Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
Döntött A Corvina Vasárnap a [igeiben a Legfelsőbb Bíróság Alaptalanul támadták meg a végrendeletei Egy súlyosan beteg, idős asszony, akit élete végén sógornője ápolt, hálából úgy vegrendelkezett, hogy házának telét gondozója örökölje. Törvényes örökösei pert indítottak. Annak megállapítását kérték, hogy a végrendelet a sógornő befolyásolására és kábítószer-tartalmú gyógyszerek hatása alatt készült. Az alsó- fokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint, érvénytelen a végrendelet, ha az örökhagyót valaki az intézkedésre tisztességtelen befolyással bírta rá, föltéve, hogy az illető a rendelkezést különben nem tette volna meg. A megyei bíróság a bizonyítékok téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a sógornő tisztességtelen befolyással bírta rá az idős asszonyt, a számára kedvező végrendelet megtételére. A törvényes örökösök ezt az állításukat nem tudták bizonyítani. Az elhunyt végakarata arra irányult, hogy vagyonának egy részét az örökölje, 'aki gondoskodik róla. Ez pedig nem tekinthető tisztességtelen befolyásnak, sőt, a végrendelet érvényességét kifejezetten megerősíti. Az pedig, hogy sógornője a javára szólóan kilátásba helyezett végintézkedést nem ellenezte, már csak azért sem tekinthető tisztességtelen befolyásnak, mert nem volt köteles a betegről gondoskodni. Az elhunyt a végrendelkezés időpontjában a szükséges értelmi, megfontolási és szabad elhatározási képességgel rendelkezett — hangzik tovább a határozat. — Nem szedett olyan gyógyszert, amely végrendelkezési képességét, szabad akaratelhatározását befolyásolta volna, és annak alapján a végrendelet érvényessége felől kétséget lehetne támasztani. Kinél van a gyerek helye ? A házaspár elvált, és más- telezte, hogy a kislányt — széféi éves kislányukat közös mélyi ingóságaival együtt — megegyezés alapján a bíróság nap alatt az anyának az anyának ítélte. A múlt adJa _ évben az aszony, a már hat- Az indokolás szerint a gyer- éves gyermeket, azzal adta át meknek akár a szülők megvolt férjének, hogy tovább- egyezésén, akár bírói döntésen képzésre más városba utazik, alapuló huzamosabb elhelye- s tanulmányai befejezése után zését csak akkor indokolt á kislányt ismét magához ve- megváltoztatni, ha testi, ér- szi. Néhány nappal később az felmi és erkölcsi fejlődése ad- apa az asszony ellen, a gyér- di8‘ környezetében már nincs mekelhelyezés megváltoztatása megfelelően biztosítva. Az a és tartásdíj fizetése ügyében, körülmény, hogy az apa a gyermeket, a nála történt ideiglenes elhelyezés ideje alatt, lelkiismeretesen gondozta és nevelte, még nem ad alapot a szülők eredeti megállapodásával ellentétes elhelyezésre. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, a szülők a gyermek Vdslöttyentők „súlymódszere” Valamely özemben dás vashengerek álltak az ottjártamkor ménkűnagy, rozs- egy karuszelfejpad mellett. A gépen az esztergályos szorgalmasan dolgozott. Közelében egy farácson ott sorakoztak a megmunkált, fényes hengerek. Csakhogy ezek már fele akkorák se voltak, mint az eredetiek. Rossz volt rágondolni, mennyit bajlódhatott vele valaki, amíg a tömérdek anyagot leválasztotta. — Mivégre vesznek ilyen behemót vasdarabokat — faggattam az üzemvezetőt. Az gondterhelten vakarta meg a fejebúbját. — Másképpen nem jutunk hozzá — felelte aztán. — A Kukutyini Vaslöttyentő Művek csak ilyen nagyokat szállít. Mert, hogy ők súlyra mérik a teljesítményüket, s így jönnek ki jól. — De hát miért nem követelik a kisebbet? — aggá* lyoskodtam. — Követeltük, de azt felelték: ők pontatlan kézikovácsolással dolgoznak, s nagy ráhagyás kell, hogy a kívánt méretet a henger biztosan kiaUja... Hát így aztán kiadja — mondta, s legyintett. Mellékesen megjegyezte még, hogy így a forgácsolási idő nyúlik, mint a rétestészta, ez alatt töméntelen villamos energia, emberi fáradság és esztergakés megy veszendőbe. Ügy, hogy a löttyentő művek „súlynyeresége” alaposan megrövidíti őket. Meg a népgazdaságot. Udvariasságból részvevőén bólogattam, magamban viszont roppant jól mulattam a dolgon. Valósággal boldoggá tett, hogy milyen remek tippet kaptam ingyen és bérmentve. Ez a módszer —, mármint a teljesítmény súllyal, terjedelemmel való mérése — ugyanis rendkívül életrevaló, ezért hát érdemes az élet minél több szférájában meghonosítani. Gondoljuk csak el, mennyivel csökkentené a vesződsé- geket ez az eljárás mondjuk a gépiparban. A szériagyártás helyett — megelőzendő a pepecselést a kisezer csavarral, szöszmötölést a meózással — csupán egy, vagy két irdatlanul nagy masinát hoznánk össze. A csarnokokban egyetlen gép állna, mezőgazdaságunkban kéft-három darab templom- nyi nagyságú traktor pöfögne, közútjainkon pedig csak minden félórában zakatolna el egy-egy gigantikus személyautó. Jót tenne a tömegcikkek gyártásának is a „súlymódszer”. Eltűnnének példának okáért a karórák. Ezer karóra helyett készítenének egy toronyórát. Nem gyártanának szokványos méretű zsilettpengét sem, helyette minden városba jutna egy nagy, talán a főtérre helyeznék el. Fatörzs nagyságú toliakkal, ceruzákkal írnánk, irodaház méretű lenne az írógép. De bedobhatnánk egyebütt is a remek „súlyötletet”. Például a filmgyártásban. Évente csak egyetlen filmet forgatnánk, de az két napig tartana elejétől végéig. A pedagógusok egyhuzamban adnák le a tananyagot. Napok alatt végeznének vele. Csökkenne a lakásgond, mert egy óriási termet építenénk, így nem volna szükség annyi ajtóra, válaszfalra. hamarabb meglenne az egy főre előírt négyzet- méter. A futballisták egyvégtében játszanék le a bajnokságot. Több időt töltenének a családjukkal. Az emberek rászoknának a téli álomra, hogy az alvásnak is egyszerre vessék el a gondját, de meglegyen a szükséges alvási idő. Végül a bérezésben kellene bevezetni a „súlymódszert”. Kísérletképpen elsőnek a Kukutyini Vaslöttyentő Műveknél. Két-három ember kapná ' meg az egész gyár fizetését. Így elmaradna a bérszámfejtéssel való aprólékos bíbelődés, de a bértömeg szét lenne osztva, s az egy dolgozóra jutó átlag is megfelelne az előírásnak. Evvel kapcsolatban csupán egy óhajtásom volna: a „súlymódszer” kiagyalói —, ha lehet — ne kerüljenek a két-három fizetett ember közé. Néhány évig legalábbis, amíg újabb áldásos ötletük nem támad... Molnár •“«! 4 NÓGRÁD — 1978. május 21., vasárnap pert indított Arra hivatkozott, hogy az anya a gyermek látogatásakor kötekedően viselkedik, a tartásdíjat pedig rendszertelenül fizeti. Az asz- szony viszontkeresetében a gyermek továbbra is nála történő elhelyezését és az apának tartásdíjra való kötelező- nevelésében kötelesek teher- sét kérte. Az alsófokú bírósá- mentesíteni egymást. Ebben gok ellentétes ítéletei után, az esetben az anyának — a törvényességi óvásra, a Leg- gyermek szempontjából is felsőbb Bíróság az apát kö- kedvező — egzisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy továbbtanuljon, s ez alatt az apa néhány hónapra a gyermek gondozásában tehermentesítse. Nehéz helyzetbe kerülne a gyermekét egyedül nevelő szülő, ha a másik fél — visszaélve a bizalommal — az időszakos gondozásra átadott gyermeket az állandóan nevelő szülőtől elidegeníteni igyekeznék és később per útján magához kívánná venni, noha a másik fél a nevelésre változatlanul alkalmas. Sőt, az anya a gyermekért minden áldozatot igyekezett meghozni. Amíg a gyermek az apánál volt, a kislány tartásához önként havi ötszáz forinttal hozzájárult és kéthetenként hozzá utazott. Ezzel szemben az apa a válás óta csupán havi háromszáz forinttal járult a gyermek tartásához, s ezt az összeget önként akkor sem emelte meg, amikor anyagi körülményei javultak. Egyéb adatok és az a körülmény, hogy a házasság megromlása és megszakadása a férj hibájából történt, a Legfelsőbb Bíróságot arra késztette, hogy a gyermeket továbbra is az anyánál helyezze el. Hajdú Endre új kötetei Az 1978-as ünnepi könyvhétre a Corvina Kiadó új sorozatot -indít útjára „Műterem” címmel. A sorozatnak az a célja, hogy megismertesse a képző- és iparművészet különböző területein alkotó mai művészek munkásságát. A sorozat most megjelenő kötetében Kokas Ignác érdekes és sokoldalú festészetével találkozik az olvasó. A művész festői világa hosszú évek alatt tájélmények hatásán érlelődött az elvont fogalmak képi megjelenítéséig. Vitákat kiváltó festészete izgalmas kérdéseket adott fel a kötet szerzőjének, Rózsa Gyulának a kortársképző- művészet ismert kritikusának. A kötetet Kokas Ignác alkotásainak 34 színes és 24 fekete-fehér reprodukciója illusztrálja. A „Műterem” sorozat most megjelenő második kötetében Koczogh Ákos bemutatja Finta Lászlót, a kiváló ipari- forma-tervezőt, a magyar au tóbuszok elismert alkotóját 3 színes és 65 fekete-fehér fotóval illusztrált könyvében Nagy sikerre tarthat számot a Lesznai Anna-képeskönyv amely 78 színes kép bemutatásával, versek, prózarészletek, mesék, hímzések, hímzéstervek, festmények és könyvdíszek közreadásával örökíti meg a művésznő sokrétű életművét. A magyar építészet és iparművészet egyik jelentős alakja volt Kozma Lajos. Régi adósságot törleszt a 200 rajzzal és mintegy 200 fekete-fehér fotóval gazdagon illusztrált kötet. Az eredetileg német nyelven megjelent „Az új ház” című könyv magyar nyelvű kiadása az új építészet legfontosabb elveit ismerteti, és tudományos alapossággal szól a tervezés egész folyamatáról, — az alaprajztól a bútorok elhelyezéséig. Az elmúlt ünnepi könyvhéten nagy közönségsikert aratott a „Művészet 76” című évkönyv. Ebben az évben is az ünnepi könyvhétre jelenik meg az 1977. művészi eseményeit összefoglaló „Művészet, 77”, amelyben a 113 színes és 171 fekete-fehér kép értékeli a múlt év legjelentősebb művészeti eseményeit; kiállítási kritikáit, vitáit Végül a „Magyar grafikusok” sorozat egy újabb mappája kerül most az olvasók kezébe. Ez a kiadvány Sző- nyi István legszebb rézkarcaiból 12 lapot foglal magába. Az ünnepi könyvhét alkalmából a Corvina Kiadó ismét lehetőséget nyújt a Corvina könyvklubban való belépésre a művészeti könyveket kedvelő olvasóinak. Tftlh Béla: L E GE BJ D A IC A LÓRÓL 12. Szép fekete, karikanyakú lovat vezetett Haszán elé, aminek az úgy megörült a bőréből majd kibújt. Nosza szolgám, tudod te a törvényt Nincs is mit mondanom. Hírek jöttek, hogy tiltott lovakat nevelsz, szultáni rangúakkal kereskedsz, ami halállal jár! De így már egészen más. Mehetsz és járjál szerencsével! A nagy jövésmenésben eldicsekedett a kiváló janicsár lovával minden török küldöttségnek. Néhány hónap telik, a basa egy szakértőnek találta bemutatni Mohamed lovainak leszármazottját, apám ajándékát. A szakértő minden hájjal megkent török, fölismerte a korcsot. Szép ló volt, az, meg jó ló, de semmi köze a próféta öt kancájának ieszármazottaihoz. Mert az ékszerként őrzött temeri ni lovak mind abból a vérből eredeztek. Ezek voltak a Sak- lany, a Maneki, a Dzsulfe és a Tuzse. De az ajándékló nem az volt Abból sajnált volna apám a kapasd basának akár egy csipetnyit is adni. Hát azok akkoriban fordultak volna pénzre. Na, a Haszán basa vendége beleverte a csúfot az ajándéklóba. Jött a gyorsfutár megint hogy de azonnal Haszán elé. Nem ment üres kézzel most sem apám. Két jó lovat vezetett, de ezek se a szeráj- ból valók. Állt a basa elé. Tudta, hogy baj van Köpe- cen, előzőleg kicsi vásárhelyi bojtárjával a városba hajtatta a gazdák lovait, anyámat, engem fölmálházott, hogy ballagdáljunk Battomyá- nak. Anyám megfordult arra néhányszor apámmal, de a — Hol töltsük a vasárnap délelőttöt? — teszik fel a kérdést a budapestiek — a Margitszigeten, a Szabadság.he. gyen? Nem! Menjünk ki a ligetbe! Az újjávarázsolt Városliget most a fővárosiak kedvelt pihenő., szórakozóhelye, ahol minden korosztály megtalál, ja, a kikapcsolódáshoz azt a környezetet, amire vágyik: napsütötte pázsitot, árnyas sétányt, csónakázótavat. Zsánerképeink a Városliget tavaszi hangulatát idézik. lovak is tudták a járást.. Mentünk, apám meg be, a basa elé. Másnap ért utói bennünket Kupa-pusztán. Jól sejtette, sorsa fordulását. Fejét éppen gáziságára való tekintettel, nem vették, csak az adományföldet. Szóval mazullá tették, azaz kegyvesztetté. Kupa-puszta pedig egy Rá- sonyi nevű keresztény vitézé volt, pár esztendeje bérlegelőnek adta ki, apám lovas barátjának, Szekerész Ferkónak. Ott lakott Szekerész a pusztán, s úgy fogadott bennünket, mint a vér szerinti rokonait Az ő oltalma alatt voltak a mohamed lovak is, aranyoekodhatott velünk, ott volt az érték a keze ügyében. Szükséget nem szenvedtünk semmiben, én nem emlékszem, hogy anyám egy könnycseppet is ejtett volna bati- dai veszteségünkért. Ez a tájék, még járatlanabb volt mint a tőfolyók mente. Itt járt a Kupa. Jobban mondva buttogott, lappangott Nem folyt Elterebélyesedett, csinált olyan karéjozó vizes lápokat aki nem tudta zsom- békosai között a járást, az elveszett. Tele mindenféle vad- káosasággal az aranyosfejűek- től a csörgőig. És kanalos gémek, gázlók, lillék, kárakato-. nák, Íbiszek. ______ S zekerészek Tornyára jártak bevásárolni. Só kellett olaj, zsír, orvosság, gúnya. Tornya napi járóföldré esett. Hajnalon indultak, estére hazaértek. A fejünk se fájt. Hanem a hadjárások erősödtek. Hol a török csapott szét a tornyai, lippai, aradi árusok között, hol a magyarok semmizték ki a vásározó népeket. Egy bikanyálas őszi réggé-5 len télrevalókért fölpakolt Szekerész, meg apámék, hogy megfordítják a pénzüket Tornyán. Magam maradtam a réti tanyában állatőrzőnek. Eljött az este apámék nélkül. De még másnap este is, csak odavannak. Harmadnap nem láttam a sírástól, éhségtől. Féltem a zúgó nádasok között. Leskelődtem egy hetet, hogy is mehetnék utánuk a vakvilágba? Hiszen, ha tehetnék, jönnének ők maguk.’ Kicsi szalonnákon, madártojásokon eléldégéltem volna én sokáig. Az udvaron volt egy óriási mocsártölgy, de százágú. Koronája ellátszott Ke- vermesig. Mivel éjszakára já- rogattak a nádi csikaszok, én fölsubáztam magam alvásra a fa hegyébe. Hiszen a nádból való házunkon az ajtót a szél is kinyithatja. Ügy fölnyalnak azok éngem, ahogy a fácántojást szokták. __i. (Folytat fűk)
