Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Jllieri tanítunk történelmet? Szemlélet és módszer Pintér Nándor vitaindító cikkével alapvetően egyetértve szeretnék néhány kiegészítő javaslatot tenni. A továbbképzési terv gerincét kell, hogy alkossa az új tantervekkel és tankönyvekkel való megismerkedés, hogy mire bevezetik őket, mindnyájan megismerhessük. Véleményem szerint a lépcsőzetes tapasztalat-összegyűjtés lenne a leginkább megfelelő: 1978/79-ben az elsős, majd évenként a másodikos, harmadikos, negyedikes tankönyv tapasztalatait összegeznénk. Ez alapot adna ahhoz, hogy elkészülhessen az új tanári segédkönyv. Benne nemcsak ajánlásokat tudnánk elképzelni, az , óra vezetésére, hanem nem kötelező jelleggel óravázlatokat, összefoglaló teszteket, tematikus térképeket. Azt már tudjuk, hogy az elsősök és a másodikosok két- két órában, a harmadikosok három, a negyedikesek pedig négy órában tanulják a történelmet. A gyakorlófüzetekkel óvatosan bánnék, mert ha minden tárgyból, minden osztályban bevezetik, ez a tanulók túlterhelését fokozná. Csak a harmadik és negyedik osztályban tartanám szükségesnek tárgyunkban a gyakorlófüzetet. Ami az eredeti kérdést illeti, hogy miért tanítunk történelmet, arra a legrövidebb válasz: a történelmi haladás megértése, az új, a szocialista rendszer és minden haladó mozgalom melletti állásfoglalás, tehát a tudományos tár- nadalomelmélet, a marxista —leninista társadalomtudomány és világnézet elsajátítása miatt. Egyetértek abban is, hogy ez a szomszéd országok — köztük a Szovjetunió — történelmének jobb megismerését is jelenti, hiszen a szocialista világrendszer együttműködése nemcsak külpolitikai okokból, hanem gazdasági szempontból is rendkívül fontos a tudományostechnikai forradalom kibontakozása idején. Ami azt a kérdést illeti, hogy a történelemtanárok már mindent megtettek-e a szemlélet és módszer dolgában, ebben kételkedem. Már csak azért is, mert a történelem tudomány. Mindenki természetesnek veszi, hogy nem járunk a század eleji autókon, de azt nem, hogy a munkás- osztály álláspontján álló történelemtudomány is fedezhet fel a kutatások nyomán új dolgokat és láthat meg új összefüggéseket- Pedig ez nyilvánvalóan így van. Nem akarom lebecsülni a szemléletmódban és egyebekben elért sikereinket, ezért nem is várok gyökeres fordulatot az új tankönyvektől és tantervektől sem, de erőteljesebb folytatását annak, amit elértünk, amire Pintér Nándor is célzott: minőségi munkát kisebb, de jobban megemészthető anyaggal. Egyébként azt is el tudnám képzelni, hogy a legújabb korral nemcsak a gimnázium negyedik osztályában foglalkoznának a tanulók, hanem tematikusán felépítve minden évben négy órában az összefoglaló anyagrészek után, mint aktuális politikai kérdéseket tárgyalnánk meg. Fegyveres Zsigmond tanár Korszerűbb történelemtanítás — korszerűbb szakmai továbbképzés Évek óta folyamatosan ismerkedünk az új tantervekkel, s örömmel üdvözöljük azt a törekvést, hogy a történelem integrált társadalomtudományi tárgy legyen, amelyben helyet kap a néprajz^ a vallástörténet, a szociológia. Némi nyugtalansággal gondolunk azonban arra, hogyan tudunk az új feladatoknak megfelelni, hiszen az egyetemen néprajzot, szociológiát történelem szakos hallgatók egyáltalán nem tanulnak, vallástörténetet is alig. A megoldás kétirányú lehet. Az egyik lehetőség természetesen az önképzés. Nem akarom most felsorolni az ezzel kapcsolatban már oly’ sokat hangoztatott nehézségeket (például a tanárok túlterheltsége), egy problémára azonban mégis ki kell térnem. Eddig is folyamatosan igyekeztünk figyelemmel kísérni azokat a szakmunkákat, amelyek a történelemtudomány újabb eredményeit tárják fel, azonban gyakran előfordult, hogy mire egy-egy jelentős műről tudomást szereztünk, már szétkapkodták. Arról nem is beszélve, hogy jó néhány kiadvány a vidéki városok könyvesboltjaiba el sem jut, sőt a városi könyvtárakban sem találhatók meg. A Történelemtanítás már néhány éve ígérte, hogy rendszeresen tájékoztat bennünket a megjelenő könyvekről, sőt megrendelőlapot is mellékel, ez azonban nem valósult meg. Mindenképpen szükséges, és szerintem megoldható is lenne, hogy az iskolai könyvtárakat központilag lássák el az alapvetően fontos szakmunkákkal, hiszen kevés középiskolának van függetlenített könyvtárosa, s ha van is, természetesen csak egy-két szakterületen lehet járatos. A másik lehetőség a szakmai továbbképzés átalakítása az új igényeknek megfelelően. El tudnám képzelni, hogy évente egy-egy új szaikterület anyagával foglalkozzunk. Hívjunk meg olyan szakembereket — egyetemi tanárokat, tudományos kutatókat —, akik a leghivatottabbak arra, hogy segítséget nyújtsanak nekünk továbbképzésünkben! Bizonyára szívesen elfogadnák meghívásunkat, hiszen a középiskolai történelemtanítás korszerűsítése nemcsak a középiskolai tanárok szívügye, hanem nyilvánvalóan mindazoké is, akik történelemtudománnyal vagy hozzá közel álló társadalom- tudományi tárgyakkal foglalkoznakPozsonyi Anna tanár Korszerűen és élményszerűen Az I. osztályos történelem- könyv bevezető mondata: „A történelem tanulmányozása során az emberi társadalom történetével foglalkozunk”. Úgy érzem azonban, hogy a történelem tanításában éppen az eseményeket alakító ember sikkad el. Tanítunk politikatörténetet, gazdaságtörténetet, de alig foglalkozunk azzal, hogyan éltek az emberek a különböző korokban a világ különböző részein, életviszonyaik hogyan határozták meg gondolkodásukat, cselekedeteiket, még a kiemelkedő történelmi személyiségekről is sematikus, élettelen képet adnak tankönyveink. Nem véletlen, hogy a témához eddig hozzászólók is szinte mindannyian érintik a kérdést, hiszen az új tanterv is hangsúlyozza az emberközpontúbb történelemtanítás szükségességét. A kívánt eredményt azonban csak akkor érjük el, ha tudunk élményszerűen, érzelmekre hatóan tanítani. A szocialista országok történelemtanításában találunk követendő példákat. A lengyel reform például hangsúlyozza, hogy nem annyira az értelemre, mint inkább az érzelmekre kell hatnia a történelemnek. A történelmet a 10 osztályos iskola 4. osztályában kezdik tanítani, azonban nem kronologikus rendet követve, hanem az emberek mindennapjaihoz és a lengyel történelem nagy eseményeihez kapcsolódó színes, érdekes témákat dolgoznak fel. Például: környékünk műemlékei a múltról beszélnek, a jobbágyfalu, a paraszt háza tája, Gutenberg nyomdájában, Kopernikusz a krakkói egyetem hallgatója stb. Így jutnak el az epizódoktól az összefüggések feltárásáig Módszereik között szerepel például a történelmi epizódok dramati- zálása is. Ez az érzelmi alapozás nemcsak az élményszerűség miatt fontos, hanem alkalmas a tárgy megszerettetésére is. S erre nemcsak az általános iskolában van szükség, hanem a középiskolában is. Ezzel szemben hogyan oktatunk mi ma történelmet? Az I. osztályban már az első leckében a következő alapfogalmakat sajátíttatjuk el: termelőerők, termelési viszonyok, állam stb. — nem valószínű, hogy ebtől egy tizennégy éves gyerek kedvet kap a történelem tanulmányozásához. Természetesen minden tanár próbálja megszerettetni tantárgyát, de milyen segítséget kap hozzá? Rendelkezésére állnak az audiovizuális szemléltetőanyagok: diapozitívek, hangszalagok. Ezek viszont a kor tárgyi, kulturális és művészeti emlékeit mutatják be elsősorban, nagyon kevés van köztük, amely az emberek életéről ad képet. A hangszalagok feldolgozási módszere pedig meglehetősen sablonos. Szóljunk külön a történelmi olvasókönyvekről és a megyei levéltár kiadványairól! Mindkettő nagyon igényes, változatos és jó válogatás. Mégsem használhatók kellő eredményességgel, mivel csak a tanár rendelkezik velük. Vajon nem lehetne-e ezeket is az irodalmi szöveggyűjteményekhez hasonlóan évenként kiadni a diákok számára ? Jól tudjuk, és napjainkban sokszor hangsúlyozzuk a történelem súlyát a világnézet kialakításában és formálásában, Az is nyilvánvaló azonban, hogy a világnézet nemcsak ismereteket jelent, hanem érzelmi azonosulást is. Éppen ezért fontos mindent megtennünk azért, hogy él- ményszerűbb legyen történelemtanításunk. Eredményeket viszont csak akkor érhetünk el, ha a tanári jószándékon kívül korszerű és sokrétű, színes segédanyag is rendelkezésünkre áll. Kozmán Vilmosné Balassi Bálint Gimnázium A Kossuth Könyvkiadó rendkívül érdekes, hiányt pótló kiadványa A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn című tanulmánykötet. Az egyes tanulmányok bemutatják a filozófiai gondolkodás magyar- országi kibontakozásának folyamatát, többek között az Alexander Bernát neve által fémjelzett polgári hagyományokat, Nietzschének a magyar szellemi életre gyakorolt sajátos hatását, Jászi Oszkár és köre polgári radikalizmusát, Szabó Ervin és Varga Jenő úttörő marxista kezdeményezéseit, s felvázolja Lukács György, Fogarasi Béla, Balázs Béla pályakezdését. A kötet elé Hermann István akadémikus írt bevezető tanulmányt. Érdekes kiadványnyal bővült az egyre gazdagabb magyar memoárirodalorm A társadalomtudományok és a gyakorlat Beszélgetés Korcsog Andrással, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével A közelmúltban vezető párt- és állami szervek megtárgyalták a tudománypolitika időszerű kérdéseit. Hogyan értékelték a társadalomtudományok fejlődését és milyen igényeket fogalmaztak meg velük szemben? — erről beszélgettünk Korcsog Andrással, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetőjével. — Mi tette szükségessé- hogy napirendre kerüljenek a tudománypolitika kérdései, s hogy vezető testületek átfogóan elemezzék a tudományos élet fejlődésének tapasztalatait? — Ügy gondolom, a legfőbb ok abban jelölhető meg, hogy napjainkban —, s ez világjelenség — erőteljesen megnövekedtek a tudományos kutatással szemben támasztott társadalmi igények- A tapasztalatok azt mutatják- hogy a társadalmi élet legkülönbözőbb szféráinak dinamikus. kiegyensúlyozott fejlődése nem nélkülözheti a tudományok aktív részvételét és közreműködését. A tudományok növekvő társadalmi jelentősége és szerepe szükségessé teszi, hogy vezető párt- és álllami szervek időről időre áttekintsék a tudománypolitika végrehajtását, elemezzék a megvalósítás tapasztalatait, s kijelöljék azokat a tennivalókat, amelyek hatékonyabban szolgálják a szocialista társadalom fejlődésével összefüggő politikai, gazdasági- kulturális és ideológiai feladatok megvalósítását. Mindez nagyon konkrét formákban tükröződött pártunk XI. kongresszusán, a dokumentumokban és hozzászólásokban egyaránt. A tudománypolitika végrehajtásának és a tudományos élet fejlődésének átfogó elemzése közvetlenül összefügg a fejlett szocialista társadalom felépítéséből fakadó — a párt XI- kongresszusán megfogalmazott — feladatok megvalósításával, — A tudománypolitikai Irányelvek elfogadása óta megközelítően egy évtized telt el. Miben foglalhatnánk össze a társadalom- tudományok ez időszakban elért eredményeit? — A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a társadalomtudományok a gyakorlat felé fordultak. Nemcsak abban az értelemben, hogy hozzájárultak a társadalmi-politikai gyakorlat elméleti megalapozásához, s jobban szolgálták a szocializmus építéséből fakadó gazdasági. kulturális stb feladatok megoldását- hanem abban az értelemben is, hogy a marxizmus—leninizmus elméletének gazdagításával hozzájárultak a tudatformáláshoz, az általános ideológiai tevékenységhez. Ez annál is fontosabb eredmény, mert a hatvanas években erőteljesen érződtek annak hátrányai, hogy a tudományos kutatás túlságosan önmagába zárkózott, befelé fordult- s nem volt kellő kapcsolata a társadalmi élet egyéb területeivel. A társadalomtudományok valójában a hetvenes évektől kezdtek érzékenyebbé válni a társadalmi gyakorlat igényei irántMind a központi, mind a helyi párt- és állami szervek a döntések előkészítésébe, a javaslatok kidolgozásába egyre jobban bevonják a társadalomtudományok művelőit, s a gyakorlati megvalósítás konkrét feltételeinek kimunkálásában, a döntések hatásainak elemzésében, ellenőrzésében egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a társadalomtudományokra. Kedvező tapasztalat- hogy a legújabb társadalomtudományi kutatások eredményei egyre jobban beépülnek mind a marxizmus—leninizmus oktatásába, mind a pártpropagandába. Hadd tegyem hozzá, hogy a társadalomtudományi kutatások eredményei konkrét művekben, alkotásokban is kifejeződtek. , A helyi társadalomtudományi kutatásokban fontos szerepet játszottak — és a jövőben is játszanak — a tudományos társaságok és szervezetek — a TIT. a közgazda- sági társaság 6tb — vidéki szervezetei. örvendetesnek tartom, hogy a megyei párt- bizottságok oktatási igazgatóságai egyre inkább bekapcsolódnak a központi témák kutatásába, és mindinkább a megyékben folyó társadalom- tudományi kutatómunka bázisává, centrumává válnak. Az elért eredmények ellenére is gond azonban- hogy a főváros és vidék, az országos és a helyi intézmények között még nem kielégítő az információs és a kapcsolatrendszer. Sok helyen nem ismerik kellőképpen, melyek a tartalmi súlypontjai egy-egy kiemelt országos témának; nem tudják, miként kapcsolódhatnának be érdemben annak kutatásába. A tudományszervezési tapasztalatlanság is közrejátszik abban, hogy a társadalomtudomány vidéki bázisai még nincsenek megfelelően bevonva az országosan központi helyen álló kérdések kutatásába— A fejlett szocialista társadalom építésével járó feladatok az új társadalmi összefüggések és folyamatok elmélyültebb feltárása a társadalomtudományokkal szemben is fokozottabb tartalmi, minőségi követelményeket támaszt. Melyek a legfontosabb teendők a társadalomtudományok további fejlesztésében és milyen szerepet játszhatnak a feladatok megoldásában a vidéki bázishelyek? — Alapvető feladatunk az, hogy a társadalomtudományok alkotó módon járuljanak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez, sokirányú bonyolult feladatainak megoldásához. A társadalomtudományoktól azt várjuk, hogy a szocialista építés hazai és nemzetközi tapasztalataid k általánosításával, tudományos igényű szintézisével segítsék elő a gyakorlati feladatok megoldását, s a marxizmus— leninizmus elméletének gazdagításával biztosítsák a marxizmus pozícióinak erősítését a társadalomtudományi kutatásokban és a közgondolkodásban is. Elmondhatjuk, hogy a fej- lett szocialista társadalom építése jó néhány fontos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel. amelyeknek megoldása a társadalomtudományok feladata és egyben a társadalomtudósok mgetisztelő kötelessége is- Ezek a nagy jelentőségű feladatok megjelennek az országos távlati tudományos kutatási tervben, illetve az MSZMP KB Agi- tációs. és Propaganda Bizottsága által ajánlott középtávú társadalomtudományi kutatási témákban. E tervekben megfogalmazott kiemelt kutatási feladatok megoldására kell koncentrálni erőnket. A követelmények tehát nagyok, ugyanakkor a társadalomtudományokról is elmondhatjuk, hogy a fejlesztés ex- tenzív szakasza — egy-két területet kivéve — fokozatosan lezárul. A növekvő feladatokkal tehát nem nő arányban a kutatóbázis terjedelme, kapacitása. Ez azt jelenti, hogy a társadalomtudományokkal szemben támasztott növekvő igényeket csak a kutatóbázis strukturális átalakításával, a jobb témakoncentrálással és a hatékonyság fejlesztésével tudjuk kielégíteni. Ügy ítéljük meg, hogy a vidéki kutatóbázis rendelkezik ilyen jellegű tartalékokkal. Ezért a tudományirányításnak, a tervezésnek, az anyagi- pénzügyi alapok elosztásának olyan irányban kell hatnia, hogy ezeket a potenciális tartalékokat minél jobban kihasználhassuk. Az országos állami irányító szervek erre fokozott figyelmet fordítanak a jövőben, s ezt várjuk, kérjük a megyei szervektől is- Szorgalmazzák a különböző tudományterületekkel foglalkozó kutatók összefogását, együttes tevékenységét, a komplex, több tudományágra kiterjedő, úgynevezett interdiszciplináris kutatásokat. Lépjenek fel a helyi elzárkózás néhol tapasztalható jelenségeivel sziemben, hívják fel a kutatók figyelmét arra, hogy vegyék tekintetbe és hasznosítsák a másutt született kutatási eredményeket is. A megyei párt- és állami szervek ezzel nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy a vidéken dolgozó társadalomtudományi kutatók, az ilyen tevékenységgel is foglalkozó oktatási és más intézmények az eddiginél erőteljesebben legyenek részesei a társadalomtudományokra háruló új feladatok megoldásának, a tudomány és a társadalmi gyakorlat további közelítésének — fejezte be nyilatkozatát Korcsog AndrásŰJ KÖNYVEK Horthy egykori követe, An- dorka Rudolf naplóját jelentette meg a kiadó A madridi követségtől Mauthausenig címmel. A naplótöredék a magyar nép XX. századi történetének kétségkívül legkritikusabb éveiben íródott; sajnos csak két füzet maradt hátra, az 1938. november 19-től 1939. december 31-ig és az 1941. november 16-tól 1943. április 17-ig terjedő időszak feljegyzéseivel. Üjabb kiadásban jelent meg N. N. Jakovlev könyve, a Pearl Harbor rejtélye (Népszerű történelem sorozat.) A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Diákkönyvtár sorozatában jelep tette meg Illyés Gyula Petőfi Sándorát; ez a könyv mindmáig az egyik legkitűnőbb értékelés és költői erejű vallomás nagy költőnkről. Megjelentette a kiadó — újabb kiadásban, Hincz Gyula illusztrációival Weöres Sándor gyermekverseinek kötetét, a Bóbitát. A legkisebbeknek szerez örömet a prágai Artia Kiadóval közösen gondozott Tréfavasút című plasztikus képeskönyv, amelynek Vojtech Kubasta írta a szövegét és festette pompás képeit. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel József Attila műveinek kétkötetes gyűjteménye, amely a Magyar remekírók sorozatban látott napvilágot. Az első kötet verseit, műfordításait,, szépprózájának gyöngyszemeit tartalmazza, míg a másodikban tanulmányai, cikkei, levelei olvashatók. Az együttesen 1600 oldal terjedelmű két kötet anyagát Szabolcsi Miklós gyűjtötte össze, s rendezte sajtó alá; ő készítette a kötet jegyzeteit is. Megjelentette a kiadó Takáts Gyula régi és új verseinek kötetét, Vulkánok, fügefák címmel, Szántó Piroska illusztrációival; és a nemrég elhunyt Zilahy Lajos A lélek kialszik című regényét. NÓGRÁD - 1978. március 12-, vasárnap 7
