Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

Hadüzenet a gice® ellm Díszítőművészeti szakkörvezetők tanfolyama Napjainkban reneszánszát éli a népi hímzés- Az öröm­be jócskán vegyül üröm ist hiszen a népművészetnek ezen a területén történik a legtöbb visszaélés. Mutatós hamisít­ványok tucatja talál vevő­re üzleteinkben. Jó szándékkal, ám kellő ismeret nélkül ki­varrott „népies” hímzések cserélnek gazdát, hogy polcra kerülve egy „jó szemű” vendég ismét lemásolja és némi vál­toztatással maga is elkészítse, elajándékozza őket. Az így terjedő hímzések szemre ta­lán tetszetősebbek, valójában a népi „készlettár’ elszegé­nyedéséhez vezetnek. A ké- zimunkázás a szabad idő hasz­nos eltöltésének tipikusan női módja. Szerte az országban működnek díszítőművészeti szakkörök, ahol az ügyes kezű lányok-asszonyok könnyen el­leshetik egymástól az öltés­technikát, válogathatnak a különféle motívumok kö­zött. Sajnos, a szakköri munka sem mindig garancia arra, hogy tagjai a helyes utat jár­ják. Ennek elsősorban a szak­körvezetők felkészületlensé­ge, a hiányos szakismeret az oka. A népi hímzés hagyomá­nyainak ápolását, az ízléskul­túra fejlesztését kívánta elő­segíteni az a rendelet, amelv a kézimunka-szakkör vezetését vizsgához kötötte. Nógrád megyében a József Attila megyei Művelődési Köz­pont és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ 1976-ban szervezte meg a díszítőművészeti szak­körvezetők hároméves tanfo­lyamát. Tagjai havonta talál­koznak a balassagyarmati in­tézményben, negyedévenként pedig konzultáción vesznek részt. Az éves munkát egy hét bentlakásos tábor egészí­ti ki. A két év alatt sokan lemorzsolódtak, de a 10—15 fős „törzsgárda” lankadatlan lelkesedéssel készül a vizsgá­ra. Közülük többen már ren­delkeznek ideiglenes szakkör­vezetői engedéllyel. Velük — az idei bentlakásos tanfo­lyam színhelyén — a romanti­kus fekvésű bánki Tó Motel halijában találkoztunk. A szapora öltések nyomán szebbnél-szebb minták buk­kantak elő, a sióagárdi népvi­selet motívumai. A tanfolyam vezetője — Fejér Mária, nyu­galmazott főiskolai tanárnő — azonban nem elégedett. — Az iparban hiányoznak a megfelelő fonalak- A színe miatt kénytelenek vagyunk sötétzöld stoppolópamutot hasz­nálni. Pedig a legszebb hím­zés is giccses lesz, ha melí- rozott, vagy más „idegen” fo­nalból, eltérő színnel varijuk. — A közhasznú tanfolyam célja; a „C” kategóriájú szak­körvezetői képesítés meg­szerzése. Mi mindent kell eh­hez megtanulni? — A három év alatt a tör­téneti Magyarország 21 táj­egységének motívumaival ismerkedünk meg. Nemcsak az öltéstechnika és az elmélet elsajátítására törekszünk, ha­nem gyűjtést is végzünk. A régi szakkörvezetők közül sokan a palóc hagyományok között éltek. Megérezték, hogy a palócok „elpolgáriasodása” kihat a népművészetre is. Igyekszünk felkutatni az ere­deti hímzésmintákat. Ez ma már nem könnyű feladat, mert a tájegységek motívumai az idők folvamán keveredtek egymással. Különösen a kalo­csai jelent nagy veszélyt. Har­sogó színei miatt ez a legked­veltebb, és persze ezen esik a legtöbb csorba. Pethőné Szabó Piroska Nem­űben lakik, a rokonság köré­ben fellelhető hímzésmintákat gyűjtötte össze, másolta le. Mindszenthy Lászlóné, a tan­folyam helyettes vezetője Ipolyvecén végzett gyűjtést. Különösen az aprólékos mun­kát igénylő régi fehér hím­zést kedveli. Fiikor Vilmosné Szécsény- ben és a Nógrádmegyeri Vas­tömegcikk Szövetkezetben ve­zet szakkört. Tapasztalatai szerint a nógrádmegyeri ci­gányasszonyok kitűnő érzék­kel sajátítják el az öltéstech­nikát, különböztetik meg az eredeti hímzést a hamisítvány­tól. Az anyaggyűjtés, másolás, rajzolás, hímzés mellett a tanfolyam résztvevői rend­szeres elméleti oktatást is kap­nak. Az idei tematikát la­pozgatva olyan címekre buk­kantunk, mint „A magyar szőtteskultúra fejlődése és gyakorlata”, „A modern la­káskultúra és a népművészet” de as tanulás kiterjed a gö­rög-római építészet, szob­rászat és festészet ismérvei! e is. Nem véletlenül, hiszen a vizsgatárgyak között képző- és iparművészet-, néprajz, szakkörvezetési gyakorlat és közművelődés is szerepel- Mindez biztosíték arra, hogy a tanfolyam végeztével sokol­dalúan képzett, gyakorlott ve­zetők kerülnek a szakkörök élére. » — pintér — Mai tévcaj árt tatunk Az érdeklődők ezrei tekintették meg már eddig is id. Szabó István Kossuth-díjas érdemes művész szobrait Budapesten, a budai palotában levő Jiemzeti Múzeumban. A benczúr- falvi szobrászművész alkotásaiból rendezett rangos kiállítás Nógrád megye művészetet szerető és értő közönségének továbbra is becses programot kínál. Képünkön: a tárlat egy része látható. — kulcsár-fotó — Nemzetiségi napok, lélidöken SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK 17.35-kor Volt egyszer egy műsor címmel riportfilmet láthatnak, amelyben az 1977- es Ki mit tud? néhány emlé­kezetes produkcióját elevení­tik fel. A műsorban talál­kozhatunk az azóta népszerű­vé vált Vujicsics együttessel, a Color és a Kisrákfogó együt­tessel, Kovács Györgyi, Dezső Mariann, Hemmert László és Tfith Béla: L E GIE N D A A LÓRÓL 62. — Mit jelent a franciáknál ez a fajta udvariasság? — Hogy a te szavaiddal éljek, megszokták őket, ahogy a ló a lovat. Azt jelenti. Hat ezek otthon voltak Napóleon fényes grófi, bárói tisztjei kö­zött, ahogy a lovak otthon vannak a lovak között­Napóleon után nagy ínségek következtek élelemben, iga­vonóban, pénzben. Még ne­künk, gatyában járó csiz­másoknak is levettek a bé­réből. A 18 krajcár, bizony, 12-re zsugorodott. Rámtették a hadisarcot. Legényeim he­lyett, akik elhányódtak a győri csata révén, nem vettek másokat. A lószám leapadt tízre: Magam étettem, csu­takoltam hármat. Maradt két legényem, vált­va takarmányoztak, vakartak. Hanem ott volt segítségül Li­nus. Senderedett, bimbóso- dott. Kinőtte a régi huszárgú­nyát. Szeretett. Sokáig nem tudtam, a lovakat-e jobban, vagy engem. De nékem nem volt sürgős. Szó se pottyant közöttünk. Csak az öreg Zám- bó tett aggodalmas megjegy­zéseket olyankor, ha együtt szálltunk nyeregbe, hogy vi­gyázzak, le ne essen a lány. Hát hogyne vigyáznék, ami­kor mióta csak vagyok, vigyá­zok rá. Hát a magamét csak nem ejtem le talán! De hát ezt ilyen nyíltan nem lehetett az öreg Zámbóhoz vágni, mert, ha akarta, tudhatta ő is, hánya­dán állunk. Meg tudhatta minden idősebb lánya, akik pártában élték továbbra is szép, tiszta életüket. Csak az volt a baj, hogy a legidősebb, a Sári nevezetű —, mikor Fe­renc újra beleerősödött a tró­nusába, s kiterjesztette iskolá­zási lehetőségeit a magyar lányságra is —, bevonult Bécsbe, valamilyen kirurgusi palotába, ahonnét évről évre szakemberesedve jött haza. Első nyáron, ha megfordul­tam nagy ritkán náluk, fer­dén nézdegélt rám, nem szólt hozzám egy szót sem. Míg az­előtt, Lina kicsi korában be­szélhettünk egymással akár órákon át. No, gondoltam, így van ez, nemhiába mondják, Bécs nem ád, vesz el az ész­ből, meg mindenből. Minél in­kább felfuvalkodik valaki, an­nál kisebb hely marad benne a szívnek meg az észnek. No, második nyáron, hogy hazaszáll Sári a nagy nyári vakációban, megyek hozzájuk, rámreccsent, hogy mit járká­lok én hozzájuk. Nem készül­tem a váratlan kérdésre, de visszaadtam a tromfot. — Tudtommal nem tehoz- zád járok! No, több se kellett. Azután a köszönésem is csak foghegy­ről fogadta. Gondoltam, tőlem pajtás ellehetsz ítéletnapig is, ha Linus nem változtatja meg 4 NÓGRÁD — 1978. július 19., szerda a többiek bizonyára most is kellemes szórakozást nyújta­nak. .. A tv-híradó után 19.25-kor Moszkva jelentkezik a képer­nyőn, ahonnan zenés, szóra­koztató műsort közvetítenek az olimpiai sportlottó sorso­lása alkalmából. A sorsolás izgalmas pillanatai között az olimpiára készülő Moszkva új létesítményei is feltűnnek a képernyőn. lovakkal kezdődött vonzalma­it. Nékem akkor az öszvér is ember. így, lovak, gondok meg urak szolgálatában ütötte el éle­tünk órája az 1815-öt. Napó­leont lecsapták a császárság­ból. Bulanzsé Péter a man­zárdszobában nem hujánga- tott, hogy ugye megmondtam, ugye én előre megmondtam, mi lesz a vége! Engem az egészből az izga­tott, hogy most mi lesz azzal a rengeteg, mesterré kite­nyésztett lóval? Hát az pré­dára megy. Elkótyavetyélik, az írmagja meg nem marad! Mi­csoda kiváló lótulajdonságok pusztulnak el, ha egy Napó­leon napja leáldozik. — Törvényszerű, törvény- szerű — mondta Bulanzsé. — Amikor rendszer változik, pusztul az érték. Képtárak, műkincsek, magánbirtokok, fejek hullanak szét. — De olyan lovakat nem lenne szabad . . . Apámtól háromszor is kap­tam egymás után levelet, amikben magukról alig ír va­lamit, hanem a napóleoni lo­vakról. Fiam, manapság annyi rossz lóért bűnbe esnek az embe­rek, hát egy-két jó francia lo­vat, ott is vagytok a tövén, szerezzetek! Tegyetek vala­mit! Raboljatok, ha pénzetek nincs. Naponta árverezik a zsákmányolt katonaméneseket Bécsújhelyen. Mint valami velőig való vészkiáltás, úgy vágott csontjainkba apám ri- mánkodó szava: akár lopva is! Lopva!' Mondom Zámbónak, olyan hitványak a gebéink, hogy ezek utódait úgy kell majd kötéllel emelgetni, nehogy ló­vá tudnának emberedni. Hát valahogy szerét ejthetnénk néhány darabnak. No, számolt Zámbó, számítgatott. Beszélt ispánnal, kurátorral. Nemso­kára egy hajnalon megindu­lunk a hadilovak árverésére. Lina nem jöhet. Megmondta Sári, hogy az ilyen lovazási A XII. Nógrád megyei nem­zetiségi napok rendezvényso­rozatának eseményeire ezek­ben a hórapokban kerül sor. Az időpont ugyan nemcsak egy nap rendezvényéhez kap­csolódik szorosan, mert a megye huszonkét nemzetiségi településén mindenütt szer­veznek valamilyen találkozót, baráti beszélgetést, filmanké- tot. A rétsági járás 25 községe közül 12-ben élnek nemzeti­ségiek. Tíz településen szlo­vák és két községben német ajkúak és ezeken a helyeken már május közepétől, egé­szen augusztus első hetéig majdnem mindennapra ke­rül egy-egy rendezvény. A szervezés és az előkészítés ezért nagy és összehangolt munkát adott a szervezők­nek. Az eddig lezajlott ese­ményekről máris elmondha­tó, hogy nagyszámú közön­séget mozgatott meg és min­denütt az érdeklődés közép­pontjába került A rendezvé­nyek megyei, számszerinti többsége a rétsági járásban eltévelyedéseiről térüljön vtsz- sza a tiszta és illő lányi fog­lalatosságok útjaira, s jobb lenne, ha ő is valami felcseri iskola után gondolkozna, nem a parasztlovasok ideáinak vi­lágában bolyongana. Hogy is képzeli el a jövőjét! Felnőtt lánykoráig nem lát messzibb a lovak faránál! Mit tanulhat tőlünk, ganéjos térdű parasz­toktól. Tizenhat éves. Okos lányt nem téveszthet meg a cifra csikósmáskara. Ki van alatta? Faragatlan paraszt. Mielőbb elszakadni az emlé­kétől is. A jövőjére gondol­jon. Addig lovazik, míg egy neki illő, jobb parti majd elő­életére tekintettel, nem veheti feleségül. Szomorú voltam. Né, mire szépen megérne hosszú szol­gálatom egyetlen értelme, ei- irigyli tőlem a nagyravágyó sógorasszonynak-való. Men­tünk Zámbóval, nem panasz­kodtam neki. Pedig égette a nyelvemet a bajom. Mégis­csak az apja, hát mondana valamit. Én olyan összeillőnek tartom magam Linával, hogy apámat, anyámat nem jobban. Zámbó kevés szavú. Nem gőgös, de most, hogy Sári va­laki lesz, kicsit fönnebb eme- linti az orrát. Beérünk a vá­sártérre, ember ember hátán. S lovak ezrével. Vége a hábo­rúnak, a királyok paroláznak egymással, pénzzé tesznek mindent, ami mozdítható. A csapattestek a megszállásuk alá esett értékeket ütik dob­ra, fele-fele arányban. Látó­fákra mászhatunk néhány ga­rasért, hogy belássuk az óriá­si teret. Bazári tarkaságok között vásári kikiáltók, dobverések, kürtök hívják össze az érdek­lődők csapatait. Vannak itt fehérek, feketék, és kékek. Al­másderesek, meggypirosak, fakósárgák, pettyezett vassziir- kék. Zámbó lovas katona volt. de inkább csak ülte a cocót, nagy huzalmat biztosan nem érzett hozzájuk soha. Neki az egyik ló olyan, mint a másik. zajlik. így az itt tevékenyke­dő pórt- és állami szervekre hárul a szervezés, a mozgó­sítás és a rendezéssel kapcso­latos minden munka. Mezőfi János, a rétsági já­rási hivatal elnökhelyettese, aki egyben a Nógrád megyei nemzetiségi napokat szervező operatív bizottság elnöke is, elmondta, hogy ezeket a ké­ső tavaszi és kora nyári programokat a nemzetiségi községek lakói már várják, készülnek rá. — A rendezvények széles' körű találkozókra adnak le­hetőséget. A kultúrműsorok a szórakozáson túl alkalmat nyújtanak a nemzetiségi ha­gyományok ápolására. A ven- dégegvüttesek, akik Cseh­szlovákiából — a Ziar nad Hronom-i járásból — ide lá­togatnak, elősegítik a helyi művészeti csoportok tovább­képzését is. Most körülbelül a rendezvények közepe táján tartunk. Nagyon sikeres volt a július első vasárnapján Né- zsán megtartott művelődési nap. Ezt egy kicsit főpróbá­ZSSSSSSSSSsVSSSSJCfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS****-, Gondolom, rám bizza a vá­lasztást, nem is unszol, hogy melyik legyen a sok jó kö­zül. Megbámul néhányat a kikiáltók által agyondícsértek közül. — Massena tábornok lova, 300 arany rénus forintokért! Ez a ló többször látta Napó­leont mint a felesége, 300 fo­rint először, másodszor, senki többet harmadszor! — Larrey bárónak, Napóle­on orvosának lova, 350 rénus forintokért, először, másod­szor és harmadszor! Zámbó unhatja ezt a csetlő, botló, fárasztó csámborgást. Éhes is, szomjas is. Vennénk meg ezeknek a híres embe­rektől használt lovaknak bár­melyikét, aztán gyerünk. Ló, ló. Francia mesterlovak. Én úgy vagyok vele, éle­temben először nézhetem szakmám szerint a portéká­kat, hová siessek? Rossz ló van otthon is. Csöndesebb katonakupecek rekesztékéhez érünk. Zámbó ruházatukról ismeri őket. Burkus katonák, vagyis poro­szok, akik a rossieri ménes­ből zsákmányolt gyönyörű lo­vakat kínálgatják. De nem kiabálnak, nem csapnak nagy hűhót portékájukhoz. Igaz, jó­szágaik vannak, s a csöndöskék pulykatojás-pöttyözéssel díszí­tett pofájú, nagy csontú poro­szok komoly embereknek mu­tatkoznak. A ménes matrikulá- ja is náluk. Aki kíváncsi, bele­nézhet a lovak írott történeté­be. Nem könyvből tanultam lovat megismerni. Szemre csá­pászom a burkusok zsákmá­nyolta lóságot. Egy beszéde­sebb porosz, pipával az agya­rán, sorolja a lovak históriá­ját. Ezek a kancák és mének Napóleont a borogyinói vere­ség után, csikorgó orosz télben tizenkét nap alatt Párizsba röpítették. Egy karistolás, egy ínrándulás nem látszik raj­tuk. Nem karácsonyi játéksze­rek, ezek lovak! _ (Folytatjuk) nak is szántuk az augusztus 6-án Bánkon megrendezésre kerülő nemzetiségi találkozó­nak. Már befejeződött a Bán­kon szervezett megyei ama­tőr képzőművészek alkotó­tábora. Az ottani alkotások­ból kiállítás is nyílt Rétságon az Asztalos János Művelődési Központ kiállítótermében. Ez a kiállítás augusztus első he­tében zár, tehát addig várja látogatóit. Nagyon gazdag programmal végződött Ba­lassagyarmaton a megyei út­törő-olvasótábor, ahol szlo­vák nyelvű csoport is műkö­dött. Aztán szó esett arról, hogy a nemzetiségi napok záró­eseményére Bánkon kerül sor. Erre minden nemzetiségi községben készülnek és igen nagyszámú érdeklődő ven­dég látogatására számítanak. A felkészülés már ennek je­gyében zajlik. Rendezik Bán­kon a tó környékét, festik és írják a vendégeket üdvözlő feliratokat. Különautóbu- szok hozzák a falvak lakóit, de a szállításban segítenek az ipari üzemek és a termelő- szövetkezetek járművei is. Ezen a napon Bánkon lesz a járás apraja-nagyja, hi­szen kíváncsiak a délelőtti felvonulásra, a nemzetiségi nagygyűlésre. A művészeti csoportok víziszínpadi bemu­tatója külön eseményszám­ba megy. Érdekes, látványos szórakozást nyújt majd az MHSZ vízibemutatója a ta­von. Délután vidám, zenés műsor szórakoztatja a talál­kozó résztvevőit. — A Rétsági nagyközségi Tanács intézkedési tervet dol­gozott ki a nemzetiségi talál­kozóra — mondta Rompos Dezső tanácselnök. — Min­dennek zavartalanul kell le- zajlaria. Elő kell készíteni a színpadot, gondoskodni arról, hogy legyen hangosítóberen- dezés, ülőhely, világítás, or­vosi ügyelet, rendezőgárda, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Valóban így van, s még legalább húsz olyan felada­tot elsorolt, amely közül egy­nek az elmaradása is veszé­lyeztetné a nap sikerét. Et­től ugyan nem kell félni, mert a nemzetiségi találkozók szervezésében gyakorlatot szereztek és a rendezők is izgalommal várják a napot. Augusztus 6-ig még van három hét a felkészülésre és más rendezvényekre. Rétsá­gon a nagyközségi-járási könyvtárban augusztus első hetében szlovák és~ német nyelvű könyv- és hanglemez­kiállítás nyílik. Bánkon a nemzetiségi tájházban már­is megtekinthető az egykori szlovák parasztház gazdag néprajzi gyűjteménye. Augusztus 1-től 10-ig Rét­ságon a kollégiumban honis­mereti tábor nyílik. A részt­vevők egyik érdekes prog­ramja lesz a nemzetiségi köz­ségekben tárgyi anyagok gyűjtése és azok feldolgozása. Kő-Szabó Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom