Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

Az élethez igazodva Változó formák a közművelődésben Mikor mit kíván az élet — a közművelődésnek ehhez kell Igazodnia, mert csak akkor töltheti be a társadalomiján elfoglalt helyét, szerepét. A technika mind erőteljesebb térhódítása magával hozta a szakműveltség növelésének szükségességét. A nógrádi művelődési házak programjá­ban is előtérbe került a kü­lönböző szaktanfolyamok szervezése. Technikai Klubok, szakkörök alakultak, s az is­meretterjesztés is egyre in­kább a szakműveltség gazda­gításához nyújt segítséget. En­nek hatására megváltozóit e közművelődés szerkezete: a nagytermi rendezvények he­lyett a kisebb művelődési kö­zösségek tevékenysége lépett előtérbe. Kertbarátkörök A vasárnap falun, kisvá­rosban ma is ünnep, annak minden tradicionális formasá­gával együtt. A meglepetés akkor éri az embert, ha va­sárnap délután elmegy a kis­városi-falusi művelődési ház­ba. Jönnek a helybeliek (in­neni öltözetben, az esemény­hez illő komolysággal. Aztán jönnek a melegítőbe, farmer­ba öltözött nevetgélő, hangos­kodó nagyvárosiak, akik a kisváros vagy a falu Környé­ki víkendházaikban töltik a hét végét s szombat-vasárnap­ra levetik városias öltözetük­kel együtt komolyságukat is- Nem moziba-színházba vágv- nak, sokkal inkább olyan elő­adásra. amelyből megtudhat­ják. hogvan metsszék gyü­mölcsfáikat, mit mivel perme­tezzenek, a Wuxal nevű lomb- trágya valóban serkenti-e a növények növekedését s léte­zik-e olyan gyomirtó, amely a kiskertekben feleslegessé tenné a kapát? öt-hat évvel ezelőtt mind­ez még elképzelhetetlennek tűnt. Ma már természetes az üdülőterületeken szinte min­denütt. S mert kis ország va­gyunk, lassan üdülőterületté válik mindenütt minden fe­leslegessé váló földdarab. Az eredmény: kertbarétkörök százai alakulnak országszerte a művelődési házakban. Alapvető műszaki ismeretek A közművelődés sok haj­szálgyökérrel kapcsolódik mindennapi életünkhöz. Ezek felderítése nélkül korszerű közművelődésről aligha be­szélhetünk. Megtalálni azt, aminek köze van a mai élet­módhoz, napi foglalatossága­inkhoz. Ez a feladat s nem is kevés. Bizonyos fajta techni­kai-technológiai szakművelt­ségre ma már annak is szük­sége van, akinek a minden­napi munkája ezt a fajta tu­dást nem igényli. Az orvost a gépkocsija alapvető műszaki ismeretek, megszerzésére serkenti. A hobbikerttel rendelkező esz­tergályos a mezőgazdaság tu­dományával ismerkedik. A hi­vatalnok odahaza barkácsol, fúr-íarag, hogy egyéni ízlésé­hez alakítsa otthonát. Az űr­kutatás fejlődése a legkülön­bözőbb foglalkozású embe­rek figyelmét kelti fel a csi- lagászat, a világmindenség megismerése iránt A bel- és külföldi turizmus fellendülé­se földrajzi, művészettörténe­ti ismeretek gyarapítására ösztönöz, idegen nyelvek ta­nulására serkent. A két évtizedes múltra visz- szatekintő szocialista brigád­mozgalom hármas jelszavá­nak követelménye hívta élet­re a brigádklubokat, a na­gyobb műveltség, a több tu­dás megszerzéséért. Szemlé­leti változásra van szükség, ahhoz, hogy ne abban lássák a színházba járás lényegét hogy a színházjegy be van-e. ragasztva a naplóba; ne ab­ban lássák a könyvolvasás lényegét, hogy ellenőrzik: ki­vették-e a könyvet a könyv­tárból: ne abban lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizonyítványt Kapnak róla — sokkal inkább ibban, hogyan formálja az embert, a magatartást. Gyorsan változó életünk hívta életre például a .tisvna- maklubokat is. amelyeKnck, légfőbb célja, hogy a fiatal- asszonyok a gyermekgondo­zás három esztendeje alatt se szakadjanak el a közösségtől. Célja az is, hogy a három esztendőben gyermekük gon­dozása mellett, gyarapithas- sák tudásukat. Egyre több he­lyen már nemcsak programo­kat szerveznek a kismamák­nak, hanem arról is gondos­kodnak, hogy a gyermekek se maradjanak felügyelet nélkül, ez idő alatt. Több tudás — táguló látókör Mindebből kitűnik, hogy á műveltség ma már nemcsaK azt jelenti, ki, hány könyvet olvas, milyen gyakran jár moziba, színházba, kiállítások­ra. A műveltség fogalmába beletartozik a korszerű ott­hon, a család nevelése, a vé­leményalkotás a világ dolgai­ról és így tovább. A művelődés tartalmasabb életet jelent. A tartalmasabb élet pedig feltételezi a na­gyobb szakmai tudás igényét, az általános műveltség állan­dó gyarapítását, a politikai is­meretek szüntelen gazdagítá­sát. Az így szerzett több tu­dás táguló látókört ad, amely minden iránt érdeklődővé te­szi az embereket. P. P. Mai lévcajániatunk Pantomim és kiállítás A rétsági Asztalos János Mű­velődési Központban sikerrel mu­tatkozott be a napokban Küllő Miklós és a Dominó együttes Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényéből ké­szült pantomimjátékával. Az elő­adás előtt az Intézmény előcsar­nokában A pantomim művészete címmel kamarakiállítást nyitottak plakátokból és fényképekből. Az érdeklődők a kiállítást a bét vé­géig tekinthetik meg. Kzt kőve­tően az anyagot Diósjenőn, a Srentgyőrgyl István Művelődési Házban mutatják be, ahol tíz napig áll a látogatók rendelkezé­sére. 16.50: A LOCKHEED- LAV1NA. 21.45: CASABLANCA Réti Ervin külpolitikai mű­sora az évek óta tartó Lock- heed-botranyról szól: annak idején lelepleződött az ame­rikai repülőgépgyártó társa­ság, mert Japántól Hollandiá­ig kiderültek megvesztegeté­si ügyeik. Államférfiakat, pénzembereket, a hadiipar ve­zetőit pénzelték le, hogy az általuk gyártott repülőgépe­ket vásárolják meg. A doku. mentumfilm bemutatja az 1976 óta tartó ügy történetét, lelepleződését, a máig tartó vizsgálatok állását. Ingrid Bergman a svéd származású világsztár soroza­tában, a nagy sikerű filmek között is Jelentős hely illeti meg a Casablancát, amelyet Michael Curtiz, Kertész Mi­hály forgatott 1943-ban. A szerelmi történet színhelye a marokkói kikötőváros: Casa­blanca. Történésének Ideje a második világháború... Tóth Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 5. Elmentem. Gyuri tátotta a száját, de mire félfővésben volt a laska, megjött. Fenyí- tettem. Ha észrevett egypisz- szenést is az az ártatlan asz- szony, ha megijesztettük, vagy valami, én úgy motollálom föl a vékonybeledet, ahogy a gó­lyák a dögbárányét! Nem félt. Hatodik éve is­mert. — Holnap is meglessük, mi, Velizár! — Holnap itthon lesznek a gazdák! Lovat őrizetlenül nem hagyhatunk. — Nézek egy hétre valót rajta, annyi bizonyos! Majd én jövök el főzni, te maradsz a lónál! — Erre volna eszed! Azért megegyeztünk. Másnap a veremhez állítot­tuk a lovakat, mentünk mind a ketten.. Csapáztunk fölfelé, akár a vadászó rókák. Előbb a látófáról is szétkükkantot­tunk, jönnek-e a gazdák. De csak az ájult mezőség melege fordította a fákat. Fejjel le­felé álltak, a nádasók bámuló bugájukkal szúródtak a föld­be. Lovas nem jött a feje te­tején, hát mentünk. Az vár­hatta az urát, füstölt a ké­mény. Ételillatok vertek orrba bennünket. Ki-kijött tűzreva- lóért. Leült a ház elejére ta­pasztott padkán. Többet moz­gott, mint tegnap. Piros ken­dő alá szorítva a haja. Néha tepsi zörög odabent. Hanem a hátunk mögül mellénk kúszik Csipa Jani gu­lyásbojtár. Haragomban meg­sötétült előttem a világ. Azt hittem, elordítom magam. Gulyásnak lólegelőre járni mindenkoron tilalmas! Vesze­delmes! Ahogy a farkas ne tegye telenként tájunkra a lá­bát, a gulyás se közelítsen! Az asszony épp odabent ka- takolt, megmarkolom, csak úgy fektémben Csipa Jani mellyekanalán a takácsmun­kát, hogy hasadni kezdett a keshedtje, fogom az ádám­csutkáját. — Te puszta csúfja, hogy nem folyik ki a két savó sze­med, hát idepofátlankodsz, más szögény ember házatájá- ra, te? Csavarodna össze a két ganétaposó lábad, akár a kosszarv! Nem ijedt meg. Ahogy leve­gőt vehetett, súgta. Hát tik? Nektek tán nem tilalmas? — A szád gyógyuljon be, mink tán itthon vagyunk. Mi vagyunk az őrzők. Csipa hanyatt vetette ma­gát, nevetett, de hangtalanul. Lehegett, mint forróságban az uszkár. Kutyára hájat mikor bízott a vén Kara? Mindez lezajlott olyan hang­talanul köztünk, a fölöttünk fészkelő feketerigó el nem hessen t a fáról. Nem hallhat­ta hát az asszony. Amikor az asszony kijött, elnézett Kígyós felé, ahonnan az urát várta, visszament, tü­zelt. Vidám bodorokban jött ki kéményükön a füst. Tud­tam, hogy mehetünk. Ennek a játéknak vége. Maholnap ide­jár a csordák és nyájak min­den karikalábú bojtárja, még nekünk kell a végén elugatni őket. Felülök osonásnak, zörren fölöttünk a bércéi, háttal va­gyok a háznak, egy kéz, ben­ne leveses tál, és 6zó mellé, magyarul. — Egyétek legények, szilvás pite! 4 NÓGRAD - 1978. május 13., szombat Éneklő ifjúság Balassagyarmaton Barátságos — amolyan „szezon végi” — hangulat fo­gad a Balassi Bálint Gimná­zium IV./b osztályában. A ta­nár, akinek órájára elláto­gattunk, Ember Csaba, s aki valamelyest járatos Ba­lassagyarmat zenei életében, már kitalálhatta, hogy ének­órán vagyunk. Látogatásunk oka a közelm'Mt sikeres zenei rendezvénye, melynek egyik főszereplője a gimnázium énekkara volt. De erről be­széljen inkább az énekkar vezetője. — Április 22-én a Balassi Bálint Gimnázium és a Szán­tó Kovács János Szakközép- iskola kórusai közös hang­versenyt adtak a balassagyar­mati Mikszáth Kálmán Műve­lődési Ház nagytermében, mely — az érdeklődők számát tekintve — ezúttal szűknek bizonyult. Korábban a két iskola külön-külön mutatko­zott be, de úgy érezzük, a mostani rendezvény teljesebb élményt nyújtott a zeneba­rátoknak. Első eset, hogy a koncerten a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanárai és növen­dékei is közreműködtek. Re­méljük hosszabb távon is ilyen eredményes lesz az együttműködés. Ember Csaba a város ösz­töndíjasaként tanult a Zene­akadémián, majd egy évig a Magyar Zeneművész Szövet­ség ösztöndíjában részesült. A Balassi Bálint Gimnázium­ban 1974-tŐl zenetanár. Elége­dett-e a Jelenlegi munkahe­lyével? — örömmel mondhatom, hogy kollégáimtól — élükön Versényi György Igazgatóval — minden szükséges támoga­tást megkapok munkámhoz, de ami legalább anyira fon­tos, a diákokra is számítha­tok. Szeretik a zenét, szíve­sen hoznak áldozatot érte. Mindez természetesen az eredményekben is megmutat­kozik. A kórus töretlen fej­lődést mutat, eddig még egy­szer sem vallottunk szégyent a dobogókon. — Ügy tudom, a gimnázi­umban két kórus működik? — Valóban. A 120 fős nagy vegyes karon belül egy 80 fős női kart és egy 24 fős kama­rakórust is alakítottunk. A hanganyag jó, a gyerekek tü­relmesek. Legfeljebb a te­norszólamban mutatkozik időnként hiány. Nagy gondot fordítunk a mutáló fiúk hangképzésére, ök a tanítás kezdete előtt egy fél órát „melegítenek”. — A balassagyarmati fel­lépés óta újabb jelentős fel­lépése volt a kórusnak . . . — Pécsett került sor ápri­lis 30-án az „Éneklő ifjúság” rádiós vetélkedő döntőjének felvételére. Tízperces összeál­lításunkban, Bárdos Lajos-, Balázs Árpád-, Kodály- és Mozart-kőrusműveket szólal­tattunk meg, szép sikerrel. Ezúton szeretnénk megkö­szönni a KISZ, az Állami If­júsági Bizottság, a megye és a város támogatását, amellyel lehetővé tették számunkra, hogy a pécsi döntőre 120 fős nagy vegyes karunk teljes létszámmal elutazhatott. — Ha már a rádiófelvétel­nél tartunk, az elmúlt. heti rádióújságban is találkozhat­tunk a Balassi Bálint Gimná­zium nevével. . . — Igen. Május 6-án önálló rpűsorral szerepelt a női kar és a kamarakórus. Mindkét csoport két-két művet adott elő. Kilépve a gimnázium épü­letéből, az emeleti ablak ré­sein vidám ének szűrődik az utcára. A kerítés mellett egy idősebb férfi ácsorog. Észre­veszi kíváncsi pillantásomat, — Hallja! Énekelnek . . . — mondja zavartan, aztán továbbindul. (p. k.) „Szépsége a távolból világit" Zongoraszólóest Nagybátonyban Lukianosz görög író így említi Plovdivot írásaiban: „... a legnagyobb és legszebb minden városok között, amely­nek szépsége a távolból vilá­gít!” Bulgária második leg­nagyobb városa komoly tör­ténelmi múltra tekint vissza. A trákok itt építették meg Eumolpiasz néven erődváro­sukat. I. e. 324-ben macedóni­ai II. Fülöp itt rendezte be székhelyét, és — saját neve, után ál Phillppopolisznak ne­vezték el; ekkor igen jelen­tős szerepet töltött be a Bal­kán-félszigeten. A XVIII— XIX. században a nemzeti újjászületés jelentős központ­ja lett. A „Szveta Petka” templomban nyílt meg az első egyházi iskola, majd 18B0-ben itt kezdte meg mű­ködését az első világi iskola. 1878-ban az orosz hadsereg felszabadította Plovdivot, az oszmán uralom alól. Azóta Plovdiv politikai és kultutá- lis központ. Építészete, ősi műemlékei, méltán vívják ki a mai em­ber csodálatát. Különösen ne­vezetes az óváros bejárata; az úgynevezett Hisszár-Kapl- ja. k, Megállt bennem a verő. Sürgetett. — Egyétek már, leesik a kezem! Talpon voltunk, a szánk nyitva, mint a kopolyakút. Egy falatot nem tudtam vol­na szólni. Észrevett bennün­ket, s mi ijedtünk meg. — Jemek, jernek, itt az asz­talnál. Ott jobb! Kivergődünk a kecskelábú­hoz, el van hervadva a lábam, mintha nem is hozzám tar­tozna. Csak odamászunk az asztalhoz, ő meg vizet hoz, leül, mondja. — Egyetek, van még! Hogy megtanult magyarul! Fél év alatt. Nem töltött ez hiába egy percet se az öreg mellett. Azért betöröltünk, egy tál­lal. Indulunk. Teremjen ezer ennyi érte! Megyünk, hátra se merünk nézni. Ügy érzem, süllyed alattunk a föld. ahová lé­pünk. S egyszer csak futunk, egy trappban a vermesháza­kig. Megjön ma az öreg, farkas- sörétre teszi a mordélyt, le­puffant bennönket, ahogy a megveszekedett kutyákat szok­ta. Éhesek se vagyunk, dolgo­zik is bennünk a félsz, nekilá­tunk barmot gyógyítani a ké­nes faggyúval. Faggyúzunk minden jószágon minden kis szúnyográgást, pőcsikema- rást, lárvafészket, bőrhajlatot, ostornyomot. Hajlik lefelé a nap. Lehet utoljára látjuk. (Folytatjuk) Balázs Ferenc, a Nagybá- tonyi Állami Zeneiskola fia­tal zongora szakos tanára a napokban önálló szólóestet adott Nagybátonyban. Be­mutatkozása, művészetének megnyilatkozása a megjelent nagyszámú hallgatóság vára­kozását felülmúlva maradan­dó és értékes zenei élményt nyújtott. Zongorajátéka igen lelkiismeretes felkészülést, mindent bíró technikát és fia­tal lelkületéből áradó muzi­kalitást árult el. Műsora —, melyet remekül válogatott iheg — Kodály ránkhagyott jeligéjéhez méltóan, minden­kihez szólt. Elsőnek ■—, mint a koncer­tező művészek általában — a barokk zene legnagyobb mes­tere, Johann Sebastian Bach emléke előtt adózott mélysé­ges tisztelettel, az örökértékű Wohltemperiertes Klavier Fisz-dúr prelúdium és fúga tiszta, szép előadásával. Ez­után a bécsi klasszicizmus két zenei nagyságának alkotásai csendültek fel; a Beethoven cisz-moll szonáta, a fiatal­ság körében nagyon kedvelt Für Elise és a koncert első részének befejezéseként Mo­zart Töi^jk indulója. A há­rom megszólaltatott mű kö­zül igen kiemelkedő teljesít­mény volt a Beethoven cisz- moll, úgynevezett Holdfény szonáta. Elöljáróban mindjárt meg kell említeni, hogy a da­rabot nem a holdfény Inspi­rálta, sőt a holdfény elneve­zés sem Beethoventől ered. Balázs Ferenc nagyszerű in­terpretálásának, a mű jól ér­telmezett felfogásának kö­szönhetjük, hogy a megtévesz­tő elnevezéssel ellentétben, Kiskunfélegyházán a helyi múzeum külön épületszárnyá­ban kapott helyet az ország egyetlen börtönmúzeuma. A javarészt középkori fenyitö- eszközök mellett itt látható Rózsa Sándor börliinccllája, valamint a múlt századi be­tyárvilág és az őket üldöző teljes értékű — különösen az első tétel — drámai feszült­séggel telített, lebilincselő elő­adásban volt részünk. A koncert második része a XIX. század romantikus ze­néjének jegyében zajlott. El­sősorban és mindenekelőtt Liszt Ferenc Funerailles (for­dítása : Gyászszertartás) című alkotásáról kell szólni. Liszt e művet az 1848-as szabad­ságharc 13 aradi vértanúja halálának emlékére írta. A döbbenetes erőt, a szabadság- harc és a forradalom végső győzelmébe vetett töretlen hitet Balázs Ferenc oly kife­jezően, oly meggyőző erővel tolmácsolta, hogy e nagysze­rű zenei élmény — úgy gon­dolom — mindnyájunknak sokáig emlékezetében marad. A továbbiakban Mendelssohn Dal szöveg nélkül című da­rabja, valamint Chopin ke- ringőinek csillogó gyöngysze­mei, a lengyel népzenéből sarjadt mazurkák és végül az Asz-dúr polonaise hangzott el, melyekről külön-külön fe­lesleges szólni, mert az osz­tatlan sikert a rengeteg vi­rág, a szűnni nem akaró taps döntően igazolta. Végezelül elmondhatjuk, hogy Balázs Ferenc zongoratanár szemé­lyében kiváló zongoraművészt is megismerhettünk. Jó vol­na, ha ilyen irányú tevékeny­ségét tovább folytatná, több­ször részesülhetnénk hason­ló szép szólóestekben. A művek összekötő szöve­ge, melyet Szüts Pál, a nagy- bátonyi zeneiskola tanára mondott el, zenetörténeti is­mereteinket ' nagymértékben bővítette. Borsányi Mátyás pandúrok fegyverei és felsze­relései. A börtönmúzeum emeleti részén külön rész mutatja be a haladó mozgal­mak üldözését és a bebörtön­zött forradalmárok által hosz- szú évek alatt készített fafa­ragásokat és egyéb tárgyakat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom