Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

/

Csodát a gép sem tehet

Érték ALAPJÁN SZÁMÍTVA, öl esztendő alatt megkétszereződött az építőipar gép- és berendezésállománya, amit örvendetes lépésnek tarthatunk, önmagában. A gyarapodás azonban összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét, s nem a többi tényezőtől eissakítva, azaz akkor örvendezhetnénk nyugodt lelkiismerettel az előbb említett bővülésnek, ha kedvező hatásait a hasznosításban is egyértelműen tapasztalhatnók. Csakhogy erről nem beszélhetünk. A nagyobb értékű gépek másfél millió lóerőt magába sűrítő állományának kihasználtsága ugyanis a jelzett időszakban romlott.

Sok igazság van abban, hogy bár az építőipar technikai eszköztára — feladataihoz mérten is, nemzetközi összehasonlításban is — meglehetősen szegényes, a meglevő javak kamatoztatása jóval elmarad a kívánatostól, a lehetségestől. Korántsem elegendő tehát pusztán tovább gyarapítani a gépállományt, hanem meg kell szervezni a működtetés zavartalan menetét is, hiszen csodát a gép sem tehet; holt jószágként az ember teremtette feltételekhez igazodik. Ha ezek a feltételek olyanok, hogy bizonyos eszközök — így az emelőd és rakodógépek, a vakológépek, a betonkeverők — tényleges teljesítményüknek mindössze 35—40 százalékát nyújtják, ezért nem a technikai fegyvertár hibáztatható. Szolgálnának ezek a gépek többet is, jobban is, csakhogy némelyik vállalat —, amint azt egy népi ellenőri vizsgálat megállapította — még azzal sincs tisztában, hogy eszközei valójában mire képesek. Ezért azután nem ritka eset, újabb kanalaskotró kerül a már meglevők mellé, ahogy autódaruk, hegesztőberendezések szintén, s a friss darabok ugyanúgy tétlenül állnak a munkaidő nagyobb részében, mint kopottabb elődeik.

Napjainkban az építőipari vállalatoknál százezer gép várja napról napra a parancsokat, de ezeknek az utasításoknak olykor nagy baja van: elszakadtak a valóságtól, azaz végrehajthatatlanok. A vállalati szervezeten belül élesen tagolódnak a rendelkezési jogkörök. A gépészeti osztály csak azért felel, hogy egy-egy' berendezés a tetthelyen legyen, ám azt, lesz-e munkája, nem firtatja, nem az ő dolga, hanem a termelési osztályé. .. Felületesen szemlélőnek úgy tűnik, teszi mindenki azt, ami a kötelme, azaz rendben megy a munka, s mégis — véletlen? —, a részek nem akarnak egésszé formálódni, hiányzik a darabokat összefogó kötőanyag.

Fölösleges illedelmeskedés lenne hallgatni arról, az ilyesfajta állapotokért nem csupán a vállalatok kárhoztathatok, hanem az irányítás úgyszintén. Igaz, gyakran az irányító szervek is, a vállalatok is kényszerhelyzetben cselekedtek. A sürgős beruházás félretétette az időt követelő józan megfontolásokat, a sürgetők megvásároltatták azokat a gépeket, melyeket éppen kapni lehetett, s ezek nem mindenkor bizonyultak a legcélszerűb beknek. Mindössze érzékeltetésül: harminc ország gyártmányai lelhetők meg az építőipar gépállományában, s például darukból százhúsz típust használnak... Ha használnak, hiszen ennyiféle eszköz megfelelő karbantartása, javítása, alkatrész-utánpótlása szinte megoldhatatlan. Furcsa, de igaz: mindössze másfél esztendeje történt első ízben lépés — tárca szinten — a gépbeszerzések összehangolására, az alkatrészigények egyeztetésére! Hozzátehetjük persze: most már legalább mozdult valami a rend irányába.

Labirintusba keverednénk annak taglalásával, a vállalatok belső szervezettségének alacsony színvonala miként ölelkezik az építőiparon kívüli cégek, • intézmények, hivatalok — egyszerűbben: a beruházók, a megbízók. az engedélyezők — nehézkességével, bürokratizmusával. késedelmeivel. Mert hiszen hiába csődíti földmunkagépeit az építkezés színhelyére a kivitelező, ha a területet még nem bocsátják rendelkezésére, ha akkor derül ki (!), az ott álló vityilló kisajátításának aktája valahol elakadt, a talajvizsgálat felületes volt. ezért az eredeti alapozás nem megfelelő, s így tovább. Az anekdotikusan hangzó esetek sajnos mindennaposak, ahogy az is, a toronydaru hetekig áll, mert a csarnokszerkezet elemeit szállító • speciális . járműveket átcsoportosították...

A ríETVENES ÉVEKBEN a gépek száma

lassabban nőtt, mint teljesítőképességük, azaz egyre nagyobb értékű, mind termékenyebb eszközök kényszerülnek átmeneti pihenőkre. Ezért azután a befektetés a vártnál lassabban térül meg, a kívántnál vontatottabb a hasznosítás kamatainak bevételezése a közös pénztárba, s a leegyszerűsített gondolatmenetből is kiviláglik: ez már nem pusztán építőipari belügy. Csodát a gép sem tehet, s a sem szócska arra utal, az ember szintéin nem képes erre. Nem is csodák kellenek. Annál inkább következetes intézkedések, ösztönzési lehetőségek, vállalati szervezési programok, hogy az ilyesfajta szándékokból mielőbb napi valóság lehessen. Lázár Gábor

Jutalom a legjobbaknak

Döntöttek

a szocialista brigádvezetök

Az üzemi demokrácia fokozottabb érvényesítése és helyes gyakorlata érdekében a felső szervek olyan országos érvényű rendelkezést adtak ki, hogy a szocialista brigádok különböző fokozatainak odaítélését a termelési tanácskozásokról a szocialista brigádvezetők értekezletére utalja át.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ilyen szempontból elsőként tanácskoztak a szocialista brigádvezetők. Ezúttal az volt a feladat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a vasasszakszervezet fennállásának 100. évfordulója tiszteletére folytatott verseny eredményeit értékelje és döntsön: az eredmények alapján melyik brigád, milyen fokozat viselésére jogosult.

Vincze János termelési főmérnök tájékoztatta a gyár brigádvezetőit, hogy az 1977- es szocialista munkaverseny szép eredményeket hozott. A szocialista brigádok 38 millió forintos vállalást tettele, s ezt 40 millió forintra teljesítették. Igen, dicséretre méltó törekvések alakultak ki az anyag- és energiatakarékosságban, a hibátlan munka- rendszer területén és az újításoknál.

A szocialista brigádoknak mintegy 80 százaléka csatlakozott az Egy brigád — egy hasznos újítás mozgalomhoz, s voltak, akik két-három, sőt négy újítást is kidolgoztak, amelyek a vállalat legégetőbb gazdaságpolitikai feladataiban kamatoztak. Külön említést érdemel. hogy ilyenformán az újítás az elmúlt évben 50 százalékkal nagyobb eredményt hozott, mint amire a szocialista brigádok eredetileg vállalkoztak.

A vállalat szocialista brigádjainak túlnyomó többsébe évközben felülvizsgálta vállalását, és mintegy 110

brigád a vállalati igényekkel összhangban pótvállalást is tett.

A vállalati belső érdekek támogatása mellett a szocialista brigádok nagy része jelentős társadalmi kötelezettségeket is vállalt. Több brigád szerződést kötött iskolával, óvodával, napközi otthonnal, vagy öregek otthonával.. S nemcsak vállalták ezek patronálását, de valóban nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a legkisebbek és a legidősebbek kedvezőbb körülmények között tölthessék idejüket. Emellett a szocialista brigádok élen jártak a kommunista szombatok megszervezésében, s közel 90 százalékuk részt vett kommunista szombatok sikeres munkájában is. Ugyancsak dicséretre méltó, hogy 44 brigád dolgozott a múlt évben balesetmentesen.

Egyébként a szocialista brigád címek odaítélésénél többen kerültek hátrányos helyzetbe avégett, hogy nem tettek meg minden óvintézkedést a balesetek megelőzésére és a brigádban ennek folytán baleset fordult elő. Nem kevésbé kemény határozottsággal ítélték meg a szocialista brigádmozgalom két másik jelszavának. a szocialista módon tanulni és élni teljesítését is.

A szocialista brigádvezetők tanácskozása, a munka értékelése és az előzetes zsűrizés alapján kimagaslóan jő munkájáért Mázán György, Székely Mihály, Balázs István és Ullmann József szocialista brigádját nagyobb kitüntetésekre érdemesnek tartva, felsőbb fórumok elé utalták, összesen 108 brigád azon a fokon tett eleget feladatainak, amit eredetileg is vállalt. Közel 30 olyan brigád is akadt azonban, amelynek eredményei felett hosszabban elidőztek, miután a tanulási, vagy művelődési vállalásuk teljesítése nem volt egyértelműen jó. illetve nem feleltek meg pontosan a?oknak a szinteknek, amelyekre pályáztak.

Győrik Ferenc szocialista brigádvezető felszólalásában meglepetten és örömmel nyugtázta, hogy brigádja az ezüst fokozat elérésére pályázott és eredményeik alapján részükre az arany fokozatot javasolták. Akadtak azonban felszólalók, akik egy-két brigád eredményeinek ismételt felülvizsgálását kérték, mert úgy ítélik meg, hogy igazságosabb lenne a döntés, ha egy fokozattal magasabb címet kapnának, például a Zsélyi Zoltán és Cserzóvszki Sándor, vezette szocialista brigád.

A tanácskozáson ismertették, hogy a bronz fokozatot elért szocialista brigádok tagjai fejenként 400, az ezüst fokozatra érdemes brigádok tagjai fejenként 600, míg az arany fokozatúak fejenként 800 forint jutalmat kapnak. A vállalatnál a szocialista brigádmozgalomban elért nagyszerű eredmények alapján 1 millió 700 ezer forintot osztanak szét jutalomképpen a brigádok tagjai között.

Aolomata

levéloszlályozás

r A posta vezérigazgatója nemrégiben értesítette a vállalatokat, intézményeket arról, hogy a levélfeldogozás korszerűsítésére nagy teljesítményű, modern, — világszínvonalon álló — japán gépet vásároltak, melyet még az idén szeretnének üzembe állítani.

A gépesítést az tette lehetővé, hogy hazánkban viszonylag rövid idő alatt elterjedt és bevált az irányítószámrendszer. Ez az alapja az új automata működésének is, mely több száz ember munkáját végzi. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, a jövőben a levelek címzésében bizonyos változásra lesz szükség, melynek lényege, hogy az irányítószámokat az eddig 'megszokottól eltérően, a teljes címzés alá kell írni, ugyanis a gép a legalsó jelcsoportot értékeli. Ugyancsak emiatt a feladó címének is új helye van, a boríték bal felső sarka. Újdonság még a bal alsó sarokban elhelyezett három függőleges piros csík, mely abban segíti a gépet, hogy a beömlesztett levéleket azonos állásba rendezhesse. Az újszerű borítékok várhatóan már az év közepén megjelennek. A gépet pedig a harmadik negyedév elején szeretnék foglalkoztatni. Az új címzési renddel kapcsolatos tudnivalókat a későbbiekben részletesen nyilvánosságra hozza a posta.

—S—

Litkei rehonsiruheió

Evés közben az étvágy

Diplomás szakmunkás

Balassagyarmaton, a fémipari vállalatnál mind több' azoknak a száma, akik nemcsak szakmunkás-bizonyítvánnyal, hanem középiskolai végzettséggel — sőt diplomával — dolgoznak a mind több műszaki ismeretet igénylő gépek melr lett. A nagyobb technikai hozzáértéssel pontosabb, eredményesebb a berendezések irányítása, gazdaságosabb a termékek készítése. A gyár egyik nemrégen átalakított üzemcsarnokában is magas műszaki színvonalat képviselő gépek kaptak helyet. Így svájci, szovjet, NSZK-beli, román és magyar berendezések irányítását kell elvégezniük a szakembereknek. Az egyik forgácsológép mellett — képünkön — Benicsek Jenő látja el feladatait, aki 1975-ben Dunaújvárosban üzemmérnöki diplomát szerzett. — kulcsár —

Hét esztendeje, hogy elkészült a litkei szakosított sertéstelep. Akkoriban még négy — méreteinél fogva — kis termelőszövetkezet társulásaként jött létre. Időközben a gazdaságok egyesültek, így a társulás gazdája a litkei termelőszövetkezet lett.

— Eredetileg négyezer hízó kibocsátása szerepelt a tervben, de elmaradt egy utónevelő épületének kivitelezése a pénzügyi nehézségek miatt — mondja Fekete Dezső, a közös gazdaság főkönyvelője, aki éppen tárgyalásra készül. A telep jövőjéről lesz szó a megbeszélésen, amelyre meghívták a tervezőket, kivitelezőket, s a lebonyolítást végző AGROBER Nógrád megyei kirendeltségének szakembereit.

Már korábban felvetődött a litkeiek fejében a serféstelep rekonstrukciójának gondolata. Hét éve, az építkezés idején a nagyüzemi sertéstartás technológiáját a kísérletezés jellemezte. Volt az ablak nélküli tartás, a padlósetetés s jó néhány, ma már elavult, csak a szakirodalomban emlegetett módszer.

— A mi technológiánk is a korszerűtlenek közé tartozik, ezért vettük tervbe a felújítást, s ennek révén évente

4—4200 hízót értékesíthettünk volna — magyarázza a főkönyvelő. Azért a feltételes mód, mert evés közben megjött az étvágy, s a technológiai váltás mellett a férőhelyeket is bővítik. Még tavaly Ősszel elkészült a beruházási

program. A rekonstrukció — ISV-rendszerű technológiát építenek, a litkeiek egyébként a társulásnak tagjai is — és az új épületek tizen- négymillió forintba kerülnek. Ehhez a megyei tanács jelentős támogatást nyújt, nyolcmillió forintot, melyből négymilliót a gazdaságnak majd vissza kell térítenie. Az új férőhelyek feltöltésére, a többletabrakra még 2—2,5 millió forintot tartalékol a termelőszövetkezet.

— Három új épületet építünk. Egy nyolcvan férőhelyes fiaztatót, s két malacnevelőt, összesen 1200 férőhellyel. Sor kerül a melléklétesítmények bővítésére is. Többek között korszerűsítjük a tüzelőolaj-, víz-, villamos vezetékeket, bővítjük a hígtrágyakezelőt. A régi fiaztatót kocaszállássá alakítjuk át — sorolja Fekete Dezső.

— Mit jelent a rekonstrukció a telepnek?

— A legfőbb változás, hogy teljesep higiénikus körülményeket biztosítunk a sertéseknek, a malacnevelőkbe batéri- ák kerülnek. Jelenleg a malacelhullás tizenkét százalék körüli. Az országos átlag 15 —18 százalék között mozog. Az új technológia lehetővé teszi az elhullás két-három százalékkal való csökkentését, s a telep jövedelmezőbb működését...

Az új létesítmények kivitelezése után a litkei sertéstelepről évente 5000—5300 hízósertés kerül a feldolgozóüzemekbe a tavalyi 3654 darabbal szemben.

— Miként halad a beruházás előkészítése?

— A pénzügyi fedezet, a saját erőforrások is rendelkezésre állnak. A technológiai berendezések egy része már a helyszínen található. A kivitelezés előreláthatólag április végén vagy május első felében kezdődik. A szécsényi ÉPSZÖV végzi a munkák zömét, de a termelőszövetkezet építőbrigádja is segít, hogy mielőbb túl legyünk a nehezén — feleli a főkönyvelő.

A kivitelezés határideje: 1979. május 30, tehát alig több mint egy év áll rendelkezésre a megye mezőgazdasága egyik legjelentősebb beruházásának befejezésére.

— Rendszeresek az egyeztetések. Most az építészeti feladatokat beszéljük meg, hamarosan sor kerül a technológia korszerűsítésével összefüggő kérdések konzultációjára is — mondja Pénzes István, az AGROBER Nógrád megyei kirendeltségének műszaki ellenőre.

Kinn, a sertéstelepen tárva- nyitva a kapu. Érkeznek a tápot szállító tehergépkocsik. A fehéren vakító istállók falához már lepakolták az új berendezések első darabjait.

— Nagy „felfordulás” lesz itt nemsokára — mondogatják a telepen dolgozók. S persze örülnek is neki.

Sz. Gy.

NÓGRÁD — 1978. április 26., szerda