Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-22 / 171. szám

De nehéz az iskolatáska••• és ami benne lesz? Televízióból jelentjük Forgatják „A rab ember fiait” De nehéz az iskolatáska .i. — a kedvelt sláger szerint Tényleg, milyen nehéz? Nem lehet pontosan tudni. Attól függ, mennyi tankönyv, füzet, iskolaszer kerül bele. Az biz­tos, hogy jó pár kiló, meghúz­za a vállakat, kezeket. Nézegetem az iskolai kellé­keket a salgótarjáni Pécskő Áruház polcain. Elképesztő mennyiség. Valaki a vásárlók közül megjegyzi: — Itt van ez az elsős cso­mag, persze, hogy megveszem, de hát egy kicsit azért sok ez a kellék a kicsinyeknek. Nem is olyan régen még elég volt pár szem bab, kukorica, vagy gyufaszál, amivel számolni ta­nultunk. Ma már . . . hajaj... Zajlik az engedményes fü­zet- és táskavásár a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat papír- és iró- szerszakboltjaiban —, mint hirdetések is hírül adják — július 17-től augusztus 5-ig. A PIÉRT Kereskedelmi Vál­lalat, s természetesen a szak­üzletek számára már a tanév befejezése előtt megkezdődik a következő oktatási évre va­ló felkészülés, amelynek ré­sze a mostani vásár is, a szeptemberi csúcsforgalom csökkentése érdekében. Mint hírül adtuk, az ország 1,3 mil­lió tanulójának ellátásáról kell gondoskodni. Mintegy 5—6000 tonna áru szállításáról, árusításáról van sző. Hol va­gyunk már a babszemektől? Zavarja-e a vakáció felhőt­len örömeit? Ügy tűnik, nem. Az elővásár is inkább a zök- kenőmentesebb új tanévkez­dést szolgálja. Mi mindenről kell gondoskodni? Csak né­hány kiragadott példa. Az is­kolafüzetek és tankönyvek csomagolásához 700 tonna is­kolakék csomagolópapír, tíz­millió polietilén füzetborító és hétszázezer intőkönyvborító áll rendelkezésre az ország­ban. Mindez már az üzletek­ben van. Milliókban lehet mérni a sokféle grafitirónt, pasztellkészletet, postairónt, radírgumit, ki győzné sorolni. Iskolaszerekből az ellátás za­vartalannak ígérkezik. Persze, sok függ a boltoktól is, az időben történt rendelésektől. Nógrád megye legnagyobb papír- és írószerszakboltja a salgótarjáni Pécskő Áruház­ban van, a 346-os szaküzlet. Ez bonyolítja le minden év­ben a legnagyobb forgalmat. Az áruház igazgatójával, Ba- ráthy Istvánnal beszélgetünk. — Felkészültünk az iskolai cikkek árusítására, áruala­punk a tavalyihoz képest húsz százalékkal több — mondja. — Már elkészült a 6000 általános iskolai csomag. — Engedmény? — Minden iskolai füzetcso­magot és füzetet húsz száza­lékkal olcsóbban árusítunk. Makláry Zoltán emlékezete Eltávozott körünkből egy nagy színművész: nyolcvankét esztendős korában meghalt Makláry Zoltán, számos emléke­zetes színpadi és filmszerep alakítója. Az idén az Amerikai cigaretta című filmben láthattuk. Legjobb önmagát adta: bölcs volt és fanyar, színes és vib­ráló. Abban reménykedtünk, hogy feladja makacsul őrzött remeteségét, s megint találkozhatunk vele a vásznon. Mikor visszavonult elhatározta, hogy nemet mond minden felké­résre. Nem vállalt semmilyen feladatot, nem nyilatkozott, a nyilvánosság úgyszólván teljesen megszűnt számára. Dö- mölky János rábeszélésére mégis a kamera elé állt. Gon­doltuk: ha már egyszer újra belekóstolt a munkába, talán máskor is kötélnek áll. Az egyetemes magyar filmművészet érdekében. Sajnos, nincs folytatás. A halál közbeszólt Lezárult egy sikerekben szinte páratlan gazdag pálya. Makláry Zoltán —, mint színjátszásunk nagyjai — ki­vételes egyéniség volt. A „titka”, amennyiben egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, az egyszerűségében rejlett. Köz­vetlenül játszott úgyszólván eszköztelenül: karaktereiből, melyeket megteremtett, sugárzott az emberség és az élet­szeretet. Végigpillantva szerepeinek gazdag során, rögtön­zött mérleget készítve is megállapíthatjuk, hogy Makláry hősei többnyire tiszták. Könnyű velük azonosulni, mert „tartásuk” és igazságuk van. Hitük és erejük. Emberi szép­ség sugárzik belőlük. Skatulyába szorították volna? Szó sincs róla; Makláry nem tűrte volna a szerepjátszás sablonjait. Egyébként híres volt arról, hogy válogatott a megbízatások között. Vélemé­nyét nem titkolta el, ha az alkotásról és az életre keltett figuráról kérdezték, ö tehát, nem variációkat teremtett ugyanarra a témára, hanem a köznapiság nagyszerűségének változatait formálta meg. Megszámlálhatatlanul sok régi magyar filmben cseléd volt, gazdatiszt, szürke eminenciás. Már a némakorszakban is foglalkoztatták, ott volt a hangosfilm bölcsőjénél (jel­legzetes alakja A kék bálványban, az „örökzöldnek” mond­ható Hyppolit, a lakájban is felvillan), a felszabadulás előtt számos sikernek részese (csak találomra sorolom fel a Vikit, a Két fogolyt, a 111-est, a Tóparti látomást, a Szerelmi lázt). „Státusza” nem változott meg 1945 után sem. Tovább­ra is olyan hősöknek adott életet a vásznon, akik az em­berséget őrizték magukban, s szót emeltek a becsületes esz­mék, a tisztességes életkörülmények érdekében. Két leghí­resebb alakítása ebbe a sorba illik. A Föltámadott a tenger Bem apója, remek katona, okos stratéga, s mindenekelőtt lángoló hazafi. Az Angyalok földje kintornása — a film a Horthy-korszak kiszolgáltatott munkássorsát ábrázolja — sokak panaszát adta elő. Akik ismerték, legendákat mesélnek Makláry Zoltán utolérhetetlen derűjéről, csillogó szellemességéről. Ez nem volt forgatókönyvi előírás, ezt az életszemléletet belső pa­rancs diktálta. (Más kérdés, hogy a szikrázó humort a szí­nész a szerepeiben is kamatoztatta.) Egyszer egy fiatal szín­házi szakembernek gyilkos szavakat vetett oda: „Fiam, ren­dező vagy már, vagy még mindig csak főrendező?” Makláry Zoltánt a Magyar Népköztársaság megbecsülte és díjakkal, kitüntetésekkel halmozta el. Kossuth-díjjal, ki­váló művészi címmel. Egy időben országgyűlési képviselőnek választották meg. Az elismerés bizonyára jólesett neki —, kinek nem esik jól? —, de az igazi sikernek a feléje áradó szeretetet, a legnagyobb sztároknak is csak ritkán kijáró népszerűséget tartotta. Pedig ő nem volt sztár. „Csak” szí­nész volt. Annak is, embernek is a legkiválóbbak közül való. Szegényebbek lettünk. A Makláry Zoltán-filmográfia soha többé nem lesz terjedelmesebb. Aki látta játszani, a most elhunyt színészt, megőrzi emlékezetében az alakításo­kat. Az esztétákra vár a feladat, hogy felmérjék és értékel­jék az archívumok mélyén pihenő, s remélhetően a jövő mozijaiban is sűrűn megelevenedő Makláry-filmek tanul­ságait. —s —f 4 NÓGRÁD - 1978. július 22., szombat 1 Jelentős az engedmény az iskolatáskáknál is. Idén az országban 210 ezer különböző új típusú iskolatás­kát hoznak forgalomba. A Pécskő polcain is nagy a vá­laszték. — Már a vásár első napján elfogyott hatvan — jegyzi meg az igazgató. — S a középiskolai cik­kek? — A középiskolák részére az első tanítási napokon visz- szük ki a füzetcsomagokat, mi a salgótarjáni Stromfeld Au­rél Szakközépiskolába és a Bolyai János Gimnáziumba. Hiánycikkünk előreláthatólag nem lesz sem az általános, sem a középiskolai szerekben, kellékekben. Nagy a forgalom, hét eladó dolgozik, s szolgál tanács­adással is, ha szükséges, hi­szen az iskolák vezetőivel már korábban megbeszélték a várható igényt. Nehéz lesz-e hát az iskola­táska az új tanévben. Az bi­zonyos, hogy nem lesz köny- nyű. A minap a PIÉRT Ke­reskedelmi Vállalat kereske­delmi igazgatója, dr. Fábri István mondta Budapesten, hogy figyelemmel voltak a kisiskolásokra, a számukra ajánlott táskák könnyebbek, mint az elmúlt éviek, háton és kézben könnyebben hordha­tók. Meglátjuk! Tóth Elemér Tízezer karikatúra Száz éve született Alekszan- der Bosinov, a neves bolgár karikaturista. A szófiai állami festőiskolán,, majd Mün- hcenben tanult. 1939-ben a Bolgár Tudományos Akadémia tagjává választották- Művészi pályafutása, hosszú és ered­ményes. Tevékenységét a ké­ső öregkorig, egészen 90. évé­ig folytatta. Neve, munkássá­ga összefonódik a modern bol­gár karikatúraművészet kiala­kulásával. Bosinov rajzaival harcolt már a századfordulón a bü­rokrata korrupció, a rendőri cenzúra, a korlátoltság ellen. Gúnyrajzaival a polgári pár­tok kettősségét leplezte le és a nép érdekelt védte, ugyan­akkor felemelte szavát a há­ború ellen. A művész jelentős hagyaté­ka több mint tízezer rajz. Egyszerű kifejezésmódja, ka­tegorikus és mesteri vonalve­zetése, változatos, találékony kompozíciói és szellemes szö­vegei a ma emberét is lenyű­gözik. Méltán tartják őt kül­földön is jó karikaturistának. Híresek illusztrációi és raj­zai. Humoros versei nagyon népszerűek. Emlékiratai „El­múlt napok” címmel 1958-ban jelentek meg. A miniatűr várudva­ron a korabeli díszes magyar ruhákba öltö­zött apródok mielőtt összecsapnának kard­jukkal, tisztelegnek egymásnak. Rövid tusa után messzire repül Szi- táry Tamás kardja. Ám máris helyébe lép ifjú öccse, Ádám, hogy helyt­álljon. Apafi fejedelem fiával szemben. A ba­rátságos bajvívást, fgy katona megjelenése sza­kítja meg, Pethő Boldi­zsár, a palotaőrség kapi­tánya (Polgár Géza) durván rátámad a Szi- táry fiúkra. — Hogy beszélsz a nagyságos fejedelem apródjaival — vonja kérdőre a fejedelemfi — Azonnal kövesd meg őket! — Többé már nem apródjai a nagyságos fejedelemnek — hang­zik a válasz. — Apátok eltékozolta az ország pénzét, és csúfott űzött a nagyságos fejedelemből. Adjátok ide a kardotokat! A várudvar körül a keren­gőben fáklyák köpködik a tü­zes lángocskákat. Az udavar- ban viszont lámpafények vilá­gítanak (bár fényes nappal van) a színészekre. A stáb, a magasba emelt padlózaton for­gat. Markos Miklós rendező, maga is ott kuporog a fölötte álló operatőrök közelségében- Ismét elkészült egy jelenet Móra Ferenc: A rab ember fiai című tévéfilm-produkció- ból, amelyet kora reggel óta forgatnak, ezúttal a ligeti Vajdahunyad várában. Dél­utánra hajlik az idő. Délelőtt még a trónteremben ' Apafi fejedelem (Szirtes Tamás) és Buzzáth katonauram (Farkas Antal) összecsapását filmez­ték, amikor a fejedelemnek hírül hozzák Kraszna-Övár elestét, miközben ő fia elrab­lása miatt kesereg. Fordulatos jelenetek, izgal­mas helytállások egész sorá­nak lehettünk tanúi ezen a forgatáson már eddig is. If­júsági kalandfilm a javából. Főszereplői: három fiatal fiú, a két Szitáry testvér és az If­jú Apafi Mihály, a fejedelem fia, azaz Radnai György, Szűcs Gábor és Kovács Krisztián általános, illetve középiskolai diákok. Már rutinos filmszíné­szek. Jól ismerjük őket, jó né­hány ifjúsági filmből, a Csu­takból, a Kincskereső kisköd­mönből és másokból. — Miről szól ez a történet — kérdezzük a fiúkat? — Szitáry Kristóftól, apánk­tól elloptak 200 aranyat, ame­lyet a fejdelem küld Kolozs­várról a váradi basának kö­vetelése fejében. A fejedelem apánkat gyanúsítja és elfo­gatja a török pasával, majd a saját dutyijába dugja, — me­séli Radnai György. — Pipitér az öreg szolga se­gít bennünket, hogy kiszaba­díthassuk apánkat, — foly­tatja Szűcs Gábor. — Elra­bolja a fejedelemfit. Mi pedig csellel elfoglalunk egy várat, és megüzenjük a fejedelem­nek, hogy csak akkor kapja vissza a fiát, ha apánkat sza­badon engedi. — Én pedig segítek nekik — toldja meg a történet vé­gét Kovács Krisztián, vagyis a fejedelemfi. — Nogyon szeretjük ezt a filmet, van ebben minden, lo­vaglás, vívás, majom, ló, ost­rom, szökés és veszély! A rendező Markos Miklós, a következőket mondja készülő filmjéről: — A televízió ifjúsági osz­tályának megrendelésére for­gatjuk A rab ember fiait. Az elmúlt években hasonló stílu­sú ifjúsági kalandfilmeket készítettem- A dunai hajóst, és A csillagszeműt. Móra re­gényének megfilmesítése en­nek a sorozatnak szerves foly­tatása. — Mit mondhat az a törté­nelmi korszakba ágyazott ka­landos história a ma ifjúságá­nak? — A történet gyönyörű me­se, amelyet az író történelmi időkbe ágyazott. így Móra Fe­renc szabadon engedhette fan­táziáját, s ezzel közelebb hoz­ta számunkra a XVII. század­béli erdélyi fejedelemséget. A regény kedvenc olvasmánya a fiataloknak és örök emberi té­mákat vet fel. A gyerekek hű­ségének és igazságszeretetének kell győzedelmeskednie, színes kalandok és veszélyek vállalása mellett. A mának is szól! — Mennyire ragaszkodtak az eredeti íráshoz? — Abszolút mértékben ra­gaszkodtunk az eredeti cse­lekményhez, amely jó és moz­galmas história. Csupán annyi eltérést engedtünk meg ma­gunknak, amennyit a filmes ábrázolás megkíván. A gyerekszínészek mellett, nagyszámú, kitűnő színészgár­da is játszik a filmben: Bits­key Tibor, Szirtes Ádám, Medgyessy Mária, Szilágy István, Farkas Anted, Garas Dezső, Dégi István, Gyenge Árpád. Csákányi László, és Bánhidi László. És. ezenkívül, még negyven gyerek. Széni ann Béla ! Őslények falálkozéja Az egyik leggazdagabb igu- án csontvázgyűjteményt a brüsszeli királyi természettu­dományi múzeumban őrzik. A csontvázakat egy belga bá­nyász fedezte fel 1878-ban. Teljesen helyreállítva, ponto­san olyan helyzetben állítot­ták ki őket a múzeumban, ahogy a szénrétegek megőriz­ték ezeket. Az ősgyíkok körül­belül 125 millió évvel ezelőtt pusztultak ki Mai tévéajánlatunk 21.30: EGY NY ARI NAP PER­CEIBŐL. Simándy Józsefnél, a nagy­szerű operaénekesnél vendé­geskedik a televízió. A mű­vész balatongyöröki házában kerül sor arra a beszélgetés­re, amelyben Simándy zené­ről, hivatásról és életmódjá­ról vall. Czigány György kér­déseire válaszolva felvázolódik egy nagyszerű énekesi pálya, de megismerjük a művész küzdelmeit, életútját is. A nyugdíjas operaénekes, aki most is tevékeny, itt a Balaton partján találta meg nyugalmát; a csendet és har­móniát, amely a színpadi fel­lépéshez kell és amely emberi kiegyensúlyozottságát bizto­sítja. 65. Kossuth lókormánybiztosa jön, Buxbinder fölesküszik. De elüzen az uralkodónak, hogy hű előbbi esküiéhez, csak a kényszer hatására cse­lekedett, viszont a lovak ma­radnak. Kossuth katona kutyái jár­janak csak gyalog! Szavát megtartja. Rá éppen egy évre, amikor öt adott szavának megtartásáért a budai várban érdemrenddel cicomázzík föl agyonlövetik a mezöhegyesi papot ugyanott, amiért felol­vasta a szószékről Kossuth valamelyik kiáltványát. Azután a győzelem fület süketítő tizenkét éves csönd­je következik. Lócsapatok ke­letkeznek, vesznek el idegen országok katonái alatt. Vén bolond fejjel még ne­kitérdepeltem Linussal, hogy I hagyományfogó gyermekem legyen. Hatvannégy éves vol­tam. Linus 48. Az elsőnek sem örültem annyira, mint ennek, amit most összete­remtettünk. Delenként beko­cogtam a lakásunkra Linust nézni. Mit érzel? Centiztem úgy hathónapos korától a de­rekát, állítottam a mázsára, hány lat a gyarapodás. Olyan voltam, akár egy bolondos kezdő kamasz, aki most lát először harisnyát, azt is csak úgy, száradásra kivetve. Te­rebélyesedett a Linusom olyan erősen, nyolcadik hó­napjában azt - vélelmeztem, nemcsak, hogy fiúgyerekúnk lesz, de egyenesen csizmástul, lajbistul, ostorostul jelentke­zik, amikor eljön az ideje. No, eljött. Nem kellett vol­na. Linus nyolc napig vajú­dott. A lippai kenőassz.ony- tól a komlósi csudadoktorig mindenkit fölkajtattam, mert a halálos ellenségemnek sem kívánóm én ezt a nyolc na­pot, amit mégértem, meg az utánavalókat. Nagy gyereket révészeitek partra a bábák. Hanem az én Linusom a szemét se tud­ta többet fölnyitni. Rá más­napra elment, ahogy megíró­dott néki az úti levele. Bár én mentem volna. Hát mit kezdek a kiskölökkel nélkü­le? Kaptam a tanácsokat. Szoptassam meg halott any­járól, vele együtt temethetem. Ez a legokosabb! De hát akármilyen okos, tehet ilyet az apa? A kölök meg milyen, kia­bál az életéért. Nem tudja, hogy megölte az anyját. Hát annak, ahogy a világba kilép, követelése van. Adjatok en­ni! De abban a tetű tájék­ban ekkor egy kisgyerekes anya nem akadt. Nagy bajomban odaállít egyik kancacsikós barátom, hogy mai kiscsikós kancája van, nem hagyta szopni még a kicsit, ő idevezeti a kancát. Hát vezesd, persze hogy vezesd. A csikó majd osztozik egy másik lóanya te­jén, aztán meglesznek baj nélkül, ménesben úgyis meg­esik az, hogy elszomszédolnak a falánkabb kicsik a másik anyához. Jön aztán a segítség egy szelíd, elsőhasi kanca képében, nekimosdatjuk a tőgyét, ahogy emberhez illik, aztán oda a tejért, életért visítozó gye­reket. Nézi a lóanya, nagy gyűrűs szemei jóságosán ta­pintják, mi is történik vele. Milyen okos a ló. Csikót, a sajátját talpon állva szop­tatja mindig. Hanem a sárga most lefeküdt, még a lábát is fölemelte, hogy jobban oda­férjen a kölök. Ö, áldott ló­anya, búzavirágból való ko­szorút fonok a nyakadra, ha ez a kölök megmarad! ESZES BÉLA, APÁM. Ötvenéves vagyok, amikor írom. Azon kívül, hogy ilyen bá­natot és gyászt szakajtoítam szegény apámra, velem elő­deimhez képest alig történt valami. Hogy megmaradtam, lóanya tején neveled ve egy­éves koromig, hát íme, ez a firka a bizonyosság, meg hat szép gyerekem. Húsz évvel idősebb lány­testvérem fogott a hóna alá, s mint árva, kései gyereket engem olyan kényeztetés alá fogtak, hogy unokatestvére­im négyen se kanalaztak ösz- sze saját szülői házuknál any- nyi szeretetet, mint én. Kis- huszár lettem. Apám kemény szavakkal hagyatta meg. Magam csak halványan em­lékszem létére, alakjára, mi­voltára. Négyéves koromban ő is pusztát váltott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom