Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
IVÁllí íilísL csigalassúsággal fejlődnénk. nciAUillsi A minden tekintetben felgyorsult élettempó pedig egyenesen megkívánja, hogy egyre növekedjen a realitásokat figyelembe vevő, gazdag fantáziájú, kezdeményező kedvű emberek; vezetők és dolgozók száma. Az elismerés is egyre jobban azok felé fordul, akik nem szeretik maguk körül az állóvizet, nem tudják elviselni a szellemi tes- pedtséget, még akkor sem, ha kezdeményezésük időnként átmenetileg megfeneklik, vagy a bürokratizmus útvesztőjében vesztegel. A közvéleményben is egyre nagyobb rangot kap a kezdeményező típusú dolgozó, bár a kényelemhez szokott egyének ferde szemmel néznek rájuk, mert olyan lavinát indítanak el, amelynek során csaknem mindenkinek felül kell vizsgálni korábbi felfogását és ehhez idomuló gyakorlatát. A kezdeményezőkészség, a folyamatos megújulni akarás szép példáját láttuk a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, a beruházási javak szakvásárán. A hozzáértő zsűri csak azokat a termékeket tüntette ki különböző díjakkal, amelyek előkelő helyet foglalnak el a nemzetközi mezőnyben, vagy megközelítik azt. Ezek között említhetjük a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában ma már sorozatban készülő olajáramlás-mérőket, amelyek elnyerték a BNV nagydíját. Műszaki felkészültségben, teljesítményben, tartósságban, kivitelben eléri az amerikai versenytársát, sőt az itt gyártott készülékek mínusz ötven fokot is nagyszerűen kibírnak. Beértek azok az erőfeszítések, amelyek a raktári állványrendszer továbbfejlesztésére irányultak a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A Dexion—Salgót követő Dexion—Reck raktári nagyállvány ugyancsak a BNV nagydíját kapta meg. BNV-díjjal ismerték el az előbbi üzem CO, hegesztőhuzal-terméket, valamint a Balassagyarmati Fémipari Vállalat alumínium hidraulikus bányatámát. A kitüntetéseket hosszú, fáradságos, kudarcokkal és álmatlan éjszakákkal tarkított, céltudatos, következetes, alapos kutató-, kísérletező és kezdeményező munka előzte meg. Az előbbi elismerések azokat a vezetőket erősítették meg és biztatták újabb kezdeményezésre, akik nem félnek az újtól, akiknek már a vérükké vált, vagy azzá válik az a felismerés, hogy a jelenlegi világversenyben csak az a gyár, üzem, vállalat élvez létjogosultságot, amelyik állandóan megújuló termékszerkezettel jelenik meg a világpiacon. Megyénk jó néhány gyára az elmúlt években is, de különösen mostanában egyre jobban érzi, hogy a nyugis vezetői felfogással és gyakorlattal, kezdeményezések nélkül, sportnyelven szólva nem lehet, illetve nem tudnak labdába rúgni a világpiacon. L yiszont az is igaz, hogy azok a gyárak, ahol a termékszerkezet nem, vagy csak igen lassú ütemben változik, még mindig nem érzik eléggé a régi, a megszokottól való elmozdulás szükségességét, mert közgazdasági szabályozórendszerünk nekik is létjogosultságot biztosít, sok esetben néha még jobbat is, mint azoknak, akik vállalják a kezdeményezéssel járó összes gondokat, problémákat, kockázatot, esetleg a vállalkozás részleges kudarcát. Pedig az utóbbiak érdemelnek elismerést, mert a tartós fejlődés, az igazi gyarapodás, nemzetközi piaci pozíciónk megtartása, illetve bővítése érdekében ők teszik a legtöbbet. Az ilyen és ehhez hasonló típusú vezetők felfogását érzékeltette annak a gyárnak a főmérnöke, aki az alábbi kérdésekre: — miért törik magukat, miért vesznek vállukra új gondokat, miért kezdeményeznek, hisz enél- kül is jól megélnének — így válaszolt: két dolog miatt. Az egyik: vérünkben van a kezdeményező nyugtalanság. A másik: tudjuk azt, hogy egy vezető csak'addig maradhat beosztásában, addig illeti meg őt az a poszt, ameddig tud és akar is újat adni. Csakhogy az új igenlése felborítja mindazt, ami korábban nagyon jó volt, amit annyira megszoktak, hogy el sem tudnák másképpen képzelni az életüket. A kezdeményezésből táplálkozó új iránti igény viszont igen sok embertől szakmailag is nagyobb felkészültséget, kulturáltságot, szélesebb kitekintést, az összefüggések jobb ismeretét kivánja meg. Ezt pedig csak folyamatos, rendszeres tanulással, továbbképzéssel lehet megszerezni. Sokaknak viszont ez az új követelmény nem tetszik. Némelyek nem átallják kijelenteni: már mindent megtanultak, nincs szükségük újabb ismeretekre. Ez nem jelent nagyképűséget, hanem szellemi korlátoltságot. Ugyanis, aki rendszeresen tanul, az szerényen bevallja, hogy milyen keveset ismer a hazánkban és a világban felhalmozott nagyszerű ismeret- és tudásanyagból. Az előbbiekből látszik, hogy nincsenek irigylésre méltó helyzetben az újat, a fejlődést szolgáló kezdeményezők. Olyan közegben kell magukat és elképzeléseiket elfogadtatni, amelyben igen sok még a visszahúzó erő; a passzív ellenállástól kezdve a szellemi restségig, az irigykedéstől a gáncsoskodásig. Mindezek a jelenségek, megnyilvánulások csak hátráltatni tudják a helyes, a reális, az új elképzelések megvalósítását, de meggátolni nem. Sajnos, eközben gyorsan múlik az idő. S ha valaha igaz volt az a népi bölcs mondás: aki időt nyer, az csatát nyer, akkor napjainkban, a világban zajló nagy verseny- futásban ez valósággá válik. f?7Art kell a haladó és öntudatos dol- * gozónak azok mellé állni, akik reális alapon, nagyon gazdag fantáziával, kezdeményezőkészséggel segítik jövőnk biztonságos megalapozását V. K. A pártbizottság megtárgyalta Zöld út a Széles körű és felelősségteljes vizsgálódást végzett a napokban az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága. A testület kibővített ülésen értékelte a XI. kongresszus óta végzett város- és gazdaságpolitikai, ideológiai és művelődés- politikai munkát, a pártszervek, az alapszervezetek, Salgótarján több mint nyolcezres párttagságának tevékenységét. S a Központi Bizottság, április 19—20-i határozatának megfelelően, döntött a további tennivalókról is. södik a lakosság körében a városért érzett felelősség. Hasznosítani a tartalékokat Megtudni ex igazat r HOSSZÜ IDŐN át beszélgettünk, de kettejük között hamarosan vitává fajult a mostani találkozó... Hisz, mindegyikőjük saját igazát bizonygatta. Petrás János, a Romhányi Építési Kerámiagyár fejlesztési-beruházási osztályának vezetője — az építkezés mellé telepített fabódé egyik lakója, az épülő új nagyberuházásukkal, a Romhány III- mal kapcsolatban, természetesen a generálkivitelező, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat terhére, az alábbi adósságokat rótta fel. Amik — lévén ő szerinte sorozatosan nem teljesített határidőkről van szó. — nagyon könnyen megkérdőjelezhetik a csaknem egymilliárd forintos költséggel épülő új üzemük átadási, beüzemelési határidejét. Hiszen — és most kezdődik a felsorolás — a NÁÉV-nak a múlt év november 15-re kellett volna lezárni a hatalmas, tizenhétezer négyzetméternyi alapterületű csarnok északi részét, s ez "egy hete történt meg. Szerintük a nyersanyagtároló és a malomház építésénél szerényen számolva is egy jó másfél-kéthónapos „csúszással” lehet számolni. A mázaskemence alapjai elkészítésének immáron másodszor módosított határideje április 18. volt; a regisztrálható lemaradás egy hónap. Februárban kellett volna kezdeni a transzformátor-állomás építését — két hete dolgoznak csak rajta. A mázgyártóüzem technológiai alapozásával május 15- re kellett volna végezni... És így tovább, és így tovább... Az osztályvezető a fentebb említett határidők be nem tartásának következményeit is sorolja — nem éppen derűs arccal —, hiszen egy „csúszás” láncreakció-szerűen váltja ki a többi, az építkezésben résztvevő vállalat írásban rögzített munkavégzésének eltolódását is. Mert, hogy a NÁÉV elmaradt — magyarázza — nem tud megfelelőképp felvonulni-dolgozni a Hőtechnikai Vallat, a yillanyszerelőipari Vállalat, a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat., és így tovább. Ez pedig nagy baj, hiszen kis időeltolódások halmozódása hetes, hónapos nagyság- rendű, tervektől eltérő „csúszások” okozója is lehet. Az építtetők elégedetlenségét egyébként az is példázza, hogy a havi rendszerességgel tartott kooperációs ülések legutóbbikán —, amelyen valamennyi érdekelt fél képviseltette magát — a Finomkerámiaipari Művek létesítményi főmérnöke itt, s az ezt követő pártbizottsági koordinációs ülésen is bejelentette: nincs megelégedve az építő- mesteri munkákkal. Észrevételeit egyébként továbbította a FIM vezérigazgatójának is. S mi több: arról is szó esett közöttünk, van-e egyáltalán értelme az olyan szocialista együttműködési szerződésnek, amelynek valamelyik aláírója — ez esetben a NÁÉV — egyetlen rögzített pontját sem tartja be. És még: hatékonyak-e az effajta, csak papíron létező kinyilatkoztatások, amelyek aláírói a Hőtechnikai Vállalat, a SZIKKTI, a Gépszer, a NÁÉV, a Finomkerámiaipari Művek, valamint a rétsági járási párt- bizottság képviselői, múlt év közepe óta egyetlen egyszer sem ültek össze „aláírói szinten” a gondok-bajok megtárgyalására. Márpedig ebben a fentebb említett párt-, állami és gazdasági szerveinek felelős vezetői képviseltetik magukat. MONDOM, ILYEN jellegű kérdéseket is kétségbe vont a romhányi gyár képviselője, s, hogy megérkezett Vári László, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat itteni főépítésvezetője, boncolgattuk tovább hármasban a felvetődött kérdéseket. Mondtuk neki is: vállalata a szocialista szerződésben foglaltak egyetlen egy pontját sem teljesítette. — Múlt év júniusában vezetőink nyugodt lelkiismerettel írhatták alá a fenti okmányt. .. Azóta viszont annyi helyről, annyiféle igény Jelentkezett, hogy többször is módosítani kellett az eredeti elképzeléseket, nemegyszer a beruházó kérésére. Aztán Vári László emígyen érvel: szerinte a romhányiak kérésére elkészített éves program szerint dolgoznak, s legnagyobb részhatáridő-csúszá- suk sem haladja meg a két- három hetet. Ám ez —, miként ahogy a csarnoképület tetemes lemaradását is sikerült behozni — semmiféle gondot nem jelenthet. Kevés az ács- és a vasbetonszerelő-szakmunkás. S bár ezen a vállalat saját berkeiben indított átképzőtanfolyamok szervezésével próbál enyhíteni, de hiányuk miatt nem tudnak e hatalmas méretű munkaterületen több munkahelyet „nyitni”. Hiszen — és ebben teljes mértékig igazat adunk Vári Lászlónak — ez esetben még más munkák rovására is célszerű egy- helyre koncentrálni a rendelkezésre álló erőket. S talán ezzel is magyarázható a gyáriak által számon kért, itt, meg ott nem idejében, napokra megállapodottan nem végzett munka: egyik „rovására” készítik teljes intenzitással a másikat. Hiszen a transzformátor-állomás helyett is — egyébként célszerűnek tűnő megfontolások miatt láttak hozzá egyéb, a technológiai szereléseket segítő más teendők végzéséhez. DE KI ÜL MAJD nyugodt lelkiismerettel a december végi, a Romhány III. átadásának . megbeszélését célzó értekezleten... ? Karácsony György Az elmúlt évek tapasztalatai Salgótarjánban is azt mutatják, hogy a párt-, a tanácsi szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, a kommunisták, a város lakossága eredményesen munkálkodik a XI. pártkongresszus, a városi pártértekezlet határozatainak megvalósításán. Cselekvő aktivitásukat példázza Salgótarján, a megyeszékhely gyarapodása. Gyermekintézmények épültek az elmúlt években, elkészült a sportcsarnok, az ifjúsági ház. Űj rendelőintézet és több, jól felszerelt körzeti orvosi rendelő „őrködik” a felnőttek és a gyermekek egészségén. A lakosság jobb ellátását szolgálják az új boltok, a vásárcsarnok. S mindezek mellett felépült több mint nyolcszáz lakás. Épül a regionális vízmű és dolgoznak a távfűtéshálózat korszerűsítésén, bővítésén. Salgótarján lakossága méltán büszke az új arcú város- központra, s ha lassabban is, de mégiscsak gyarapodó peremkerületekre. A városfejlesztő munka tervszerűbbé, a várospolitika nyíltabbá vált. Mindezek önzetlen, társadalmi munkára serkentik a lakosságot. A „35 ezer munkanapot Salgótarjánért”, az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom, a kommunista műszakok sok száz munkást, értelmiségi és alkalmazott dolgozót mozgósítanak. Az összefogás az anyagi eredmények mellett azt is jelzi, hogy erőSok minden szól Salgótarján munkás jellege, társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseink folyamatos megvalósítása mellett. A párt- és tanácsi testületekben, a társadalmi és tömegszervezetekben több száz munkás és munkásnő tevékenykedik. Az új lakások majd háromnegyedébe munkások költöztek. Közülük a legjelentősebb, hogy a város fejlődésének alapját az ipari üzemek adják. Az a sok ezer munkás, aki mindennap becsülettel megteszi a maga dolgát a tervek teljesítéséért. A salgótarjáni üzemek termelési értéke évről évre egyenletesen, öt—tíz százalékkal emelkedik és ma már meghaladja a hétmilliárd forintot Különösen a kohászat, az üvegipar és a bányagépgyártás fejlődése számottevő. A pártalapszervezetek cselekvési programjai mindenütt zöld utat adnak az okos ötleteknek, az ésszerű fejlesztésnek, cselekvésnek. Eredményeképpen a város legtöbb üzemében korszerűsödött a termékszerkezet. Több és jobb minőségű termék kerül a hazai piacra és exportra is. Csupán egyetlen példa a sok közül. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a süllyesz- tékes kovácsüzem munkájával, a CÓ2-es és hegesztőhuzal gyártásával nem csupán a termelés emelkedett. Termelékenyebbé vált a munka, a korábbinál jobb minőségűek a termékek és nőtt a gyár exportja is. Természetesen a pártbizottság ülésén szó esett azokról a gondokról is, amelyek ma még zavarják a folyamatos munkát, egyenetlenné teszik a termelést, a gazdálkodást néhány nagyüzemben. Ezért a testület a tervszerű és gazdaságos beruházási munkára, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, a korszerű technika folyamatos üzemeltetésére, az ésszerű munkaerő-átcsoportosításra, egyszóval: a meglevő lehetőségek, a belső tartalékok hasznosítására hívta fel a pártszervezetek, a kommunisták figyelmét. A beszámoló és a vita résztvevői egyaránt azt erősítették, hogy a fegyelmezettebb munka teremti meg az alapját a termelési és exporttervek teljesítésének az idén és a következő években is. Így tudjuk pótolni az elmaradt építkezéseket és így épülhet meg még ebben az ötéves tervben majd 1700 lakás. így lesz jobb, tartalmasabb esztendőről esztendőre a város dolgozóinak munkája. Az emberrel — az emberért Joggal állapította meg a városi párbizottság, hogy munkánkat, életünket jobbító terveink, a XI. kongresszus, a városi pártértekezlet határozatainak megvalósítása együtt jár az ideológiai, a kulturális nevelő munka, a közgondolkodás, az életmód szocialista vonásainak fejlesztésével. A hatékonyabb és eredményesebb munka alapvető követelménye, hogy minden munkahelyen hozzáértő, szakmailag; és politikailag felkészült emberek dolgozzanak. A legtöbb üzemben, így a salgótarjáni síküveggyárban is, elsősorban a munkások, a tisztségviselők és a fiatalok politikai és szakmai képzésére, továbbképzésére fordítás nak gondot. Közülük egyre i többen vesznek részt különböző szakmai tanfolyamokon, tanulnak a pártoktatás, káderképzés sokféle formáin. A1 következetesebb, céltudatosabb munka eredménye valamennyi üzemben, hogy a munkásközösségek, a szocialista brigádok egyre inkább a szocialista, az igaz emberi értékek hordozóivá, terjesztőivé válnak. A kollektívák, az egyének megítélésének alapja a becsületesen elvégzett; mindennapi munka, a párt politikájának tudatos megvalósítása. y. g. j Bioritmuskartotékok A burgaszi Mezsdunarodni Prevozi Autóközlekedési Vállalat egy évvel ezelőtt nem mindennapi kísérletsorozatba kezdett: azóta a bioritmusok figyelembevételével készített kartoték az irányadó a munkába állásnál. A „nehéz napokon” — amit a megelőző alapos orvosi vizsgálat adatainak felhasználásával mindenkire nézve a számítógép határoz meg — nem indítják el a gépkocsivezetőt. Egyes feltételezések szerint a születéstől kezdve minden emberre három visszatérő bioritmikus ciklus jellemző: a fizikai (23 nap), az érzelmi (28 nap) és az intellektuális (33 nap). Minden ciklus első fele pozitívnak tekinthető. Ekkor az egyén friss. Emlékező- és alkotóereje teljes. A ciklus második felében a pozitív hatás mindinkább alábbhagy, végül nullára csökken. Ha két ciklus nullpontja ugyanarra a napra esik — ami évente hozzávetőleg hatszor történik meg —, azt nevezik kritikus vagy nehéz napnak. Az érdekes, új módszer japán és szovjet tapasztalatok hasznosításának köszönhető. A japán OMI vasúttársaságnál és a grúziai Avtotransz- porttehnikánál 30—40 százalékkal sikerült ily módon a közlekedési balesetek számát csökkenteni. Házgyárak — szovjet segítséggel Lengyelországban jelenleg 120—180 négyzetméter lakó- Varsóban, Poznanban, Byd- területet állít elő évente, goszczban és Szczecinben mű- A jelenlegi ötéves terv vé- ködnek szovjet segítséggel géig további házgyárak épül- épült házgyárak. Egy-egygyár nek Szilézia több városában. Salgótarján — Pécskő utca — Kulcsár fotó — ] NÓGRÁD - 1978. május 21., vasárnap 3"
