Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

ftógrád vendége volt Vico Torriani FIATALOK ROL NAK. Maga vezette gépkocsiját, Első útja a színpadra veze- tett. Olaszos temperamen­tummal rendelkezett, a terem ajtajából még elrikkantotta magát — a magas trilla talán egy csinos hölgynek szóit a még üres nézőtér felső trak­tusában. Vico Torriani, az 50—60-as évek ifjúságának bálványa, a „jódliklrály” május 9-én a salgótarjáni sportcsarnokban lépett fel. Az előadás előtt válaszolt néhány kérdésre. — Régóta szinte semmit, nem hallunk ön felől. Mi en­nek az oka? Mi vette rá ar­ra, hogy újra hozzánk láto­gasson? — Nos, 15 évvel ezelőtt lép­tem fel először Magyarorszá­gon. Azután hét éve újra jár­tam Budapesten, most itt va­gyok. Eközben 22 országban vendégszerepeltem, csak az NSZK-ban 70 tévéadásban léptem fel. Bejártam a vilá­got mind a négy égtáj felé. A magyarokat szeretem, ba­rátaimnak érzem őket. Van valami egyforma bennük és bennem. Én is szeretek jó­kat enni, inni, megnézem a szép magyar lányokat, de tré­fán kívül van valami, amit a világon nagyon sok nelyen nem lehet megtalálni, de itt Igen, az embereknek van szí­vük. Nekem sok barátom van Magyarországon, s a baráta­inkat illik meglátogatni. Hét évnek kellett eltelnie, hogy ezt a látogatást megismétel­hessem. — Az első bemutatkozása óta eltelt idő alatt nagy vál­tozások mentek végbe a köny- nyűzenei életben. Hogyan ér­tékeli ön? — Kezdjük talán a beattal, ami véleményem szerint egy fejlődési fok a gyermek és a felnőtt között. Zenei élmény azok számára akiknek nincs sok fogalmuk a zenéről. Élő ritmus, amit a gyors élet­tempó hozott magával. Ugyan­akkor ott van a klasszikus zene, mely állandó, kikristályo­sodott valami, és elkerülhe­tetlen. Beatet én is hallgat­tam, szeretem. Véleményem, szerint a Beatlessel a beat tu­lajdonképpen megszűnt és fo­kozatosan átadta helyét a pop­nak. Ezt leginkább a modern festészethez tudnám hasonlí­tani, s azáltal tartom fontos­nak, hogy bizonyosan kiala­kul ebből is valami jó a szó­rakoztatásban. — Hol találta meg ezen áramlatok között a helyét? Mit, énekel most? Jegyzetek a Nógrádi kis VIT-ről — Az én műfajom a szó- szerint értelmezett szórakoz­tató zene. Ebben a kategóri­ába tartoznak a nagy Mauri­ce Chevalier, Henry Bella- fonte, Frank Sinatra, Cateri- na Valente és még sokan má­sok. Showban lépék fel, ön- állóakat is készítek, részben színpadon, részben televízió számára, de szerepeltem mu­sicalokban, színházban, film­ben. Megmaradtam a sanzon- jellegű daloknál. Ma azon­ban ezekből kevesebbet adok elő, egyszerűen azért, mert megértésükhöz szükség lenne, a jó nyelvtudásra a szövegek miatt. Ezért inkább lírai, me­lodikus számokat, világsláge­reket választottam, — Üzen-e valamit a nógrá­di fiataloknak? — Van egy nagy fiam. <") is a popot kedveli. Egyszer azt mondta: „Tudod papa, amit te énekelsz, az nem az én irányzatom, de nem is olyan, rossz”. Én a mai ifjak számá­ra már „öreg” sztár vagyok. Az ifjúságnak mindig is meg­voltak, most is megvannak a maga istenei. De nem szabad elfelejteni, hogy ők is meg fognak öregedni. Az egykor híressé Vélt szik­rázó mosoly a közvetlen és lendületes előadásmód nem öregedett. A fekete hajkoro­nában is alig akadt ősz szál. A jódli trillái is a régiek, a nyurga termet — és a hang — sem nagyon pocakosodoit meg. A jelenlevő 30—40 éve­seknek visszaidézte az ifjú­ságot, a fiatalabbaknak rég elfelejtett, s így új színeket villantott meg. Méltán ara­tott fergeteges sikert Vico Torriani a salgótarjáni sport- csarnokban. — g. — A múlt vasárnap Nógrád községben fél­ezren könyörögtek-reménykedtek egy kis napfényért, az áldott sugarakért. Néha-néha kacéran elővillant a kusza felhők mögül az aranyrengeleg, de .véglegesen nem állapodott meg. Így tehát a szabadtéri programok el­maradtak, vagy beszorultak a művelődési otthon falai közé. Mindettől függetlenül si­keres volt a megyei VIT-rendezvénysorozat nyitánya. Bár néhány momemtum — apró­ság — jobb is lehetett volna. De ezekről ké­sőbb. Kora délelőtt vonultak fel a résztvevő csa­patok, együttesek. Ki-ki a helyi népviselet­ben, a saját maga által készített, hímzett ingben, mellényben. Meg-megállva a tánc- együttesek bemutatták műsorukat a kíván­csiskodóknak, a falubelieknek, miközben a honvédség közreműködésével szólt a zene. Az ünnepélyes megnyitó kellemes szín­foltja volt az 1947-es prágai VIT résztvevő­jének, Novák Pista bácsinak a visszaemlé­kezése. — Kicsit irigylem is a mai fiatalokat — mondotta — már, ami a lehetőségeket, a körülményeket illeti. Harmincegy évvel ez­előtt a mi feladatunk az újjáépítés volt. Az első VIT-en is tapasztalhattuk a háború bor­zalmait, hiszen küldöttségünk részt vett a fa­siszták által földig rombolt falu, Lidice új­jáépítésében. És hogy erőfeszítéseinknek, po­litikai harcunknak eredménye volt, azt éke­sen bizonyítja, hogy az idén már a tizen­egyedik Világifjúsági Találkozót rendezik meg, Kubában. A délutáni program velejét a kulturális műsor jelentette. Feltűnően jó képességű együttesek, táncosok mutatták be tudásu­kat, ápolva ezzel is a népi hagyományo­kat. A nagyorosziak például forgatócsárdást táncoltak rimóci gyűjtés alapján, a legéndi- ek drákszéli csárdásrészletet. De hallhattunk polbeat dalokat és verseket is, valamint lát­hattuk a borsosberónyi irodalmi színpad Sok hozzászólással Rekviem című összeállítását. Produkciójukat kerámiatárgyakkal, könyvekkel és oklevelek­kel jutalmazták. Filmvetítés után fáklyás felvonulással, fo- gadalomtétellel és tábortűzzel ért véget a kis VIT. És most néhány észrevétel, okulásul az elkövetkező tíz hasonló jellegű rendezvé­nyeknek. Hiányzott az, ami a VIT-eket igazán jel­lemzi: a közös játékok, az együttes, min­denkit cselekvőén bevonó programok, a tö­megeket megmozgató „szereplők”, játékok. A VIT-ek erre szép példákat nyújtanak, hogy csak a perenyicát, vagy a „zakatolóst” említsem. Persze, mentségül felhozható az időjárás. De ugyanakkor rugalmas szervezés­sel ki lehetett volna használni a déli egy-két órás napsütést. Túlszervezésre vallott az ünnepség tech­nikai megoldása. Égy VIT-napon a DIVSZ- indulót nem lemezjátszóról kell bejátszani! Ezt az az egyszerű kis szerkezet is tudta, mert háromszori nekikezdés után sem volt hajlandó végigpörögni. Szerencse, hogy va­lakinek időközben megjött a hangja... Nem mondható viszont túlszervezésnek az, hogy néhány kitüntetett KISZ-szervezettöl egyáltalán nem volt jelen senki, aki átve­hette volna a kitüntetést. Pedig csak a rét­sági járásról van szó. Még egy apróságot említek, a VIT-bazárt, amely árván kongott az ürességtől. Kom­mentárul tfsak annyit: ha nincs mit árulni, akkor ne hirdessük; ha pedig van: akkor piacra vele! Mindezek nem voltak döntőek, nem nyom­ták rá bélyegüket a rendezvényre. Kiküszö­bölhető hibák. És reméljük a holnapi, a kál­iói KISZ-esek által rendezendő kis VIT-en ezekkel már nem találkozunk. Tanka László Ifjú Gárda­szemle Pásztói! A KISZ pásztói járási bi­zottsága a napokban rendezte meg a területen működő ifjú­gárdisták járási szemléjét. A részt vevő 20 raj 160 tagja kö­zött fele-fele arányban szere­peltek ifjú- és úttörőgárdisták. A kétnapos programban az alaki és menetdal — valamint a tájékozódási futóverseny al­kotta a szemle főbb feladata­it. A csapatok célba dobtak, légfegyverrel 'őttek, és más egyéb ügyességi illetve elmé­leti feladványokat kellett megoldaniuk. Legsikeresebben az Üvegipari Művek Szer­szám- és Készülékgyárának ifjúgárdistái, valamint a szur­dokpüspöki úttörők szerepel­tek. A szemle ideje alatt győ­zelemnapi megemlékezést is tartottak, melyen Holló Imre járási KISZ-titkár mondott bészédet. Rajzos (ál)hírek ■if ... ' rvn Á tadták megyénkben az ezre­dik modern házgyári lakást. Mint képünkből kitetszik: építőiparunkban tért hódít a természetes anyagok felhasz­nálása KISZ-küldöttgyűlés a főiskolán ftSSSB^. Kis VIT Erdők iirtön Május 14-én vasárnap me­gyénkben második alkalommal rendezik meg a kis VIT-et, ezúttal a kállói fiatalok szer­vezésében Erdőkürtön. Több mint félezer fiatalra számíta­nak, akik részt vesznek a szí­nes, változatos programokon. Lesznek játékos sportverse­nyek, kispályás női és férfi labdarúgó-mérkőzések, vala­mint kulturális bemutatók. Mindezeket fogja keretbe egy rövid megemlékezés amely a II. budapesti VIT eseményei­nek, jegyében történik. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatá­nak KISZ-szervezete a napok­ban tartotta küldöttgyűlését. Elsőnek Bene Ágnes, a KISZ- bizottság titkára mondta el beszámolóját. A világnézeti és politikai nevelő munkáról el­mondotta, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva nagymér­vű előrelépés történt és sike­rült rendszeressé, folyamatos­sá tenni az ifjúsági vitakö­rök munkáját. Az elmúlt mozgalmi évben eredményes pártépítő munkát végeztek: öt KISZ-tag került a helyi párt- szervezetbe. Ezután a külön­böző társadalmi munkálatok­ról szólt, az építőtáborozás szervezésének és lebo­nyolításának tapasztalatai­ról, majd az iskolai KISZ-szervezet tanulmányi eredményeit taglalta. Meg­említette, hogy a hallgatók körében a tanulás nem emel­kedett arra a rangra, ahol lennie kellene. Egyeseknél „szégyen” a tanulás. Pedig, ha itt a tanulás szégyen, a mun­kahelyén a munka lesz az! — mondotta beszámolójában a titkár. Ezután a KISZ érdek- védelmi tevékenységéről, a sportmunkáról és a kulturális feladatok megvalósításáról be­szélt. A gyűlés további részében hozzászólások hangzottak el. Huszonötén mondták el véle­ményüket, javaslatukat. Po­nyiné Oszvald Katalin, a KISZ városi bizottságának tagja, és mint egykori diák, jónak ér­tékelte a beszámolót, s néhány gondolattal kiegészítette. El­mondta, hogy a SZET-ről ér­kezett fiatalokkal többet kel­lene foglalkozniuk, s több se­gítséget kell nyújtani az első­éveseknek is. Lonsták László igazgató, a KISZ érdekvédel­mi tevékenységéről, Lukácsi Dezső párttitkár a két szerve­zet közötti kapcsolatokról szólt elismerően. Poroszka Ottó harmadéves diák a KISZ kö­zösségformáló szerepéről be­szélt, illetve annak a tanul­mányi munkára történő kiha­tásáról. ry I j. '1 TifcX W A Co-Co-Tourist hétvégi tú­rákat szervez a Pécskö-dombi madzagfához Az utazás a be­vált egylóerős, zabhengeres járműveken történik. Jelentke­zés Csutak-Olga Tóbiás pari­paművesnél Táncos, vidám fiatalok Tehéngy én2fvűlésv „Nagyobb volument a szarvasmarha képvisel" — mond­ta nemrég egy fiatal vezető valamelyik termelőszövetke­zetben. Szavain senki nem ütközött meg, de nem értették tisztán első hallásra. Rövid utánagondolással persze min­denki felfogta, mire gondolt a fiatalember: az állatok közül szarvasmarhából tenyésztenek a legöbbet. Csakhogy az if­jú főnök tovább beszélt, hallgatóira zúdított jó néhány ada­tot, úgy hogy nem volt idő utánagondolni, s akt mégis elidőzött a szavak érelmét silabizálya, annak számára a to­vábbi információk vesztek a semmibe. De hát akkor mivégre ködösítette közlendőjét a fiatal­ember? Miért nem mondta meg világosan, hogy mi a hely­zet; úgy, hogy első hallásra megérthesse mindenki? Legföljebb találgatni lehet. Elképzelhető, hogy „nagy­fiúnak” akart látszani. Hiszen egy főnök nem beszélhet akárhogyan! Bele is vörösödne a képe — sőt talán még a nyelve is kibicsaklana —, ha olyat kellene mondania: te­hénből van a legtöbb. De az is megeshet, hogy nem tudja magyarul kifejezni magát. Mert rossz társaságba kevere­dett —, ahogy mondani szokás. Környezetében mindenki ködösít, világos beszéd helyett összehord hetet-havat. Az is­tállót náluk nem: lebontják, hanem: lebontásra kerül, az építés nem: befejeződik, hanem, befejezést nyer, a tégla szállítása, nem: késik, hanem: késedelmet szenved. így aztán megrontották szegény fiatal főnököt is Nem csoda, hogy —, legalábbis szavakban — a tehenekből küldöttet, képvise­lőt kreál; a mennyiséget meg úgy mondja: volumen. Pe­dig, Ő is jól tudja: mennyiséget képviselő tehénkövetek aligha ülnek össze tanácskozásra. mól— Nógrád község polbeat csoportja I

Next

/
Oldalképek
Tartalom