Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

ír-sorosat a lakáskultúráról A másik 12 óra 4 modern művészeiről (2.) A források Ritka alkalom, amikor az újságíró írásra vállalkozik egy műsorról, amely többré­szes és még nem „futott le” teljességében. E ritka alkal­mat kívánom szaporítani, amikor szót ejtek a televízió szombat kora esténként lát­ható kilencrészes sorozatáról, A másik 12 óráról, amelyik a képernyőn a negyedik hetébe lépett. Három sugárzott rész is­meretében elmondhatjuk, je­les vállalkozása ez a lakás­kultúrái sorozat húszéves te­levíziónknak. A televíziózás műfajának sajátos eszközeivel olyan komplex elméleti és gyakorlati ismereteket nyújt, amilyeneket a családok ottho­naik esztétikus és célszerű be­rendezéséhez kitűnően hasz­nosíthatnak. A múlt hét szombatján például a kony­háról, praktikus. ízléses, kor­szerű berendezéséről volt szó. A sorozat iparművész műsorvezetője több variációs lehetőséget ismertetett erre vonatkozóan, igazodva a ma használatos konyhák sokfé­leségéhez. Választ kaptunk többi közt arra, hogyan lehet a technológiai sorrendet (fő­zés, tálalás, mosogatás) ki­alakítani hosszú, keskeny szé­lességű konyhában, egészen apró, már-már főzőfülkének számító konyhában, úgy, hogy célszerű legyen a hely- kihasználás, a háziasszony minél kevesebb fölösleges mozdulatot tegyen. Tapasztalat szerint — erről nem szólt az adás — ahány- féle ház, annyiféle konyha van. Máshol helyezték el a vízcsapot, a kályhacső csat­lakozó nyílását, a konektoro- kat, amelyek mind-mind ele­ve meghatározzák a berende­zést. S ha a műsor természe­tes módon nem is térhetett ki mindezekre a változatokra, so­kat segített abban, hogy a néző elgondolkodjon a hal­lottakon, újra átgondolja ed­digi berendezkedését és szükség szerint módosíthas­son rajta. Eredményes rajzpályázat Több mint ezázhatvan pályamunka A Magyar Honvédelmi Szö­vetség március 1-én ünnepel­te fennállásának 30. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból a megyei művelődésügyi osz­tály, a megyei úttörőszövet­ség, valamint az MHSZ me­gyei vezetősége rajzpályázatot hirdetett az általános iskolá­sok körében. A több mint 160 beérkezett pályamunka arról tanúskodik, hogy az általános iskolások nagy figyelmet tanúsítanak a Magyar Honvédelmi Szövet­ség munkája iránt. Egy-egy rajz hűen tükrözi és kifejezi a szövetség klubjaiban folyó munkát, vagy éppen a gyerek gondolatát, amely egyben a szövetségről alkotott vélemé­nyét is tükrözi. A több mint 160 műből a rendező bi­zottság a legjobbakat válasz­totta ki, s ezeket be is mu­tatta azon a kiállításon, amely a napokban ért véget Salgó­tarjánban. A látogatók ér­deklődéssel tekintették meg a külön, jól látható helyen bemutatott munkákat. A bíráló bizottság a leg­jobb alkotások között nem állított fel külön sorrendet. Ügy döntöttek, hogy 150—150 forintos vásárlási utalvány­nyal jutalmazzák a rajzolókat. A vásárlási utalványokat fnegküldik a fiatalok címére. A legjobb alkotások ké­szítői megérdemlik, hogy szóljunk róluk. Ezek a követ­kezők: Vincze Mária (Pásztó, Kun B. Ált. Isk.), Karászi Beáta (Diósjenő), Bán Rita (Salgótarján, Gagarin isk.), Valasek Éva (Salgótarján, Ga­garin isk.), Juhász Andrea (Salgótarján, Gagarin isk.), Kádár Ágnes (Salgótarján, Gagarin isk.), Homoki Zoltán (Salgótarján, Gagarin isk.), Mészöly Csaba (örhalom), Bogdán László (Bércéi), Deák Sándor (B.-gyarmat, Dózsa), Köböl Erika, Kadlót Ágnes (mindkettő St. Bartók B. Ált. Isk.). 3avopov centenáriuma A XX. századi bolgár iro­dalom jelentős költőegyem'sé- ge, jeles klasszikusa Fejű Kracsolov, Javorov, akinek századik születésnapját nem­rég ünnepelték Bulgáriában. Műveinek olvasottsága, nép­szerűsége ma sem csökken, sőt, nőttön nő. Javorov egyi­ke azoknak, akik a bolgár irodalmat a világirodalom je- lentékeny részévé tették. Lírája híven tükrözi a kort, amelyben élt (1877—1911) és azt a nyugtalan életet, amely osztályrészéül jutott. Nem hi­ába nevezik a bolgár iro­dalom „nyugtalan szellemé­nek”. Munkássága, tapasztala­tai közel vitték őt a néphez, amelynek fájdalmas aláve­tettsége, kizsákmányoliságj mindig őszinte részvétet kel­tett benne. Verseinek ritmusa, virtuóz zeneisége, stílusának finom­sága, különleges hatással van az olvasóra. De nemcsak rá­juk terjedt ki varázsereje, nagy hatást gyakorolt kora költőnemzedékére is. Művé­szi tevékenységében két kor­szak jegyei különböztethetők meg: a népi-szocialista és az egyéni szimbolikus irányzat, versgyűjteményei: „Költemé­nyek”, „A hajdúk álma”, „Ál­matlanság” és „Felhőárnyak felé”. Irt két drámát is: „A Vitosa lábánál” és „Villám- csapás” címmel. A centenáriumra több mű­veit tartalmazó és munkássá­gát ismertető kötet jelent meg. Rendezvények Rimócon Rimócon ma Szedlák Zol­tán mutatja be legújabb könnyűzenei szerzeményét a fiataloknak. Zsédely Lajos, az általános iskola igazgatója lesz március 18-án annak a beszélgetésnek a szóvivője, amelyen a közművelődési határozat helyi feladatairól beszélgetnek a község fiatal­jai. A FIN rendezvénysoroza­tához irodalmi műsorral és vetélkedővel kapcsolódik a klubkönyvtár. A hagyomá­nyos locsolóbált március 26- án rendezik meg. A tavasz a témája annak az ifjúsági összejövetelnek. amelyre március 28-án kerül sor. Ezen a foglalkozáson az iro­dalmi színpad is részt vesz. Télapó-hit A wiltoni illetékességű (Con­necticut szövetségi állam, USA) Mrs. Webbs válási ke­resetét azzal indokolta, hogy férjétől soha nem kapott ka­rácsonyi ajándékot. Férje min­dig csak ázzál érvelt, ő szilár­dan hisz abban, hogy ezért a Télapó a felelős. 4 NÖGRAD - 1978. március 11-, szombat A sorozat negyedik adása ma este lesz, a tárolással fog­lalkozik, amely szintén sok fejtörést okoz minden la­kástulajdonosnak, Hiszen nem mindegy, hogy tárgyain­kat hol és miként helyezzük el. A másik 12 óra a szabad időre, az otthon eltöltött órák­ra vonatkozik. Tudjuk, e2 tetemes idő, nem mindegy te­hát miképpen alakítottuk ki környezetünk képét, esz­tétikumát. Milyensége szoro­san kapcsolódik személyisé­günkhöz, ízlésünkhöz, tu­dattalanul is befolyásolja han­gulatunkat, közérzetünket Ennek jobbá tételét szolgál­ja a műsor, amely szerényen húzódik meg a többi program sűrűjében, de gyakorlati hasznosságánál fogva sok más fölé emelkedik. Ezért ajánlhatom tiszta lel­kiismerettel folyamatos meg­tekintésre ! (ok) Mai tárcáján latun te GYERMEKNEVELÉS, LAK- BERENDEZÉS. FŐZÉS A szombat délutáni műso­rok közül három sorozatra hívjuk fel figyelmüket, ame­lyek mindegyike gyakorlati tanácsokkal szolgál életmó­dunk alakításában­A tizedik résszel folytató­dik Az első 365 nap a gyer­mek életében című sorozat, amelyben a 10. hónapjába lépett csecsemő mozgása, vi­selkedése alapján állapíthat­nak meg különféle jelensége­ket, s kapnak hasznos isme­reteket az életkor sajátossá­gairól. A másik 12 óra című soro­zat a tárolás kérdéseivel fog­lalkozik- A modern lakások egyik legnagyobb gondja a használati tárgyak elhelyezé­se. A műsor sok ötlettel igyekszik a lakók segítségére sietni. A Főzőcske — de okosan című- hamar népszerűvé vált sorozat ezúttal a legolcsóbb és a legegyszerűbben, leg­hamarabb elkészíthető egy­tálételek bemutatásával foglalkozik. Volt idő, amikor korunk művészete a menekülés mű­vészetének látszott. Az im­presszionisták lírai hangu­latokba menekültek, a szim­bolisták jelképek, a zenei­ség bódulatába, mások a pri­mitív népek közé (Gauguin Tahitire) vagy éppen a bo­hóc álarcát vették magukra, mint a dadaisták. Valamennyi művészi megmozdulás új táp­lálékot keresett. Egyik a nép­művészet tiszta forrásai felé indult, másik az elesett em­berért emelte fel a szavát, a harmadik visszanyúlt az archa­ikus korok szemléletéig, vagy éppen a valóságon túli való­sághoz, amit szürrealizmusnak nevezett. Foglalkoztatta a mű­vészetet a gyermek, a gép, a tárgyaik, a néger-művészet, a keleti művészetek, a termé­szet rejtett arca, a sejtek rendszere, a groteszk ellenté­tek, az alapformákban rejlő szerves egység, a dolgok moz­gásban való ábrázolása (futa- rizmus), s nem utolsósorban a társadalom forradalmian új mozdulatai (szocialista re­alizmus). A múlt művészetében is ta­lálkozunk a gyermekkel, tárgyakkal, vagy éppen olyan alapelemekre bon­tott képpel, mint a ku­bistáknál, de most hangsúlyt kapnak, most a tartalom mű­vészi kifejező módszerré is válik. Átvéve a gyermekraj - zok egysíkú láttatását, a pers­pektíva nélküli naiv művé­szet mellérendelő szemléletét, a négerművészetnek a test egyes elemeit szinte arányta­lanul felnagyító expressziv formáját, népvándorlás kori művészetek vagy éppen a bar­langfestészet kedves eset­lenségeit, gépi elemek képi, vagy szobrász! elemekké ala­kítását. Az új tartalom tehát új formákat teremt. De az új anyagok is behatolnak, új mű­vészi eljárások keletkeznek. A szinte egyeduralkodó lenvá­szon, tempera, olaj mellett megjelenik a farostlemez, kü­lönböző szintetikus anyagok, de a kollázsokban a papír, a dugó, a textília is. Ezek a mű­vészeteken kívül rekedt anya­gok máról- holnapra a képek témái, hordozói lesznek, s napjaink szobrászatéban a plexiüveg vagy különböző műanyagok is részt kémek teljes művészi hitellel. Amihez a régi, klasszikus és máig megszokott szabályok elégte­lennek bizonyultak, ezt ko­runk művészete megbontja, új értékeket teremt. A verset nem rímelteti, ritmusát a ter­mészetes beszédhez igazítja, a kép témáját nem a közép­ponthoz szerkeszti, emberi alakok helyébe természeti for­mákat mintáz, üregekkel tö­rj át a felületet s ezeknek a negatív formáknak térképző szerepet ad, a zenében új össz- hangzatot teremt. Ne kíván­juk egy rendezetlen, zűrzava­ros, egy felbomló régi világ­tól, s egy bontakozó újtól, hogy klasszikus, kiérlelt, ki­kristályosodott, megcsontoso­dott művészi formái, törvé­nyei legyenek. Sokan féltették az űj mű­vészetet attól, hogy elember­Miw.Yr \\\\\vvv«wwov^\\\VA\v\v\\m\> telened'ik. Akkor, ha nem áb­rázolta fejétől a talpáig az embert, még nem vált feltét­lenül embertelenné. Az em­bertelenség inkább fenyeget a brutalitás, az ököljog, a bom­lás, a rút eszményesítése fe­lől. De figyeljük meg, hogy a középkori barbárságra figyel­meztető jelek mellett mennyi­vel inkább azok az alkotá­sok válnak ki, melyek a nu- mánumot hirdetik. Nem vé­letlen az, hogy egyre nagyobb igény van a figurális ábrázo­lásra, az ember ember; for­máinak a megfogalmazására, a rendre, a látható világban megtalálható harmóniára. Ehhez természetesen ilyenné kell formálódnia a világnak is, mint ahogy sok jó tünet­nek tanúi lehetünk. Közben azonban az a művészet, amit megvetették, kiigúnyoltak: klasszikussá érett. Zolát el­bocsátották újságírói állásá­ból, mert megvédte az impresszionista Manet „Reg­geli a szabadban” című ké­pét, 1863-bam. Az első nagy ta­nulmánynak Henri Moore-rói, 1961-ben, nehezen akadt köz­lője. Következő évben kiállí­tást rendeztek tőle, s ma már minden második fiatal szob­rász követője. S ez nem zár­ja ki azt, hogy bejárva a mo­dern művészet labirintusát, ne álljak meg ismét, mint gyer­mekkoromban áhítattal és csodálattal Munkácsy, Paál László, Mednyánszky, Feren- czy Károly, Szinyei Merse Pál előtt. Koczogh Ákos lFolytatjuk.) ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>^\WW.VKW» Szegedről Szondára Barátként fogadtak... Már ismerősként üdvözöltek a népviseletbe öltöztetett babák az ablakokban, hiszen másod­szorra kaptattam fel a szandai utca végéhez, arra, ahol a pe­dagóguslakások sorjáznak. De most több szerencsével: nem csupán az egy év körüli kis­babát és a rá felügyelő nénit találtam Malomvizi Zsolték lakásában, hanem maga a há­zigazda nyitott ajtót. Amíg be­szélgetünk, a kicsire a látogató­ban itt járó nagyszülők vi­gyáznak. — A múltkor az úttörőkkel együtt túráztunk a környéken. Szívesen „beszállok” az ilyen iskolai jellegű feladatokba, hi­szen a gyerekekkel sokat fog­lalkozom mint népművelő is. Feleségem tanár, magyar—tör­ténelem szakos. Szegeden a rajz-matematika szakot kezd­tem el, csak hát „kiugrottam” — levelezőn járva a tanítás közben rájöttem, hogy nem ez az igazi hivatásom, és nép­művelő lettem. FALUN IZGALMASABB Ha körülpillant a látogató a szobában, a rajz szakról sok áruló nyomot fedezhet fel — képek, elkezdett munkák, fes­tékek sejtetik, hogy amatőr alkotó valamelyik házastárs. — Valamit nem értek: Sze­geden népművelősködött, nagy­városban éltek és mégis meg­pályázták a szandai állást. A lakás miatt? A fiatalember mosolyogva rázza a fejét — sejti,.hogy vá­laszát nem hiszem el rögtön, vagy legalábbis meghökkent. — Falun izgalmasabb a népművelő munkája. Igaz, hogy üzemi népművelőként szerettem meg a pályát, de ott, a szegedi Volánnál egészen más volt. Állandó közösségek­re csak kevésbé lehetett szá­mítani. Keveset vannak együtt az emberek. Falun — a válto­zások, a modernebb élet je­gyei ellenére — zártabb kö­zösség van. Érdekes feladat felmérni az igényeket, keresni a vonzó formákat, természetes dologgá tenni, hogy az embe­rek bekapcsolódjanak a köz- művelődésbe. A gyerekekkel, a fiatalokkal ezért is kezdtem. Visszatérve a tanításra: ha alkalom adódik, szívesen „be­ugrók.” A pétervásári mező- gazdasági szakmunkásképző se­gítségével a termelőszövetke­zet igényére kihelyezett tan­folyamot indítottunk növény- termesztő gépészeknek. Itt én is tanítok matematikát. KAPCSOLATOK, KÖTŐDÉSEK — Gondolom, ez része a ter­melőszövetkezettel kötött kö­zös fenntartásnak. — Igen, és nem merül ki csak a 35 ezer forint átuta­lásában. A közművelődési ügyek nem közömbösek a ve­zetőknek, az agrárértelmiségi­eknek. Ez jellemző egyébként az egész községre — a tanács­ra, a pedagógusokra. Meglepő­en gyakori téma tanácsülése­ken, vb előtt, más fórumokon is a művelődés. A termelő- munka irányítói is annyira fontosnak tartják, mint ma­gam. .. Most lehet, hogy új­ból furcsának, hihetetlennek tűnik, amit mondok: éreztük, azonnal barátként fogadtak minket. Barátságos, segítőkész emberek a szomszédaink, a falusiak — és most nem csu­pán a környéken lakó peda­gógusokra gondolok, az úgy­nevezett „egyszerű emberek” talán még többet segítettek a beilleszkedésben. Falura akartunk jönni. Hegyvidékre — Piliscsabáról származunk mindketten, innen ered a kö­tődés. — A könyvtár, a művelődé­si ház és az iskola egymás kö­zelében vannak. Miben nyil­vánul meg a közelség az együttműködés során? — Remélem, később több felnőtt csoportunk is lesz, de ma még a legnívósabb kö­zösségek a gyerekeké, fiatalo­ké, kivéve a pávakört. Az is­kolával sokat segítünk egy­másnak, valóban szinte „köz- művelődési centrum” alakult ki a község szívében. A cso­portok vezetői tanárok, és csak­nem kivétel nélkül tiszteletdíj nélkül vállalták el, társadal­mi munkában. A pávakört például az egyik szomszédom vezeti. A házunk csoportjá­nak számít a terényi—szandai irodalmi színpad, a terényi nemzetiségi, gyerekcsoport. A SIKER TITKA? — Jó híre van a szandai if­júsági klubnak. Mi a siker titka? — Kezdettől fogva jó volt — úgy látszik, régóta lappang­hatott az igény erre a fiata­lokban. Az első időben hete­ken át csak vetélkedőket ren­deztek. Három-négy állandó csoportot hoztak létre — egy csinálta a kérdéseket, a többi vetélkedett. A törzsgárda 25— 30, de gyakran többen van­nak. Kéthetente discót tar­tunk, igyekszem kötni mellé más szórakoztató, ismereteket is nyújtó dolgot, beattörténe- ti előadásokat. Á fiatalok el­járnak a nagyobb rendezvé­nyekre is. Az elvem az: nem hívok meg olcsó programokat, mert az olcsó program gyak­ran drága, nem éri meg , le­szállítani az igényeket. Persze, ma még egy Mensáros-estre nem lenne telt ház, filmvitára nem maradnának itt elegen. De bízom benne, hogy később ezek is „bejönnek”. Főleg azért, mert az alapoknál, az iskolá­sok ízlésnevelésénél kezd­jük: paitásklubot, nyolcadiko­sok klubját indítunk. Terve­zek egy gyermekrajzszakkört, gyerekek a tagjai a 3 népi- tánccsoport közül kettőnek. — A népművelő-pedagógus házaspárnak, hogy telik a sza­bad ideie Szandán? — Jól érezzük magunkat. Társasági igényeinket kielé­gíti. hogv esténként néha ösz- szejövünk beszélgetni. Igazá­ból nem ismerem a „szabad idő” fogalmát. G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom