Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
A közelmúltban helyezték üzembe Salgótarjánban a KPM Közúti Igazgatóság központi géptelepén a Super EL—TE típusú autóvillamossági próba padot. A próbapadon dinamókat, önindítókat és különböző autóvillamossági alkatrészeket tudnak ellenőrizni, mérni. A képen Prezenszki József autóvillamossági szerelő az új próbapadon önindítót ellenőriz. —bábéi felv.— Lisztes portrék Napi kétszáz mázsa ' A kézfogások után fehér lesz a tenyerem. A két Gábor idősebbike Castro-sapkát visel, a mindig nevetős szemekre és a magas homlokra árnyékot vet a sild. Lisztes az arca is, a régi divat szerinti sminkre emlékeztető fehér foltok még hangsúlyosabbá teszik a sötétre pirult arc színét. A két drusza if jabbika nem sokkal lehet nehezebb egy liszttel töltött zsáknál. Inas- erős karjait lyukacsos trikó sejteti, agyonhasznált ceig- nadrágjának széles csokorra bogozott madzag a kötője. Sütő Gáborra és Mezővári Gáborra azt mondja a köznyelv: „trógerok”, vagy „tró- gerolók”. A beszélgetés alatt egyre jobban érzem, mennyire illetlen ez az elnevezés. Nem méltó a munkájukhoz; valami szebbet, valami ünnepélyesebbet érdemelnének. Mert mindennapi kenyerünk szolgái ők. A Nógrád megyei Gabonaforgalmi Vállalat teherautója nemrég indult a berceli malomból, száz teli zsákot — kereken ötven mázsa keryérnek- valót — visz a nagybátonyi sütőüzembe. A kocsit a két Gábor rakta meg. Sütő ezt teszi már tizenhét éve. Ebbe a korántsem remegő lábú ifjaknak való munkába pedig Mezővári három esztendővel ezelőtt kóstolt bele. — Többen meg is szóltak érte, hiszen szakmám van —, hallottam őszinte szavait. — Fiatal házas vagyok, kétéves a gyerekem, pénzt akarok keresni. A rakodásért kapott boríték pedig majdnem kétszer olyan vastag, mint amikor géplakatos-gépszerelő voltam. A kuszáit hajú fiatalember ökleit ölébe ejti, a ceignad- rágról alig látható, finom szemcsék rebbennek fel. Számolni kezdünk. Egy forduló száz zsák, ha minden rendben van, megtesznek nyolcat is. Az összesen nyolcszáz zsák, azaz négyszáz mázsa. A végeredményt Sütő Gábor fogalmazza meg: — Fejenként kétszáz mázsa egyetlen nap alatt, fel- és lerakva. A nagyobb pénznek ára van. — Segédeszköz? — A két kezünk, a két vállunk, meg az erős láb — nevet dacosan Mezővári. munkánkat, annyi szent — hallom a két „lisztestől”. — Persze, ez a könnyebbség nemcsak nekünk jelentene előnyt, egyben vállalati érdek is. Nagyobb lenne a teljesítmény, több lehetne a fordulók száma. Néhány percet még abosz- szúság mellett időzünk. A jó munkához ugyanis nemcsak erő, jó feltétel is kell. — Tápot, búzát is "szállítunk, s a zsákok körül bizony nincs minden rendben — mondja Mezővári Gábor. — A terményforgalmi raktárosai morgolódnak, sok a szakadt zsák, papírral kell a lyukat kitömni. A pásztói telep vasúti raktárában a leggyakoribb, hogy nem „töltőképes” a zsák. De mit tehetünk, rakodni kell! — Balesetveszély mellett — teszi hozzá Sütő Gábor. — Kiszalad belőle a papír, ömlik a búza. Csak az tudhatja, milyen könnyű rajta elcsúszni, milyen könnyen jöhet a kéz-, vagy lábtörés, aki már zsákolt. val, lehet a műszak hosszabb a kelleténél — a kocsit meg kell rakni. — Jól megértjük egymást, ez a legfontosabb — summázza elégedetten az idősebb rakodó. — Együtt vagyunk állandóan a gépkocsivezetővel, Neumann Lajossal is. Csak jót mondhatunk róla. Nem lenne ugyan kötelessége, de nem rest a segítségünkre lenni. Mintha csak végszóra tenné, a gépkocsivezető sürgeti az indulást, a Sütő—Mezővári trógeroló (?) duó fellép a tehergépkocsi fülkéjébe. Az üzletbe kenyér, ehhez a péknek liszt kell. Rajtuk nem múlhat Délben jutnak újra eszembe, az ebéd mellé tett kenyérről. Mert a jókedvű két hórukk- ember része egy nagy „gépezetnek”, s a munkájukat közelről megismerve, akaratlanul is oda sorolom őkét a búzát termesztő paraszt, meg a pék mellé. — (k-r) — Xincn miért txegyenheaniok Kritikusan, önelégültség nélkül A címben említett két alapvető gondolat jegyében zajlott le a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára 1-es számú pártszervezetének taggyűlése, ahol a tagság, a Juhász István alapszervi titkár által közreadott kritikus, önelégültségtől mentes pártvezetőségi beszámolót nemcsak elfogadta, hanem sok tekintetben megerősítette, kibővítette, a legfontosabb feladatokat pedig erőteljesen hangsúlyozta. Pedig az első féléves termelési eredmények miatt nincs mit szégyenkezniük. Ellenkezőleg: tiszteletre méltó munkát végeztek a dolgozók, köztük az alapszervezet párttagsága. A párttagok által képviselt négy üzem — előkészítő, mérőállomás, áramlásmérő és -szerelő — dolgozói velük együtt lelkesen és odaadóan dolgoztak. Ennek köszönhető, hogy 180 millió forint értékű árbevételi tervüket 13 millióval túlszárnyalták, miközben az esedékes 25 milliós nyereséget még 9 millióval megtetézték. Ezt az eredményt azért sikerült elérniük, mert a szükségletek és a kapacitás figyelembevételével két, illetve három műszakban üzemeltették a nagy teljesítményű gépeket, mert a nehézségeket jól szervezett munkával, egymás segítségével áthidalták, mert a létszámátcsoportosítást rugalmasan megoldották. Helyes céljaik elképzelését segítették az üzembe helyezett nagy teljesítményű forgácsoló-, hegesztő- és más rendeltetésű gépek, amelyeknek száma tovább emelkedik majd. Ugyanakkor javult az élet- és munkakörülmény, növekedett a dolgozók jövedelme," kevesebb túlórával, vagy anélkül is jók a kereseti lehetőségek. Előre tekintve Amikor a végzett munkát számba vették a sikerekre alapozva határozták meg a következő negyedév még nagyobb feladatát. Tudják, rajtuk is sok múlik, hogy a tervezett 120 millió forint értékű harmadik negyedéves tervet teljesítsék. A gyártmáriyszerkezet alapvetően nem változik. A korábban is előállított termékek mellett az első félévinél nagyobb mértékben készülnek majd olyan egyedi gyártmányok, amelyeknek kivitelezése különleges anyagot kíván, magasabb technológiai követelményeket állít mind a vezetők, mind a dolgozók elé. A program megvalósításával egyidejűleg pótolni kell a szovjet exportnál meglevő viszonylag jelentős lemaradást, és más termékek miatt bekövetkezett késedelmeket. A jelentősebb gyártmányokon kívül még sok egyéb kisebb előállítása is szerepel a harmadik negyedéves termelési programban. A feladatok megvalósítása érdekében az alapszervezet tagjai a cselekvési programnak megfelelően továbbra is politikai eszközökkel, az agi- tációs, felvilágosító és nevelő munka tartalmának céltudatosabb javításával kívánnak hozzájárulni a 120 milliós terv teljesítéséhez — hangsúlyozta a pártvezetőség beszámolója. El akarják érni, hogy mindenki még felelősségteljesebben dolgozzon, ne adjon ki kezéből selejtes munkát, tartsa be a munkafegyelem előírásait. Mindezekben példás magatartást várnak el a pártalapszervezet tagjaitól, elsősorban azoktól, akik eddig csak részben feleltek meg az előbbi követelmények valamelyikének. Emberi gyengeségek, mulasztások Indokolt a pártvezetőség alapvető álláspontja, mert valóban nincs egyáltalán ok az önelégültségre. Nemcsak a már említett lemaradások miatt, hanem azon emberi gyengeségek, mulasztások miatt sem, amik zavarják a munkát, befolyásolják kedvező eredményeit. Bár csökkent az igazolatlan hiányzók és a magánügyben kilépők száma, még mindig sok értékes óra vész el a munkaidő ki nem használása miatt. Ezek főleg a munkakezdéskor, -befejezéskor, az étkezési szünet meghosszabbításakor, a büfénél való indokolatlan ácsorgás- ból jelentkeznek. Szükséges, hogy a dolgozóktól jobban követeljék meg saját gépeik ápolását, azok napi karbantartását, mivel a utóbbi időben a dolgozók hibájából nőtt a meghibásodott, megrongálódott gépek aránya. Mindezt meg lehetett volna előzni, ha a vétkeseket időben, következetesebben felelősségre vonják. Nagyobb szigorúságra és felelősségteljesebb munkára van szükség a minőségi munka megkövetelésénél. A megszigorított gyártásközi ellenőrzés ellenére is 18,6 százalékkal növekedett a selejtkár. ami az első fél évben több’ mint 265 ezer forintot tett ki. Ha csak az említett emberi mulasztások akadályoznák a hatékonyabb munkát, akkor is volna elég tennivaló. De ennél több gond megoldásában kell közreműködnie a párttagságnak. Vajon ők miben látják a még eredményesebb tevékenység lehetőségeit, feltételeit. Németh László szerint munkájukat zavarja, károsan befolyásolja, amikor olyan termék előállítását kell előrehozni, amik műszakilag nincsenek megfelelően előkészítve. Emiatt a vezetők és dolgozók szabad idejük egy részét is felhasználják az előkészítés hibájából adódó kiesések pótlására. Az ilyen helyzetek reális magyarázásához, valamint a vitás, emberi problémák megoldásához az eddiginél nagyobb segítséget kért párttagmunkatársaitól. Nagy Gyula felszólalásában tájékoztatta a jelenlevőket, hogy miért következett be a lemaradás a szovjet exportra készülő mérőállomásoknál. Pintér Imre szerint anyaghiány gátolta a folyamatos szerelést. Szóvá tette, hogy sok a tervezői selejt. Egyes alkatrészeket kétszer gyártanak le, míg jó lesz. Nyári Endre a műszaki előkészítést hiányolta, mondván: egyes termékeknél előfordul, hogy mire megkapják a végleges rajzot, addigra csaknem be is fejezik a gyártást. Az előkészítés hiánya, a selejtes tervezői munka szervezetlenséget, kapkodást, felesleges pluszmunkát okoz. Ügy látja, hogy a selejt egyes dolgozók felületes munkájából adódik, ennek megszüntetésében sokat segíthetnének a becsületes dolgozók. Tovább fokozhatják Mindezt akkor mondták el,' amikor mindannyian egyértelműen kinyilvánították, hogy dolgozótársaik döntő többsége lelkesen és becsületesen dolgozott, s bíznak abban, hogy az elért jó eredmények alapján valamennyi dolgozó ösz- szefogásával, céltudatosabb munkájával nemcsak megismételhetik az első fél év sikereit, hanem tovább is fokozhatják. Ezért vizsgálták kritikusan, önelégültség nélkül eddigi tevékenységüket az alapszervezetbe tömörült párttagok; fizikai dolgozók és közvetlen termelést irányítók. V. K. Az anyagmozgatás esetleges könnyítésére még egyszer visszatérünk. Üjságolják, hogy a pásztói malomban már régen megígérték egy csúszdarendszer építését. Máig semmi sem lett belőle. . ~ Egyszerűbbé tenné a A berceli és a pásztói ma lomból sok helyre szállítanak, viszik a lisztet a nagybátonyi a pásztói, a kisterenyei és a salgótarjáni pékeknek. Mint „érdekeltek” is, kicsit jobban odafigyelnek a kenyérre, a visszhangra. Egyik kenyér kifogástalan, a másik már kevésbé jó, pedig egy lisztből készül, mi szállítjuk — mondják egybehangzóan. — Kisterenyén például kifogásialan a minőség, Pásztón és Salgótarjánban már gyengébb. A korszerűtlenebb modernebb technikában, meg a pékek hozzáértésében kell keresni a különbség okát. A beszélgetés mintha megtorpanna egy kicsit. Az idősebb, tapasztaltabb rakodó tekintete és gondolata elkalandozik pár pillanatig. Látom rajta, hogy a lisztre gondol, hogy a búza jár az eszében, azt meg csak sejtem: valamikor kézzel is arathatott. Kis tűnődés után megszólal Sütő Gábor: — Jó lenne már új búzából készült lisztet szállítanunk. Mert akkor már biztos helyen, fedél alatt van a termés. Újra számolunk. Reggel hatkor van a munkakezdés, gyakran este fél nyolckor, nyolckor fejezik be. Akár- hogyis, előfordul a 13—14 órás műszak is. — A túlóraátalány meg 150 forint. Ami azt illeti, ez nem valami helyes —. emeli meg a hangját az ifjabbik rakodó. — Nincs „túl”-fizetve. Süthet a nap huszadmagáÍSapjainh témája A népgazdaság egyensúlya A népgazdaság fejlődése, működése akkor, van összhangban az egyensúly-követelményekkel, ha az előállított javakat a szükségleteknek megfelelően osztja el, használja fel, s a jövedelmek, a vásárlóerő képződése is ezzel összhangban van- Ez a tömör formula persze sok mindent feltételez: példának okáért, hogy a termelés összetétele összhangban van a kereslettel, a valóságos szükséglettel, hogy a népgazdasági terv a termelés elosztását, felhasználását reálisan, az arányos és kiegyensúlyozott fejlődés követelményei szerint irányozta elő. Napjainkban az is követelmény, hogy a szabályozórendszer, a fentieknek megfelelően befolyásolja mind a termelést, mind a felhasználást. A népgazdaságban a múltban is — az ötvenes és a hatvanas években is — időről időre keletkeztek egyensúly- zavarok. Leginkább abban a formában, hogy több terméket és jövedelmet használtunk fel, mint amennyit az adott esztendőben előállítottunk. Az esetek többségében a felhalmozás — a beruházások és készletek túlzott növekedése — volt a vétkes, s ennek következménye az exportot meghaladó import volt, azaz a külgazdasági egyensúly megbomlása. S bár néha és kivételesen a fogyasztás túlzott növekedése is hozzájárult az egyensúlyzavarokhoz, azok nem okoztak tartós jellegű gondot. Éspedig azért nem, mert a népgazdaság fejlődésének nem kell folyamatos egyensúlyi helyzetben végbe mennie, elegendő, ha az utóbbi tendenciaszerűen — több évet együttesen tekintve — érvényesül. Konkrétabban: egy-egy ötéves tervidőszakra igyekeztünk biztosítani az egyensúlyi követelmények érvényesülését kül- és belgazdasági vonatkozásban egyaránt. Gyakran hivatkozott megállapítás: fejlődésünk külgazdasági feltételei a világpiaci árarányváltozások és a cserearány-veszteség következtében alapvetően módosultak, romlottak- Hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy az egyensúlyi követelmények érvényesítésének feltételei is nehezebbek lettek. Ebbe a tervidőszakba már külgazdasági egyensúlyhiány közepette léptünk, s csak annak enyhítését tűzhettük célul. Az V. ötéves terv azzal számolt, ha az összes belföldi felhasználás kisebb mértékben nő, mint a nemzeti jövedelem, s ha egyidejűleg a termelés hatékonyságának javulása, s az exportszerkezet változása is hozzájárul a cserearány- veszteség mérsékléséhez, folyamatosan javulni fog a külgazdasági egyensúly helyzete. Nem mellékes kiegészítésként a tervezés azt is feltételezte, hogy a népgazdaságon belül egyensúlyi helyzet alakul ki, azaz a beruházás és a fogyasztás a tervezett mederben halad. Egyensúlyi gondjaink azért súlyosbodtak, mert a középtávú tervidőszak derekáig, a külgazdasági egyensúlyi helyzet nem javult, inkább romlott. Mindenekelőtt azért, mert a gazdaságon belül nem tudtuk a tervezett egyensúlyi helyzetet kialakítani. Ezúttal is a beruházások futottak fi: az 1976—1978. évi beruházások várhatóan mintegy 8—9 százalékkal haladják meg a tervidőszak első három évére tervezett értéket- Ennek a többletkiadásnak nem volt sem nemzeti jövedelem-, sem árufedezete, tehát csak többletimporttal lehetett fedezni. A külgazdasági egyensúlyi helyzet romlásának, a külkereskedelmi mérleghiány növekedésének másik tényezője: a termelés hatékonysága nem javult az elvárt mértékben, nem nőtt megfelelően a jó áron értékesíthető termékek aránya. A gazdaság egyensúlyi problémái az állami költségvetésben is tükröződnek. S korántsem kizárólag a költségvetés hiányában, passzívumában, sokkal inkább a vállalatoknak folyósított kiadásaiban, a támogatások mértékében. Ezekből ugyanis az állapítható meg, hogy a termelés hatékonysága nem kielégítő, másrészt az, hogy a vállalati jövedelmek, fejlesztési források képzésében a költségvetésből folyósított tízmilliárdok is nagy szerepet játszanak. A gazdaság egyensúlyzavarai korábban mindig a gazdaságon belül keletkeztek — s csaknem mindig a beruházások körében —, s kiváltották a külgazdasági egyensúly hiányát — a külkereskedelmi passzívumot —, amely a zavarok átmeneti kiküszöbölésére adott lehetőséget. Most gyökeresen más a helyzet: külkereskedelmi mérlegünk esztendők óta passzív, a cserearányok 1976. kivételével folyamatosan romlottak. Ez utóbbiból az következik, hogy a külgazdasági feltételek szinte újratermelik az egyensúlyhiányt, amit a tervezettnél nagyobb beruházások, a felhalmozás-fogyasztás arányának a felhalmozás javára történő eltolódása is növelt- A magyar népgazdaság helyzetét — sajnos — mindenképpen tartósnak ígérkező egyensúlyzavarok, egyensúlyhiány jellemzi. A tartós jelző használatát nemcsak az elmúlt esztendők azonos problémája indokolja, hanem az is, hogy a lehetséges orvoslási módok — a fejlesztési források, a beruházások megfelelő mederbe terelése, a gazdaságos exportszerkezet kialakítása, a termelés hatékonyságának erőteljesebb javítása — még nem állnak rendelkezésünkre. Mindezek olyan teendők elvégzését követelik, amelyek hosz- szafob időt, több esztendőt vesznek igénybe. Garamvölgyi Istváa
