Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

A hazaiak ll-ese döntött Leninváros—Nagybátony! Bányász 2—1 (1—0) leninváros, 700 néző, v.: Kuti. Leninváros: Dohány — Vanczó, Topercer, Orosz L., Kovács II., Győri (Bodolai I.) Kiss J., Farkas, Sztankó, Pal­kó vies, Répási (Kapus). Meg­bízott edző: Fazekas Miklós. Nagybátony: Palhuber — Miklós, Csikós, Nagykiske, Horváth F., Bordás, Kurnász, Bocsi, Orosz I., Kiss Gy., Dóra, Pozsár. Edző: Laczkó Sándor. A hazaiak szombat délu­tán az első percekben ferge­teges támadásokat indítottak. Az 5. percben Répási hatal­mas lövése csúszott el a bal kapufa mellett. A 6. percben Vanczó elfutott a jobb olda­lon, beívelt középre, de Far­kas biztos helyzetben hibá­zott. A 7. percben egy hazai roham beszorította a bányász­fiúkat, a 16-oson belüli tu­multusból Kiss József a jobb felső sarokba vágta a labdát. Óriási védelmi hiba, 1—0. Az elkövetkező tíz percben me­zőnyjáték után Sztankó, Győ­ri és Farkas vezetett látvá­nyos támadást, Palhuber men­tett. A 20. percben Miklós kivágta a jobb szélre Dórának a lövést, Dohány bravúrral védte. Az első félidő további 20—25 percében a vendégek kerültek fölénybe, de hely­zeteiket nem tudták értékesí­teni. Szünet után a 47. percben a vendég védők szabályta­lankodtak a 16-oson belül. 11-es! Kiss J. biztosan érté­kesítette, 2—0. A 49. percben Horváth, Kiss Gy. majd Po­zsár volt a labda útja. Pozsár óriási lövése a léc fölött csú­szott el. Miklós az 58. percben szabadrúgást továbbított Kumásznak, aki kicselezte a hazai védőket és biztosan vágta a labdát a hálóba, 2—1. A következő 15—20 percben kiegyensúlyozott me­zőnyjáték volt. Mindkét csa­pat több lehetőséget szalasz­tott el. A hazaiak rohama után a 78. percben Orosz I. tiszta helyzetben hibázott. A nagybátonyiak a helyze­teiket nem tudták kihasznál­ni. A színvonalasabb játék sokszor elsikkadt, a sok sza­bálytalanság közepette. A szerencsétlen 11-es után a ha­zai fiúk lendületesebben tá­madtak, de a nagybátonyi vé­delem és Palhuber kapus többször bravúrral mentett. A játék alapján a döntetlen igazságosabb lett volna. Jó: Vanczó, Kiss Z., Répási, ill.: Palhuber, Nagykiske, Horváth, Kurnász. (gyenes) Vaslaps az öregfiúknak! STC—AC Milan 3—1 (2—1) Salgótarján, 3000 néző. Ve­zette: Sütő. STC: Horváth — Gecse, Kmetty, Oláh, Vertig, Toldi, Kökény, Szalai, Szoj- ka, Taliga, Jeck. Csere: Veres, Szűcs, Mester, Magyar, Far­kas. Baranyai, Kakuk. AC Milan: Sattalo — David, Ra- dice, Ferre II., Magni, Puia, Donova, Szőke, Maco, Corso, Barrison. Csere: Carmassi, Fontana, Pussini, Sclausero, Cazzanisa, Cancian, Garezzo, Laroaso. Vastaps köszöntötte szom­bat délután a pályára lépő csapatokat és a vendégek kö­zött Hidegkúti Nándort. Már a 4. percben megszerezte a vezetést a hazai együttes. A jobb oldalon Szojka mesteri pörgetéssel indította Szálait, aki elfutott a szélen, beadása üresen találta Jecket, aki még igazított is a labdán, mielőtt közvetlen közelről az üres kapuba bombázott. 1—0. Az olaszok támadásai sor­ra lesen akadtak el. A 14. percben ajándéklabdát kapott Taliga a Milan 16-osánál és ki is használta az adódó lehe­tőséget. Védhetetlen gólt lőtt. 2—0. Egy perccel később min­taszerű akcióból szépítettek a vendégek: egy jobb oldalról érkező beadás átszállt Hor­váth fölött, s a pontosan ér­kező Barrison felugorva, fej­jel az ellenkező sarokba ível­te a labdát. 2—1. Jeck, majd Baranyai veszélyeztette az ellenfél kapuját, a másik ol­dalon Barrison, Corso és Macov kísérletezett sikerte­lenül. A második félidőben szó­hoz jutottak a cserejátékosok is. Szűcs, majd Kakuk hibá­zott jó helyzetben. Az 54. percben Jeck ment el a bal oldalon, a kifutó kapus rosz- szul találta el a labdát, az visszapattant Jeckhez, aki­nek beadását Szalui nehéz szögből „pofozta” az üres ka­puba. 3—1. Később ismét Szalai, Jeck, azután Szűcs két alkalommal is jó helyzetben hibázott. Horváthnak is volt egy látványos védése. Sport­szerű találkozón megérdemel­ten nyert az STC. — várkonyi — Tartalékosok | Mészöly Kálmán honTédelmi versenye Egerben f Á tartalékosok honvédelmi versenyét az idén is nagy ér­deklődés kíséri. Az MHSZ vá­rosi és járási vezetősége a megyeszékhelyen a SÜMSE- sporttelepén és környékén rendezte meg a városi-járási döntőt. A 3—3 fős csapatok két korcsoportban — 35 éves korig és 35 éves kortól — mérték össze tudásukat, hogy eldöntsék, melyik csapat sze­repelhet a megyei döntőm A résztvevő együttesek szer­teágazó feladatokat oldottak meg. Menetvonalvázlatot készítettek, pisztoly- és puska­lövészetben szerepeltek, kézi­gránátot dobtak távolságra és lőrésbe, később álláspontot határoztak meg. A több kilo­méteres járőrözés során egyezményes jeleket, jelkul­csokat, is meg kellett oldani­uk, sót bizonyíthatták felké­szültségüket a térkép helyes használatából is- Az összesí­tett feladatokat végül értékel­te a zsűri. Figyelembe vették, hogy a megadott szintidőket sikerült-e tartaniuk a jár­őröknek. Ezután került sor az eredményhirdetésre. Salgótarján város és a já­rás klubjaiból 16 együttes sze­repelt. Salgótarján város I. korcsoport: 1- Vizslás, 2. St. Síküveggyár, 3. St. Öblösüveg­gyár. II. korcsoport: 1. St- Öblösüveggyár, 2. SKÜ, 3. St Síküveggyár­Salgótarjáni járás. I. kor­csoport: 1. Karancskeszi, 2. Nagybátony, 3. Kazár- II. kor­csoport: 1. Mátranovák, 2. Ka­zár. A Nógrád megyei MHSZ- vezetőség az elmúlt években a Heves megyeiekkel közö­sen rendezte meg a tartalékos honvédelmi versenyeket. Szombaton és ma Egerben bo­nyolítják le a küzdelmeket, mivel az elmúlt évben Sal­gótarján volt a színhelye a sokoldalúságot kívánó ver­senynek. Azzal, hogy a két megye MHSZ vezetősége kö­zösen rendezi meg a THV- erőpróbákat, egyben jó ala­pot nyújtanak az országos bajnokságra való alapos fel­készüléshez. _ ___________ m egvált a Békéscsabától A Békéscsabai Előre Spar- — Elnökségünk helyt adott tacus Sport Club elnökségé- a Vasas kérelmének, hozzá- nek legutóbbi üléséről dr. járult Mészöly Kálmán' ve- Turák Vince, a labdarúgó- zető edző jövő év nyaráig szakosztály elnöke a követ- szóló szerződésének felbontá- kezőket mondotta: _ sához. . .__ M érleg a megyei labdarúgó-bajnokságról (7.) 13. Barna A Somoskőújfalu és a Sal­gótarjáni Volán gyengébb szereplésének köszönhetik, hogy az első osztályban ma­radtak. Jelentősebb sikereik közé tartozik, hogy Pásztói, Egyházasgergét és az St. yo- lánt legyőzték az utolsó há­rom fordulóban. Ezek a győ­zelmek mentették meg a csa­patot attól, hogy kiessen az első osztályból. De a máso­dik, harmadik és a negyedik forduló győzelmei is — Palo­tás, Somoskőújfalu és a Bgy. Volán ellen — sokat segítet­tek a csapaton. Répás Z., Oravecz I., Tóth K. minden mérkőzésen, Bohács 15, Bozó 14. Somoskőújfalu Kellemetlen búcsút vett az első osztálytól a csapat. Az erősítés nem sikerült. Inkább rossz hatással volt a koráb­bi években jobb teljesítményt nyújtó játékosokra. A község labdarúgást kedvelő szurko­lói tehát a remények helyett- csalódtak. Korábban kevesebb játékos szerepeltetésével jó­val többre volt képes a csa­pat. Huszonnégyen sem tudták a jobb napokat megért csa­patot, a megyei első osztály­ban tartani. A két győzelem — 2—1 az St. Volán és 1—0 a Mátranovák ellen — na­gyon sovány vigasz. Hornyák 14, Józsa, Zsidai és Sinkovics 13—13, Kovács L., Bostai 12 —12, Bede, Mag, Nagy L. 11—11, Czikora T., Kese P. 10—10, Kese R. 9, Bodor, Fo­dor 7—7, Verbovszki 6, Ba­logh M. 3, további hét játé­kos egy-két alkalommal ju­tott szóhoz. A házi góllövőlis­ta: Kovács L. 8, Balogh M., Zsidai 7, Nagy, L. 4. és ti­28 9 6 13 35—52 22 J., Farkas, Oravecz G. 14—14, Tóth L. 11, Molnár I. 9, Ra­dies, Tóth 8—8, Páldi, Pusuma, Szabó A. 5—5, Rosta 4, és további nyolc játékos egy­két alkalommal jutott szó­hoz. A házi góllövőlista: Ora­vecz I. 12, Oravecz G. 5, Fa­zekas, Páldi 3—3, Farkas, Bo­hács, Molnár B., Répás 2—2. Három játékos egy-egy gólt lőtt. A csapat legjobbjának tíz jó játékkal Tóth K. bizo­nyult. Öt követi Répás Z., és Bozó J. 6, Tóth L. 5, Oravecz G. 4 jó játékkal. A hazai mérkőzések nézőszáma 3000. A csapattól két büntetőpontot levontak. 28 6 9 13 37—61 21 zenkét játékos egy-két gólt lőtt. A csapat legjobbjai: Czi­kora T., Kovács L., Józsa és Bostai voltak. A hazai mér­kőzéseket 2600 néző látta. Toriczky László Több órás csendes eső után jól előkészített pályán rendez­ték meg a IV. terület (Pest, Heves, Nógrád) egyéni atléti­kai bajnokságát Salgótar­jánban, a legjobb serdülő „B” korcsoport atlétái részvételé­vel. A nógrádi versenyzők ál­talában jól helytálltak. Kie­melkedett Kuris Judit (Bgy. SE), Szabó Mónika és Blasko Erzsébet (STC), Baár Gábor, Hives Attila (STC) eredménye. A nógrádi versenyzők jobb eredményei: Leány 1965 évf. 100 m: 1. Szabó Mónika (STC) 14,0. 300 m: ... 2. Balsko Erzsébet (STC) 45,7, 3. Zsélyi Marianna yőzní köll! — mondta 1952- augusztusában ellentmondást nem tűrő han­gon Balogh szomszéd, akit mi gyerekek csupán egyetlen tulajdonságáért csodáltunk: még a hátát is sűrű, fekete szőr borította. Mindennap beállított hozzánk atlétatri­kóban és klottgatyában, elter­peszkedett a legöblösebb ka­rosszékben és hallgatta ron­da, de megbízható néprádión­kat, amely a helsinki olim­pia idején a család legbecse­sebb vagyontárgyává lépett elő. Amire a kategorikus „győz­ni köll!” vonatkozott, nem ki­sebb esemény volt, mint a Magyarország—Jugoszlávia labdarúgódöntő- És a tét: az olimpiai bajnoki cím, vagy a nemzet végromlása. Ezen a napon durva hibát követtem el. Amikor a szpíker azt a több millió magyar szí­vét görcsbe rándító hírt ri­kácsolta a mikrofonba eszelős fejhangján, hogy Beara kivéd­te Puskás tizenegyesét, én váratlanul tapsolni kezdtem­Balogh szomszéd előbb vér- tolulásos arccal rámmeredt, aztán „agyonütlek, te szaros jugoszláv bérenc!’” kiáltás­sal fölugrott, hogy rámrohan­jon. Szerencsére az utolsó pilla­natban a józan esze kerekedett felül — talán azért, mert lát­ta apám reflexszerű mozdula­tát, s arra következtetett, hogy becsúszó szerelésre ké­szül; vagy azért, mert eszébe jutott, hogy neki éppen rossz a rádiója, és ha visszaél a vendégjoggal, akkor a továb­biakban mehet olimpiát hall­gatni a nővéréhez Patvarcra — így hát nem ütött agyon, hanem visszaült a karosszék­be és csak arról dörmögött valamit, bogy a hazaárulást nem lehet elég korán elkez­deni. Nem egészen értettem a dolgot. Ami a labdarúgást il­leti, én akkor már a felnőttek — többek között éppen Ba­logh szomszéd — jóvoltából, tisztában voltam két alap­igazsággal: 1. Tizenegyest csak rosszul lehet rúgni, ki­védeni nem. 2- Puskás öcsi a világ legnagyobb futballis­tája, aki semmit sem csinál­hat rosszul a pályán. No- mármost én ebből a két pre­misszából aíra a zárótételre következtettem, hogy a ju­goszláv Beara, aki kiütötte Puskás bombáját, páratlan kapusteljesítményt produkált. Ezért aztán önkéntelenül tapsra ütöttem össze kezecs­kéimet. Ebben már volt némi gyakorlatom; akik erre vol­tak hivatottak, minden isko­lai ünnepség előtt áldozatké­szen fejlesztették tapsolási technikámat. Balogh szomszéd pofonra lendülő, szőrös mancsa azon­ban megsejtetett valamit ab­ból, ami csak később tudato­sodott bennem: a sport sok­kal bonyolultabb, összetettebb valami annál, hogy csak úgy hebehurgya módon tapsikol­junk holmi parádés védés ürügyén.' Gyermekien naiv voltam te­át, félrelépésemet legfeljebb z mentheti, hogy gyermeki- in naiv álmokat szövögetett gykoron a boldog emlékeze- ű Coubertin báró is, aki 892-ben nagy lendülettel ne- ülátott, hogy felújítsa a po- itikai és gazdasági érdekek­ői független, tiszta olimpiai átékokat. Törekvései meg- ehetősen csekély eredmény- lyel jártak, már 1912-ben Stockholmban az úgyneve- .ett utolsó „békeolimpián” liszkvalifikálták az amerikai Orew-t. mert a bőre fekete mit. Még nála is rosszabbul árt az öt- és tízpróba baj­ioka, az indián Jim Thorpe, akit égy évvel később" fosz­tottak meg érmeitől nevetsé­ges ürügyekkel. A játékok tisztasága illúziónak bizo­nyult. Az 1936-os berlini olim­piát a náci propagandagépe­zet már szemérmetlen nyílt­sággal használta fel saját cél­jaira, a versenyek a nemze­ti szocializmus melletti és a nem árja sportolók elleni nyílt tüntetéssé fajultak. Hit­ler nem volt hajlandó kezet • fogni a négy aranyérmes né­ger Jesse Owenssel, minden német győzelem a harmadik birodalom mennybemenete­lét jelentette. S a világ ese­ményei a háború utáni olim­piákra is rányomták bélye­güket. Akkorra a labdarúgás már különleges egyedülálló ran­got vívott ki magának a sportágak között; ha egy-egy válogatott eredményesen sze­repelt, az nemcsak sportpoliti­kai, ideológiai fegyerténynek is számított; a győzelem a társadalmi rendszer maga­sabb rendűségét demonstrál­ta. Az évszázad mérkőzése a mindent feledtető és megszé­pítő londoni 6—3, amelyre az ország apraja-nagyja soha nem látott össznépi eufóriával reagált, ma már megmoso­lyogni való (ha ugyan nem ijesztő) indulatokat szabadí­tott el. tt ohasem felejtem el azt az ünnepélyes komoly­ságot, szinte templomi áhíta­tot Karcsi bácsi, a pedellus arcán, amellyel osztályunkba belépve hozta a hírt: az igaz­gató elvtárs úgy rendelkezett, hogy félbeszakad a tanítás és mindenki kivonul a folyosóra meccset hallgatni. Szelíd, halk szavú tanítónőnk azon­nal félbehagyta a gumipity­pangról tartott magvas elő­tízsét növeli, Hogy egy gól­királyi cím nagyobb hírnevet jelent, mint egy fizikai No- bel-díj... Ezért a szakvezetők igyekeztek játékosaik tuda­tába beletáplálni, hogy ők egy-egy ilyen alkalommal az ország követei, akiket a világ — különösen a televízió térhó­dítása óta — hazájukkal azono­sít- Ez néha sikerült, néha nem. Ezen a világbajnokságon a peruiaknak például sikerült. Bizonyára nemcsak jóma­gam, sok százezer magyar és több millió külföldi kedvelte meg az esélytelennek kikiál­tott perui együttest, élén a kapussal, Quirogával. Ez a csapat szinte napok alatt sze­rettette meg magát, s nem csak azért, mert jól rúgta a labdát, lelkesen, Sportszerűen játszott. Ennél töbkre volt ké­pes. •. Be kell vallonom: ha ez­után Peruról hallok, vagy ol­vasok, jó ideig eszembe fog jutni Quiroga, akiről koráb­ban semmit sem tudtam. Pedig még ma is keveset tudok róla. Lehetséges, hogy ez a kapus hazájában egy érdemtelenül agyondédelgetett sztárallű­rökkel pózoló, pökhendi alak — de ez nem az én ügyem. Én csak annyit láttam, hogy amikor bravúrosan hárította a skót csatár 11-esét és társai rárohantak, hogy a sztárnak kijáró csókdosással és ölelge- téssel ünnepeljék, egy hig­gadt, elhárító kézmozdulat­tal fékezte meg a többieket, mintha csak azt mondaná: Majd a végén gyerekek, nem hempergünk egymás hegyén- hátán, egyelőre futballozni kell. Nem tudom, milyen ember Qniroga, a diplomata adását, és hirtelen ádázzá vált, tőle merőben szokatlan arcki­fejezéssel arról intézett hoz­zánk rövid szózatot, • hogy az elkövetkező kilencven perc­ben az imperializmus végső bukásának történelmi pilla­nata következik el­Padtársammal, a vörös Ko­váccsal minden további nél­kül elhittük ezt a bejelentést, mert akkor már túl voltunk azon az időn, amikor az em­ber még idegeneket is meg­tapsol. Emlékezetes gomb- focimérkőzéseinken sem tűrtük meg az ellenségeket; s így furcsa helyzet állt elő: mintha megannyi skizofrén szaladgált volna a diófa ebéd­lőasztalon. Kovács kapuját, akárcsak az enyémet, egy jól megtermett műanyag Gro- sics védte; volt Puskásunk, Kocsisunk, Cziborunk; a vi­lágért sem kereszteltük vol­na valamelyik játékosunkat, Merricknek, vagy Matthews- nek... Rekedtre üvöltöttük ma­gunkat ezen a napon; örö­münket még az sem ronthat­ta el, hogy a nagy esemény­ről másnap fogalmazást kel­lett írni „Ez történt London­ban” címmel­Egy évvel később pedig az apokalapszis szele legyintett meg minket, a világbajnoki döntőn elszenvedett vereség miatt — az ország lakossága legszívesebben lámpavasra húzta volna egykori kedven­ceit. Később aztán finomodtak az eszközök: a futballháborút fölváltotta a futballdiplomá- cia. A sportvezetők szép las­san megtanulták, hogy a lab­darúgás nem csupán sport; a tizenhatos döntőbe jutni kül­politikai siker, hogy a rokon­szenves játék az ország presz­a magánéletében, de ez sem tartozik rám. Lehet, hogy ha — mondjuk — a felesége lop­va félre lép, ősi ösztönök sza­badulnak el benne, féktelen brutalitással véresre veri az asszonyt és a szóban forgó urat, ahelyett, hogy józanul megbeszélné a dolgot és com- me il faut elválna. Ám, ez is mellékes. Mert én csak azt láttam, hogy elsőként siet oda az ellenfél sérült játékosához, majd ölben viszi le a pályá­ról. Elképzelhető, hogy életében egyetlen könyvet sem olva­sott és köp egy hegyeset az irodalomra- Ejnye-bejnye, ez nagyon helytelen, mondanám, ha biztosan tudnám; de így csak azt mormogom magam­ban, hogy bravó; ez a fickó képes mérkőzésről -mérkőzés­re a kultúrember benyomását kelteni. Megteszi a magáét — nemcsak mint kapus, hanem mint sportdiplomata is... Amíg ezen morfondírozok,' újra eszembe jut Balogh szomszéd, aki azt mondta, hogy „győzni köll!” éseszem- be jut a jó Coubertin báró sokat idézett mondása: nem a győzelem — a részvétel a fontos. Pfcf intha ez a megállapítás) amelyet rekord haj há- szó korunkban már megcáfol­ni látszott az idő, mégiscsak1 érvényes volna. Ugyanis, ha egy-egy csapat vereséget szen­ved a jobbtól — különösen, ha „szépen”, mert úgy is le­het —, azt hamar elfelejti a világ. De arra, hogyan vesz részt egy VB-n, sokáig emlék­szik. Talán mégis a részvétel a fontosabb. Gyömöry Albert 1 Serdülők területi egyéni bajnoksága (Nb. SC) 45,9. 80 m gát. .- 2. Szabó Mónika (STC) 14,4. Magas: •.. 2. Blaskó Erzsébet (STC) 150. Távol: 1. Szabó Mónika (STC) 473. Súly: 1. Hugyecz Ibolya (Bgy. SE) 8,56. 1964 évf. 100 m: 1. Kuris Judit (Bgy. SE) 13,0. 300 m. 1. Kuris Judit (Bgy. SE) 42,8. 80 m gát: 1. Batovszki Kata (STC) 13,8. Magas: 1. Szabó Bernadett (STC) 150. Távol 1. Kuris Judit (Bgy. SE) 503. Súly: ... 3. Zándoki Bea (Bgy. SE) 10,10. Fiú. 1965 évf. 100 m: 1. Tóth Péter (Szécsény) 12,9. 300 m: ... 2. Baár Gábor (STC) 44,2. 1000 m: .... 2. Vass József (STC) 3:07,8. 80 m gát: 1. Baár Gábor (STC) 12,8. Magas:, 1. Krájer Csa­ba (STC) 145. Távol: .-. 2. Baár Gábor (STC) 517. 1964 évf. 300 m: 2.’ Híves Attila (STC) 39,9. 1000 m: ... 2. Bartus Zoltán (STC) 3:02,1. 100 m gát: 1. Hives Attila (STC) 14,4. 5. km gya­loglás: ...2. Papp Árpád (Pa­lotás) 29:34,2. Csapat: 1. Pa­lotás (Papp, Kiss, Varga) 1:32:07,6. Magas: 1. Hives At­tila (STC) 173. Súly: ... 3. Hives Attila (STC) 11,41. Tá­vol : ... 3. Kovács Gábor (Bgy. SE) 515. Az 1—3. helyezett verseny­zők jogosultak résztvenni az országos bajnokságon, melye* szeptember 23—24-én render nek meg Budapesten.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom