Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

I

Jánossy Ferenc: ŐRI LAJOS GAZDA

Szokolay Károly:

Gyermekhittel

Gyermekkoromnak eltett napjai öreg befőttek hűvös kamra mélyén. és nem szabad őket felbontani, de mint vásott csínytevőt tetten érvén, azon kapom magam, Hogy ízlelem a ráncos almát és aszott cseresznyét, s a régi ízekre emlékezem és csodálkozom, hogy ezt is lehet még. Egy régi tél rumos meggyétől részeg leszek és ismét ugyanúgy csilingel a szánkó, s oly kápráztató meséket hallok, mint akkor és oly’ tiszta hittel csillog szemem, hogy nem bírom tovább, S nem folytom el a részeg zokogást.

Tamás István:

Márciusi magány

Ma csak

két cigarettát szívtam ez a harmadik mi

hamutartóm szélén bodorba szedi az elomló kékes nyugalmat s elhazudja a délelőtti eső bársony lépteit

És makacsul kúszik végig az asztali lámpán rátapad

mint nyári erdőn gyermeklábra a zöld koldustetű Míg kardvirágot mintáz az esti tájra a Nap

és hull hull a sok ökörnyállal porba írott betű S ránk zuhan az éj Ott a neon

fehérre keni a macskakövet

S itt benn sárgán sápadtak a falak

Felállók

ma megint összetéptem néhány lapomat

s hátam mögött a falon is megnyúlik' egy alak

És hátrahanyatlott nyakkal zuhan a vers És magnéziumot gyújt a villanyoltás És én

mint gyermekkorom rtadrágtépett napjaitól valamitől félek Ugye nevetséges

Anekdoták

— Minek örülsz? — kérdezte Diogenes a fiatal atlétát.

— Én győztem a versenyen. Nem tudod?

— Van is mivel dicsekedned! — szólt megvetően a bölcs. — Hiszen magadnál gyengébbeket győztél le!

X

Metternich kancellár, amikor a ravasz diplomata, Talleyrand haláláról értesült,

így szólt:

— Kíváncsi vagyok, mi volt a szándéka ezzel?

X

David Hilbertet, a híres matematikust egyik volt iskolatársa felől kérdezték.

— Az? író lett — mondta a matematikus. — Kalandregényeket ír. A matematikához nem volt elég fantáziája.

H

ajnalban kelt, elsőnek ébredt- Maga is meglepődött ezen, nem volt szokása a korán kelés, egyáltalán, volt idő, amikor délig, vagy egész nap is az ágyban heverészett, kiválasztott magának egy jó könyvet valahol és azt olvasta naphosszat, nem szerette a korán kelést, semmit, ami a hajnali tápász- kodással együttjár.

A szállóba éjjel érkeztek- Száz forint „jattpénz” meg sem kottyant a portásnak, azonnal kettőt adott hogy békesség legyen. Békesség volt, vagy talán mégsem annyira békés, mint inkább nyugodt éjszakájuk volt, legalábbbis senkinek nem jutott eszébe zavarni őket. „A 12-esben — házaspár.” Házaspár? Jó, legyen, nem mindegy: mit írnak a könyvbe? Még a bárból felhívta a portát, szeretett biztosra menni, „lehet-e satöbbi..-.” lehetett. A pénzt előre kérték mármint azt, amit nem hivatalosan dugott a portásnak. „Töltsék ki kérem az űrlapot . . .” Leültek az asztalhoz a recepció előtt a hallban, a fejük zúgott a sok italtól, amit egész este, meg éjszaka nagy kortyokban ittakSiettek berúgni, vagy inkább jól érezni magukat, valami zavarta az együttlétüket nem tudta pontosan mi, reggelfelé arra ébredt, a lány horkol mellette nem egyszerű horkolással, az nem lett volna érdekes, valahogy úgy, mint a nyugdíjas matrózok, de az is lehet, hogy egészen másként, sőt az sem biztos, hogy a nyugdíjas matrózok horkolnak, és miért éppen ők horkolnának hangosan? Talán, mert a tengeren eltöltött élet, „ugyan, hol van itt a tenger?”

Kinézett a zsalu mögül az ablakon, alattuk a teraszon kis társaság ült a csíkos terítővei letakart kerti asztalnál körben és csendesen. Először nem nagyon értette, miért vannak ezek annyira csendben, négyen ülnék az asztalnál és egy szót sem szólnak. A némák nem ebben a luxusszállóban szállnak meg — ,.ez kérem a város legpatinásabb szállója,, valamikor más volt a neve, ide járt a krém. kérem” — de ki tudná bizton megmondani, hol szállnak meg a némák? Nyilván részletekben érkeznek az ilyen helyekre és azért nem feltűnőek. De csak van valami világkongresszusuk, vagy ilyesmi, ott milyen csend leheti Nézte őket egy darabig a zsaluzaton át. és csak akkor látta, kártyáznák. Hajnalban, legalább fél órával az igazi reggel előtt A lapokat nem látta és azt sem, mit játszanak, de hosz- szabb figyelés után kiderítette a mozdulatokból, a pasz- szókból a lerakásokból és a fel- vevésből, ez vagy römi, vagy kanaszta, vagy valami hozzájuk hasonló játékHáta mögött megmozdult a lány nem nézett oda, tudta, most az oldalára fordult kiment a fürdőszobába, megmosdott és visszament az az ablakhoz- Kinyitotta a zsalut, az egyik játékos felnézett az erkélyre. Négyen ültek, két nő és két férfi. A széles panorámának éppen háttal egy szenvtelen arcú, sötét bőrű. harminc körüli férfi, kocka vállakkal pólóingben, zakó nélkül. Az ing felső zsebében koronás hímzés- Mellette egy idősebb, ezüstözött fejű- fémkeretes szemüveggel felszerelt férfi és két nő. A nők nem voltak felöltözve, csak bikini volt rajtuk, ,-úgy látszik, összebeszélték”. Itt mindent lehet, nincsenek némák, hajnalban kelők, itt csak véletlenül kelnek korán hajnalban az emberek, visszament a szoba belsejébe, a lány kitakart testtel ’feküdt, újra a hátán úgy aludt, mintha ébren lenne, mintha a lezárt szemhéjak mögül nézné és mindent látna is. Ez zavarta, nem gondolta végig, de tudta, hogy nézni akarja a két bikinis nőt, meg a két talpig divatba öltözött urat lenn a teraszon.

Eddig ruhátlan volt. lentről csak a felsőtestét láthatták, ilyenkor szerette a meztelenséget, máskor irtózott tőle, az igazi- nagy találkozások után szívesen járkált ruhátlanul egy ideig a szobákban.

Telefonon leszólt a konyhára halkan, hogy a lány fel ne ébredjen ,-jöhet a reggeli egy személyre, de csendesen

kopogjanak, a feleségem alszik”- ö azonban éhes és nem hajlandó tovább várni. Megnézte az órát. csak negyed hét múlt és azok, ott lenn, már kártyáznak, talán romit, de az is lehet, hogy kanasz- tát vagy valami hasonló délamerikai játékot játszanak.

A fürdőből kihozta a frottírtörölközőt és a dereka köré csavarta. A lányt nézte, amíg halkan kopogtak az ajtón. Először meglepődött, elfelejtette, hogy ő kérte a reggelit. Ki lehet, villant át rajta, talán keveset adott a portásnak és most mégis beállít valami hivatalnok, hogy milyen alapon. Aztán minden eszébe jutott, résnyire nyitotta az ajtót és beemelte a tálcát, rajta a sonkás tojással, az obiigát dzsemmel. vajjal, teávalA teraszon felnevetett valamelyik bikinis a kártyázók közül, egy mély férfihang dörmögött valamit, reccsent a szék valaki alatt. Ezt egyszer régen már hallotta, ezt a reccsenést. és akkor történt, hogy . . . Üjra az ablaknál állt, a nőket nézte. Az imént csak a bikiniket látta, most a nőket figyelte, úgyszólván ruhátlanok, a két madzag a mellük előtt alig takar valamit, a nadrágnak csak a felső széle villan ki a felhúzott térdek mögül.

zőttes kenyeret evett és arról beszélt, hogy a vidék ma is olyan, mint régen, éppen olyan bárgyúak az emberek, nehéz őket átverni.

A lány megmozdult, a könyökét maga alá húzta és sóhajtott- A terasz felől újra hallotta a szék reccsenését. az öregúr állandóan fészkelő- dött, biztosan rossz volt a lapjárása, vagy az is lelhet, hogy túl jó és az izgalomtól megduzzadt hólyagja nem hagyta nyugton ülni. idősebb korban ártalmas lehet a kanaszta, a legkeservesebb, hogy az ember nem szaladgálhat ki állandóan, mert akkor áll a játék.

Azon az esős délutánon összemelegedtek az ügynökkel. Alacsony, erős, tömzsi kis ember volt az ügynök, enyhén göndörödő, selymes szálú korszakának pipázott is. Nem sokat nézett ki belőle, az izmos gyönyörű lovak mellett olyan gyerekesnek tűnt, hogy a szakálla sem enyhített a dolgon. Nézte a lovakat, elállt az eső, járatták őket és hallgatta a kisembert. „Mit akar ez?” „Menjünk innen, úgysem lesz ma már verseny”. Később arról beszélt kőrözöttes kenyérrel teletömött szájjal, hogy igazi lovakat csak a nők között találhat az ember- Nézték a lovak tomporát és

KANASZTA

Most azt is látta, ki nevetett az előbb- A két nő közül az- amelyik férfiasán tette keresztbe a lábát, jobb külső bokájával érintve csak formás bal lábának combkezdetét

Az idősebb férfi alatt recs- csent a kerti szék. ezt a recs- esenést már hallotta és akkor Is kártyáztak. Nem szerette az emlékeiket, az emlékezést, valahogy a jelent ölik meg, elértéktelenítik azt a pillanatot. amit éppen akkor él az ember. Akkoriban egy kis házban lakott a várostól nem messze. A nőt, akivel azokban az években élt, látszólag túlontúl egyszerű szerkezet mozgatta. Nem volt szép, sem csúnya, sem fiatal, sem öreg, sokat dolgozott, rendben tartotta az egyetlen helyiségből álló kis bérelt házat- ö azokban a hónapokban, amíg kint laktak, a lóversenynek élt- alig érdekelte az a munka, amit egy irodában kapott hosszas és elég zavaros utánjárás után. Naponta a lovakat figyelte, a kis vörös lovász. akivel együtt járt a Rottenbiller utcai noilgárlba a háború után elintézte, hogy bejárhasson a lovakhoz. Figyelte a mázsálást, jókat röhögött azon, hogy a kisebb zsokék nyergét megtömték ólommal. A többiek, akikkel együtt odajárt, szentnek tekintették a lovakat és a hajtókát is. állandóan szent révületben éltek, mindannyian nagy pénzt akartak felszedni. Nagy pénzt azonban sohasem láttak. Azaz egyszer igen- Akkor találkozott az ügynökkel, legalábbis azt mondta magáról: „ügynökösködöm az államnál, könyvben utazom”. Az ügynök egyik délben váratlanul keveredett a boxok közé. a fene tudj?, hogyan sikerült befurakodnia, bosszantotta is, hogy most már minden jött- ment bejöhet a boxokhoz a mázsáiéba. Minek akkor a kis vörössel a nagy protekciózás. de aztán kiderült, az egyik lovászfiú súgta meg neki, hogy az „ürge bennfentes a szakmában, jó barátja az igazgatónak is, jó lesz vele szépen bánni”.

A lovak úgy futottak azon az esős délutánon, mint máskor, semmit sem látott az egészből, szakadt az eső- El akarták halasztani a futamot, de fent- ről valaki leszólt- hogy csak hajtsák végig. Nagy pénz maradt a kasszában, az ügynökkel együtt látták, amikor a két, rekeszes táskát telerakta a pénztáros, kint az épület előtt már várták a pénzt, zárt kocsiban vitték el valahová- „Igyunk valamit” — mondta az ügynök. nem lett volna értelme ellentmondani neki. A futamok közül jó néhány így is elmaradt, felmentek a csupa üveg büfébe és lehajtottak néhány üveg sört, az ügynök kőrö-.

az ügynök arról fecsegett, hogy van neki egy ismerőse, éppen olyan a tompora, mint annak a barna arabsnak ott, a felcsikozott kerítés mellett. Ez a rész mindig érdekelte, a nőkben elsősorban ezt figyelte meg. elméletet is ösz- szeállított a típusokról és, ha jó kedve volt, szívesen beszélt arról a tanulmányról, amit majd ebből a tárgykörből ír az akadémia számára, megpályázza vele a tagságot, hiszen „ez teljes mértékben” elhanyagolt tudomány, feltáratlan területe az emberi életnek, pedig cseppet sem nélkülözhető ismeretek vesznek így kárba az emberiség szempontjából, i .

Ez elég volt, hogy azonos hullámhosszra hangolódjanak. Felhagyta* a lovakkal, a sörivással és az ügynök berekesztette a kőrözöttes kenyerek evését is. A nap kisütött. a fű méregzöldre váltott, egy fiatal kanca felröhögött valahol a közelben és az ügynök arról kezdett beszélni, hogy egyik vidéki gazdaság tenyészetében ismerkedett meg a lánnyal, ..olyan a tompora, mint a legszebb csikónak”Az ügynök arcán látszott, belülről tűz hevíti, akkor nem értette a dolgot, csak arra gondolt, hogy a lovak, a nők, a kancák és a csődörök és a pénz ide illő dolgok, csak az eső nem vág bele a képbe. Lementek a korláthoz. egészen a pálya széléig és nézték, hogyan járatják a lovakat. A kis vörös zsoké egy pejt ült - meg, integetett, elmehetnek nyugodtan. itt ma már nem lesz verseny. Levette a sapkáját és úgy kalimpált feléjük, mintha legyeket kergetne. Az ügynök rágyújtott a rövid pipára és arról fecsegett, hogy a lány, aki tomporra nézve a legszebb lovakhoz hasonlít, egy fiatal lóval barátkozott, ö a saját szemével látta, amikor a fekete mén finom ajakmozdulatokkal szabályosan levetkőztette az istállóban. Később tudta meg, hogy a lány néma. Született hibája, de senki sem bánja, legkevésbé maga a lány. „Olyan boldog arcú némát én még nem láttam” — mondta az ügynök. ,.Nos, nem kíváncsi rá?” — kérdezte váratlanul és megbökte a karját hüvelykjével.

Nézte a kártyázókat és most már meg mert volna esküdni arra, hogy kanasztát játszanak. A férfias pozitú- rában ülő bikinis egy osztás befejezése után nem sokkal nevetve terítette az asztalra kártyáit, a polóinges először szólalt meg: „hendezünk?” Az ezüstözött fejű öregúr felugrott, morgott valamit, és olyan lendülettel száguldott az épület felé, hogy meglökött egy csőlábű székei, S szék hangos robajjal vágódott a keramitkockákra. Visszanézett a lányra, felébredt-e a zajra, de még mélyebben aludt, alig lélegzett, egészen fehér volt az arca. Talán nem is ő horkolt az éjjel. Erre gondolt, azután arra a délutánra. Hiába próbált a részletekre figyelni, szerette volna elterelni az emlékeket, alaposan szemügyre venni a bikinesek bájait, a polóinges széles vigyorát, a mozdulatot- ahogy a cigarettát a szájába veszi, hiába volt minden kis részlet, az ügynökről már nem tudott elfeledkezni. Talán az segítene- ha felkeltené a lányt, leülnének reggelizni, vagy újra kezdenének mindent, vagy ha leszólna és kérne valamit, amire várni kell. Nem használt semmi. Az ügynökre gondolt, mást már nem tehetett.

Átmentek Budára taxival- A ház, amelyben az ügynök lakott a néma lánnyal. öt családnak is nagy lett volna. Nem nagyon értette, hogy lakhat egyedül egy ekkora palotában, de nem ' akart kérdezősködni. A haliból három nagy szoba nyílt. az egyikben hatalmas mennyiségű könyv a polcokon, amelyek az egész falat befogták. Az ügynök kinyitott egy ajtót, mögötte mennyezetig felhalmozott könyvrengeteg magasodott. ,,Minek ez a rengeteg könyv?” „Azt hitte, magyar klasszikusokkal utazom”? Jókai nekem csak töltelék. Itt olyan könyvek vannak, amiért szívesen adnak nagy pénzt az emberek, persze nem vidéken, a vidék is csak töltelék nekem...

..Szóval zugárusi, indexes könyvekkel, ezt állapította meg, de érezte, hogy csak megközelítette az igazságot. A lányt úgy mutatta be. mint az unokahúgát. Közép- termetű, barna hajú, kicsit durva arcú lány volt, fekete pulóver és őzbama- feszes hosszú nadrájg volt rajta. Szemben állt vele, természetesen nem szólt semmit, őt az zavarta p. legjobban, hogy nem kerülhet mögé, mint a pályán a lovaknak, nem nézheti meg úgy. ahogy a lovakat, a tomporát, ahogy a lovakét nem veregetheti meg azonnal, pedig erről volt szó a legtöbbet a pályán- Nagy, barna szemei voltak a lánynak és ez is, meg az egész bevezetés- a némasága valóban egy szép csikóhoz tette hasonlóvá. Arra gondolt, mit csinálna, ha kockacukrot adna neki. aztán az ügynök arról fecsegett, hogy legjobb lenne kártyázni, de hárman nem kanasztázhatnakw menjenek ki őhozzá a kis házba a város szélére és ott játszanak. Akkor már valami lendületvitte magával, nem is figyelt az ügynökre, a lányt nézte, szerette volna megérinteni, megérkezett a taxi- az ügynök a gépkocsivezető mellé ült, ők hátul foglaltak helyet bemondta a címet. Sokat beszélt az ügynök, de semmire sem emlékszik, mit mondott. A ház egyedül állt. A többi távol, a kocsit kifizették. ő előrement, mutatta az utat, elhesegette a kutyát, benyitott, a nő először nem értette, mit akarnak hárman, aztán meg arról beszélt, hogy nem tud kanasztázni, hajnalban a 41. osztás után az ügynök felállt és kiemelte az ágydeszkát, egyedül ő csodálkozott azon, milyen erős, a nők fáradtan és valamilyen kielégületlen izgalommal

néztek maguk elé, az ügynök puszta kézzel recsegtette a deszkát, széthasította csupán izomerővel, úgy kulcsolódtak ujjal a deszka szélére, mint a harapófogó, a térdén kis darabokra törte és befutott vele a vaskályhába. A meleg jó volt. még játszottak három partit, mindig ő nyert, már unta az egészet, nágy halom pénz volt előtte. Az ügynök arról beszélt, hogy a legszebb lovak a nők között vannak és igazán jó ló nem beszél csak vágtat, vagy po- roszkál, vagy ugrik, vagV egyszerűen csak áll. ahogy a gazdája parancsolja, és azt sem bánja, ha a gazdája mást ültet maga helyett a hátára.

H

irtelen sötét lett, a nő. akivel együtt élt, mintha eltűnt volna, az ügynök hangját sem hallotta. Ö a néma lányt kereste, de nem találta meg.

| NóGRÁD — 1978. április 23., vasárnap 9