Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
Napjaink Icináia A háttéripar Jobb kifejezés híján a háttéripar megjelölést alkalmazzák a szakemberek mindazokra cégekre, tevékenységekre, melyek elengedhetetlenül kapcsolódnak a végtermék-kibocsátók munkájához, alkatrészeket, részegységeket állítván elő. Közreműködők, bedolgozók kiterjedt hálózata ez, ha — a nemzetközi tapasztalatokat összegezzük. Hazai viszonyaink között egyre inkább érezzük ennek a hálóz itnak — hiányát. Friss és nagy súlyú dokumentumot idézve: az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — azt olvashatjuk, hogy ,A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható előgyártmányok, alkatrészek, részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelésé, s ennek révén mindinkább a »-gépépí- tés« megvalósítása”. Ami a gépiparban kulcskérdés, az a többi területen sem szorul a hátsó sorokba. Laikusként, pusztán a józan észre hagyatkozva is könnyen beláthatjuk, sokkal célszerűbb — a legegyszerűbb esetet választva — ott csavarokat készíteni, ahol ehhez automata gyártósorok, kellő tapasztalatú dolgozók, megfelelő anyagok, szerszámok, műveleti utasítások állnak rendelkezésre, mint ott, ahol mindezek a feltételek hiányoznak. Mégis gyárak, vállalatok sora kényszerül arra, hogy a termékeihez nélkülözhetetlen csavarokat —, azaz, hogy hivatalosak legyünk: kötőelemeket — készítsen, mert ebben az esetben a háttéripar a szükségleteknek mindössze 43—46 százalékát képes fedezni. Nemcsak a csavarokkal állunk így, hanem a szerszámokkal úgyszintén. A fejlett ipari országokban a szerszámkészítés nagy üzlet. Erre szakosodott, azaz munkaerővel, technikával, technológiával erre specializálódott cégek fényesen megélnek belőle. Itthon viszont még ott tartunk, hogy a megbízhatatlan szállítások, a minőséget érő kifogások, s nem utolsósorban az el nem fogadott megrendelések miatt vállalatok serege szervezi meg, tartja fenn a maga külön bejáratú szerszámüzemét, ahol — számítások szerint — kétszer-há- romszor akkora ráfordításokkal állítják elő a termelőmunka e nélkülözhetetlen eszközeit, mint az átlagosan dolgozó, ;de kizárólag ezzel foglalkozó szerszámgyárakban. Ez a viszonyítás már kifejez valamit abból, miért érdeke a társadalomnak a háttéripar megteremtése, fejlesztése. Messzire nyúló, történelmi okai vannak annak, hogy az ipar a végtermékre koncentrál, hogy az árutermelésben igazi értéke a gépnek, komplett berendezésnek van, s 'az alkatrész, a részegység előállítása a szervizeléshez, a javításhoz szinte teher. Emiatt azután a drága technikai javak szorulnak kényszerpihenőre, s az sem ritka eset, hogy egy szétszedett gép alkatrészeivel javítják meg a hasonló másik kettőt. Alig különb akkor a helyzet, amikor magához az új áruhoz kell az alkatrész, a részegység. A partnerek ódzkodnak, mert több a hasznuk, ha maguk is készterméket állítanak elő, mintha alkatrészeket készítenének, s a húzódozás láttán a megrendelő végül is másfelé kutatja a megoldást: kooperáció helyett, — pénzt, fáradságot nem kímélve — kénytelen maga berendezkedni a gyártásra. A miért van ígyre kétféle irányban kereshetjük a magyarázatot. A2 egyik irány: az ipar szervezeti fölépítése sokkal inkább tükre a hagyományoknak, mint a mai szükségleteknek. Kevés a kis- és közepes vállalat ahol gyorsan, rugalmasan képesek kielégíteni a változó igényeket, s e szerény tábor is apad, mert a divat a beolvasztás, a nagyobb céghez történő odacsa- tolás. A másik irány: a szakosodást, a specializálódást, az ösztönzési, hitelezési szabályok nem értékelik (nem bátorítják) kellő módon. Az a néhány tucat vállalat, szövetkezet, mely a szocialista ipar több mint ezernégyszáz egységéből ilyen tevékenységet folytat örökös fejlesztési s forgóalaphiánnyal küzd; kiforratlan a folyamatos ellátáshoz nélkülözhetetlen készletezés anyagi terheinek észszerű viselése is. Ezért megtörténik, hogy az fizet rá az üzletre aki tényleges népgazdasági érdekeket szolgál. Változtatni a helyzeten nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlenül szükséges, ám mint a vázoltak mutatják, a teendők bonyolultak. Ezért hiba lenne itt is arra várni — mint sok minden másban —, hogy először „fent”, illetve „lent” lépjenek. A fenti és lenti lépések nem azonosak, nem cserélhetők fel, egyik a másikat nem helyettesíti! Éppen ezért az ösztönzési rendszer finomítása éppúgy része a mai állapotok kedvező irányú változtatásának, mint a vállalatok közötti kapcsolatok áttekinhetőbbé tétele, s új cégek — kizárólag ilyen feladatokra szakosodott termelő- egységek — alapítása. Mészáros Ottó Lengyel építők a szocialista országokban ’ A lengyel „BUDIMEX” külkereskedelmi vállalatot a világpiacon és a nagy külföldi építkezéseken szolid és megbízható partnerként ismerik. A vállalat exporttevékenységének területei az ipari és lakásépítés, valamint a speciális mélyépítés és a vízügyi létesítmények. A „BUDIMEX” több mint tíz éve létesült. Működésének első éveiben mindenekelőtt Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban épített, 1974 óta pedig Magyarországon is. Az általa nyújtott építőipari szolgáltatások a közelmúltban a műemlékek restaurálásával is bővültek. A lengyel kivitelezők eddigi legjelentősebb munkái: Csehszlovákiában két cukorgyár, egy-egy lenszövő, petrolkémiai üzem és egy erőmű; az NDK-ban egy porcelángyár, két villanyerő-, mű különböző részlegei és 1 számos lipcsei kiállítási csarnok. Jelenleg lengyel vállala-' tok Csehszlovákiában duzzasztógátakat, hidakat, zsilipeket, vízkivételi műveket, folyami kikötői rakpartokat építenek és részt vesznek az Elba szabályozási munkálataiban. Emellett szerződést írtak alá egy újabb nagy villanyerőmű építéséről. Az NDK-ba irányuló exportban az ipari létesítmények állnak az élen, de ugyancsak növekvő tendenciát mutat az energetikai létesítmények építésében való részvétel is. Magyarországon a kábái cukorgyár építéséről szóló szerződés nyitotta meg azoknak a szerződéseknek a sorát, amelyeknek értelmében 12 különféle létesítmény épül Veszprémben. A lengyel és a magyar építőipari tárcák között az elmúlt évben aláírt megállapodás rögzítette az elkövetkező — 1980-on túlig terjedő — időszak beruházási feladatait. A megállapodás értelmében 1978. és 1985. között a lengyel fél tíz nagy létesítményt épít Magyarországon. A „BUDIMEX” a szocialista országokban a nyugateurópai cégekkel társulva alvállalkozóként is részt vesz az azok által vállalt létesítmények építésében. így például Csehszlovákiában az olasz Feal céggel, az NDK- ban pedig az NSZK-beli Peiniger céggel közösen. Latolgatják azt a lehetőséget is, hogy a „BUDIMEX” más szocialista országokbeli cégekkel társulva, vagy azokkal konzorciumban részt venne komplett létesítmények építésében a harmadik világ országaiban. Ebben nagy építőipari exportszolgáltatási lehetőségek rejlenek valameny- nyi partner számára. A szocialista országokban folyó lengyel építőipari tevékenység zavarmentes. A „BUDIMEX” fejlesztési terveiben élenjáró helyet foglal el a KGST-országokkal folytatott együttműködés a sokoldalú és kölcsönös előnyök elve alapján. > , l j. s új gépet Murár József harmadvezető vájár biztos kézzel irányítja a brit rakodógépet. (kén- V „Itt van a szép masina!” — mutatott a vájár az akkor épp tizedik napja használatba vett EIMCO-rakodóra. Az új gép — apró lánctalpaival, fényes hidraulikáival — azt a hatást keltette: valami holdbéli jármű áll a sötét vágatban. Három ilyen angol rakodót szereztek be a kányásiak. A gépeknek az a különlegességük, hogy sújtólégveszélyes bányákban is alkalmazhatóak- úgy építtettek, hogy ne „köpdössenek” szikrákat. A három közül eddig egyet „fogtak igába”. Meddővágatban haladnak vele, jókora ri- olitdarabokat emel föl, s szór a kaparószalagra. — Ezelőtt csillékbe lapátoltuk az anyagot — mondta Ujj András vájár, aki huszonhatodik éve dolgozik Ká- nyáson. — Most kaparószalagra szórjuk a géppel... Mint megtudtuk, igen nagy terhet vett le a vállukról a brit masina. A lapátot ugyanis — rajta a súlyos anyaggal — a csille magasságáig kellett emelgetniük naponta ki tudja hányszor. Érthető, hogy lassan haladtak, naponta átlagban másfél métert hosszabbodott a vágat. Akkor a három műszakban összesen kilencen dolgoztak, most tizenketten. A gépnek és a létszámgyarapodásnak köszönhetően most már naponta 2—3 métert haladnak. Tóth József főmérnök szerint a napi háromméteres teljesítményt kell elérni, s meg is lesz az, ha a kellő gyakorlatot megszerzik a bányászok. Gyors számítást is végzett, s kimutatta, hogy a nagyobb ütemű előrehaladásban mennyi a gép, s mennyi a szakonkénti plusz egy fő szerepe. A régi módszerrel egy bányászra 17 centiméternyi vágathossz jutott, s ha elérik a tervezett ütemet, akkor 25 centiméter. A különbözet — azaz 8 centi — a gép javára írandó. Minden azonban koránt sincs még a lehető leginkább megkönnyítve. Nagy terhet ró a bányászokra a fúrás. A homlokba huszonöt lyukat fúrnak egyszeri robbantáshoz, s már egy lyuk teljes mélységű kifúrása is alaposan megizzaszt Két bányászt. Mint értesültünk, korábban csak egy fúróval dolgoztak ebben a vágatban. Most kettőt kaptak, hogy ezáltal is gyorsabban haladhassanak. — Vannak ugyan állvá(kép: Krekács) nyos, nagy teljesítményű fúrógépek — mondta Tóth József —, de ilyet Kányás a közeljövőben nemigen kap... Hozzátette azonban, hogy a következő föladat ennek a nehéz és időigényes műveletnek a megkönnyítése lesz. Fárasztó munka még a nagy darabokban levált riolit összezúzása is. Erre azért van szükség, hogy a kaparószalag szállítani bírja a jö- vesztett anyagot. A módszer ókori. Csákánnyal és bunkóval törik össze a hatalmas szürke tömböket a bányászok. Mivel a sűrített levegő bevetésére nincsen mód, villamos fejtőkalapács — azaz akkurátusán: . ütve-forgatva működő, villamos meghajtású fejtőkalapács — kellene Kányásra. Ilyet azonban — ahogy megtudtuk — Magyar- országon nem is gyártanak. A helyzet ellenben ebből a szempontból is javulni fog. A készülő meddővágat előbb- utóbb áthatol a mostani nehéz riolitos rétegen, s köny- nyebbé válik az előrehaladás. A szén például — mikért Ujj András mondta —, kisebb darabokban válik le, könnyebben rakodhatja az EIMCO. — molnár — Fogat kímélő cukor Svájci kutatók új „cukrot” állítottak elő, amelyet a fogszuvasodásban szerepet játszó baktériumok nem fogyasztanak. E cukorpótló kereskedelmi neve xilit; kémiai összetétele hasonló a xilóz nevű egyszerű cukoréhoz, amelyeket jelenleg nyírfából nyernek. A xilóz kis mennyiségben számos gyümölcsben, így a málnában és a szamócában is előfordul. A xilit előnye az is, hogy a szervezetben inzulin nélkül bontódik le, — tehát cukorbetegek is fogyaszthatják. — Fogyasztókúrára azonban nem alkalmas, mert körülbelül ugyanannyi kalóriát tartalmaz, mint a közönséges cukor. H a megvan minden reális alap, akkor jogos, hogy a mérce meghatározásánál önmagunkból induljunk ki. Egyébként a gazdálkodás minden szintjén és területén akkor járunk el helyesen —, de ez a ma követelménye is —, ha nemzetközi mércével mérjük önmagunkat. Erre azért van szükség, mert köztudott, hogy hatékonyságban, termelékenységben még a szocialista országok között is hátul vagyunk. De ebbe az irányba szorít bennünket a számunkra kedvezőtlen világpiaci helyzet, amely a vártnál tar- tósabbnak bizonyult, s igen megnehezítette helyzetünket. Jó dolog a nemzetközi mércéhez igazodni, mert ez vezet ki bennünket nehézségeinkből, gondjainkból, teszi lehetővé, hogy a fejlett szocializmus építésének soron levő feladatait a magunk javára jól megoldjuk. De így válik lehetővé, hogy elkerüljük az önelégültség fejlődést visszafogó béklyóit, s rádöbbenjünk arra, hogy a szüntelen megújulás, a folyamatos kezdeményezés, a szellemi értékek összegyűjtése és okos felhasználása révén vagyunk csak képesek lasrunkhoz? megállni helyünket a világ- versenyben. Az olaszoknál már van olyan technikai, technológiai sor, amelynek segítségével egy gáz- vagy villanytűzhely előállítása csak két órát kíván, szemben a ZIM salgótarjáni gyára által képviselt nyolcórás normával. A könnyűiparban van olyan külföldi technológia, aminek eredményeként egy farmer- nadrág 18—20 perc alatt készül el, míg a másik hazai üzemben egy óra kell hozzá. De ne menjünk mindig csak külföldre, mert nálunk is vannak követendő, jó módszerek. A Salgótarjáni Ruhagyárban a három M-es munkamódszer bevezetésének eredményeként egy szoknyát 17—18 perc alatt állítanak elő. Ugyanakkor a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében az első fél évben a többi között sok gondot, néhány technológiai problémát okozott a szovjet exportra készülő szoknyák kifogástalan, normaidőben való előállítása. Az előbbi tapasztalat önként kínálja a megoldást: Nemrég egyik jelentős megyei üzemünk fiatal főmérnöke a következőket mondta: * ' — Csak addig tölthetem be egymás munkájának jobb sítani a hatékonysággal és a jelenlegi beosztásomat, amíg megismerését, a már kipró- termelékenységgel szemben újat tudok adni, amíg kezdebált és jól bevált üzem- és munkaszervezési módszerek átvételét. Mert a többi szoállított követelményeket. ményezek, amíg képes vagyok Az átlagmunkát, a csendes a mindenkori követelmé- víz partot mos vezetési és nyekkel szemben eredményt cialista országban is vannak irányítási felfogást és gya- felmutatni.^ Valószínű ennek jól szervezett üzemek, rak, vállalatok, nem gyakell korlatot sem a külföldi ver- felismerésében ^ közrejátszott senytársak, sem pedig jól fel- 32 a sokirányú, értékes ta- mindig nyugatra szaladni fogott érdekünk, fejlődésünk pasztalat, amelyet üzleti útja egy-egy új, célravezető mód- mai szintje és követelménye s?ran szerzett a szocialista és nem tudja elismerni, elfogad- tokesorszagokban. ni. Akaratlanul is eszembe jutszerért, hanem jobban körül kell nézni az országban, szű- kebb hazánkban, a megyében, talán itt is találunk követés- nak egyik főmérnök -ismére méltó, a gazdaságosságot, rősömnek szavai, aki egy termelékenységet elősegítő német szövetségi köztársaV égül is kihez, mihez mérjük önmagunkat? Mindig a legfejlettebbekhez. E tekintetben módszereket. Egy biztos: ha saságbeli tanulmányút során mindegy, hogy hazánkban tatöbb lenne belőlük, akkor a következőket mondta: — láljuk meg, a szocialista or- jobb lenne, akkor előbbre tar- Az egyik gyárban odajön hoz- szagokban fedezzük fel, vagy zám a termelési főmérnök, s a tokesorszagok kényszerítik tanánk. A Központi Bizottság ápri lisi határozata, az országgyű- ősz hajam van, pedig fiatal azt mondja: látja mennyi rank 32 összehasonlítást. Csakis a versenytársak lés legutóbbi nyári ülésszatudá„. ember vagyok. Mindezt ma- sának, fejlettségének ismekán elhangzott kormányzati gának köszönhetem. A maguk rétében vagyunk képesek beszámolók, állásfoglalások, által gyártott egyik termé- önmagunkat reálisán megitel- megnyilatkozások mindenki kük tíz kilóval könnyebb, ni, a cselekvés irányát, mod- számára világosan megjelöl- mint a miénk. A főnököm azt Jaip> tempóját helyesen ki- ték a jelenlegi követelményt, mondta, ha záros határidőn jelölni, gyengeségünket foko- Vagyis, az eddiginél nagyobb belül nem produkálom azt, za,,_<?san. felszámolni, a legamit maguk, szedhetem a sá- jobbakhoz felzárkózni, torfámat. V. K. találékonysággal, életrevaló sággal, rugalmassággal, új iránti érzékkel, piacérzékenységgel, reális elképzelésekkel tudjuk csak megvalóNÓGRÁD- 1978. július 19., szerda
