Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
tviaqyarnándori tehenészek ________ / Tavaly patakzott — TESSÉK FELVENNI! — nyújtja a lemezszekrényből előhalászott fehér köpenyt Paróczi Lászlóné, tejkezeiő. Óvatos figyelmeztetés a magyarnándori termelőszövetkezet mohorai tehenészeti telepének portáján. Hiszen ritka kincseket takarnak az istálló- falak. — A sár ne tévessze meg — szól utánam Kiss János, borjúnevelő. — Nem tehetünn róla... A híg latyakba mély barázdát vág egy kifelé töfögő ze- tor kereke. De fél perc sem kell hozzá, a récék nyomát összemossa a víz. Az istállókapuk tárva, sötétlik az épület gvomra, pedig még délután fél négyre sem jár az idő. A tenyérnyi ablakokon kevés fénv szüremlik be, de az itt dolgozók a homályba is élesen látnak. — A tej? — kérdez vissza Keresztúri János, a tenyerétől simára gyalult villa nyelére támaszkodva. — Patakzott a tehenekből tavaly... Még a rádió is bemondta a magyarnándori tehenészeket, amikor a minisztérium elkészítette a harmadik negyedév mérlegét az országos tej termelési versenyről. A nándoriak kategóriájukban a második helyen álltak akkortájt. A végleges lista ugyan még várat magára, de bíznak a „dobogós” helyben. Egy viszont már bizonyos: az egy tehénre jutó tejtermelés 1977-ben 4186 liter volt, jóval fölötte a megyei átlagnak. Pap László, a gazdaság elnöke nem győzte dicsérni a telepen szorgos- kodókat. Igaz, sebesen hozzátette: — Jócskán kivették részüket az eredményből a 'takarmány termesz tők is. Erre célzott Kotrobai István a másik tapasztalt gondozó. — Száján fejik a tehenet — elevenítette fel a szakemberek mondását, arra gondolva: ha nem kap elég eledelt a jószag, lassan telnek az alumínium kannák. A tejtermelés sikerének receptje azonban korántsem ilyen egyszerű. Mert az is baj, ha kevés, de az is, ha pazarolják az abrakot, szálas takarmányt. Ilyenkor az agazat költsége szökik fel. — PONTOSAN ETETNI, időben megtermékenyíteni a tehenet, észrevenni a legapróbb rendellenességet — sorolja Keresztúri János, aki huszonnyolc esztendeje, hogy minden reggel a tehenekkel bajlódik. Beszélgetésünk idején egyik társuk még nem jelent meg a „standon”. Nyoma sincs a mérgelődésnek. Biztosak benne a többiek, hogy fontos oka van a késésnek. Így az ő gondjaira bízott jószágokat is ellátták a többivel együtt. — A korábbi évek munkájának gyümölcse érett be — veti közbe a harmadik gondozó, Fábián István, — Sikerült a legjobb állatokat kiválasztani. Nagy gonddal végeztük a selejtezéseket. „A telepen mindig rend van”! — hívta fel a figyelmet az egyik legfontosabb tényezőre a termelőszövetkezet elnöke. S valóban, most is. A betonvályúk közötti keskeny ösvényen egy szál szénát sem látni, a falak fehéren vakítanak, az állatokat mintha tíz perce fürdették volna. A lágyának hűlt helye. Csupa gondosságra valló tünet. Az irodában mesélték: nem restek a tehenészek, ha kőművesmunkáról van szó, akkor sem. Az egyik istálló kemény betonját saját kezükkel, törtek fel, mert a kihúzóvályú oldala sikamlóssága miatt oal- esetveszélyessé vált. Máskor meg kollégájuk lakásépítéséhez vonultak fel, jelezvén: igazi közösségé váltak. A tejtermelésből tavaly 1,5 millió forint prémiumot kasz- szírozott be a magyarnándori termelőszövetkezet. Az ösz- szes nyereség egynegyedét. Míg az árbevételnek „csax” tíz százalékát adta a tehenészek munkája. — Az idén 4200 literes hozammal számol,unk -r- újságolta a gazdaság elnöke. — Meglesz! Talán még több is, de a terv mindenféleképp — fogadkoznak a gondozók. Reménykedésre jogosítja őket, hogy keresztezést végeznek. Jobb fajtával vegyül az állomány, s a tervek szerint sor kerül a fejés technológiájának korszerűsítésére is. Automata berendezések felszerelésének gondolatával kacérkodnak. — AZ ELSŐ KÉT HÓNAPBAN a hozam a tavalyi na- sonló időszaktól semmivel sem maradt el. Ez jó jel — kommentálja a statisztikát Keresztúri János. Nem érnek rá sokat disku- rálni. Kezdődik a fejés. A művelet, mint egy szertartás, hiszen minden liter számít. Szabó Gyula Az alapszervezetek segítői A felsőbb Nem is olyan kevés! Mezőgazdaságunk 1977- ben több mint tízszázalékos termelésnövekedést mutatott fel. Az 1978. évi terv pedig 2— 3 százalék — megyénkben ennél valamivel nagyobb: 3— 4 % — további emelést irányoz elő. Az idei két-há- rom százalékos termelésnövekedés azonban nem is olyan kevés, sőt teljesítéséhez jelentős erőfeszítésire leszszük- •ég. Magyarázatért az elmúlt évekhez kell fordulnunk. Két esztendővel korábban, 1976- ban számos kedvezőtlen természeti-időjárási tényező együttes hatására a mezőgazdaság hozama nemcsak , a tervtől maradt el, de az előző évi szint alá is esett. 1977. viszont kivételes jó esztendő volt a mezőgazdaság történetében. A sikerhez, a magas termelési eredményekhez azonban nemcsak a szakma járult hozzá, szinte az egész ország is. A zöldségtermesztés és még néhány ágazat jó eredményeit olyan társadalmi méretű mozgalom segítette amire minden esztendőben nem is lennénk képesek. Most pedig ezt a tavalyi rekordszintet kell még két- három százalékkal felülmúlni. Milyen gondokat jelent ez? Minden termelési ágazatban, így a mezőgazdaságban is vannak tartalékok. Tavaly ezek nagy részét már hasznosítottuk. Nemcsak a külső erőkkel támogatott zöldség- és gyümölcstermesztésben, hanem például a kedvező köz- gazdasági viszonyok közé helyezett tejtermelésben is. Amit a tehenek közül pusztán „odafigyeléssel” meg lehetett oldani, azt tavaly már el is értük. Ráadásul az árak az önköltségek viszonyát tekintve a mezőgazdasági termelés néhány területén a tűrési határokhoz érkezett. Ezek nem jelentéktelen részkérdések. Ide tartozik a kukorica — egyik legfőbb termékünk —, amelynek átvételi ára sokfelé már nem fedezi a termelési költségeket. De a sertéshizlalásban és a baromfitenyésztésben is „az utolsó 5 percben” vagyunk, az ösztönzés hatásosságát rövidesen felül kell vizsgálni. A két-három százalékos termelésnövelés célkitűzése azonban reális. A tartalékoknál maradva elmondhatjuk, hogy a rét- és legelőgazdálkodásban, valamint a mellék- termékek (pl. szalma, kukoricaszár, répafej) jobb hasznosításában még könnyen feltárhatók az előrehaladás lehetőségei. Mindent egybevetve nagyon „garasos”, percekre és fillérekre kiterjedő intézkedések szükségesek a színvonal további növeléséhez. Ez lehetséges, de nem magától értetődően, nem köny- nyen és nem olcsón. A már említett legelőgazdálkodáshoz és a melléktermékek hasznosításához is több műtrágya (ez megvan) és több gép szükséges. A legtöbbet az eddig elmaradott, vagy közepes szinten gazdálkodó üzemektől, eziek „felzárkóztatásától” várhatjuk. Csakhogy ezek az üzemek nem véletlenül voltak eddig elmaradottak vagy közepesek. Az elmúlt észtén-< dőkben éppen a legjobbaknál sikerült mindig a leggyorsabban az addig is magas szint fokozása, és a gazdaságok alsó harmadba tartozó csoportját sikerült a legnehezebben megmozdítani. Ennek okai nemcsak a természeti adottságokban, hanem a köz- gazdasági környezetben is keresendők. A hivatalos megnyilatkozások és a konkrét tervek az idei esztendőre kiegyensúlyozott ellátást ígérnek. Reméljük, így lesz. Ám hangsúlyoznunk kell, hogy a tervek teljesítése nemcsak a mező- gazdasági üzemek vezetőitől, a téesztagoktól és állami gazdasági dolgozóktól, hanem az ipartól is függ. A magyar gépipartól és vegyipartól, valamint a mezőgazdaság számára szükséges gépek és anyagok importjától. A mezőgazdaság sikerei eddig is a két főágazat összefonódásából született. Reméljük, hogy az egymásrautaltság és az egymást segítés záloga lesz a további fejlődésnek is. F. B. pártszervek határozatai különböző utakon jutnak el az alapszervezetekhez. Éppen e többrétűség biztosítja, hogy ezek a határozatok az alapszervezetekhez „közeledve” a különböző irányító pártszervek sok-sok gyakorlati tapasztalatával gazdagodjanak, „testre szabottá” váljanak. Ez nagy segítséget nyújt a helyi politikai feladatok kialakításában, az alapszervezet tennivalóinak meghatározásában. Mind több az olyan alapszervezet, amely a párthatározatokból helyesen választja ki, határozza meg a maga politikai, gazdaságpolitikai teendőit. Ugyanakkor nem kevés még az olyan vezetőség, amely erre nem, vagy csak részben képes. A helyi ismeret ugyan nagyon fontos, de önmagában mégsem elegendő ehhez. Erre a pártszervezetek vezetőségeit fel kell készíteni, meg kell tanítani, s ez elsősorban az őket közvetlenül irányító pátszer- vek feladata. A járási, a városi, a községi — gyakran közbeesőnek nevezett — pártszervek ez irányú munkájában, az alapszervezetekkel kialakított kapcsolatok rendszerében nagy jelentőségű az instruktorok, a felelősök tevékenysége. Az alapszervezetek irányításának, segítésének ez a módszere igen eredményes. Sikere elsősorban annak tulajdonítható, hogy módot ad a politikai-mozgalmi munkában nélkülözhetetlen közvetlen, szoros emberi kapcsolatok megteremtésére és fenntartására. A párttestületek tagjaikat, apparátusuk politikai munkásait bízzák, meg azzal, hogy egy vagy több pártszervezet vezetőségének munkáját segítsék. Ez a megbízás hosszú távra, gyakran évekre szóló. Az instruktorok többsége — a járási és a városi pártbizottságok apparátusainak munkatársai — politikailag jól felkészült, a gyakorlati politikai munkában jártas pártmunkás. Az instruktoroknak ezeken kívül olyan emberi tulajdonságokkal is kell rendelkezniük, mint a felelősségtudat, az emberek becsülése, szeretete, a közvetlenség, a vita- és előadókészség. A. közbeeső pártszervek ilyen feladattal megbízott tagjai, társadalmi aktivistái is ugyancsak az átlagosnál magasabb politikai felkészültséggel rendelkeznek. Olyan emberek, akiknek a lakosság körében is tekintélyük van. Instruktori-felelősi megbízatásuk ugyan a pártszervezetek munkájának segítésére szól, de jól ismerik őket a falvak lakói, az üzemek dolgozói, gyakran fordulnak hozzájuk köz- és személyes ügyekben is, s legtöbbször nem hiába. Feladatkörük rendkívül sok és változatos munkát, teendőt tartalmaz. Elég, ha csupán a közelmúltban lezajlott beszámoló taggyűlések előkészítéséhez nyújtott segítségüket említjük. Mindannyian részt vettek a gondjaikra bízott alapszervezetek vezetőségi ülésein. Ez nem csupán jelenlét volt, hanem tevőleges részvétel. Figyelemmel kísérték a vezetőségi tagok véleményét, segítettek a vezetőség kollektív álláspontjának kialakításában. A színvonalas politikai munkára képes alapszervezeti vezetőségek számára ennyi segítség is hasznos és elegendő volt. Számos alapszervezetben azonban az instruktorok, a felelősök tevőleges — tehát a fogalmazásba is bekapcsolódó — segítése nélkül bizony felületes beszámoló került volna a taggyűlés elé. Amikor a politikai munkában játszott szerepüket említjük, arról sem szabad megfeledkezni, hogy napjainkban a pártszervezetek a rendezvényeiket munkaidő után, falun pedig rendszeresen este tartják. Egy-egy nagyobb politikai akció idején alig találkozhatnak családjukkal. i Az instruktorok és a felelősök e közvetlen bekapcsolódása a pártszervezetek életébe, munkájába nem csorbítja-e a pártszervezetek önállóságát, nem csökkenti-e a vezetőség felelősségét a területen folyó politikai munkáért? A válasz erre az egyértelmű nem! Ez a gyakorlat nem sérti, hanem éppen erősíti a demokratikus centralizmus elvének érvényesülését. Az instruktorok, a felelősök nem személyes véleményüket képviselik az alapszervezeti vezetőségi üléseken és taggyűléseken, hanem azoknak a pártszerveknek a határozatait. döntéseit, amelyektől megbízatásukat kapták. S nem egyirányú utcában közlekednek. vagyis feladatuk nem csupán az, hogy „felülről lefelé”, a pártbizottságtól az alapszervezetekhez vigyék a feladatok sokaságát. Legalább ennyire, ha nem még inkább tennivalójuk, hogy az alapszervezetek vezetőségi üléseinek, taggyűléseinek határozatait, az ott elhangzott véleményeket eljuttassák az őket megbízó pártszervhez. Tévedés lenne azonban ezt úgy felfogni, mintha csupán a „postás” szerepét töltenék be. Hiszen az alapszervezetek vezetőségei nem csupán rajtuk keresztül, illetve tőlük értesülnek a párthatározatokról, s az alapszervezetek véleménye, állásfoglalása más módon is eljut a felsőbb pártszervekhez. Nem postásokra van tehát szükség, hanem elméletileg jól felkészült, a gyakorlati munkában jártas pártmunkásokra, akik jól ismerik területük helyzetét, s hasznosan segítik az alapszervezeteket politikai tennivalóikban. Az instruktori, felelősi munka a párt szervezeti életének fejlődésével változik, fejlődik. Ez természetes is. hiszen mind több alapszervezet válik alkalmassá arra. hogv politikai gazdája legyen munkaterületének. De szükségessé teszi munkájuk színvonalának fejlesztését az is, hogy a települések, a munkahelyi közösségek é'ete nem marad egyhelyben. s ez újabb és újabb feladatok elé állítja a pártszervezeteket. Ily ‘ ■ *■ felelősök alapvető feláré« . . i data megtanítani az alapszervezeti vezetőségeket a politikai munka tudományára. Mert politikai tudást, jártasságot igényel, hogy a vezetőségek észleljék és helyesen értékeljék a társadalmi jelenségeket, ennek alapján megfelelő határozatokat hozzanak, gondoskodjanak ezek megvalósításáról, s munkálkodjanak az emberek gondolkodásmódjának fejlesztésén. Azok az instruktorok, felelősök végzik munkájukat jól, akik nem arra törekednek, hogy az alapszervezeti vezetőségek helyett dolgozzanak, azok munkáját végezzék — bár esetenként ma még erre is rákényszerülnek —, hanem igyekeznek őket megtanítani a politikai irányítás művészetére. Az alapszervezetek segítségével megbízott pártmunkások többsége ilyen szellemben is végzi munkáját, s ezért fogadják őket elvtársi tisztelettel, szeretettel az alapszervezetekben. M. S. Óriás keresztrejtvény Egy belga, nyolcéves munkával készített el egy 1,10x1,70 méter nagyságú keresztrejtvényt, amelyen 25 000 mező található. A rejtvényművész véleménye szerint egy amatőrnek kb. három hónapra van szüksége a teljes megfejtéshez. AszÖYeíségi köztársaságok alkotmányáról . •. Több mint négy hónap telt el az új szovjet alkotmány elfogadása óta. Befejezéshez közeledik az új alkotmánytervezetek kidolgozása a szövetségi és az autonóm köztársaságokban- A helyi sajtó rövidesen vitára bocsátja a szöveget. Egyeztetik az országos és a köztársasági törvénykezés alapjait, alkotmányosan rögzítik a szövetségi és az autonóm köztársaságok életében az elmúlt időszakban végbement változásokat. A köztársaságok alkotmányai rögzítik az össznépi állam politikai és közgazdasági rendszerének alapszabályait. Ugyanakkor kifejezik a köztársaságok nemzeti és más fejlődési sajátosságait is. A törvényhozás, illetve a törvénykezés összhangba hozatala az új szovjet alkotmánnyal szükségessé teszi egy sor alapvető okmány kidolgozását. Például a parlament szabályzatát- a minisztertanácsról szóló törvényeket, a legfelsőbb bíróság és ügyészség választási törvényeit, a szovjet állampolgárság törvényét- valamint a nemzetközi szerződésekről, a népi ellenőrzésről, a légtérés az állatvilág védelméről- a lakásalap felhasználásáról és védelméről, a választói elvárásokról szóló törvényeket, illetve szabályrendeleteket. A készülő szabályrendeletek rögzítik az állarrji és társadalmi szervezetek, az állampolgárok jogait és kötelességeit a lakásalap kihasználása, védelme és megóvása tekintetében. Az alkotmány értelmében készülnek a törvények a légkör és az állatvilág védelmére- A Szovjetunióban, ahol csak az idén kétmilliárd rubelt irányoztak elő természetvédelemre- ez a kérdés össznépi ügy. Például az Oroszországi Föderációban több mint 160 természetvédelmi népi egyetem és 160 000 társadalmi ellenőr működik. Nemrégen múlt hatvan esztendeje, hogv Lenin aláírta a Népbiztosok Tanácsának rendeletét a központi és helyi ellenőrzési kollégiumok, intézményi és vállalati választott ellenőrző bizottságok létesítéséről- Így született meg az egységes szocialista ellenőrzési rendszer. Ma 9-5 millió társadalmi aktíva dolgozik a népi ellenőrzési bizottságokban- A szocialista demokrácia kibontakoztatása e fontos szervezetnek a tevékenységét hamarosan új törvény szabályozza. Számos határterület, megye, sőt járás hatalmas közigazgatási-területi egységgé duzzadt. Gazdasága akár egy közepes országéval vetekedhet. Ezért jogilag pontosabban kell rögzíteni az említett tanácsok funkcióját- jogait és kötelezettségeit. Már az alkotmány elfogadása óta több fontos rendeletet hoztak az alaptörvény egyes tételeinek megvalósítására. Ilyen például az egészségvédelem javítását kimondó rendelet; a falusi lakosság kulturáltabb kiszolgálásáról, az oktatás további tökéletesítéséről- a középiskolások munkára neveléséről és felkészítéséről, az ingyenes tankönyvellátásról szóló rendeletekM. Popov Az egykori kisüzemben ma már iparszerű cipőgyártás folyik, A Favorit Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepén az idén 530 ezer pár házicipő készül. A legtöbb termék a Szovjetunióba kerül, 400 ezer pár cipőt a Raznoexport Szovjet Külkereskedelmi Vállalat vásárol meg. Az elmúlt esztendőben 41,5 millió forint termelési értéket állítottak elő » „favoritosok”. Az idén már 47 millió forint termelési értékre számítanak. A tervek teljesítésében a szocialista brigádoknak meghatározó szerepük van. Képünkön: Szaniszló Istvánná vezetésével hétfős kollektíva (közöttük Kurucz Já- nosné, Dienes Lajosné) vállalta, hogy a megrendeléseket maradéktalanul kielégíti. — kulcsár — NÚGRÁD - 1978. március 11,, szombat 3 1 ^
