Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-25 / 121. szám
Tizennyolc esztendő telt el azóta, hogy egy fiatal kereskedőtanuló gondolt egyet, s letetette magáról a fehér köpenyt. Soha többé nem állt a pult mögé. A Mátravidéki Hőerőmű salgótarjáni telepére ment dolgozni, ahol megtanulta a hegesztőszakma minden fortélyát. Ügyességével, munkájával a legjobb dolgozók közé küzdötte fel magát. Ennyi a rövid története Benkö Józsefnek, akit szorgalmas dolgozóként ismernek az erőműnél. Két alkalommal részesült Kiváló dolgozó kitüntetésben és az elmúlt évben jutalomból a Barátság vonattal a Szovjetunióban járt. A képen a sótalanító berendezés 1-es blokkjának felújítási munkálatainál szükséges hegesztéshez készül. kép: — bábéi — fl béliül tettnek lenni KEGYVEN ESZTENDEJE — Vagy már lehetett volna dolgozik a ZIM salgótarjáni gyárában, de azt mondja, sosem voltak ennyi fejtörésre késztető gondjai. Mert olyan munkaterületnek, a zománcozó II-nek a főművezetője, akiken sok minden múlik. Hiszen a Komfort, a Luna-Lux, a Tea és a Pille fantázianevű gáztűzhelyek alkatrészei itt fordulnak meg az irányítása alá tartozó száztíz ember keze alatt. Ha jól dolgoznak, folyamatossá tudják tenni a hagyományos szerelde munkáját. De kesereg Merlák Mihály. Mert éppen a legfőbb dolgokkal : a munkafegyelemmel és a minőséggel van baj. S nem is kevés. — Dolgozóink közül szerényen számolva is tizenöt százalékra tehető azoknak a száma, akikre nem lehet számítani. Akik majd, hogy nem saját kényük-kedvük szerint járnak műszakba. Ha járnak... Ez pedig csak tetézi nehézségeinket. Mondjam, hogy már az első negyedévben is több millió forinttal elmaradtunk a tervtől?! És ehhez „jön” még a selejt. A minőségileg rosz- szul elkészített munkadarab. És az anyagpazarlás. Elön- tözgetik, lemossák a kilónként negyven-negyvenöt forint értékű zománcanyagot, aminek jelentős hányada származik importból. Mondom, megkeserednek a szavak az ötvenhét éves főművezető szájában, de mégsem pesszimista. Mert mondja és érvel, és tényeket sorol, hogy nem lesz ez így sokáig, mert . . . És hangosan gondolkodik. — Látja, a nagy országos gondok itt nálunk így csapódnak le. Nagy ügyekből lesznek kisebb fajták. Ám ezeken áll, vagy bukik — miként hallhatta — eredményességünk, vagy eredménytelenségünk. S mi az előbbit szeretnénk. a dolgok azonban nem mennek maguktól . . . — Ha arra várnánk, hogy csak alakul valahogy, önmagunkat csapnánk be. Tenni kell, mert csak így lesznek az írt szavakból — saját példánkat említve — kifogástalan minőségű gáztűzhelyek. A feladat azonbán korántsem egyszerű. Mert hiába állította volna ismét reflektorfénybe az MSZMP KB áprilisi ülése is ezeket a témákat, ha csak meghallgatnánk. A végrehajtáson van a sor! évekkel ezelőtt! — Igen. Csak nehezen megyünk ötről a hatra. Itt, ebben az esetben nem elegendő, ha az üzemvezetőség elhatározza, hogy megszilárdítja a munkafegyelmet. Ehhez roppant szükségesnek tartom a párttagok, választott bizalmik és a szocialista brigádtagok támogatását is. Az összefogás hozza meg a „gyümölcsöt.” Persze, nekünk, vezetőknek sem szabad elnézőknek lenni. Mert hiába élünk munkaerőínséges időket; a fegyelmezetleneket, a másokat is rossz útra csábítókat el kell távolítani magunk közül. Eredményeinket úgyis csak rontják. — S tettek már valamit ennek érdekében? — Újólag napirendre tűztük a csoportos elbeszélgetéseket. Kérjük valamennyi becsületes dolgozó segítségét a nyugodt légkör megteremtéséhez. És fegyelmezünk, most már szigorúbban. Tíz-húsz igazolatlan mulasztás után elbocsátjuk az embereket. — Volt már erre példa? — Még nem. De hamarosan lesz! Vannak, akik már súrolják a határt. És ebben az évben már négy-öt alkalommal osztottunk ki megrovást, szigorú megrovást tartalmazó határozatokat. Igaz, nem ez, nem ez lenne a célunk, hanem megtartani a munkaerőt. De ha másképp nem megy... Arról beszél aztán Merlák Mihály, hogy a párttagok" többsége, akik szép számmal vannak üzemében, a határozatok szellemében dolgoznak. Példát mutatnak, de hiányzik a nagyobb aktivitásuk. Hogy fórumokon is felemeljék a hangjukat. Hogy bátrabban szóljanak, bíráljanak. Hogy előkerüljön az a bizonyos, sokat emlegetett rejtett tartalék, ami — van még. MEG EGYSZER HANGSÜ- LYOZZA a főművezető: nehéz napoknak néznek elébe. Feszített, nagy volumenű a gyártási program, s, ha nem adja mindenki azt szíve szerint, ami benne van, hát . . . Elhallgatja a mondat végét, de értem. S tudom, még sokan rajtam kívül. Olyanok, akik a mégnövekedett követelményeknek, a párthatározatokban rögzítettek szellemében cselekednek. S talán azok is, akiknek hasonlóképp kellene végezni mindennapi teendőiket. Mert boldogulásunk az ő munkájukon is múlik! Karácsony György •• Üzemegészségügy Minden, kétezernél több embert foglalkoztató gyárban orvosi rendelő, a kisebb, kétszáznál nagyobb létszámú üzemekben pedig ápolószoba áll a dolgozók rendelkezésére Bulgáriában. Az üzemekben 53 megelőző állomás működik. amely több mint háromezer szűrő- és más vizsgálat végzésére alkalmas. A vállalatoknál rendszeresen vizsgálják a zaj-, rezgési, por- és vegyszerártalmak fokát. Radikális szabályok Írják elő a munkafeltételek fokozatos javítását. A megbetegedetteket magas színvonalú orvosi ellátásban, jól szervezett rehabilitációban részesítik. A közmondás, amely szerint „aki ecet akar lenni, annak korán meg kell savanyodni”, bár nevetségesen hangzik, tartalmában mégis komoly dolgot fejez ki. Azt, hogy valamivé válni, sohasem lehet elég korán kezdeni. Társadalmunknak fő célkitűzése az, hogy tagjai akarjanak és tudjanak politizálni, ahhoz, hogy demokratikus rendszerünkben megtalálják a megfelelő helyüket. Ám a kérdés mindig felvetődik, mikor és hogyan kezdjük a politizálást. Ezt a szakmát csak keveseknek tanítják hivatalosan. Mégis olyan tantárgya az életnek, amely nélkülözhetetlen ma már mindenkinek, aki ebben a társadalomban él. Fiatalnak és öregnek egyaránt. VÁLASZT KERESNEK Gyakran halljuk, amikor szülők beszélgetnek kisgyermekeikkel, hogy egy-egy kérdésre úgy válaszolnak: „Te még ehhez kicsi vagy, majd megtudod, ha nagy leszel.” Ezeket a válaszokat többnyire kényelmi szempontból adják a szülők gyermekeiknek. Úgy hiszik, hogy egy 5—6 éves gyermek nem értené meg a gazdasági-politikai kérdésekre a választ. Pedig a gyereket ugyanúgy érdeklik a gazdasági kérdések — bármilyen furcsán is hangzik — mint a felnőtteket, illetve ugyanúgy, mint az, hogy a maci miért alszik télen. Melyik szülő vagy pedagógus ne hallotta volna, már a kicsinyektől a kérdést: miért kell a pénz, vagy miért kell dolgozni? Ezeket a kérdéseket tréfával, vagy egyszerű mondatokkal szoktuk megválaszolni ahelyett, hogy megpróbálnánk gyermekeink értelmi színvonalához mérten meggyőző válaszokat adni. Hogyan is válaszolhatunk ezekre a kérdésekre? Ebben a A salgótarjáni járási pártbizottság! megtárgvalta Döntő szerepük van a pártalapszervezeteknek Az eddigi eredményekre alapozva, azokat messzemenően tisztelve és elismerve, a kritika "és önkritika gondolatának jegyében, a Központi Bizottság legutóbbi határozatának szellemében értékel- | te legutóbbi ülésén a XI. pártkongresszus, valamint a járási pártértekezlet határozatának végrehajtása érdekében végzett eddigi munkát a salgótarjánr járási pírfbizott- ság. Az eszmecserén a pártbizottság tagjain kívül részt vettek a pártszervek, az alapszervezetek titkárai, a járási KISZ-bizottság tagjai, társadalmi szervek vezetői. A járás sajátosságainak megfelelően szóba került a párt vezető szerepe. Nem elég követelni A pártbizottság megállapította, hogy az elmúlt öt évben a megélénkülő eszmeipolitikai nevelő munka, a kongresszus dokumentumai iránt megnyilvánuló érdeklődés, a taggyűlések vitaszellemének élénkülése, a tagsági könyvek cseréjével kapcsolatos beszélgetések és végül a dolgozók tapasztalatai egy-egy láncszemmel hozzájárultak a ma már széleskörűen érvényesülő, helyes felfogás kialakulásához. Ennek lényege, hogy a párt vezető szerepe ott érvényesül, ahol végrehajtják a párt politikáját. Szóba került, hogy ennek kapcsán élnek még leegyszerűsítő, rossz beidegződések, illúziók, az ezekben tovább élő felfogások és megnyilvánulások, amelyek ugyan jelentősek, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Már csak azért sem, mert egy-egy újabb gond, átmeneti nehézség hatására ezek a felfogások megerősítve érzik magukat, nehezítik a politikai-cselekvési egység kikovácsolását, a határozatok maradéktalan végrehajtását. Éppen ezért nem elég a vezető szerep erősítését követelni, hanem annak érdekében mindenkinek személyesen tenni kell. A cselekvés formái: a politikai, a szakmai és az általános műveltség fejlesztése, a politikai tevékenység mindenkori hozzáigazítása a változó körülményekhez. E gondolatkört tovább folytatva került szóba a társadalmi viszonyok fejlesztésének másik fontos kérdése, a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása, az ezzel kapcsolatban kifejtett sokoldalú munka. Ne a tegnapi önmagunkhoz A párt vezető szérepének helyes felfogása és gyakorlata, a társadalmi fejlődésben bekövetkezett előnyös változások jó hatással voltak a gazdasági építőmunka eredményeire. A járásban dinamikusan fejlődött a termelés. A termelés növekedését kizárólag termelékenységből biztosították. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1974 szeptemberi határozata nyomán kiegyensúlyozott, bizakodó hangulat alakult ki a Nógrádi Szénbányáknál, emelkedett a műszaki színvonal. A letelípett gép- és könnyűipari üzemek termelése fő vonalaiban elérte a tervezettet. Sorozatos intézkedésekkel korszerűsítették a termékszerkezetet. A továbblépés megköveteli, hogy a gyárak a tennivalókat ne a tegnapi önmagukhoz, hanem a hazai élenjáró szinthez mérjék. Abban, hogy az építőmunka a járásban, a kongresszus célkitűzéseinek, a Központi Bizottság határozatainak és a járási pártértekezlet állás- foglalásának megfelelően alakult, hogy az elképzelések összhangban vannak a nép- gazdasági követelményekkel, jelentős része van annak az ideológiai, kulturális közművelődési és közoktatási munkának, amelynek hatására a párttagság és a lakosság túlnyomó többsége egységben ítéli meg a páit politikáját, helyesli és cselekvőén támo gat ja. Akárcsak eddig, a jövőben is a sikerek kovácsolásában meghatározó szerepe lesz a pártszerveknek, pártalapszervezeteknek. Ennek megfelelően a járási pártbizottság a fő figyelmet az alapszervi munka fejlesztésére fordítja. Szükség van erre, mert néhány pártszerv, pártszervezet nem él megfelelően a megnövekedett önállósággal, hatáskörrel, esetenként nem képesek kellő befolyást gyakorolni a fontos feladatokra. Előfordult, hogy az alapszervezetekben nem fordítottak elég gondot az egyes határozatok körültekintő, pontos ismertetésére, időtől, tértől elszakítva általánosságban, indokolatlanul lerövidítve ismerte i - ték azokat. Ugyanakkor nem fordítottak kellő figyelmet ni - ra, hogy kutassák, mi az oka a határozatok különböző értelmezésének. A cselekvési egység hatékonysága érdekében növelni kell a párttagság politikai iskolázottságának szintjét, a végrehajtás eredményességének növelése érdekében pedig tovább javítják a káderelőkészítést és -kiválasztást. Mélyreható, reális elemzés A pártbizottsági ülés felszólalói konkrét tényekkel bizonyították, hogy mit tettek a bevezetőben említett határozatok végrehajtásáért, milyen további elképzeléseik vannak, milyen gondok megoldásán fáradoznak. Elismerték, hogy a járási pártbizottság elé terjesztett beszámoló felelősségtudattal, mélyrehatóan, megfontoltsággal és reálisan elemzi a végzett munkát és jól határozza meg a leglényegesebb feladatokat. Ezt erősítette meg többi között felszólalásában dr. Gor- dos János, a megyei pártbizottság titkára. A pártbizottság egyöntetűen úgy foglalt állást, hogy tudatosan, jobban szervezett, fegyelmezettebb, munkával, ha nehezebb körülmények között is, de meg lehet, sőt meg kell valósítani a XI. pártkongresszus határozatait és a járási pártértekezlet állásfoglalását. V. K. | Tanítsunk politizálni! cikkben azt szeretném elmon- AZ ÉRDEKEK dani, hogy miért kell elfogad- EGYEZTETÉSE ható válaszokat adni a gyér- Iskolai rendszerünkben az mekek kérdéseire. A gyermek utóbbi időszakban már pró- természetes tulajdonsága az, báltak bevezetni olyan tan- hogy kíváncsi, hogy meg tárgyakat, amelyek a gyereakarja ismerni a világot. El- keknek ilyen irányú kérdései- sősorban a saját maga körül re adnak választ. Ám, ha a látott, tapasztalt, élt világot. A gyermekek csak az iskolában gyermek csak azt tudja, hogy hallják, tanulják a társadalmiapja korán reggel elmegy dől- politikai életet. úgy hiszik gozni és azt, hogy ha hazajön a munkából, akkor fáradt. De, hogy mit dolgozik, mivel tölti napját, mivel keresi meg a toznak majd, hogy munkatársaikért, a körülöttük élőkért, szomszédaikért, lakóhelyükért, egész országukért. Nem köny- nyű ezt megtanítani. De fontosabb talán, mint bármi más anyagi tényező az életben, fontosabb, mert ebből a tudatból kell származnia későbben az anyagi haszonnak is. KISDOBOSKORTÚL A FELNŐTT- TÁRSADALOMIG Léteznek szervezetek, szövetségek, melyek a közösségi tudat formálásában segítséget nyújtanak a szülőknek. Hat- majd, ez is csak egy tantárgy, éves korban kezdődnek ezek olyan, mint a matematika, az iskolában, amikor fölkészívagy a történelem. Pedig sokkal többről van szó. Arról, család kenyerét, arról ritkán hogy az iskolában is, a családtájékoztatjuk. Még ritkábban ban is közösségi embereket arról, hogy a munka — bár formáljunk gyermekeinkből, kötelező, — jó dolog. Azt sem Arról, hogy átérezzék a kö- tudják a gyermekek, hogy mi- zösség gondját, ugyanúgy, ért beszélnek határainkon túl mint annak örömeit. A közös idegen nyelven, azt sem, hogy munkát valamennyiünknek hogyan élnek más országok egyformán kell — kellene — ■ gyermekei. És azt sem tud- tisztelnünk és szeretnünk. Ez- ják, milyen közegben, társa- zel szemben áll az egoizmus, dalmi berendezkedésekben az önzés, az egyéni célokért élünk. Ha azonban belegondol a vívott állandó és töretlen harc. szülő, hogy a választ mennyire Társadalmi jelenség ez az fontos érthetővé tenni a egyes rétegeknél, gyermeki nyelvre és észjárás- Társadalmi-politikai életre ra lefordítani, — bizonyára el- való nevelésünk fő célja in- sadalom. ahonnan a szakszertik a gyermekeket a kisdobo- si tagságra, s ez később az úttörőkorral folytatódik. Ne mosolyogjuk hát meg a kék nyakkendőt viselő gyermekeket, ne higyjük azt, hogy mindez gyerekség, játék, komolytalan dolog. Mert igenis, komoly ez, — a közösségi élet első fázisai, a társadalmi tudat kialakításának első lépcsői. Innen vezet az út a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, ahol már aktívan politizálnak, amely politikai tömegszervezetnek 800 ezres létszámával számol ez a tárgondolkodik majd azon is, hogy mi lesz a gyerekéből. És ne felejtsük el, e kérdések zöme azért vetődik fel a kisemberek fejében, mert ők is kább az legyen, hogy tudják a vezetekbe és a pártba visz az gyermekek egyéni céljainkat a társadalmi célokkal összhangban kitűzni, hogy e célok valahol találkozzanak a saját választ keresnek arra, mivé maguk és a közösség megelé- váljanak. A legtöbb fiú azt a gedésére. Nem azt mondom, szakmát szeretné é kisgyermek hogy marxizmust és leniniz- korában művelni, amit apja must tanítsunk a kisgyerme- csinált. Annál is inkább, mert keknek. De azt igen, hogy mindig az apa a példakép. S úgy tanítsuk-neveljük őket, út. Csak időközben felnőnek a gyerekek. S, ha helyesen értelmezzük politikai szerepüket, ha támogatjuk e szervezetekben való munkálkodásukhoz az igyekezetét, ha elősegítjük, hogy jól érezzék magukat, ha komolyan vesszük őket, ők • is tudni fogják felnőttkorukban, hová tartozha megtudja hozzá, hogy apja hogy világosan, tisztán é^ iga- nak. Lényeges ez ahhoz, hogy noiamiiM- zul jássák a körülöttük levő azt folytassák, amit mi elvilágot. Hogy tudják: egyszer kezdtünk, hogy azt továbbfej- dolgozniuk kell, hogy leendő lesszék, tökéletesítsék, munkájukért felelősséggel tar- M. M. | | NÓGRÁD - 1978. máj'us 25., csütörtök 3 valamilyen közösségnek a tag ja, hogy párttag, vagy a szak- szervezet tagja, hogy szakmai egyesületeknek aktív résztvevője, talán ő is tagja akar lenni e kisebb közösségeknek. Legyen ez számunkra fontos]
