Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
Kulturális „koordináció” • • Ötletek, kudarcok, eredmények az EL ZETT-bö! Félhivatalosan már másfél éve, hivatalosan tavaly májustól működik művelődési bizottság az ELZETT Művek szécsényi gyáregységében. Az oktatási előadó Nagy Ferenc- né ennél is korábban találkozott közművelődési feladatokkal, hiszen munkaterülete szorosan összefügg azzal’ milyen szemlélet alakul ki a dolgozókban a művelődésről, az önképzésről- Hogy ez az üzem úgymond bázishelyé lett a felnőttoktatásnak, a kihelyezett dolgozók általános iskolája vállalásával és a szavalóversenyeken való részvételek. a vetélkedőkön való szereplések, a szaporodó kulturális rendezvények nem függetlenek egymástól. Egyre több a tartalmas program a szocialista brigádok kulturális vállalásaiban. Mégsem látják rózsaszínben a művelődés ügyét, tudják, sok a tennivaló. Ha belelapozunk az 1978-as művelődési bizottsági tervbe, már az első lapon szerepel egy elgondolkodtató adat: a gyáregység dolgozói közül 182 fő (mintegy 20 százalék) jelenleg sem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, ezért kiemelt feladat ma is az általános iskolai tanfolyam szervezése- Vajon miért nem sikerül nagyobb lépésekkel előbbre haladni? A válasz ugyanaz lehetne, mint a legtöbb gyárban, üzemben: a jelentős szemléletváltozás ellenére sem tartunk még ott, hogy komoly ösztönzést érez- zenek az emberek az általános műveltségi alapok megszerzésére. Ezért is jelölték meg feladatnak új ösztönzők bevezetését. A legutóbbi eredmény — mondhatnánk inkább kudarcnak — tizenkét fővel indult a tanfolyam, de az alacsony szint miatt a résztvevőknek csak egy része tette le a vizsgát. Kimagasló teljesítmény nem született. Igaz viszont, hogy a hiányos végzettségűek közül már csak 35 fő harminc év alatti, keveseket érint a továbbképzés lehetősége, ezzel magyarázható a lanyha érdeklődés. Az oktatás másik területe a munkástovábbképzés, a szakmunkástanulók nevelése, a pályaválasztás segítése. E téren is igyekeznek új formákat keresni: más gyárakkal koordinálva szervezni a tanfolyamokat, ismeretfelújító, -bővítő, alapfokú vezetőképző kurzusokat. így megoszlik a költség is, és a koordináció más szempontból, a tapasztalatcsere miatt is hasznos lehet- A művelődési bizottság javasolta, hogy a tematikában kapjon helyet egy-két óra közművelődési témákra is. A pályaválasztási felelősök bevonásáyal. a szakoktató vezetésével továbbra is folyik az általános iskolásokkal és a szülőkkel a kapcsolattartás, a szakmunkástanulókkal kiemelten foglalkoznak. Ebben az évben a brigádkönyvtár a szakmunkástanulók birtokába kerül, a könyvek folyamatos forgalmazásához a művelődési bizottság segítséget ad és javaslatot dolgoz ki. Mindez már átvezet a művelődés másik területére, a közművelődéshez. A könyvek, az olvasás iránti szeretetet több formában is igyekeznek felkelteni. A költészet napjára műsoros irodalmi délutánt terveztek, amelyet a járási művelődési központban tartanak meg a budapesti József Attila Színház és a PALÖC- FÖLD szerkesztősége művészeinek. alkotóinak közreműködésével. A művelődési bizottság ebben az ügyben is gondolt a koordinálás lehetőségére: felhívással fordult a többi szécsényi üzemhez, hogy csatlakozzanak a programjukhoz — így közös anyagi tehervállalással egy nívós műsor hallgatói lehetnek. Előnyt jelent a szécsényi üzemnek, hogy az ..anyavállalatnál” komolyan foglalkoznak a gyárak, gyáregységeit kulturális munkájának támogatásával, közművelődési szaktanácsadójuk is van. Közösen hirdettek meg például a KMP megalakulásának 60- évfordulója tiszteletére egy irodalmi-politikai vetélkedőt, melynek anyaga Lengyel József, Ill^s Béla, Hidas Antal egy-egy megadott regénye és a magyar munkásmozgalom története lesz. Remélhető, hogy ez a versengés újabb sikereket hoz, mint tavaly az Ady-szavalóversenyen a művek közötti döntőben Kucse- ra Sándomé helyezése. Mozi- és színházbérieteket mintegy 3500 forintért vásárolnak erre az évre, és igyekeznek minél több kulturális rendezvényt szervezni helyben is. Ahogy az oktatási előadó elmondta, egy-egy köz- művelődési program előkészületei mindig izgalommal járnak: Vajon lesz-e érdeklődés, eljönnek-e az emberek? Hiszen sok a bejáró, az asz- szonyokat az otthoni műszak várja. De — és ebben valószínűleg a művelődési bizottság munkája is benne van — eddig sikertelen előadás nem volt. Moldoványi Ákossal például olyan ankétot tartottak. hogy a legnagyobb panasz a helyhiány volt, sokan már nem fértek be. Az ötletek, kezdeményezések között érdemes megemlíteni, hogy milyen következetesen, komolyan csinálják meg a brigádok önértékelését. törekedve a formalizmusok elkerülésére. A vállalások körét bővíti a múzeummal kötött együttműködési szerződésben ajánlott számos zenei, művészeti program, a művelődési ház műsorainak ismerete is- A művelődési bizottság tagjai azért tevékenykednek, hogy mindez ne maradjon kihasználatlanul, hogy a mindennapok részévé váljék. G. K. M. A televízióból jelentjük Forgatják a Gyerekjátékot — Csapó, 446. Forgatnak a Damjanich utcai benzinkút bódéjánál. A fülkében hárman szoronganak, a nappali hangulatot árasztó, ügyesen elrejtett lámpák fényében. Horesnyi László, a kútkezelő, Bókay Mária mint feleség és az alkalmi segéd Fazekas István. — A segédem — mutatja be a kútkezelő feleségének Kátét. — Csókolom, nem vagyok éhes — mondja udvariasan az intézetből megszökött fiú, mert az asszony ételes kosarából eléje is rakott egy tányért. — Mennyit kerestél — kérdi a kutas? — Hatvankettőt... — Nyújtja oda a pénzt a fiú. — Nem azért kérdeztem — mordul fel a kutas —, egy pár napig csinálod és megvan a cipőrevalód. — Én még sosem kerestem pénzt. A rövid jelenetet újra és újra filmszalagra veszik. A bódé körül lefektetett sínpáron ki tudja már hányadszor gurul végig a kamera a rendezővel és az operatőrrel. A filmezést végigbámészkodó alkalmi nézősereg között ott áll a szerző, Polgár András is. — Jó néhány évvel ezelőtt írtam Gyerekjáték címmel a regényem. A tv-film most ugyancsak ezzel a címmel készül. Egy kamaszfiú történetét írtam meg, aki évek óta állami gondozottként intézetben él és nem hajlandó tudomásul venni, hogy őt nem szeretik. Így esik meg, hogy az első könnyű biztató szó nyomán, amit az anyja és a társaságában levő állítólagos új apajelölt ejtett el egy látogatás során, nekivág a nagyvilágnak. Ki szeretné nyomozni, hogy valóban létezik-e valahol számára is szeretet. — Honnan került elő Káté figurája? — Sokat jártam a gyerekvárosban és megható sorsokkal találkoztam — mondja az író —, de ha jobban megismerjük őket, kiderül, hogy nincs bennük különösen megható, az ő világuk is természetes. Amíg a forgatócsoport felkészül a következő felvételhez, a rendező Gaál Albert ezt mondja a készülő filmjéről. — A mai magyar társadalom számomra izgalma: kérdéseivel foglalkozom rendszeresen, mint ezt már több filmen is bizonyította: a társkereséssel, a párválasztással, a házassággal és a rossz házasság következményeivel. Ez a film is egy tönkrement házasság nyomán kínálja a témát. Kamaszhősében, Kátéban kiolthatatlan vágy ég, hogy szeressék. S amikor felcsillan egy parányi lehetőség vágyának teljesülésére, megszökik az intézet zárt világából. öt napot tölt kint a felnőtt társadalomban és olyan jelenségekkel találkozik, amelyek számára érthetetlenek. A fiú szeme ugyanis sokkal élesebben látja torz hibáinkat, amelyeket mi már megszoktunk. Levonja a következtetést és visszamegy az intézetbe. — És a film főszereplőjét hol találták? — Először a hangjával találkoztam, egy angol szinkronizált filmben. Úgy vélekedtem, ha ez a hang szinkronban van a fiú egyéniségével is, akkor... Nagyon tehetséges! S mielőtt még a forgatást újból elkezdenék a debütáló amatőr színész, Fazekas István is bemutatkozik. — Másodéves egyetemi hallgatóvagyok a bölcsész karon. Ä Pannónia Stúdióban szoktam néha szinkronizálni és így cseppentem bele életem első filmszerepébe. — Milyennek látja a filmbéli fiú, Káté figuráját? — Zárkózott gyerek, akinek egyetlen célja van, hogy visszatérhessen az intézetből az édesanyjához... A forgatás során a Diósárok úton levő intézetben összemelegedtem néhány állami gondozott fiúval, 18—19 évesekkel. Tele vannak sérülésekkel, amelyeket sohasem tudnak majd igazán kiheverni... Ez a forgatás ötödik napja, még tíz cselekményes forgatási nap vár ránk. A stáb újra elfoglalja a helyét, a kamera hamarosan kocsizik a sínen. Forgatják, Polgár András Gyerekjáték című tv-filmjét. Szémann Béla Megkezdődött a Április 5-én, szerdán az általános és a középfokú iskolákban megkezdődött a tavaszi szünet. Több mint egymillió általános iskolás. 199 ezer középiskolás és 154 ezer szakmunkástanuló élvezheti a vakáció örömeit. A napközi otthonokban ezekben a natavaszi szünet pókban is várják a gyerekeket, a pedagógusok oldott, hangulatos programokat állítottak össze számukra. Sok iskolában úttörőcsapat-gyűléseket és KISZ-gyűléseket is tartanak, és változatos rendezvényeket szerveznek a tanulóknak. A szünet utáni első tanítási nap április 14, péntek lesz. Szobrok városa 1949-ben az ország érdeklődésének központjába került a Tárdona patak festői völgyében levő három kis község, Barcika, Sajókazinc és Beren- te. Megszületett e térségben egy új város építésének gondolata, aztán a törvény: „A megnövekedett szénbányászat, valamint a létesülő ipari üzemek dolgozói lakásszükségletének biztosítására új várost kell építeni. A neve Kazincbarcika legyen.” Gyúrók László dunántúli születésű főépítésvezető tűzte ki az első épületet, a 48 lakásos „C”-t. A karók között a sáros, hepehupás tájra, az őszi szélben ringatózó kukoricatáblákra nézett. — Hát ez lesz, itt lesz a nagy város! — kiáltotta izgatottan. Gyurák László azért idegeskedett, mert egyetlen hasznavehető szakembere sem volt. Ki húzza fel a város falait?... Amíg ezen tűnődött, megjelent zsákját a vállára vetve, Börcsök Ferenc kőműves. Három társa utána lépkedett. Szegedről jöttek. Gyurák László ismerte és szerette a szegedi kőműveseket, tudta, velük találkozni lehet Dunaújvárosban. Inotán, Komlón, szerte* az épülő országban. — Négy ilyen emberrel már lehet valamit kezdeni — dörmögte magában. Hát még ha tudta volna, hogy Börcsökék keze alól nemcsak több száz épület, hanem ötszáz fiatal kőműves is kikerül... Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese, így emlékezett vissza azokra a „szép” időkre: Lassan 30 éve, hogy a Bükk aljában egy vadregényes völgy csendjét dübörgő gépek zaja verte fel. A kis paraszti parcellák helyén egy új város — Kazincbarcika — körvonalait rajzolták a mérnökök, s a szorgos munkáskezek nyomón korszerű gyárak, lakótömbök egy csodálatosan szép 30 ezer lakosú város bizonyítják felszabadult életünk nagy változásait”. Takács Istvánnak, a városi tanács elnökének szobájából messzire ellát az ember; látja az új várost, távol az óriási vegyi kombinát kéklő körvonalait, a Tardona patak festői völgyét, s a városalkotó hajdani kis falvak öreg házait. Ha a csinosan parkosított, széles utcákon járunk, számba vehetjük azt a hallatlanul nagy munkát, amellyel a lelkes városalapítók az ország egyik legszebb, vadonatúj, korszerű „otthonát” létrehozták. A kényelmesen berendezett, összkomfortos lakások mellett egy sereg intézmény is épült. Kórház, egészségügyi gondozó intézet, anya- és csecsemőszolgálat, óvodák, bölcsődék, vegyipari szakközép- iskola, szakmunkásképző intézetek, zeneiskola, a műszaki egyetem vegyipari automatizálási kara, gimnáziumok, könyvtárak, a különböző ipari üzemek irodaházai, központjai és sorolhatnánk tovább. Mindez természetesen hozzátartozik egy korszerű városhoz, sőt úgy is fogalmazhatnánk, mindezek a közintézmények szinte nélkülözhetetlenek. Mi az, ami Kazincbarcikát megkülönbözteti az összes többi várostól? Takács István tanácselnök így válaszol: — Kazincbarcika a szobrok városa! A zöld, piros, kék, sárga pasztell színekben pompázó épületek között, a díszcserjék, virágok, tulipánok társaságában sétáljon az ember a város bármely utcájában, — szobrok tűnnek elő. Mindjárt az Építők útján találkozhatunk az Európa hírű Medgyes- sy-tanítvány, Andrássy Kurta János „Kiáltás” című szobrával. A Jókai- téren áll Antal Károly alkotása, a Jókai Mórt, a nagy romantikus írót ábrázoló szobor. Azbej Sándor építészmérnök, aki a város „globális” tervezésében vezető helyet kapott, 4 oszlopon álló magyaros motívumú grafittót (falidíszt) komponált a város első üzemének főépületére. Egyébként Azbej Sándor a Kazincbarcika építéséért emlékérem arany fokozatának tulajdonosa. A Dimitrovgrád parkban (Kazincbarcika testvérvárosa a bolgár Dimitrovgrád) Balázs József díszes címert mintázott. Anyaga kőcseréplap. Búza Barna Kuruc lovas című bronzszobra áll a Rákóczi téren. A művész erről így beszélt: — Elmondhatom, hogy Kazincbarcika születésénél jelen voltam... kedves emlék, hogy a Rákóczi, teret, ahol a szobrom áll, az én javaslatom alapján nevezték el... ha arra járok, szívesen teszek egy kerülőt, hogy gyönyörködhessem a sok barcikai szobor-j ban. Csekovszky Árpád mázas kerámiakompozícióját is érdemes megnézni, sőt lefényképezni. Dabóczi Mihály a házak erkélyeire alkotott finom stílusú domborműveket. Kedves és vidám Győri Dezső a Borjút terelő fiú szobra, amely a Völgy parkban áll. Jelentős köztéri szobor Halmagyi István Fésülködő nője. Húszán Imre Dianájának kontúrja bizonyos nézőpontból a tisztái égboltozatra rajzolódik kij bronzba komponált jellege minden értékével jelentkezik! A Bolyai téren Illés Gyula Kristályképződmény című alkotásánál időzhetünk el. KI ne felejtsük Pátzay Pál Kos- suth-díjas, Kiváló művész Munkácsy Mihályról készült alkotását, amely a hasonló nevű téren áll. Somogyi Józseü Munkácsy- és Kossuth-díjas,1 Érdemes művész az Anyaság című szobrával ajándékozta meg a várost. És még a leghíresebbeknelfl sem értünk a végére! A nagyszerűen képzett mes^ téri alkotások mellett van azonban Kazincbarcikán egy, talán a legeslegjóbban szeretett mű, az első téglarakó Börcsök brigádbeli kőműves ajándéka, a város kőből faragott címere, amelyet a Jubileumi i parkban helyeztek el. Az öreg kőműves' nemrég faragta 1 nyugdíjba vonulása után, s hozta az új városnak. Pedig ő innen távol lakik, nem Barci- kán van az otthona... Érdemes volt a festői völgy csendjét a dübörgő gépeknek! csaknem három évtizede fölverni. Szüts Dénes 4 NÓGRÁD - 1978. április 6., csütörtök Kazincbarcikai városképek
