Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-06 / 80. szám

Cigánysorsok rw*r r I ízeves a Pécskő Tíz éve, hogy Salgótarján­ban ünnepélyes keretek kö­zött átadták a Pécskő Üzlet- házat a vásárlóknak. Az egy­kori átadás részesével, Baráti Istvánnal idézzük a 10. esz­tendeje történteket, ö egyi­ke a legilletékesebbeknek, hiszen megnyitás óta igazga­tója az üzletházban műkö­dő iparcikk-áruháznak. — A megelőző években kezdődött Salgótarján köz­pontjának átalakulása. Város- rendezési okokból több üzlet épületét felszámolták, s azok helyett kaptuk a szép áruhá­zát. Tudomásom szerint svéd minta alapján tervezte kitű­nő építészünk az azóta Álla­mi-díjas Finta József. Ügy kialakításában, mint elrende­zésében újszerű volt. Termé­szetes tehát, hogy megörül­tünk, mikor birtokba vehet­tük. Az iparcikk-áruház kezdet­ben 7 osztályon kínálta áru­it, javarészt hagyományos módon. A korral és a vásár­lók igényeivel azonban igye­keztek többszöri átalakítások révén lépést tartani. így a je­lenlegi 11 osztályból 9 önki- szolgáló, illetve önkiválasztó jellegűvé rendeződött át. — Az eltelt évek legtöbb­jében igyekeztünk újabb és újabb meglepetéssel kedves­kedni vásárlóinknak. A két lengyel, a bolgár és a cseh­szlovák nemzetiségi hetek rendezvényei nagy sikert arattak vevőink között. Nem is beszélve a belföldi keres­kedelmi partnereinkkel közö­sen rendezett bemutatókról, kiállításokról, vásárokról. A munka mellett jó eredménye­ket értünk el a szocialista munkaversenyben is. Tíz osz­tályunkon szocialista brigád­ban dolgoznak eladóink. E kollektívák közül olyan is akad, amely már kétszer nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet. Dolgozóink különböző szakmai versenye­ken is helytálltak. Akadnak természetesen ne­hézségek is. Hogy csak egyet Gomba termot A-vitamint Az A-vitamin nélkülözhe­tetlen anyag az állati — és így természetesen az emberi — szervezet fejlődéséhez. Az állattenyésztés tehát nagy mennyiséget igényel ebből az anyagból. Az A-vitamin a szervezetben képződik karó­imból. Karotint bizonyos nö­vények — sárgarépa, tök stb. — tartalmaznak. Ezekből ál­lították eddig elő az állatte­nyésztéshez szükséges karo­Amikor néhány évvel ez­előtt megjelent a főváros VII. kerületi tanácsának kapuján a kézzel írott papírtábla: „Ügy­félszolgálat: fszt. 9-es szoba” — nem is hittük volna, hogy a tanácsok és a lakosság, a hivatal és az ügyfelek kap­csolatának új szakasza kezdő­dik. Az erzsébetvárosiak kez­deményezését egymás után követte a többi. S ami ugyan­csak örvendetes, a jó ötletek­nek ez alkalommal hamar hí­re ment, s másutt egy-kettőre „lekoppintották”. Emlékszem, két hónappal a népesedéspoli­tikai kormányrendelet kibo­csátása után, több tanácsházán is felirat adta tudtul, hol és mikor lehet megjelenni a há­zasság előtti kötelező egész­ségügyi tanácsadáson. Ahogy a lakosságnak jobban megfelel A járási hivatalok sem akartak kimaradni a sorból. Amolyan „ha a hegy nem megy Mohamedhez” megol­dással, Mohamed ment a hegyhez: először a Dunántúlon történt meg, hogy némelyik járási hivatal illetékes képvi­selői helyszíni fogadóórát tar­tottak a nagyobb ipari üze­mekben, intézményekben. Pél­dájukat másutt is követték, s így esett, hogy egyre több nagyüzem, vállalat dolgozói­nak építési engedélykérelme, adóügye, ingatlanátírási gond­ja jutott közelebb a megoldás­hoz vagy egészen nyugvópont­ra. A következő — mondhatni forradalmi — lépés az wftjt, Üzletház említsünk, az áruház „kinőt­te” raktárainak befogadó ké­pességét. Hogy a vásárló- közönség szívesen tér be ide, azt a forgalmi adatok bizo­nyítják a legjobban. Az első esztendőben 45 millió forint volt az eladott árucikkek ér­téke, az idén pedig már 158 milliós forgalmat terveztek. A következő tíz évben le­hetőleg még magasabb szín­vonalon szeretnénk vásárló­ink rendelkezésére állni — fejezte be 100 dolgozó nevé­ben a visszaemlékezést az igazgató. Persze igazságtalanok len­nénk, ha nem emlékeznénk meg az épületben üzemelő több intézményről. A Cseme­ge például tulajdonképpen az első ABC-jellegű nagy üzlet volt a megyében, mely első­sorban a városközpont, a Kismarty és a Pécskő utca — akkor még újnak számító — házainak kisebb falunyi la­kosságát volt hivatva ellátni. Népszerűsége máig sem csök­kent, hiszen szerencsés fek­vése, a közeli buszmegálló következtében a perifériákon lakók egy része is itt vásá­rol. Az emeleti- presszó soká­ig a megyeszékhely egyik legszínvonalasabb szórakozó­helyének számított. A fod­rász-kozmetikai szalon is el­ső volt a maga nemében az egész megyében, s a koráb­bi szükségmegoldósok után itt jutott végleges helyhez az IBUSZ, az OFOTERT, és a nemrég felújított Öra-ékszer üzlet. Az eltelt évtized alatt a salgótarjániak befogadták az üzletház szép kialakítású épületét. Annyirr. hozzá tar­tozik már a városhoz, hogy csak az idősebbek tudnák fel­idézni az egykor helyén állt egyszintes épületeket, a Duda cukrászdát, a kis sötét üzle­teket, a Népbüfét. A Pécskő Üzletház szerves része — és nem csak építészeti szempont­ból — a fejlődő megyeszék­hely világhírt kivívott város- központjának. —g.— tint. A krasznodári Marx Ká­roly biokémiai és vitamin­kombinátban moszkvai tudó­sok által kidolgozott mód­szerrel ezt a fontos anyagot most biológiai úton állítják elő. A karotint egy különleges gombafaj állítja elő. Ez a gomba gyorsan szaporodik és szervezetében sok béta-karo- tint tartalmaz. A módszer igen egyszerű: a gombatörzset amikor bevezették a váltako­zó félfogadást: bizonyos napo­kon délelőtt, bizonyos napo­kon délután várják ügyfeleiket az ügyintézők. Ezt az intézke­dést nemcsak az állampolgá­rok fogadták jogos örömmel, hanem a gazdasági vezetők is! ök a megmondhatói ugyan­is, hány értékes munkaóra esett ki havonta a termelésből amiatt, hogy a dolgozók kilé­pőt kértek ügyes-bajos dolgaik intézéséhez. Az ügyfél fokozott megbe­csülésének, a tanácsok és az állampolgárok egyenjogúságon alapuló, jobb együttműködésé­nek jeleként üdvözölhettük a „nyelvújítás hullámát” is, azt a törekvést, hogy a köz- igazgatásban országszerte használatos idézéseket, felszó­lításokat, ilyen-olyan nyom­tatványokat megmagyarítsák, bürokratikus argóját közérthe­tő nyelvre, utasítgató stílusát udvariasra fordítsák. Az egyik Csongrád megyei városban a tanács a pedagógusokat kérte fel a nyomtatványok, hivata­los szövegek átfogalmazására, melyet a nyelv és a stílus szakemberei társadalmi mun­kában vállaltak. Szükség is volt már a „műfordításra”, mert a „szolgalmi jogban” vagy az „apaság védelmében” amúgy is járatlan állampolgár sokszor már azt sem értette: most éppen megbüntetni akar- ják-e vagy kitüntetni. Anyanyelvi vetélkedő A rétsági járási úttörőel­nökség kisdobos szakbizottsága a napokban 17 csapat részvé­telével komplex anyanyelvi vetélkedőt rendezett a helyi könyvtárban. A háromfős csapatok két negyedikes és egy harmadikos diákból áll­tak, akik a nyelvi feladvá­nyokon túl mozgalmi ismere­teikről is számot adtak. A zsűri döntése alapján arany oklevelet kapott Melegh Mó­nika, Mezőfi Zoltán, Nagy Gábor rétsági pajtás, második helyen a nőtincsi csapat vég­zett, míg harmadik a borsos- berényi csoport lett. Hasmenés a víztől Vácott húsvét után és áp­rilis első napjaiban megsza­porodtak az enyhe lefolyású hasmenéses megbetegedé­sek, amelyek egy-két rapra veszik igénybe a szer­vezetet és hányással is jár­nak. A Pest megyei KÖJÁL eddigi vizsgálatai szerint a vezetékes vízrendszer kis mér­tékű szennyeződése követke­zett be és ennek során ide­gen baktériumok kerültek az ivóvízbe. A Pest megyei KÖ­JÁL intézkedésére a Váci Vízműnél fokozták a víz fer­tőtlenítését, klórozását. De addig is, amíg a hálózat szennyeződésének helye fel­deríthető, s ezzel a hiba el­hárítható, biztonságosabb, ha az ivóvizet legalább tízperces forralás után fogyasszák. A hiba kijavításának időpont­járól a lakosságot értesíteni fogják. nagy tartályokban megfelelő tápoldatban tenyésztik. A gomba elszaporodik, s amikor elérték a kívánt mennyiséget, a gombatelepet megszórítják és porrá őrlik. Az így előállí­tott vörös színű port közvet­lenül adagolják az állatok ta­karmányához. A karotinter- melést az új módszer segítsé­gével — minden beruházás nélkül — a 20-szorosára le­het emelni. Elnőiesedett pálya?! Illetékesek időnként félre verik a harangot, amikor egy- egy pálya elnőiesedéséről be­szélnek. Ide sorolják manapság a gyógyszerészi, a pedagógu­si, a kereskedői pályát, s ide sorolják lassanként a taná­csi ügyintéző munkakört. Az utóbbiaknak országosan a fe­le, a főváros kerületeiben pe­dig háromnegyede — nő. Ez a helyzet — érdekes módon — senkit sem ejt kétségbe, ellen­kezőleg: illetékesek véleménye szerint a tanácsok elnőiesedé­se a lakosság szempontjából előnyös. Az ügyfelekkel való érintkezésben ugyanis a nők türelmesebbek, alaposabbak a férfiaknál; felelősségérzetük, pontosságuk, problémaérzé­kenységük ugyancsak hasznos tulajdonság ebben a munka­körben, hiszen nem túlzás, ha azt mondjuk: a megoldatlan társadalmi és egyéni gondok legtöbbje a tanácsoknál csa­pódik le. Itt várnak orvoslást az emberek ezerféle bajukra a birtokháborítástól a lakhatási engedélyig, a megszegett el­tartási szerződéstől a szociá­lis gondozásba vételig. Van még javítanivaló Mindez azt jelentené tehát, hogy társadalmunkban meg­valósult a magas fokú szocia­lista demokrácia, hogy zavar­talan a tanácsok és ügyfelek kapcsolata? Jó volna, de nem Hány pörölycsapás, kala­pácssuhintás kellett ahhoz, hogy a bezártság fala ledől­jön? Zúg, morog a nógrádmegye- ri cigánykohó. A tűz mellett az akarat élteti. Az akarat, a munka éltet itt mindent, min­denkit. Ma még ősrégi há­morra emlékeztet ez a ke­mencéket rejtő komor épület, holnap új telepen, korszerű gépekkel, szerszámokkal dol­goznak a megyeri cigányok, a régi szegkovácsokból s azok fiaiból, lányaiból, menyeiből, vejeiből vált munkások. Mindig a munka Mindig a munka az alap, amelyén az ember elindulhat. Csak aztán meg is kell ma­radni mellette, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha áldozatot követel. Ezt a nógrádmegyeri vasasszövetkezet éppen/» 24 évvel ezelőtt alapította néhány vasakaratú cigányember. Kö­zülük való az egykori kovács, a mai elnök, Banga Vilmos is. Feláll, odalép a falra erősí­így van. Gépkocsi-tulajdono­sok órákig mesélhetnék kál­váriájukat a helyi tanácsok adóügyi csoportjával, a rég befizetett előző évi adó má­sodszori követeléséről; ma­gam is mesélhetnék az egyik járási hivatal packázásairól: noha visszautasítottam az egyhatodnyi örökséget, még hat év múlva is követelték raj­tam az utána fizetendő köz­ségfejlesztési hozzájárulást! Akadnak még példák a tör­vény szellemével ellenkező, betűjelhez annál merevebben ragaszkodó döntésekre, a lé­lektelen ügyintézésre; ki-ki volt már szenvedő alanya egyik-másik tanácsi tisztviselő indokolatlan „szigorának”, rossz hangulatának. Szomszédommal nemrég megesett, hogy szabálysértési eljárást kezdeményeztek elle­ne sosem volt kutyája „kihá­gásáért”; régi ismerősömet pe­dig azzal lepték meg a múlt­kor, hogy másnak is bérbe ad­ták tíz éve használt, s egyszer már készpénzzel is megváltott, lakótelepi garázsát. Nem véletlen, hogy az ilyen eseteknek gyorsan híre megy: ezek ugyanis a kirívóak, a meg­szokottól eltérőek. Mi hát a megszokott? Az, ami egyre inkább tért hódít a helyi tanácsoknál: az állampolgár érdekeinek tisz­teletben tartása, az udvarias­ság, a segítőkészség. Annak felismerése, hogy a tanács nemcsak az államhatalom szerve, hanem egyszersmind a társadalmi önkormányzaté is. S ez szabja meg feladatait. Nyíri Éva tett régi képhez, az alapítók csoportját ábrázoló felvétel­hez, és sorra mutatja .vala­mennyit: „Ez is nyugdíjas, az is... Ez is meghalt, ez nyug­díjas, az is, ez még dolgozik, ez is meghalt, ennek az egész családja itt dolgozik velünk.” A véletlen úgy hozza, hogy Szalai Gáspár, a KISZÖV me­gyei elnöke is jelen van a beszélgetésben, szívesen beszél a tervezett, s részben már meg is valósult tizenhat és fél milliós beruházásról. Amelynek a szociálpolitikai jelentősége igen nagy. Hiszen segít továbblépni egy régi világból, megkövesedett élet­formából majd negyedszázada erős akarattal kitörő és ma továbblépni szándékozó ré­tegnek. Az elnök, a párttitkár, Botos Attila arról beszél, mi­lyen volt a nemrégiben meg­rendezett cigányankét, Nóg- rádmegyerben. Nincs panasz, azazhogy alig. A régen be­ígért sportöltöző még mindig csak terv, előfordult, hogy a cigány származású lányt nem vették fel az egyik munka­helyre, s aztán egy mondat, aminek hatalmas élettartalma van: — Néhány nem cigány ember, itt még mindig a régi nótát fújja, ha cigányról esik szó. Ezért nekünk kétszeresen bizonyítanunk kell. Egy kovácscsalád Bizonyítanak. Huszonnégy évvel ezelőtt nyolcszázezer fo­rint termelési értékkel kezd­tek, hagyományos talpfaszö­gekkel. Ma, 35 millió körüli az eredmény. A tervet tavaly 101,5 százalékra teljesítette a 233, nagyrészt cigány szárma­zású vasasszövetkezeti dol­gozó. Az egy főre jutó kereset 31 ezer ötszáz forint évente. A nagy többségben cigány származású gyerekekből álló iskolában csökkent a bukások száma. A legtöbb cigánygye­rek ma óvodába jár, az idén induló elsősök közül csak né­gyen nem vesznek részt óvo­dai nevelésben. Az Orgona utca párhuza­mosan fut a nem messze zöl­dellő Hajnal-völggyel. A hosz- szú utca házaiban nagyrészt cigánycsaládok élnek, a há­zak semmiben sem különböz­nek a más tájakon megszo­kott mai, vidéki házaktól. Az egyik ilyen porta ad ott­hont idős Rácz György szö­vetkezetalapító kovácsnak és családjának. Ö és családja itt már a negyedik házban lakik, ennyit épített fel évtizedek alatt, s mindig jobbra, szebb­re vágyott. Akkor is, amikor jó néhányad magával innen felvándorolt Pestre, a Jász utcába. Ahol gödörben állva verte a vasat, készítette a ha­gyományos szeget. Akkor be­tonon hált, embertelen kö­rülmények között, de erőt adott, hogy valamit akartak, valamit elérni szerettek vol­na, valahogy szétverni a ma­gányos kovácsgödrök falát, szövetkezni a társakkal, ösz- szefogni, kitörni, másnak len­ni. Egyik nap aztán népes „miniszteriális küldöttség” ér­kezett az alkalmi szegkovács szövetkezéshez, és megkér­dezte: alakítanának otthon is egy ilyen társulást? Igent mondtak, hazajöttek. Az asz- szonyok kötélfonásból szerzett pénzét összeadták, saját szer­számmal, újra csak gödörben fújtatva a tüzet, verve a va­sat — megalakultak. A legki­sebb fia, ifjú Rácz József (Dodi) ma 24 esztendős, gyak­ran csak mosolyog, amikor Gyuri bácsi a régi időkről be­szél. És a felesége, Sári néni, akinek nem volt elég a taka­rítási munka, önteni kérte ma­gát. Ma sajtoló, megkeresi a két és fél ezret. A Jóska gye­rek, nemritkán kettővel töb­bet is. Felesége is szövetke­zeti, most a kisebbik lánnyal élvezi a gyes előnyeit. De szövetkezeti az egész Rácz család! Érdemes lesz leírni: ifj. Rácz György és felesége, Rácz Győző és felesége, Ban­gó Gyuláné (Rácz Ilonka) és férje. Unoka éppen nyolc van, kettő itt az Orgo­na utcai nagy házban, ame­lyet rövidesen Jóskára írat édesapja. Sári néni azt mond­ja: — Nem tanultam írni, ol­vasni, de egész életemben na­gyon sokat dolgoztam, dolgoz­tam annyit mint akárki más, és mindig a legnehezebb mun­kán. De a családom, a gyere­keim mind elvégezték a nyolc iskolát. Kié az érdem? Bizony az érdem a maiaké is. Akik másként akarnak már élni, mint hetedíziglen. elődeik. De az igazi elismerés azokat illeti, akik a falat elő­ször áttörték. Akik — mint Gyuri bácsi — az egészségük árán is változni, változtatni mertek, akartak, tudtak. Jó itt élni — vallja a kovács­család. A közeli Hajnal-völgy­ből sem csupán a remény su­gara, Megyeren a bizonyosság fénye világítja meg a cigányr családokat. T. Pataki László NÖGRAD — 1978. április 6., csütörtök wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiniiiiiHni Tanácsok és ügyfelek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom