Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
Békakirályfi" Kisteleken Ä mesebeli királyfit valami gonosz ármány azzal sújtotta, hogy mindenki jelentéktelen békácskának lássa, ne vegye észre erényeit. Egy királylány csókja kellett hozzá, hogy kiderüljön, igazi királyfi. A mese hőse a kisteleki dombor- címke részlegről jutott eszembe, azzal a különbséggel, hogy a királylány csókját „Gallus”- nak hívják. No, de ne vágjunk a dolgok közé, kezdjük a történetet az elején. Üzem a „semmibőr Megyei fórumon merült fel igényként, hogy munkát kellene biztosítani a Mátraszele— Homokterenye—Jánosakná környékén lakó bányászfeleségeknek, lányoknak, asszonyoknak. A kínálkozó lehetőségek egyike volt, hogy a Globus Nyomda által átadott gépekre alapozva meghonosítsák a területen a nyomdai munkát. Az üzem egy utaktól messze eső, magas fák lombja alá rejtőzött egyszines épületben kapott helyet. Itt állították fel a gépeket, melyeknek kezelését részben Salgótarjánban, részben az első esztendőre Budapestről leköltöző gépmester házaspár segítségével a helyszínen sajátították el a vállalkozó kedvű környékbeli nők. A termelés 1967-ben indult meg, s az eltelt több mint 10 év alatt mintegy hatszorosára emelkedett. Jelenleg közel harmincán dolgoznak itt, legnagyobb részt nők. Az életkor szerinti megoszlás vegyes. Akadnak idősebbek és fiatalabbak is, akik közül jelenleg heten vannak gyermekgondozási segélyen. Az üzem visszavárja őket, hiszen munka akad bőven! A technológiával a részleg vezetője Nádasdi János ismertet meg. A fiatal szakember — aki egyben a vállalati párt- szervezet titkára is — a vezetőknek ahhoz a csoportjához tartozik, aki szeret mindenütt ott lenni. Még a festékek kiválasztását sem szívesen bízza rá másra. A hagyományos gyártási sorrend első „állomása” a vésnök, aki elkészíti a nyomó-, vágószerszámot. Szép szakma az övé, melyet akár művészi tökélyre fejlesztheti az, aki szívvel, szeretettel műveli. Ma egyre többen eszményítik a kézzel foghatót alkotó embert. Nos a vésnök ilyen. Éles szerszámával formálja ki az anyagból — többnyire acélból — a kívánt alakzatot. Apró kézmozdulatai nyomán megelevenedik a holt anyag, s ha kedve tartja, virág nyílik a szürke fém felületén. Kisteleken jelenleg két vésnök dolgozik. nem dolgoztam sehol. Azt, dolgozott. A kislány iskolában más felületére juttatni. Az okos hogy itt nyomda lesz, az új- volt, én meg magam. Itt van kis masinák nagy része auto- ságból tudtuk meg. Mivel a kivel szót váltani, és a munka matikusan rá is nyomtatja az férjem beteg, gondoltam min- örömén túl ez is nagy dolog, árat a cédulácskákra. Nos, az denképpen jó lesz, ha nekem , , összes ilyen árazógéphez, mely is lesz valami munkám, így . ^ gepjnesternot odahaza vár- Magyarországon forgalomban hát jelentkeztem. Többen men- ,a második műszak, ^ amiben van, m, Kisteleken készítik az tünk együtt, környékbeli asz- a most is segít, és várja árcédulákból álló szalagot. Ha szonyok. Először két hónapig nyolcesztendős fiacskája. 1st- ehhez még hozzátesszük, hogy vánbányán laknak, egy talán két-három házból álló „településen.” A kék köpenyes asz- szony a gazda szemével figyeli gépeit, melyekből hosszú kígyóként tekereg elő a címkék kivágása után fennmaradó papírszalag, míg a gyűjtődobozban egyre nagyobb halomba gyűlik a kész termék, a másfél voltos rúdelemek korong alakú zárócímkéje. A részlegvezető néhány termékkel. Kár, hogy nem színes a kép! Tarjánba jártunk, berakónőként ismerkedtünk a nyomdával, nyomdagépekkel. Azután kerültünk ki ide. Már akkor — betanított munkásként — sokkal olcsóbb az alapanyagot importálni, mint kész szalagokat, illetve címkéket, akkor kiderül, hogy az egész országot ellátó kis üzem jelentős valutamegtakarítást is „termel”. Pedig az árazócédula csak egy csepp a tengerben. Még a termékféleségek felsorolása is akkora helyet igényelne, hogy célszerűbb lesz eltekinteni tőle, és csak egy néhányat csokorba kötni. Nagy mennyiségben készülnek különféle — részben élelmiszeripari — üzemek részére a papírládák lezárására szolgáló enyves hátú szalagok. Zacskós csomagolás esetén hasonló kivitelű zárócímkéket rendel, többek között az édesipar. Ruházati termékek minőségét, ilA kedves „lv„6 Mzonyte olaj műanyag flakonjának címkéje is itt „születik”, és emellett színes nyomású kisebb dobozcímkék, például a gyógyMiért királyfi? tudni szeretné, mi az, amit ebben a részlegben előállítanak, ami ráadásul olyan fontos, hogy e sorok szerzőjének az első mondatokban idézett me azonban nehéz lenne egy szóval, vagy akár egy mondattal is körülírni. Ha azt mondjuk: címkék és hasonló apró nyomtatványok kerülnek ki Kistelekről, ezzel vajmi keveset magyaráztunk meg. Egy példát gépmesteri beosztást kaptam és hívunk hát segítségül: Ma már azóta is az vagyok. hétköznapi dolog, hogy mondsebeli hőst juttatja eszébe. Ezt reklámnyomfl Kovács Jánosné, az alapítók egyike szereti az öreg gépeket. — Nehéz volt-e a háziasszo- juk egy áruházban a vásárolnyi teendőkről átállni a két- ható cikkek nagy részén apró kis műszakos, rendre? nyolcórás munkaEgy alapító A véset az alapanyaggal — a papírral — a gépteremben találkozik. Két teremben folyik a nyomtatás a részlegnél, s abból az egyikben még a régi a „Globus”-tól származó öreg masinák dolgoznak. Lehetnek negyven-ötven évesek is, ha nem idősebbek. Kicsit hozzáértő szem is felfedezi, hogy transzmissziós meghajtásra készültek, csak később „modernizálták” őket egy-egy külön villanymotorral. Ezek között a gépek között dolgozik Kovács Jánosné betanított gépmester, az üzem első munkanapjától. — A férjem betegség miatt ment nyugdíjba a bányától. Itt dolgozott Kisteleken, majd amikor itt megszűnt a bánya, akkor Mizserfán. Én előzőleg — Bizony nem volt egyszerű — válaszolja Kovácsné, aki már nem fiatal asszony. — Szerencsére számíthattam a családra. A férjem segített vásárolni, meg amire az ereje futotta, és akkor még velünk élt a nagylányom is, aki azóta „kirepült a fészekből”. Ö is sokat segített a ház körüli munkában. Nélkülük nem tudom, hogy vállalhattam volna-e ezt a feladatot. — Mondjon valamit a munkájáról! — Szeretem csinálni. Érdekes, változatos, nem lehet megunni. Igaz, most idő sincs rá, egy berakónővel ketten öt gépet látunk el, mert a műszakból két munkatársunk beteg. No, de sok éves az ismeretség a gépekkel, tudjuk melyik mire kényes, így azután győzzük a munkát. Kovács Jánosné az élő példa rá, hogyan lesz valaki mun. kás, egy közösség tagja, aki nemcsak a kenyérkeresetért jár be munkahelyére. Erről így beszél: — Tudja, amíg otthon voltam, gyakran maradtam egyedül, különösen amíg a férjem ráragasztott cédulán tüntetik fel az árat. Ezeket a cetliket egy nagyon szellemes kézi készülékkel lehet a másodperc töredéke alatt a kiválasztott árazandó pohár, lábas, deso- dor, labda, cipő vagy bármi A csodálatos masinát Gallus, nak hívják. Percenként 120 méteres sebességre képes, tehát másodpercenként két méternyi nyomtatvány jön ki belőle, mely címkékből, dobozpalástokból, csempedíszítőkből, vagy bármi másból állhat. A második éve üzemelő gépmonstrum egy egész termet foglal le, mégis akár két ember is elegendő a kiszolgálásához. Ólom helyett gumi, illetve műanyag nyomóelemmel működik. Ez utóbbi a jobb. A nem olcsó gép három műszakban működik, hiszen minden perc állásidő ielentős kár, azaz kisebb bevételt jelent. A Gallus-géphez — és egyáltalán nem alaptalanul — nagy reményeket fűz a részleg és az egész vállalat. Evezzünk vissza a mesék birodalmából a valóság partjaira! A Gallus-gépet kezelő 6 dolgozó a Gutenberg Szocialista Brigád tagja. A kollektíva 1969. áprilisában alakult, tagjai között a telep szinte valamennyi munkahelyén dolgozók megtalálhatók többek között a Gallus-osok mellett adminisztrátortól a takarítónőig. A brigádvezető, Kazinczi István pedig tmk-lakatos. Három éve látja el ezt a feladatot. Ö beszél arról, milyen vállalások sikeres teljesítésével nyerték el múlt évi munkájuk alapján az aranykoszorút, mit szeretnének véghez vinni az idén. Kerek képű, bajuszos fiatal— Sikeresen teljesítettük a ember sürgölődik különféle jubileumi munkaversenyre tett szerszámokkal a Gallus körül, vállalásainkat. Brigádtagjaink Köpenye zsebén ott virít megállják helyüket posztjai- ugyanez a márkanév. A svájjavítani szeretnénk a minőséget. A közelmúltban rendezett a brigád kettős névadót. Áprilisban teljes létszámmal részt vettek a kommunista műszakban, de a programban szerepel még közös kirándulás, kismama-találkozó és még sok más értékes felajánlás. A brigád tagjai közül az idén ketten kapták meg a Kiváló dolgozó címet. Tiiecnak tetszik! tatványok és ki győzné még felsorolni a rengeteg különböző készítményt, amelyet az árazószalaghoz hasonlóan javarészben külföldön kellene a megrendelőknek előállíttatniuk, il. letve beszerezniük, különös tekintettel az öntapadó készítményekre. A kis üzem természetesen elsődlegesen a megyei megrendelők igényeit elégíti ki, de kapacitása jóval túlnőtte már Nógrád kereteit, ezért javarészt megyén kívüli országos szintű megrendeléseket vállal. Jelenleg éppen öntapadós csempedíszítő és szegélymatricák előállításáról tárgyal. Ilyen termékek alkalmanként most is kaphatók boltjainkban, meglehetősen drágán, importból. Hazai gyártásukhoz Kisteleken biztosították a megfelelő anyagot, s ami tán ennél is fontosabb, a közelmúltban egy korszerű, sok mindenre használható, nagy kapacitású gépet szereztek be, mely alkalmas efféle munkákra is. A svájci szerelő, Theo elégedett a gép munkájával. Előtérben at új gépegység már beszerelt része. kon, emellett különböző oktatási formákban képzik magukat. Teljes létszámmal részt vesznek többek között a vállalati politikai oktatásban. Nagyon sok társadalmi munkát végeztünk. A brigád jó kollektív szellemét tükrözi, hogy ezeket az eredményeket annak ellenére sikerült elérni, hogy a tagok többsége három műszakban dolgozik, s így a közös rendezvények időpontjának rögzítése nehézségekbe ütközik. — Mik az idei tervek? — Hosszú lenne mindet felsorolni. Fő feladat a Gallus- gépen gyártott öntapadócímke- rendelések határidőre, jó minőségben történő elkészítése. Elsők között csatlakozva a vállalati célkitűzésekhez, 900 ezer forint árbevételi tervtúlteljesítést vállaltunk. Emellett 1 l NÓGRÁD — 1978. június 25., vasárnap A Gallus-gép, melytől sokat várnak. Háttérben, a jobboldali férfi Kazinczi István. ci gyártó cég szerelője, Theo Luginbühl, aki a gép karbantartását már egy alkalommal elvégezte, és most azért van itt, hogy egy kiegészítő berendezést szereljen fel, amely jelentősen meggyorsítja a kész tekercsek levételét a gépről, s ezzel ugyancsak növeli a masina termelékenységét, kihasználhatóságát. Bár van tolmács, sok mindent képes „megbeszélni” Kazinczi Istvánnal, néhány kézmozdulat segítségével is. A svájci szerelő válaszol néhány kérdésünkre. — Mi a véleménye egy ilyen eldugott helyen működő nyomdáról? — A helyet ideálisnak tartom. Csend van és nyugalom, friss levegő minden mennyiségben, sokan vágyakoznának ilyen munkahely után. — Véleménye szerint jó helyre került-e ez a gép? — Igen jó véleménnyel vagyok a Nógrád megyei nyomdáról, mivel a lehető leglelkiismeretesebb embereket állította a gép mellé. Ügy érzem, mindenki nagy felelősséggel, komolyan veszi munkáját. Korábban, amikor első alkalommal voltam itt, de most is azt tapasztalom, hogy munkámhoz minden segítséget megadnak, nagvon tetszik a vállalat viszonyulása. A pártatlan vélemény azt tükrözi, jelentős fellendülés várható talán már a közeljövőben ezen a téren. A Kisteleken dolgozók helyet követelnek maguknak. Megilleti őket, hiszen munkájukkal vívják ki. Bízunk bennej hogy terveiket mind teljesebb mértékben sikerül valóra váltaniuk. A jelentős anyagi befektetés, a gondos, lelkiismeretes munka, bizonyosan meghozza gyümölcsét, s az egyre korszerűsödő telephely mind szélesebb körökben arat elismerést a modern csomagolástechnika teriedésének elősegítésével s a más célokat szolgáló, egyre színvonalasabb termékeivel egyaránt.
