1977. nyarán Szombathelyen. Nem is mer az ember egy rövid cikk keretében belekezdeni a 75 éves Vaszy Viktor — 1903. július 25-én született — pályafutása egyes állomásainak felsorolásába, hiszen élményekben-sikerek- ben-emlékekben gazdag élete szinte kimeríthetetlenMindig muzsikus akart lenni. Hegedülni tanul. 1919-ben, már Molnár Antal növendéke, aki Kodály Zoltán osztályába ajánlja. Itt tanul Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán. Hivatásos koncertet 1925-ben vezényel először. Hamarosan kapcsolatba kerül a kórusdirigálással — a fővárosi pékek énekkarának vezetője. Követi ezt a Budapesti Egyetemi Énekkar, amelynek zászlójára Vaszy, a karmester Kodály és Bartók nevét tűzi. Előadja az akkor szárnyait bontogató Szabó Ferenc, Farkas Ferenc műveitAz egyetemi kórussal be* járta a fél világot... — Hadd emlékezzem: Amerikában járva 19 városban ^5 koncertet adtunk és a turiié bevételéből a New York-i magyar kórháznak 16 000 dollárt juttattunk! — A barátokról szó esett, — néhány nevet, akikkel pályafutása során kapcsolatba került? — Még egyszer Kodályt említem, akivel egész életén át barátságban voltam. Bartókkal 1936-ban kerültem szorosabb kapcsolatba. A „Divertimento” és a „Hegedűverseny”’ első magyarországi előadását én dirigáltam. A „Cantatá”t, kórusommal 53- szor próbáltuk, amikor Doh- nányi a bemutató karmesteri pálcáját átvette tőlem, ennek a műnek igazi bemutatóját, amelyen Bartók Béla is jelen volt — én dirigáltam- Karmesterek? Weingartner- től sokat tanultam. Jó viszonyban voltam Mengelberg- gel, Furtwänglerrel, Kleiber- rel. Énekesek? Vezényeltem de Lucát, Müller Máriát, An- day Piroskát, Rossi-Lemenit, Simionátót, Glossopot, Gju- zelevet, Pataki Kálmánt. Svéd Sándort, Székely Mihályt. Tanítványaim? Sokan voltak. Régebben is, még a közelmúltban is. Szegedről indultak. Talán hagyjuk a neveket. ■. Liszt Ferenc személyesen vezényelte a budapesti új Vigadóban, a már régebben Weimarban elkezdett, de csak Rómában — 1857-ben — befejezett „Szent Erzsébet legen: dája” című oratóriumot. Ä Szegedi- Zenebarátok Kórusa ezt szólaltatta meg másnap. Adott a kérdés: — Mikor került kapcsolatba ezzel a művel? — Már ez is történelem! A Zenekadémia 50 éves jubileumán — 1925-ben — Hubay Jenő vezényelte Liszt hatalmas alkotását. Annak a zenekarnak brácsa-szólamvezetője voltam. Azután sokszor vezényeltem, mert elhatároztam: Liszt művészetét életemen át népszerűsíteni fogom. E nagy magyar zeneköltő csaknem valamennyi művét dirigáltam itthon és külföldön. Budapesten legalább négyszer-ötször. Szegeden nemkevésbé. — Vaszy Viktortól, a dirigenstől és a komponistától mfegkérdezhetem-e: alkotó az interpretátor, vagy csak a zeneszerző az? — Az interpretátor is alkotó. A következőképpen látom ezt a kérdést. A hangjegyírás nem tökéletes, a hangjegy csak körülbelül rögzít, de nem mindent. Az előadó akkor alkot, amikor ebből a holt anyagból, amit a partitúra jelent, kiérzi, mit rejtegetnek magukban a hangjegyek tartalmilag, és azt kifejti, elővarázsolja, kiművész- kedi. Ez hosszabb lelki-szellemi folyamat —, először elolvasom, aztán elemzem. •. — Bocsánat: ekkor fogja meg az előadó a mű szellemét. .. — .. .zeneileg ezt úgy is lehet mondani, mint Wagner: a meloszát. (Dallammenet, a dallam összetevője- A szerk.) A belső melosz életre keltével megkezdődik az újrateremtés folyamata és az előadóművész — alkotóvá válik. Az üres szekér mindig gyorsan halad, a megrakott mindig lassan — azt akarom ezzel érzékeltetni: ha az embernek van mondanivalója, koncepciója az adott műről, megrakott szekér. Ha nincs — üres. Hajszolhatja, kergetheti a dolgokat és közben azt hiszi: az a feszültség, ami a sebességből árad, helyettesítheti a tartalmat. — Évtizedeken át tanúja a zenei életnek. Észlelt változásokat az előadóművészetben? — Nagyon sokat változott az előadóművészet — különösen sokat az utóbbi 25—30 évben. A II. világháború előtt még a romantika uralta. Ebből ki kellett hámozódnia és meg kellett találnia azt a hangot, ami a mai emberhez közelebb áll- Egyszer Müller Máriával beszélgettem erről. Azt mondta: ötévenként valamennyi szerepét „áttanulja”, mert a fejlődés állandó! Én is vallom: minden repertoárt időnként elő kell venni, újra elemezni. Ma már nem romantikus korszakban élünK. Az idő sűrűsödik, koncentrálódik. — Ez igaz, de.. • — ... persze: azért ott a líra is, a szellem is. a lélek is! Ezért jó, ha Bartók művészetével foglalkozunk. Bartók a részletekbe soha sem veszett bele- Az interpretáló sem veszhet el a részletekben, mindig a mű vezérvonalát kell látnia és arra kell tekintettel lennie. — Tehát nincs egyetemes mai zenekultúra a bartóki mű ismerete és a bartóki tanítás nélkül? — Bartók is egyike azoknak a reprezentásoknak, akik utat mutatnak, nemcsak az előadóművésznek, a zeneszerzőnek is. — Apropó: a komponista? — Attól kezdve, hogy 1927-' ben elnyertem a Ferenc József jubileumi díj zeneszerzői díját, igen sok művet írtam. Alkotásaimban a dúr- moll, tehát a duális szisztémától törekedtem magam függetleníteni és stílusom Bartók- és Kodály-követőknek az iskolájára mutat. Az időközben divatba jött dodekafónia szá-y tnomra idegen maradt. Én diatonikus vagyok alaptermészetemnél fogva- Azt azért be kell vallanom, hogy az utóbbi évtizedben szolidabb, kromatikus gondolkodás kezd munkáimra jellemzővé válni. — Karmesteri működése befolyásolta-e a zeneszerzőt? — Sajnos — igen. Sok időt és energiát rabolt el a zeneszerzőtől. — Mit vezényel legközelebb? — Erkel Hunyadi Lászlóját a Szegedi szabadtéri játékokon. Vaszy Viktor nevelői-oktatói, zeneszerzői és karmesteri tevékenységét államunk, 1972-ben a „Kiváló művész” cím adományozásával ismerte elSzabó Endre 4 NÓGRÁD-1978. július 25., kedd Tóth Béla: A LÓRÓL 67. Szatymaz nem rittyentett olyan lakodalmat, igazit, hogy abból a méntelepi huszár hiányozzon. Ki huszáros gúnyában kívánta a jelenlétüket, ki csak simán, lovat- lanul. Gyanítottam, hogy valami babonásság, a termékenység, az utód biztosítása okából kellhettünk mi oda. Éjfélben, menyasszonykon- tyoláskor szerették, ha öregen rozsdásodó szolgálati mordályainkkal meglövöldözzük a csillagos eget. Számítottak ránk szomorúbb események soraiban is. Teszem azt, szerelmi bánatában elölte magát egy aranyosan szép szűz leányka. Fölsőtanya gyászba borult. No, tizenkét fehér ló húzza a gyászkocsitj Hát tizenkét fehér ló Szeged teljes környékén nem akadt. Csak tizeh- egy. Mi, lóismerő huszárók szereztük meg a tizenkettediket, Vásárhelyről. De még a halotti tor is lakodalmivá senderedett. Hajnal tájon már danoltuk: A szögedi híd alatt, Lányok sütik a halat, Fehér tányérba teszik, A legénynek úgy adik. A szögedi híd alatt, Söprik a gyalogutat, De énnéköm nem söprik, Mert nem szeretők senkit! A szögedi híd alatt, Vásár esött az alatt, Árulom a lovamat, Lovam mellett magamat Mert, hogy. .., A szögedi réztoronyba Kilencet ütött az óra, Nem ütött az néköm jóra, Már áll a babám lakodalma. Éppen Battonyán szolgáltam, mikor kitört az első háború. Szorult a kapcám, hogy vége szakadt szép, szabad legényéletemnek. De hát jobban kellett a háborúnak az én lócsináló ismeretem, mint egy szál magányos puskám, valamelyik hideg rajvonalban. Faluról falura vezényelve, ménesistállókban szolgáltam végig a háborút. A parasztnak szerkesztettük a lovat, az nevelte, s mikor kész volt, a hadikincstár tette rá a kezét. A háború, ahogy annyian elmondták, egy nagy malom. Megőrli az embert, a pénzt, a lovat. 1922-ben Dombiratosra kerültem. Takonykóros, sintérnek való lovakat találtam. A földek paréjt termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három apaállattal szolgált ideA Ráth uradalomnak maradtak eldugdosott kancái. Az intéző, bizonyos Albel Gyula nevezetű, alacsony ember, neki való háromnegyedes lovon 3árt, hogy a földről is a kengyelbe tudjon lépni. Beküldi így márciusi lólakodalmak idején a lovát. Katinak hívták, hogy a Násfá- val eresszük össze. Ez a Násfa meg egy nagyon szép kánya szőrű, magatudó hatéves, nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló Katit. Násía legyeződött nagy lombú farkával, rá se bojszin- tott a menyecskére. Ember nem tud olyan szomorúan nézni, ahogy ilyenkor pislog a dologra fogott ló. Ezek nem tudják magukat kelletni, nem tudnak farukat hányva vihán* colni a csődör előtt, hogy gyere, te táltos ivadék! All, várakozik. Ahogy máskor- Ha vasvilla esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híresen szép csődörre. Násfa, meg..kapja a szagultató állás frissen gereblyézett homokját, kényeskedve labdázik a fejével, ahogy jó vérű lólegényhez illik. Aztán bámulja az akácosokon turbékoló vadgalambokat. Itt aztán nincsen semmiféle rábeszélés. Egyik lovat sem biztathatom, hogy no, gyerünk már, lássuk már a pénzünkért, hogy mi lesz. Kati, úgy megy vissza az uradalmi istállóba, ahogy jött. Az uradalom postása, bizonyos Tanner Vendel nevezetű vezetgette a kis lovat- Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük ösz- sze a másik nóniusszal, a Bicskással. (Folytatjuk.)