Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
Réti Zoltán: Kikötő (tus) Ipartörténetünk múltjából MUNKÁSMOZGALMI múzeumunk profilja a megye ipari múltjának feldolgozása, így többek között a 18—19. századi üvegmanufaktúrák kutatása, melyek rövidebb-hosz- szabb ideig működve a magyar iparfejlődés előfutárainak is tekinthetők. Ezek az üveghuták, amikor a különböző uradalmakban létesültek, akkor a másképp nem értékesíthető nyersanyagnak, főleg a fának hasznosítása volt a cél. Amikor bérlőknek adták át az üzemet, akkor is csak a járadék volt a fontos, így a bérleti szerződések rövid lejárata a tartósabb befektetésektől visszatartotta a vállalkozókat, minthogy nem volt számukra biztosítva a profitszerzés. így ezek a vállalkozások tipikusan feudális jellegűek voltak, habár csíráiban mint egyszerű tőkéskooperációk magukban hordozták a kapitalista fejlődés lehetőségét. Szuha és Hasznos községek üveghutáinak történetét a huta, és kellett az apátság- ten vei Hutta néven azonosának újból felépíttetnie. Hasz- hatjuk. A Szuha községtől 2 nos község lakóinak száma és fél órára fekvő üveghuta 1782-ben 693 fő volt, valószí- rossz, agyagos, köves erdei út- nűleg magába foglalta a tele- járói volt nevezetes, amelyen pítvényen élők számát is. Az keresztül a hasznosi üveghutá- első huta, az Alsó-Hutának ra lehetett eljutni. A telepen nevezett település helyén állhatott, amit ma Mátrakeresz- tes néven ismerünk. A másik hutát, a Kövicses-patak mentén Felső-Huta néven hozták létre, későbbi neve Dezsőfi- Huta volt. (Dessewffy család után.) Az Almássy család birtokán is létesült egy huta, ami 1785-ben már évi 100 mázsa üvegárut állított elő. (1 má- zsa=56 kg.). A hutában, mint a többi kis üvegmanufaktúrában kevesen dolgoztak, itt a létszám 7 fő volt. 1796-ban a források a hasznosi erdőben már két működő üveghutát jegyeznek fel. A hasznosi huták néhány rozoga kunyhót jegyeztek fel egy jelentéktelen patak mellett, amely nem utal valami jelentős üveghutára. Egy 1796-os feljegyzés szerint a huta már nem dolgozott. 1808-ból egy jélentés kapcsán úgy tűnik, hogy ismét üzembe helyezték, mert bérlője Kupka János és Hadabás János volt. Termelése ekkor táb- laüvegból, kis palackokból, bu- téliákból, patikába való üvegekből, likőrös palackokból állt, melyet Pesten s a környező városokban adtak el. Valószínűleg az üveghuta virágkora a 19. sz. első évtizelassan újabb telepitvényeket de volt, de a működését is felhoztak létre és ezek nyomán alakult ki a Legfelső-Huta, amit Almási-Huta néven is írtak. Ma Mátraszentistván a tetekintjük át vázlatosan, mivel lep neve. Fiskalitásból Mátraipartörténeti vonatkozásban a vidék jellegét a különböző, hosszabb-rövidebb ideig működő és fennálló üveghuták tevékenysége határozta meg. Hasznos a Mátra nyugati nyúlványai által képzett völgyben, a Kövicses-patak mentén fekszik. A település hegyes- völgyes határa gazdag volt tölgyes, bükkös erdőségben és így nem véletlen, hogy erdejében üveges telepítvények jöttek létre. A hasznosi erdőben létesített üveghuta vándorló település volt, mert a környező erdők . fáinak felégetése után beljebb és beljebb hatolva a Mátra rengetegébe, hozta létre szlovák eredetű telepeseivel az újabb üveghutákat. Az első huta létéről írásos anyagunk 1753-ból maradt fenn, amikor a hasznosi erdőben álló, a pásztói apátság tulajdonát képező hutát Carl Schüller és Johann Stirg- ler három évre bérbe vette minden tartozékával együtt évi 100 koronáért. A szerződés szerint ablaküvegeket, poharakat szentlászló, ötházhutából pedig Mátraszentimre jött létre. A 19. század közepén már egyik telep sem működött, tehetőleg ekkor fejezhette be. 1845-ben a szuhai és a hasznosi elpusztult hajdani üveghutákról írnak, ahol a lakosok mint úrbéri zsellérek élnek és hamuzsírégetéssel, fatárgyak faragásával foglalkoznak és maguk körül irtva az erdőt egyre beljebb vágják magukat egykori szlovák telepesei már a Mátra erdőségébe. mint úrbéli zsellérek faeszközök készítéséből és napszámból tartották fenn magukat. SZUHAHUTA—MÁTRAAL MÁS. Szuha község a Mátra ÁLTALÁBAN ELMONDHATÓ, hogy mint a legtöbb üveghuta, úgy ezek is kis kézműipari jellegű üzemecskék vol- _____ ____ ^ tak, és csak közönséges üveghegység északi lejtőjén a Szu- áruk készítésével foglalkoztak. h a-patak mellett fekvő falu. Hozzá tartozik Szuhahuta, a szlovák lakosságú telepítés is. A táj természeti adottságaiból következik, hogy jelentős földművelés itt sem fejlődhetett ki, de az erdészet és az ehhez kapcsolódó erdei ipar igen fejlett volt. Az eddigi ismereteink szerint Szuhahutát 1777-ben létesítették a Morvaországból betelepített üvegesek. Ez a betelepítés több hullámban történt, de zömmel a 18. sz. végére esett. K. Csilléry Klára kutatásai szerint az őslakosok a morvaországi valassko nyelvjárással hozhatók kapjobbára csak a helyi és környékbeli szükségleteket elégítették ki. A technikában, a termelés méretében és ennek nyomán fellépő nyersanyag- és energiaigényben, valamint a közlekedési viszonyokban bekövetkezett változások megváltoztatták a telepek korábbi előnyös tulajdonságait és társulva a tőkehiánnyal, elősegítették pusztulásukat. Dr. Szvircsek Ferenc muzeológus Selymes fény a kastélyban A Magyar Nemzeti Galéria tárlata Szécsényben Helyesen adták a rendezők csak a következő században hogy e stílusnak méfüs van- — a Magyar Nemzeti Galéria értek is meg. nak hazai képviselői is, a fesés a Nógrád megyei Múzeu- Mi a helyzet a biedermei- tészetben például Barabás mok Igazgatósága — a Re- errel, amely nálunk a közép- Miklósnak rangot is adha- formkori művészet, s nem a birtokos nemességre és csak tunk. Az pedig aligha vitat- biedermeier címet annak a kis számú városi polgárságra ható, hogy ez a korszak a kiállításnak, amely júniustól támaszkodhatott? Lyka Ká- hazai műkritika, a műkeres- augusztusig látható a szécsé- roly után szokás ezt a tábla- kedelem, és művészképzés kinyi helytörténeti múzeum- bíró-világ művészetének is alakulásának ideje, s erőfeszí- ban. Valójában ugyanis ez a nevezni. Farkas Zoltán taga-, tésel igen nagyra értékelhetők, korszak 1800-tól 1850-ig a dása lapidáris: nincs magyar így van ez még akkor is, ha nemzeti művészet megalapo- biedermeier. (Farkas Zoltán: zásának hősi erőfeszítését vi- A biedermeier, Budapest, seli magán, amelyben ugyan 1914.) Nem állítja ugyan, hogy ott van a biedermeier művé- az 1830-as, 40-es évek irodal- szet, de még hat áttételeken mának keresztül a klasszicizmus és er-ízű már megjelenik a később job- ilyen ízű festészet, s főként, ban kiteljesedő romantika. (A hogy az 1848-as forradalom katalógus kis tanulmánynak biedermeier voltaképpen a utáni idők társaséleti szoká- megfelelő előszavát is, amely a romantika korai és kispolgári saiban, iparművészeiében tárlat látogatója számára színváltozatát jelenti.) A kor- nem lelhető fel ez a stílus. De te nélkülözhetetlenül jó út- szak képzőművészeti termése, mint mondja, „ezek a felső- mutató. Mind a festészeti, nemcsak stílusát tekintve vál- rolt tünetek nem adnak dön- mind pedig a grafikai anyag, tozatos, hanem színvonalá- tő korképet”. Mégpedig azért, ha mozaikszerűen is, képet ad ban is egyenetlen, amin nincs mert szerinte ebben az idő- is mit csodálkoznunk, ha fi- ben — ellentétben például a az irodalomtól, természetesen, nem vitatjuk el a vezető szerepet. Igen, helyesebb így a cím: nincsenek biedermei- Reformkori művészet. A kitünetei, hogy nincs állítást dr. Szinyei Merse Anna rendezte kitűnően. Ö írta a e fél évszázad törekvéseiről, a művek és elrendezésük lég- gyelembe vesszük, hogy a németországi helyzettel — kört teremtenek. A katalógus bontakozó újkori magyar mű- polgári és városi életforma címlapját Brocky Károly A vészét a török után — a jó- egyáltalán nem volt. „A mi szegénység című képe díszíti részt idegen művészek által 19. századbeli élettörténetünk, (1840-es évek vége.) Igen, nem létrehozott barokkot nem szá- 1867-ig a földbirtokos neme- volt éppen gazdag ez a kor- mítva, amely világviszonylat- si osztály élettörténete” — ír- szak, küzdelmeit, teremtő ban elsőrangú alkotást nem ja, amelynek közélete nem erejét azonban becsüljük, éreredményezett magyar földön városi, hanem megyei és or- tékeit méltányoljuk. Nemzeti szinte a semmiből indult, szágos, magánélete pedig fa- festészetünk alapjait rakják le Vegyük ehhez a hazai polgá- lusi. Az akkori irodalmi diva- ekkor az alkotók. Hogy csak rosodás, a feudalizmusból va- tok, természetesen átjutnak néhányat említsünk a kiállítá- ló kiemelkedés késői voltát hozzá közvetítéssel (Kölcsey, son is szereplők közül, idős és lassú ütemét, a nyugatitól Kazinczy, Bajza „biedermeie- Markó Károly, Brocky Ká- sokban eltérő feltételeit, amely reskednek” is), de hatásuk roly, Barabás Miklós, Borsos egyébként más kelet-európai, szűk körű, s tíz év múlva a József, Donát János, Kisfaluországokra is jellemző, s ak- vezető szerep már Vörös- dy Károly, Plachy Ferenc, Likőr máris érthetőbbekké vál- martyé, Petőfié, Aranyé, akik- geti Antal, Kozina Sándor, nak az egyenetlenségek. A nek semmi köze ehhez az Marastoni Jakab, Weber Hen- korszak művészetében pedig életformához. A forradalom rik, és még sorolhatnánk! inkább az irodalomé volt a utáni életben már több a ha- Megjelenik a szécsényi vezető szerepe, semmint a sonlóság, ám ez az életfor- Forgách-kastélyban e képzőművészeté, jóllehet a ma a szerző szerint mégsem művészetének selymes fénye, művészeteknek ez az ága még- ereszt igazán mély gyökerét, lágy formája, s az érzékeny is ekkor vívta ki a helvet ma különböző okokból. rajzosság egyaránt. A grafis énkor \ a ki a neiyet ma Mindeme vélekedéssel kábán pedig korabeli városgának a nemzet szellemi éle- együtt, amelyben egyébként és életképek, korabeli nagvja- tében, ha ennek gyümölcsei, sok igazság van, azt hisszük, inknak portréi. — tóth — volt korszak Könyvekről ján készült kimutatás szerint a nevek 60 százaléka szláv, 36 és más üvegeket kellett a bé- csolatba. Az anyakönyvek alap- ren felül adniuk az apátságnak. A szerződés letelte után 1756-ban, az apátság szerette százaléka német, 4 százaléka volna a huta jövedelmét meg- egyéb eredetű. A Mátra vidék osztani a környező földesurak- iparáról egy 1785-ös összeírás adatai szerint ismeretes, hogy Szuhán, illetve a szuhai erdő< kai, természetesen a fenntartási költségekből vállalt megfelelő részesedés után. 1762- ségben működött egy „compben Almássy János földbirtokos Egerben az apátság ellen lépett fel, nehogy a hasznosi erdőben fekvő üveghutát kilurium conpossessorum”, vagyis egy közbirtokosság tulajdonát képező üveghuta. A huta termelése évi 89 mázsa javítsák és üzembe állítsák, volt. Munkásainak száma 6 mert léte már az alapításkor is sérelmes volt a többi birtokos számára. 1763-ban Heves fő. Jövedelme elérte az évi 400—600 rhénes forintot. Az üzem termékeit nem sorolják megye közgyűlése elutasította fel, csupán annyit mondanak a tiltakozást, mivel a huta a „közjóra” előnyös, tehát az apátságot az építésben nem lehet meggátolni. Valószínűleg bérlő hiánya miatt pusztult el róla, hogy ha nagyobb területük lenne az erdőből, jövedelmük is nagyobb lenne. Az 1782-es első katonai felmérés alapján Szuhahutát GlasshütNóGRAD — 1978. június 25., vasárnap lusi, a XVIII. században Orosz- tán második legnagyobb váországba betelepült németek utódai. Kulturális életük változatossá tételére alakult meg a német színház. > Az M. Sz. Scsepkin Szín- művészeti Főiskolán három évvel ezelőtt „Német csoportot” hoztak létre. Harminchat fiatal készül az első kazahsztáni fellépésre. A leendő hivatásos drámai színészek változatos műsorukban klasszikus és modern német darabokból adnak elő részleteket német nyelven, táncolnak és énekelnek. A Moszkvai Színművészeti Főiskola „Német csoportjának” tagjai nagyrészt kazahsztániak. A társulat a Kis Színház legkiválóbb színészeinek irányításával működik. A csoport A sétáló szobor Boldizsár Iván A sétáló szó- csak külföldön tesz néha már lyes jellegükkel is közérdeklő- bor című útirajzkönyvének szinte erőn felül is sokat a désre tartanak számot. Nemborítólapján (tervezte Pap magyar irodalom iránti ér- csak a megírás elevensége Klára) hullongó falevél, ka- deklődés felkeltéséért, értékei folytán, hanem elsősorban laplengetés. A sétáló szobor- megismeréséért és megszeret- azért, mert valóban időnként' ral a szerző Hollandiában ta- tetőséért, hanem idehaza és tótágast álló, cseppet sem lálkozott. Különös ez a szó- fürge hírhozónak számít az nyugodt korunk kérdéseihez bor, egyrészt eszményi beszél- újabb és újabb szellemi áram- szólnak hozzá. Magyarázan- getőtárs, mert hallgat, de rá- latok, irodalmi divatok stb. dó a könyveimet, Boldizsár adásul meg is tud szólalni, friss közvetítésével, egyúttal Iván ezt írja: „Maga a sétáló Miről beszél? Többi között szellemes kritikájával, ha szobor pedig úgy lépett ki erről szól a címadó írás, de szükségesnek véli ezt. Visz és Hága főteréről e kötet címétulajdonképpen az egész hoz tehát a tarisznyában. Vi- re és borítólapjára, hogy könyv is, jóllehet Boldizsár szi hírünket, irodalmunk jó megkísérelte korunk nagy István jegyzeteiben távolról hírét, törekvéseink jó szán- paradoxonét, a változás és a sem a bronzhoz intézi szava- dékát a nagyvilágba. S hozza változtathatatlanság hol békés, it, hanem hozzánk. Elsősor- onnan Európából, Amerikából hol békétlen együttélését ban hozzánk. — néha máshonnan is — azt, olyan képpel kifejezni, amely Egy csaknem ötszázoldalas, amit hazahozni érdemes. S egyszerre hasonlat is és va- fejezetekkel gazdagon tagolt csodálkozunk néha, milyen lóság is.” Egyik kulcsmondatot művet, természetesen, nem le- nagy ez a tarisznya. „Unesco- idéztem a kötet megértéséhez, hét egyetlen rövid cikkben is- ul” aligha tud bárki is többet Múlt és jelen, a folyamatos- mertetni. Nem is erre vállal- nála e kis hazában. A The ság nemcsak a hasonló című kozunk, inkább a figyelmet New Hungarian Quarterly cí- fejezet írásaiban játszik egy- kívánjuk éleszteni, a könyv mű Budapesten megjelenő másba, hanem a kötet miniránt. Hogy miért? Kissé el- folyóirat pedig rólunk szól an- den írásában, ha nem is min- koptatott szóval azt mondhat- goiul a világnak, ugyancsak az dig ilyen közvetlenül. A vál-J nánk, azért, mert a könyv ő szerkesztésében, hogy szer- tozó világban — ez ugyanminden fejezete húsbavágóan teágazó tevékenységének csak csak egy „fejezet” címe — időszerű. Nincs mit csodálkoz- néhány rétegét említsük. PEN-naplókat is közöl a szerni ezen. Akik ismerik és ked- Mostani útirajzaiban szin- ző. A könyvmadár című rész- velik Boldizsár Iván korábbi tén a kor legelevenebb kér- ben pedig a kultúra „sokkjáútirajzait, mind megannyi déseivel kívánja szembesíteni ról”, kultúra és művelődés vi-' élvezetes esszé, tudják, a olvasóját, önmaga múlt- és szonyáról, a változó művé- szerző, a magyar irodalom és jelenid'ejű naplónak nevezi a szetről, új közönségről, a kul- kultúra „utazó nagykövete- könyvben foglaltakat. Ezek a turális örökségről, a kultúrá- ként”, 1970 óta a magyar naplórészletek azonban min- ban való részvételről, az ol- PEN CLUB elnökeként nem- denkor közérdekűek, szemé- vasásról, a tanulásról szól, __________________ hogy csak néhány kiemelkedően izgalmas s valamennyiünket érdeklő témájáról tegyünk említést. ‘ A Kettős tükörben fejezetcím önmagáért i beszél, írásai a világban való képünkről, illetve a mai világhoz való viszonyunkról szólnak. A következő fejezetek, csak címekben: Emberül élni, Színház és közérzet, Családi napló. A könyv több mint félezer oldalas. Manapság nálunk nincs divatja a különböző keretek között zajló társas együttlétnek, teszem azt1 a házi hangversennyel egybekötött családi vacsorának, utána beszélgetéseknek, az inti- mebb formájú eszmecserének. Hogyan is lenne ötven—hatvan négyzetméteres lakásokban, kocsmáinkról, eszpresz- szóinkról pedig jobb nem is beszélni. A csevegés hiányát is pótolja kicsit ez a könyv. Ez persze már egészen személyes megjegyzésem. Ügy tűnik, Boldizsár Ivánnak van1 miről csevegni, legyen ked-; vünk hallgatni. Tóth Elemér ‘ Német színház Kazahsztánban Kazahsztánban mintegy tagjai alkotják majd a kara- gyakran fog szerepelni az 800 000 német nemzetiségű ál- gandai Német Színház gerin- egész Kazah SZSZK területén, lampolgár él. Döntő részük fa- cét. Karagandában, Kazahsz- ugyanúgy, mint Szibériában és az A1 tájon. A németek által sűrűn lakott falvakban és városokban mindenütt klubok és tágas nézőtérrel rendelkező művelődési házak találhatók. Ezekben a klubokban amatőr együttesek játszanak, hivatásos színészek támogatásával. Karagandában már régóta működik a „Freundschaft” esztcádegyüttes. Fellépnek Kazahsztán egész területén, de a köztársaság határain túl is óriási sikereket aratnak. Az együttesnek nincsenek pénzügyi nehézségei. Ez vonatkozik rosában körülbelül 60 000 német él. Az új nemzeti színház előreláthatóan két év múlva nyitja meg kapuit, amikorra a „Német csoport” tagjai befejezik a főiskolát. Repertoárjukon szerepelnek majd helyi szerzők — Andreas Sacks dramaturg, Alek- szandr Reinmgen prózaíró és a német-francia származású költő, Rudolf Jacquemin — művei. A darabok a német nyelvű újságokban, valamint a moszkvai és a kazahsztáni könyvkiadványokban jelennek a hivatásos német színészekre meg. Mivel Karaganda német lakosságának részaránya már nem túl magas, a megalakuló színház minden bizonnyal is. Annál is inkább, mivel az épület és a berendezések létrehozásával kapcsolatos költségeket az állam magára vállalja. Robert Weber
