Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
Amit a »»amok eltakarnak Szívesen töltik munkával idejüket Lotharidesz Katalin és Ispán Erzsébet középiskolások, akik Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban helyezkedtek el a nyári vakációban. Az 1800 forintos havi fizetésükből NDK-beli kirándulásra és divatos ruhadarabok vásárlására telik. Képünkön a két diáklány a bútorelemek fényezésében serénykedik.- kj Lics-hcs a masinák közt Esőben becsurgott a víz, s a munkások tocsogva dolgoztak az árammal hajtott gépeken. Ezt hánytorgatt.i föl — a salgótarjáni bányagépgyár valamely műhelyéről szólván — egy olvasói levél. 0O0 — Ä görgőgyártó műhely felújítását régóta terveztük — hallottuk, az információt Németh Endrétől, a gyár termelési főosztályának ve-. zetőjétől —, s úgy gondoltuk: a munkát a nyár elején kell kezdenünk, ekkor kövesebb a csapadék. Sajnos, nem így alakult az időjárás. Természetesen most sem a szabad ég alatt dolgoznak az emberek; deszkából, kátránypapírból és fóliából ideiglenes tető van fölöttük. De ez több helyen Kilyukadt és becsurgott az eső. Sokat tárgyalunk a kivitelezővel a munka meggyorsításáért: szinte naponta „nyomjuk” a témát, mert ez az állapot biztonságtechnikai szempontból kifogásolható. 0O0 A műhelyben — amire egyébként tényleg ráfért már a fölújítás — amolyan ..hadiéilapot” uralkodik. Gerendákból oszloperdő tartja a deszkamennyezetet; a fal több helyen leverve, újra rakva, sőt jókora ajtókeret is beleépítettett az egyik oldalon — ajtó nélkül. Ügy tűnik, jó az a tető: stabil, s lyuk se látszik rajta; ám mégse lehet minden rendben, mert néhány fakeretre feszített fóliát is aggattak már az oszlopra, egy-egy gép fölé, (s az egyik fólia is kihasadt már). Itt dolgoznak a munkások három műszakban. Látogatásunkkor szemmel láthatólag jó hangulatban ténykedtek, igaz: nem esett az eső . . . 0O0 Magasítják a falat és modern lapos tetőt tesznek rá. A görgőműhely elköltözik egy még korszerűbb csarnokba, ide a szerszámműhely hurcolkodik —, de csak akkor, ha meglesz a tető! — Kővári Pál művezetőtől tudtuk meg mindezt. — Olyan persze, nem volt, hogy valakinek a nyakába csurgott volna a víz — folytatta. — A falak mentén folyt be a lé, aztán szétfutott a földön és pocsolyák keletkeztek. Voltak helyek, ahol tényleg bokáig ért , a tócsa. A bajok dacára — hála a gondviselésnek — nem adódott baleset. Erre különösen ügyeltek. meg aztán nem is kellett sokáig tocsogni, mert ha elállt az eső, hamar kisöpörték a vizet. — Na, de van több baj is, nemcsak ez! — így Kővári Pál. — Például, hogy huzatban kell dolgozni. Az ajtót kiszerelték, s egy nagy darabon nyitott a műhely, szabad a légmozgás. Éjszakánként az emberek majd megfagynak . . . 0O0 —: Az eredeti határidő június ötödiké volt — hallottuk Schreng Miklós beruházási osztályvezetőtől — de a rossz időjárás és más bajok miatt módosítani kellett. A most érvényben levő szerződés szerint az átadási határidő: augusztus 20. De nemrég tárgyaltunk a kivitelezővel — a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezettel —, s elvállalták, hogy a tetőt már augusztus 5-re elkészítik . . . 0O0 Miért kellett módosítani a június ötödikéi határidőt? — kérdeztük Szabó Zoltánt, a STÉSZ termelési osztály- vezetőjét. — A bányagépgyáriak kérték, hogy egy másik munkát, (mert a STESZ több építést is végez a gyárban) hozzunk előbbre. Mi nem tudunk nagyobb létszámot arra a munkahelyre irányítani. Ezért — velük egyetértésben — változtattunk a sorrenden, s a görgőcsarnok felújítását ha- lasztottuk későbbre. — A mostani határidőket tartani tudják? — Természetesen. Molnár Pál Miért lassú.»? EDDIG ÖT GÉPET soroltak a nagy teljesítményű berendezések csoportjába a salgótarjáni öblösüveggyárban. Ebből hármat a H kemence, kettőt pedig a J kemence szolgál ki. A hivatalos állás- foglalás szerint az említett automata gépeknél a kívántnál lassúbb a kihasználtság. Nem jó ez azért sem, mert ez év első hat hónapjában a termelés mennyiségének 63,3, az árbevételnek pedig a 48,6 százalékát innen biztosították. Természetes a következtetés: ha bármelyik automatánál, akárcsak a legkisebb baj előfordul, azt rögtön jelzi a termelés, a termelési értékterv jó vagy kedvezőtlen alakulása. íme a beszédes példa: A H kemencét kiszolgáló nagy teljesítményű automata gépeken a bázishoz viszonyítva értékben 5,1, a tervhez képest 1,9 százalékkal termeltek kevesebbet az első fél évben. A J kádkemencéhez kapcsolódó gépeken 10,6 százalékkal termeltek többet értékben, a tervhez viszonyítva viszont 4,8 százalékkal kevesebbet az előírtnál. Más képet kapunk, ha a mennyiségeket hasonlítjuk össze. A H kemence három gépe 1977. első felében 3380 tonna üveget állított elő 64 millió 419 ezer forint értékben. Ekkor egy tonna üvegért 19 ezer 711 forintot kapott a gyár. Az idén az első fél évben 216 tonnával nőtt a termelés mennyisége, ezzel szemben az egy tonnára eső bevétel 17 ezer 765 forintra esett vissza. Az átlagárromlás eléri a 7 millió 730 ezer forintot. Nem a téma nogyobb ösz- szekuszálása, hanem az ellentmondások érzékeltetése, a bonyolultság ismertetése céljából az előbbihez még a következőket kell hozzáfűzni: A két kemencét kiszolgáló automata gépeknél az idő- kihasználás eléri a 91, illetve meghaladja a 89 százalékot, ami az országos 85 százalékos iparági átlag fölött van. — Mi okozta ezt az ellentmondásos helyzetet? — A NAGY TELJESÍTMÉNYŰ gépek időkihasználása a többi között azt is jelzi, hogy a szűkös létszámellátás ellenére a termelés folyamatosságát biztosítottuk. Úgy látom, az anyagi ösztönzés is megfelelő. Az idei bérfejlesztés során az átlagnál nagyobb összeget kaptak az itt dolgozók. Olyan teljesítménybéres elszámolást állítottunk össze, amely a minél nagyobb jó árutermelésre ösztönöz — mondja Kazinczi Gyula, a gyár műszaki igazgatóhelyettese, majd így folytatja: — Hogy célravezető intézkedéseket tudjunk tenni, alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatra van szükség, amely átfogja a műszaki feltételektől kezdve az üzem- és munka- szervezés minden fázisát az anyagi ösztönzésig. Vagyis termékenként kell elemezni minden ráfordítást. Ami már most látszik, az a következő: a H kemence gépeinél 17- szer cseréltünk formát, 12- féle terméket gyártottunk, 3 milliós nagyságrendben. A J kemencéhez tartozó automatáknál 6 hónap alatt 15- féle termék váltotta egymást, mire 2 millió 540 ezer darabot legyártottunk. Az átállások miatt kiesett társadalmi termelésre fordítható időnél jelentősebb tényező az az elvesztett munkalendület, amelynek visszaszerzése hosz- szabb időt vesz igénybe. Eddigi vizsgálataink szerint sokkal több kis szériát képviselő tőkésexportot gyártottunk néhány gépen, mint tavaly. Ugyanakkor innen kerültek le azok a háztartási üvegáruk is, amelyekre az idén átlagban 3,5 százalékos ár- kedvezményt adtunk. — Önként adódik az újabb kérdés: Miként lehet a jelenlegi helyzeten előnyösen változtatni? — A sorozatnagyság növelésével — állítja a műszaki igazgatóhelyettes, majd ezt a gondolatot így gombolyítja tovább: — Gyártmányfejlesztésünk során, a vendéglátóiparnak olyan szériákat hoztunk létre, amelyek jobban igazodnak a követelményekhez, s jobban megfelelnek a kívánt funkcióknak. Jó viszont nekünk is, mert a korábbi 11 szériával szemben csak hetet kell gyártanunk. Ezzel kétirányú feladatot: — nagyobb sorozatnagyságot tesz lehetővé, ezáltal csökkenti az átállásokkal járó kisebb vagy nagyobb kieső időt — oldottunk meg. De módunk nyílik arra is, hogy új technológiát alkalmazzunk, ami ugyancsak kedvezően alakítja a gépkihasználást, növeli a termékgyártást. Ez pedig a fúvott présáruknál alkalmazott lángleolvosztásos technológia. Másik elképzelésünk, hogy az újonnan gyártásra kerülő vendéglátóipari ke- helysorozatoknál úgy határozzuk meg a mérethatárokat, hogy azok lehetővé tegyék a gépi mosás bevezetését — hangsúlyozza Kazinczi GyulaAZ ELMONDOTTAK olyan okok, jelnségek, amelyek rögtön szembetűntek. A most folyó alapos elemzés deríti majd ki igazán, hogy hol és milyen jellegű rövid és hosszabb távú intézkedésekre van szükség. Késlekedésre azonban nincs idő! Erre fi- gelmeztet az első félévi teljes termelési értékterv teljesítésénél mutatkozó több mint 12 millió forintos lemaradás, továbbá az, hogy ezeknél a gépeknél az egy főre eső termelési érték éves szinten l millió 600 ezer forint, szemben a gyári 220 ezer forintos átlaggal. V. K. Harmónia és visszajelzés Nagytól a kicsiny felé közelítve: tekintélyes jövedelemtől esett el tavaly, azért a népgazdaság, mert lábon, élő állatként is kényszerült eladni sertéseket, ahelyett, hogy tárolva, földolgozva került volna a teljes mennyiségű hús, húskészítmény a külföldi vevőkhöz. Az ok ismert: a sertés- hústermelés, s a hűtőterek, feldolgozóüzemek kibocsátóképessége között még nincs meg az összhang. Még nincsen meg; az ötödik ötéves tervben jelentős fejlesztéseket hajtanak végre, s e munka — az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozata alapján — erőteljesen folytatódik 1930 után ie. Leírhatjuk tehát: az ágazatok közötti kapcsolatoknak ezt a feszültségét az érintettek érzékelték, fölfogták a gyakorlat közvetítette visszajelzéseket, s a cselekedeteket ehhez igazították. Most a kicsinyt, a gazdaság alapvető alkotóelmét, a termelőegységet szemügyre véve: gyakori eset, hogy a tényleges eredmények azért maradnak el a tervezettektől, mert elsikkadt a harmónia kialakítása, azaz a vállalati egységek tevékenységének összehangolása. Ha csupán mennyiséget nézünk, volt elegendő ember, anyag, gép. szerszám, megrendelés, tehát minden rendben levőnek tűnt. A baj akkor ütött be, amikor — késve — kiderült, az,új présgépeken nagy tömegben készülő alkatrészek fogadására, tárolására és osztályozására nem képes a raktár. Igaz, annak idején a raktár- vezető „mondott valamit” a műszakiak értekezletén, de senki sem figyelt fel a jelzésre; kilenchetes időveszteség lett ennek az ára, addig tartott az elengedhetetlen átalakítás, a raktárakban, az osztályozótereken. Példánk parányi, ráadásul, sajánlatosan mindennapos, Ahogy az ágazati kapcsolatokban, úgy a vállalati belső részegységek viszonyában is mind nagyobb szerepet kap a koor- dánáció, az előzetes egyeztetés, hiszen a feladatok egyre bonyolultabbak. Amíg az ágazati kapcsolatok elemzésénél, javításánál érvényesül is ez a fölismerés, addig a vállalati részelemek harmóniájának ügye csak véletlenszerűen, s akkor is rövid időre bukkan fel a teendők között, s úgy, hogy az érintettek sóhajtanak egy nagyot, mondván, ezt a dolgot egyszer már rendbe kell tenni. Az „ez a dolog” az egyik helyen a szerszámellátás, a másikon a kikészítőüzem munkájának örökös akadozása, a harmadik helyen meg éppenséggel a készáru csomagolása, s egységrakománnyá csoportosítása, azaz mind-mind olyan résztényező, ami visszahat a teljes tevékenységre. Vállalatszociológiai vizsgálatok és napi tapasztalatok egyre nyomatékosabban figyelmeztetnek arra, hogy a termelőegységeken belül sokkal több jelzés, azaz információ termelődik, s kering a különböző információs csatornákon — ámde céltalanul —, mint amennyi! a jelzőrendszer végpontjainál fölfognak, elemeznek, értékelnek. Egyszerűbben fogalmazva: mivel az információs rendszerből is hiányzik a harmónia, a lényegtelen és a lényeges egybemosódik, a vállalati agyközpont mindent tudni kíván, s valójában azért nem tud arról sem, ami számára elsőrangú, nélkülözhetetlen lenne. Amíg a fontos és a kevésbé fontos szétválik, sok idő szalad el, egy már bekövetkezett hibát ' kell nehezen és költségesen korrigálni, ahelyett, hogy időben tett intézkedésekkel megelőzték volna keletkezését. A termelők egy szerényebb csoportja már rájött, hogy a részek közötti harmónia legalább olyan lényeges — ha nem lényegesebb —, mint a fejlesztési források forintjainak számolgatása, az új beruházáshoz szükséges hitel megszerzése, a munkaerő megtartása. S azért ennyire fontos, mert valójában minden más lépéshez ez a harmónia — a folytonosan újjáteremtett harmónia — nyit utat, kínál szilárd alapot- A visszajelzések rendkívüli értékét egyrészt ez, a harmónia létrejöttében játszott szerepük adja, másrészt, az, hogy — kellő érzékkel — fölismerhető bennük a holnap, a jövő. L. G. Málnasziiret A Börzsöny az ország legjelentősebb málnatermelő vidéke. Nemcsak a kiskertekben, hanem a termelőszövetkezetekben is foglalkoznak termesztésével. Diósjenőn, a Börzsönyalja Mgtsz-ben huszonöt holdon most szüretelik a málnát. NÓGRÁD - 1978. július 22., szombat
