Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

Ä Tefevf*'6bó1 felettijük Honismeret Nógrádban A szocialista hazafiság for­málásának hatékony eszközei közé tartozik a honismereti mozgalom. A szűkebb hazá­hoz való értelmi és érzelmi viszonyulás lehetőségének megteremtésével, gyakorlati tevékenységben, magatartás­ban nyilvánul meg. Többi között az egész mozgalom erős ágának számít a hagyo­mányápolás. Ezzel kapcsolat­ban helyesen jegyzi meg a mozgalom megyei helyzetét elemző valamennyi anyag a korábbi években is: arra kell megkülönböztetett figyelmet fordítani, hogy a hagyomány fogalmát megfelelően értel­mezzük Mit jelent ez? Idé­zek: „Nyilvánvaló, hogy az korántsem csak a szűkebb ér­telemben vett történelmet je­lenti: kultúránk, irodalmunk alkotásai, a történeti múlt építészeti, művészeti emlékei, a régi paraszti élet rekvizítu- mai, a nép dalainak, költé­szetének, zenéjének öröksége, a munkásmozgalom tradíciói — mind megannyi sajátos, értékes nemzeti hagyomá­nyunk. Ezeken kívül a haza egy-egy tájának, városának, falujának különös szeretete, történelmi emlékei, lakóinak -otthonérzete» — mindez szí­nezi, tartalmasabbá teszi a termelési eszközök birtoklásá­ból fakadó új típusú kollek­tív érzületet, elősegíti, hogy az egyén azonosuljon a ‘ kö­zösséggel.” Mindezen túl, a honismere­ti mozgalom természetesen nagy jelentőségű a közműve­lődésben is, nem utolsósorban a tudat formálásával, aktivi­zálható ismeretszerzéssel és ismeret nyújtással az egyén számára. A mozgalom gazdája me­gyénkben is a Hazafias Nép­front, illetve a mellette mű­ködő honismereti bizottság. A Hazafias Népfront Nógrád megyei elnöksége honismereti munkabizottságának vezetője A cári Oroszországban min­den négy ember közül három írástudatlan volt. Ma nincse­nek analfabéták, és évente majdnem 700 könyv jut 100 emberre. ★ A bolygónkon megjelenő könyvek és brosúrák egyha- toda a Szovjetunióban lát napvilágot. ★ Óriási példányszámot ért el a Szovjetunióban a politikai, a művészeti és a népszerű tu­dr. Schneider Miklós. Vele beszélgettünk a bizottság munkájáról, az időszerű te­endőkről. — Nyilvánvaló, a honisme­reti mozgalom rendkívül szerteágazó tevékenységet jelöl, fog össze. Hogyan segíti a munkabizottság a mozga­lom céljainak megvalósulá­sát. — Nem kívánok részletesen szólni a bizottsági munkáról, hiszen inkább az a tevékeny­ség az érdekes, amely a moz­galmon belül szerte a me­gyében folyik. Csak annyit jegyeznék meg, hogy bizott­ságunk munkáját az időszerű feladatok végrehajtására va­ló mozgósítás jellemzi, s ter­mészetesen a mozgalom belső információs tevékenységé­nek a végzése, amely egyút­tal orientálást is jelent a ta­gok számára. A mozgalom nincs egyedül, tartalmi mun­kájának irányításába az or­szágos és helyi intézmények is bekapcsolódnak, vala­mint más társadalmi és tö­megszervezetek. — Milyen eredményekre tekinthet vissza megyénkben a honismereti mozgalom? — Csak néhányat említek, a teljesség igénye nélkül. Mindenekelőtt eredménye­ink közé tartozik a nagy tör­ténelmi évfordulók kapcsán kibontakozó honismereti (és helytörténeti) tevékenység, amely figyelmet keltő kiad­ványok, egyéb publikációk megjelenését eredményezte már eddig is. Jó kezdemé­nyezésnek számít az ifjúsági honismereti tábor megrende­zése megyénkben, vagy az irodalmi hagyományok ápolá­sában elkönyvelhető sikerek. Napjainkban egyik legfonto­sabb törekvésünk a mozga­lom közösségi jellegének ki­domborítása, ezért elsősorban a különböző csoportok, szak­körök stb munkájának tartal­mi színvonalát kívánjuk dományos irodalom. Csak 1977-ben a kiadott könyvek és brosúrák példányszáma el­érte az 1,8 milliárdot. Több mint 12 500-szor ad­ták ki eddig Lenin műveit a Szovjetunióban — az ország és földgolyónk 102 nyelvén. A művek példányszáma meg­közelítette a félmilliárdot. Marx és Engels művei több mint 300 kiadást értek meg a Szovjetunió valamennyi né­pének a nyelvén. A két nagy emelni, nem megfeledkezve azért az egyéni kutatókról, gyűjtőkről sem. Mozgalmunk megyei sajátosságai közé tar­tozik, hogy a nemzetiségi ha­gyományápolásban is értünk el • eredményeket. Például nemzetiségi néprajzi pályázat meghirdetésével és más mó­don. Igaz viszont, hogy a krónikaíró-mozgalomban vannak tennivalóink, hogy csak egyet említsek számos gondunk közül. — Szóljunk röviden napja­ink legfontosabb teendőiről is! — A Népművelési Intézet minden évben megrendezi az országos honismereti akadé­miát, amelyen megyénk is képviselteti magát. Idén Sze­geden lesz. A következő év­re pedig Nógrád megye kapta az akadémia megrendezésé­nek megtisztelő házigazdái tisztét. Erre már most meg kell kezdenünk a felkészü­lést, hogy 1979-ben olyan megyei programot nyújthas­sunk vendégeinknek, amely tartalmilag gazdag és emlé­kezetes legyen. Idei első bi­zottsági ülésünkön sok szó esett erről. A krónikaírással kapcsolatos gondot már emlí­tettem. A következőkben erre nagyobb gondot kell fordíta­nunk. Országos jellegű adóssá­gaink közé tartozik a földraj- zinév-gyűjtésben való tete­mes lemaradásunk behozása. Ez a munka országosan nagy lendülettel folyik. Megyénk­ben viszont igen lassú a tem­pó. Továbbra is előkelő he­lyen szerepel céljaink között a mozgalom tagjainak, kol­lektíváinak képzése, tovább­képzése. Ennek megvannak a feltételei és formái. Célunk, hogy ez továbbra is folyjon, hiszen a tartalmi színvonal emelésének egyik alapvető előfeltétele. Pályázataink, más szervekkel közösen, ered­ményesek, reméljük, a továb­biakban a színvonal is emel­kedik. T. E. ideológus műveinek összesí­tett példányszáma meghalad­ja a 112 milliót. A „Kommunista kiáltvány” 482 alkalommal jelent meg a Szovjetunióban — 46 nyelven — több mint 29 millió pél­dányban. ★ 1917 és 1977 között a világ 136 országának irodalmát képviselő szerzők 73 294 könyvét adták ki a Szovjet­unióban több mint kétmilli­árd példányban. Mai lévéaján latunk KUCKÓ. (Június 21. Szerda. 16.35 óra) 21.45: A tv zenei klubja. Az olimpiai csarnokból közvetített nyilvános adás té­mája Richard Strauss: Rózsa- loVag című operája, amelyet Mihály András mutat be. „Életműve hídként ível a né­met romantika világából az új európai zenéhez, a XIX. századból a XX.-ba” — tartja Richard Strauss művészetéről a zenetörténet. Ez az opera azonban az életművön belül külön helyet foglal el. Vi­szonylagos megtorpanás ez, visszalépés saját előző stílus­elemeihez, 1911-ben, amikor pedig már jelentős újdonsá­gokat mondhatna magáénak. Ez az opera —, s még né­hány — a zeneszerző szavai szerint a „játék, kedély és emberség” jegyében születtek. Az operában olasz áriák és menüettek keverednek a bé­csi keringővei. Sudlik Mária, Pászthy Júlia és Kalmár Mag­da szólaltatnak meg részlete­ket az operából. Közreműkö­dik a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara. A műsor­vezető: Antal Imre. Az APN-ről Jelentős tájékoztató mun­kát folytat az APN. A No- vosztyi sajtóügynökség 110 ország nemzeti hírszolgálati irodájával, kiadójával és rádiótársaságaival tart fenn hivatalos kapcsolatokat. Az APN 51 folyóiratot, 10 újsá­got, és 190 bulletint jelentet meg 56 nyelven. Könyvkiadás — a szántok fökrében L E GM N DÄ K A LÓMÓL 38. A kedve is emelkedik. Nő- táznak. Kiöniott a Tisza vize, Barna kislány fürdik benne, Én is megfüredtem benne, Rám is ragadt a szerelme. Mert, hogy Este virágzik a repce, lány vagy-e te, vagy menyecske. Nem vagyok én lány, menyecske, rózsa va­gyok a kiskertben, de ha te rózsa vagy a kertben, én meg harmat az egekben, este aj­kaidra szállók, hajnalig rajta tanyázok. Ment egyik nóta a másik után, ahogy a pohár borok köszöngéltek befelé a gyomo- ri pörnyésgödrökbe. Már a Göncölszekér is rúdjával for- dulgatott a földnek, ki-kinéz- tek az ég alá kicsit. Már éj­féledéit az idő, de nem vol­tak részegösök, csak odaterel­geti a szót a baromorvos Bimbó elébe, hogy hát tet­szik-e néki az ő felesége. Váltott az esze a csikósnak. Mondja, hát egy ilyen virág­szálas szép asszonyi személy ugyan kinek ne tetszenék eb­ben a búrjával fölvert kerek világban? No, erre inni kel­lett megint, mert úgy volt az igaz, ahogy Bimbó mondta. — Aztán szeretnéd-e, Bim­bó, ezt az asszonyt? Hát mit mondhat erre a puskaporlobbantó csikós. — Hát szeretnék én szám­adó is lenni, meg miegyéb is, hát egy ilyen asszonyt, de hogy is kérdezhet ilyeneket az orvos úr a saját felesége után? — Most olyant játszunk, hogy én kérdezek, te vála­szolsz! Szeretnéd? — Hát eladó? — Ha te magyarul beszélsz, én is. Eladó! Kevés időre! Nézek az asszonyra, mit szól az ilyen szamár beszédre. De az majdnem bekap a szemé­vel. Olyan tágasra kerekíti, mint az éjszakai uhu madár. Pedig az nem ivott egy ti­teket se. — Hogy értődik ez a kevés idő, baromorvos úr, már meg ne bántsam, tudatlan em­ber létemre. — Ha úgy szereted, hogy meg is szöktetnéd, hát arra a kevés időre! Bimbóval hármat fordult egyszeriben a világ. Vagy vBa- barci a bolond, vagy az asz- szony, vagy ő maga, szüle­tett Bimbó András battonyai csikósbojtár. Mert akinél ott­hon lakik az ész a padláson, hát az ilyet nem mond, nem is gondol! De ha tréfálni kell, annak embere vagyok. Fon­juk tovább a mókát. — Akkor az enyém, már mehetünk is! — De nem addig van ám az, Bandi fiam. Annak itt kell játszani a szemem láttára. De mielőtt bármit válaszolnál, igyunk egyet rája. Módjával aztán, hogy hüljön a szájsza­lonna ilyen tüzes szavak után. — Gondolkodik Bimbó, hát hallott ő már effélét, valami magtalan félurakról hírlelve, hogy egy kiválasztott, jó cse­léddel vetették be a termő­földjüket. Aztán nem is is­merők az illetőt. Ha odagondol az ember, ugyan valóst melyik magve­tőnek csókol kezet az úr, bár ő eszi a puha papást utána. De ez azért n\ás! Figurát nem hagyok magamból csinálni, ha mégolyán cimborás is az or­vos úr! Hát elhasadna alattam a föld is, hát mit is gondol, hogy játsszak itten, 6 meg nézni, hát nem monyas ló az ember, akinek mindegy hány ágra süti ágyékát a nap?! Közben olyan tüzesre válto­zott a szoba, hogy szájon kap­kodták a levegőt. De kiter­veltek ezek mindent. Az asz- szony, csak levágta magáról, kínaselyem viganóját, feje fö­lött suhogott az alja, akár új csapójú karikás ustor, ha rittyentőre kiereszti a csikós, de semmi ám alatta, csak ma­ga az alabástromosan fölra­gyogó teste. Egy villámlásnyi káprázat, az orvosnak összeverődött a foga is. Bimbón égett a csikós- lajbi, lángolt a két füle tá­nyérja. Hát egy gyáva nyuszi tán ő, mit számít az, hogy ez a komor monyú orvos itten. Az meg taszigálja Bimbót az alabástrom fehérségű asz- szonyhoz, az meg kap utána, mint éhes a falatnak. Bimbó Bandi csak azt hal­lotta, hogy vacogó fogai közül biztatta az orvos: — Virulj ki, Bimbó, tárulj ki, Zsóka, virágba Zsóka sziromra Bim­bó! És sírt. Még akkor is, hogy a csikósszűrét magára kapva nyeregbe ugrott. A tájékon sokáig nem látták Bimbót. Vagyis hát, vagy tíz eszten­dőkkel később. A fogarasi he­gyek pásztorállásaiból ereszke­dett alá a battonyai síkoknak. Alig ismerték hogy, hogy utód­ja után érdeklődött. Mert lett. Mondta is Bimbó, ő megérez­te. hogy annak lennie kell. Egy szép, szőke, sudaras kis­leányka csöpörödött az orvo­sék hóna alatt belőle, de olyan világraszóló, amilyenről estelente mesélnek az öregek. ★ Misa barátul fogad, felesé­ge, Fürtön Etel szeretőül. Jus­sak Bimbó Bandi sorsára ve­lük? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1978. június 21., szerda Képernyőn „0 teleinn” Ott, ahol eddig rendszerint prózai, sőt drámai töltésű mű­fajok támadtak életre a ka­merák előtt, most a Magyar Operaház zenekara foglal he­lyet az alkalmilag beteJenített székeken. A hangzavar bábeli. A zongorafutamok mellett az öblöshangú trombita és a töb­bi fúvóshangszer magánszólói rezegtetik a dobhártyákat. A próbáló zenészek mellett az operatőrök beállnak a kom­binált kép felvételére. A háttér: egy amerikai nagyváros sötét felhőkarcolói. Elöl nyilvános telefonfülke. Néhány lépéssel arrébb egy nagyvonalúan elrendezett, fe­hér műszőrmével leborított heverő, amelyen a szőke ope­raénekesnő, Pászthy Júlia fek­szik, csíkos zokniban, zöld nadrágruhában, és kezében a szupermodern, világoskék te­lefonkészülék. Póka Balázs a férfi fősze­replő megjelenése sem kevés­bé látványos a telefonfülke előtt. A monitorra tekintve, Mikó András az Operaház fő­rendezője elégedetten szemlél­heti az egymás mellé úsztatott képek színeinek harmóniáját. Még néhány keménynek ígér­kező perc (és többszöri neki­futás), majd elkészül az utol­só jelenete is Gian Carlo Me- notti bravúros operájának: A telefonnak tévéfelvétele. — Próba, figyelem! — ki­áltja az asszisztens. — Kiütöm a háromnegyed taktust — mondja még utol­jára zenekarának az alkalmi dobogón állva Sándor János karmester. A jelzés után a karmester intésére a zenekar kezd. A két fiatal énekes humoros tele­fonduettje következik: sze­relmi vallomás telefonon. — Hello — éneklik mind a ketten. — Még vissza nem jössz, el ne felejtsd — figyel­mezteti a fiút a lány. — Mit? — kérdi a fiú, —J a szemed, az arcod, a szád? — Nem — hangzik minden szó után a válasz. — A szá­mom! A már nálunk is ismert, több alkalommal játszott Me- notti-opera kiváló karikatúra az élet egy kicsiny jelenségé­ről, egy-egy emberi karakter­ről. Műfajparódiának is te­kinthető. — Az opera eredeti címe: Szerelem hármasban — mond­ja Pászthy Júlia.'— A harma­dik szereplő a telefonkészü­lék. Két évvel ezelőtt is együtt játszottuk a darabot Póka Balázzsal Győrben, és nagy siker volt. — Annyi humorral telített az opera — mondja Póka Ba­lázs. — Hiába megyek fel a lányhoz, hogy feleségül kér­jem, mire odáig eljutnék, hogy kimondjam, amit akarok, min­dig megszólal a telefon. Vé­gül eszembe i-.t a megoldás: telefonon kell megkérnem a kezét. — A játék műfaja? — Vígopera de operakari­katúrának is tekinthetjük. — Nagyon élveztük a fel­vételeket, a játékot, csak az a kár, hogy rendkívül gyor­sán, mindössze két nap alatt, a tervezettnél jóval hamarabb elkészültünk az opera felvéte­lével. — Életem első operaszerepe, és egyúttal az első főszerepen) is — mondja Póka Balázs­— Képernyőre énekelni Ä telefont, nehezebb, mint a színpadon? — De még mennyire — ál­lítja Pászthy Júlia. — Nem­csak fekve, de olykor fejtetőn állva, vagy éppen testedzés közben kellett úgy énekel­nünk, hogy ne tűnjék fel az éneklés. S ez technikailag nem könnyű feladat. De minden­képpen rendkívül izgalmas munka volt és mi nagy kedv­vel csináltuk. n. b. Minden gyerek megtalálja a maga kedvére való olvas, mányi a kisterenyei nevelőotthon modern, 2500 kötetes könyvtárban. A könyvállományban vannak ifjúsági re. gények, mesekönyvek, ismeretterjesztő kiadványok, vala. mint szótárak és lexikonok. A könyvek mellett újságok, fo­lyóiratok, hanglemezek állnak a gyerekek rendelkezésére. A könyvtár heti 8—10 órán keresztül tart nyitva, de terve, zik, hogy naponta a szabad foglalkozás ideje alatt is nyit­va lesz. A képen Bali Anna, Sági Magdolna és Horváth Mária a könyvtár új könyveivel, illetve folyóirataival is. merkedik. — b—

Next

/
Oldalképek
Tartalom