Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

Vasárnapi jegyzet Madarak Rájárhat a rúd a szegény cinkékre. Ettől aztán toporzékol e szomszéd, főképp azért, mert az egyik ártatlan madárka fé­szekrakásra a konyha oldalfalából kikandikáló szűk gázkonvek­toreleme! szemelte ki. Annak rendje-módja szerint pompás ott­hont alapított, csacsogó csemetéi pitymallatkor már felverik a ház csendjét. Ugyan mi késztethette cinegééket, hogy a harminc méterre zöld tüdővel lélegző erdő helyett a rideg fémet válasz­szák? Bizonyára kiszorultak meghitt kuckójukból, hiszen ilyenkor érkeznek a külföldi rokonok hazai nyaralóira. Cinegéék nem verték fogukhoz a garast, Így nem jutott még utószezoni IBUSZ- útra sem, legfeljebb a hétközi élelembeszerző kiruccanások él­ményeit csivitelhetik. Nem úgy, mint a világjáró fecskék, gólyák. Az utóbbiakat különösen óvjuk, pedig a fáma szerint nem ke­mény nyugati valutát hoznak féléves külföldi turnéjukról. (Az is igaz: vinni sem visznek.) Itthon költenek, magyar földön, elég gondot okozva a kereskedelemnek, főként a bébidolgokat illető­en. Nagy a valószínűsége, hogy a cinkecsalád — cinkeapuka nyugdíjasnak látszik — félkomfortos fészkét a fizetővendég-szolgá­lat rendelkezésére bocsátotta merő gazdasági megfontolásból, jó előre gondolva a téli, hidegebb napokra is. Ez az élelmes­ség ritka az állatok különc világában, pedig néhány fészek ki­adása enyhíthetné a megye szállodáinak zsúfoltságát a nagy repülések, vándorlások befejezéséig. Cínkéék nem fizethetnek rá a boltra, hiszen finomabbnál- finomabb falatokat majszolnak, az ötlettelen verébék nyála csak csorog, palaszürke, egyenruhájuk sárgul az irigységtől a lakomák hírét hallva. Idegesen prézsmitálnak az énekesmadarak szerencséje fölött, akik egyébként fütyülnek rájuk, jó dolgukban még a gólyával sem cserélnének, pedig az messziről érkezett, ál­landóan frakkban tollászkodik, s szünet nélkül kelepeli: micsoda gyönyörűségekben volt része a tengeren tálon késő ősztől kora tavaszig. Cinegééknél tegnap történhetett valami. Az öregek le-fel repkedtek, mint legyek a méz körül, a fiókák patvarkodtak, már azt hihettem, a szomszéd fűtött be nekik, de ahogy a hangfoszlányokbói kiderült: a madárszakszervezet volt a ludas. Egy főidénybe szóló beutalót ajánlott fel a több- gyermekes madárcsaládnak, amelyet a hetyke kőszáli sas mon­dott vissza egy nemzetközi vadgalamb-szeminárium miatt, némi hacacáré reményében. Meleg víz mellé szólt a jegy, de cinkéék- nek ettől lett melegük. Életükben először érte őket a szerencse o madáretető feltalálása óta. A boldogságtól beleszédültek a gondolatba, nogy a július végét együtt tölthetik: madarat lehe­tett volna fogatni velük örömükben. A jókedv akkor párolgott el, amikor cinegeanyuka a fészek szélére telepedve elkezdett sápítozni, hogy mi minden kellene. Az utazás még nem okozott különösebb nehézséget, de a családi költségvetést az egyéb előrelátható kiadások teljesen felborították. A fészeképítésre ráment minden megtakarított pénzük, még OTP-adósságba is keveredtek, mert amit télen ku­porgottak, gyűjtögettek, gyorsan felélték. A családfő is számol­gatott: ruhák a süvölvényeknek, az asszonynak valami fé­nyes alkalmi, mert azt híresztelik a planétahúzó papagájok, a divatot diktáló kolibrik is pihennek arrafelé. A kvártély ugyan kedvezményes, de ennyi szájnak —, ahogy mesélték kacsáék — kell még egy kis hazai is, hogy fel ne kopjon a csőrük. A tételeket összeadva cinegéné korholva nézett férjére, mintha azt csipegte volna tépelődve: miért nem vagy tollasabb? Bezzeg a gólyáék, az idén sem okoz gondot nekik, hogy a ten­geren túlra repüljenek pereputtyostól. Az agg cinkét mintha kicserélték volna, akár a Karancs-vizes üveg címkéjét, megelé­gelte a szédítő keringést, landolt a fészek peremén, fejét a szár­nyai alá dugta, úgy rendezte kósza gondolatait.’,.Gyerünk ta­nácsért a bölcs bagolyhoz!” — pattant fel, mint akit bolha csípett. A bagoly kedvesen fogadta őket vadonatúj, kétszintes odújában. Mostanság a madárvilágban leginkább gazdasági szakértőként vették igénybe, így hát gyorsan kész volt a válasszal: „Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb!” — huhogta rettenetes élet- tapasztalattal, részletesen kifejtve, hogy ha cinkéék lemondanak ci beutalóról, nincs az a dörzsölt róka, amely kikunyerálhatna egy másikat jövőre. (gy hát a két énekesmadár belenyugodott sorsába, mellőz­ve a matematikát, elrepült a takarékpénztárba s rövid lejáratú személyi kölcsönt vett fel. A hét közepén utaznak. Este arról diskuráltak: üdvös lenne kiadni addig a konvektornyílást is, leg­alább albérletbe. Böngészték a lakásra várók névjegyzékét, de komolyan érdeklődőként csak a szarka és a kakukk jöhetett számításba, mire a családfő lakónikus tömörséggel jegyezte meg: „Akkor inkább a macska..." így üres lesz majd a fészek. A szomszéd is megnyugodhat. El­végre, ha ő nem is, lakója a cinke szakszervezeti beutalóhoz jutott. Szabó Gyula Szamovárritkaságok Jmmár negyven éve gyűjt orosz régiségeket I• Kutuzov, a Novgorod közelében talál­ható Borovicsiban. A rendkí­vüli gyűjtemény mintegy öt­száz régisége között különle­ges helyet foglalnak el a sza­movárok. Méretük a legkülön­bözőbb — egyikben akár egy vödör, a másikban viszont mindössze három csészére va­ló tea készíthető —, de nem ke. vésbé érdekes a szamovárok díszítése és formája sem. A kollekció e darabjait Tula, Jaroszláv, Pszkov és Szmo- lenszk mesterei készítették. Az egyik szamovár réz, ólom és cink ötvözetéből készült, egy Novgorod környéki faluban akadtak rá, 200 éves munka­Tanccsopori Nógrádmegyerben A Nógrádmegyeri Vastö- megcikkipari Szövetkezet dolgozóiból alakult a Románo cigánytáncegyüttes, mely számára a megyei tanács az elmúlt évben 50 ezer forintot juttatott táncruhákra és -kel­lékekre. A tánccsoport tag­jainak életkora 18 és 30 év között van, de célul tűzték a fiatalítást. Legutóbb Nyíregyházán szereztek — 25 résztvevőből másodmagukkal — ezüst fo­kozatú minősítést. Jártak Hódmezővásárhelyen is, ahol szintén nagy sikerrel léptek fel. Az idén több hazai ren­dezvény mellett szeretnének a Balatonhoz látogatni és Csehszlovákiában fellépni. A lelkes csoportot a megyei tanácson kívül a helyi párt­ós gazdasági szervek, vala­mint az OKISZ is támogatja. Segíteni a monkásönludat erősödését Beszélgetés Tóth Józsefnével, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának titkárával Felnőttek a gyermekekért A salgótarjáni Madzsar Jó­zsef megyei kórház-rendelőin­tézet gyerekosztályára ke­rült apróságok nevelését, szórakozását és gyógyítását se­gíti elő a helyi közművelő­dési bizottság néhány új kez­deményezése. A gyerekosztály 350, a gyereksebészet 150 kö­tet, gyermek- és ifjúsági könyvekből álló „becsület­könyvtárat” kapott, részben ajándékként a városi gyer­mekkönyvtártól. A kórház­ban minden hónapban egy­szer mesefilm-mozielőadásra kerül sor, s rendszeressé váltak a salgótarjáni óvodai KISZ-szervezet tagjainak me­se- és bábjátékdélutánjai. A napokban készülnek el az el­ső dalos-mesés-verses magne­tofonszalagok, és a gyerekek kedvük szerint meg is rajzol- hatják-festhetik a látottakat, hallottakat. Szeptembertől a gyermekkönyvtár változatos, színes programmal csatlako­zik e kezdeményezéshez. A szakorvosok véleménye sze­rint ezek a programok lekö­tik a beteg gyerekek figyel­mét, nevelik és szórakoztat­ják őket, s egyúttal a gyó­gyulásukat is elősegítik. • • Ügyeletes pisztrángok A kaaplai körzetben levő észt mezőgazdasági gépipari vállalat új víztisztító beren­dezésének munkáját a rózsa­színű pisztrángok ellenőrzik. Az elvezető csatornákba eresztett pisztrángok pilla­natok alatt reagálnak a leg­kisebb környezetváltozásra is: ha például néhány csepp ben­zin, vagy olaj kerül a vízbe, a pisztrángok viselkedése ezt azonnal elárulja. A berendezés végén már tiszta átlátszó víz folyik, s j a- „pisztrángelienőrök” re- ! mekül érzik magukat, súlyuk 1 pedig rohamos ütemben gya- I rapodik. A Szakszervezetek Nógrád megyei Taná­csának elnöksége a közelmúltban értékelte azt a munkát, amelyet a megye szakszer­vezetei, tisztségviselői végeztek a XXIII. kongresszus, a megyei küldöttértekezlet ha­tározatainak végrehajtásáért. Az elmúlt évek­ben a szakszervezetek tevékenységében je­lentős helyet kapott a kulturális nevelő mun­ka. Az eddigi tapasztalatokról, a további tennivalókról beszélgettünk Tóth Józsefnével, az SZMT titkárával. — A szakszervezetek kul­turális nevelő munkája ed­dig is a munkásművelődést segítette, s így lesz a követ­kező években is. Arra töre­kedtünk, hogy testületeink, a szakszervezeti tisztségviselők ne mellékes feladatként szá­moljanak a munkások nevelé­sével, művelődésével. Cé­lunk mindig is az volt, hogy a kulturális nevelő munka, a mozgalmi munka részeként tervszerűbben és természete­sen hatékonyabban segítse a munkássá válás folyamatát, a munkásöntudat erősödését, a szocialista életmód térhódítá­sát — kezdte a beszélgetést az SZMT titkára. Úgy látjuk, hogy a szakszer­vezetekben folyó nevelő munka eddigi sikereiben, de e tevékenység továbbfejlesz­tésében is nagy szerepük van a tisztségviselőknek. Ezért fo­lyamatos képzésükre, tovább­képzésükre, az utánpótlás ne­velésére különösen nagy gondot fordítunk. Az alapszer­vezeti tisztségviselők szer­vezett képzése az elmúlt év­ben indult. Az SZMT salgó­tarjáni oktatási központjában pedig több mint négyszázan tanultak olyanok, akik a ve­zetés utánpótlását adják a szakszervezeti mozgalomban. Az első tapasztalatok bizo­nyítják, hogy tömegpropagan­da tanfolyamaink, az utánpót­lás képzése, nevelése be­váltják a hozzájuk fűzött re­ményeket. Az elnökségi ülé­seinket megelőzően, értékel­ték munkájukat a szakszer­vezetek is. Gondos, felelős­ségteljes, igényes munkát vé­geztek szinte mindenütt. Több olyan alapszervezet volt, ahol leváltottak tisztségviselőket, mert a szakszervezeti tagság úgy látta, hogy nem ismerik eléggé munkahelyük gond­jait, hiányosan: látják él a dolgozók érdekvédelmét és nem fordítanak elég gondot a szakszervezeti tagok tájé­koztatására, nevelésére. — A munkások nevelésé­nek, művelődésének leg­fontosabb területe tehát a munkahely. A szakszerve­zetek sokat tettek a mun­kahelyi művelődési lehe­tőségek szélesítéséért, e munka tervszerűbb irányí­tásáért, a munkahelyi mű­velődési bizottságok lét­rehozásáért. Hogyan érté­keli a művelődési bizottsá­gok eddigi tevékenységét? Mit tehetnek valójában a munkások műveltségéért? — A közelmúltban meg­vizsgáltuk a vállalati közmű­velődési bizottságok munká­ját, e tevékenység továbbfej­lesztésének lehetőségeit. Sok tapasztalatunk közül az egyik, hogy helytelen nézetek egész sora nehezítette létrejöttüket és zavarja még- ma is mun­kájukat. Az üzemek egy ré­szében a gazdasági vezetők, a szakszervezeti titkárok csak nehezen értették meg e bi­zottságok helyét, szerepét. A gazdasági vezetők, akik ösz- szefogják az üzemen belüli kulturális nevelő munkát, irá­nyítják a művelődési bizott­ságok tevékenységét, sok he­lyen arra hivatkoztak: elég munkát ad számukra a ter­melés, a gazdálkodás. Miért kell még bizottságosdival is terhelni vállaikat? A munka és művelődés szo­ros kapcsolatát, a kapcsolat nagyon is gyakorlati hasznát azért ma már mind többen látják. Igyekeznek összefog­ni az erőket a közös célok érdekében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben pél­dául jól együtt dolgozik a vállalati művelődési bizott­ság és a művelődési központ. Balassagyarmaton a kábel­gyárban pedig függetlenített népművelő segíti a bizottság tevékenységét. Végül is a közművelődési bizottságok a megye vala­mennyi jelentősebb üzemé­ben megalakultak és meg­tervezték munkájukat. A szakszervezetek abban pró­báltak segíteni, hogy a bi­zottságok mindenütt jól értsék: nem merőben új feladatot kell megoldaniok. Akkor dolgoz­nak eredményesen, ha a munkásművelődés legfonto­sabb területeivel, sajátos üzemi feladataival foglalkoz­nak. A nem egészen egyéves munkát, amely a vállalati művelődési bizottságok mö­gött van, meglehetősen ne­héz megítélni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a megle­vő képzési, művelődési lehe­tőségek jobb hasznosítása mellett egész sor figyelemre méltó új ötlettel találkozunk üzemeinkben. Ilyen többek között a munkásdinasztiák ki­alakítása, erősítése. A munká­sok általános, szakmai és po­litikai műveltségének gyara­pítását szinte mindenütt fon­tos és folyamatos feladatnak tekintik. De a felnőttképzés mellett nagyobb gondot for­dítanak a dolgozók gyerme­keinek iskoláztatására, segí­tik pályaválasztásukat. Nagy- bátonyban a harisnyagyárban — de másutt is van erre pél­da — az Egy üzem — egy is­kola mozgalom nyújtotta le­hetőségeket felhasználják ar­ra is, hogy minél több ta­nulóval ismertessék, szeret­tessék meg a gyári munkát. S a fiatal munkásokat ‘segítő, támogató intézkedések mel­lett apró figyelmességek so­rával igyekeznek könnyebbé tenni számukra az első na­pokat, a beilleszkedés nehéz hónapjait. Nem csupán Salgótarján­ra, Nógrád megyére is jel­lemző, hogy , a munkások je­lentős része ingázik a munka­hely és a lakóhely között. Szakmai, politikai műveltsé­gük gyarapodásáért, fokozot­tabb bevonásukért a közélet­be sokat tehetnek a művelő­dési bizottságok. Több üzemben is találkoztunk az­zal a gyakorlattal, hogy a munkahelyi gazdasági és szak­szervezeti vezetők, a lakóhely vezetői, a művelődési ottho­nok irányítói együtt próbálják megoldani az ingázó munká­sok folyamatos tájékoztatását, szervezett szakmai és politikai képzését. Ügy gondolom, hogy a jó módszereket érdemes to­vábbadni, terjeszteni. — A szakmáját jól értő, művelt, a közéletben jár­tas munkások rétegének szélesítéséért eddig is so­kat tettek, s a jövőben még többet tehetnek a szocialista brigádok. A vál­lalások és az értékelés új rendszere hogyan segít eb­ben? — Sok minden, de a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tisz­teletére indított munkaverseny eredményei különösen bizo­nyítják a szocialista brigád­mozgalom erejét, lehetősége­it. A vállalások és az értéke­lés új rendszere véleményem szerint azért hasznosabb a korábbinál, mert a folyamatos művelődésre, az önképzésre ösztönzi a brigádokat, a kö­zösség minden tagját. Igénvt ébreszt és növeszt bennük arra, hogy éljenek a tanulás, a művelődés lehetőségeivel, mert így lesz több az ember, így lesz gazdagabb az egész kollektíva. Az elmúlt évi brigádválla­lások értékelése már az új rendszernek megfelelően tör­tént. Az a tapasztalatunk, hogy a brigádok felelősség­gel, igényesen végezték el saját munkájuk minősítését. Az önértékelés nem jelentett engedményeket, formális mi­nősítéseket. A brigádok több­sége érti, hogy a nagy számok akkor jelentenek valóban eredményt, ha több és tartal­masabb munka van mögöttük. — Az üzemen belüli művelődési lehetőségeket néhány esztendeje jól ki­egészítik a városi, megyei szintű szakmai és kulturá­lis rendezvények, a mun- kásművelődési hetek, Hogyan lehetne mind­ezeket jobban, az üzemen belüli kulturális nevelő munka hasznára fordítani? — A városi, a megyei szintű rendezvények elsődleges cél­ja az, hogy az üzemekben fo­lyó kulturális nevelő munkát segítsék, gazdagítsák tartal­mát és módszereit. Ezért eze­ket a rendezvényeket köze­lebb kell vinnünk az üzemek, hez. A munkásművelődési heteket másodszor rendezzük meg Salgótarjánban. Az ok­tóber-novemberi rendezvé­nyek előkészítésénél ezt a tapasztalatot már figyelembe vettük. A korábbi gyakorlattól el- térően, a központi rendezvé­nyek mellett több üzemi meg­mozdulást szervezünk. Ezeken a rendezvényeken szeretnénk még szélesebb körben ismer­tetni és megértetni a szocia­lista brigádok kulturális / vál­lalásainak új rendszerét. Ugyanakkor igyekszünk le­hetőséget teremteni a bri- Igádoknak ahhoz, hogy válla, lásaikat teljesíthessék. A rendezvények lényegében át­fogják az üzemi művelődés valamennyi jelentős terüle­tét. A programok kialakításá­ban, szervezésében a szakszer­vezetek mellett a vállalati művelődési bizottságoktól, az üzemi értelmiségtől egyaránt segítséget kérünk — fejezte be a beszélgetést Tóth Jó- zsefné. V. G. A KORSZERŰ ÉPÍTŐMŰVÉ- SZETET DICSÉRI SALGÓ­TARJÁN KÖZPONTJA, AZ IMPOZÁNS TANÄCSKÖZ­tarsasag tér, ahol la­kások, MŰVELŐDÉSI IN­TÉZMÉNY, KERESKEDEL­MI LÉTESÍTMÉNYEK SO­RA ÉKESÍTI A VAROST. ~ kulcsár-fotó —; J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom