Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

ÉPÍTŐTÁBOROK ü hnoQ7|í forró nyarak emlékei között H liudc£!r, talán legmarkánsabban a ka- posfői építőtáborozásom képei maradtak meg bennem. A hatvanas évek elején izgal­mas élmény volt. hogy katonai sátorban lak­tunk, csizmát, derékszíját, csajkát kaptunk és hideg vízben mosakodtunk. Csodáltuk a nógrádi mokány brigádvezetőt, aki egy moz­dulattal, rezzenéstelen arccal hajította maga mögé a lapátjára emelt tetemes mennyiségű vizes, agyagos földet. Csatornát ástunk és akkor tudtuk meg, hogy a csákány, a lapát forgatása is mestermunka lehet. Ha csak két hétre, de megízleltük a munkát, ami nem okozott csalódást sőt, átéltük a felnőtté vá­lás első pillanatait. Mert diákszívvel ugyan, de talán már felnőttakarattal dolgoztunk, sokan közülünk először életünkben. Az idén huszonegyedik alkalommal nyit­ják ki kapuikat az építőtáborok. Gazdasá­gosságuk, nevelési értékeik már régen bizo­nyítottak. Népgazdaságunk számíthat a nya­ranta vissza-visszatérő lányok és fiúk népes seregére. A tavalyihoz képest ötven százalék­kal megnövekedett az építőtábori igény és az idén csaknem félszázezer fiatalt mozgó­sít a KISZ. Az építőtáborok országos rang­sorolását az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ kb építőtábori bizottsága közösen vé­gezte, figyelembe véve a szaktárcák vélemé­nyét. A táborok szervezésében (különösen a fi­úknál) zöld utat kaptak a KlSZ-építkezé- sek, a védnökségek, az ifjúsági létesítmények építési munkálatai. Leninvárosba a KISZ- védnökséggel épülő TVK-hoz, Ajkára, az alu­míniumkohó rekonstrukciójára, vagy Csepel­re, ahonnét a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek diósdi gyáregységéhez utaznak a fiata­lok, hogy segítsenek az építkezések gyorsí­tásában. A tervezett építőtáborok zöme azonban a mezőgazdaságba várja az önkén­teseket. Elsősorban a zöldség- és gyümölcs- termesztés, valamint a szőlő és hibridkuko­rica termesztésére összpontosítják a fiatal erőket. Tizenkét helyen új tábor alakul. A már említett Ajkán, Csepelen és Leninváros- ban a szakmunkástanuló építőtáborok is munkához látnak. Itt a leendő mesterségeik­nek megfelelő feladatokat kapnak a fiatalok. Tizenkét táborhely 37 turnusára előkészí­tés alatt áll a szakosított programok szer­vezése. Cegléd—Cifrakertre, Dánszentmiklós- ra, Hajdúnánásra, Kunfehértóra, Siófokra, Tompára, Üjbögre utaznak többek között hét felsőoktatási intézmény hallgatói. A szakosí. tott programú építőtáborokba közel hat­ezer táborozót mozgósítanak a megyei KISZ- bizottságok. A központi táborok mellett, az előrejelzések szerint — 32 megyei szervezé­sű táborban, közel tízezer fiatal dolgozik a nyár folyamán. A hagyományokhoz hűen igen jelentős a megyei építőipari mozgalom Baranyában, Bé­késben, Csongrádban, Fejérben és Szolnok megyében. Várhatóan az idén tovább gaz­dagodik az építőtáborok szabad idejének cél­szerű és hasznos programja. A KISZ az Ál­lami Ifjúsági Bizottsággal közösen 800 köz­ponti szervezésű programot, műsort bizto­sít országszerte. Többek között a Közgazda­ságtudományi Egyetem táncháza, a Színmű­vészeti Főiskola hallgatói, a Népszínház, a Pinceszínház, az Ex Antiquis együttes is el­látogat az ifjú táborozókhoz. Valamennyi építőtábori turnusban VIT-vetélkedők lesz­nek és szintén a VIT jegyében indul az összes tábort átfogó „Fesztiváltízpróba” jel­vényszerző tömegsportakció is. A kulturlá- lis, sportprogramok mellett immár hagyo­mányosan a táborok második hetében tart­ják a hétfői politikai fórumokat, amelyeken párt-, állami, társadalmi életünk vezetői, a helyi szakemberekkel, vezetőkkel együtt vá­laszolnak a fiatalok kérdéseire, és tájékoz­tatják őket aktuális politikai kérdésekről. 07;ntón a hagyományokhoz hűen eb­OlIIIIuiI ben az évben is sor kerül a legjobb brigádok, egyéni teljesítmények ju­talmazására. A „Kiváló brigád” kitüntetést elnyertek minden tagja egyhetes nyári üdü­lőbeutalót kap Velencére. A legjobb egyéni teljesítményt nyújtók pedig a Német De­mokratikus Köztársaságban szervezett kör­utazáson vesznek részt. V. L. 2Vem lehet lemezlovas akárki Falbontás bosszúságokkal ' Felháborodottan mutatja Dancsák Ferencné lakóbi­zottsági elnök a Pécskő utca 11 földszinti lakásának elő­szobáját. A villanykapcsoló és a biztosítékdoboz között két nagy rés tátong. Az egyiknek a közepén árválko­dik a kapcsolóhoz vezető ká­bel. A földön törmelék, tég­ladarabok... Mi történt ebben a salgó­tarjáni lakásban? Az előszo­ba fala a hőközpoat helyi­ségével közös. Június 19-én reggel erre a falra egy negy- venkilős kapcsolószekrényt akartak elhelyezni, természe­tesen a hőközpontfcan. Dan- csákék szokás szerint mun­kába mentek. A lakásban senki nem tartózkodott. A hőközpont dolgozója. akinek az volt a tennivalója, hogy az említett kapcsolószekrény­hez szükséges falbontást el­végezze, nem tudta milyen vastag a fal. Ezért átütötte. Először egyik helyen. Utána a másikon. Dancsákné véletlenül haza­szaladt és látta a pusztítást.4 Elöntötte a méreg. Telefonált az ingatlankezelő vállalatnak, onnan kijött az illetékes mű­vezető. Szó szót követett, mindketten ingerültek vol­tak. Bizonyára nem az illem­kódex megszabta hangnem­ben beszélgettek... De! És itt jön az a bizo­nyos „de”... Senki nem örül­ne annak, ha kinyitván az ajtót, a lábára esik egy tég­la, és látja, hogy két helyen áttörték az előszobáját. Dan- csáknénak vannak tapaszta­latai. Ugyanis a bejárat mennyezetén — innen nyílik a hőközpont és az említett lakás — mintegy két eszten­deje tátong egy fél méterszer fél méteres üreg! Hegyi János művezető azt mondta, nem állt szándékuk­ban a rombolás. Szerinte senki nem hibás. Igazán nem mérhetnek meg minden falat, mielőtt felrakják a kapcsoló- szekrényeket. A réseket min­denesetre kívülről befalaz­ták. ígérte, hogy az előszobá­ban is rendbe hoznak min­dent. Száz szónak is egy a vé­ge: az idegességet, a bosszú­ságot nem lehet csak úgy „rendbe hozni”. Hasonlók el­kerülésére mégiscsak érde­mes lenne előzőleg megnézni azokat a falakat... A zenés szórakoztatás szín­vonalának javítása érdekében évek óta tartó vita végére tett pontot a kulturális mi­niszter most megjelent rende­leté, amely szabályozza a ze­nei lemezműsoros előadásokat és a lemezbemutatók — le­mezlovasok — működését. Disc-jockey eddig bárki le­hetett, akinek volt pénze ki­váló minőségű lemezjátszó és ritka külföldi lemezek vásár­lására, s nyilvános bemutató­jukhoz kedvet érzett. Ezt az elterjedt szórakoztatási for­mát kötötte most rendezési, működési engedélyhez a mi­niszteri rendelet. Az engedélyt az Országos Szórakoztatózenei Központ adja ki annak, aki az erre a célra szervezett vizsgát lete­szi. A feltételeit ezután dol­gozzák ki, de a konferanszié- engedéllyel rendelkezők már­is jelentkezhetnek. Azok, akik sikeres vizsgát tesznek, a vizsga eredményé­től függően A, B, C kategó­riájú lemezbemutató működé­si engedélyt kapnak, amely nem azonos a hivatásos elő­adóművészi működési enge­déllyel. lr&stfakasztő töprengésem költőinek tűnő kérdése: a mai ifjúság számára mit je­lent az „elismerés” szó? Mi­lyen értéke és súlya van a megbecsülés eme formájának, a köznyelvünkben főként er­kölcsi értelemben használatos szónak? Megkérdezetteim vélemé­nyei szertecsapongóak: egy eminens diák szerint sorsol­ják; a többszörösen kitünte­tett ifjúmunkás úgy érzi, megdolgozott érte; könyvsza- gú tanárismerősöm tehetsége vitathatatlan, „elismerése” mégis várat magára; a négy­ezer forint fizetéssel rendel­kező fiatal mérnök nyomda- festéket nem tűrő hangon vá­laszolt (a sors iróniája, hogy éppen a napokban vehetett át agy „elismerést”); a szótlan­ságáról ismert építőipari szakmunkás szerint az elis­merések odaítélésénél a sze­mélyes kapcsolat a meghatá­rozó. Átolvasva a válaszokat, meglehetősen ellentmondá­sos kép rajzolódhat ki előt­tünk. Nem beszélve arról, hogy e témával kapcsolatban csaknem mindenkinek van személyes élménye, most füg­getlenül attól, hogy jó-e, vagy A rendelkezés kimondja: lemezbemutató díjazás mel­lett csak az OSZK által vég­zett közvetítés útján foglal­koztatható. Az ő feladata a műsor szerkesztése, * vezetése, a zenei anyag ismertetése, s az előadáshoz szükséges tech­nikai eszközök kezelése is. A miniszteri' rendelet fel­hívja a figyelmet arra is, hogy — a nemzetközi szerzői jogi előírásoknak megfelelően —, csak úgynevezett engedé­lyezett lemezeket szabad be­mutatni, azaz olyanokat, ame­lyekre a lemez kiadójától en­gedély van, vagy az első példány kiadásától húsz év eltelt. A rendelkezés célja egy­részt, hogy a zenei képzett­séggel nem rendelkezők mű­ködését szabályozzák, más­részt, hogy szervezett keretek között biztosíthassák a to­vábbképzést. Nem szükséges rendezési engedély, ha a vendéglátó­ipari üzem rendezi a lemez­műsoros előadást, vagy, ha belépődíj nincs, és a közre­működő lemezbemutató sem részesül díjazásban. A rendelet hatályba lépett rendelkezéseit július 1-től kell alkalmazni. (MTI) Elismerés sem. Mindenesetre a kérdés gyakran úgy vetődik fel: azok kapják-e az elismeréseket, akik rászolgáltak, kiérdemel­ték? Avagy a szürkén, csön­desen, de ugyanakkor nagy teherbírással dolgozókat „le­körözik” a jól helyezkedök, a kifinomult érzékű karrieris­ták? A kérdés megválaszolásához vissza kell kanyarodnunk az emberi teljesítmény mérésé­hez, értékeléséhez. Nevezete­sen a munkához, amely ak­kor igazán hasznos és érté­kes, ha a köz javát szolgálja, a többiek érdekében és a töb­biekért történik. Következés­képpen a teljesítményt min­denki ismeri, véleményt tud formálni róla. Tehát, nem elég valamit megalkotni, azt meg is kell ismertetni kör­nyezetünkkel, el kell fogad­tatni vele. Ifjú konyakforradalmá­raink, presszófilozófusaink kissé elvetik a sulykot, mikor „zsenitehetségüket” csupán a kerékasztal borgőzös hangu­latában igyekeznek bizony-. Brigád ünneplőben Szutor Imre Koczkás Ferenc Nagy Sándor Molnár István Gajdár József Vezsenyi Sándor Éhn Mátyás Nyolcán a brigádból (Bábel László felvétele) Elhangzottak a köszöntő szavak. A brigádnaplóba be­kerültek az eseményt meg­örökítő mondatok. Kézfogá­sok, örömteli pillanatok. A brigád tagjai letették az olajos munkásruhát, ünneplő­be öltöztek. Húsz ember, akik nap mint nap találkoznak a műhelyben a gépek mellett. Most a kitüntetésről beszél­getnek. Szerszámkészítő szocialista brigád. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek Béke nevet vi­selő kollektívája. A kovácsoló­gyár üzemét látják el szer­számmal. Ügy fogalmaznak: gyártóeszközzel. Olyan szer­számokat készítenek, amelyek segítségével több ezer gépko­csi-alkatrészt lehet gyártani. Az alapot adják, amivel az­után dolgozni lehet. Olyan kollektíva, amelynek tagjai valamennyien törzsgár- datagok. Még a legfiatalabb is tíz esztendeje munkása a gyárnak. Az idősebbek meg? Harminc-negyven éve kipró­bált emberek. Ebben a bri­gádban nem divat a kilépés. Néhány forintért nem cserél­nek munkahelyet. gatnl, nem ritkán énekelni. Munkahelyükön pedig súgva- búgva intrikálnak a „népsze­rűségre vágyó”, lelkesen dol­gozó kollégájuk ellen. Ugye, kész konfliktusteremtő hely­zet? Napjaink egyik leggyakrab­ban használt szava a demok­rácia. Vezetőink nagy része, ha szabad ezt a szót használ­ni: szomjúzza a beosztottak véleményét egy-egy kitünte­tés, elismerés, jutalom oda­ítélésénél. Mégis nagyon ke­vesen vállalják az előterjesz­tettekkel szembeni harcot a nyilvános szavazásnál, dön­tésnél. A nem nyilvános négyszemközti beszélgetések­nél már jóval bátrabb, aktí­vabb véleménnyilvánítás ta­pasztalható. És az újságíró­nak is bátrabban elmondják radikálisan ellentétes véle­ményüket. Természetesen sa­ját nevük vállalása nélkül... Mert az még mindig kevés­bé kockázatos, a kollektíva sem „szúrja ki” — és a ká­poszta is megmarad. Vagyis, reménykedik, hogy az elis­merések kiosztásánál egyszer majd az ő nevét is felolvas­sák. Lehet. De biztos vagyok benne: csak egyszer! (tanka) Kitartó emberek. Leteszik az asztalra a nap­lót. — A brigád egész története — mondják. Milyenek a Béke kollektíva tagjai? őszinték, szókimondók, csöndes beszédűek. A szavuk­nak súlya van. Szutor Imre kezdi. — Saját magunkról nehéz beszélni. Azt hiszem mind­nyájunk véleményét mondom, ha úgy fogalmazok, amit ezek az emberek megfognak, az meg van fogva. Harmincadik évét tölti a szerszámkészítők között, tud­ja. Koczkás Ferenc nyolc esz­tendővel hamarabb kezdte. Azt mondja, innen megy nyugdíjba. A brigádvezető Éhn Má­tyás. — Kétkezi munkások va­gyunk. Mivel szerszámokat ké­szítünk, nem állandóan egy gépen dolgozunk. Nálunk na­gyon sok múlik a kézügyessé­gen. Nagyobb az egymásra­utaltság, mert több ember csi­nál egy szerszámot. Annak pontosnak kell lenni, mert csak úgy tudnak vele dolgoz­ni. A minőséget talán az iga­zolja legjobban, hogy a ková­csológyár öt esztendeje él­üzem. Próbáljuk megközelíteni, hogy a Béke brigád mennyivel ad többet, mi az összetartó erő, ami így eggyé kovácsolta a kollektívát. Papp István magyarázza. — Fontos az összeszokott­ság. Egymás szeme villanásá­ból tudjuk, hol tart a másik, mit akar. Ha valamelyikünk­nek segítségre van szüksége, legyen az munkában vagy másként, kérés nélkül meg­tesszük. Ezt nem lehet kiló­ra, méterben, vagy pénzben mérni. Ez a szocialista brigád rangja. Nagy Sándor mondja, ebben a brigádban nem szokás a ju­talmat szétosztani. Kapnak pedig több ezret. Az egy em­berre eső ezer-ezerötszáz fo­rintot otthagyják a közös kasszában. Elmennek ebből évente egyszer-kétszer felesé­gestül, családostól kirándulni. A gyártól megkapják a buszt. Megpróbálnak szórakozva ta­nulni, ismerkedni országgal, külfölddel. Augusztusban há­rom napra Csehszlovákiába ké­szülnek. Oly módon, hogy az­zal eleget tegyenek a kulturá­lis vállalásnak is. A kollektíva tagjai átlag­ban háromezerhatszáz forin­tot keresnek. Négyen nőtle­nek, a többi házas. Hamarjá­ban huszonkét gyereket szá­molnak össze. Tizenheten Sal­gótarjánban laknak, hárman a környező községekben. A nyolc általános osztályt kivétel nélkül mindenki elvé­gezte. Ketten már a brigád unszolására tanultak, a gyár­ban. Az egyik ötödikben kezd­te, a másik a hetedik, nyolca­dikat fejezte be. Mindannyian szakmunkások, öten érettsé­giztek, ebből négyen munka mellett szerezték meg a bizo­nyítványt. Gépipari techni­kumban egy ember tanul. A Béke brigád tagjai fon­tos és megtisztelő tisztségeket viselnek a pártban, a szak- szervezetben, a KISZ-ben, az MHSZ-ben. Kivétel nélkül tagjai a Vöröskeresztnek, nyolcán állandó véradók. Ebben az esztendőben száz- húszezer forint értékű újítást vállaltak. Ebből kilencvenez- ret már teljesítettek. Közülük többen rendszeres újítók, többszörös kiváló dolgozók. Milyen emberek? Azt mondják magukról, szakmaszeretőek, rendezett csa­ládi életűek. Egyszóval egész­séges életszemléletűek. — Csak azt ne gondolja, hogy besavanyodott vénembe­rek vagyunk. Szeretjük a vi­dámságot. Betévedtünk egy­szer kiránduláson egy ven­déglőbe. Olyan dalolást csap­tunk, hogy megigértették ve­lünk, visszajövünk máskor is... A Béke szerszámkészítő öt­szörös aranykoszorús szocialis­ta brigád az Országos Béketa­nács magas kitüntetését ,.A békemozgalom emlékplakett­jét” a közelmúltban vette át. Olyan kitüntetést, amelyből évente egyet osztanak, és ed­dig mindössze öt kollektíva kapta meg. Csatai Erzsébet NOGRAD —1978. június 21., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom