Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

Szécsénybol jelentjük fi hatékonyabb közművelődésért A közművelődési tevé­kenység kibontakoztatásából, a kulturális nevelő munka hatékonyabbá tételéből mind nagyobb részt vállal a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ —, az­által, hogy tevékenységének kialakításánál figyelembe ve­szi a nagyközségi adottsá­gokat, körülményeket, lehető­ségeket. A művelődési központ ve­zetése a járási székhely üze- meivel az eredményes műn- kakapcsolat kialakítására tö- rekszik, és a kezdeti eredmé­nyek biztatóak. Az elmúlt év végén a mun­kaversenyben élenjáró dol­gozóknak már az üzemekkel együttműködve szervezték a jutalomműsort és a brigád­vezetők klubja is az együtt­működési készség bizonyítéka. — Igaz, e kezdeményezés nem érte el teljesen a célját, 4nert a brigádok képviselői rendszertelenül járnak a fog­lalkozásokra — utalt rá Ba­logh Ferenc, a művelődési központ igazgatója. Tájékoz, tatásából megtudtuk, hogy a művelődési központ sokat tesz az általános és a szakmai műveltség fokozásáért, az iskolarendszerű oktatás meg­szervezéséért. E vonatkozás­ban nem kis eredményeket értek el. Az ismeretterjesztő elő­adások, rendezvények az iro­dalmi és a művészeti jellegű programok ma még — a mű­velődési központ lehetősége­it figyelembe véve — kielé­gítik az igényeket. A továbbfejlődés, az ered­ményesebb munka viszont Csak úgy biztosítható, ha az üzemekkel még szorosabb a kapcsolat és a kölcsönösség hatja át. EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSOK A szécsényi járás legna- gyobb üzemében is megtalál­ták a járható utat. — Az azonos cél arra kész­tette az üzem vezetőit, hogy a művelődési központtal együttműködési szerződést kössenek — újságolta Szépla­ki Pétemé, a közművelődési bizottság titkára. A jelentkező igények, le- hetőségek számbavétele alap­ján a művelődési központ ti­zenhárom pontban rögzített feladatot vállalt magára. En­nek alapján a dolgozók álta­lános iskolájához segítséget adnak, felkészült előadókat biztosítanak az ismeretterjesz­tő előadások megtartására. Kiállításokat szerveznek és ha az üzem igényli, a tech­nikai eszközeivel is segíti a rendezvények színvonalasab­bá tételét. Az üzem dolgozói segítséget kapnak az üzemi brigádrendezvények megszer­vezéséhez. A szórakoztató programok megtekintésénél előnyben részesülnek az EL- ZETT-gyáregység dolgozói, azáltal, hogy az igényeket először ennél az üzemnél mé­rik fel. A művelődési központ vállalta, hogy az év második felében jutalomműsort szer­vez a munkában élenjáró dol­gozók részére, és lehetőséget biztosít arra is, hogy gyár­egységi és brigádrendezvé­nyeket tartsanak a művelődé­si központban. Bizonyára jól jön az olyan irányú segítség is az üzemi közművelődési bizottságnak, amellyel a gyáregységi rendezvények színvonalának további eme­lését biztosítani lehet. Mint a művelődési központ igaz- gatója utalt rá, a brigádveze­tők klubját továbbra is mű­ködtetik, a foglalkozásokon részt vehetnek más üzemek brigádvezetői is. MOZGÓSÍTÁS Nem sokat ér az együtt­működés, ha annak tartalma nem talál kellő visszhangra a dolgozók körében. Ez pe­dig elsősorban azon múlik, hogy az üzemi közművelődé­si bizottság miként propa­gál, szervez, mozgósít a kü­lönböző programokra. De lé­nyeges az is hogyan közvetí­tik a dolgozók igényeit a programok összeállításakor. A művelődési központ anya­gi támogatása csak egyik ki­fejezője az együttműködésnek. A feladat — és ez cél is egy­ben —, hogy az üzem a mű­velődési otthon társadalmi vezetéséből is részt vállaljon. Mind a két szerződő fél tudja, hogy eleven kapcsolat szükséges, hogy a névelő mun. ka az üzemben és az intéz­ményben is eredményes le­gyen. Szécsényben tettek néhány lépést, amelyek az üzemen belüli lehetőségek kihaszná­lásában és az üzemen kívül szervezett közművelődési jel­legű tevékenységekben feje- ződnek ki. Az ELZETT-gyár- egység vezetése élt a lehető, ségekkel és bízik abban, hogy a gyáregység dolgozóinál meg. elégedésre talál. Rácz András Palóc szőttes A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet részle­gében népi hagyományok fel- használásával régi eszvátá- kon, azaz szövőszékeken ké­szítik a palóc népművészeti szőtteseket. óvjuk gyermekeink festi épségét A nyári játék örömei és veszélyei A gyermekek nyári prog­ramját az úttörőcsapatok szí­nessé, romantikussá teszik. Az őrsi és rajfoglalkozások tar­talmas kitöltése, a megfelelő nyári program összeállítása jelentősen segíti a gyermekek vakációjának célszerű fel- használását. Az úttörők vi­dám, változatos nyári élete sok szép és közös élmény for­rása. A szabad idő hasznos kitöl­tése, az úttörőszervezet ro­mantikus, játékos programja alapvetően hozzájárul a gyer­mekek személyiségének sokol­dalú fejlődéséhez, egyénisé­gének gazdagodásához. Saj­nos azonban, hogy ezekben a táborokban nem jut minden gyermeknek hely, így szá­mukra a nyári vakáció nem egy esetben tartalmatlan idő­töltéssé válik/ A gyermek — mint a fel­nőtt — társas lény, vágyik a közösségbe. Éppen ezért a szülők vigyázzanak arra, hogy a nyári vakációban összeverő­dő kis csapat jó hatással le­gyen egymásra. Játék közben alakul ki a kis barátok és barátnők főzött olyan meg­hitt kapcsolat, ami a gyermek jellemének, érzelemvilágának fejlődése szempontjából is igen pozitív. De el kell mondani azt is, hogy a nyári szabadtéri játé­koknál a felnőttek felelőssége is igen nagy. Sokszor elmond­juk, hogy legdrágább kin­csünk a gyermek. Mégis hányszor látunk közömbös felnőtteket elmenni a szágul­dó autók között labdázó gyer­mekek mellett. Nem szólnak, nem figyel­meztetik a várható veszélyre. Nem avatkoznak akkor sem a gyermekek dolgába, amikor egymást verik, a testi épségü­ket veszélyeztetik. 1977-ben országos vonatkozásban a gyermekbalesetek száma 26 százalékkal növekedett. A legtöbb balesetet a gépkocsi- vezetők okozták. Rendőrségi vizsgálatok 'állapították meg, hogy a gyermek okozta bal­esetek száma 1,6 százalékkal csökkent, viszont a felnőttek figyelmetlensége folytán mé­gis nőtt a gyermekbaleset. A gyors és figyelmetlen ve­zetés, a gépkocsik rossz mű­szaki állapota, mind-mind okai lehetnek a gyermekbal­eseteknek. Egy-egy kiguruló labda és a be nem tartott se­bességkorlátozás összefüggésbe hozza a súlyos baleseteket. Megyénkben kevés a fürdé­si lehetőség. Ezért, ha gyer­mekeink vízközeibe jutnak, önfeledten fürdenek, nem fi­gyelnek a víz veszélyeire. A szülők, nyaraltatok felelőssége itt is nagy, mert gyermekeink többsége nem tud úszni. Szólni kell még a közva­gyon rongálásáról is. A csa­patba verődött gyermekeknél nem egy esetben látni a hely­telen magatartást, a közva­gyon rongálását. Meg kell ta­nítani a gyermeket arra, hogy a nagy munkával megépített játszóterek, középületek fel­szerelését, tisztaságát óvják, becsüljék. A gyermekek játéka öröm, mert a tevékenységen keresz­tül fejlődik az érdeklődése, fantáziája. A gyermeki játék élmény, fejlődése szempont­jából fiziológiai, pszichológiai, tudati szükséglet. De olykor gyermekeinkre veszély is le­selkedik. Éppen ezért óvjuk, időben figyelmeztessük őket. , gy- *• . MEGJELENT A VILÁG ÉS NYELV ÜJ SZÁMA Az Eszperantó Szövetség folyóirata A „vándorló” világszínház­tól —• a színházi olimpia le­hetőségéig — címmel Abonyi- Nagy Árpád cikkével kezdő­dik a Világ és Nyelv új szá­ma. A nemzetközi nyelvű színházak múltjáról és jele­néről, olyan rendkívül érde­kes tényekről számol be, amelyek még színháztörténé­szek számára is meglepetés­sel szolgálnak. A lap mostani számából kiemelkedik még dr. Molnár Lajos „Orvosok, nővérek, asszisztensek tudo­mányos összejövetelei nem­zetközi nyelven” című cikke; Sugár András „Egy tolmács visszaemlékezései” című szí­nes és derűs anekdotáival is elgondolkoztatóan komoly írása. Külön figyelmet érde­mel dr. Deme László tan­székvezető nyelvészprofesz- szor vitaírása „A nemstközi kommunikáció gondjairól” címmel. 40. A bortól, a szavaktól, meg a rá való gondolástól kivirá- gosodik bennem a reménység, de olyan erővel, hogy ezeket a szájbamarkos meglett em­bereket mind ki tudnám haji- gálni a kocsmából. Mert az­tán Pircsi pocskondiázására kerül a sor, hogy no, olyan adonyi lesz az is, akár az anyja, mert avval a jó em­berrel, de piszkosul bánik, hát úgy hajigálta át akármi­kor a palánkon, ha a szeretőt várja, mint más szegény em­ber gyereke a záptojást. Meg hogy csak a nevit viseli a lány, de nem a Palié az, hanem tán valaki másé. Rezgett a bicska a szűr uj­jábán, meg a karikás ustorom is kezdett eleven bűrré válni, de mondom, nem a virtusra van most szükségem, hanem a tudalomra. Majd csak kifo­rogja a szó, hogy hol lakik, mivel tudnám szavam lovát bekötni hozzájuk. Hát egyet­len furkó módjára se eshetek be hozzájuk, úgy tanítják a mesék a tisztességes viselke­dést. De, mintha egyenesen ne­kem szánták volna, csak le­pingálják, melyik utca, me­lyik házában laknak. Törülöm szemem, szám, magam sem tudom, miképp is tegyem ma­gam belül a portán. Én a Madárral tudtam olyan figurákat csinálni, hogy el­mehettem volna vele mutat­ványosnak tán. El tudtam küldeni a boltba, ha a ken­gyelszíjba volt fűzve a cso- bolyó, A komlósi kocsmáros megtöltötte, kocogott a Ma­dár vele vissza a pusztába. De járt az be ételért is, míg Szekuláéknál dolgoztam. Ha este megmondták, hogy hol­nap délre gőzön kelt tésztájú túróstáskát csinálnak, ami melegen jó, csak küldtem ér­te a Madárt. Rácsatolták a szütyőt, indult vissza. Pedig poroszkában neki is volt az olyan másfél órányi út. Most is abban bíztam. A Madárral berepülünk a Barát-portára. Ügy is lett. Kaputlan házak utcahosszan, nyomtatás idő­szaka, szelelik az ágyások termését. Vagy három ház el­len mondom a Madárnak, na, kedves szógám, mostan lá­tod milyen bajaim vannak, hiszen még te biztattál, ha nem vettem volna észre a lányt, hát mostan játsszuk meg magunkat a házuk előtt. 4 NÓGRÁD —1978. június 23., péntek Te szépen megvadulsz, két lá­bon kanyarodsz egy párat, és engem behajítasz az udvaruk szájába. A puffanatra majd csak figyelnek! Szitál fejével a Madár, az­tán elkezdte a kabócajárást. Az olyan kényeskedős, ke- resztlépéses, rázó jármod, gyakorlatlan embert kireszeli a nyeregből. Na, aztán rá­kezdett a karikavágtára, de felrúg hátra, nyerít, dobálja magát, teszi a dolgát olyan emberesen, hogy laposabb eszű csikós sem tenné külön­bül. Kiszaladoznak az emberek az utcára, annyira dobolunk, s a nézők félelemmel lesik a habot dúró, megvadult lovat. Baráték kiszaladnak. Pircsi azon harangaijú szoknyában, amiben az utcán láttam, le- vesestállal a kezében, az anyja is mellette. Én meg a lábuk elé vágódok, gyalogbéka mód­jára, vágva akkora port, a né­zők felsikoltottak. En meg el­nyúltam. A Madár trappolt kifelé az utcából. Némely szomszéd azt sajnálta, hogy soha meg nem kerül, mások engem vizitáltak, hogy belő­lem se lesz ember többet. Tipródnak a jeleneten, kicsit viccelődnek, hogy lám, én it­tam a kocsmában, mégis a ló volt berúgva. Majdnem elne­vettem magam. De szorítot­tam a fogam. Olyan lányért szorítom, akiért akár a sár­kányról ledobatnám magam. Közben trátyalétrára tesznek, bevisznek Pirosékhoz. Valaki­nek eszébe jut, hogy öntsenek le hideg vízzel. Más, hogy csak a porból kéne kimossa­nak. Hogy hívják Karfa.Mári kuruzslót, mert az még meg­gyújthatja az életem gyertyá­ját tán. Nékem nem volt kedvem Karfa Márit várni. Barátné vizet hozott. Pircsi úgy szen­telgette rám ujjal végéről, ahogy halottnál szórnak. No, kinyitottam a szemem. — Hol vagyok? — Nagyon megütötte ma­gát, csikói bácsi? Mije fáj? — Mindenem — nyögtem akkorát, a padlásról visszajött a hangom. — Vizes inget rá, tályog- gyükeret a fülibe! — intézke­dett Karfa Mári, mielőtt a konyhába lépett volna. Gon­doltam, tályogot ám a kend fülibe, hát gyulladásos disz­nónak szokták azt a kanászok! Felültem, nehogy valami szú­róval nekem álljanak. Kitámolyogtam a diófa alá, imbolyogva kapaszkodtam a törzsibe. — Éhes maga, hogy ilyen gyönge? — Tudom is én! A kezem­ből úgy elment az erő, a ka­nalat nem tudnám fölemelni. Lekucorodtam a fa tövébe. Pircsi jön, odaül, rakja a számba a zöldséges lebbencs- levest. — Ez jót tesz, csikós bácsi, ettől meggyógyul, csikós bá­csi. Én meg rögvest sugdosom neki, te lány, van-e valakid, az anyád csillagos egit? Én. nékem pedig semmi bajom! De, ha van valakid, én a vi­lágból is kidúrom, te szép szemű, arany kislánykám. De, ugye nincsen senkid? Pircsi meg csak kacarászott, kocogott a kanál a fogsöré­nyemen. — Ha nem mondod, nem eszem ám, itt halok meg a diófátok alatt. Annak is te leszel az oka! — Hát olyan erős nincsen, akit a világból ki kellene durattyúzni. De azért van ám! (Folytatjuk) Sok érdeklődő tekintette meg a salgótarjáni megyei mű­velődési központ üvegcsarnokában megrendezett szlovák —magyar egyedirajz-kiállítást. A tárlat június 30-ig várja látogatóit. — kj — Mai tv ajánlatunk 20.00: Esti műsorok Az esti program a tudomá­nyos híradó, a Delta érdekes­ségeivel kezdődik. Ez után kerül sor a VIT- vetélkedő döntőjének második részére, amelyben eldől, ki vehet részt az egy hónap múlva, Kubában kezdődő Vi­lágifjúsági Találkozón. A bűn nyomában III. részének alcí­me: Néma tanúk. Ezúttal olyan tudományos eszközök­kel ismerkedhet meg a néző, amelyek segítségével egészen apró, „mikronyomokból” is lehet következtetni a bűncse­lekmény helyére, idejére, el­követőjére. A tudományok egész sora áll ez esetben a bűnüldözés rendelkezésére: fi­zika, kémia, biológia, orvos- tudomány. Olyan érdekességekre is fény derül: tisztázhatók-e év­századokkal ezelőtti halál­esetek körülményei? A mű­sorvezető: Kovalik Károly. Képünkön: Szibériai nagyapó — szovjet film. Ma este 20. óra. — 2. műsor. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom