Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

Kádár Jánes beszéde a debreceni aktíván ' (Folytatás az I. oldalról) oldásával a ciklus végéig megfelelően és jó eredmény­nyel végrehajthatjuk a párt XI. kongresszusának hatá­rozatait. E központi bizottsá­gi ülés egyik igen fontos megállapítása volt, hogy a párt XI. kongresszusának ha­tározata és a programnyilat­kozat a munkásosztályban, a szövetkezeti parasztságban, az alkalmazotti dolgozók, az értelmiség körében, egész tár­sadalmunkban jó visszhangot váltott ki, politikailag egyet­értésre talált. Ez az egyetér­tés a későbbiekben aktív cselekedetekben nyilvánult meg. Ennek köszönhető min­den eredményünk, amit el­értünk, s az, hogy teljes jog­gal állapíthattuk meg: a fej­lett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált. A Központi Bizottság —, s erre szeretnék külön is utal­ni — a nyilvánosságra hozott határozatában nem érintett területek helyzetét is felül­vizsgálta, így a tömegszerve­zetekben, a tudományok, a közoktatás, a várospolitika, a közlekedés, a közrend, sőt még a honvédelem — elég rit­kán emlegetett, de nagyon fontos — területén végzett munkát is. Valamennyire vo­natkozóan azt állapíthatta meg, hogy a XI. kongresszus által megjelölt fő irányban, annak megfelelően folyik a munka és megfelelő ered­mények születtek. Teljes egyetértésre talált A további munka szem­pontjából nagyon fontos, hogy miként a XI. kongresszus ha­tározata és a programnyilat­kozat, az elvégzett felülvizs­gálat tapasztalatait összegező áprilisi központi bizottsági ha­tározat is teljes egyetértésre talált elvtársaink, a szocializ­mus minden őszinte híve kö­rében. Belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a párt, a munkásosztály vezető szerepe társadalmunk­ban megfelelően érvényesül, szocialista rendszerünk, bel­politikai helyzetünk tovább szilárdult. A „szocialista rendszer” kifejezés történel­mileg azt a társadalmi ren­det jelöli, amely megszabadí­totta a dolgozókat az ember­nek ember általi kizsákmá­nyolásától, munkásosztályun­kat és parasztságunkat a tő­kések és a földesurak dikta­túrájától, biztosítja nemzetünk szabad fejlődését és felvirág­zását. A szocialista rendszer népünk saját társadalmi rend­szerévé vált, amelyet értékel, óv, erősít és kész továbbfej­leszteni. Belpolitikai életünkben idő­szakonként más-más vonások jellemzik a fejlődést. így az utóbbi időszaknak nagyon fontos vonása, hogy mind na­gyobb társadalmi szerepet be­töltő értelmiségünk egésze, magáénak vallja és támogat­ja a munkásosztály forradal­mi pártjának, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak a po­litikáját. Új eleme a belpolitikai fej­lődésnek, hogy rendezetté vált az állam és az egyházak viszonya. Ez a fo­lyamat különösen az utóbbi években bontakozott ki és ment végbe, s ennek a szocia­lista építőmunka, a népi ál­lam és az egyházak szempont­jából is nagy a jelentősége. Új társadalmi rendszer, új világ született Magyarorszá­gon, s örvendetes és jó, hogy a hívő emberek és maguk az egyházak is megtalálták ben­ne helyüket. Jól kifejeződik ez a politi­kai egyetértés a Hazafias-Nép- front-mozgalomban, amelynek vezető testületéiben társadal­munk minden dolgozó osztá­lya, rétege, a párttagok, a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek repre­zentáns képviselői jelen van­nak. Nem szabad lebecsül­nünk, értékelnünk kell ezt az egyetértést, mert harcban ne­hézségek leküzdése árán szü­letett. Egyes egyházakkal ko­rábban, másokkal később ren­deződött államunk viszonya. Most már azonban mind­egyikkel rendezett, ami örven­detes, fontos és jó dolog, mert azt jelenti, hogy a materialis­ták és a hívők a különböző világnézetű emberek egyetér­tésben munkálkodhatnak a közös társadalmi célért, a fejlett szocialista társadalom éoítésén. Mi. kommunisták nagyra értékeljük ezt és a ta­pasztalatok szerint ugyanígy az egyházak reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk te­hát a XI. kongresszus óta to­vább szilárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlődtek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasági építő- murkában. Ez utóbbiak ér­tékét külön is növeli az a tény, hogy a nemzetközi gaz­dasági élet az elmúlt években számunkra kedvezőtlenül ala­kult, ami komoly nehézsége­ket okozott, majd hangsú­lyozta: a kongresszus óta el­telt időben megfelelően vég­rehajtottuk az ötéves terv időarányos feladatait, ami na­gyon fontos és jó eredmény. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzés­ben, a világnézeti oktatásban, továbbá a tudományos és a kulturális élet különböző te­rületein és a szocialista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk elölte a XI. kong­resszus óta. A fejlődés ezen a téren statisztikailag ugyan nehezen mutatható ki, de sok­féle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagyszerű megnyilvánulása volt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére kibontakozott szocialista murkaverseny, amelyhez — a csepeli dolgo­zók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendőt jó eredménnyel zártuk. A gazdasági munkának, mint a szocialista építés dön­tő területének a kérdései ter­mészetesen előtérben állnak. Hasonlóan nagy figyelmet kell azonban fordítanunk az ide­ológiai, a közoktatási, a kul­turális munkára is, mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nem­csak az anyagi, hanem a szin­tén nélkülözhetetlen tudati feltételeket is meg kell terem­tenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoz­nunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szak­munkásképzés, az ipari mun­kásosztály, és ma már a me­zőgazdasági dolgozók utánpót­lásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlására, az egyetemi, a főskolai diákok­ra. S amikor az ifjúság neve­léséről beszélünk, elsősorban az ifjúság munkára nevelé­sére gondolunk. Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöltése lép elő köz­ponti problémává, de úgy vé­lem, a munkaidő megfelelő el­töltésével is foglalkozni kell. Ez mégis csak előbbre való. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, ifjúsági szö­vetségünk mind jobban meg­találja a fiatalok számára megfelelő munkamódszereket. Fontos a kulturális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb —, s ehhez kérjük a szülők, a pedagógu­sok, s természetesen a párt­ós társadalmi szervezetek se­gítségét is — a munkára ne­velés. Az, hogy minden fiatal megértse: úgy tűnik a szocia­lista rendszerben is érvényes a bibliai mondás, amely szerint mindenki csak fáradságos munkával keresheti meg mindennapi kenyerét. Erősítsük a szocialista vonásokat A párt nagy figyelmet for­dít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. Ennek megfelelően kell foglalkoz­nunk az idősebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonképpen nagyon könnyű szót érteni velük, fő­ként, ha az idősebbek vissza­gondolnak arra, hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt, mindent komo­lyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmutatják, ho­gyan kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! Es, ha tudnak, alakít­sanak ki még szebb szocializ­must — emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes tagjaként, tisztességes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szak­mai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintet­ben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példáját kö­vessék, hanem azokét — és ők vannak többen —, akik tudják, hogy az egyén csak a közösséggel együtt boldo­gulhat igazán, az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. Néhány évtizede még so­kakban élt valamiféle nősz. talgia a fejlett kapitalista or­szágok életkörülményei iránt. Sok fiatal is átvette példá­ul a hajviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyi­tott szemmel járnak, mind­inkább kiábrándulnak abból az illúzióból, amit valaha Nyugat-Európa, a fejlett ka­pitalista világ jelentett az emberek számára. Mert amíg a rrli társadalmi rendszerünk­ben biztosított az ember sza­bad fejlődése, s nálunk lét- biztonság van, a tőkésorszá­gokra a létbizonytalanság a jellemző. Ez nemcsak a mun. kanélküliség veszélyét je­lenti, hanem például a be­tegséggel járó anyagi terhe­ket is. Ezért azok is, akik szeretnek utazni, általában cá NOGRAD - 1973. június 9., péntek kétszer örülnek: amikor elin­dulnak és amikor hazaérkez­nek, s akkor jobban, ami­kor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltot­tam szót. Találkoztam szo­cialista brigádvezetőkkel, na­gyon hasznos, tartalmas gon. dolatokat vetettek föl. Álta­lában, munkásoktól, paraszt- emberektől, értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, ami szocialista társadalmunk kö­zös kérdéseit érinti. Vala­mennyiükből ügyünk előre- vitelének szándéka sugárzott. De másképpen, nagyobb erő­vel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az em­berek gondolkodásában be­következett változás a leg­fontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópont­ja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látoga­tás során is szinte kézzel fog- hatóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrott- ságának további erősödését. Óvnunk és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a töme­gek összeforrottságát, egysé­gét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos élet­ben, a közoktatásban, a kul­túrában. Ez a legfőbb kin­csünk, vigyáznunk kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka tö­retlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politiká­jáért, egységben és összefor- rottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk vala­mennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politi­káját még jobban alkalmaz­zuk azt a gyakorlatban, mint eddig. És még valamit hozzá­tennék: mindenki a saját mun­kahelyén végezze el minde­nekelőtt a munkáját és csak azután menjen — ahogy mondják — a tömegek közé. Mert csak az járjon a töme­gek közé, aki előbb eleget tett kötelességének, mert ha elmulasztotta, hiába megy közéjük, nincs mit képvisel­nie. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehalad­ni, hiszen erre történelmi ta­nulságaink is vannak. A gya­korlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszu­son kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt ma­radna, ha Debrecenben, Nád­udvaron, s mindenütt az or­szágban, ipari és mezőgazda- sági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem terem­tenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszerve­zeteknek, társadalmi szerve­zeteknek, a megye munkás­ságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagy­szerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelke­sítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gaz­dasági haladáshoz — mondot­ta — nélkülözhetetlen a tech­nikai fejlődés, a termelés ál­landó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében va­gyunk á munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tar­talék, ott is bizonyára ha­mar el fog fogyni. Népgaz­dasági méretekben a terme­lés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesz­tése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És minde­nütt csak a munka termelé­kenységének növelésére, vagy­is a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szer­kezet változtatását, a beruhá­zások ésszerűbb, gazdaságo­sabb, gyorsabb megvalósítá­sát, a határidők és a költsé­gek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását meg­követeli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesz- szük szem elől, hogy megvan­nak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett mun­ka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munka­idő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesí­tésének egyaránt sok tartalé­ka rejlik még a szervezés­ben. rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben, vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban ma­napság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogat­juk, s ezért viszont a jól dol­gozókat adóztatjuk meg. Sok­szor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók ked­vét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szin­te bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták a szocializmus min­dent kibír alapon. Ezért alakult ki a Közpon­ti Bizottságnak az az állás­pontja, hogy a termelői ára­kon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat meg­állapítanunk, hogy jobban ki­fejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő terme­lői árak legyenek. Termé­szetesen lesznek olyan ter­melői árak, amelyeket emel­ni fognak, és olyanok js, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni. Nyilván­való, hogy ez bizonyos mér­tékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenn­tartási javakat általában sta­bil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha eset­leg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgá­sa a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is véd- tük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogyha valamely árintézke­désünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt meg­felelő módon, béremeléssel, vagy valamilyen egyéb for­mában ellensúlyozzuk. Élet­színvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresz- szus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek hatá­rozatai továbbra is érvénye­sek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politi­kánk céljai csorbítatlanul ér­vényesüljenek a gyakorlat­ban. Az eddigiekhez hason­lóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsü­letén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, . hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvel-lélekkel képvise­lik politikáját, és szövetsége­seink is, akik velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölr emelkedésén, társadalomfor­máló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek ér­zik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátar­(Folytatás a 3. oldalonj Jobban gazdálkodjunk azzal ami van Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltéte­lei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztöké­lésre, ott maga a munka di­namikája lendíti előre az em­bert. És, ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszpr még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás —, biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdál­kodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő te­rületekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocia­lista országokkal való együtt­működés lehetőségeit, a szo­cialista integráció programjá­nak megfelelően bővítsük, gaz­A termelői átakrői Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fo­gyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismere­tes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit ak­kor sem hagyhatjuk figyel­men kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a vi­lágpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önálló­sággal dolgoznak, a legkultu­dagítsuk nemzetközi kapcsola­tainkat. Központi Bizottságunk min­dig számon tartja, hogyan fo­gadják határozatait a pártta­gok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle tár­sadalmi tényezők, hogyan fo­gadják a dolgozók. így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határo­zatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztat­ta az embereket, amit a Köz­ponti Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előreha­ladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politiká­jához, hogy köntörfalazás nél­kül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a központi Bizottság áprilisi ülése tette. ráltabb, legképzettebb gazda­sági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi, mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a szá­mítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rend­szer és miegyéb végül is tel­jesen összekuszálja a képet. Fontos’ feladat hogy támo­gassuk a jobban dolgozó kol­lektívákat, hiszen nélküle sem a termelésiszerkezet-változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szó­lunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellen­párja: mégpedig az, hogy a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom