Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
Kádár János beszéde f (Folytatás a 2. oldalról) tozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —, ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista—leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indit bennünket. Hűek maradunk irány vonalunkhoz Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagjai vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alaoon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar r ^köztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési a harmadik világ országainak is akkor van világos képe rólunk, akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Kapitalista partnereink is ez esetben tudják, mit tartsanak rólunk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki ingadozásoknak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehetjük, hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede irányvonalunkhoz, s tartunk ki a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar- amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy megkötése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „A legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben”. Rámutatott arra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még bojkottál- tak Ker nünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szivesség a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. Persze az emberek találgatnak — nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződéstől? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növekedését várjuk, hisz’ annak aránya ma a magyar külkereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát észszerűen, mindkét félnek előnyösen növelni a jelenlegi csekély forgalmat. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifejtette: Kína belső helyzetét nem ismerjük pontosan,, de elvi álláspontunk szerint bel- ügyeibe nem is kívánunk beavatkozni. — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldogulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmat, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mutatott rá a Központi Bizottság első titkára, hogy úgyszólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembetaláljuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta — megvannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunkból, elvi politikánkból nem engedhetünk. Mert az nemcsak kommunista meggyőződésünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a magyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szovjetellenesség határozza meg. Kuba-ellenes, újabban Vietnam-ellenes. Együttműködést épít ki a NATO-kö- rökkel, a Közös Piac tagállamaival, fenntartja diplomáciai kapcsolatát Pinochettel, a chilei ellenforradalmár katonai rezsimmel, s hasonló politikát folytat a világ más térségeiben is. akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. Nemrég jártak hazánkban mozambiki elvtársaink, akik tíz esztendeig harcoltak a sok száz éves portugál gyarmati iga lerázásáért, s hazafias frontjuk első kongresszusán kimondták: marxista—lenirista párttá alakulnak át és szocializmust akarnak építeni. Gondjaik persze — mint nekünk is — bőven vannak. De bizakodnak, mert az ő meggyőződésük szerint sincs más útja a nép fölemelkedésének a nemzet virágzásának, mint a szocialista társadalmi rendszer. De hallani kellett volna őket, amikor hazánkban szerzett tapasztalataikról beszéltek: hej, ha ők már itt tartanának! Gondoljunk hát elvtársak ezekre a népekre, ha saját gondjaink terhe nyom bennünket. A szocializmus ma már világrendszer, három világrészre terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit, hanem olyan hatalmas tényezővé növekedett, amely- lyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje miatt van reális lehetősége egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve, bizakodva tekinthetünk tehát a jövőbe. De tovább kell dolgoznunk, harcolnunk. Még gyermekkoromban egy öreg, falusi bácsi — egyszer azt mondta: fiam, tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dolgozni kell. így lett ő az én első marxista tanítóm. Régen történt, a társadalmi rendszer azóta megváltozott, s még mindig dolgozunk, s hadd fűzzek ehhez még egy személyes emléket. Amikor megismerkedtem a gyönyörű forradalmi dalunkkal, az In- ternacionáléval, s eljutottam ahhoz a szakaszhoz, hogy „Ez a harc lesz a végső”, azt mondtam magamban, de jó lesz. Ezt azóta már sokszor énekeltem, énekeltük, de úgy tűnik, egynéhány csata még hátravan. De mióta ez a dalfelcsendült, a világ megváltozott, s változik továbbra is úgy, ahogyan az utóbbi hatvan esztendőben, s hogy az emberiségnek nem az öngyilkosság perspektívájával kell szembenéznie, azt ennek a hatvan éve volt októberi forradalomnak, a szocialista világrendszer létének köszönheti. S annak, hogy egyetértésben, összefogva harcolnak a békéért, a szocializmus, a társadalmi haladás erői. A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét illetően a nemzetek élvonalában halad. Külpolitikai törekvéseink is a szocializmus és a béke következetes harcosainak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. így, ezért van súlya tekintélye a magyar külpolitikának. S szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkában elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az becsületesen végezze el munkáját. Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné, annak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményes építése, egész népünk javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és segítséget a nép széles tömegeitől, mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen. így, tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saját magunktól követelünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s, ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményeket fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — kétnapos Hajdú-Bihar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre. (MTI) Hazai és határainkon túli turisták részére készítik a faszén brikettet — egyéb termékeik mellett — az Erdőkémia Vállalat tolmácsi telepén. A szalonnasütéshez, bográcsételek főzéséhez, szabadtűz készítéséhez alkalmas brikettből havonta 60 tonnányi mennyiséget állítanak elő, melynek nagy része konvertibilis valutáért az NSZK-beli, francia, osztrák, svéd piacokra kerül. Képünkön: Féja Józsefné, Garancz Joachinné és Féja Ferencnc tetszetős zacskókba csomagolják az exportárut. — kj— Mibe kerül a vásárcsarnok ? Á salgótarjániak közkedvelt, alig valamivel több mint egyéves piaca, a vásárcsarnok üzemeltetése nem kis összegbe kerül évente. Tavaly a működési bevétel —, amely a helyiségbérleti díjakból, helyhasználati díjakból, helypénzekből és mérlegkölcsönzési díjakból áll — a tervezett 840 ezer forint helyett 954 ezer forint volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy költségvetési támogatásként 783 ezer forintot kapott a vásárcsarnok, működési feltételeinek megteremtésére. A működés teljes költsége ugyanis nem kevesebb, mint 1,7 millió forint volt tavaly. A közmű- és energiaköltségek jelentősen növelik a vásárcsarnok „számláját”, s ennek arányos részét a boltegységek üzemeltetői fizetik. A régi piachoz képest, nőtt az üzemeltetők kiadása. A megyén kívüli szövetkezetek költségeit a szállítás csak tovább növeli, ezért támogatásként helypénzfizetési kedvezményt kaptak, megtartásuk érdekében. A helyzeten tovább javított a nemrégiben elfogadott, a . vásárokról, piacokról szóló tanácsrendelet módosítása. Tovább javulnak a gazdasági mutatók, ha a tervnek megfelelően a nyáron elvégzik a vásárcsarnok fűtésrendszerének forró vízre történő átállítását. Ez ugyanis várhatóan nem csupán a fűtési gondokat oldja meg, hanem a közüzemi költségeket, s így a bolti működési költségeket is csökkenti. Politikánk sarkalatos kérdése a béke Mi, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, Kuba, Vietnam szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De, hogy ez mikor, hogyan következik be, nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai célunk egy új világháború kirobbantásának megakadályozása. A nemzetközi feltételek biztosítása népünk szocialista építőmunkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sarkala* tos kérdése, s természetes, hogy őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jogait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocialista társadalmat épít. Ennek megfelelően dolgozunk az enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás. Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a neutronbomba rendszeresítése ellen, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. A haladás erői gyarapodnak. Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja letéríteni útjukról a szocialista országok népeit. S rém fognak már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak vagyunk harcukkal. És ezek a népek — amikor végre az önrendelkezési jog birtokába jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat A nagybátonyi termelőszövetkezet nem véletlenül viseli a Mátra nevet. Az ország legmagasabb hegységének nyugati lábánál gazdálkodik, állandó küzdelemben a mostoha természti adottságokkal. Többnyire dimbes-dombos a vidék, ami önmagában véve még nem lenne baj, hiszen az állattenyésztés számára kedvező. Csakhogy az elmúlt esztendőkben a nagybátonyiak nemigen gondolhattak a férőhelybővítésre, lévén kevés pénzük, s a vidék rendkívüli alábányászottsága miatt az építési terület kiválasztása is sok időt emésztett fel. — Van takarmányunk bőven, csak a tehén hiányzik — mondta beszámolójában Fazekas Ferenc, a kisterenyei kerület pártalapszervezet-veze- tőségi tagja a közelmúltban megtartott taggyűlésen, ahol mérleget vontak a XI. kongresszus óta végzett munkáról. A nagybátonyiak — bár a nehézségek ismertek előttük, s tetemes energiát köt le az adottságokhoz való igazodás — az elmúlt két évben a termelést lassabb ütemben fokozták, mint az országos, megyei átlag. A taggyűlésen is szóvá tették, hogy ennek részben az az oka, hogy a technológiai fegyelmet nem mindig tartják »szentírásnak’’, Taggyűlés Kisterenyén 99 19 Jól példázza ezt a búza hozamának alakulása. Az egyes táblák között 24 és 41 mázsa között szóródtak az átlagtermések, amire nehéz felhozni. A másik fontos tényező, ami a tanácskozás középpontjában állt: a meglevő erők hatékonyabb mozgósítása a tervek végrehajtására. A pártlémáinkat ilyen magyarázattal... Az alapszervezet tagjai nem rejtették véka alá a vé- indokot leményüket. Elmondták, hogy a hibák nagy részét idejében észreveszik, de a bajok orvoslása vontatottan halad. A taggyűléseken is például, már korábban is jó javaslatok sora hangzott el, de az azóta tör- tagok elsősorban azt nehez- téntekről elmaradt a tájékoz- ményezik, hogy még mindig előfordulnak üresjáratok, sok a kihasználatlan tartalék, főként a munkaidőben. Elsősorban az anyagellátásban kell előbbre lépni — fogalmazta meg az előterjesztés —, hogy a feltételek biztosítva legyenek a zavartalan munkához. — Jobban illik odafigyelni saját dolgainkra. Ügy érzem, még mindig nem gazdaságos a gépek, berendezések kihasználása. Két esztendeje döntöttünk arról, hogy szervezettebben teljesítjük a feladatokat, s gyakori, hogy elfeledjük ennek az intézkedésnek a szellemét — magyarázta Bara- nyi Zoltán, gépcsoportvezető. — Kézenfekvő az időjárásra való hivatkozás, ha el-elmara- dunk, de ne palástoljuk probtatás. Gyakran olyan bosszam tó dolgok fordulnak elő, amit kellő körültekintéssel elkerülhetnének. Fazekas Ferenc említette, hogy az őszi vetésekkel késlekedtek, de nem akadt senki, aki délben az egyik táblában végzett gépet máshová irányította volna. Szóba került a kertészet is. A nagybátonyiak ugyancsak részt vállaltak a lakosság zöldségellátásának javításából, de — mint a vélemények tükrözték — már eleve úgy álltak hozzá: a kertészet csakis veszteséges lehet! E szemlélet megváltozását sürgették a kommunisták, hangsúlyozva, hogy a gazdaság valamennyi területén a párttagoknak kell jó példával elöl járni. — Jobban odafigyelhetnénk, hogy azt termeljünk, ami a viszonyaink között gazdaságos, mert különben veszélybe kerül az ötödik ötéves terv időszakára megfogalmazott célkitűzések teljesítése — hangsúlyozta Pásztor György, a termelőszövetkezet erdésze. A közös gazdaság pártalap- szervezetének tagjai kritikus hangnemben elemezték a közelmúlt tanulságait, s ez jó jelnek tűnik ahhoz, hogy a hátralevő időszakban a szóvá tett hiányosságokat orvosolják. A taggyűlésen a gazdaságba nemrégen érkezett Barna Sándor nehézgépkezelő is felszólalt. — Sokat nem tudok mondani, hiszen még csak most ismerkedem. Az biztos, viszont, hogy a ránk szabott munkákat mindenének legjobb tudása szerint kell teljesíteni. Azt hiszem ez a leglényegesebb — mondta. A néhány napos tapasztalat alapján tulajdonképpen a lényeget fogalmazta meg. Sz. Gy. NÓGRÁD — 1978. június 9., péntek 3
