Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-29 / 151. szám
Nemzetközi űrrandevú ’ Moszkvai idő szerint szerdán este 20.07 órakor a Szojuz—30 űrhajó összekapcsolódott a Szaljut—6 űrállomással. Az űrállomással már eddig is össze volt kapcsolva a Szojuz—29 űrhajó, amellyel Kovaljonok és ívancsenkov, az állandó személyzet két tagja érkezett a Szaljut—6-ra. A nemzetközi személyzetű Szojuz—30 az űrállomás „hátsó hejáratnál”, a hajtómű- és aggregátrészlegnél kötött ki. Az űrhajó két utasa: Pjotr Klimuk és az első lengyel űrhajós, Miroslaw Herma, szewski haladéktalanul megkezdte a szükséges ellenőrzéseket és ugyanezt végezte el az űrállomás személyzete. A Szojuz—30 és a Szaljut űrállomás bonyolult közelítési manővere tulajdonképpen már a rajt után megkezdődött: az első két pályamódosítást a nemzetközi személyzetű űrhajó még a keddről szerdára virradó éjjel végrehajtotta. Pjotr Klimuk és Miroslaw Herma- szewski ezután hosszabb pihenőt kapott, hogy frissen végezhesse el a közelítés második szakaszából adódó feladatokat. A földi irányítóközpontba megérkeztek az első televíziós képek is: a Szaljut űrállomásra szerelt kamera közvetítette őket a közeledő űrhajóról. (MTI). Decemberre összehívták a magyar békemozgalom IX. kongresszusát A VIII. békekongresszus óta eltelt öt évben békemozgalmunk a társadalom legszélesebb rétegeit mozgósította a nemzetközi élet kérdéseinek megoldása, a szocialista építőmunka meggyorsítása, a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzésének elmélyítése érdekében — mondotta Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács főtitkára az OBT szerdai ülésén, a Parlamentben. Pethő Tibornak, az OBT elnökhelyettesének megnyitója után arról beszélt, hogy az elmúlt években a Hazafias Népfront, a SZOT és más társadalmi és tömegszervezetek segítségével megrendezett akciók és kezdeményezések a legeldugottabb településekre is eljutottak. Megtalálták azt a hullámhosszat és azt a hangot, amelyre a hívők és ateisták, a fiatalok és idősek egyaránt egyetértésükkel és aktivitásukkal válaszoltak. Az Országos Béketanács 125 ország 238 szervezetével, mozgalmával ápolja a kapcsolatát, ilyképpen is munkálkodva a béke igaz híveinek nemzetközi összefogásáért. Mozgalmunk — szorosan együttműködve a Béke-világ- tanáccsal — sokoldalúan és eredményesen vesz részt az Európa biztonságáért, népeinek együttműködéséért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a faji megkülönböztetés felszámolásáért vívott küzdelemben. Sebestyén Nándorné megemlékezett a magyar békemozgalom zászlóbontásának 30. évfordulójáról. A beszámolót követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót. A tanácskozás után a Parlament Gobelintermében Sebestyén Nándorné kitüntetéseket adott át a békemozgalom kiemelkedő aktivistáinak. (MTI) Bukarestben Folytatta munkáját a KGST ülésszaka A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXII. ülésszaka, amely kedden nyílt meg Bukarestben, szerdán plenáris üléssel és munkatanácskozással folytatta tevékenységét. A román külügyminisztérium épületében megtartott plenáris tanácskozáson Andrej Marine, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Le Thanh Nghi, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Sanan Southichack, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közmunka-, közlekedés és szállítási minisztere, Gesesse V. Kidan, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzótanácsa álSzovjet—lengyel legénységgel kering a Föld körül a Szojuz—30 űrhajó. A képen a két kozmonauta: Miroslaw Hermaszewski és Pjotr Klimuk — még a Földön. landó bizottságának tagja, Jose Eduardo Dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnök-helyettese és Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szólalt fel. Délután munkacsoportban folytatta tevékenységét a KGST ülésszaka, amelynek résztvevői csütörtökön tovább tárgyalnak a napirenden szereplő kérdésekről. (MTI) Giscard Madridban Szerdán délután négynapos hivatalos látogatásra Madridba érkezett Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Köztársaság elnöke. Az elnököt és feleségét a Barajas repü- téren I. János Károly király és Zsófia királyné, valamint Adolfo Suarez miniszterelnök és kormányának tagjai fogadták. ' ’ ' ™ l Valéry Giscard d’Estaing a király kíséretében az ünnepélyes fogadtatás után helikopteren a Madridtól 40 kilométerre fekvő aranjuezi kastélyba — szálláshelyére — repült. Aranjuezben I. János Károly és Valéry Giscard d’Estaing megtartotta első magánjellegű megbeszélését Spanyolországi látogatására a francia elnököt elkísérte kormányának több tagja, közöttük Louis de Guiringaud külügyminiszter és Yvon Bo- urges hadügyminiszter. (MTI) Tdth Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 45. Végre odaérek, lóról belátok a Szekula-portára, ott van mindjárt Etel, á köcsögtartónál babrál, rámneszel, nem is gondolja, ki leskelődik a kerítésük fölött. Odaagyonis- tenelek neki, de hangom olyan fakó, mint a tegnapelőtti grí- zes tészta, hát nem vél rám, de jön előre, kérdez: — Mi járatban erre, jó ember? — Szekuláékat keresem. — Te vagy az, Balázs? — Én lennék. — Hol ültél eddig, mi szél hajtott erre? — Elmondom. — Akkor ne lóról beszélj velem! Gyere, Misa is itthon van, bajol a lovaival. Megőrül. ha meglát! Százszor keresett, határról határra. A beszédre előtérül Misa. Mint mikor utoljára láttam, most is gebéit babusgatja. Tepsinyi öröm a képén. — Hohoóóóó, de jókor jöttél, Csupa rühes hámsírók lettek a lovaim, azt se tudom főbe üssem-e őket, vagy a nyúzónak adjam egyenesen? — No, akkor hozzám ne nyúlj, lúgban moss kezet, vegyél magadra tiszta gyolcsot, itt a lovam, eridj be Békésre Patikai Lukácshoz, ott lakik a harangláb tövében, hozzá tőle egy szilke lórühkenyőcsöt. De nehogy agyon zargasd ezt a csikót, még most tölti az okuló időt. Készül Misa, szabályosan, ahogy mondtam néki. Tiszta gatya, lajbi, nehogy rühbe keverje a lovam. Etel nem titkolja, hogy örül. Tesz bort, krumplis pitét, déli húsokat, megtörli ültöm előtt a széket. Dagadok. Maradt itt még utánam valami böcsület. — Aztán, hogy ballag sorotok? Látom, bevastagodtatok mindenből. Gyerek van-e? — Az az egy bánatunk, 2 NOCRAD - 1978. június 29., csütörtök hogy nincs! Nem tudott vagy egyet csöppentem a teremtő. Pedig kellene, aki elpiszmogna körülöttünk öregségünkre, nieg hát azt a kicsike vant, akire hagyjuk. A létő világon egy rokonunk nincs, nehogy gyerekünk teremtődött volna. Hát néktek? — Egy híján annyian vagyunk, mint az apostolok. — Hát akkor nem féltek? — Nem. Félni nem félünk. — Ládd, né..., hogy is mondjam, éreztem én, ugye negyven éve, hogy no, de te mint szélben a pihe, csak elrepültél. Fülembe maradt a szavad. Azt kérdezted, hát Misa előtt hogy teszed ezt a helyére, hogy így a kezembe adod magad? — Hát, hogy teszem? Nincs nekem cívódni valóm senkivel. Se az élettel, se az istennel. De hát nagy bánat ez rajtam. Mely ónk az oka, ki a tudója annak? Misa nem máié. Én sem hívom a szomszéd- asszonyt, hogy segítsen, nem győzöm az uramat. Álltam volna ki az utcasarokra, hogy jöjjön már egy olyan ember, kinek van zacskónyi puskapora? Etel lassacskán nekisírta magát a bajának. — Te meg biztosan eltörődtél, dűljél le a hűvös szobában. Messziről jöttél? — Én nem düledezek, mert idevetődik valaki, hírbe kever. Ez a falu is olyan pállott szájú, mint a többi, a bika alá is borját tesz. Ne félj. Aludj, majd leragad a szemed. Mutatom a helyed. Úgy voltam vele az öreg ló, ha meg nem is eszi, mert foga nincs, de legalább megröhögi a zabot. Szóra hajló ember voltam világéletemben, megyek nagy jámboran a tisztaszoba hűvösébe, ilyen úr nem voltam, mióta eszem tudom. No, fek- szek. Bolond vagyok tán? Nékem a jó se kell? Nem akárki fekhet ide! Maradt a bö- csületből. Etel nem tágít, odaül mellém. Nézem, olyan sziromra feslett szeme van, mint régen. Kicsi mosolygó ráncocs- kák rajzolódtak ugyan alája, de nem csúnyult. Most látom a könyöke gombját, ahogy kezére támaszkodik ültében az ágyon. Kicsikét tán keményebb lehet a pogácsája, de a szépségéből nem apadt le egy kummanat. Na, nem is állom meg, odapuszilok. De csak kapom magam, se szó, se beszéd, pont úgy a kajla bajusszal prémezett szám Irányába esett, hát meglehintem. Erre Etel, de fölugrik ám egy villanat alatt, lerúgja papucsát, odapuffan mellém. Otthon vagyok már! De puszil, mint a sebes eső, mint aki negyven év késedelmében van. Adósa én nem maradtam soha még senkinek, csak rakom aztán vissza olyan sebes vágtatásban, hogy a végén lerázódott rólunk minden gúnya. Nyáron amúgy se sok göncben jár a szegény ember, hát úgy repül le rólunk minden, akár őszi fáról a levél. (Folytatjuk.) Fogynak a zárójelek Hamarosan befejeződik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka, amely a kérdések kérdésével, a leszereléssel, a fegyverkezési hajsza csökkentésével foglalkozott. A külpolitika jelenségei persze összefüggenek egymással, mégsem túlzás kijelenteni, hogy nincs fontosabb téma manapság ennél. Hiszen nem „csak” arról van szó, hogy a „csőretöltött fegyverek” mindig halálos veszélyt jelentenek, hanem arról is, hogy a fegyvergyártás korunkban évi négyszázmilliárd (!) dollárt emészt fel. Azt pedig aligha kell különösebben taglalnunk, hogy egy olyan világban, amelyben még mindig van éhezés és nyomor, szárazság és járvány, mit jelentene, ha ennek a mammutösszegnek legalább egy részét humánus célokra lehetne fordítani. Bár magukkal a célokkal a nemzetközi közvélemény egyetért, a világszervezetben képviselt kormányok külön- féleségéből eleve következik, hogy a finis főfeladata, a záróokmány megszövegezése rendkívül nehéz, bonyolult munka. A tervezet négy fejezetre és 189 pontra tagozódik. A szövegezők technikailag azt a módszert követik, hogy azoknál a részeknél, amelyekben még nincs teljes egyetértés, zárójeleket alkalmaznak. Ezeket, ha létrejön a résztvevők teljesen egyhangú véleménye, az úgynevezett konszenzus, feloldják. A hírügynökségek ezekben az órákban azt jelentik a New York-i üvegpalotából, hogy örvendetesen fogynak a zárójelek----Ha sikerül megállapodni a záróokmány végleg es szövegében, a kormányok elé terjesztik azt, így nyer a dokumentum valóban egyetemes jelleget. Mik a kilátások? „Most még nagyon nehéz volna megmondani — jelentette ki Anatolij Kovaljov külügyminiszter-helyettes, a világ- szervezet székhelyén —, hogy milyen mértékben váltja be az ülésszak a közvélemény, a népek hozzáfűzött reményeit. A Szovjetunió konstruktív eredményekre törekszik az ülésszakon és természetesen ezt várja a többi résztvevőtől is.” Ha a szándék közössége valóban tükrözi majd a valamennyi nép számára közös érdeket, az üvegpalotában hamarosan elfogynak a zárójelek... Harmat Endre Szovjet—amerikai viszony Az utóbbi hetekben az amerikai politikában mindjobban kikristályosodó változások igen komolyan megterhelték a szovjet—amerikai kapcsolatokat. E változások lényegét abban lehet összefoglalni, hogy az amerikai vezetésen belüli (és nyilvánvalóan az őszi részleges választásokkal is kapcsolatos) harcok során azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést. Ennek számos jele van. így az Egyesült Államok halogató, sőt obstrukciós magatartása a hadászati fegyverek ■ korlátozását célzó szoyjjet—amerikai SÁÉT-egyezménnyel kapcsolatban; időhúzás és késlekedés a bécsi, közép-európai haderőcsökkentésről folytatott tárgyalásokon. (Annak ellenére, hogy a szocialista országok új, messzemenően kompromisszumos javaslatokat nyújtottak be.) Része ennek a politikának az a törekvés, amely az amerikai hatalmi célok érdekében nyíltan ki akarja használni Peking élesen szovjetellenes kurzusát. Végül: általános világpolitikai értelemben Washington újabban az „árukapcsolás” politikáját folytatja. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi kérdések megoldását függővé akarja tenni a nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott szovjet támogatás megszüntetésétől. Ennek a kurzusnak veszélyességére a Pravda és a szovjet központi lapok június 17-i közös szerkesztőségi cikke hívta fel a világ figyelmét. A cikk megjelenése óta eltelt néhány nap eseményei igazolták azt a tényt, hogy bizonyos zavar és pozícióharc van az amerikai politika útjain. Ugyanakkar azt is jelezték, hogy a helyzetben lényeges módosulás nem következett be. Ami az amerikai belpolitikai küzdelemre vonatkozik, az általános értékelés világszerte az volt, hogy általában Vance külügyminiszter és a SALT-tárgyalások amerikai delegációját vezető Warnke képviselik a kormányban a józanabb, kiegyensúlyozottabb megközelítést. A „kemény vonal” szószólójának mindenekelőtt Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tekintik. Ez természetesen csak vázlatos, és személyekre „kihegyezett” felosztás. Valójában az amerikai uralkodó körökön belül létező és egymással harcoló két áramlatról van szó. Az elnök ellentmondásos külpolitikája e két áramlat harcának hullámzását tükrözi. Éppen Carter meglehetősen agresszív hangú június 7-i, Annapolis- ban tartott beszéde késztette a szovjet politikát arra, hogy felhívja a figyelmet, a „kemény vonal” előretörésének nemzetközi veszélyeire. Ez volt a június 17-i szovjet állásfoglalás háttere. A legutóbbi napok jelzései egymásnak ellentmondóak. Június 20-án Vance külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt beszédet mondott. Nem minden él nélkül hangsúlyozta, hogy Carter elnök nevében beszél. Felszólalásának tónusa azonban eltért az annapolisi beszéd hangjától. A hangsúlyt nem annyira a szembenállásra, mint inkább a közös pontok keresésének szükségességére helyezte és elismerte, hogy a Szovjetunió „továbbija is a megállapodások és az enyhülés útját járja”. Nyomban felvetődött a kérdés: ha ez az Egyesült Államok külügyminisztere szerint így van, akkor mivel indokolható az annapolisi beszéd és a „kemény vonal” előretörése? Aligha csodálható, hogy Vance beszéde után a kongresz- szusban újra felmerült a követelés: végre magyarázzák meg az egymásnak ellentmondó hangvételű, magas. szintű külpolitikai nyilatkozatok „titkait”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Carter a Vance-beszéd jóváhagyásával taktikai lépésként az annapolisi kirohanás által okozott károkat akarta némileg csökkenteni. Ez a lépés azonban nem különösebben meggyőző, miután Ggész sor ellentmondásos ak- ció követte. Így például az elnök a Vance-beszéd napján javasolta, az amerikai „polgári védelmi szervezet” megerősítését, annak ellenére, hogy ezt nemcsak Warnke leszerelési főmegbízott, hanem Brown hadügyminiszter is ellenezte. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy az amerikai politika továbbra is ellentmondásos és a legutóbbi napokban — cselekedetekben is megnyilvánuló — kedvező változásra nem került sor. Jelezte ezt Brezsnyev Minszk- ben mondott beszéde is. Az SZKP főtitkára azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon közeledni a leszerelés feladatainak megoldásához” és, hogy rövidlátó és veszélyes módon „magas szinten és meglehetősen cinikus formában” megpróbálja kijátszani „a kínai kártyát”, a Szovjetunió ellen. A Brezsnyev-beszéd napján a Pravda is visszatért az utóbbi napok eseményeire. Végső következtetése az, hogy az Egyesült Államok „továbbra is megkerüli a lényeges kérdéseket és nyilatkozatai úgy látszik elsősorban a washingtoni politika veszedelmes tendenciái miatt aggódó közvélemény megnyugtatására szolgálnak”. —i—e
