Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

Mire törekszik a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportja? Beszélgetés dr. Schneider Miklóssal, a csoport elnökével A Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei cso­portja hosszabb ideig tartó egy helyben topogás, vissza­esés után a közelmúltban szerveződött újjá. Az általá­nos és középiskolai történelem szakos tanárokat tömörítő egyesület jelenleg mintegy negyven tagot számlál. Elnö­ke dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igaz­gatója- Vele beszélgetünk a csoport céljairól, jelen- és jö­vőbeni feladatairól. — A történelemoktatás, kü­lönös tekintettel a követke­ző oktatási évben bevezetés­re kerülő új tantervekre, fo­kozott erőfeszítéseket követel mega pedagógusoktól. Ahhoz, hogy sikerrel eleget tegyenek a megnövekedett követelmé­nyeknek segítségre van szük­ségük a különböző szakmai, tudományos szervezetektől, többek között a Magyar Tör­ténelmi Társulattól, illetve ennek megyei csoportjától. — A társulat már több mint száz éve — mondja dr. Schneider Miklós — azon fá­radozik- hogy tagsága kellő­képpen be tudjon kapcsolód­ni a történettudomány vér­keringésébe, hogy idejében értesüljön mindazokról a le­hetőségekről, eszközökről, amelyeket történelemoktatói esetleg történetkütatói te­vékenysége során gyümölcsö­zően alkalmazhat. E feladat most — valóban az új tan­tervekre is gondolva — még fokozottabb mértékben je­lentkezik. A megnövekedett feladatok, a tantárgy korsze­rűsítése csoportunktól is meg­kívánja, hogy szélesebb kör­ben és szervezettebben te­remtse meg azokat a feltéte­leket, amelyek tanárainkat megismertetik a történet- tudomány legújabb eredmé­nyeivel- az oktatási módsze­rek új lehetőségeivel és mindazokkal a tapasztalatok­kal, melyeket az ország más vidékein élők munkájuk so­rán esetleg már megszerez­tek­— Milyen formában tör­ténhet ez? — A társulat megyei cso­portja nem kíván tagjainak újabb, sok kötöttséggel járó szervezeti tevékenységet ajánlani Fő törekvése, hogy a már kialakult- hagyomá­nyossá vált és jól működő továbbképzési, tájékoztatási formákat tegye a történelem- tanárok minél szélesebb ré­tege számára elérhetővé. — Ha a csoport nem kíván új szervezeti tevékenységet ajánlani ebben, nyilvánvalóan más szervezetek munkájához kapcsolódik • . , — Két intézménnyel, Illet­ve szervezettel tartjuk első­sorban fontosnak a közös erőfeszítés kibontakoztatását a közös cél minél teljesebb elérése érdekében. Az egyik intézmény a megyei pedagó­gus-továbbképzési kabinet. Ezzel már alakulóban van az együttműködés. Legfőbb for­mái: egyrészt a társulat or­szágos rendezvényein a me­gyebeli történelemtanárok részvétele- mint most leg­utóbb Szegeden, a társulat vándorgyűlésén, melyen a történettudomány és a társa­dalomtudományok kapcsola­tát vitatták meg; másrészt pedig a társulat vezető szak­embereinek fellépése a to­vábbképzési kabinet megyei rendezvényein. A másik a TIT- szervezet. Hagyományosan kialakult módszereinek — előadói konferenciák és egyéb rendezvények — célja szintén a tájékoztatás, az új eredmények továbbítása- a tudomány vívmányainak köz­vetítése az érdeklődők szá­mára. Ebben a tekintetben a társulat tagságának mozgósí­tása révén bővíteni tudja azok körét, akik az említett formák nyomán az egyes szakmai kérdésekben jobban elmélyülhetnek. Másik oldal­ról, a TIT objektív feltételei révén lehetőséget tud nyúj­tani a társulat tagsága szá­mára nem csak a nagy me­gyei rendezvényeken való részvételre, hanem zártabb- kevesebb személyt megmoz­gató, klubszerű foglalkozá­sokra Is- Ezek egy-egy fon­tos, időszerű kérdés megvita­tásának a színterei lehetnek. — Olyan formákról ejtet­tünk szót* amelyek szóbeli úton segítik elő a társulat, illetve a megyei csoport ál­tal' kitűzött célok, feladatok megvalósítását. Az írásbeli­ség vajon milyen szerepet tölt be ebben? — A társulat megyei cso­portja évek óta társkiadója a megyei levéltár köteteinek. Fő célja, hogy a történelem- oktatásban felhasználható^ különböző korokból szárma­zó, a megye múltjára vonat­kozó levéltári forrásokat te­gye hozzáférhetővé megyénk valamennyi történelemtanára részére. Ugyanakkor annak is nagy jelentőséget tulajdo­nítunk, hogy megkeressük ezeknek a kiadványoknak, olyan felhasználási lehetősé­geit — például órákon, szak­köri foglalkozásokon —> me­lyek számottevő túlterhelés nélkül tehetik gazdagabbá, színesebbé, szemléletesebbé, az érzelmi kötődést is kivál­tóvá iskoláinkban a történe­lemoktatást. A Magyar Történelmi Tár­sulat helyesen kialakított koncepciója bizonyára megér­tésre talál megyénk történe­lemtanárainak széles táborá­ban, s a szervezet a korábbinál sikeresebben tölti majd be fel­adatát- (ok) Fesztiválsikerekről Karda Beával Egyszer volt, hol nem volt — no nem egy királyfi, csak egy dal. A Vén rádió című „nótát” Nagy Tibor zeneszer­ző, és Galácz Lajos szövegíró írta. Egy pályázatra Amelyet évente írnak ki, és nyílt Eu­rópa minden országának zené­szei, énekesei számára. Ezút­tal Írországban rendezték, 1977. őszén. A zsűri 24 számot foga­dott el a döntőre. Kelet-Euró- pát két szám képviselte: egy lengyel dal és a Vén rádió. A szerzők választhattak énekes­nőt Karda Beát választották. Talán nem is egészen vélet­lenül: Galácz Lajos, a Neoton egykori tagja még emlékezett: milyen sikerrel léptek fel együtt angol nyelvterületen, Afrikában, egy hangverseny- kőrúton, mely Bea, és a Ne­oton első nemzetközi sikere volt néhány éve... Persze, Beának könnyű. Be­szél és énekel angolul, néme­tül, olaszul. Ez sem véletlen: olasz tagozatú iskolába járt, fél évig énekelt Svájcban, fél évig az NSZK-ban. Izgult: tud-e bizonyítani Ír­országban? Tudott. Elnyerte a fesztivál harmadik díját, a zsűri és a közönség énekesi különdíját, és zeneszerzői kü- löndíjat is kapott az „Old Ra­dio Set”. Az első * egy angol énekes volt, a világhírű Dana testvére. Öt nem lehetett „ha­zai pályán” megverni, de a második és harmadik helye­zett között már szoros volt a verseny. Bea persze örült a sikernek. És annak is, hogy a Magyar Rádió felkérésére ugyanezzel a dallal indulhatott az OIRT, a szocialista országok és Finn­ország közös rádiós-televízi­ós szervezetének berlini gála- koncertjón. Ott sem hiába: a magyar, NDK-beli, lengyel, csehszlovák bolgár, román szovjet, finn énekesek közül a gálakoncert nagydíját hozta el- (Ezt a fesztivált eddig kétszer rendezték meg Szófiában, a berlini volt a harmadik, a kö­vetkező évi Helsinkiben lesz) — Bíztam a dalban, és nem csalódtam — mondta Bea ha­zaérkezése után, örömtől su­gározva. Az öröm azután el­múlt. Jött a Tessék választani székesfehérvári műsora. Két­szer tíz dal indult Rögtön a „rajtszám” is kedvezőtlen volt: hatodiknak indult, és a végén már kevésbé emlékezett a zsű­ri és a közönség az eleinte hal­lott dalokra. A közönségnek mégis tetszett: vastapssal fo­gadták. Csak a zsűri volt más véleményen: két nagy fesztivál többszörös díjnyertes dala és énekese itthon még a Tessék választani gálaestjére sem ju­tott be. — Sebaj — neveti él magát Bea. — A hanglemezboltok forgalma döntsön inkább... Mert azért lemezen megjelent, mint a „Tessék választani!” egyik száma, a Vén rádió is. — És hogyan tovább, Bea. — Örülök, hogy egy másik szerzőpárral Is dolgozhatom: a Piramisból Gallai Péterrel és Som Lajossal (Bea nem árulja el, de tudjuk: ez sem véletlen, hiszen Som Lajos hat évig volt jegyese, egy éve pedig férje az énekesnőnek.) Az első, általuk írt szám a „Bo­lond mesék” volt Március ele­jén jelent meg tőlük újabb kislemezem, két dallal, a „Re­pülj még" és a „Fényt adj nekem” címűekkeL Március végéig az országot jártuk, kon- certkörúton ismerkedtünk egy­mással a Corvina együttes, Jó­magam és a pécsi, rétsági, ózdi, miskolci, nyíregyházi, makói, gyulai, hódmezővásárhelyi, orosházi, kecskeméti, ácsi, bonyhádi, tiszakécskeí, kapos­vári, kiskunhalasi, ajkai, vár­palotai, baltonfüredi közönség Remélem, nekik tetszett a nemzetközi díjakat is nyert dalom... Amiről Bea „elfelejtkezik’*: még egy érdekes díj! „Dallal az edzett ifjúságért” címmel pályázatot írtak ki, amelyen az „Állj fel és mozdulj” című dallal az Oktatásügyi Minisz­térium különdíját nyerte el. Nyárra pedig újabb kislemez felvételére készül. És reméli: ez lesz az az év, amikor végre elkészül önálló nagylemeze is. Ennyi díj után — megérdem­li... Szatmári Jenő István ! Isméi előkerült IX. Károly portréja A könyvek kincses szigete A kultúra sokszínű szövete Jegyzetsorok két rádióműsorról r Jóformán nincs la talán más beruházásokra az az egy- legtöbben már közelebb érzik olyan műsora a Magyar Rá- milliárd. A válaszból kidé- magukhoz. De nem igazod- diónak, amely közvetlenül rült: foglalkoznak ugyan az tak a családok többségében vagy közvetve ne lenne kul- árrendszer korszerűsítésével, ehhez az embers kontaktu- turális tartalmú, művelődést nem akarják azonban a do- sok. Az úgynevezett maga­szolgáló. Az elmúlt napok- tációt megszüntetni. Sok szó sabb kultúra tájaira igen ban- amikor két jelentős esett a könyvkiadásról. Bár messziről érkezők a szellemi kulturális eseménysorozat is évente nyolcezer mű jelenik termékek „fogyasztását” zajlott — a költészet napját meg 85 millió példányban ha- könnyebben megtanulják, és a magyar nyelv hetét ün- sárikban, időnként hiánycik- mint a mindennapok kultú- nepeltük — különösen meg- kék is vannak (amiben van va- rájának mércét adható ember szaporodtak a kimondottan lami örvendetes, hiszen az és ember közötti, ember és ér­közművelődési összeállítások igények növekedéséről árul- tékek ellentmondását is ma­is- Közvetítést hallhattunk kodik . . .) Kevés még a gában rejtő kapcsolatok ki­például a Gondolat műsorá- közgazdász, aki a közműve- alakítását- Életmódról, élet- ban a Fémmunkás Művelő- lődés területén szervezőként, forma-választásról, az értékek désl Ház költészet napi iro- a beruházások és egyéb ki- felismeréséről, a szocialista dalmi ankétjárói, voltak mű- adások tervezőjeként segíte- kultúráról szólva a vitában sorok a nyelv és iskola, a ne összhangba hozni a lehe- résztvevők arra mutattak rá: nyelvész és közönsége kap- tőségeket és Igényeket: mi megnőtt az egyén felelőssége csőlátóról. lesz a Nemzeti Színház, a önmaga fomálásában, a le­Az a két műsor, amelyről Vígadó- a Széchenyi Könyv- hetőségek kihasználásában, néhány gondolatot lejegyez- tár, több vidéki színház fel- És ez nem könnyű dolog . . • tem> nagyon közel állt egy- újításának sorsával?; hogyan máshoz. Mindenekelőtt jel- lehetne egyeztetni a gazdasá- lemezte, hogy továbbgondo- gi és szociális-kulturális^ be- lásra ösztönzött, újabb kér- ruhazásokat, hiszen az üzem déseket indított el- jobb munkája és a kulturális A gazdasági minifórum ellátotteágaö^zefüggnek?- soron következő adása témá- hasonló kérd&ek sora bízó­jául a szociális és kulturális nyrtori* ^eHMW nmd beruházások kérdését válasz- a. művészeti intézmények, tóttá. Amikor bekapcsoltuk a nH”d. a m^dermapok kultu­G.K.M­IX. Károly francia király, li, hogy a képet valószínűleg ember nagyságú portréja, egy francia múzeum fogja, amelyet barátnője számára megvenni, „A kép 6,5 láb ma­ajándékba festetett, ismét egy gas, kevés magángyűjtő tud londoni galériában függ, mi- elhelyezni ekkora képet” — után több mint egy évszázad- mondotta a vállalat egyik ra eltűnt a közönség elől. igazgatója. Francois Clouet szomorú- A cég munkatársai egy nak ábrázolja az 1574-ben 24 svájci magángyűjteményben, éves korában elhunyt királyt, bukkantak a képre, de arról A képen a király hóbortos, nem adtak felvilágosítást, ho- testhez simuló kabátot és gyan jutottak hozzá. A port­nadrágot visel, a keményitett ré egy 53 régi mester képei- csipke nyakfodor egész a fü- bői rendezett kiállítás legér- léig ér. dekesebb darabja, a képek A Thomas Agnew és fiai ára 900—600 000 font között műkereskedő vállalat úgy vé- mozog. Szokatlan egyetem A Kilimandzsáró lábánál, peznek. A tanfolyamon bota­Mwekában, egy kis tanzániai nikával, zoológiával, ornitoló­falnhan kétéves eevetemet” 8iáva1’ természetrajzzal, öko­faluban kétéves „egyetemet lógiával> biostatisztikával, létesítettek, amelyen termé- kartográfiával és néhány mű­szetvédő szakembereket ké- szaki tárggyal foglalkoznak. rádiót, bizonyára többen gon- ráltsága fejlesztése iránt- dőltünk arra — na, most fél A mindennapok- a hétköz- óráig csak bölcsődékről és napok kultúrája volt a másik óvodákról hallhatunk. _ — De adás témája „A kultúra sok­kellemes volt a csalódás: a színű szövete” című sorozat­közművelődési beruházások ban. Ancsel Éva filozófus, széles skálája iránt érdeklőd- Kosa Erzsébet szociológus és tek a levélírók, telefonálók, pataki Ferenc szociálpszicho- (Igaz, az egészségügy eigy lógus boncolgatta ezt a va- későbbi önálló adásban sze- lóban sokszínű- eUentmom- repelni fog.) A gazdasági dásokban gazdag kérdést. Az minifórumról- melyet Kondor úgynevezett „ünnepi kultúra” Katalin vezetett, természete- magasabb kultúra még csak- sen nem maradhatott el a csak megragadható számoki- pénz kérdése. A műsor ele- ban is (látogatási statisztikák, jén frappánsan megfogal- eladott és kölcsönzött köte- mazták: a kultúra ugyan nem tek száma, stb). De, aki ta- áru, de pénzbe kerül.-,. Igen gadja a hétköznapi kultúrát, jelentős összeg áll rendelke- annak szükségességét, az tű­zésre: 30,2- illetve a tártaié- iajdonképpen magát a szé­kok feltárása után 34 milli- les értelmű kultúrát tagadja.-, árd az V. ötéves terv kultu- Nehéz megtalálni az emberi rális beruházásainak kerete, viszonylatokban a tómpon- De a szükségletek ennél tokát, mércéket- a régi mű­lényegesen nagyobbak... veltségeszmény felbomlása Ezért is vetették fel többen után nem alakult ki még az a dotáció kérdését, azt firtat- új. Egy példa: a „családnak va, nem lenne-e talán helye- élés” régi jelszava a fiatalo- sebb- ha nem csupán felét- hat taszítja- konfliktusokat harmadát fizetnénk a je- okozhat, hiszen a szabad idő gyeknek, így fennmaradna dinamikusabb felhaszná.iását £<?y FORINT— AZ £GV FORINT Weltkopf, az Amerikában élő német közgazdász. „Bliccelés tekintetében el­értük, sőt bizonyos területe­ken túlszárnyaltuk a világ- színvonalat” — közölte a „ö minő gyönyörűség lel- bamarad, abból tudja, hogy 6 Ugyanez idő alatt Borkőné, künknek a bliccelés!" — ki- hívta. dühösen járkált a megbeszélt áltott föl egykor a napkeleti Minden menetredszerűen helyen föl és alá. Várta a bölcs. történt. Borkőné hazatelefo- férjét. Hiába. Egy óra múlva, „A bliccelés világjelenség" nált egy fülkéből, majd két taxiba ült, fölment a mamá- — állapította meg Sámuel „kicsöngés" után visszaakasz- jához, és kíméletesen értésére tóttá a kagylót, amire a jó- adta, hogy még aznap este ha- hiszemű automata vissza- zaköltözik. köpte, a pénzét. Hiába, egy Borkő Béla kitette a lei­forint az egy forint! két, és hajnalig esküdözött, Ugyanebben az időbenVég- hogy ott ült a telefon előtt, zetes Vendel lihegve becsön- de..., A felesége nem „vette Központi Statisztikai Hivatal getett Kovácsékhoz, és értet- be" a mesét, mert biztos volt a Keleti Károly utcából. lenül bámult az anyukára, aki benne, hogy avval a vacak Jól értesült körök tudni vé- „szerencsére” még otthon volt Micókával hetyegett, miközben lik, hogy a fent említett „bi- s az ő kedvéért otthon is ma- ő úgy járkált az utcán, mint zonyos területek” a telefon- radt, sőt szívélyes beszélge- egy... bliccelésre vonatkoznak, an- téssel szórakoztatta a fiút, Borkőné ugyan nem költő­nek is a legveszélytelenebb majd végre-valahára ki- zött haza a mamához, de az- fajtájára. Lássuk a példát! ment kávét főzni. óta is fúj, prüszköl, és kép­Borkö Bélát fölhívja a fe- Ekkor Vendel megmondta télén megbocsátani a — ki­lesége a hivatalból, és közli Abigéljének, hogy ilyen „ócs- vételesen — ártatlan férjé- vele, hogy munkaidő után a ka trükkell” őt nem lehet nek. varrónőjéhez megy. Amikor megfogni. Abigél esküdözött, Én megértem Borkőnét, és ott végzett, hazatelefonál, s hogy ő nem telefonált. Ven- megértem Vendelt, hiszen ők akkor Béla induljon el érte a del nem hitte el. Abigél sírt, nem tudhatják azt, amit a kocsival, mert föl kell men- az anyuka bejött, mosolygott, kedves olvasó már rég kita- niük a mamához. Tekintve és mondá: A szerelmesek ve- Iáit. Igen, előfordul, hogy az azonban, hogy a varrónőnél székednek. ember mellétárcsáz, nincs telefon, majd a fülke- A szerelmesek erre abba- Remélem, hogv a fenti pél- ből „csenget haza". Borkő hagyták a veszekedést, meg- dából megértik a telefonblic- azonban ne vegye föl a kagy- itták a kávét, és utána ősz- celők, hogy óvatosabban kell lót, hanem hagyja kettőt szevesztek. Máig is haragban tárcsázni, csöngeni. Ha a csöngés, ab- vannak. ' _______ Sólyom László A világ legnagyobb könyv­tárát, a moszkvai Lenin Könyvtárat hol „30 millió la­kosú városnak” (ennyi könyv található benne), hol „350 ezer folyót tápláló tengernek” ne­vezik (ennyi könyvtára van a Szovjetuniónak). Előfordul, hogy „kincses szigethez" ha­sonlítják. Az ország első könyvtára — betonból, üvegből, márványból készült modern építészeti együttes, amely egységet képez az 1831-ben alakított Rumjan- cev Múzeum szép, régi épüle­tével — a Kremllel szemben található. A jelenlegi Lenin Könyvtár története szorosan összekap­csolódik e múzeummal és a benne lévő híres Rumjancev- féle könyvtárral, melyet Le- ‘nin, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov is használt. A szovjet kormány 1925-ben hozott ren­deletére a Rumjancev Nyilvá­nos Könyvtárat Állami Lenin Könyvtárnak nevezték el. A statisztika szerint a könyvtár olvasótermeiben na­ponta 8—9 ezren fordulnak meg., Az olvasók tájékozódá­sát 3000, többségében egyete­mi végzettségű könyvtáros se­gíti. Munkájukat megkönnyíti a technika: az elektronikus számítóközpont, a könyvszál­lító szalag, a csőposta. A könyveket kilenc szinten he­lyezték el. A könyvtár mun­katársai a diszpécserszolgálat segítségével naponta mintegy 14 ezer olvasói kérést teljesí­tenek. A könyvtár legféltettebb helye a régi könyvek tára, ahol állandóan 16—18 fokos hőmérsékleten és 55—60 szá­zalékos páratartalmon őrzik az értékeket. Itt található a régi Rumjancev-könyvtárban ala­pított kézirattár, ahol az óorosz kéziratos könyveket gyűjtötték össze. Közülük a legrégibb egy VI. századi val­lásos tárgyú könyv részlete, de komoly értéket képvisel a nagy orosz írók — Gogol, Dosztojevszkij, Csehov — kéz­iratöröksége is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom