Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Mit csinál ma este ? Körkérdés a szabad időről Mari nénit húsvétkor tucatnyi férfiember kereste fel kis házában, és egyik sem csak köszönni — locsolni ment hozzá valamennyi. Dénes Já- nosné töretlen derűvel nézi a háza előtt rohanó életet. Ság- újfalun, a főutcán áll a régi ház, amelybe esküvője után vitte az ura, de ahonnan elhozta — az sincs messze. Két- három házzal arrébb, s az is áll. Töretlenül, derűs homlokzatával a forgalmas útra nézve. — Ki tudta számítani? Na, ugye hetvennégy éves vagyok —mondja a ságújfalui bisztróban, kávéidőben. (Nocsak, az angol tee time, a teaidő magyar változata is megszületett). A kávéidő az az idő, amely a vendéglátóhelyek nyitásától kilenc óráig eltelik. De eltelik az mindenképpen, kivált, ha olyan vidám asszony teszi-ve- szi magát a néptelen bisztróban, mint Mari néni. Forog a nyelve, derűt sugárzik a szeme, amikor mondja: — Na, ezek a fiatalemberek biztosan bedobnak két forintot a zenegépbe! A harminckilencest nyomják meg! A harminckilences számot jelölik a gépen is, mögötte Vörös Sári egyik híres lemeze mozdul. „Ketten vagytok a szívemben. ..” búgja a nótázó királynő, s Mari néni táncra is perdülne, ha lenne kivel. A kávéját lefőzik, a kis székét, amit valakinek kölcsön adott, visszaadják a pult mögül. Mutatja az egyik asztalt: — Látják, ott ülök én majd minden este. A fiatalok sorra kérdeznek, mit énekeljen a gép, Mari néni? Hát a kedvenceimet. Olyan szépen szól..: Jó régen, hét—nyolc éve hagyta abba az aktív sportolást Jakab Gábor, az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepének fiatal asztalosa. A sportmúlttól mégsem tud szabadulni. Mi is ezzel zavarjuk vagy- ishát a kérdéssel: — Miért hagyta abba, hol a régi gerely, amelyet kilenc évvel ezelőtt 63,86 méterre dobott? Megyei csúcs! A folytatás azonban elmaradt. Miért? S most mivel telnek az egyre, hosszabbra nyúló napok? — Akorriban csiszolóként dolgoztam, megerőltető, nehéz fizikai munkán. A vérnyomással bajlódtam sokat, kint a pályán, aktív időben, néha felment kettőhúszra—harmincra is. Ingadozott. Az erőnlétet így nem tudtam állandósítani, abbamaradt a gerelyezés. Van más. Az intarzia, a „fá- ból-fára festés” szép művészete, ami idejének nagy részét leköti. Mutatja a rajzokat, amelyek egy nagy munka minden részletét tartalmazzák. A terjedelmes intarzia a szécsényi üzem tanműhelyében készül, a helyszínen, Balassagyarmaton az új üzemház irodájában, már az előraj- zoláson is túljutott az alkotó. Itt, most az intarzia kiviteleEgyet lehet érteni azzal, az egyre szélesebb körben terjedő nézettel, hogy a kedvtelésből űzött tevékenység előbb-utóbb önképzésre is sarkallja az embert. Ilyenformán a hobbi —, ahogy angol eredete után nevezni szokás - a köz- és önművelés egyik formája. A „hogyan élünk?” kérdés napjaink egyik legtöbbet vitatott problémájára; a szabad idő hasznos eltöltésének módjaira a munka utáni életformák hogyanjaira, a tartalomra akar rámutatni. S ha meggondoljuk, valóban az ember teljesebb, szebb életét határozza meg így vagy úgy az —, hogyan él az ember, hogyan élünk? Van, aki a kertre „esküszik”, van aki a kutyára, megint más esetleg valamiféle egyéni Hát bizony, keresve sem találtunk volna különb példát arra, hogy a szabadidőzésben, tulajdonképpen semmi sem lehet igazán szokatlan. Galga- gután él Menczer Sándor, üzemmérnök, feleségével, két gyermekével egy régi, s részben modernizált parasztházban. A falakon körbe-körbe • festett tányérok, a konyha csempéjén vidám-harsogó színekkel köszöntenek a be- j lépőre a kalocsai virágcsokrok, |( festett valamennyi, s valamennyit szabad kézzel pingál- ta a fiatal mérnök. Mit csinál ma este Menczer Sándor? Éppen tanácsot ad egy fűvészkönyv segítségével, — mert ő maga a kalocsai színekre állította szemét, szívét. — egy középkorú parasztasszonynak: milyen színekkel töltse ki a kézimunka drukkolásait. Nem ritka, hogy a galgagutai asszonyok felkeresik a fiatal mérnököt, hogy a színezésre nézve tanácsot kérjenek tőle a készülő kézimunkához, hímzéshez. S ő maga, ugyancsak ügyesen forgatja a tűt! „Két éve kezdtem, sokat utaztam vonaton maja' minden második utas (persze a nők) hímzett. Megpróbáltam, azóta jó néhány munkám elkészült”. Felesége blúzát is ő varrta, kihímezte, a kedvelt-szép kalocsai virágokkal. De tüzes tűvel fára is rajzol virágokat, szépeket. Hogy mit szól a felesége? Az első tányért már 6 is megfestette, s az is előfordulhat, hogy még a hímzésben is lepipálja a férjét^ Menczer Sándor sokat mosolyog. amikor beszélget. A virágokhoz szokott szeme, valósággal nevet. gyűjtőszenvedélynek veti alá magát és Idejét. Van, aki a színházért, más a moziért, a könyvért, az olvasásért rajong, ezeket helyezi minden másnál előrébb akkor, amikor szabad idejét beosztja, eltölti. Egy biztos, bármiféle „bogaras hobbi” legyen is az, ami az embert rabul ejti -, az elmélyülés során (ami ugye elkerülhetetlen egy igazán szenvedélyes időtöltésnél) a kézikönyvek, a szakfolyóiratok, a szakmai leirások, tanulmányok, dokumentumok garmadával veszi körül magát. S azokban is kellően elmélyülve — mór a művelődés egyik legfontosabb ágát, at önművelést sem hanyagolhatja el. Fotóriporter kollégámmal egy tavaszi napon kérdeztünk meg néhány nógrádi embert: — Mit csinál ma este? zése a feladat. Mit ábrázol, majd? A gyár ipartörténetét örökíti meg a kezdettől, a mai modern gépekig. Ez sokáig az estéit is kitöltötte. Most azonban változás után áll ő és felesége: kisgyerek van a háznál az esték vele telnek el. És a gerely? „Gondolkodtunk már rajta, újra elő kellene venni hobbiból. A feleségem magasugró volt”. Szöveg: T. Pataki László Kép: Kulcsár József Örökzöld gondról hallunk Kovács Lászlónétól, Bérceién. ■ — Sajnos, a berceli húsvéti bál a fiatalabb korosztálynak azért nem tetszett, mert csak a régi mulatozásnak, a cigányzenés éneklésnek adott lehetőséget. A fiatalabbak meg hamar elunták. Hazamentek. Két bálra meg nem igen telik, sem időből, sem energiából, talán pénzből sem. Megváltozott az ízlés. A régi hangulatú mulatozás és a más, intimebb természetű, vagy éppen táncban vadabb beszélgetésekbe „szolidabb” szórakozási formák nehezen illenek össze. Nem is illenek egymáshoz — ez az igazság. Bál meg csak egy van, az meg olyan, amilyen. Kovácsné, vagy ahogy munkahelyén szólítják, Piros-. ka, nemrégen, mindössze néhány hónapja dolgozik az Ipari Műszergyár berceli négyes számú gyáregységében. Azelőtt a bányánál volt állásban, titkárnőként tevékenykedik. Férje a fővárosban dolgozik, ott jobb a kereset is —, s minden este hazajár a bérelt busszal. Szülőknél laknak, egy kisgyerekük van. helyzetük tehát tulajdonképpen kedvező. Hogyan él Bérceién egy fiatal pár? — A könyvek sokat jelentenek. Rengeteget olvasok, s a kert is leköti az embert, ilyenkor tavasszal. De amikor jegyet tudunk szerezni — kocsival megyünk Pestre, a Vígszínházba. Miért éppen a Vígbe? Mert az a színház nem tölti ki a nézőterét csak bérletessel, s oda majd mindig kapunk jegyet. Most is színházba készülünk! Az amazonokról , tartják, hogy bár nő volt valamennyi, harciasságban felvették a versenyt a legkeményebb férfiakkal is. Az amazon múlt valóban letűnt. Hozzá, nem is olyan régen hamis szerepjátszások tapadtak. Az úrilányok lovaglását, vadászszenvedélyét, feltűnést keltő szivarozását nevezték „nevén” az amazon szóval. A mai talpraesettség, a női határozottság, a sportolás iránti szeretet, a munkával is ösz- szefüggő lelki- és akaraterő — egyesül Sasváry Juditban. A balassagyarmati kórház 11. sebészetén nővér, a nővérszállás egyik legfiatalabb lakója egyben a legvidámabb, leghatározottabb egyénisége is. — A focival, még a Balassi Gimnáziumban barátkoztam meg. Ott rúgtuk először a labdát a lányokkal, de én tulajdonképpen kapusként kezdtem. Csatár lett belőlem. Szeretem a küzdelmet a pályán, a fociban talán ez a legszebb. Engem érdekel, s ha lehet, újra összehozunk egy női csapatot a tavasszal. Ezen a március végi estén is a pályáról jött, amikor felkerestük a szálláson. Két kis csapat játszott edzőmérkőzést, szó szerint a testi erőnlét fenntartása érdekében, s néhány üveg sör reményében. De azért fordulhat komolyra is a dolog. Vgy, mint nem is olyan régen. Szófiában, ahol a magyar női focicsapat tagjaként (turistaúton voltak, alkalmi fellévés volt) „nullára verték a mezőnyt, öt ország női csapatát”. S amikor nem gurul a labda, marad a könyv, a másik hobbi.
