Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
I Mindegy, mint a szélső háznak? Semmiből sem maradunk ki A szandai tanácselnökkel nak írni? Azt ajánlom, Kus. már csak a kocsi lehúzott ab- nyárékat keressék meg. Igaz, lakán át tudtunk beszélgetni, nem a legszélső házban lak- Nevetve bólogat, amikor a nak, de ők is a falu szélén, mondást hallja: — Ismerem Talán a második vagy har- hát! A szélső házakról akar- madik ház. Elrobog az elnök, viszi a balassagyarmati palóc napra készített ajándékot a járási hivatalba. A népviseletes babát Szandán készítették. Heves megyébe került. Lássuk hát Kusnyárékat, miként élnek a falu szélén? Kusnyár András kőfejtő, önkéntes tűzoltóparancsnok, lelkes társadalmi munkás nincs otthon. Nagyobbik lányát a községi óvoda kertjében, harmincegy- néhány gyerektől övezve találjuk. Képesítés nélküli óvónő Kusnyár Zsuzsa. Egy , éve végzett a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban, de már jelentkezett Kecskemétre, a képzőbe. Korábban pajtás- klubot vezetett. Most a helyi ifjúsági klub vezetését végzi. — Döntse el maga, mindegy-e szélső házban lakóknak az, ami a faluban történik! A falu közepén laktunk. Néhány éve a szélére költöztünk, de semmiből sem maradunk ki. A klub eredményesen dolgozik. Én hétszámra sem megyek ki a községből. Van itt munka elég, az óvodán kívül is. Apáméit nemrég nyerték meg a járási tűzoltóversenyt, s az önkéntes tűzoltók részt vállaltak az épülő ravatalozó építésében is... Mit kell itt eldönteni? Minden és mindenki együtt Nográdkövesden, a Szécsén- ke felé vezető út mentén, a szélső házban élnek Tamás Józsefék. A takaros ház verandájára lépcső vezet fel, a házat a „Kóbász” nevű kutya őrzi. — Az unoka nevezte el — mondja mosolyogva Tamás Jó- zsefné. Tamáséknak igazán nincs panasza a szomszédokra: jobbról kert, balról a szövetkezet földje fogja körül a nyolc éve épített faluszéli házat. A lánya is a közelben lakik, ha nagyot kiált, meghallja a hívást. Szép, új házban laknak a lányáék, igazán nincs panaszra semmi ok. Minden, s mindenki együtt van, a falu legvégén. — Bent éltünk a faluban, éppen tíz évig, aztán itt építettünk házat — mondja az asszony. — Hogy én mit értek azon a mondáson? Hát azt is, hogy nagyobb a függetlenség, szabadabb az élet itt, a végén a falunak. Légvonalban is van vagy két kilométer ide az óvoda. A bolt is beljebb van- Tamásék mégsem cserélnének senkivel. A levegő is más, frissebb, erősebb mint odabent. — Nem mindig volt így! A közelben ott a kanyarnál működött egy Tefu-telep. Az aztán olyan zajt, meg port csinált, hogy megkeseredett az életünk. Szóltunk a tanácstagnak, Matolcsy Károlynénak. ö aztán sokat járt, míg elintézte, hogy a telep távolabbra költözzön. Azóta nagy a nyugalom. Tamásné, és a férje is, a kőbányánál dolgoznak. Az asz- szony takarítónő, a férje buszsofőr. A fia katona, de az ifjúsági ház felépítésében ott van az ő keze munkája is. Éjszaka nem barátságos Zsellérföld — így nevezik hiába fordult nagyot a világ. Héhalombafl a falu egyik vé- A Kossuth Lajos utca faluszéli gét. Valamikor nyilván a zsel- első háza, egyben a számozás- lének kaptak itt művelésre kis ban is az első. Szűcs Imre, földeket. A név fennmaradt, nyugdíjas szövetkezeti kőműves a ház gazdája, öt hiába is keresnénk, amikor hétágra süt ,a júniusi nap. — Kint van a szőlőben. Hatnál előbb nemigen jön meg — mondja Szűcs néni, aki derűs arccal hallgatta az imént a régi mondást. Hallotta már, de soha sem gondolt arra, mit is jelent, mit takar a mondás.-— Éppen harminc éve építettük fel a házat, s eléje a „karácsonyfákat” is akkor ültettük. Látja, milyen nagyra nőttek már? Erdőben sem találni nagyobbat. De kár, hogy nincs itthon az uram! Jóbe- szédű ember. Elmondaná, hogyan van ezzel a mondással manapság. Hát az biztos, hogy nekem hivatalos emberrel nemigen volt dolgom. Pedig, ha baj lenne, idejönne, a falu szélére is. Utoljára hivatalosan akkor kerestek fel, amikor az állatösszeírás volt. Jó régen. Fizetjük az adót, s annyi a munka a két szőlőben, hogy azzal aztán minden időnk elmegy. Társadalmi munka? Az is volt. A férjem sem maradt ki, amikor a temető körül a kerítést építették. Amiből a falu népe kiveszi a részét, abból mi sem maradunk ki. Milyen a falu szélén? Jó, de éjszaka nem barátságos. Hajnalban újra nap süt a Zsellérföldre. Régi mondás nyomában jártuk a megyét. S bár a mondás törzsökös magyar — tíz ember közül bárom-négy, ha ismeri a jelentését. Sokan hallották már a mondást: „mindegy, mint a szélső háznak”, de az eredetét többnyire eltérően magyarázzák. Ugyan, mit takar a mondás, s ami eijnél is érdekesebb: honnan, miből származik? Milyenek voltak a szélső házak valamikor? Milyen életet élt a falu régen? A szélső háznak talán elsősorban azért volt minden mindegy, mert mindenből kimaradt, a hírek is nehezebben jutottak el a falu szélére, mint ahogy a közepe táján terjedtek. Valaki így fogalmazott, amikor a szélső házak régi életéről kérdeztük: — A szélső házig régen, még a kisbíró sem ment el dobolni. Az események a falu közepén zajlottak. Az emberek is olt gyülekeztek, a jelesebb ünnepeken a megemlékezések ott zajlottak- S hogy a szélső házban miként megy az élet, kevés figyelmet érdemelt, a régi felfogás szerint. Ezért volt mindegy a szélső háznak. A mondás aztán, a gyakorlat mezejéről átment a fogalmak világába. Arra az emberre mondták ki ezt a szentenciát, akivel nem törődnek, és aki nem törődik semmivel. Gyökeresen megváltozott falun az élet. S ma már a szélső házakkal ugyanúgy számol a tanács, a népfront, s a többi hivatalos szerv, társadalmi és tömegszervezet, egészségügyi hivatal, mint a falusi házcsokrok legközepén ékeskedő otthonok lakóival. Elvétve van friss kenyér Vidám és zajos élet fogadja a belépőt Egyházasdengelegen, a Rákóczi út 1. számú ház udvarán. Két kutya is ugat, hogy megszolgálja az ebédet. A kertben, az uborkaföld barázdáiban, két menyecske hajladozik. Kapálják a vete- ményt. Mit csinál a gazda? Kicserélem már a gumikat a kocsin. Most van egy kis időm — mondja Kovács Vince, a háztulajdonos. Mióta is? — Csak két hónapja vettük a falu szélén a házat. Addig bent laktunk a feleségem szüleinél. Sem a hátrányát, sem az előnyét nem nagyon ismerem. Egy már biztos, villanyt sokáig nem kell gyújtani, olyan verőfényes minden. , Megérkeznek vendégfogadásra az asszonyok is. Ko- vácsné és egy régebbi szomszédasszony, aki ide is eljön segíteni, a falu szélére. Kovácsék kislánya, a kis Yvett sem egyedül játszik az árnyas udvaron. Vele van a régi szomszédasszony kisebbik gyereke is. Milyen a szélső házban? Az asszonyok az ellátásra panaszkodnak. Szélső háznak tekintik az egész falut — mondják. Bizony, a boltban csak elvétve van friss kenyér. Akkor is egy darab régit meg kell venni melléje! A reggeli busszal sokan indul, nak át Pest megyébe kenyérért. A húsféléket a szomszédos Szirákról szerzik be. Kovács Vince azt tartja, hogy ami szerelés, építés a házban lesz, maga csinálja, mert sok rosz- szat hallott a kisiparosok szolgáltatásairól. A szurdok- püspöki tsz-szerelő derűsen néz a világra a szélső házból. Nem cserélnék Ezek, a falu végén megkapaszkodott házak, a legtöbb helyen végérvényesen a szélső házak státuszát töltik be.' Miért? A falvak végén hagyományosan művelésre fogott földek nem engedik magukra az újabb portákat. Eddig és nem tovább — innen már csak a nagyüzemi táblák zöldellnek. A határ ilyenképpen régen kialakult, s tartja is magát. Becskén él, a falu szélén, Ady Endre út 64. szóm alatti portáján Kalmár Pálné. Milyen az élet a faluvégen? — Tudja mit mondok magának? Semmiért el nem cserélném a szélét a közepével. Nézze, ott a szomszéd ház, lehet úgy százesztendős. Ott születtem, most nem lakja senki. Eladás alatt van, de így is sok a gond vele. Ezt a részt úgy hívják — Töröktemető. Az öcsém, régen itt szántott, s egyre másra kifordultak a régi csontok a földből. Szeretek itt élni, ebben az újabb házban. A tanácstagot csak azért macerálom, hogy építsék már meg az ígért járdát- Szívesen adnám hozzá a rámeső pénzt. Méhek dongásával keveredik a Szentesről ide érkezett méhész — „civilben” fűtő — Kiss József és bátyja, András beszéde. Szentesről húztak fel errp északra, húsz családdal. Azok már a faluszéli ház kertjében készülnek a kirajzásra, a körös-körül kibomló akácvirágfürtök ostromára. — Szélső ház? — kérdezi a méhész. — Nincs ma már olyan! A régi értelemben semmiképpen. Villany, rádió, televízió mindenütt akad. A könyv ugyanúgy eljut ide is. De a méhésznek mégis ez az igazi paradicsom. Szöveg: Képek: T. Pataki László Kulcsár József j NÓGRÁD - 1978. június 18., vasárnap 7
