Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

Japán pártküldöltség Kínában Flesch István, az MTI tudó­sítója jelenti: Kínai meghívásra pénteken Pekingbe utazott a -.tiszta politika pártjának’’ az ellen­zéki Komeitónak a küldött­sége. A Janó Dzsunja főtit­kár vezette delegáció magá­val viszi Fukuda Takeo kor­mányfő üzenetét- Ebben a miniszterelnök kifejezte a a japán—kínai béke- és ba­rátsági szerződés „mielőbbi” megkötésére irányuló, válto­zatlan óhaját. Pekingből érkezett japán sajtójelentésekből azonban kiderül, hogy a kínai vezetők kifogásolják Fukudának a szerződés kérdésében tanúsí­tott- és szerintük még min­dig óvatos magatartását. Liao Cseng-csi, a Kínai Or­szágos Népi Gyűlés állandó bizottságának újonnan meg­választott elnökhelyettese, aki egyben a Kínai—Japán Baráti Társaság elnöke- nyíl­tan hangot adott rosszallásá­nak- Megállapította, hogy az okmány aláírásának elhúzó­dásáért ,-egyesegyedül a kön- törfalazó Fukudát és követői terheli a felelősség- nem pe­dig a kínai felet, vagy a japán ellenzéki pártokat”. Arra is célzott, hogy éppen a japán miniszterelnök hatá­rozatlansága miatt nem sike­rült eddig számottevő előre­haladást elérni azokon a pu­hatolózó megbeszéléseken, amelyeket jelenleg Szato Sodzsi pekingi japán nagy­követ folytat Han Mien- lung kínai külügyminiszter­helyettessel a szerződést elő­készítő hivatalos tárgyalások újrakezdéséről. Abe Sintaro- a japán kor­mány főtitkára, meglepetés­sel nyugtázta és érthetetlen­nek minősítette a Fukuda és legközelebbi munkatársai ellen felhozott újabb kínai vádakat. Egyidejűleg azonban elismerte. hogy a két fél „továbbra is eltérően ítéli meg” a szerződést, amelyben Peking szovjetellenes célzat­tal rögzíteni szeretne egy. úgynevezett hegemóniatételt. Pinochet és a látszat... A január elején megrende­zett „népszavazási” komédia eredményeire hivatkozva Pi­nochet chilei diktátor csütör­tökön bejelentette, hogy eny­hít az országban hatalomra kerülése óta érvényben levő ostromállapoton, s a jövőben mindössze a szükségállapotnak megfelelő tilalmakat érvénye­síti, azaz egyebek között az éjszakai kijárási tilalmat. A tábornok csütörtöki saj­tóértekezletén bejelentett ha­tározat értelmében Pinochet a jövőben politikai okokból már „cs,ak” legfeljebb hathónapos időtartamra száműzheti az ál­lampolgárokat az ország tá­voli vidékeire és — amint azt négy és fél évvel a hatalomra- jútás után diadalmasan be­jelentette — a jövőben nem lesznek katonai perek. *A csütörtöki bejelentést kommentálva a TASZSZ szov­jet hírügynökség megállapítja: Pinochet döntése kizárólag própagandajellegű. A katonai junta meg akarja téveszteni a nemzetközi közvéleményt: azt a látszatot próbálja kelteni, mintha Chilében valóban „po­zitív változások” mennének végbe. :/E propagandamanőverek azonban nem érik el céljukat — hangoztatja a szovjet hír- ügynökség. — Mindenki tudja, hogy a katonai hatalomátvétel óta Chilében súlyosan meg­sértik az emberi jogokat. Az ország gazdasági helyzete is katasztrofális: rendkívül nagy a munkanélküliség és az inflá­ció s az ország természeti kin­cseit újból kiárusítják a kül­földi, mindenekelőtt amerikai monopóliumoknak. (MTI) Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök megkezdte tárgyalásait a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnökkel. Etiópia felszabadul Etiópiában folytatódnak a Harar tartomány felszabadí­tását célzó hadműveletek, s a Szomáliái egységek rendezetle­nül menekülnek a térségből — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. A né­pi milícia, a biztonsági erők a lakossággal együttműködve fokozták hadműveleteiket az ország déli és délkeleti részén levő Sidamo és Bale tartomá­nyok felszabadításáért. Ogaden térségében minden valószínűség szerint eldőlt a harc. A Szomáliái egységek fegyvereiket és felszerelésüket hátrahagyva pánikszerűen me­nekülnek. Etiópia északi tartományá­ban, Eritreában is folyik a külső és belső reakció támo­gatását élvező ellenforradalmi bandák felszámolása. Az oga- deni fronton elért sikerek most már lehetővé teszik, hogy a forradalmi Etiópia jelentősebb erőket irányítson át ezekre a területekre. Arafat Moszkuaböl Berlinbe érkezett Pénteken elutazott Moszk­vából a Palesztina! Felszaba- dítási Szervezet küldöttsége, amely Jasszer Arafatnak, a végrehajtó bizottság elnöké­nek vezetésével tett látoga­tást a szovjet fővárosban. Araíatot fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára- a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko- az SZKP Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter. A PFSZ Vég­rehajtó Bizottságának elnöke tárgyalt a szovjet afro-ázsiai szolidaritási bizottság veze­tőivel és találkozott a Szov­jetunióban tanuló palesztinai nemzetiségű diákokkal. Arafat a TASZSZ tudósító­jának elutazása előtt adott interjújában elmondta, hogy Leonyid Brezsnyevvel átfogó­an megvitatták a közel-kele­ti helyzetet, s az érintett kérdésekben álláspontjuk egyezett. Alapvető fontosságú a palesztinai arab nép igaz­ságos harcához nyújtott se­gítség Brezsnyev által történt megerősítése egy olyan pilla­natban, amikor a cionisták és az imperialista körök- közel- keleti csatlósaikkal együtt- a PFSZ ellen és személy sze­rint ellene (Arafat ellen) rá­galomhadjáratot indítottak. A PFSZ VB elnöke sikeres­nek és hasznosnak nevezte az Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszélését, azt, amelynek témája a közel-keleti rende­zés érdekében kifejtett együttműködés folytatása volt. Arafat elégedetten szólt más szovjet közéleti személyisé­gekkel folytatott eszmecseréi­ről is­— A közel-keleti esemé­nyekkel összefüggésben Ara­fat hangsúlyozta, hogy a helyzet rendkívül kiéleződött Szadat egyiptomi elnöknek a Jeruzsálem megszállt részé­ben tett látogatása után. Ezzel kapcsolatban a pa­lesztin vezető rámutatott: a cionista-imperialista tervek lényege az, hogy saját felté­teleiket akarják rákényszerí­teni az arab országokra és bele akarják rángatni őket kapituláns megoldásokba. Jasszer Arafatnak, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnöké­nek vezetésével pénteken hi­vatalos látogatásra Berlinbe érkezett a Palesztinai Fel- szabadítási Szervezet küldött­sége, eleget téve a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága meghívásá­nak­A vendégeket a repülőté­ren Gerhard Grüneberg. az NSZEPPB tagja, a KB titká­ra fogadta. (MTI) Carter sajtóértekezlete James Carter amerikai el­nök csütörtöki sajtóértekez­letén üdvözölte azt a moga- dishui bejelentést, hogy Oga- denből, Etiópia területéről, ki­vonják a Szomáliái csapato­kat. Közvetve utalt bizonyos amerikai—izraeli ellentétek­re és kitért a sztrájkoló bá­nyászok ellen kezdeményezett kényszerintézkedésekre is. Carter kijelentette: reméli, hogy a Szomáliái döntés a vérontás azonnali megszünte­téséhez vezet. Az elnök sze­rint „mindkét országból ki kell vonni minden külföldi erőt”. Ez — Carter megfogalmazása szerint — Ogaden kiürítése után, a Szovjetunió és Ku­ba etiópiai „harci jelenlétére” is vonatkozik. Bár közis­mert, hogy Etiópiában nincsen és nem is voltak harcoló szovjet vagy kubai katonák. Carter azt is mondotta, hogy Szomáliának tettekkel kell bi­zonyítani megváltozott poli­tikáját, újabb kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem sérti meg Etiópia és Kenya terü­letét, s amerikai gazdasági segélyekről vagy „védelmi SS NOGRAD - 1978. március 11-, szombat fegyverekről” csak ezután tár­gyalnának vele. A közel-keleti kérdésre át­térve, Carter kijelentette: „Igen súlyos csapás lenne a béke reményeire”, ha „bár­mely ország” elutasítaná az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967-es közel-keleti határoza­tát. Carter az izraeli kor: mány álláspontjára célzott, arra, amely szerint a határo­zat állítólag nem kötelezi Iz­raelt a Ciszjordániából való kivonulásra. „Az egész nem­zetközi közösség, az arab or­szágok és a korábbi izraeli kormányok is magukévá tet­ték a határozatot” — mon­dotta Carter, majd sürgősen hozzátette: nem készül nyo­mást gyakorolni Begin izrae­li kormányfőre annak jövő he­ti washingtoni látogatásán, de „erre nem is lenne mód­ja”. Tárgyalásaik alapján „legalább megértik majd egy­más álláspontját”. Hozzáfűzte: csak Szadat egyiptomi elnök álláspontját tolmácsolja majd Beginne«. Ezzel kitért az állásfoglalás elől. Carter — joggal — cáfolta, hogy a Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak tervezett ame­rikai repülőgép-szállítások ve­szélyeztetnék Izraelt. „Izra­el légi fölénye e szállítások után is megmarad” — mon­dotta. Az elnök szerint a rhodesiai kérdés rendezésére akkor nyílhat csak lehetőség, ha abba bevonnák a Hazafias Frontot is, s értésre adta: az amerikai—brit cél az, hogy a nemzeti mozgalmak veze­tőit közös tanácskozásra hoz­za össze. Szavaiból azonban kitűnt, hogy Washington és London nem utasítja el a megalkuvó afrikai politikusok és Smith „belső rendezésének” olyan pontjait, amelyek egy­bevágnak a korábbi nyugati tervekkel. Carter igen erélyesen kö­vetelte a sztrájkoló szénbá­nyászoktól, hogy tegyenek eler get a most készülő, törvény­nyel alátámasztott kényszerin­tézkedéseknek, és vegyék fel a munkát. Carter elismerte, hogy a rendszabályoknak so­kan nem fognak eleget ten­ni, de — mondotta — „ha szerény számban veszik is fel a bányászok a munkát”, az elég lesz az állítólagos ener­giaválság elkerüléséhez. (MTI) Kihallgatós és erőfitogtatás CSAPATSZELLEM ’78 „Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd fontos téma leszek” — nyilatkozta az amerikai Newsweek Magazin munkatársának Tongsun Park, akinek neve a Watergate nyomán csak Koreagate-ként emlegetett megvesztegetési bot­rány kirobbanásakor vált ismertté. Az amerikai előkelő tár­saságokba bejáratos „rizskereskedő” 13 hónapos távoliét után tért vissza Washingtonba, ezúttal mégsem barátai kö­rében tölti idejét. A kongresszus etikai bizottságának tagjai faggatják „üzleti ügyeiről”. A nyilvánosságra került vizs­gálati adatok szerint Park mintegy 750 millió dollárt ado­mányozott amerikai politikusoknak, — köztük a törvényhozás nem egy ma is tevékenykedő tagjának — azzal a céllal, hogy garantálja a Dél-Korea számára kedvező politikai, gazdasá­gi és katonai döntéseket Washingtonban. Park többéves „fáradozása” nem volt hiábavaló. Carter elnök megválasztása után még afról beszélt, hogy 4—5 éven belül szakaszosan és teljesen kivonják Dél-Koreából az ame­rikai csapatokat, elszállítják a félszigetről a nukleáris fegy­vereket és erélyesebben fellépnek az emberi jogok érvénye­sítéséért. A viharossá és egyre kellemetlenebbé váló Korea- gate ellenére Carter rövid idő múlva- módosította ígéretét, és most, amikor Washingtonban a „színtiszta igazságot pró­bálják megtudni” Parktól, az utóbbi évek egyik legnagyobb hadgyakorlatát tartják a félsziget térségében az Egyesült Államok és Dél-Korea haderői. A „Csapatszellem ’78” elnevezésű hadgyakorlaton száz­ezer dél-koreai és harmincezer amerikai katona vesz részt — köztük az a 25. hadosztály, amelynek tagjai alig valami­vel több mint negyedszázada a koreai háborúban elkövetett kegyetlenkedéseikkel váltak hírhedtté. Egy amerikai tiszt „történelmi jelentőségűnek” minősítette a hadgyakorlatot, s ez szintén azt mutatja, hogy az USA északkelet-ázsiai stra­tégiai tervei megvalósításában továbbra is komoly szerepet szán a dél-koreai Pák Csöng Hi rendszerének. Ezt bizonyít­ja többek között a Dél-Koreában állomásozó amerikai szá­razföldi csapatok kivonásának halogatása is. Washington­ban — mintha soha nem is tettek volna ilyen ígéretet — a katonai támogatás fokozásáról határoztak. Pák Csöng Hi diktátor megkönnyebbülésére — miközben a 40 ezer ame­rikai katona továbbra is Dél-Koreában marad — tovább növelik az ott állomásozó haditengerészeti és légiegységek! számát és úgy tervezik, hogy a következő években mintegy tízmilliárd dollárt fordítanak a dél-koreai hadsereg meg­erősítésére­A fegyverkezés fokozására, a jogtipró terrorral uralkodó dél-koreai diktatúra fenntartására „egy esetleges északi tá­madás” fenyegetése szolgál ürügyül. Pedig ha egybevetjük a két országrész katonai erejét, a számok éppen az ellenkező irányból jelzik a veszélyt. Dél-Korea — nem számítva a rendelkezésére álló amerikai haderőt — a világ ötödik leg­nagyobb hadseregét tudhatja maga mögött. Ráadásul a gyorsan fejlődő japán—dél-koreai—amerikai kapcsolatokra építve hármas katonai szerződés megkötését irányozzák elő. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya már számtalan kezdeményezést tett a párbeszédre, az Egye­sült Államokkal való békeszerződés megkötésére és a ketté­szakított ország békés, külső beavatkozástól mentes egye­sítésére. Észak felhívása azonban — mint már oly’ sokszor — most februárban sem talált pozitív visszhangra. A „két Korea” doktrina amerikai és dél-koreai hívei ehelyett egy minden eddiginél nagyobb erődemonstrációval válaszoltak ..} i Kocsi Margit Andreotti — negyedszer Csaknem két hónapig tar­tott az Olasz Köztársaság kikiáltása óta eltelt évtize­dek egyik leghosszabb kor­mányválsága. Ma már csak­nem biztosra vehető, hogy Giulio Andreotti kijelölt kor­mányfő szombaton legkésőbb a délutáni órákban benyúj- hatja új kabinetjének listá­ját Giovanni - Leone köztár­sasági elnöknek. Negyedik alkalommal kerül olasz' kormány élére a most 59 éves kereszténydemokrata politikus. Személyében a Democrgzia Cristiana leg­rugalmasabb, kompromisszu­mok iránt legfejlettebb érzé­kű politikusa vállalta magá­ra a január közepén lemon­dott kormány utáni válság- helyzet megoldását. Az eddigi, sűrűn ismétlődő válságok arra kényszerítették az olaszokat, hogy megismer­kedjenek a strandkormány fogalmával- s hozzászokjanak a kisebb pártok által kirob­bantott krízisek útvesztőihez. Nem hozott gyökeres válto­zást a hatvanas években ki­agyalt középbalkormányzati formula sem. amely a ke­reszténydemokraták mérsé­kelt frakcióinak a radikális fordulatoktól idegenkedő po­litikája miatt végleg zátony­ra futott. Két évvel ezelőtt, az 1976- júniusában tartott választá­sokon azután voksokban is kifejezésre jutott, amit már addig is sokan tudtak-val- lottak: az Olasz Kommunis-t ta Párt minden harmadik olasz választó bizalmát élve­zi, s többé nem lehet nélküle irányítani az országot. Csak­hogy ez a felismerés a ke­reszténydemokrácia berkei- ben heves vitákat, a nem le­becsülendő tömegbefolyással rendelkező jobbszámy éles ellenállását váltotta ki. Nem utolsósorban Andreottié az érdem. hogy pártja jobb­oldala ellenében a józan ész jegyében elfogadta a kom­munisták konstruktív javas­latait az együttműködésre­Harmincegy évvel ezelőtt De Gasperi kabinetjében kaptak helyet utoljára kom­munista politikusok. Most három évtized múltán az OKP — a kereszténydemok­ratákkal, a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal és a köztársaságiakkal együtt — a közösen kidolgozott és jóvá­hagyott program alapján — a korábbi tartózkodás helyett igenlő voksaival támogatja majd a kormányt. Ez az új formula nem egy­szerűen a parlamenti mate­matika képletének egyik megoldása. Sokkalta jelentő­sebb fordulat Olaszország életében, s méltán megilleti a történelmi jelző. Kambodzsai Hanoiban csütörtökön köz­zétett jelentés szerint Tay Ninh tartomány helyi fegy­veres erői március 3—4-én harcképtelenné tettek 100 be­hatoló kambodzsai katonát, Lo Go és Xa Mat térségében. A Tay Ninh és Song Be tarto­mány más pontjain február 27 és március 3. között a vi­etnami egységek több mint veszteségek 160 kambodzsai katonát tettek harcképtelenné, és sok fegy­vert zsákmányoltak. A fent említett időszakban, Dong Thap tartomány önvé­delmi erői 130 főnyi vesztesé­get okoztak a behatoló kam­bodzsai alakulatoknak és je­lentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak — hangoztatja végül a jelentés. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom