Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
Jó élők építéssel — zokermőmenfe? átállás tórum a leendő iskolásokért .1... . Több évszázados igazság, százszor, ezerszer megioeal- mazták, leírták már: a gyermeki személyiség fejlődésének talán legdöntőbb szakasza a 3—6 éves kor. Az első élmények, a világ felfedezésének öröme, a spontán tanulás nagy hajtóereje megteremtik a készségek, jártasságok jelentős hányadát, kibontakoztatják az értelmi tevékenységet. Ma már csak elvétve van olyan gyermek, aki legalább ötéves korától ne sérülné óvodába. Ezekben az intézményekben az 1971-ben bevezetett úi óvodai nevelési program alapján a kettős feladatot — a szociális gondoiást és az iskolaelőkészítést — egységben látják és hajtják végre. Ősztől az általános iskolákban életbe lépnek az áj dokumentumok, amelyek megvalósításához elengedhetetlen az alapozó nevelésben való együttműködés. E gondolatok ösztönözték a salgótarjáni városi művelődésügyi osztályt, hogy a körzetenkénti találkozók, megbeszélések mellett egy nagyobb szabású a város minden óvodáját és iskoláját érintő fórumot hívjon össze. Azonos célok A napokban lezajlott tanácskozást a fokozott érdeklődés és aktivitás jellemezte. Óvónők, tanítók, szakfelügyelők, iskolaigazgatók, oktatásügyi irányítók, a városi pedagógus-szakszervezet titkára egyaránt elmentek a tapasztalatcserére. A fórum első részében a két terület szakfelügyelője tartott vitaindítót. Fodor Lajosné az óvoda feladatait elemezve kiemelte: az MSZMP XI. kongresszusa is megerősítette az óvodai pedagógusokat abban, hogy külö- • nős gonddal kell foglalkozni az alapozó nevelés feladataival. az egyenlő feltételek megteremtésével. Nevelési programjuk a testi és pszichikai fejlődés szerves összefüggésére alapozott, az anyanyelvi kultúra, a matematika, a környezetismeret, esztétikai, testi nevelés, játékkultúra, közösségi nevelés, az hasra felkészítés" egyaránt szerepel benne, a fokozatosság - elvére és az életkori sajátosságokra, a játék nagy jelentőségére építve. Különösen fontos a személyiségformáló tényezők közül a munkatevékenység megszerettetése, a gondolkodási műveletek, az úéletal- kotás elsajátíttatása, a feladat- tudat fejlesztése. Csak így válhat zökkenőmentessé az átlépés az óvodából az iskolába. Ezek a célok azonosak a fogadó intézményével. Kölcsönös tájékozódás Az iskolák oldaláról Szarvas Anna vezető szakfelügyelő szólt az új dokumentumokban megfogalmazott tennivalókról, az együttműködés lehetőségeiről. Az első osztályba lépőket új tantárgyak fogadják : az olvasás, írás, nyelvtan helyett magyar nyelv és irodalom, elsőben is lesz rajz, új tárgy a technika. A dokumentumok kölcsönös ismerete, a tájékozódás és folyamatos tájékoztatás azért is nélkülözhetetlen feltétele a nevelésközpontúság megvalósításának, mert egymásra épülnek a nevelési doaumen- tumok. A kapcsolattartás az iskolai nevelés nyitottsága szempontjából is fontos: a szülőkkel, az óvodai nevelési eljárásokkal, problémákkal meg kell ismerkedniük az elsős tanítónőknek. Az őszinte, sokoldalú jellemzések nagyban segíthetik a gyermekek beilleszkedését az új közösségoe. Ezt már korábban felismerték, a legtöbb intézményben gyakorlattá vált a szülői értekezletek kölcsönös látogatása, az óvodásokat elviszik lövendő iskolájukba, a tanítónők is igyekeznek minél több tapasztalatot gyűjteni, hogy ne jelentsen törést az otthonias légkörből, az esztétikusán berendezett, igen jól felszerelt óvodai csoportszobákból a szürkébb, több feladatot hozó, „szigorúbb” iskolai életbe való átmenet. fjem labdapasszoigatás! A hozzászólások sora bizonyította: három hónappal sz új iskolai dokumentumok bevezetése előtt érdemes ilyen fórumon is kicserélni a tapasztalatokat. A kívülálló számára talán az lett volna az első benyomás, hogy „labda- passzolgatás” folyik, amiiíor mindkét oldalról megfogalmazták, mit kapnak a másik féltől; és mit kérnek . . . Ee nem erről volt szó: egymás munkáját elismerve Keresték a további együttműködés lehetőségeit. Két terület tért vissza különösen sokszor az óvónők és tanítónők szavaiban: a matematika és az anyanyelv ügye. Az előbbiben az eredmények igazolják, sikerült a legkorszerűbb és az életkori sajátosságokhoz igazodó, az iskolai oktatást jól megalapozó módszerekkel megszerettetni a korábban oly nehéznek tűnő tárgyat. Az elsősök érezhetik, ismerős lémákkal találkoznak, amikor halmazokról, logikai feladatokról hallanak a tanórán. Több még a feladat az anyanyelv terén. Sok ötlet, javaslat elhangzott: beszéljék meg, mondassák el a nagycsoportosokkal a meseelőadások, vetítések élményeit, figyeljék a gyerekek beszéd- és fogalmazási készségét, a szókincs gazdagítását. A rajzkészség kialakításában sokat tettek az óvodák, a gyerekek örömmel folytatják a rajzolást. A legtöbb óvodában gyakorlattá vált a feladatvállalás lehetőségeinek kihasználása, kiépítették a felelősi rendszert. Az egyik tanítónő elmondta, az iskolájukba járók túlnyomó többsége örömmel, bizalommal fogadta az új közösséget, szeret iskolába járni. Hogy ez így van, abban legnagyobb szerepe a kibocsátó intézménynek, az óvónőknek van. A megismerés, a többet tudás gyermeki örömét át kell „menteni” az iskolába — mondták el a zárszóban is. Ennek érdekében érdemes nagyon komolyan venni az együttműködést, a hétköznapok során és a tapasztalatcseréken egyaránt. G. Kiss Magdolna Nevelésből: elégtelen Hányszor halljuk, hogy a szülő azzal fenyegeti szófo- gadatlan gyermekét: „ha rossz leszel, elviszlek a doktor bácsihoz, adjon egy injekciótI” Az is egyik ijesztgetési módszer: „odaadlak a rendőr bácsinak (postásnak, bátyus embernek, néninek, bácsinak stb.), vigyen el!” Még súlyosabb eset, ha a gyermeket úgy akarja megfélemlíteni, hogy sötétbe zárja, vagy batyut köt a hátára, hogv menjen világgá. Mindez mélyreható szorongást okoz a gyermeknél. Ki győzné felsorolni azt a sok helytelen nevelési módszert, amivel a gyermeket ijesztgetve a szülő azt kívánja elérni, hogy gyermeke szó- fogadóbb legyen. Az ilyen szülő megfélemlítéssé akarja leegyszerűsíteni a nevelés bonyolult, sok-sok szeretetet, türelmet, tapintatot igénylő munkáját. S ezt; a hibát tetézi, ha testi fenyítést is alkalmaz. Minden fenyegetési módszer a nevelés csődje! Vajon milyen felnőtt válik majd abból a gyermekből, aki ilyen félelmek között nő fel? Ml lesz ennek a nevelési módszernek a következménye? A súlyos feleletet majd az élet adja meg és az élettől kap elégtelen osztályzatot a szülő. Hiszen gyermekének az élettel kapcsolatos szemlélete teljesen eldeformálődik és a kiegyensúlyozott, boldog élet- szemlélet kialakulása helyett féléim! komplexumok rögződnek személyiségébe. A féléim! érzések feloldását sokszor tudat alatt úgy oldla meg, hogy támad. Rossz az iskolában, ve- rebszík, társaival szemben kf- mé’etlen, nem tud .beleilleszkedni a svermekközösségbe. (“W-fmte!énül is fgv akarja elemi. f-ogv ne ő félien, banem tvUn cinnek ellenire egész életén keresztül gátlásos lesz, félni fog, személyisége eltorzul, érzelmi élete sivár lesz. Nem szívesen köt majd baráti kapcsolatokat, nehezen találja még a „helyét” az életben, családi életében pedig tovább viszi az otthonról látott nevelési „elveket”. A testi fenyítéssel járó nevelési módszer lélek- és egyéniségromboló hatású. Az a gyermek, akit ütnek — daccal, közönnyel vértezi fel magát és később már — a testi fájdalmon kívül — semmiféle hatást nem kelt benné. De érzelmi életében eldurvult, érzéketlen lesz az érzelmi élet széles skálájára, s egész további életvitelére rányomja bélyegét a goromba, erőszakos magatartás. A lelki gátlás sokszor viszi arra a nehezen járható útra, ahol a feloldást jelentő társ — az alkohol... Pedig összesűríthetjük három szóban, mi szükséges a jó neveléshez: szeretet, türelem, megértés. A nehezen kezelhető gyermek helyes nevelési módszerére nem lehet biztos receptet adni, mert mindegyik gyermek más egyéniség, tehát más módszert igényel. A szülő feladata, hogy szerető szavakkal, kedvességgel megtalálja azt az utat, amely a gyermeke szívéhez vezet. A legmakacsabb gyermek is kitárulkozik a szerető szóra, és ő is szeretettel, engedelmességgel viszonozza az ilyen bánásmódot. (F. K.) Tóth Béla LEGENDÁK A LÓRÓL Egerben a megyei művelődési ház .ámogatásával öt éve működik a fiatal alkotók köre, ahol szakszerű irányítás mellett ismerkedhetnek meg a fiatalok a portrészobrászattal, fazekassággal és a festészettel. A tv-bol jelentjük örsi Ferenc „Teréz” című tv-játékának forgatókönyve így kezdődik: A„ császár nevében... A hadbíróság kötéllel végrehajtandó halálra ítéli a jelenleg szökésben levő... — és itt nevek következnek. Közöttük a nagy magyar forradalmáré, Táncsics Mihályé! A televízió hatalmas stúdiójában szokatlan színtér fogadja a látogatót. Magasra emelt emelvényre építették fel a múlt századbeli Pest Tömő utcájának egyik földszintes kis bérházát. A szoba-konyhás lakásban szegényes bútorok és egy nélkülözhetetlen kellék: a varrógép! Táncsics Mihály a tragikus sorsú forradalmár feleségének magányos otthona. Seidl Teréz azonban nem magányos. Negyedik éve rejtegeti sikerrel a szoba föld alatti üregében a szabadság- harcban játszott szerepéért a jelképesen már ki is végzett Táncsics Mihályt. 1854. március 15-ét írunk. A megpróbáltatások napja! A sötét üregből előbújó Táncsics (Koltai János) és felesége (Csomós Mari) így beszélgetnek egymással. — És ha éppen fiúnk születne. Fiú, akire rábízhatnánk mindenek folytatását — vélekedik Táncsics. — Az apja a halálos ítélet árnyékában él. De mire megszületik éppen negyvenéves „Teréz"’ a névtelen hős lennék. Ki neveli fel? Árvának, lelencnek jöjjön a világra — jajdul fel Teréz. — Megértem, hogy ilyenkor változik az asszonyok lelke világa, de ez csak az állapottal jár. — Ne az én lelkivilágomon elmélkedj. A policáj is megkérdi, hogy ki a gyerek apja? Kutatni kezdenek újra és újra. A megpróbáltatások napja. Teréz teherbe esett. S mindez fenyegető következményekkel járhat. Bécs titkosrendőrségének gátlástalan Frottman ügyosztálya is tudomást szerez minderről kémei révén. Utolsó nagy rohamát indítja az asszony ellen, hogy kézre kerítse a népforradalmárt. — Ott voltam a márciusi napon. Egyike voltam azoknak, akik vállukra emelték az igaz barátot — bizonygatja Teréznek a váratlanul beállító, magát Táncsics barátjának nevező keménykalapos ügyvéd úr (Bálint András), aki nagyobb pénzösszeget igyekszik rátukmálni Táncsics feleségére. Teréz azonban gyanakvó. Senkiben sem bízik. Ki ez a nagyszerű karakterű asszony! Há Csomós Marit, a színésznőt figyelem a próbák és a forgatások jeleneteiben, úgy tűnik régóta és nagyon, Jól ismerem Táncsics Mihály ' helytálló asszonyát. Kicsit megkopott, elszürkült, már nem fiatal. Az életbe a szenvedésekbe megfáradt nő. De csak ilyen lehetett. Erőslelkű, egyszerű és okos. Igazi forradalmárfeleség. — Hősöket gyakorta láthatunk, — magyarázza Zsurzs Éva rendező a monitor előtt, míg Lukács Lóránt operatőr irányításával beállítják a kamerákat a következő jelenet felvételéhez. — De, hogy valakiből hős lehessen, ahhoz bizony sokak hősiességére, a névtelen hősök tömegére van szükség. Teréz ilyen. Névtelen hős. Egy a sok közül. Egyike azoknak, akiknek a vállán ott nyugszik a világ. — Miért éppen március 15- én játszódik a cselekmény? — Ez talán véletlen, de mégsem egészen az. Egyetlen nap története. A bújdosás egyetlen napja. Sok dolog tömörül ezen a napon... Vízválasztó mindenki számára. Kiderül, ki hogyan viselkedik, gondolkodik. örsi Ferencnek egyébként sok ilyen jellegű darabja van, ahol egyetlen személy, egyetlen jellem kapcsán kutat fel emberi sorsokat... Teréz figurája számomra is sokat kínál. Nagyon ritkák az ilyenfajta hősnők. A drámák általában férfi hősökről szólnak. .. sz. b. 26. Csak szedjük mi árkányra a többi gyalog emberrel a csikó- ságot, ki butább, ki okosabb, olyan eredménnyel. Ahogy rátalál ló a gazdájára, olyan sebességgel. Már a katonák is nekikészülődnek, harminc ló Is jarta körben az erejét, jön Sevity visszafelé a táltoson, de nem, hogy tajtékban, összevissza zúzva, de mint a pompalo, pici francia tipegésben jón az a ’vasderes, Sévity áll a fara dombján, karban összefonva a NÖGRÁD •- 1978. $mius 7., szerda keze. Hát csak elámultunk. Korbász kiabált. — Nekem nem mutatványos lovak kellenek! Meg vagyok értve? Katonaló! Nem bűvészetek! Szemfényvesztők, hipnotizőrök, lótolvajok! Felakasztatlak, négyrét vágatlak benneteket! — Sévity nem tudta, hogy Korbász örömében rikoltoz, de az is lehet, volt mért féltste a bőrét, tán va’ó- ban ő is ott volt a kecskeméti lólopók között. Leugrott a lóról, s egy földön heverő nyerget megfogott, megszagolhatta lovával a terhelő hevedert, meghúzta a csatlón, fejére a zabláskantárt, hajtószárat, odavezette Korbász elé, § megkínálta vele, ahogy Marslglit kínálták körülállói egy pohár borral. Még egy kicsit meg is hajolt hozzá. Az rávágódott hatalmad testével, a csikó állta, ahogy próbált régi csata ló. Korbász nem hitt benne. — Nekem sereglovak kellenek, nem fölfújt nólyagok. Biztosan bilindekmagot etettél vele! — Kapitány uram, ebben orvosság annyi sincs, mint én- bennem bor! De a tudás meg a parancsértés már benne, s ki is tart dögrovásáig. Tudom, a mi fejünk nem sokat ér, de a fejemmel kezeskedem, hogy ez már kéz alá értő. — Csak a szabályokat, a szabályosat! Ilyen nincs a szabályzatban, hogy bűbájnak erejével ... Ez a dajkamesékben csak. Játéknak jó. Becsülöm a szép játékokat. De az más, mint a kemény munka! Játszunk még, de ezután szigorúan neki! — Engedelmével, kapitány uram — állt elő egy szőrcsomó ember —, Hatalmos Ist- vány a nevem, de tessék nékem megmutatni a legvaddisz- nóbb lovat, ha szabad játszat nőm, én megpuhítom három minutum alatt! — Lássuk játékodat! Ott van az a rigó szőrű, tüzet fúvó csikó, mutasd, mire mégy vele. De nem viszed kí a szemünk elől! Odasétál Hatalmos a sár- kánypofájúhoz, három clről, már az öklét mutatja neki, a ló meg bámulja fülhegyezve, olyan ugrásra készen, ahogy a nyúl szokott. Hatalmos szőrmék mocskos mancsát figyeli, mialatt oly közel lopja magát a lóhoz, hogy a kezével is eléri már. Picit megszagolják egymást, a ló lehajtja fejét, szőrmék a fülébe súg. Es már jönnek is kifelé, Korbász kapitány elé. Elöl Hatalmos, mögötte magamegadóan a rigó szőrű. Ahogy kutya megy a gazdája után. Nem szerette ezt Korbász. Rámparancsolt, hogy estére kelvén ez a két kuruzsló kitűnjön ám a lótáborból, mert rossz vége lesz! Ezek egész méneseket ellophatnak, megronthatnak, embereket csürhe- szám orruknál fogva vezetgél- hetnek, ahogy dákó román ve- zetgéli a medvét! Nem tökítettem én őket máshová, mint a beteg lovak közé. A kígyósl gyöpón művelhetik a csodát. Hullik úgy a ló, alig győzik nyúzni. Másnap kétfelé vált a lóoskola. Fölsőbb osztályba léptek amelyek elfogadták az ember kötőfékjét. Jórtatva, szelídítve, szépen rájuk csatolták a nyereghordó hevedert egy szál magában, hogy szokja a ló. Hanem, amelyik csikó leverte magáról a kötőféket, emberre vicsorított, akár a veszett kutya, hát azok pányvára vétettek, s vastag habig szaladták a köröket. Reggeltől délig, de meg se álljon, azután karó mellé pihenni, de egy narapás szénát, egy korty vizet na adj nekil Délutánra leszárad a habja, aztán hajtsd megint. Ha nem enged haragos erejéből, másnap ugyanez az oskola várja. Jó lovak senderednek az ilyenekből. Némelyik három napig is eluraltaíja magát, na mire odamégy egy vászonvödör vízzel, issza. Sokat nem szabad néki adni, csak a barátság kedviért, az életben maradás kedviért keveset. (Folytatjuk)
