Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-23 / 146. szám
Amit a központ előír Csak mérsékelni tudjuk... Megvan... Készül... A hét végére várható... Az árkülönbözetet fent intézik... A kocsi ma hozza... Budapest küldi. A Most van vámvizsgálat alatt... Meg sem ígérték. .. Kristályok nincsenek, fel sem adta a külföldi cég, úgy tudják nem is gyártotta... A kereskedelmi osztály megrendelte, az SOS-keretre. Miről van szó? A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének anyagbeszerző csoportvezetője röviden és tömören tájékoztatta Pálfalvai Lászlót, a gyáregység igazgatóját, az exportra készülő URH rádiótelefonokhoz szükséges hiányzó importalkatrészekről. Ezeknek április 20-ig be kellett volna érkezni a gyárba, s június 30-ig kell azokba a termékekbe elhelyezni, amelyek a félévi programban szerepelnek. Néhány területen Ha ilyen bizonytalan az importalkatrész-ellátás, milyen elképzelések vannak az ebből adódó bizonytalanság mérséklésére, vagy megszüntetésére. — Csak mérséklésről lehet szó — mondja az igazgató. — Ezt a munkát Budapesten a központban, a fejlesztési osztály végzi. Néhány területen sikerült előbbrelépni. Korábban a kondenzátorokat is tőkéspiacokról szereztük be. A fejlesztési osztálynak sikerült néhány típusnál a hazai gyártást kikísérletezni és előállíttatni. Ennek eredményeként ebből az. alkatrészből jelentősen csökkentettük az importot. A legnagyobb eredményt a kristályfoglalatok hazai előállításával értük el. Ugyancsak a budapesti fejlesztőgárdának köszönhető a diszkriminátor részbeni hazai előállítása is. Amíg ebből az alkatrészből a teljes mennyiséget kompletten a tőkésországokból vásároltuk meg, addig egy darabért 7—800 devizaforintot fizettünk. Mióta itthon gyártjuk, a beépített importanyag értéke 100—150 forintra tehető. Sikerült előre lépni az antennacsatlakozók és a jelfogók importjának hazaival történő csökkentésében, bár a magyar termékek minőségben és élettartamban nem érik el külföldi társaikét. — Egyébként mi csak azokat az importpótló alkatrészeket építhetjük be készülékeinkbe, amelyeket Budapesten engedélyeznek, illetve előírnak. E tekintetben nincs más kötelességünk, bár, há kapnánk importanyagokat helyettesítő feladatokra megbízást, akkor sem tudnánk elvégezni, mett nincsenek meg hozzá sem az anyagi, sem a személyi feltételek — állítja az igazgató. — Melyik importalkatrész beszerzése okozza a legtöbb gondot? — A kvarckristályoké. — Nem tudjuk hazáival helyettesíteni ? — Belátható időn belül nem. Pedig több tízezret használunk fel évente belőle. Ami érkezik, azt sem tudjuk már beépíteni, mert nem mindegyikük felel meg a műszaki követelményeknek — vélekedik Pálfalvai László. Magnómotorgyártás részleges sikerrel A budapesti központ kívánságára két évvel ezelőtt kezdtek Salgótarjánban a magnó- motorok hazai gyártásához. Mivel műszakilag több tekintetben nem sikerült megoldani a feladatot, ezért az 1977. évi 70 ezer darabbal szemben ebben az esztendőben 40, esetleg 50 ezer darabot állítanak elő Salgótarjánban. A csökkentett mennyiségre azért van szükség, mert a gyártott magnómotorok 20 százalékát nem tudják felhasználni. — Mivel ebből az alkatrészből igen sok kell, megpróbáljuk a tőkésimportot szocialistára átváltani. Ez ügyben tapasztalatcserén voltunk Lengyelországban. A magnómotorokat gyártó lengyel gyár a japánoktól megvett li- cenc alapján állótja elő a terméket. Az első szállítmányt már megkaptuk tőlük. Ám a minőséggel még baj van. Az ennék megszüntetésére irányuló lengyel kísérletek sok jóval biztatnak, ök is rájöt-, tek arra. amire mi. Elsősorban a kollektor-alapanyaggal van baj. Ezt a problémát mi úgy oldjuk meg, hogy a japánoktól vásároljuk az alapanyagot. Eddig ugyanis az NSZK-ból szereztük be — mondja a gyáregység igazgatója. Amennyiben sikerül e kritikus műszaki feladatokat megoldani, akkor az évente szükséges többszáz ezer darab zömét szocialista importból és hazai ellátásból biztosítják. Ez azt jelenti, hogy a japánoknak fizetett darabonkénti kész magnómotorokért nem adunk 3,25—3,5 dollárt, hanem a lengyeleknek 4 rubelt. Nem lepne reális — A vállalat vezetésének az az elképzelése, hogy ahol lehet, mérsékelje az importot, keresse a hazaival való helyettesítését. Ez a munka folyamatos és céltudatos. Olyan elképzelést nem tűzhetett, de nem is tűzött maga elé, hogy teljesen megszüntesse az importot. Ez nem lenne reális. Csak a mi gyárunkban felhasznált húszezer alkatrész 25—30 százalékát tőkéspiacokról szerezzük be. Aztán felesleges pénzkidobás volna olyanokkal is kísérletezni, ami igen hosszú időt venne igénybe, amit továbbra is olcsóbban vásárolhatunk meg a tőkéspiacokon — állítja az igazgató. Bár a salgótarjáni gyáregységnek nincs konkrét megbízatása az importanyagok hazaival történő helyettesítésére, a budapesti szakemberek kutató-kísérletező munkájuk során figyelembe veszik salgótarjáni kollégáik észrevételeit, tapasztalatait, kívánságait. V. K. a húsprogramért Fiatalok A húsprogram felett vállalt KISZ-védnökségi munkát 1971-ben a KISZ VIII. kongresszusa határozta el a több éves tapasztalatok alapján, majd a védnökségi munka kiterjesztésének kereteit az állattenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározat jelölte meg. Így került sor a védnökségi szerződés aláírására a KISZ központi bizottsága, a Magyar Üttörők Szövetségé, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a MEDOSZ, az ÉDOSZ, és a SZÖVOSZ, valamint a KPVDSZ között 1973-ban. A védnökségi munka szervezésére, irányítására a KISZ kb létrehozta a húsprogram KISZ-védnökség országos operatív bizottságot, amely mezőgazdasági, élelmiszeripari, felvásárlási, és értékesítési, valamint pályaválasztási és információs szekciókból épült fel. A hősprogram felett vállalt védnökségi munka az elmúlt években nagyot fejlődött. A védnökség komplex voltából adódóan a fiatalok tízezreit mozgatta meg az állattenyésztés és hústermelés minden területén, ezen kívül kiterjedt még a különböző állattartási létesítmények tervezésére, kivitelezésére, a pályaválasztásra, a szakmai képzésre, a továbbképzésre, a gazdasági termelésre, az állati termékek színvonalas értékesítésére. A munkába bekapcsolódtak, és jó eredményt értek el az úttörők is. A KISZ IX. kongresszusa 1976-ban eredményesnek ítélte meg a húsprogram felett vállalt KISZ-védnökséget és folytatásra javasolta. Tette azért, mert a védnökség megindítása óta 150 szakosított állattenyésztő telep készült el a KISZ-fiatalok segítségével. Az állattenyésztő ifjúsági brigádok sok helyen sikeresen csökkentették az állatok elhullását. Részt vettek a fiatalok a tejtermelés növelésében, s a fejőversenyekhez kapcsolódó vetélkedőkön. Segítették a rekonstrukciókat, KISZ- védnökséggel épült fel a Miskolci Húskombinát, a Szegedi Szalámigyár, a Gyulai Húskombinát, de jelentősek az eredmények a bajai, szekszárdi, kaposvári húskombinátok építésénél is. Az eddig végzett társadalmi munka több mint 300 ezer óra. Ezek a jelentősebb védnökségi tapasztalatok. Ez nem jelenti, hogy ahol nem épül húskombinát, ott nem lehet védnökség. Az országos statisztikát nézve Nógrád megye védnökségi tapasztalatai csekélyek. Ennek fokozására, fejlesztésére feltétlenül nagy szükség van. Nógrád megyei fiataljaink védnökségi munkájából a Nógrád megyei Állattenyésztési Felügyelőség termelésfejlesztési osztályának Széchenyi István brigádja emelhető ki. Ök az endrefalvai termelő- szövetkezettel kötöttek együttműködési szerződést. A szerződés szerint a Széchenyi brigád tagjai rendszeresen segítik a tsz állattenyésztését. Figyelmet érdemel a szan- dai és a kishartyáni tsz KISZ- szervezete. Csatlakoztak a felügyelőség felhívásához, amely legelő, rét tisztítására hívott. Bokorirtást, kőhordást és műtrágyázást végeztek a KISZ-esek és az úttörők társadalmi munkában. A húsprogram megvalósítása felett vállalt KlSZ-védnök- ség lehetőségei. bővek. A KISZ-szervezetek hívják fel az állattenyésztésben dolgozó fiatalok figyelmét az állandó önképzés fontosságára. Mozgósítsák őket a munkaverseny ifjúsági formáiban való részvételre. Bízzák meg •a fiatal szakembereket azzal, hogy ismertessék és szerettessék meg a pályaválasztó fiatalokkal az állattenyésztőszakmát. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tegyék lehetővé a korszerű mezőgazdaságba való betekintést. (Például: „Nyitott kapuk”, „szemlélő ablak”) Az ÁFÉSZ KlSZ-szerveze- tek segítsék a fiatalok állat- tenyésztő (nyúl, galamb) szakcsoportokban való részvételét. A végzett munkát tartalmazó beszámolókat 1979. január 15-ig kell megküldeni a járási KISZ-bizottságoknak. Az ilyen hasznos kezdeményezéseket feltétlenül javasoljuk a KISZ-szervezeteknek, mert ezzel a népgazdasági célok megvalósítását segítik. Kodak István Aratás előtt Szerelők nyeregbe! A mezőgazdaság eredményeinek egyik fontos összetevője a takarmány- és gabonafélék gyors betakarítása, aminek időben, kellő körültekintéssel való elvégzése jelentős összeg megtakarítását eredményezi. A hatékony irányítás, ellenőrzés érdekében a tolmácsi Lókosvölgye Termelőszövetkezet vezetősége a növénytermesztési szakágazatot, a növényvédőket és a szerelőket négy motorkerékpárral látta el. így nincs akadálya, hogy a földeken szétszórtan dolgozó gépek kezelőit a szakágazatvezetők mindig a legfontosabb teendőkhöz irányíthassák, a szerelők pedig járművük nyergébe pattanva mielőbb a meghibásodott gépnél teremjenek, és a hibákat kijavítsák. Lányok fehérben ja Puszta Franciska, aki negyedik éve nővér az orr-fül- gége osztályon —, utána még megmaradok ápolónőnek, de ha jönnek a gyerekek akkor egy műszakos állást keresek. De az egészségügyi pályáról nem megyek el. Jó dolog emberekkel foglalkozni. Igaz, néha szemtelenkednek — mindig volt és lesz is előítélet velünk szemben —, de olyankor nekünk kell szigorúnak lennünk. Gál Zoltánné Mit csinál, milyen munkát végez az ápolónő? Megigazítja a párnát, lesimítja a lepedőt, gyógyszert, pohár vizet ad a szenvedőnek, injekcióval szalad, vért vesz, letöröli a verejtékező homlokot, megeteti, megmosdatja a magatehetetlent. .. És közben állandóan mosolyog. Valóban „csak” eny- nyi lenne a dolguk? A három műszak, a megerőltető szellemi-fizikai munka mellett miközben keze sebesen jár: fecskendőket, ampullákat készít elő az esti vizithez, majd elrohan és összeszedi a hőmérőket. Mi is követjük őt a kórterembe, ahol hatodik hete fekszik felpolcolt, trombózisos lábával Eczet József. — Ezen az osztályon öt ápolónő váltja egymást és ameny- nyit ők dolgoznak azt képtelenség szavakkal elmesélni! Bármit kérünk tőlük azonnal megteszik... hordják a kacsákat, mosdatnak. Én bizony nem csinálnám semmi pénzért; ezt a nehéz munkát nem lehet megfizetni ... és nem is élnék a feleségemmel, ha nővér lenne. — A férfiak elképzeléseibe nem illik bele ez a pálya, ami leköti, fáradttá, idegessé, türelmetlenné teszi az asz- szonyt, s így nem marad ideje, energiája a családra — szól közbe Király Sándor, akinek szívpanaszait kezelik, majd folytatja. — Én csak felnézni tudok rájuk, mert ők minden emberi nyomorúságot enyhíteni tudnak! Emberfeletti erővel rendelkeznek! A harmadik emeleti sebészeten Mezei Zsuzsannát kptöMezei Zsuzsanna A nővérszállón tágas, kétágyas, ízlésesen berendezett szobákban laknak a lányok. Százhúsz forintot fizetnek havonta. Hármukat találjuk otthon, Nagy Erzsébet és Banos Erzsébet hat éve, Bibó Anna négy éve él távol a családjától, szüleitől. Mind a hárman a lakótárshoz való alkalmazkodás művészetét említik elsősorban, majd következnek a közösségi élet, a nagyobb llWBirí'WFIWi i'lt . v!: i'. Tóth Éva jut-e idejük magánéletre, szerelemre, szórakozásra, művelődésre? Hova mennek, ha letelt a szolgálatuk, hol élnek, hogyan élnek? Milyenek a vágyaik, elképzeléseik a jövőről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Salgótarjánban, a megyei kórházban dolgozó ápolónők között. — ímmel-ámmal nem lehet betegeket ápolni, csak szívvel, lélekkel, hivatásszeretettel. Aki erre nem képes, az úgyis elmegy a pályáról. Kevesen vagyunk. Nekem nyolc szabadnapom lenne ebben a hónapban, de nem tudom kivenni őket. Nincs aki helyettesítsen. Szerencsére a férjem megérti a helyzetemet. A lányunk pedig tizenhat éves és az egészségügyi szakközépiskola második osztályába jár. ö is nővér lesz — meséli Gál Zoltánné, aki két éve dolgozik a reumaosztályon. — Nem jött ki úgy a lépés, hogy férjhez tudjak menni. A fiúk nem szeretik ha három műszakba jár az a lány akinek udvarolnak. Bizony néha előfordult: nem mentem el a randevúra, mivel a betegeket nem hagyhatom ott, amikor nekem tetszik. Jól érzem itt magam — hatodik éve vagyok az I-es bélén, a férfi oldalon —, azt csinálom amit szeretem és még pénzt is kapok érte. A keresetem 2600 forint, de ha egész hónapban éjszakázom, akkor összejön a 4500 is. Nem gyűjtök semmire, a szüleimnél lakom. — mondja Tóth Éva, w *11 í « Puszta Franciska zés közben találjuk. Bal kezének gyűrűsujján aranykarika csillan. — Menyasszony vagyok és eddig még mindig sikerült a vőlegényemmel összeegyeztetni a szabad időnket. Akkor sem hagyom itt a kórházat ha férjhez mentem, de a nővérszállóról — ahol három éve lakom egy műtősnővel —, elköltözöm. Albérletbe megyünk. — Ősszel lesz az esküvőm, akkor szerel le a fiú — rnondtanulási, szórakozási lehetőségek és az önállóság szépségei. Banos Erzsébet hosszasan elgondolkozik, majd halkan megszólal: — A pálya elején nem így képzeli el a dolgokat az ember. Csak amikor már benne van, akkor látja, milyen nehéz... Néha én is elkeseredek. De azután felveszem a fehér köpenyt, oda- állok a betegek ágya mellé... és újra mosolygok. Tőcsér Julianna Nagy Erzsébet Bábel László felvételei | NÓGRÁD = 1978. június 23., péntek