Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-07 / 132. szám

Az aratási előkészületek már megkezdődtek Szécsényben, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 2. számú körzeti üzemében is. A MÁV vasútállomása melletti raktártelepen a szárítógépek karbantartása, javítása folyik, a 600 vagon termény tárolását biztosító silótornyok úgyszólván kiürültek, csak 70 vagon kukorica- és 40 vagon búzakészletet raktároznak itt, így az üres tárolók fertőtlenítését, karbantartását szintén most, végzik. Ugyanitt korszerű takarmánykeverő üzemet is építenek, mely várhatóan 1979.ben szolgáltat majd tápot az állattenyésztőknek. A másik telephelyen, a malomüzemben az egyenként 60 vagonos hat silótoronyból négy már üres, így ezek előkészítése, fertőtlenítése is elkezdődött, a malomüzemben a liszt kártevők ellen ciánoznak. Képünkön a 600 vagonos raktártelep silótornyai. — kj —

Roinháuyi vélemények

Legjobb érv a példamutatás

' Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülése óta másfél hónap telt el. A XI. kongresszus óta végzett •munkáról a „félidőben” már megvonták a mérleget a járási pártbizottságok, s most végzik a felelősségteljes munkát az alapszervezetek. Balázs István, a romhányi termelőszövetkezet gépműhelyének vezetője és Gyimesi János, a fiatal központi agronómus azóta már többször átolvasta a közleményt, s amikor arról diskürálunk: milyen gondolatokat ébresztett bennük, ömlik a szó mindkettőjükből.

— Mi azt sem bántuk volna, ha egy évvel korábban kapunk ilyen hasznos útmutatást, hiszen jócskán akad nálunk is tennivaló, hogy az ötödik ötéves terv hátralevő idejében újabb sikereket érjünk el. A Központi Bizottság határozatából, azt hiszem, mindenki a saját környezetére adaptálható megfogalmazásokat tanulmányozta sűrűn — mondja Balázs István. S már sorolja is a példákat, mi mindenen gondolkodtak el azóta.

Öt leginkább a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás foglalkoztatja. Saját bőrén érzi, ha néhányan rátalálnak a munkafegyelem kiskapujára. S ez olyankor, amikor mindig hiányzik valaki, a növénytermesztés feladatainak optimális időben való elvégzését veszélyezteti.

— Kevesen vagyunk, s mindig elmegy valaki. Csábítja az ipar, hiszen . Romhányban a megye egyik legjelentősebb beruházása van folyamatban. Mi szívjuk a fogunkat, nem versenyezhetünk se a bérben, se a munkakörülményekben, munkaidőben. Megértjük, hogy a népgazdaság számára fontosabb a nagyberuházás, s ezért arra igyekszünk, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt minél hatékonyabban használjuk ki. A Központi Bizottság is erre szólít — magyarázza a műhelyvezető.

Csak a helyi igyekezet néha kevés. A romhányiak panaszkodnak: jönnek a korszerű, drága gépek, hiába keresnek technológiai utasítást hozzá.

— A villanyborotvához bezzeg van — tréfálkozik a szakember. — Sem megnyugtató szervizellátás, sem tároló, sem karbantartó létszám. Így a lelkünket kitehetjük, hogy a munkák nyolcvan százalékát végző nagygépek kihasználása ne csak szólam maradjon . . .

— Kritikán aluli az alkatrészellátás is — szól kézbe Gyimesi János. — Ott a három esztergagép, két éve kelesünk tokmányt hozzá. Hiái

ba. Ez a hatékonyság kárára megy.

Mesélik, hogy a KPM által előírt asszimetrikus lámpákat sem kapják meg. Így a műszaki vizsgán a műhelyvezető saját gépkocsijáról szerelte le, hogy eleget tegyenek a követelményeknek. A kegyes „csalás” után a lámpa visszakerült eredeti helyére. Máskor meg amiatt bosszankodnak, hogy mütyürökért fődarabokat kell megvásárolni borsos áron, pedig 'csak néhány száz forintos alkatrészre van szükségük.

— Én a hatékonyságról írott sorokon gondolkodtam el főképp — mondja a központi agronómus. — Nálunk is probléma van e területen, bár ennek kiváló eredményeink látszólag ellentmondanak. Évek múltán derül ki, hogy a rendelkezésre álló eszközúii- kel ésszerűen bántunk-e. Már létrehoztuk az üzemgazdasági csoportot, ezt az irányt kell fejlesztenünk, hogy idejében változtathassunk.

— A gépesítés színvonalé ról azt mondjuk: magasabb színvonalú a szükségesnél. Esetenként mégis késieke dünk egy-egy feladat ellátásával. Ennek nem egyedüli oka az időjárás, a szervezésen is javítanunk kell — szól közbe a műhely vezetője.

— Hogy mi kell a hatékonysághoz? Véleményem szerint az irányítás módszere, minősége sokat nyom a latba. A különböző szintek közötti összhang az alap, hogy a gazdasági döntések biztos információk talaján szülessenek. S a középvezetők önállóságának fokozása sem mellékes — sorolja Gyimesi János.

A téma kimeríthetetlen, s a gazdaságban is. gyakran kerül szóba. Ott van a műtrágya esete. Évente hatmillió forint értékű hatóanyagot használnak fel. Zömmel a szabad ég alatt, a földön, legfeljebb fóliával letakarva tárolják. Persze, hogy veszteséges, s javasolják is: miként a repülőgépes növényvédelemre, a műtrágya tárolására is hozzanak létre társulást a környékbeli termelőszövetkezetek. Ilyen kezdeményezés segíthetne a nagy értékű gépek biztonságosabb üzemelésén is. Üdvös dolognak tartanák, ha a megyében is létrejönne egy javítóbázis.

— A Központi Bizottság határozatában mind benne van, ami minket is feszít. Biztos, hogy nem Romhányból szereztek tapasztalatokat, — jegyzi meg mosolyogva Balázs István —, de mi magunkra értjük, igyekszünk is

a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erő minél jobb, hatékonyabb kihasználására. A traktorosok többsége már szerelői képzettséggel is rendelkezik, csiszoljuk a dolgozók szemléletét, hogy megértsék: a látszólag aprónak tűnő dolgok mellett sem mehetünk el szótlanul, mert akkor szaporodnak, mint a tarack.

— A legjobb érv a példa- mutatás — kommentálja kollégája véleményét az agronómus. S ezt nemcsak a napi munkára, a Központi Bizottság határozatának tartalmára is értik. Mert a példából tanultak máris Romhányban.

Szabó Gyula

flmíg a határozat elfut az alapsa

A1 társadalom tagjai a párt politikáját közvetlenül a ha- tározatokból ismerik meg. Azok ismeretében fogadják el és dolgoznak megvalósításáért. Nagy gondot kell tehát fordítania valamennyi pártszervnek és szervezetnek arra, hogy a párttagok, de a társadalom mind szélesebb köre ismerje meg a párt központi szerveinek határozatait.

Egyszerűnek tűnik egy-egy párthatározat megismertetése, hiszen közli a sajtó, a rádió, a televízió, s a nagyobb horderejűek füzet alakban is megjelennek. Az egyszerűség azonban látszólagos. Az ugyanis, hogy valaki olvasta, vagy hallott róla, nem jelenti, hogy ismeri is. A párt központi szerveinek határozatai az avatatlanok, a politikában járatlanok számára

egyszeri, vagy többszöri olvasás után is sok-sok kérdőjelet hagynak. Mi ennek az oka? A felsőbb pártszervek határozatai — bár a mindennapi élethez kapcsolódnak — az általános törvényszerűségekkel foglalkoznak, az ország társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseit fő vonalakban taglalják. Bár ezeknek a határozatoknak fogalmazása tudatosan közérthető és mindenki számára tanulságos, más határozatokkal való ösz- szefüggéseiket a politikában jártasak a marxizmust—leni- nizmust ismerők értik közvetlenül. Ugyanakkor a párt- határozatok ismerete nem egy szűk réteg privilégiuma, a lehetőség szerint a legszélesebb rétegekkel kell megismertetni. Ebben hárul jelentős feladat és nagy felelősség a pártszervekre és szervezetekre.

As általános és as egyedi

A pártszervek határozataikat a sok-sok jelenség egybevetésével, a jelenségeknek az elmélettel való szintetizálásával hozzák. Egy-egy határozattal kapcsolatban gyakran elhangzik: „Mennyire igaz, mintha a mi községünkről — vagy üzemünkről — szólna”. A határozatok természete, hogy -a bennük taglalt kérdésekben általános érvényűek. Ez az általánosság azonban nem jelent teljes azonosságot. A határozatokban taglalt jelenségek, vagy az azokban meghatározott feladatok az ország egyes vidékeire, vagy osztályaira, rétegeire, gazdasági ágazataira többé, vagy kevésbé jellemzőek, ebből adódóan több, vagy kevesebb feladatot ad végrehajtásuk a pártszervezeteknek.

Ez a differenciáltság egyben azt is jelenti, hogy a pártszerveknek és szervezeteknek már a határozatok ismertetése során figyelembe kell venniük területük, üzemük, intézményük/ stb. adottságait, sajátos helyzetét. A határozatok ismertetésénél leggyakrabban azt a hibát követik el a pártszervek és szervezetek, hogy egyszerűen felolvassák a felsőbb párt- szervek határozatait. Előfordul — elsősorban olyan esetekben, amikor a cél a gyors tájékoztatás —, hogy valóban ezt kell a pártszervezeteknek tenniük. A határozatok többségének ismertetése

azonban alaposabb, elemzőbb múmiát köveiéi.

A pártszervezetek a határozatik isméi tetősénél semmi esetre se törekedjenek arra, hogy a párttagokkal és

a pártonkívüliekkel elsajátíttassák azok teljes szövegét, de azt se tegyék, hogy „a többi ránk nem érvényes” megjegyzéssel a határozatoknak csupán egy-egy részével foglalkoznak. Amikor a határozatok ismertetéséről van szó, akkor az alapszervezeteknek tulajdonképpen az a feladatuk, hogy a határozatok lényegét, szellemét, belső összefüggéseit értessék meg a párttagokkal és a pártonkívüliekkel. Körülbelül azokra a kérdésekre kell válaszolniuk: mi tette szükségessé a határozatot: mi a határozat legfontosabb célkitűzése; a határozat végrehajtása milyen tennivalókat hárít a település, üzem, vagy az intézmény lakóira, dolgozóira; a határozat végrehajtása milyen előnyökkel jár a közösség számára stb. A pártszervezeteknek tehát már az első lépésnél, a határozatok ismertetésénél fel kell kelteniük az érdekeltekben — párttagokban, pártonkívüliekben — a határozattal való érdekeltségüket. Ezt a célt tudatosan tűzzék maguk elé, s ennek megfelelő módszereket válasszanak az ismertetésre

Konkrétság és gyakorlatiasság

A párthatározatok több módon jutnak el a pártszervezetekhez. A leggyakoribb, amikor a felsőbb pártszervek határozatait, a párt megyei, városi és járási bizottságai —, vagy végrehajtó bizottságai — is megtárgyalják. Ezt az utat bejárva, a határozatok az általánostól a gyakorlatiasság irányába gazdagodnak. Az általános feladatok konkrét tennivalókban jelennek meg, mind a megyei, a városi, a járási, mind pedig a közbeeső — községi, üzemi pártbizottságok, pártvezetőségek — pártszervek számára. A konkrétság és a gyakorlatiasság nem jelentheti azonban azt, hogy közben megváltozzon, torzuljon a határozatok elvisége, politikai irányvonala, gyengüljön azok mozgósító ereje. Az ezen a téren elkövetett hibák táplálják azt az itt-ott hallható véleményt: „Az országos politika jó, de mire ideért, megváltozott”.

A megyei, városi, járási és a községi pártszervek, nagy segítséget adnak az alapszervezeteknek abban, hogy a határozatok alapján megfogalmazzák az azok végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat. Ebben a tekintetben igen felelősségteljes a feladatuk a városi és a járásig pártbizottságoknak. A pártszerveknek ezen a szintjén történik a differenciálás a feladatokban az alapszervezetek jellege szerint. Mind gyakoribb, hogy a városi és a járási pártbizottságok — éppen a határozatok hatékonyabb ismertetése és végrehajtása érdekében — külön tartják a titkári értekezleteket a területi, az üzemi, az intézményi alapszervezetek titkárainak.

A párthatározatok túlnyomó többsége nem csupán a párttagok számára hozzáférhető, megismerhető. Ma már természetes, hogy azokkal a pártonkívüliek is megismerkednek. A pártszerveknek és szervezeteknek azonban a kommunistákkal szemben nem csupán a megismerés követelményét kell állítani. Nekik a^t is tudniuk kell, hogy mi a tennivalójuk a végrehajtásban, ezért fordítsanak nagy gondot alapos, mély elemzésükre.

Mihók Sándor

Újra as aranykossorúért

JÓ MINŐSÉGÉRT PRÉMIUM IS

NYOLCÁN vannak, mindannyian édesanyák. 1970-ben döntöttek úgy, hogy megpróbálkoznak a szocialista brigád cím elnyerésével. Sikerült! Tavaly pedig már az aranykoszorút kapták meg, mert a hármas követelménynek mindenben megfeleltek.

— Az idén megpróbáljuk újra megszerezni az aranyat — mondja Fraveczky József- né, a Váci Kötöttárugyár ka- zári gyáregységének aranykö- szorús brigádvezetője, majd így folytatja: — Az általunk gyártott tréningruhák * minősége az átlagosnál jobb volt, azaz a megtűrt színt alatt voltunk 4 százalékkal.

— Van e valami különös titka sikerüknek?

— Ezt a terméket már régóta és nagy sorozatban gyártjuk. így hát nagy gyakorlatot szereztünk előállításában. Ugyanakkor nagyobb figyelemmel dolgozunk, s nem adjuk tovább a hibás árut. Nem nem sértődik meg ezért senki a csoportban. Azt valljuk: inkább előbb javítsuk ki, mert ha a meós adja vissza, akkor több vele a munka, a javításnál könnyen szakad, s emiatt leosztályozzák. Ezért pedig nem jár dicséret.

— Másért igen?

— Ha a megtűrt selejt alatt termelünk, akkor havonta 200-tól 500 forintig kaphatunk prémiumot.

— Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Azt, hogy csak egy selejt lehet műszakonként.

— Szigorú ez a feltétel?

— Lehet teljesíteni. Volt olyan hónapom, amikor 8—10 selejtem volt. Nemcsak nekem, hanem a brigád többi tagjának, így Gregus Jánosné- nak és Nagy Károlynénak. Csak egyszer maradtam ki a listáról, amikor szabadságon volt a blokkvezetőm, és őt helyettesítettem. Ekkor sok volt az időbéres órám...

— Az idén is jó minőséget adnak?

— Vállaltuk, hogy a megtűrt 6,5 százalékos selejtet 3,5 százalékra csökkentjük. Áprilisban alatta voltunk. Azt hiszem, májusban sem lesz rosszabb, mint az előző hónapban. Nincs különleges új módszerünk, a régit akarjuk tökéletesíteni. Ebben segít nekünk a gyártásközi ellenőr, aki azonnal szól, ha netán valamelyikünk tovább adná a hibás árut.

Nem sokkal később Gregor Jánosné, a brigád egyik tagja ezt mondja: — Mielőtt tovább adnám az általam elkészített munkadarabot, még egyszer megnézem, megfelel-e a követelményeknek. Ha valamit észreveszek, kijavítom, s csak ezután adom tovább. Igen, az első perctől kezdve így dolgozom. Nekem is érdekem, hogy jó árut adjak, mert csak akkor kapok minőségi prémiumot. Ügy veszem észre, az utóbbi időben egyre többen rájönnek, hogy akkor járnak jól, ha nem a meny- nyiségre hajtanak, hanem jó minőségű terméket adnak.

— Büszke arra, hogy csaknem mindig jó termék kerül ki a kezéből?

— Nagyon jó érzés tudni, hogy ma megint jól dolgoztam.

— Vannak e vitáik, és milyen jellegűek?

— Megtörténik, hogy összetorlódik az áru, ilyenkor a kísérő cédulák leesnek és ösz- szekeverednek. Bár tudjuk, hogy nem mi hibáztunk, akkor is kijavítjuk az árut minden veszekedés nélkül, mivel a mi nevünk van rajta.

— Hallottam, hogy a felnőtt-szakmunkásképző iskolába jár. Mi ezzel a célja?

— Semmi esetre sem azért tanulok, hogy több legyen a pénzem. Ma már ehhez a munkához is kevés a nyolc általános iskola. A jelenleginél sokkal többet kell tudni. Mit ad az iskola? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Nagyobb biztonságot a munkámhoz, mert sokkal többet tudok mint korábban.

— Miben nyilvánul ez meg?

— Ha egy újabb termék gyártását kezdjük el, akkor nekem nem okoz olyan gondot az új technológiai követelmények teljesítése, mint mondjuk más társamnak. Mivel géptant is tanulunk, a kisebb géphibákat magam javítom ki — állítja határozottan a fiatalasszony, aki tavalvi jó munkája eredményeként elnyerte a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést is.

— Igen, én is elvégzem majd a felnőtt-szakmunkásképzőt, de csak akkor, ha a férjem befejezi a szakközép- iskolát. Annak idején így

egyeztünk meg, mondja Nagy Károlyné, a brigád másik tagja, majd így folytatja: — Ha szakmunkás az ember, mindjárt, másképpen lát sok mindent, kritikusabban ítéli meg önmagát, összefüggésében vizsgálja maga körül a jelenségeket.

így vélekedik, pedig betanított munkásként átlagban megkeresi a havi 3 ezer forintot, amelyben, két-három- száz forintot képvisel a minőségi prémium.

Munkamódszerével kapcsolatban a következőket mondja: — Olyankor kell jobban odafigyelni a munkára, ha a váci központból nem küldik pontos méretre kiszabva az alkatrészeket, vagy ha nem megfelelőek a színek. A mérethibásakból amit tudunk, azokat kijavítjuk, a színhibásakat viszont félretesszük. Ha az utóbbiból több van egy csomagban, akkor bizony lassabban dolgozunk, nehogv akár csak egy is bekerüljön a jó áruk közé.

Most pedig átadom a szót Berta Ferencné meósnak.

— Elég jól dolgozik a Pra- veczky Józsefné vezette aranykoszorús szocialista brigád. Ettől függetlenül időnként náluk is előfordulnak kisebb hibák, azokat azonban kijavítják. Igyekeznek jó minőségű terméket gyártani.

E MÉRTÉKTARTÓ, tárgyilagos elismerés csuoán érzékelteti a megkezdett, sokat ígérő folvamatot, amire a pontot ismét a brigádnak kell feltenni, a tavalyihoz hasonló jó, vagy még annál is jobb minőségű termékekkel.

V. K.

NÓGRÁD — 1978. június 7., szerda