Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Az orom percei Két asszony a varrodából Ünnepség, meleg baráti szavak. Munkatársak mosolya, kézfogás, üdvözlés. A napi feladatok, a rohanás, az ezernyi tennivalók között ünnep. „... örömmel nyújtom át a kitüntetést sok esztendős, áldozatos munkájának jutalmát...” Otthon a család boldogsága még tetézi a jóleső érzést. Mészáros Györgyné, a fiatalokat tanítja a szabás-varrás tudományára Pásztón, a kötöttárugyár nagycsarnokában. Ügyes, vagy kevésbé ügyes kezű lányokat. Akik varrónők szeretnének lenni, olyan szakmunkások, mint tanítómesterük. Mészárosné, a szomszédból, Tarról jár be nap mint nap a kötöttárugyárba. Hosszú ideig csak háziasszonykodott a két gyereke mellett. Aztán amikor megnyílt a Váci Kötöttárugyár pásztói szép, modern üzeme, Mészárosné is felkerekedett, hogy munkát vállaljon. — Nagy bátorság kellett hozzá, legalábbis ami engem illet. Tizennyolc esztendeig otthon főztem, mostam, elláttam a családot, kapáltam a kertet, állatokkal foglalkoztam. Hogyan lesz belőlem munkásnő, kérdezgettem magamtól, vajon megszokom-e az ottani környezetet, a két műszakot. .. — Nehéz volt? — Nagyon gyorsan ment. Segített, hogy sok volt az ismerős asszony, Tarról velem együtt sokan vállaltak munkát. Mindez 1973-ban történt. Így lett Mészárosné alapító tagja az üzemnek, olyan munkásnő, akire mindig számítani lehet. — Legnehezebb a villanyvarrógép volt. Otthon volt ugyan egy régi, lábbal' hajtós gépem, azon úgy nagyjából már tudtam varrni. De amikor bátran odaültem a villanymasina mellé, úgy elszaladt velem, mint rossz kocsissal a ló. Három napig tartott a „tanulmányi idő”, utána már rendes normában dolgoztam. Aztán rámbízták a fiatalokat. — Törekvőek? — Eleinte bátorítgatni kell őket. Mindig mondom nekik, mire annyi időt dolgoztok a varrógép mellett mint én, biztos, hogy megtanuljátok... Minden művelethez, anyaghoz, más fogás kell. Ez csak gyakorlat kérdése. Mészárosné, a Május 1. brigád tagja. — Nagyszerű kollektíva a miénk. Nem azért, mert én is Mészáros Györgyné: „A fiaim külön csokrot is vettek.” Bábel László felvételei benne vagyok, de a gyárban elismerten első ez a tizennyolc asszony. Amikor a , Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést márciusban megkaptam, a brigádom talán még jobban örült mint én. A „lányaim” pedig külön megkérdezték, Erzsiké néni, tetszett hallani, mennyire tapsoltunk... így az idei nőnap dupla ünnepséget, külön örömet hozott Mészárosnénak. A két fia, meg a férje gyorsan még egy külön virágcsokrot is kerített. Hogy ezzel is hangsúlyozzák, mennyire nagy dolognak tartják az elismerést. Hozzátették még, „édesanya büszkék vagyunk rád, csak így tovább...” Mészárosné mosolyog: mit lehet erre mondani? Úgy legyen. ★ A március Zagyi Ferencné- nek is meghozta az elismerés örömét. Amikor a tizennyolcéveseket köszöntötték szép összejövetel keretében, az üzemben a vezetőség sort kerített arra is, hogy ünnepélyes körülmények között nyújtsák át Zagyinénak — ugyancsak a könnyűipar kiváló dolgozója lett — az elismerést. A fiatalasszony a kötöttáru- gyár neveltje. Igaz, Kazáron indult. Amióta melegítőt szabnak, varrnak a megyében, ő tagja a gyárnak. — Kazáron varrodavezetőként dolgoztam. Amikor megnyílt a pásztói üzem, hívták, jöjjön ide, seZagyi Ferencné: „Az édesanyám dicséretére voltam a legbüszkébb.” gítse tapasztalataival, tudásával a munkát. — Sok asszonyt ismertem már, mi tanítottuk be Kazáron az első munkásnőket. Zagyiné úgy mondja, révbe jutott Pásztón. Itt ismerkedett meg a férjével, aki a szikvíz- üzemben lakatos. Először albérletben laktak, aztán sikerült lakáshoz jutniok. A kislánya most lesz kétéves. — Hogy telik egy napja? — Reggel hatkor kelünk, rendbekapom a lakást, felöltöztetem a gyereket, hétkor indulunk a bölcsődébe. A „kismamajárattal” — külön busz a fiatalasszonyoknak — érkezem nyolcra az üzembe. Itt a minőségellenőrzés befejező üzemének a vezetője vagyok. Alaposan megnézzük, vasaljuk, csomagoljuk az árut. Aztán már mehet az üzletekbe. Negyed ötig dolgozom, irány megint a bölcsőde, és az otthoni munka. Este, ha a gyerek lefeküdt, televízió, olvasás, tanulás következik. A férjem is, én is tanulok, úgy hogy nálunk zajlik az élet. Gondolom más fiatal házaspárnál is hasonló a helyzet. Négy esztendeje alapszervezeti párttitkárnak választották, az üzem munkásnői szerint megérdemelten. A kitüntetésnek nagyon örült. — Édesanyám a nehézipar kiváló dolgozója. Én most „melléálltam”, a könnyűiparban kaptam hasonlót. Az édesanyám dicséretére voltam a legbüszkébb... — Csatai Erzsébet — Az öregasszony kétnaponta kopogtatott a műszaki osztály ajtaján. Szomszédjával rúgta össze a port- jó pár esztendeje, a kerítés miatt- Egyszerű akácvesszőfonat volt a telkeket elválasztó fal, nyersen még fehéren rikítóit, de az eső elverte a rajta maradt háncsfoszlányokat, nap fakí- totta- elszürkült, mint a kisemberek illúziója. — Mérnök úr! Segítsenek az isten szrelmére. Az az átkozott majd egy métert bitorolt el az enyémből. Agyonverte a jércéimet, megmérgezte a kutyámat. Segítsenek! — kö- nyörgött, fenyegetőzött, fohászkodott- ricsajozott, attól függően milyen kedve kerekedett- Órákat ücsörgött a várószoba kényelmetlen székén, dohogott magában. — Műveli a kertjét? — faggatta a főelőadó— öreg vagyok, nem bírom már. — Gyerekek? — Magam vagyok, mint az ujjam. — Akkor minek a föld magának? Azért a tíz négyszögölért pereskedik — horkant fel értetlenül a tanács embere. Az asszony feltekintett. Arcán megkeményedtek a ráncok— Ki beszél itt tíz négyszögölről? Én a földemet akarom- az igazságomat! — válaszolta kimérten, s talán még ma is törzsvendége a hivataloknak, ha azóta szomszédja meg nem halt— Hogy nekem a föld mit jelent? — kérdez vissza Túri János, a megyei földhivatal vezetője, s otthonosan hátradől a fotelben. Bizonyára ezen még nem gondolkodott, hiszen nap mint nap azzal van dolga, csak a méret változik a nadrágszíjparcellától a város nagyságú területig. — A föld rendjét! — mondja a munkára célozva, mert az apparátus mérője, ismerője leginkább a szűkebb környezetnek. legyen árnyas liget, vagy kopár meredély. Az adatokát rögzítő rajzokon csak jelekben tesznek különbséget közöttük, s a hozzáértő szemek előtt megelevenednek a vonalak, domborzattá alakulnak. Valahogy így lehet a térképekkel Túri János isA sokszorosított ábra minden négyzetcentiméteréhez több napos munka, lecaplatott kilométerek- tűző naptól csepegő verejték kapcsolható— Hányszor kell ránézni a mérővesszőre, amíg egy térkép így néz ki — bök az asztalon heverő dokumentációra. — Féltem a földet. A termőföldet, mert egyre csappan, a legzsírosabb darabok kerülnek koncnak a földgyaluk elé — mondja. Ilyenkor a hivatalvezető egyik szeme sír, a másik nevet. örül a fejlődésnek, hogy a faluszélen gyárat telepítenek, telkeket szabdalnak, s aggódik, mert válogatás nélkül csapnak rá a termőterületre. * — A fold, a talaj rendkívül bonyolult polidiszperz rendszer. Egy nagy találós kérdés — mondja dr- Koncz László- a Nógrád megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás főmérnökeA föld helyett módszeresen talajt mond, hiszen a termőréteg az, ami őt és társait kiváltképp foglalkoztatja. A megismerés vágya űzi a talaj vallatóit, hogy választ kapjanak megannyi kérdésre. S a kémcsőben beszédre bírják a szemcséket, kimutatják azbkat az elemeket, melyekből a kultúrnövények erőt szippanthatnak. — A körülhatárolt területen minél jobban megismerni a földet, rábukkanni, hol változnak meg tulajdonságai, melyik az a pont, analizálni, következtetni, s mindezt az ember hasznára... A legdinamikusabban változó termelési közegként emlegetik a földet, a kis és nagy titkok hordozóját, legyen az akár a legkisebb rög a tábla szélén- S a szakavatottaknak 1 máris árulkodik. A színe,' képlékenysége- tapintása. Alacsony ház a hasznos! főutcán. Tárva-nyitva a ka-l pu, az udvaron az építkezés jellegzetes zajai: szeget vernek a kemény padozatba, mészhidrát serceg, ahogy belevetik a hideg vízbe a homok közé. A gazdasszony meg replikázik; már látja, hogy alacsony lesz a nyári konyha belvilága, s minek lépcső a kamrához, hogy lábukat törjék? Férje, Bagó József a kérdésre tömören felel. — A föld? Az életet adja! Nyugdíjas már. Előtte brigádvezető volt a pásztói közös gazdaságban- Büszke rá, hogy a növénytermesztőknél, mert külön kasztja az a földművelőknek. hátukon a határ. összenéz az asszonnyal, aid meghunyászkodott már, együtt idéznek régi történeteket — a földről. Nyolc holdjukat ökrökkel . szántották, aratáskor suhogott a kasza, hajlongott a marokszedő. Hajnal kettőkor már indultak a Tepkére, nyelvüket majd elharapták a sötétben. — Legény volt a fiam. A mulatságból egyenesen a ku-i koricásba mentünk — mondja az asszony két sóhaj között. — le a kalappal a mai világ előtt— Most sem tudok megleng ni anélkül, hogy ne dolgoznék a földben- A homokon diny- nye lesz, kért a'vezetőség, segítsek. Miért ne? — újságolja Bagó József. Kikísér. A ház falához egy kapát támasztott valaki. Egyszerre nézünk a szerszámra. A nyugdíjas brigádvezető bólint» A föld mindenkinek mást jelent. A traktorosnak a ke-» nyeret, a falusinak a kiskert a jövedelemkiegészítést, az igazgatónak a hétvégi telek a pihenést, a tsz-elnöknek a gazdálkodást, a jogásznak ügyet •.. Mindenkinek mást, s min-] denkinek fontosat. Szabó Gyula Mi, tizennyolc évesek... Véleményem szerint a diákok körében kissé elcsépeltnek tűnik már a nagykorúság évekhez kötődő kategóriája. A kötelezettségek és jogok nem egyik napról a másikra, nem percnyi pontossággal tudatosulnak a tizennyolcadik születésnapot ünneplő, pezsgőt bontó fiatalokban, hanem soksok esemény, tapasztalat folyamatában érlelődnek ki. Mégis, a jog szerinti felnőtt- korúság küszöbén bizonyára mindenki végez önmagában egy visszatekintő számvetést, mindenféle misztifikációtól mentes, őszinte számvetést. E gondolatoktól „kísértve” beszélgettem, küszöb előtt fiatallal. Mindannyian a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium negyedéves tanulói. Kalmár Melinda angol—orosz tagozatos, az iskola KISZ-bi- zottságának szervező titkára. Gyenes Mariann matematika szakos, alapszervezeti titkár, Nagybátonyból jár be. Kormos Lajos fizika -tagozatos, ő Mátraverebélyből utazik nap mint nap. ★ Beszélgetésünk helyszíne, indított el kétórás vitánkon: mit adott az iskola útravalóul, milyen szerepet töltött be az elmúlt négy év alatt? Kalmár Melinda: Erre is gyobb szerepét abban látom, hogy tehetségünkhöz és tudásunkhoz mérten segített képességeink kibontakoztatásában, A különböző szakkörök, rendezvények, tanulmányi versenyek mind-mind ezt szolgálták, s végső soron ezt is kell szolgálniuk. Gyenes Mariann: Tudajdon- képpen ettől függ életünk egész milyensége. Mert ha az iskola megadja a megfelelő alapokat, akkor sikeres pályát választunk, hivatásból vagy legalábbis hivatásérzetből tesszük ezt. — S mi van akkor, ha nem sikerül az egyetemi felvételi? Kalmár Melinda: Erre is számítok, természetesen. Akkor egy évig dolgozni fogok, mindegy, hogy hol, mennyiért És próbálkozom újra. Kormos Lajos: Itt szerettem meg az iskolában a gazdaság- politikát, s eltökélt szándékom, hogy e területen tanulok tovább. Mindenáron. Gyenes Mariann: Ha nem sikerül a felvételi, két hétig sírok, egy évet dolgozom, aztán újra megpróbálom. A szakmai lehetőségekről 6 NÓGRÁD — 1978. április 3., hétfő ^ J csak lassan-lassan tértünk át az emberi kapcsolatokra, az iskolai közösségekre. Négy év köteléke egy emberöltő múlva sem felejtődik el. Kissé féreértették gondolatvezetésemet, egyből barátságra gondoltak. Kalmár Melinda: Az igazi barátaim nem az osztályban, a legigazibbak pedig nem az iskolában vannak. A tanulás tempója nem enged túl sok teret a baráti kapcsolatoknak Gyenes Mariann: Az osztályokban az érdeklődési köröknek megfelelő csoportok alakulnak ki. KlSZ-szerveze- tünk sokat tesz azért, hogy tanulás után gyakrabban együtt lehessünk, szórakozhassunk. Kormos Lajos: Mindezeket nehezíti, hogy sok diák bejáró, így nem tud részt venni az iskolai foglalkozásokon, rendezvényeken. A napi egy-két órai utazás viszont jó alkalom arra, hogy tartós közösségek, csoportok alakuljanak ki. — Az értelmi fejlődéssel párhuzamosan érzelmileg is bizonyára sokat változtatok. Csínján bánva a kérdéssel, mit jelent ez a szó számotokra: diákszerelem? Kalmár Melinda: Amikor elsősök voltunk, a negyedikes fiúk „körbenéztek” bennünket, mustrálgattak, ki, milyen ... nemcsak a farmer, hanem A napi egy-két órai uta- az ész is szerepet kapott. zás jó alkalom arra, hogy közösségek alakuljanak ki. mércét ér el náluk Az volt a legmenőbb, aki a legtöbb lánnyal és fiúval járt. Azóta lehiggadtak a kedélyek, nemcsak a farmer, hanem az ész is szerepet kapott. Nem hiszem, hogy az előbbi lett volna a diákszerelem. Gyenes Mariann: Többen vannak az iskolában olyanok, akik már gyűrűt hordanak. Néhányan meggondolatlanoknak, felelőtleneknek tarják őket emiatt, pedig az érzelmi kötődést nem az évek száma határozza meg, legalábbis nem elsősorban. Kormos Lajos: Persze, csak szerelemből, főként csak diákszerelemből megélni nem lehet. De ha érzik a felelősségüket, látják a megoldásra váró feladataikat — akkor miért ne? ★ Teljesen őszintén, minden póz nélkül beszéltek még arról, a gimnáziumi négy év mennyire változtatott belső mivoltukon. Érződött, szükségük van arra a visszatekintésre, nevezzük így: számvetésre, ami akkor megfogalmazódott bennük. Felmerült ben. • • az érzelmi kötődést nem az évek száma határozza meg. nem a gondolat: vajon az iskolában elegendő időt fordítanak-e a „személyiségformálásra”; elégszer és megfelelő tartalommal szerepelnek-e napirenden a „beszéljünk őszintén” jellegű témakörök. Ez irányú kétségemet fokozta egyik tanáruk megjegyzése: „már egy órája beszélgetnek!” Valószínűleg öt órán keresztül is lett volna témánk, sőt időnk is. Mert erre nemcsak az iskolában és tizennyolc éves korban van szükség. Tanka László * l )
