Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

Egy a «előzőnk, a béke... (6) A ..Seg'-ek fesztiválja . .utazás után a moszkvai pályaudvaron közölték ve­lünk, hogy Moszkva egyik leg­nagyobb és legszebb szállo­dájában, a 32 emeletes Uk­rajna Szállóban fogunk lakni. Amikor a gyönyörűen beren­dezett lakosztályokban elhe­lyezkedtünk, a hosszú utazás után talán ránk is fért volna a pihenés. De ki tudott volna az első moszkvai éstén alud­ni? Gyerünk ki a városba! Felejthetetlen volt. Moszkva utcái. terei, épületei, hidai, színes villanykörték milli- árdjaival díszítve, fényözön- ben úsztak. Az utcákon a tö­meg hömpölygött, bábeli zűr­zavara közepette sodródtunk mi is tovább az emberáradat­ban. .— így idézte fel emlékeit Varga Piroska VIT- küldött a „Nógrádi fiatalok külföldön” című 1959-es ki­adványban. Az 1957. július 28. és au­gusztus 11. között Moszkvá­ban megrendezett VI. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozót a „leg”-ek fesztiváljának is nevezik. 131 országból több mint 34 ezer fiatal érkezett a megnyitóra, hazánkból 1100- an utaztak el. Ott volt Moszk­vában többek között Nazim Hikmet, török író, Tito Schipa, a világhírű énekes is. Ceylon miniszterelnöke, Erzsébet an­gol királynő és Paul Robe­son táviratban köszöntötték a résztvevőket. / Néhány számadat illusztrá­lásul a találkozó hatalmas méreteire, ötszáz delegációk közötti találkozó volt, 50 or­szág fiatal művészeinek 4000 alkotását tekinthették meg az érdeklődők. 25 ezer fiatal vett részt a Kremlben rendezett álarcos karneválon, 200 ezren táncoltak a Lomonoszov Egye­tem előtti utcabálon, míg a különböző sportvetélkedőkben 47 ország csaknem 2000 ver­senyzője mérte össze tudását. Sajtótörténeti érdekesség, hogy a találkozó eseményei­ről 2000 újságíró tudósított, s „Fesztivál” címen külön VIT- kiadvány tájékoztatta a részt­vevőket; 46 ezer példányban angol, francia, orosz, német és spanyol nyelveken jelent meg. A politikai tanácskozások fő témakörei a leszerelés, a termonukleáris fegyverek el­leni harc, és az atomenergia békés felhasználásának kér­déseit ölelték föl. A fiatalok augusztus 6-án megemlékez­tek a hirosimai eseményekről, s 12-én megrendezték a gyarmati fiatalság szolidaritá­si napját is. Megyénk VIT-küldötteit a Nógrádi Népújság hasábjain is bemutatta, a sort Mocsányi Katalin, Susán Béla és De- mény László kezdte. A nógrá­di fiatalok rendszeres tájé­koztatást kaptak az esemé­nyekről, így megtudhatták, hogy ......a zongoristák közül S zendrey Imre, a hegedűsök közül Simor András aratott nagy sikert. A versenyek kö­zönsége igen melegen fogadta többi művészünk fellépését is, többek között Váczi Gyu­lát, a salgótarjáni zeneiskola tanárát is...” Az 1957-es fesztivál egyik kellemes magyar vonatkozású színfoltja volt az MSZMP- küldöttség látogatása a VIT- küldötteknél. Mint a későbbi élménybeszámolókból kitűnik sokan az egyik legemlékeze­tesebb pillanatnak a Kádár János vezette küldöttség tag­jaival való beszélgetést, ta­lálkozást tartották. A feszti­vál rendezőinek és résztve­vőinek egyöntetű megállapí­tása az volt: az újjászervezett magyar ifjúsági mozgalom el­ső nemzetközi bemutatkozása sikeres volt. Szólni kell még a moszkvai­ak vendégszeretetéről néhány szót. Idézzük ismét Varga Pi­roskát: „A szovjet emberek igen fegyelmezettek, udvaria­sak, vendégszeretők. Minket magyarokat különösen sze­rettek. Ha el akartunk menni a város valamelyik ismeret­len pontjára, képesek lettek volna egészen addig elkísérni, ha látták, hogy tétován indu­lunk el. Ha megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön körülvettek bennünket és ér­deklődtek a magyarországi eseményekről, a magyar embe­rekről, az ifjúságról.” T. L. Növekedett a felvásárlás Salgótarjánban Ä Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ megyénk fogyasztási szövetkezetei közül már évek óta a legnagyobb felvásárlá­si forgalmat bonyolítja. Az elmúlt évben 43 millió forint felvásárlási forgalmat ért el, s ebben az évben 46,5 millió forint felvásárlási forgalmat kíván elérni. Az első félévi eredmények ismeretében megállapítható, hogy a salgótarjáni AFÉSZ- nél jó ütemben halad a fel­vásárlás. Az év első hat hó­napjában 20,7 millió forint felvásárlási forgalmat ért el az ÁFÉSZ, 1,5 millió forint­tal többet, mint a múlt év el­ső fél évében. A szövetkezet nemcsak a felvásárlást szer­vezi, hanem komoly termelte­tést is végeztet a kebelében működő húsz mezőgazdasági szakcsoporton keresztül. A fel­vásárlás biztonságának meg­teremtése érdekében a terve­zett felvásárlási forgalom 80 százalékát termeltetési és ér­tékesítési szerződések kötésé­vel biztosítja. Az első fél évben 170 ezer tojást vásárolt fel a szövetke­zet, 14 ezer darabbal többet mint a múlt év első felében. A legnagyobb területet a há- zinyúl-felvásárlás jelenti a szövetkezetnél, melyből 207 tonna súlyban vásárolt, a múlt évi 192 tonnával szem­ben. A nyúltenyésztőknek 7,6 millió forint került kifizetés­re, mely összeg a közel ezer tenyésztőt érintően is szép jövedelemkiegészítést jelent. Vágósertésből a múlt évivel azonos 98 tonnát vásárolták fel, s a sertéstenyésztők is Gondoskodás as idős emberekről A szécsényi járás valameny- nyi községében sokat tesznek az idős, munkában megfá­radt, megrokkant emberekért. A helyi tanácsokon tevékeny­kedő művelődési, egészség- ügyi és szociális bizottságok képviselői a társadalmi és tömegszervezetek segítségével közösen kutatják fel azokat, akiknek létfenntartását csa­ládjuk nem tudja, vagy nem akarja biztosítani. Ezután megszervezik gondozásukat, étkeztetésüket, igyekeznek enyhíteni magányukat. Szé- csényben és Nagylócon egy- egy főállású házi szociális gondozónő tevékenykedik, a járás területén pedig huszonöt tiszteletdíjas, társadalmi aktí­va végzi lelkiismeretesen a nagy önfeláldozást, szerete­ted emberséget igénylő mun­kát. 2,6 millió forint bevételhez jutottak. A szövetkezet 516 tonna szemestermény-felvá- sárlással is segítette a ter­ményboltok ellátását, s a má­sodik fél évben ennek leg­alább kétszeresével kívánja kiegészíteni a központi kész­letből jutó termény- és tápel­látást. Szálas takarmányból 75 tonna mennyiség került fel­vásárlásra, 26 tonnával tpbb mint a múlt évben. A méhé­szekre nem valami kedvező volt az időjárás, így az első fél évben csak 20 tonna mézet tudott felvásárolni a szövet­kezet. A méhészek szorgalma, a vándorlások fokozása bizta­tó jel arra, hogy a szövetke­zet éves szinten a tervet meg­közelítően 90 tonna mézet tud felvásárolni. A sok apró cikkek közül ki­emelkedik még az éticsiga-fel- vásárlás, melyből 20 tonnát sikerült a fél évben begyűjte­ni, a múlt évi 11 tonnával szemben. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ felvásárló apparátusa napjainkban is nyújtott mű­szakban dolgozik, hogy a kis­termelők és kistenyésztők ál­tal felkínált termékek mara­déktalanul felvásárlásra ke­rüljenek. A felvásárlási mun­ka dandárja még hátra van, különösen a zöldség-gyümölcs termékeknél. Reméljük, hogy a szövetkezet felvásárlói a második fél évben is jól vizs­gáznak. Dudás Pál Naponta húszán „birtokért'V Városi parlagföld, díjtalanul Sok az eszkimó — és a fóka ? — Változás csak a rendezés után Jókora igazság van abban, hogy mindannyian parasztok, kézművesek leszármazottai vagyunk, ha nem az első, vagy második, de harmadik nemzedékben. S persze, igaz az is, hogy a városkörnyéki hobbikertek igazi haszna — magában a foglalkozásban rej­lik, s nem a „meggazdagodás” kétes lehetőségében. A ker- tészkedők egyre növekvő tá­bora egy nagyon hasznos fog­lalatosság, a föld művelésé­nek —, s mindannak, ami ez­zel együtt jár — reneszánszát jelenti. Levenda József né, a Salgó­tarjáni városj Tanács terme­lésellátás-felügyeleti osztá­lyának vezetője válaszol azok­ra a kérdésekre, amelyeket a „földtulajdon” iránt érdeklő­dő salgótarjániaktól gyűjtöt­tünk össze. Az első kérdés a lehetőségekről szól: — A városi tanács kezelésé­ben jelenleg mintegy 160 hek­tár állami tulajdonú, nagy­részt parlagföld van. Ezek el­sősorban olyan területek, ame­lyek után „nem nagyon kap­kodnak” a mezőgazdasági nagyüzemek. Egy részük fá­sítására tárgyalásokat folyta­tunk az Ipolyvidéki Erdőgaz­dasággal és néhány közeli ter­melőszövetkezettel. Ugyanak­kor például a Somoskőújfalui termelőszövetkezethez tartozó terület egy része is átkerülhet a jövőben a város kezelésé­be. S akkor bérbeadásukra is mód nyílik. — Hogyan lehet bérbe venni földet? — Semmilyen különleges kikötés nincs erre vonatkozó­an. A bérleti szerződés mind­azok részére megengedett, akiknek nincs tulajdonukban az előírtnál nagyobb területű földrész. A tapasztalat az, hogy elsősorban a száz-két­száz négyszögöles telkek iránt van igény. Ezek a parlagföl­dek öt évig díjtalanul, öt év után, évente ötven forint használati díjért kerülnek szerződéssel az igénylők mű­velése alá. — Milyen lehetőség van ma a bérleti szerződés megköté­sére? — Tulajdonképpen a már korábban jelentkezők igényeit sem tudjuk azonnal kielégíte­ni. Az új rendeletek szerint városi kezelésben levő földet víkendteleknek már nem adhatunk bérbe, és nem is értékesíthetünk. A művelésre kiadható területek azonban még csak részben „szabadok”, hiszen mindaddig, amíg a vá­rosrendezési terv végleges formája elkészül, számos te­rület jövője nagyon is kérdé­ses! Érthető hát az óvatosság a bérbeadásoknál. — Hány szerződés van ér­vényben jelenleg? — Az előbbiből is követke­zik, hogy jelenleg mindössze negyven hektárnyi területre van érvényes bérleti szerződé­sünk. Ez egyben 470 bérletest jelent. A számuk gyorsan nö­vekedne, s a jövőben várha­tóan növekedni is fog. Ha már a földek jövője végérvé­nyesen eldől. — Mennyien jelentkeznek, hány jövőbeni „földtulajdo­nost” tartanak nyilván? — Naponta átlagosan húsz jelentkezővel kell számolni. Tehát igen nagy nyomás ne­hezedik osztályunkra. Ezek egy része a bérleti szerződés megkötését sürgeti, mert ré­gebben jelentette be igényét, nagy részük azonban új je­lentkezőnek számít. — Mit tesznek a lehetőségek további feltárásáért? — Somlyó-bányatelepen „telt ház” van. Ott nincsenek már további bérbeadási lehe­tőségek. Az a terület a vezeté­kes víz miatt is rendkívül közkedvelt. Ugyanakkor pél­dául éppen ott építettek szá­mos olyan értékű épületet a telkekre, amelyeket adott esetben — például a bérleti szerződés lejárta és a megújí­tás elmaradása után — kárta­lanítás nélkül le kell majd bontani. Engedélyezett ugyan a telkek bekerítése is, de az előbbi miatt nem célszerű nagy értékű házak felépítése az ilyen haszontelkekre. — Hol folynak jelenleg bér­beadások? — A Pécskőn, az úgyneve­zett almás részen. A szilvás és a barackos korábban hétvé­gi telekként kijelölésre ke­rült. Az Idegérben is most vannak folyamatban a bérbe­adások, de ott ezt a folyama^ tot hátráltatja a rendezési terv hiánya. Az előzetes ' el­képzelések szerint ugyanis azon a részen családi házas területek és az új temető ke­rül kijelölésre. Ezek határait majd a rendezési terv szab­ja meg. De például minden lehetőséget kimerítettünk a kórházhoz közeli vadaskerti részen is. Ezért újabb terüle­tek, lehetőségek keresése a feladat. — Mivel jellemezhetnénk a nagy érdeklődést? — A telekbérbeadásra jel- lemző, hogy osztályunkon je­lenleg több mint 250 igénylőt tartunk nyilván. Amikor a megfelelő előkészületek meg­történtek, sorra értesítjük őket. Ugyanakkor itt érdemes hangsúlyozni, hogy a bérbevé­telnél a művelés a cél, mint,' ahogy a bérbeadásnál is! A bérbe vett, de hosszabb időn keresztül parlagon hagyott földek bérlőivel a szerződést felbontjuk. A szabályok a bérlőt és a bérbeadót, éppen e cél elérése érdekében, egy­ként védik. Vagyis: művelni, ez a fon­tos! S, ha még nincs mit? Ki kell várni a lehetőséget. Az első kapavágásig. (T. Pataki) Központi antennák Esztendők munkájának eredménye, hogy lassan eltűn­nek a több családnak otthont adó, magas házak tetejéről az antennaerdők, s helyükbe kor­szerű, több televíziós készülé­ket kiszolgáló központi anten­nák kerülnek. A Nógrád me­gyei Vegyesipari Javító Vál­lalat szakembereinek jóvoltá­ból megyeszerte kiváló vételi lehetőségeket biztosítanak az erősítővel ellátott antennák, így az egyes és kettes progra­mon túl a szlovák tévé műso­ra is nézhető. Salgótarján, Ba­lassagyarmat, Nagyoroszi és más községek mellett most Pásztón dolgoznak, a Nógrádi Sándor-lakótelepen néhány héten belül elkészülnek mun­kájukkal. Képünkön: Boldvai Béla vezető szerelő mellett Bajnóczi László és Farkas László végzik az antenna ösz- szeállítását.- (kJ) ­Gyógyíthatunk Pályakezdő orvosok — A vidéki egészségügyi intézmények vezetői általá­ban „félnek” a Budapesten diplomázott orvosoktól, mert azok néhány év elteltével igyekeznek visszakerülni a fővárosba. Természetesen vannak kivételek, akik meg­szokják, megszeretik a csen- des-nyugodt életet és végleg maradnak. Remélhetően az utóbbiak közé tartoznak azok a fiatal kollégák is — dr. Szarvas Katalin és dr. Karsay Ferenc —, akik két éve végeztek és mint férj- feleség kerültek Pásztora. A fiatalasszony a kórház bel­gyógyászatán, a férj pedig a rendelőintézetben dolgozik körzeti orvosként. Munká­jukkal elégedettek vagyunk — tájékoztat dr. Kovács Ber­talan igazgató főorvos. — Az egvetemi évek alatt házasodtunk össze, és mivel önálló életet akartunk élni, egyikünk sem szeretett volna a másik szüleihez költözni. Amíg készültünk a vizsgák­ra, addig külön laktunk, mert mind a ketten más-más metódus szerint tanultunk. De a végzés után fél-három­negyed évre megjött a baba és akkor már igazi otthont szerettünk volna. Elkezdtünk állást és lakást keresni. Több helyen voltunk, de mindenütt ferde szemmel néztek ránk. Legelőször itt, Pásztón fogad­tak örömmel és szeretettel. Senki sem firtatta: mikor, miért házasodtunk össze, mi­lyenek a családi visszonya- ink? Így hát leköltöztünk — meséli dr. Szarvas Katalin. — Nagyon szép és nagyon kicsi tanácsi lakást kaptunk a Nógrádi Sándor-lakótelepen. Egy másfél szobás, összkom­fortos helyiségben élünk. Na már most, ha jön egy aszt­más bácsi, aki rémesen ful­lad, mit csináljak vele? Hol vizsgáljam meg? A tenyér- nvi előszobában vagy a saját ágyamon? Hogyan segítsek raita, ha jóformán le sem tudom ültetni sehová? Azért lettem orvos, hogy gvógyít- sak és a rendelési idő után is segítsek minden rászoruló­nak — mondja dr. Karsay Ferenc, körzeti orvos. — Miként sikerült beillesz­kedniük a kórház, illetve a rendelőintézet légkörébe? — Ebben a közösségben családias hangulat uralkodik, az idősebb kollégák irányít­ják, támogatiák a fiatalokat. Más osztályokkal, orvosokkal, nővérekkel egyaránt jó vi­szonyban vagyunk. Befogad­tak maguk közé. A kórház­ban működik egy intenzív jellegű szoba, ahol az élet­veszélyben levő, súlyos bete­geket kezeljük, figyeljük. Ebbe az őrzőbe most kap­tunk egy új, háromcsatornás EKG-készüléket, de van mo­nitorunk és defibrillátorunk is. És ami a legfontosabb: hozzájuk nyúlhatunk, használ­hatjuk őket — dicsekszik a doktornő. — Sokat hallottunk buda­pesti ismerőseinktől — veszi át a szót a fiatalember —, ott jóformán még a beteg kö­zelébe sem engedik a friss diplomásokat, mert annyian vannak... Nekünk ennyivel is könnyebb a helyzetünk, hi­szen mi önállóan dolgozha­tunk, gyógyíthatunk! Lehet véleményünk, hagynak min­ket érvényesülni. — A betegek nem fogad­ják a fiatal orvosokat bizal­matlanul, előítéletekkel, szo­rongva? — Kezdetben eléggé tartóz­kodóan viselkedtek,' de az­után megszoktak, meg is sze­rettek minket — gondolko­dik el a doktornő, majd foly­tatja: — Szívesen emlékszem a húsvéti ügyeletemre, ami­kor egy régebbi páciensem bejött és meglocsolt... nagyon jólesett. A férjem is figye­lemmel kísérheti az általa beutalt beteg sorsát, akár naponta benézhet hozzá, s így egyre bizalmasabb, köz­vetlenebb kapcsolat alakulhat ki közöttük. — A fizetésük? — kérde­zem a fiatalasszonytól. — Mi is kevés alappal kezdtünk, mint minden fia­tal orvos, ezért nagyon vár­juk már az októberi bérren­dezést. Nem élünk luxusmó­don, de nem is nélkülözünk. — Szabad idejükben mivel foglalkoznak? — Manapság egy fiatal dip­lomás már nem elégedhet meg azzal, hogy vállal mond­juk egy körzeti orvosi állást és ott ragad. Állandóan ta­nulnia, továbbképeznie kell magát, és előbb-utóbb jó, ha megszerzi a szakvizsgát is. Ezért olvassuk rendszeresen az orvosi hetilapot, tanulmá­nyozzuk a szakmai kérdések­kel foglalkozó tanulmányokat, és saját erőnkből nyelvet is tanulunk. Hét végeken pedig beülünk — két és fél éves kislányunkkal együtt — a használtan vett Trabantunk­ba és irány Budapest! — vá­laszol Karsay doktor. — Előreláthatóan mennyi ideig maradnak Pásztón? A házaspár tekintete egy­másra villan, majd néhány másodperc múlva a férj ki­jelenti: — Lehet, hogy vég­leg, de az biztos: Budapestre semmiképpen nem megyünk vissza. Tőcsér Julianna NÓGRAD — 1978. július 25., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom